11 általa rendezett film megnézésével most már jogot érzek rá, hogy értékeljem a mestert.

Valóban nagyon igaz állítás az, hogy nemcsak a távol-kelet egyik valaha élt legnagyobb művésze volt, de a nyugati filmkultúrára gyakorolt hatása tekintetében is előrébb járt, mint társai. Ennek mondjuk az egyik oka az, hogy az ő lábai előtt pont az új-hollywoodot megteremtő triász hajbókolt Spielberg, Lucas és Coppola személyében, akik még mindig az elöljáróinak számítanak. De ha ettől eltekintek és szigorúan saját keretei között nézem a filmjeit, akkor az a helyzet, hogy nekem nem vált a legnagyobb kedvencemmé. Ennek gondolom az az oka, hogy még mindig nem érzem magamhoz elég közel a japán filmkészítési stílust és nem tudom megszokni a színészvezetést sem. De ettől eltekintve mindig nagyon tudom szeretni az ötleteit kivitelezést és történetet tekintve is.
És pont azt a tendenciáját szeretem legjobban, hogy nem csak egyoldalú ötletekkel rukkolt elő, hanem szinte felváltva rendezett történelmi és kortárs drámákat, azon belül is tett egy szép nagy kört: láthattunk tőle western műfajt, orosz drámát, Shakespeare-feldolgozást, szóval mondhatni elég eklektikus karrierje volt.

Az én személyes kedvenceim (eddig) a Hét szamuráj és az Élni c. filmje volt, mellé harmadiknak talán Véres trónt hoznám, de sok nagy filmjét nem vettem még szemügyre.

Egy szubjektív plusz pontot adok Kurosawának azért, hogy mindig ugyanazokkal az arcokkal dolgozott. Ezt azoknál a rendezőknél szeretem kiemelni, akik színészeiket sokoldalúan is szeretik használni. No nem mintha Mifune egy kaméleon színész lett volna, de sosem volt olyan eset, hogy ne tetszett volna, amit csinál, még akkor is, ha általában heves és morgós fickókat alakított. NO DE Takashi Shimura már más tészta. Sosem láttam ugyanúgy alakítani, és még a hangjával is szépen játszott. Hatalmas formátumú színész volt, éppen ezért tudok haragudni a direktor úrra, hogy egy idő után őt félre tette, és pár másodperces szerepeket adott aztán neki. Az Élni c. filmjében láthattuk szerintem a legjobb alakítást a Kurosawa művek történetében, melyet Shimura számlájára írhatunk.
Nakadai volt a harmadik leading man-e, aki szintén benne volt (inkább)a 60-as évektől kezdve a filmek többségében, és a Mifune korszak után léphetett is egyet előre a ranglétrán, de sajnos az a sors jutott neki, hogy "űrt töltsön be" a két zseni lelépte után. Ezért is teszem őt a dobogó 3. fokára.

Ma még csak 4-esre értékelem a kameramozgás és esőcsinálás koronázatlan királyát, de ki tudja mit hoz a holnap.

A szoba (2015) - Vélemények

2016-02-20 13:57.42

Kétséget kizáróan az év egyik, hanem a legerősebb drámája ez kérem szépen. Ez részben azért is adódik, mert erős drámák terén igen száraz volt ez az év, és természetesen azért is, mert önmaga zsenialitásának köszönheti mindezt a Szoba.

