Engem is zavar. Tess, bemásolom újra az én véleményem:
A történet, amelyből 30 évente készítenek filmet...
Kis kitekintés a Dolog gyökereire:
John W. Campbell 1938ban még Don A. Stuart néven írta meg Who Goes There című novelláját, (magyar címén Ki van Odakinn?), és ebből a novellából készítették el az 51es The Thing from Another World c. fekete fehér filmet, de később John Carpenter adaptálta újra a történetet, és alkotta meg a sci-fi műfaj egyik klasszikusát, az 1982-es The Thing-et. Bár Carpenter moziját remake-nek tartják, mai napig nem értem miért lenne az, hiszen az 51eshez túl sok köze azért nincs, inkább csak egy újfajta elgondolása az is a novellának. Ugyanakkor a 2011es verzió ennek az előzménye, bár ez már több ponton remake szagú.
Akik látták a '82es Thinget, azok mind félve várakoztak az új mozi hallatán, hiszen Carpenter piszok magasra tette a lécet mozijával. Egy olyan atmoszférát teremtett egy olyan lénnyel, amely egyedülálló volt abban az időben, hozzáteszem manapság sem vagyunk elhavazva ilyen mozikkal.
A The Thing 2011 története egy idegenről szól, aki űrhajójával lezuhan bolygónk havasabbik sarkán, majd megpróbálja elhagyni a csészealjat, ám a zord körülmények között hamar jégbe fagy. Néhány ezer év elteltével persze rábukkan az emberi faj néhány tudományban jártasabb példánya, akik fülig érő vigyorral konstatálják, hogy megtalálták az első ufót megfagyva! Ám hamar lelohad a lelkesedés, amint a fura szerzet az olvadó jégkockából kitör és rémálommá változtatja a kutatóbázis lakóinak életét.
Hogy miért is lett oly sikeres ez a történet, s az évek során mitől vált még sikeresebbé? A félelemkeltés leghatásosabb eszközeit sorakoztatta fel az alapkoncepció. Eleve az izolált helyszín, az antarktisz megadja a kellő feszültséget, hiszen az akár -60 fokos hideg sem leányálom, pláne ha mindeközben a biztonságot nyújtó falak között egy ismeretlen szörnyeteg kezdi szedni az áldozatait, s mivel a vihar miatt a menekülés lehetősége kizárt, az egyetlen megoldás az marad, ha felveszik a harcot.
Az 51es film körülbelül ennyi eszközzel operált, Carpenter viszont remekül tovább csavarta a történetet, mégpedig aszerint, amit egyszer egy riportban is elmondott a Horror Mestereiben: "Kétféle horror létezik: Amikor az ellenség odakint van, és amikor idebent." Ez a The Thing esetében nemcsak azt jelenti, hogy a falakon belül van a gonosz, hanem magában az emberben is lehet. A dolog egy meglehetősen pengeélen táncoló bizalmi rendszert vázol fel, ahol a szereplők teljesen magukra vannak utalva, hiszen akár a legjobb barátjuk is az idegen áldozatává válhatott már, anélkül, hogy bármit is észre vehettek volna rajta. A 2011es verzió teljes mértékben átemelte ezt a rendszert, így ez a film is hasonlóan feszült és néhány ponton kiszámíthatatlan lett, ha nem is annyira, mint az előző.
Na most, hogy minden körülmény adott, térjünk át a lényre:
Az idegen, amit Carpenter mozija megteremtett (az 51esben még csak egy frankenstein féle humanoid rohangált) piszok undorító, félelmetes, emellett az egyik legkreatívabb figura a sci-fi történelemben. Egy bio-rekombinátorról van szó (áhá, Dead Space), ami bekebelezi az áldozatát, majd szépen lassan elkezdi imitálni annak sejtjeit, míg végül képes lesz a teljes formáját felvenni, így 1 órán belül tökéletesen leutánzott kutya, ember, vagy bármiféle élőlénnyé válhat. Az imitációhoz természetesen neki is időre van szüksége, és ha a teljes "átalakulás" közben zavarják meg, akkor bizony egy rakás mozgó húscafattal lesz dolgunk, amiből random kezek, lábak, fejek és karmok állnak ki, a hangja pedig őrülten fülsértő, dobhártyaszaggató rikoltásra hasonlít. Ez mondjuk annyira nem tetszett az új verzióban, a régi Carpenter félében mélyebb, sokszor morajlásszerű hangot hallatott hosszan, amitől a szőr is felállt a hátamon, ennek az újnak sokszor csak valóban irritáló volt a hangja.
