 |  |
 |
Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |  |
| Keress | |
Részletes keresés |
| DVD / Blu-ray premierek |
| A Profi *A klasszikus film* *Dupla borítós kiadás és booklet* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
| További Blu-ray premierek |
| Hamarosan a TV-ben |
| Halálos iramban: Hobbs és Shaw - TV2, 22:00 |
| Oppenheimer - Spektrum, 22:00 |
| Elysium - Zárt világ - Film+, 23:00 |
| Harcban élve - RTL Három, 23:00 |
| Joker - Filmbox Premium, 23:25 |
Teljes tévéműsor |
| Szülinaposok |
| James LeGros (62) |
| Sally Hawkins (48) |
| Anna Chancellor (59) |
| Kevin McNally (68) |
| Arielle Dombasle (69) |
További szülinaposok |
| Legfrissebb fórumok |
| Orbán Viktor - Vélemények |
| Érdekességek! |
| Waco (sorozat) - Vélemények |
| 80-as, 90-es évek emléke |
| Mit hallgatsz most? |
További fórumok |
| Utoljára értékeltétek |
Nikita   |
| Agatha Christie |
Vbacs hozzászólásai
Szép csendben - Vélemények
| 2021-07-11 21:38.25 |
| Igenigen, akartam is írni, hogy azért ennyire rossznak nem tartottam. Csak bátortalannak, mert hiányzott belőle a bátorság. Viszont egész profi munka volt mindettől eltekintve. A színészválasztás, a beállítások, meg igazából az egész koncepció jó volt, illetve lett volna ha a lényegét jobban, erősebb kézzel ragadják meg. Ezért is adtam igazából négyest, mert a mai magyar filmektől még az is nagy szó, ha a technikai részleg annyira rendben van mint ennél a filmnél.
Egyébként teljesen egyet értek veled. Az elmúlt 5 évben volt egy halvány felszálló ága a magyar filmgyártásnak, melynek a Saul fia adta meg a kezdő lökést, sőt, a nagyon popcornos Kincsem talán előbb volt....na ott már látszódott a ráfordítás. A Testről és lélekről volt nekem a csúcs, illetve a Tiszta szívvel, és még rengeteg pótolni valóm van, ami ilyen-olyan okból elment eddig mellettem. Na azért az Ötödik pecsét....nekem az még mindig egy nagyon magas polcon van :) De jó látni azt egyébként, hogy valaki még ennyire ismeri és becsüli a magyar filmeket. :) |
| 2021-07-08 15:20.13 |
| SPOILERVESZÉLY (!!!!!444)
Noha ennyire sok indulattal engem nem telített meg az alkotás, abszolút meg tudom érteni ezt a kielégületlen érzést a filmet követően. A magyar alkotók, legyenek azok színházi vagy filmrendezők, illetve a velük dolgozó írók akármennyire is megtanultak provokatívak lenni az elmúlt évtizedekben (mióta lehet!), mégis ezt a nagyon fontos és jól megragadható (no pun intended) témakört, mint a szexuális zaklatás, egyszerűen képtelenek vagyunk a mai napig normálisan interpretálni. Legalábbis filmen. Alternatív színházban láttam már erre tett kísérletet, méghozzá nem is rosszat, de valahogy a celluloidról ez még mindig igencsak hiányzik. És ezzel bizony a Szép csendben is adósunk maradt. Mégpedig azért, mert szemmel láthatóan Vinterberg direktor úr Vadászatának nyomvonalán elindulva inkább nem foglalt állást a kérdésben. Fukarkodnak képileg megmutatni nekünk a "lényeget", a film szinte befejezetlen marad, és tulajdonképpen több helyen is vét olyan hibát a mű, hogy szándékosan zavarja össze a nézőt abban a folyamatban, hogy mi ítélkezzünk a tanár úr bűnössége vagy ártatlansága felett. Az a jelenet rontotta számomra el az egészet, mikor a fiú szemszögét hátrahagyva hirtelen átvált a jelenet a Tanár úr és a kislány párbeszédére. Itt a kislány hirtelen már tegezi a tanárt és lényegében félig féltékenységjelenetet rendez, félig meddig pedig követeli a tanárt, hogy hagyja abba azt, amit vele csinál, vagy csinálni vél. Konkrétan a film itt elrontotta magát, mert egyrészt ezzel a bizalmi viszonnyal azt sugallja, hogy ez a kapcsolat nemhogy megvan, de konszenzus is van benne, másrészt azt is, hogy ez a lánynak egy kellemetlenséget okoz és azt akarja, hogy berekesszék. Tehát egy jelenetben ad választ mindenre és ez összezavarta innentől kezdve a film eredeti koncepcióját, ami láthatóan a Vadászatot koppintotta (?!) - miszerint egy kislány azt hazudja féltékenységből, hogy a tanár kikezdett vele. Hazugsága a nézőnek egyértelmű volt, és a nézők végig annak drukkoltak, hogy ez a hazugság végül kiderüljön és minden helyreálljon. Itt is ugyanígy indult. A néző nem tudja, hogy pontosan kinél is van az igazság, ezért akarunk Dáviddal együtt tovább nyomozni az ügyben, hisz a film végig csakis az ő szemszögét követi. Majd hopp, jön ez a nagyon furcsa jelenet, és mindent lenulláz, amit eddig felépített, illetve a néző felépített magában. Én fontosnak tartom ennek a témának a feldolgozását, főleg kis hazánkban lenne fontos, mert imádjuk a szőnyeg alá söpörni ezeket a dolgokat. Hihetetlen, amikor látom az interjúkat erről az ügyről és a legnagyobb színházi mogulok csak széttárják a karjukat, hogy ők erről nem is tudtak, meg nem is tudnak ezzel mit kezdeni. Ilyen szempontból valahol ironikus, hogy ennek a filmnek Máté Gábor a főszereplője, aki mint igazgató kb. pont a film készítésének idején kellett, hogy szembesüljön a problémával a saját színházában. Egyébként őt hatalmas dicséret illeti ezért a filmért, mert remek volt benne, ahogy a két fiatal főszereplőt is. Színészileg igazából mindenki nagyon rendben volt, Szamosi Zsófiát kivéve, aki jelen korunk egyik legrosszabb színésznője. Igaz sokan versenyeznek manapság ezért a legrosszabb címért..... Na szóval önmagában jó témaválasztás, az első felében egészen jó felépítése is volt a filmnek, abszolút élvezhető. Az utolsó 25 perc pedig az egészet elvitte.....egyedül a kiváló színészek kompenzálják az embert....hogy ne legyen olyan dühös, mint tisztelendő kolléga :) |
Portugál - Vélemények
| 2021-06-13 22:21.46 |
| Nagyon-nagyon tetszett a leírásod. Jó perspektívába rakod a Portugált azzal, hogy elemzed a színházi felvételt is, szinte látom magam előtt. Meg azt is, hogy valószínűleg jobban is sikerülhetett összességében, mint a film.