Nagyon ritka az, amikor Oscar-szintre kúsznak fel a függetlenfilmek a díjazást tekintve, de nem is volt kérdés, hogy Abrahamson műve megérdemli ezt a szintet. Persze ennek nem minőségbéli okai szoktak lenni, inkább az, hogy pótolni kell a nagy stúdiók melodráma kiesését a kisebb stúdiók által készítettekkel. Ahogy tapasztaltam a mainstreamben már amúgy is kevesebb az igazán erős, velős dráma, mint korábban. Maximum a direkt Oscarra-gyártott filmekről lehet itt beszélni, de azoknak is van már egyfajta szabványuk.
A szoba minden ilyesmit kikerült szerencsére. Mély volt, megrázó alapnyaggal, kiváló színészválasztásokkal és mértékletes előadással. Egy beteg fickó által évekig fogva tartott nő és fogságban született fia kálváriáját láthatjuk abszolúte szubjektív nézőpontból, a fiúéból, aki ezelőtt még sosem ismerte a külvilágot. Az ő belső univerzuma sok kis világból tevődött össze, melynek bemutatásától mind a tíz ujjamat megnyaltam. Lassan magyarázták, hogy mi is értsük, nem tették túl romantikussá és mindehhez hozzájött a kisfiú hibátlan alakítása, mely a film motorját képezte. Nagyon élvezetes volt azt látni, ahogy mindent először megtapasztal, és borzasztóan bele tudtam élni magam minden egyes momentumába.
Mellette ott volt az anya, aki egy idő után már csak azért nem adta fel az életét, hogy a fiát segítse, de mint kiderült, inkább a fiú volt az, aki neki segített. Bár a film úgy érvel, hogy önző módon tartotta magánál a fiút a saját érdekei miatt, én nem hiszem, hogy ez teljesen korrekt meglátás. De mindegy, ezen jót lehetne vitázni.
Brie Larson zsebében kell, hogy legyen az a szobor. Mióta láttam a Short Term 12-et, éreztem, hogy ez a lány egy szép napon a legnagyobb színésznők között lesz számon tartva, akit nagyon remélem, hogy a mainstream világa nem "ront meg" és megmarad erős drámai színésznőnek. Kitűnően hozta a fiatal anya szerepét, aki szabadulása után érzelmileg labilissá válik. De való igaz, ez Jacob Tremblay-jel volt teljes, a kettejük között lévő kémia csinálta meg ezt az egész filmet.

Nem csöpögős, tökéletesen mértéktartó dráma, melynek erőssége a borzalmas témájában és a két színészében van. De tényleg, horrorisztikus belegondolni, hogy hány ilyen férfi lehet a világban, aki ezt teszi, és még csak nem is sejtenénk. Reális, kemény, szíven ütő, megható. Az év egyik legjobb filmje!

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2016-02-19 22:17.25

Hidd el, ezt a filmet a legkevésbé sem célszerű egy étel-skálán értékelni. Nagyon nagyon nem :D :D

2016-02-19 19:09.33

A szoba (2015), 5*

Sweet Movie - Vélemények

2016-02-18 23:54.01

Na jól van, látom lejjebb is filmszakos kollégák vannak, mert ritkán nézi ezt meg valaki önszántából. Jobb, ha kötelezőként feladják :D

Valóban egy fokkal jobban tudod értelmezni az emberi elme eme végtermékét, ha van mellette egy kontextus, amit már beléd vertek.
A 60-as évek végi baloldali diákmozgalmak igencsak megkutyulták az akkori általános felfogást az értékrendektől. Elitellenesek lettek, államellenesek, de legfőképpen minden bevett idea ellen lázadoztak. Maot, Sztálint, Lenint, Marxot kezdtek el olvasni nyugaton is, mert az eddig megszilárdult lelki egyensúlyt a közelgő vietnámi háború, a merényletek, a hidegháború felforrósodása kibillentette és az emberek próbáltak alternatívákat keresni...és hogy, hogy nem a másik oldal dogmáiban találták meg. Persze ők nem tudták, hogy ezek diktatórikus keretek között milyen körülményeket teremtettek a Fal innenső oldalán, de azért biztos, ami biztos intellektuális és fizikai lázongásokba is kezdtek egyaránt.
A Sweet movie ennek a trendnek az egyik kései kivetülése, mikor már ismételten megszilárdult a korábbi hatalom, ami sikeresen visszaszorította a hippiket és a baloldali gondolkozókat (akik később radikalizálódtak). Ezért kellett még erősebben odavágni, és mint ilyen, minden porcikájában botránkoztatni akart. De hogy is néz ki ez a film? Inkább hogy nem!
Nincs narratíva, ehelyett minden tabu témát kiforgat apróbb szekvenciákban. A fogyasztói társadalom, az ideológia, az emberrel való bánásmód, a gyerekkel való bánásmód, a freudi pszichoanalízis alapjai, a társadalmi osztályok, és úgy eleve a kapitalista "züllés" mind mind megkapja a maga görbetükrét a világ legízléstelenebb, gusztustalanabb, aberráltabb módján. Mert minél grafikusabban ábrázolunk, az annál hatásosabb. Makavejev is ezt gondolhatta, és szerintem azt is, hogy ennek muszáj ezt az undort kiváltania.
Ezért is furcsállom, hogy valaki szemrebbenés nélkül megadja rá a maximális pontot. A negatív értékelés elérése lehetett itt a cél, mert az elrettentés is tanít és az is emlékezetessé tesz, márpedig egy polgárpukkasztó kritika arra hivatott, hogy utálatot váltson ki belőlünk.