Míg Carpenter mozija CGI nélkül, szimpla maszkos megoldásokkal hozta össze a lényt, mégis a mai napig megállja a helyét, azért az új moziba már bőven láthatunk számítógépes effekteket is, amelyek néhány pillanatban eléggé felismerhetőek, DE összességében azt kell mondjam, hogy ez is csak zseniálisra sikerült. A lény itt is tömérdek alakban látható, a mozgása is remekül meganimált, és nem utolsó sorban, itt is undorító és félelmetes a kinézete. Kisebb problémám e téren azzal volt, hogy nagyon heves lett a lény, őrjöng, tombol minden pillanatban, és teszi ezt rendkívüli sebességgel az egész film alatt. Carpenter mozija azzal is rendkívüli hatást ért el, hogy kissé lassú, vontatott jelenetekkel operált, és még a lény átváltozásai is sokszor szépen lassan történtek meg, az embernek volt ideje ledöbbenni és rácsodálkozni. Itt ilyen nincs, itt hirtelen történnek a dolgok a mai horror recept szerint, s ez kissé csalódást okozott, de persze kárpótoltak a kreatív megjelenítések itt is.
A zene is a régi mozik hangulatát idézte, teljesen rendben volt.
A karakterekkel sem volt különösebb gondom, bár a 82'es film csak férfi karaktereket szerepeltetett, s ez is egyedivé tette, itt már kapásból a főszereplő egy nő, aki bár nem játszik olyan hűderosszul, de azért nem lett egy Ripley... Karaktere egyszerűen elbújhat Kurt Russel McReadyje mögött, nem fogunk tetteire emlékezni, nem ő fog erről a filmről eszünkbe jutni. A norvégok és az amerikaiak viszont rendben voltak, csak az a baj, hogy nem igazán ismertük meg a karaktereket. Volt, aki már azelőtt a lényben végezte, hogy egyáltalán megjegyezhettem volna az arcát. Erre a területre kicsit jobban ráfeküdhettek volna.
Akaratlanul is inkább egyfajta összehasonlítás lett ez a kritika, de azért is van ez, hiszen a 2011es Dolog szinte a fél forgatókönyvét adaptálta a 82'esnek, sokszor még a történések sorrendje is megegyezik, ami bár poénosnak is hat néha, de azért lehetett volna több saját ötletet belerakni. A teszt jópofa volt, hogy nem ugyanazt használták fel, de ugyanakkor ITT IS megakadályozta a labortesztet a dolog, itt is betörték az ablakot a telep másik oldalán, mint anno mcready érkezésekor, itt a kutya jár pórul először, de sorolhatnám még bőven.
Amikor meghallottam, hogy a filmben a lény eredeti alakját is megmutatják, nagyon megörültem, hiszen ez 30 éves titok volt... DE ÍGY? Így mutatták meg? Kiolvadt a jégből, láttunk néhány bogárszerű végtagot, aztán benn volt egy faházban, amiben megint nem láthattuk és felgyújtották. Ezután teljes egészében megmutatják a már SZÉNNÉ égett testet... Köszönjük... Ennél azért jobban is érdekelt volna, hogy néz ki.
Örültem, hogy a film végén lementek az űrhajóba is, kellemes kis fordulat volt, s a lény ottani megjelenése is elég brutálisra sikeredett.
Összegzés: Remek film, mivel nagyon sokat és hűen másolt a Carpenter féléből, ezért ez is jóra sikerült, ugyanakkor a lény megjelenítése alapos vérfrissítésen ment át, s bár hasonló kaliberű, mégis teljesen más formákban pompázik és hát valljuk meg, NEM Ő A FILM LÉNYEGE? Márpedig de, ő a lényeg, és ő bizony komolyan fest minden jelenetben, és mutogatják is azért rendesen. Ha dvd-n nézné az ember, és megállítaná a lénynél egy - két jelenetben, ugyanúgy rá lehetne csodálkozni, mint egy transformers esetén - ahol az alkatrészeket lehet aprólékosan megkülönböztetni egymástól - na a thing esetén a szervekkel, végtagokkal lehet kitalálóst játszani - "jé ott is egy láb, egy kéz, az kinek a feje, nézd az a rákolló a hasából jön ki, és harap a füle!". Aranyos. Kevés hasonló lény van a mozis világban, akik átalakítják a szerves élőlényeket a saját hasznukra, tudom itt sorolni A Masszát (Blob), a The Thing egyik mélytengerbe helyezett klónját, a Leviathan-t, valamint a pc-s játék Dead Space sorozatot, amiből elvileg készül film, hasonlóra lehet számítani űrkörnyezetben.
Nem volt csalódás, bár hangulatban nem ér fel a 82'eshez, képi világban néhány alkalommal túl is szárnyalja azt. Abszolút nézhető, és sci-fi horrorok között egész jó helyet adok meg neki is.
10/7
|
- (válasz Cholee 150. hozzászólására)