Merthogy valóban nem éreztem, hogy a film visszaadná azt, ami a darabot olyan legendássá tette, hogy évtizedekig legyen műsoron. A film cselekménye tulajdonképpen nem is lényeges. Egy budapesti fiú idetéved, ebbe az isten háta mögötti kis faluba, ahol a szereplők időnként összegyűlnek a helyi kocsmában és láthatjuk miként esnek szét apránként az alkoholizmusban, a kilátástalanságban, de legfőképpen abban a dögunalomban, ami jellemzi ezeket a falvakat. Majd ez a fiú, Bece belezúg a kocsmároslányba és ezzel magára zúdítja a falu bikájának haragját. A problémám ezzel a filmmel pont a lényege, ami egyszerre árul el sok igazságot és egyszerre sarkítja is azt. Ez pedig a magyar falu élete. A mai napig nagyon aktuális téma ez, mert ismét reneszánszát éli a téma a kereskedelmi csatornákon. Ez a fertelmes produkcióktól (pl. Bödörék) egészen az elfogadhatókig (A mi kis falunk) terjedő skálán van jelenleg jelen. Számomra ez azért is problémás, mert megint - mint mindig - egyfajta városi szemlélet érvényesül ezekben az alkotásokban, magyarán ahogyan a pösti úrinépek szemlélik a falusiakat: isznak, tahók, kicsinyesek, bunkók, ostobák, egyszerűek, csőlátásúak, 1000%-ban heterók, gyarlók, de azért gyakorló keresztények és még sorolhatnám. Folyamatosan záporoznak a sztereotípiák, 1-1 karakter általában 1, maximum 2 jellemzővel bír ezek körül, de legtöbbször hiányoznak a hús-vér összetett karakterek. És sajnos a Portugál is ilyen. Szerencsére a sok sztereozípiát valamennyire ellensúlyozza az, hogy nagyon tehetséges színészeink vannak benne, akik igyekeznek tehetségükkel kicsit kiszínezni ezeket a bitang egyszerű szereplőket. Számomra Szirtes Ági, Lengyel Ferenc és Kovács Zsolt (aki mindig mindenben fantasztikus!) kicsit kiemelkedett a tömegből, de Nagy Viktor és Varga Zoltánt is csak dicsérni lehet. Csuja Imre is jó lett volna, de neki a karaktere annyira semmilyen, hogy azon még színezni se lehetett sokat. A film stílusában kísértetiesen emlékeztetett egy Kusturica-filmre, és szerintem nem is véletlenül. Ezt a Balkánt idéző filmzenéből, a kamerakezelésből, no meg persze a középpontban lévő miliőből is le lehetett szűrni. Ekkoriban nagyon nagy kultusza volt a direktornak, szóval ezen nincs mit csodálkozni. De a stílus ellenére rengeteg üresjárat volt a filmben, látszódott rajta végig, hogy ez színpadra íródott, és a színészek vállán volt a teher. A kitöltő részekkel nem tudott mit kezdeni Lukáts Andor. Illetve szemmel láthatóan rengeteg mindent kivágtak, ahogy Semprini is említette, ezt abból szűrtem le, hogy sok nevesebb színész volt felsorolva a stáblistán, akit alig, vagy pedig egyáltalán nem lehetett kiszúrni a filmben. Összességében biztosan a színpadi verziót választanám e helyett, ha újra kéne néznem. Mert ez nem volt teljesen egyben. Plusz ha a magyar falu hangulatába szeretnék kicsit beleszagolni, szerintem akkor sem erre esne az első választásom, bár tény, hogy ennél sokkal sértőbben rosszakat is láttam már. |
Idő van - Vélemények
| 2021-06-08 16:20.51 |
| Annyira érdekes, hogy Gothár Péternek nincs két ugyanolyan filmje, mégis messziről ordít filmjeiről szerzőjének keze nyoma.
Anélkül, hogy szót ejtenénk arról a sok vízről, mely megkavarodott manapság Gothár Péter körül, érdemes róla megemlíteni, hogy mekkora rendezőzseninek számított egykoron, méghozzá színházi és filmes közegben egyaránt. Ha a 80-as évek magyar filmjeire és azok stílusára gondolok, Gothár sötét valóságábrázolása szinte azonnal beugrik, ami annak köszönhető, hogy eszméletlen jól tudott mindig is hangulatot teremteni, és lelki állapotokat filmre varázsolni – ha kellett mindenféle eszköz bevetésével. Valami sötét, szorongató, fojtogató, néhol nihil, de legtöbbször fénnyel az alagút végén ábrázolta a maga valóságait. Az Idő van ilyen szempontból fontos és emblematikus filmje, és az első közös produkciója Esterházy Péterrel. A másik – egyébként kísértetiesen hasonló atmoszférával rendelkező - filmjét, a Tiszta Amerikát 2 évvel később fogják megalkotni, ami Gothár egyik csúcsműve véleményem szerint a Megáll az idő mellett. Miről is szól ez a film? Nem könnyű erre választ adni tekintve, hogy posztmodern stílust követ a mű. Főként epizódokat, illetve etűdöket láthatunk, melyeknek sokszor nincs is közvetlen összefüggésük egymással, tulajdonképpen álom és vágyszekvenciák sorozatából áll a film, teletűzdelve mindenféle aprósággal, ami szerintem ennek a filmnek a legeslegjobb húzása volt. Morzsákként vannak elszórva jelenetekről jelenetekre az apró gag-ek, szinte percenként kacsint ki Gothár 1-1 dologgal a nézőkre. Ugyan nem éltem 1985-ben, de a filmet elnézve szinte pillanatról pillanatra magamba tudtam szívni az akkori kor lelkiállapotát annak köszönhetően, hogy egymást érték a korra jellemző félmondatok, a díszletek legapróbb részletei, a termékelhelyezések (ami kitűnően bemutatta, hogy mennyire jelen volt már akkor is az a reklámáradat, ami manapság is igen fullasztó néha), a dalokba belecsempészett aktualitások, vagy csak egyszerűen a nyüzsgő, zajos Budapest, melynél jobb kórkép sosem kell egy magyar filmben. A tragikus sorsú Zala Márknak ez volt az utolsó filmje, és hátborzongató módon éppen olyan embert alakít, aki elérkezett életének azon szakaszához, ahol döntést kell hoznia, hogy most hogyan tovább. Akkoriban ez a 35 év inkább tűnt egy élet közepének, mint manapság. Főhősünknek számot kell vetni, hogy mi volt eddig, és merre tart. Felesége van, akivel már nem éppen kedves és megértő szakaszban jár a kapcsolat, pláne, hogy nyaralásra magukkal hoznak díszdobozban egy dildót, hogy majd az talán elszórakoztatja őket, ha már magától annyira nem működik a „dolog”. Akkor ott vannak a gyerekek, akik csak úgy vannak, de olyan nagyon mély kötődést feléjük sem mutat a férfi. Eleinte megbirkózik az öngyilkosság gondolatával, szimbolikusan ugrik is egyet, de végül úgy dönt, hogy a jelen idő problémáit akarja inkább megoldani – itt: egy szőrszál nő ki folyamatosan Lázár Kati arcán, ami nyilván abszurd és nevetséges, de ez persze csak szimbolika – hátha az majd ad neki választ arra a kérdésre, hogy…na most mi legyen velem, az életemmel? A filmben nem látunk sugárzó, boldog embereket. Csak olyanokat, akiknek van valami számadása az élet felé. Érdekességként olvastam valahol – aminek igazat is adok – hogy itt a férfiak és a nők is ki vannak karikírozva rendesen. A férfiak teszetosza tökkelütöttek, a nők pedig megkeseredettek, és kemények. Minderről az idő tehet, az a fránya idő. Nem lehet elmenni az alakítások mellett. Zala Márk és Lázár Kati igazán pazar munkát végez ebben a filmben, de velük egyetemben az egyes etűdök egyes epizódjai is nagyon emlékezetesek lettek. Bodrogi Gyula, a bölcs gondnok hatalmas volt, de Csákányi László hordágytologatós monológja, Ruttkai Éva idős, fásult értelmiség figurája, Horváth József és a biztonsági őrök westernjelenete is legendás. De még az olyan egyperceseknek is lehetett örülni, mint a Básti Juli – Kern András csövespárosa, akik önkívületükben rohanják le a galambokat. Hát szóval ez mindenkinek jutalomjáték volt, és minden kis epizód hozzátett ahhoz a nagybetűs Magyar Abszurdhoz, ami már akkor is az életünket jelentette – és ma is. Ma újra lehetne ezt a filmet forgatni, mert az aktualitása egyenesen fájdalmas. U.i: Nemcsak az hátborzongató, hogy Zala Márk ezzel a filmmel búcsúzott az élők sorából, hanem az is, hogy az utószinkronra – amit már nem ért meg – pont Balkay Gézát kérték meg, aki konkrétan ugyanezt a sorsot kapta, csak kicsivel később. Ez olyan, mintha Latinovitsnak Őze Lajos lett volna az utószinkronja kb. Sajnos nagyon sok volt az idő előtt eltávozó, önpusztító, meg nem értett zsenink. |
Barsi Béla - Vélemények
| 2021-05-30 14:29.11 |
| Én az epizodisták nagykövete vagyok. Több epizodista kedvencem van, mint főszereplő státuszban lévő. Ugyan mindenki észreveszi őket a filmekben, mert karaktereik már annyira "készen" vannak, hogy néha elég csak felbukkanniuk, megszólalniuk, és máris tudjuk őket hova tenni. Viszont soha senki sem emeli fel értük a hangját, soha sehol nem írnak róluk hosszú méltatásokat és ez valahol fáj.