Ezért sem ítélem meg az itteni értékeléseket. Erre a filmre nincs is jó skála. Én ilyenkor egy baráti 3-ast adok, hogy mindenki kielégüljön, de nincs is értelme itt értékelgetni. Amitől ez a film fáj és undorító, az alattam szépen össze van szedve. Hányás, nudizmus, szex, szarás, gyermekmolesztálás, rengeteg édesség (az a sok cukor így távolról is diabéteszt okozott nálam), gore jelenetek, pisálás, és se eleje, se vége szekvenciák. Művészfilm at its best. Méghozzá egy olyan, amit nem lehet jó szívvel ajánlani senkinek.
Úgyhogy ne is nézze meg olyan ember, akinek nincs feladva házinak.

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2016-02-18 23:29.48

Sweet movie (1974)

Haha, nem találták fel még azt a skálát, amin értékelni lehetne ezt a filmet :D

2016-02-16 00:08.21

A kém, aki szeretett engem (1977), 4*

2016-02-15 18:09.15

Nagyon kiváló választás! És egyetértek, ez a film és a Hét szamuráj áll Kurosawa filmográfiájának tetején.

Saul fia - Vélemények

2016-02-13 23:10.15

Ki mondta, hogy fennakadtam rajta. Épp azt magyaráztam, hogy ez miért érthető. Olvass vissza.

Dheepan - Egy menekült története - Vélemények

2016-02-13 22:58.55

Akkor most álljon itt egy olyan ember véleménye, aki meg is nézte a filmet és nem csak a levegőbe köpköd.

Hova tagadjam. Én sem vagyok nagy rajongója a menekült témának, és igen nekem sem jó azt látni, hogy az az Európa, amit egykor ismertünk a legdrasztikusabb változása felé halad hónapról hónapra ahogy a harmadik világ tömegei elárasztják. De ha ki tudnak belőle emelni egy olyan szeletet, amit el tudnak adni élvezetesen, akkor az ellen semmi kifogásom.
A Dheepan egy idéző jelbe tett családról szól, méghozzá azért tettük idéző jelbe, mert ők egy furfangos módon szöktek a Srí Lanka-i pokolból Franciaországba: összeállt egy idegen nő, férfi, és lány a papírok érvényessége kedvéért. No de a franciáknál sem arany az élet, mert egy elég lepukkadt migráns-blokkban kapnak szállást és munkát, mondhatni a gettónak is egy lehangoltabb részén. Itt próbálnak beilleszkedni és megküzdeni az elemekkel - ez esetben a körülöttük élő gangekkel.

Elsőre ez egy kemény diónak tűnik, de egyáltalán nem lepi el az érvágós tragikum. Inkább kicsit lassúbb folyású, hangulatváltós, ami folyamatosan fokozódik, egészen egy brutális katarzisig.
Nagyon tetszett ez a gettós minivilág, amiben mozogtak főszereplőink, és tetszett az is, hogy a bőrszínskála minden elemét láthattuk, mondhatnánk úgy is, hogy "Franciaország 50 árnyalatát". A 3 főszereplő nem volt ugyan zseniális, de kielégítően korrektek voltak, főként a férfi (le nem írom a nevét). Nem is tudom, hogy errefele nyugaton láttunk-e már ilyen dél-indiai, srí lanka-i színészekkel és karakterekkel készült filmet, szerintem nem. Így kuriózumként is hatott egy kicsit a Dheepan.

Egynek jó volt és tudom ajánlani. Nyugi, nem propagandamű, nem lesz senki sem migránsimádó tőle, ha valaki ettől tartana.

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2016-02-13 22:41.06

Dheepan - Egy menekült története (2015), 4*
Samba (2014), 4*
Az ígéret földje (2013), 4*

Saul fia - Vélemények

2016-02-13 22:39.19

Szóval most ugyanazt leírtad, mint én, csak költőibben. Áhá.

Nem azt mondom, hogy még sosem készült amerikai film a keleti frontról, de azért nem tudnék sorfalat állítani belőlük.