Barsit nagyon kedvelem, ő pont azok közé tartozott, akik szuggesztívan követelték ki maguknak a figyelmet még abban a néha 5-5 percben is ami jutott neki. Ő tényleg minden egyes filmjében nagyon érzékeltette, hogy jelen van. |
Tízezer nap - Vélemények
| 2021-05-27 23:35.20 |
| Az igaz, hogy ezek körül többen is aggódhattak ezen életük egyes szakaszain. Szirtesnél írtam is, hogy ők Soós Imrével jártak így valamikor az ötvenes évek elején, mert kicsit hangosan szidták részegen a rendszert. Molnár Tibor disszidálása és visszidálása is ismert történet. Meg is hurcolták emiatt alaposan és meg is alázták. Azután ő szépen lassan tönkre tette magát. |
| 2021-05-27 23:14.35 |
| Molnár Tibor is Szirtes Ádám oldalán kezdett a Talpalatnyi földben, ahogy Soós Imre és Pécsi Sándor is. A nagy parasztklánunk :D
És ezek közül egyik sem élt 70 évet :( |
A legényanya - Vélemények
| 2021-05-27 23:10.06 |
| Valahol azt olvastam erről a filmről, hogy szinte mindenféle humorérzéket kiszolgál, mert aki a klasszikus, némafilmes slapsticken tud szórakozni, az is megtalálja benne a világát, és aki az abszurdért rajong, az is jól jár a Legényanyával. Világi blődség ez a film, de a legeslegjobb fajtából. Mert nem céltalanul ugrik fejest a kiapadhatatlan hülyeség tavába, hanem igenis nagyon komoly kor- és társadalomkritika bújik meg mindezek mögött.
Lényegében mind a 45 évnyi szocializmust igyekszik körberöhögni minden túlhúzott abszurditásával együtt, és lássuk be, van min röhögni Béláim az Úrban. A falu, ahol mindenkit ugyanúgy hívnak, ahol a tanácselnököt úgy választják, hogy a feleségének kell felismerni a csupasz hátsóját a hátsók tömegéből, ahol mindenkinek megvan a maga kis szerepe - a tanár úr “gondolkodik” [Kibédi Ervin ráncos, szigorú arca egy életre belém ivódott], az orvos csajozik, az anya a Szűz Máriához fohászkodik, a pap meg bort iszik és vizet prédikál. Ennek a rendnek a felbomlását egy kivételesen Józsira keresztelt fiú hozza meg, aki nevét azért kapta, hogy ne legyen olyan hülye, mint a falu Bélái. Ha ettől nem lógna ki eléggé a sorból, akkor még a tetejébe teherbe is esik, és a gyerek apja az Eszenyi Enikő. Ennek a filmnek az idiotizmusát még taglalni is külön öröm. Minden egyes momentuma, minden egyes filmnyelvi eszköze - legyen az a gyorsítások, a fekete-fehérség, az utószinkron, a hanghatások - emeli ezt az idiotizmust. Szándékosan nem akar szinte egy pillanatig sem komolynak tűnni, nehogy a nézőnek hamar lefőjjön a kávé, hogy ez bizony minden ízében saját korának nevetségességét kívánja bemutatni. Mert ekkor már lehetett ilyen megfogalmazásokat tenni 89-ben. Sőt, szerintem ez a fajta abszurditás azóta is töretlenül jelen van a társadalmunkban. Garas Dezsőnek ez volt az első és utolsó rendezése, de ezzel az eggyel is sikerült beírni magát a magyar filmtörténelembe. Nem semmi. Schwajda Györggyel karöltve tényleg valami nagyon egyedit alkotott, amit aztán később Tímár Pétertől láthattunk visszaköszönni. Igaz ezt a filmet megelőzte az Egészséges erotika, ami mintha a testvére lenne. Formailag nagyon hasonló a két film, illetve humorérzékében is. Annak idején egyébként fejben kicsit kevertem is a kettőt. A Legényanya nagyon nem való mindenkinek. Megértem azokat akik viszolyognak tőle. Viszont a film aranyköpéseit talán még ők is elismerik. “Bassza meg a kutya” ; “Csak tudnám mit jelentenek ezek a biszbaszok” ; “Béláim az Úrban” ; “Eetóótuk, rátóótuk, eetóótuk, rátóótuk”. És lényegében még a fél filmet ide lehetne idézni, megunhatatlan. |
Tízezer nap - Vélemények
| 2021-05-27 21:17.19 |
| Éppen az elmúlt hetekben vettem elő ezt a filmet először 2016 óta. Még mindig ugyanakkora hatású.
És itt kedveltem meg végleg Molnár Tibort egy életre. Nagyon sajnálom, hogy aztán nem alakult jól sem a karrierje, sem az élete. |
Szirtes Ádám - Vélemények
| 2021-05-26 19:33.05 |
| Ja hogy a "tengerszint alatti mélység" pozitív akart lenni? Valahogy nem úgy jött le, bocsánat :D |
| 2021-05-26 11:36.30 |
| A Filmkat. mindig is elég lazán kezelte egyes emberek filmográfiáját. Sok fontos mozifilm ki van hagyva, néhány nevenincs tévéfilm pedig itt szerepel. Teljes összevisszaság az egész.
Amúgy nem értek egyet azzal, hogy Ági rossz lenne filmen, láttam én már kiválónak. Például a Portugálban. Inkább az a gond, hogy ma megint visszakanyarodtunk a minősíthetetlen sorozatok/filmek irányába és ezekben kapnak szerepet a jobb sorsra érdemes kiválóságaink, akiknek sokszor le kell menni kutyába ezekben. Borzasztóan szomorú ezt látni. Egyébként Ági hatalmas színész, van akkora, mint a kedves papa. Pálmai Anna ugyanez. |
| 2021-05-23 16:57.40 |
| Jó szót használtál, mert tényleg hiányzott belőle az az "izgalmasság", ezt abszolút alá lehet írni. A természetéből fakadóan hiányzott belőle. Ha mondjuk Latinovits vagy Cserhalmi izgalmasnak nevezhető, akkor Szirtes valóban nem. Benne sokkal kisebb lángon égett a szenvedély, de sokkal tartósabb lángon is, mint az imént említetteknél. Nem véletlen, hogy fiatal korát elhagyva inkább olyan karaktereket kapott kézhez, akikből áradt valami jó, valami bölcs, valami melegség. Mentor, tanár, szolga, apuka szerepek vették körül.
A Megszállottak szerintem a pályája csúcsa - véleményem szerint, illetve a Hideg napok tizedes karaktere (régebben csak őrá emlékeztem furcsa mód abból a filmből) és az Egy őrült éjszakában tényleg neki volt a legjobb szerepe. Egyébként a Körhintában sosem értem, hogy őt miért nem említik elöl Marival és Soós Imrével, mikor ott végre kiléphetett kicsit ebből a hős szerelmes és az örök pozitív szerepkörből és végre valami esendő figurát alakíthatott, egyébként zseniálisan. Én hatalmas rajongója vagyok a filmnek, oda-vissza kívülről tudom, de sosem tudom megérteni, hogy Szirtes és Barsi miért nem kapja meg érte azt a szintű elismerést, mint Törőcsik és Soós. Pedig szerepük és alakításuk az én szememben még jobb is volt, mint a gerlepáré. Soós Imrével nagyon nagyon jó barátságban volt Szirtes. Együtt is laktak egy időben, egy albérletben, míg aztán valami jóakaró szomszéd fel nem jelentette őket, mert borgőzös állapotban kissé fennhangon szidták Rákosiékat. Ekkor őket kötelező jelleggel el kellett tanácsolni a pesti színházaiktól, ahol voltak és mehettek büntetésből vidékre. Egyik Miskolcra, másik Debrecenbe. Szerencséjük volt, hogy a korszak két legfelkapottabb sztárjáról volt szó, így végülis olcsóbban sikerült megúszniuk. De ekkor ugye Soós már komolyabb alkoholizmusba, önpusztításba kezdett. Ha ez nincs, akkor biztos vagyok benne, hogy Szirtest hamar háttérbe szorította volna idővel ezen a pályán, mint ügyeletes férfi parasztikon - ha lehet ilyen csúnya szót használni. Dominánsabb, jobb képű jelenség volt. Persze ki tudja "mi lett volna ha". |
Egy pikkoló világos - Vélemények
| 2021-05-20 10:12.05 |
| Máriássy Félix az egyik híresen „végrehajtó” típusú rendezőnk volt pályája elején. Sorra készültek tőle a termelési/sematikus filmek, méghozzá a legrosszabb fajtából (A Kis Katalin házasságában a Rákosi és Sztálin portré nézegetése erősen gyomorforgató). Aztán később, mikor a filmgyártás kikerült abból az oxigénhiányos állapotból, amiben a Rákosi-éra alatt volt, Máriássy is elkezdett kicsit változtatni az attitűdjén, elkezdett (főként szerelemközpontú) könnyedebb témákban gondolkodni, a kisvárosi és a kisközösségek mindennapi életével (Külvárosi legenda – itt már bravúrozott) és stílusa is kezdett áttolódni a neorealizmusba. Ami egyébként már ennek a filmnek a fényképezésénél is jól kivehető volt.
Node az Egy pikkoló világos mégis inkább átmeneti filmnek számít mint témájában, mint stílusában. Még ha nem is tartalmaz semmi politikát, erkölcsiességében, társadalmi szemléletében erősen tükrözi a korabeli politikai felfogást, már ami az 50-es évek kissé nyugatfelé kacsintgató fiatalságát illeti. A főhősnő, Csére Juli egy bizonytalan, hebrencs kis fruska, aki sodortatja magát ezzel az időszakkal, és tulajdonképpen maga sem tudja, hogy a kötöttebb erkölcsök felé húzzon, amit Bitskey Tibor katonasrác figurája képvisel, vagy a nyugati felfogást tükröző, hátranyalt hajú, szabadszájú, határozottan antagonista fénybe feltűnő jampi barátaihoz. Az egész film egy hatalmas erkölcsi példabeszéd akar lenni, persze kicsit könnyeden és szörnyen laposan tálalva. Nemcsak a fiatalok útkeresése érezhető benne, hanem az is nagyon beszédes, ahogy a szülők vélekednek erről az időszakról, mint például Juli anyja, a kitűnő Bulla Elma alakításában, aki idősebb, de példamutatóan keményen dolgozó anyaként képtelen elfogadni a lánya felszabadultságérzését, fiatalos energiáját. Angelika jó pár évvel ezelőtt rátapintott a film lényegére. Ez a film nemcsak mű, de hazudik is. Próbálja ezt a fiatal réteget úgy ábrázolni, ahogy talán sosem voltak. Próbál úgy feltüntetni egy szórakozóhelyet, mintha maga lenne a fertő, holott tulajdonképpen csak néhány táncoló fiatalt látunk benne, egy kis élőzenét. Na jó, van ott tapi is, meg mindenféle veszekedés/konfliktus is, no de hát melyik korban nem volt ez jellemző, kérem. A jampi baráti körről azon kívül semmit sem tudtunk meg, hogy valami miatt elkezdik cseszegetni Juli karakterét. Ami megint csak arról ad nekünk számadást, hogy Máriássy és generációja sokat nem tudhatott az akkori fiatalokról és arról, hogy miért viselkedtek úgy, ahogy. Azon kívül minden szereplő végtelenül unszimpatikus volt, és egetverően rosszak voltak a színészek. De valami elképesztő módon. Nem sűrűn mondok ilyet manapság magyar filmekre, de itt se a forgatókönyv, sem a megírt szereplők, sem a casting nem jött össze. Ruttkai Éva förtelmes volt ebben a filmben, de nem is csodálom, mert egy olyan karaktert kellett alakítania, akivel lehetetlen szimpatizálni. Bitskey Tibor, mint Ruttkai partnere ugyan daliás és jóképű volt, de ez minden. Maga a karakter unalmas, semmitmondó volt, és egyáltalán nem tudtam elhinni a két karakter szerelmét. A kémia még halványan sem pislákolt kettejük között. Az meg, hogy Horváth József és Kautzky József, mint vagány, lázadó fiatalok…..hát szóval ennél ellentétesebb alkatokat keresve sem találhattak volna ezekre a szerepekre. Egy ember volt telitalálat: Schubert Éva. Ő hibátlan volt, és az egyetlen ember, akivel azonosulni is lehetett, mint féltékeny, bosszúálló, örök „másodikkal”. Emberszagúbb szerepet kapott a többieknél. A film egyetlenegy pozitívuma az, hogy bemutatta a nagyközönségnek az akkortájt végzett, vagy éppen diploma előtt álló fiatal, csodálatos színészgenerációt. Szerencsére Máriássy nem fukarkodott a fiatalokkal. Láthatjuk például Őze Lajost, aki katonaruhában tündérien ennivaló volt időnként a háttérben, vagy Szabó Gyulát, aki ekkor még szintén főiskolás volt, őt is ki lehetett szúrni. De megjelenik ha jól emlékszem 4 vagy 5 ember abból a híres Básti-féle színészosztályból is, akik Barta Lajos: Szerelem című vizsgaelőadásán konkrétan a házat is szétverték 1955-ben, tehát eme film évében. Ilyen sikeres vizsgaelőadás addig sosem született, még a Nemzeti is műsorára tűzte és 22x játszották (talán ez azóta is rekord). Ebből az osztályból láthattuk itt Schubert Évát, Horváth Józsefet, Horváth Gyulát és Nagy Attilát is (lehetett volna benne többet). De Berek Kati, Kautzky József, az akkor még felfutása előtt álló Psota Irén is tiszteletét teszi. Micsoda névsor. Csakis az ő fiatal kis pofijuk miatt érdemes rászánni erre a filmre az időt, más miatt aligha. |
Szirtes Ádám - Vélemények
| 2021-05-19 19:15.31 |
| Jó, azért ha belegondolunk, már az is akkora öröm, ha évről évre összejön 1-1- nézhető, vagy jó filmünk. Ma már szerencsére többször akad ilyen, mint mondjuk 10-15 évvel ezelőtt, mikor akkora mételybe fordult a filmgyártásunk, hogy az akkori és a mai fiatalság azzal azonosítja az egész magyar filmgyártást. Nem is hinnék, hogy a régi magyar filmek a maiakhoz képest mennyivel magasabb színvonalat képviselnek minden téren.