Spotlight - Egy nyomozás részletei - Vélemények

2016-02-08 09:10.29

Sajnos az ilyen típusú oknyomozós filmeknél mindig fennáll a lehetőség, hogy a fantasztikus téma ellenére is lassú folyású, akadozó filmet kapunk. Ezeket nem lehet annyi akcióval megtölteni, itt egyedül a téma göngyölítése az, ami felfokozhatja a hangulatot, vagy sem.
És mint ilyen, a Spotlight egy szerencsésebb eset, mert a katolikus egyház ilyen szintű farbarúgása egy nagyon hálás, izgalmas, botrányos téma, amire szerintem mindenki kíváncsi. Egy bostoni lap néhány pap vádolásából az egész rendszer vádolásába csap át, ami egy életre beizzította az egyházról alkotott előítéleteinket és sztereotípiáinkat. De nem csak az a szomorú, hogy ez a világban a katolikusoknál egyedülálló, hanem az is, hogy ezt ők is tudták és hosszú-hosszú évekig takargatták a nyilvánosság elöl - ezzel is bűnrészességet vállalva.
Ez gondolom nagyon fáj a mélyen hívő embereknek, és ezt meg is lehet érteni. Ahogy a filmből is jól kivehető volt, ez nem csak a gyermeki lelkek megnyomorodásával, de sokszor a teljes elpusztításával is járt, különösen egy olyan országban, ahol ilyen nagy hangsúlyt kap a vallás. Nálunk biztosan nem lehetett volna ekkora sztorit kerekíteni belőle, mert az USA-hoz képest itthon csak pislákol ez a felekezet.

Visszatérve a kivitelezésre: olyan sok kivetnivalóm azért nem volt. Telitalálat a casting, bár senki sem szobrot érdemlően teljesített. Mondjuk itt kollektíve dolgoztak a színészek, nem volt különösebb főszereplő és megvilágított személy. A filmzene nekem annyira nem illett a filmhez, olyan amatőrnek tűnt, de minden más jó lett, még annak ellenére is, hogy a helyenkénti akadozást ez a mű sem tudta kikerülni.
Egyszer nézős, de annak nagyon jó. (Szobrot nem hiszem, hogy fog kapni, és nem a téma miatt)

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2016-02-08 08:28.26

Spotlight (2016), 4*

2016-02-06 08:30.57

007 - GoldenEye, 4*

Saul fia - Vélemények

2016-02-05 10:02.06

Na végre valaki, akit szintén zavart a kameramunka. Én is emiatt húztam le.

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2016-02-04 16:50.49

007 - A Holnap markában (1997), 3*

007 Spectre - A Fantom visszatér - Vélemények

2016-02-03 09:33.34

* kitölteniük az űrt...

2016-02-03 09:32.11

Mit is mondhatnék, amit előttem még nem mondott senki...

Szegény Spectre is a páros számú Craig-es Bond filmek közé tartozik, melyek ezek szerint nem születtek szerencsés csillagzat alatt. Ezeknek kell kitölteniük az előző nagyon jó részek után, és meg kell próbálniuk rákontrázni. Ami már másodjára nem jön össze (a Quantum csendje ugyanez a történet). Nem volt igazából sok komoly bajom a Spectre-rel, csupán annyi, hogy napokon belül el fogom felejteni, hogy mit láttam. Kevéske történet; eltúlzott - vagy éppen gyenge, de igen ritkán középutat eltaláló akciójelenetek; és sajnos Christoph Waltz személyében nem köszönthetünk valami emlékezetes főgonoszt (aki nem mellesleg a Bond filmek egyik legmarkánsabbját alakítaná). Egyedül az tetszett igazán ebben a részben, hogy Ralph Fiennes és Ben Whishaw is többet "dolgozott" benne, mint korábban, illetve az, hogy Mr. White szerepkörét is méltón lezártuk.