A mai filmekben azért nem tud megcsillogni túl sok ember, sőt, talán a szakma 10%-a sem. Az, hogy nemzetközi színtérre is be-betörünk mostanában, ez nagyon örömteli, de sajnos akkor is messze elmaradnak azoktól a számoktól, melyeket a rendszerváltás előtti időszakban produkáltunk. Akkor a legrosszabb években is sikerült 8-10 filmmel előrukkolni, sok százezres nézettséggel. Annak idején a Mágnás Miskát 10 MILLIÓAN látták (igaz több évben is elővették, újravetítették). Először a tévé szorongatta a mozit/filmgyártást, aztán az internet. Persze nincs ez így mindenhol, vannak a mai napig igen virágzó filmgyártó kultúrák és nemcsak a nyugati féltekén. Bereményi, Szamóca, Cserhalmi már igencsak a 65-85 éves korosztályban van, akik talán az utolsók azok közül akik megtapasztalhatták testközelből az "aranykort". A baj az, hogy a náluk fiatalabbak meg egy elveszett korosztály, nekik rosszabb időszak jutott osztályrészül - sajnos. |
| 2021-05-19 12:25.29 |
| Sajnos ez nem a mai művészgeneráció hibája, egyáltalán nem. Hanem minden másé, a csillagok szerencsétlen együttállásáé. Az, hogy erre már se pénzt, se energiát nem igazán akar pazarolni az állam. Az, hogy ma már nem a színész a no.1 ikon az emberek szemében, legalábbis nem úgy, mint régen. A figyelem elkallódik, és minden héten más a trendi, a divat.
A világ hipergyors lett, csak úgy kapkodjuk benne a fejünket. Ilyen körülmények között nehéz lehet egy színész élete. Holott a tehetség az ma is tehetség....az más, hogy sajnos a színészoktatás szerintem már nem a régi. |
| 2021-05-19 12:22.39 |
| Én is láttam verset mondani, de csak sajnos 1-2 ilyet lehet elérni. Eleve nagyon sok jó verselőadás hiányzik a youtube-ról, amit jó lenne, ha pótolnák.
Sokak szerint közhelyes azt mondani egy színészre, hogy teljes átéléssel, testének minden porcikájával létezik a vásznon/színpadon. Merthogy mindegyiknek ez lenne a kötelessége, ez a hivatásának lényege. És aztán ha jobban belemerülünk a témába, látjuk, hogy ez nincs minden esetben így, sőt. Nagyon jó Latinovits példája ennek ellenkezőjére. Ő nem élte át a szerepeit, hanem megtanulta, tanulás útján tette magáévá. Persze ez nem negatívum, hanem egyszerű alkati kérdés. Ő a hangsúlyra, szépbeszédre, erőre, energiára összepontosított. Szirtes Ádám meg pont ezekre NEM. Ez a csoda a magyar színművészetben. Ez a rendkívüli sokszínűség. Mindenféle szerepkörre, mindenféle stílusra volt egy külön kasztunk, egy külön kis alkotóműhelyünk. Ádám az én ízlésembe trafált bele, mert én pont ezt a naturalizmust, a természetességet, a valóságot keresem mindenben, de másnak meg más az ízlése. |
| 2021-05-18 16:33.14 |
| Neki olyan megindító az egész Mestersége_ színész adása. Nagyon szeretem. Igaz mindenkiét szeretni szoktam. De Ádám sírt a legtöbbet az biztos :) |
| 2021-05-18 16:32.39 |
| Nagyon jó kérdést pedzegetsz. Hogy most jó-e ez a skatulya, amibe beleragadt vagy sem?.
Ez egy érdekes kérdés. Molnár Gál Péter - ha jól emlékszem Horváth Józsefről (frenetikus epizodistánk volt) - írta egyszer, hogy inkább maradjon meg valaki az eredeti valójánál, inkább süssön belőle a vidék, a paraszti lét, az egyszerűség, a valóság, minthogy olyan legyen, mint azok a színészek akik ugyan mélyről törtek fel, de igyekeznek felvenni a más társadalmi rétegek pózát, mert szégyellik azt, ahonnan jöttek, vagy pedig így próbálnak beilleszkedni a színházi élet kegyetlen világába. Ezáltal meghazudtolják önmagukat, és valami művi, valami hamis disszonancia fog áradni belőlük. Mert elvesztik önazonosságukat. Ilyen szempontból Szirtes Ádám (és ha már itt tartunk, Horváth József is) megmaradt önazonosnak, még ha ezért kemény árat is fizetett - az örök skatulyát. De a skatulya nem béklyó mégsem, mert minden szerepét hitelesen, mély átéléssel, emlékezetesen alakította és ezek által vált ő színészlegendává. No igen, a politika. Nagyon sajnáltam azokat a színészeket, kiket a Rákosi-kor a mellkasára tűzött, mert a legártatlanabb nagyságainkat célozta meg, és tett is tönkre. Soós Imre intő példa. |
Hattyúdal (1963) - Vélemények
| 2021-05-18 11:11.04 |
| Págernek nemhogy nem a hattyúdala volt ez a film, hanem egyenest a szakmája csúcsa, zenitje. Ő maga volt az örökös megújulás, amit csak nagyon-nagyon kevesen tudtak ilyen csodálatosan megvalósítani a magyar mozivásznon és a deszkákon egyaránt.
Ez a filmje szinte jutalomjáték neki, és szerintem nemcsak neki. Egyébként nagyon tetszett a közeli, személyes élményed ezzel a filmmel. Számomra például nagyon kevés olyan film van, ami így csontig hatolna a hozzá fűződő élmények miatt. A Hattyúdal tényleg szabadságvágy egyik legszebb megnyilvánulása filmen, és nemcsak a gyermeki szabadságvágyat ébreszti újra (ami egyébként természetes), hanem a felnőttlétnek is azt a vágyát, hogy legszívesebben otthagynám a munkámat, és csak járnék, csavarognék, pótolnám azt, ami kimaradt az életemből, mert olyan szürkére sikeresedett. Na de majd később bővebben :) |
| 2021-05-18 09:27.42 |
| Te kis gondolatolvasó. A napokban akartam írni erről a filmről :D |
Spiró György - Vélemények
| 2021-05-18 06:38.18 |
| Örülök neki, hogy 1-2 ember azért mindig van, aki tud hozzáfűzni valamit ezekhez a magyar filmekhez. Sajnos ez ritka dolog manapság. Egy bizonyos generáció alatt egyszerűen nem tudok róluk elbeszélgetni senkivel. Ez igazából a mai magyar kultúrának/kultúrpolitikának a bűne. Nem foglalkoznak velük eleget, és mintha nem lenne érdekük, hogy visszataláljunk ezekhez a nemzeti kincsekhez.
Köszönöm a darabot. Ha lesz időm, nekifekszem :) |
Szirtes Ádám - Vélemények
| 2021-05-17 19:30.54 |
| Körülbelül 10 esztendővel azután, hogy életemben először figyeltem fel Szirtes Ádám színészi teljesítményére, végre megértettem, hogy miért is szeretem őt ennyire. Az utóbbi időszakban számos fontos filmjét néztem meg újra, és hiába ugrálnak körülötte a színészlegendák sora ezekben a filmekben, Ádám szinte kiköveteli magának a figyelmet, és egyáltalán nem a dominanciájával. Ellenkezőleg. A természetességével ,a tisztaságával, az őszinteségével szinte kiragyog minden egyes filmjében.
Hihetetlen életúton ment keresztül, konkrétan egy szegény kis falu reménytelenségéből merített erőt, hogy felballagjon és dörömböljön a Színház és Filmművészeti Akadémia asztalán, hogy márpedig ő addig nem mozdul el innen, míg fel nem veszik. És mit ad Isten, talán pont a szemeiben égő lángoló szenvedélyének köszönhette, hogy másodéves főiskolásként főszerepet kapott a filmtörténetünk egyik legfontosabb filmjében ,a Talpalatnyi földben. Én alapvetően nem hiszek a sorsszerűségben....más színésznél gondolkodás nélkül rávágnám, hogy ááá, csak szerencséje lehetett. De Szirtesnél nem, Szirtes erre született. Mintha belekódolták volna a szakmát. Egy csiszolatlan gyémánt jelent meg 1948-ban a filmvásznon Mészáros Ági partnereként, aki úgy tudott minden egyes rezzenésével tökéleteset alkotni, hogy ehhez még korántsem volt meg a megfelelő háttértudása. Egy másodéves főiskolás azért még nagyon keveset tud a szakmáról, maximum a "hozott" tehetség tud beszélni belőle és nem a tankönyv vagy a rutin. Már nem is tudom, hogy Ranódytól, vagy Makktól olvastam egy interjúban (mindketten ott voltak ezen a forgatáson, mint rendezőtanoncok), hogy amit ott Ádám leművelt, az teljesen megrémítette őket. De inkább attól rémültek meg, hogy ez a tökéletesség valahogy majd elromlik, és el fog tűnni. Nem így lett. Szirtest semmi sem rontotta meg ezen a pályán. Sőt. Érezhető volt, hogy ahogy haladt előre karrierje, és ő maga is elkezdett testben mackósodni, hangban egyre inkább búgni, úgy kezdett el egyre felelősségteljesebb, érettebb figurákat készhez kapni, amiket persze ugyanazzal a hibátlan naturalizmussal tudta életre kelteni. Sajnos azt kell mondani, hogy az ő pályafutására mégsem került fel korona. Idősebb korában is ugyanabban az erőltetett menetben készültek vele a különböző filmek, tévéjátékok, sorozatok, színdarabok, de mégsem érte el úgy érzem azt a katarzist, amit a legtöbb - az ő magasságában lebegő színésztársainak sikerült. Olyan jó eljátszani a gondolattal, hogy milyen Lear király lett volna, vagy Lucifer. Az ember, aki a kislábujja körméig maga volt a jóság, az alázat, a lehető legjobb értelemben vett egyszerűség - vajon milyen lett volna velejéig gonosznak, megátalkodottnak és veszélyesnek. Senki sem mert vele kísérletezni. Ez a magyar színművészet örökös nagy átka - a fantázia hiánya. Hány olyan színészünk van aki tehetségénél fogva sokkal többet érdemelt volna, amit kapott. Hány kiemelkedő epizodistánk és mellékvágányra állított színészünk lehetne egy másik országban a nemzeti színház ékköve. Szirtes Ádám naturalizmusa, érzelmei, minden mozzanata ma is megállná a helyét, filmen, színházban, mindenhol. Akár nálunk, akár a híresen naturalisztikus Dániában is. Mégis azt mondom, jó hogy ő pont akkor és pont ott volt. Mert így lett "tökéletes". |
Spiró György - Vélemények
| 2021-05-17 18:56.42 |
| Szuper írás :) Ugyan a darabot nem láttam, de te nagyon jól láttattad velem.
Tudtommal Spiró nagyon szereti a régi, békebeli Pest-Buda, és a későbbi Budapestet mint témát. Egyszer hallgattam egy nagyon hosszas előadását erről a századfordulós fővárosi hangulatról és életemben nem hallottam még valakit ilyen realisztikusan beszélni róla. Előszeretettel rántotta le róla ezt az idilli köpenyt, amit egyes írók ráaggattak. A bűnözés, a nyomor, a rohamtempóban fejlődő, bővülő metropolisz amellett, hogy tele volt lehetőségekkel, egyúttal kiszámíthatatlan volt, stresszes és veszélyes is. Spiró nagy mágus, ahogy a te leírásod is mutatta :) |
Kis Katalin házassága - Vélemények
| 2021-05-11 16:33.07 |
| Micsoda véleményháború volt ebben a topikban, atyaég. Meg is értem. Mégis azt hiszem, hogy Czikivel kell egyetértenem, ugyanis ez a mű egy hamisíthatatlan kordokumentum, de nem feltétlenül a magyar valóságé, hanem a politikai gondolkodás kordokumentuma.
Ez a film a Rákosi kor egyik legdübörgőbb évében készült, amikor lélegzetvételre egyáltalán nem volt lehetősége a magyar művészetnek (nemcsak film, hanem akármelyik művészetnek). Tervutasítás szerint gyártották futószalagon ezeket a kis sematikus, propagandablődségeket, és minden lehetséges szempontnak meg kellett felelnie, különben bajba sodorták magukat az alkotók. A filmipar olyannyira szorosan volt fogva, hogy konkrétan Révai József testvére, Révai Dezső ült a magyar filmgyártás jelképes igazgatói székében. A Kis Katalin házasságának a központjában egy fiatal friss házaspár áll, Jóska és Kati. Jóska egy törtető, munkájának élő munkáskölök, aki szépen felküzdi magát egy tekintélyes pozícióba, Kata pedig éppen ellenkezőleg, egy munkára kevésbé fogékony, romantikusabb, érzékenyebb lány, akinek nem a túlteljesítés a lényeg, hanem hogy konkrétan jól érezze magát a bőrében. Csak úgy lenni akar :) Tehát nem ideális elvtársnő. Ebből aztán lesznek a veszekedések, perpatvarok és végül - mondani sem kell - hogy melyik felé fog billenni a mérleg nyelve. Számomra a színészek összetétele jóval érdekesebb a filmnél, ugyanis itt a kor 2-2 nagy párosa is egyaránt szerepet kap: A Szirtes-Mészáros és a Gábor-Ruttkai páros, noha utóbbi itt még nem igazán páros. Mind a két pár egyazon időben egyazon erővel robbant be a köztudatba és váltak egyik pillanatról a másikra országos sztárokká. Gábor Miklós a Valahol Európában már megmutatta magát, de a Mágnás Miskával vált mindennek a tetejévé (szerintem szó szerint), és Szirtes Ádám is egy csapásra lett a kis főiskolás takonypócból vezető színész a kor másik nagy indítófilmjével, a Talpalatnyi földdel, és ennek sikerén felbuzdulva a politikai kívánalom még jó párszor összeosztotta őt a nála vagy 10-11 évvel idősebb Mészáros Ágival - akivel meglepően remekül funkcionáltak, sőt. Nagyon jó kémiájuk volt mindig is, ezt ki lehet jelenteni. No nem mintha Gáboréknak ne lett volna, hisz mint tudjuk, Ruttkaival ők egy párt is alkottak később. Aki szereti, ha szinte arcba vágja a korszak propagandamennyisége, akkor az mindenképp nézze meg ezt a filmet. Másrészt a kis feltörekvő fiatal sztárocskák miatt mindenképp ajánlott, akik aztán később korszakos nagyságokká váltak. |
Dúvad - Vélemények
| 2021-05-11 15:58.41 |
| Pontosan ugyanez a véleményem Bástiról és Bessenyeiről is. Robusztus termetük; alfahím kiállásuk és persze a fantasztikusan szép mély orgánumuk miatt ők is kicsit beskatulyázódtak ebbe a domináns, vezető szerepekre. Sosem láttam egyiktől sem, hogy akár csak kicsit is átmentek volna másodhegedűs szerepekre. Királyok, cégvezetők, igazgatók, parancsnokok és hasonló erős karakterek megformálói voltak életük nagyobbik részében.
Páger nekem is egy fokkal sokszínűbb volt. Benne is túltengett a férfiasság és a tekintély, de ő azért tudott ennél puhábbat és gyengédebbet is nyújtani időnként. Látszott rajta, hogy neki egyáltalán nem probléma "alábbszállni". Imádom, minden hibája és politikai szerepvállalása ellenére is. Egyébként a Hegedűs a háztetőn megintcsak tökéletesen Bessenyeire öntött szerep szerintem. Sajnos élőben nem láttam. |
| 2021-05-10 13:19.38 |
| Így 6 évvel később is lényegében tartom a korábbi véleményemet a filmről, így edzettebb szemekkel újranézvén is.
A Dúvad számomra egy nagyon különleges Fábri-film. Több okból is. Egyrészt, mert ahhoz képest, hogy mennyire méltatlanul kevés hangsúlyt kap ebben a fontos életműben, szerintem egy kiemelkedően jó alkotás, másrészt, mert annak idején is jól ráérezve - valóban egy Körhinta-utórengésnek érződött, és nem is véletlenül. Szerintem a Dúvad teljesíti ki azt, amit a Körhintával és az Édes Annával elkezdett Fábri, mégpedig a modernizmus meghonosítását. A modernizmus Fábrinál úgy jelentkezik, hogy a kimondott szavaknak egyre kevesebb szerepe van a történetben, helyébe lépnek a ki NEM mondott szavak túlsúlya, a képi világ, az álomjelenetek és az intuíció. A színészek játéka is erősen változott már ezekben az időkben: reakcióik, mimikáik, érzelmi ingadozásuk elkezdett egyre több fontos teret nyerni a szövegen túl. Csodálatosan szép fényképezéssel segíti elő a direktor, hogy a puszta szépsége és borzalma egyszerre bírjon áthatni. Tempója elég lassú és terjengős - ami miatt szerintem nem mindenkinek való ez a film. Ez szintén elősegíti a nézőben ezt a kissé borongós, börtönszerű érzést a faluval kapcsolatban, ami egyébként a lány nézőpontja is lesz. Maga a történet egy olyan melodráma, amit nyugodtan nevezhetnénk akár pszichológiainak is, holott ez ebben az időszakban nem volt túlontúl jellemző a magyar filmművészetre. Bessenyei Ferenc egy olyan gazdát alakít, akit a történelem már alaposan meggyötört. Valószínűleg valami nagy kulák lehetett a háború előtti időkben, mert komoly törés neki, hogy be kell lépni a TSZ-be, de ettől függetlenül a tekintélye többé-kevésbé töretlenül megmaradt. Azon kívül elvesztette feleségét és gyermekét is, így nem maradt neki más, mint a dühe, az elkeseredettsége, és a lovai - akik csodás szimbólumok ebben a filmben. Találkozik Zsuzsával (Medgyesi Mária toronymagasan a film fénypontja. Az utóbbi időben különösen megszerettem őt a régi filmekben. Nemcsak gyönyörű volt, de rettentően expresszív, kiváló színésznő is. Illetve még él, szóval nem múlt idő.), aki olyan szeretője lesz, mint az előzőek, de aztán utólag kiderül Bessenyei számára is, hogy korántsem ez a helyzet. Akarja majd őt, mindennél jobban, és ezért a végsőkig el fog menni. A film nagyon kaparássza a mai napig társadalmunkban élő tabukat. A molesztálás, nemi erőszak akkor is benne volt a filmben, ha ezt nem ábrázolták túl naturalisztikusan. A főhős vadállatiassága azonban valahol mégis izgatta Zsuzsát, mert egyfajta stockholm-szindróma szerűség is kialakult benne a félelmén túl. Ami egyébként a mai napig egy nagyon modern és érdekes pszichológiai filmtanulmány is lehetne, ha ennek jobban a mélyére mehetnénk, mint ahogy Fábri tette, aki nyilván addig ment el ebben, ameddig lehetett. Nagyon érdekes film, de korántsem annyira tökéletes. Bessenyeinek valóban szinte jutalomjáték volt ez, mert ezt a szerepet szinte ráöntötték. Ő ilyen. Nem feltétlenül hinném én őt a valóságban ilyen erőszakosnak, de a zabolázatlan természete, az öblös hangja, a levakarhatatlan férfias dominanciája általában ilyen erőteljes karakterekre predesztinálja. És szerintem ennek ellenére mégsem birkózott meg a feladattal tökéletesen. Minden erejét bedobta, ha kellett, betonfalat is átütött, de valahogy mégsem lett kellő mélysége a figurának. Szegény Bitskeynek meg igen hálátlan, gyenge szerep jutott, amit megint sajnálok, mert a két férfit jobban is lehetett volna konfrontálni. Mint feljebb is írtam, Medgyesi Mária vitte szerintem ezt a filmet. És valóban ne hagyjuk ki az említésből Barsi Bélát, Bodrogi Gyulát, Siménfalvy Sándort sem. Barsi egyébként Fábri egyik legnagyobb favoritja volt, szemmel láthatóan mindig annyira előre tolta őt a filmjeiben, amennyire csak lehetett. És egyébként itt is hangsúlyos volt, emlékezetes, sok jó pillanattal. |
Föltámadott a tenger - Vélemények
| 2021-05-08 09:34.51 |
| Atyaég. Mekkora buta tök voltam még ekkor. XD
Azóta természetesen árnyalódott bennem a kép. Azt a véleményemet viszont továbbra is tartom, hogy minden propagandisztikus és szó szerinti kiszínezése ellenére mindent belefektettünk ebbe a filmbe amit csak a korban lehetett, hogy végeredményben élvezetes legyen és ne szégyellnivaló. Iszonyatosan sok pénz forgott ebben, és konkrétan az akkori színjátszás és filmsztárok apraja nagyja tiszteletét tette. Mintha all-int mondtak volna a filmgyárban, betoltak színészektől, erőforrásokon át a terjedelmes forgatókönyvig mindent. Amit ma már tisztán látok, hogy ez nem véletlen. A propaganda nem csak a hősfigurák túl pozitívra, csillogóra mázolásán látszik meg, hanem azon is, hogy igazán kit akar kiemelni. Nem véletlenül Petőfi és a parasztlegények az első számú kiemeltek, illetve Bem apó, aki a magyar-lengyel közös emlékezetpolitikának mindig is jót tett. A film sötétebb, borongósabb intrikus képei a városban, míg a pozitív, reménykeltő, jelenetek pedig a falun játszódnak, ahonnan aztán hősökként lépnek ki a fiatal legények a csatatérre meghalni az "urak" oldalán. És valahol a két tábor közt tengődik Görbe János Petőfi karaktere, aki kvázi összeköti a feleket. Ennél pikánsabb propagandaelemeket tartalmaz maga az operatőri munka. A kissé alsó állásból, profilból vagy félprofilból felvett hősies arcok a mai napig tankönyvinek számítanak a korból, abszolút szovjet technikát idéz. A világítás maga volt a tökély, sőt, talán a legfeltűnőbb aspektusa a filmnek. Az arcok tisztaságát túlexponálták, mintha csak egy tökéletes festményből ugrottak volna ki. Nem lehet nem azt mondani a filmre, hogy gyönyörű. Az igényesség minden téren megmutatkozik. Az utolsó díszlet, smink és kosztüm a helyén volt. Na most a tartalom természetesen rengeteg kívánnivalót hagy maga után. Ne is menjünk bele. Nyilván történelmet hamisít, kezdve ott, hogy nem ismeri el a forradalom/szabadságharc vereségét. Hiszen a Rákosi-korszak filmjeiben nem volt szokás a negatív végkicsengés. Még ez esetben sem tud kivételt tenni. Így inkább ott vágja meg a filmet, hogy katonáink menetelnek előre (feltehetőleg) a győzelemért. A veszteség ebben a filmben a kis aranyos parasztfiú (Szirtes Ádám) hősi halála, akinek a temetésére természetesen kimegy az egész vezérkar, ami nyilván megmosolyogtató a hiteltelensége miatt, de hát Rákosiék idején ez a réteg volt a megcélzott közönség, az osztályharc éllovasai. Kötelező jelenet :D A casting önmagáért beszél. Nem véletlenül Szirtes és Görbe vannak a fókuszban, ugyanis ők voltak a kor hamisíthatatlan poszterfiai, akit a Rákosi- rendszer a saját nevelésének tekintett (igaz Görbe karrierje korábbra nyúlik vissza, de akkor is sikeresen átmentődött erre a korra), illetve Básti Lajos, Ruttkai Éva, az akkor még elég ifjú Sinkovits, Horváth Teri, de még 2 villanásra Soós Imre is feltűnik (utóbbi kettő is ebből a nagyon tolt NÉKOSZ-társaságból való falusi sztárok). Mind mind a korszak nagymenői. És érdekes számomra mindezek mellett Makláry Zoltán, aki sem akkor, sem később nem lett a kor nagyon fontos színésze, hanem inkább maradt epizodista. Mégis az egyik legfontosabb karaktert bízták rá, és nem is csalódtunk benne. Ez egy érdekes húzás volt színész szempontból. Összességében azt érzem én is, mint a királyi tévé is, hogy minden propagandisztikus szépséghibája ellenére a mai napig vállalható film. Talán azóta sem sikerült ilyen minőségben bemutatni az 1848/49-es eseményeket. Néhol tömény giccs, de ennek ellenére az igényessége és a szórakoztató történetmesélése nem megkérdőjelezhető. Emiatt nem csodálom, hogy évente legalább egyszer a mai napig leadják, és már HD-ben is megtekinthető. |
Egy őrült éjszaka - Vélemények
| 2021-05-04 11:25.48 |
| De örülök annak, hogy ezt manapság néztem meg és nem akkor, 10 évvel ezelőtt, mikor még idekommenteltem, mert akkor gondolom semmi sem csapódott volna le belőle.