Bár nem tudom, hogy mit gondoljak Sam Mendes azon húzásáról, hogy a Bondból is univerzumot faragott, mint mostanában a képregényklánok teszik, ettől eltekintve jó volt látni az eddig letudott négy film visszatérő elemeit. (mondjuk nem tudom, hogy ezt eredetileg is lezárásnak tervezte, mert úgy tűnt. Onnantól kezdve meg nem is volt kérdés, hogy ezután lelépett a rendezői székből) És mivel Mr. White a 4-ből 3-ban feltűnt, nem volt rossz ötlet az, hogy belementünk az ő vonalába. Mondjuk a dán színész francia lánya (Miért?) nem volt éppen a legemlékezetesebb Bond-girl...de nem is irritált, inkább olyan kellemesen közepesen semmilyen volt. De ez majdnem minden aspektusára igaz az alkotásnak. Egy kivétel ez alól a technikai megvalósítás. Nagyszerű felvételek, nagyszerű kameramunka, egyszóval igen igényes volt. Bárcsak a forgatókönyv is ilyen lett volna.

10/6. Semmi több.

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2016-02-03 09:14.53

Spectre (2015), 3*

Halálos fegyver 4. - Vélemények

2016-02-01 01:41.59

Sőt, ez az egyike azon nagyon nagyon nagyon kevés szériáknak, ahol szerintem a 4 részből egyiket sem érheti sok panasz. Ritka pazar munka ennyi éven át az alkotóktól. Szerethető, badass, nem ismétli kínosan magát sem a sztori, sem a karakterek, és nagyon jó végignézni szereplőink fejlődését, hozzátartozóik korosodását, és az akciók úgy néznek ki, ahogy ma ki szeretnének nézni egyes akciófilmekben, mindezt CGI nélkül.
Richard Donner felé jár a kalapemelés.

2016-02-01 01:38.05

Professzor IMDB, Mint bejáró ember, kikérem magamnak, hogy nem volt szükség a négyes metróra. Az röpít el engem a belvárosba leghamarabb.

Megindokolnád, hogy miért tartod ezt olyan rossz résznek?

Röhrig Géza - Vélemények

2016-01-31 10:28.51

Én szimplán azért nem írtam, mert egy film alapján nem szeretek senkit sem becsmérelni. Bár olyan feje van, hogy valószínűleg később sem fogom megszeretni :)

Saul fia - Vélemények

2016-01-31 10:25.03

Az amerikaiak arról csinálnak filmet, amit jobban szeret a felvevőpiac. És ők magasról tesznek a keleti frontra. Sajnos így működik ez az ipar. Ha ezt a témát fel akarjuk dolgozni, azt magunknak kell csinálni, amit majd vagy díjaznak ők is, vagy nem. Viszont ha előállunk valami egyedülálló művel, nemcsak, hogy terjesztik, de már remake-elik is. Ez a világ ilyen manapság.
Egyébként egyre több külföldi témához nyúlnak ettől eltekintve, de azok is inkább a bulvárosabbak, még ha történelemről is van szó.

2016-01-30 21:59.34

Jó, hát persze egyfelé mutat minden Holocaust film, hiszen egy azon történelmi esemény köré épülnek. Ettől eltekintve mindig lehet új perspektívában láttatni. A csíkos pizsamás fiú is egy érdekes perspektíva volt, a "Bent" című film is, ahol a homoszexuálisok haláltáborba zárásáról volt szó, és ez is egy eddig még fel nem dolgozott közösség, a sonderkommando.

Persze az is igaz, hogy annyi sztoriképes esemény áll még feldolgozatlanul, sőt, még magából a második világháborúból is lehetne új sztorikat kiszedni, a holokauszt meg népes filmanyaggal rendelkezik már. De hisz tudjuk, hogy ebben több üzleti lehetőség is van.

2016-01-30 21:51.10

Ez szép volt, egyetértek.

Élni (1952) - Vélemények

2016-01-30 01:55.24

(Elkerülhetetlen SPOILER a láthatáron)