Angelika annak idején remekül megírta a film lényegét. Nagyon egyedi alkotás ez, több szempontból is. Egyrészt, mert valóban rá lehet aggatni, hogy pszichothirllerről van szó. Igaz nem a szó klasszikus értelemben, hanem ez az úgynevezett „home invasion” kategóriába tartozik, amikor az elkövetők a áldozatokat saját otthonukban – ez esetben saját üzletükben – tartják fogva. Önmagában is izgalmas kategória ez, mert a kiszámíthatatlanságból fakadó feszültség végig jelen van. Ahogy itt is történt. Másrészt, mert ez a film egy parabola. Azaz virágnyelven, finoman, sokszor félmondatokkal, sokszor meglepő nyíltsággal nyilatkozik a Kádár-rendszer apró nüanszairól, problémáiról, társadalmi kérdéseiről. Tükröt tart a korabeli társadalom és a feltörekvő, új „elit” elé. A lényege: hogy kik birtokolják a hatalmat…és miért. Mindezt persze szatirikus, groteszk fenhanngal adják elő a színészek és maguk a szituációk is. Még egy különlegessége van kívülről. Mégpedig az előadásmód. Ebben a filmben nincsen meghatározott nézőpont. Folyamatosan változik a szerint, hogy most épp ki dominál a felek között. Sokszor a 2 ellenőr, máskor meg a bolti eladók és a bolt tulajdonosa szemszögéből látjuk az eseményeket. Majd a vége felé a Törőcsik által játszott feleség nézőpontjából. Úgy érzem, hogy ennek is van egy rejtett oka, mégpedig az, hogy mindenkinek megvan a maga igazsága. Mindenki máshogy élte meg ezeket a korszakokat, amelyeket a film előrehaladtával egyre jobban felemlegetnek. A magyar film egyik legnagyszerűbb vívmánya volt ez a sokszempontú történetmesélés a 60-as-70-es években. Hasonló elbeszélésmód volt a Hideg napokban, a Sodrásban, a Húsz órában is. Ezek nem krimik, nem az a lényeg, hogy mi történt, mert azt legtöbb esetben tudjuk vagy sejtjük. Hanem, hogy ki hogy éli meg, kit mi vitt rá a cselekedetekre, ki milyen életúttal/tapasztalatokkal rendelkezett, mígnem eljutott ahhoz az adott ponthoz, ami köré szerveződnek ezek a filmek. Az Egy őrült éjszaka is hasonló, csak ügyesen elrejti. Inkább a végén áll össze majd az emberekben, hogy miről is akar most pontosan szólni ez a film. Angelika kitűnően megírta: ezek az ellenőrök nem ellenőrök, a bolti tulaj nem CSAK bolti tulaj. És az atrocitásokat elviselni kénytelen alkalmazottak olykor többet tudnak, mint amit először feltételeztünk volna. A film főszereplői mind gazemberek, de más-más fajtából. Vannak az abszolút gazemberek, akik élvezik, ha megalázhatják és bánthatják a kiszolgáltatottakat, visszaélhetnek a kezükbe került hatalommal, és néha minden ok nélkül. Kállai Ferenc és Mensáros László eszméletlenül aljasok voltak, öröm volt őket nézni, ahogy ebben a szerepben lubickolnak. Akkor ott volt a másik gazembertípus, az „okosba” megoldó, szigorú, de becstelen és csaló bolti tulajdonos, aki nem bánik jól az alkalmazottakkal, és az egyikük még be is mószerolja. Megintcsak eszméletlen volt, amit Szirtes Ádám művelt is. Olvastam egy nagyon hosszas elemzést az ő filmbéli alakításairól, melynek címe Szirtes Ádám önazonossága volt, és példaként folyamatosan ezzel a filmmel jött az író. Mimikája, szemmozgása, metakommunikációja mindent elárult filmbéli karakteréről, és sokszor szavak nélkül is át tudta venni a dominanciát. Szerintem ez az ember mindent tudott erről a szakmáról….az már a szakma hibája, hogy nem mertek vele ilyen remekül kísérletezni, mint Kardos is tette. Ezen kívül Madaras József és Őze Lajos kiugró epizódszerepeit se feledjük, ők is emlékezetesek voltak. Egyedül Törőcsik Marit éreztem kicsit kívülállónak. A film végén ugrik be bundában, és kicsit nem lehetett őt hova tenni. Egyszerre volt butácska, de domináns. Szerintem az ő karakterét nem írták meg a legjobban. Persze ez nem a színésznő hibája volt. Csak módjával tudom ajánlani a filmet a nagyközönségnek. Minden parabolához kell egyfajta előtudás a korhoz, különben nem lesz olyan élvezetes a mű, illetve furcsa és félrevezetőnek hathat. Ez a mű nagyon is ilyen. Ki kell hallani a finomságokat, mint pl. amikor a „fegyveres erők”-ről volt szó, utalva ezzel arra, hogy fő-antihőseinknek bizony sötét múltjuk volt. Csoda, hogy nem került dobozba ez a film, megmondom őszintén. Viszont amit ezen túl is lehet élvezni, azok az alakítások. Bölényeink megint igyekeztek egymást lejátszani a közönség legnagyobb örömére. Köszönjük, hogy voltak ők nekünk :) |
Bihari József - Vélemények
| 2021-05-04 11:00.14 |
| - nem :D |
| 2021-05-04 10:59.54 |
| Én nem továbbra sem vagyok nagy barátja az Árvácskának, meg eleve Mórocznak (ahogy látom erről a film topikjában is írtam eleget 100 éve), de elismerem nagyságát a könyvnek, és egyébként filmen is egészen jó volt. Átadta azt a sok kínszenvedést, ami a könyvben is volt, még akkor is, ha nem teljesen. De akkoriban szerintem ezt nem is lehetett ennél jobban megvalósítani. |
Copyright © 2005-2018, www.FilmKatalogus.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Impresszum | Médiaajánlat | DVD üzletszabályzat, kapcsolat | Sitemap | E-mail: info@filmkatalogus.hu