Nagyon ritkán fordul elő velem, hogy értékelek egy filmet – jelen esetben 4-re – majd napokig nem megy ki a fejemből, olyan hatással volt rám, és aztán visszajövök, és feljebb tolom a pontjait.
Kurosawa-san hiába csinált már többször is olyan filmet, mely se nem szamuráj, se nem japán monda vagy történelmi témájú, de ez a film mindegyik közül kiragyog. Meghatározhatatlan belső ereje van, ami több komponensből született egyszerre, és muszáj sorra venni őket.
Az első és legfontosabb maga a történet. Nem ez az első film, ahol olyan embereket látunk, akik a halál torkában világosodnak meg, és a hátra lévő idejükben próbálják magukat és céljukat megtalálni az életben. De talán egy általam eddig látott történetben sem volt ez a főhős ennyire szánalmas, és ennyire kisember. Watanabe karaktere már önmagában tragikus. A munkája monoton, unalmas; a fiában nincs meg iránta a kellő tisztelet; a felesége meghalt; már évek óta úgy él, hogy csak egyetlen egy eredményt tud felmutatni: sosem késik el a munkájából. A hivatalnokok ilyesféle szánalmas vergődéseiről egy halom orosz irodalom született már, kezdve Gogoltól Csehovig, és Tolsztoj Ivan Iljicse még erősebben reflektál a mi történetünkre, így feltételezek egy ilyesféle inspirációt. Ami Kuroszavától nem is lenne meglepő, hisz feldolgozta a Félkegyelműt is Dosztojevszkijtól. Jól illeszkedik ez az anyag az akkori poszt-háborús Japánba, ahol a bürokrácia erősen jelen volt. És itt adjunk Kurosawa írói nagyságának is egy simogatást, mert kiválóan kidolgozott minden apróságot.

Szóval Watanabe a film elején rájön, hogy gyomorrákja van, és maximum egy fél éve lehet hátra. Ekkor aztán próbálja valahogy másképp tölteni utolsó heteit iszogat, mulat, költekezik...de csak tapasztalatokat szerez, nagy örömöt nem. Majd megtalálja azt, ami eddig hiányzott neki: egy lány vidámsága és életszeretete húzza ki őt a melankóliájából, ami majd még egy jó tettre fogja sarkallni – egyébként nagyon jópofa volt így összekötni a film elejét és végét – egy játszóteret fog felépíteni a dühös anyáknak.

Klisésnek hangozhat, de Kurosawa úgy ugorja át a klisés helyzeteket, hogy egyáltalán nem rak bele pátoszt, és a szentimentalizmusból is csak annyit kap a film, amennyit kötelező, de semmi többet. Ez persze nem csak a rendezői munkán múlott, hanem a színészén is, a film szívén-lelkén, Takashi Shimurán. No igen, Shimura úr volt a nagy direktor igazi kaméleonja. Még sosem láttam két ugyanolyan szerepet tőle, pedig már tempósan gyűröm lefelé a Kurosawa műveket. Éppen emiatt kicsit rosszul is esik, hogy őt alig említik a rendezővel kapcsolatban, Mifune tényleg ún. „kilökte” őt egy idő után a reflektorfényből a dominanciájával és a karizmájával, és vált az alkotó hozzánőtt társává. Shimura nagyságát csak a nagy fanoktól hallottam eddig elismerni, és azoktól, akik a japán filmgyártásban otthonosan mozognak és sűrűn összefutottak vele. Illetve a New York Timestól, aki 52-ben ezt a filmet látván úgy beszélt róla, mint a „jelenlegi legjobb színészről a világon”, és ez nem kis dolog. Ez a film is ékes bizonyítéka annak, hogy milyen hatalmas képességei voltak, mert Mifunéval ezt nem lehetett volna eljátszatni.

Az Ikiru egy első osztályú karakterdráma, ami egy rákos ember szemén keresztül láttatja az akkori japán egész atmoszféráját. Az amerikai hatástól kezdve a bürokratikus rendszeren át a mindennapi élet apró nehézségeiig és örömeiig. Mindezt egy rendezőzseni tollából, aki megint alkotott nekünk nem kevés legendás jelenetet, melynek talán legemblematikusabbja a hintajelenet, ahol Watanabe a saját mondhatni „témáját” énekelte. Továbbá Shimura minden rezdülése/érzelme/kifejezése volt az, ami igazán a kezében tartotta az egész művet. De milyen kezek voltak ezek! Hát 10/10-esek.

U.I.: Egy dolog miatt adtam először négyest. Nagyon kiejtett a ritmusból az a szekvencia, mikor a megemlékezésen elmesélik az ismerősök az utolsó emléküket róla. Az arányok nem voltak jók. Túl sokat mutatták őket az emlékek ellenében, és néha tényleg csak időt húztak velük.

Saul fia - Vélemények

2016-01-28 18:51.33

David Irving kissé részrehajló a témában :))
Azért tegyük hozzá.

Ettől eltekintve a Goebbels könyve kiváló volt.

elejére ... 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk