8WnHef5 hozzászólásai

Ugrás 8WnHef5 adatlapjára
1 2 3

2001: Űrodüsszeia - Vélemények

2013-06-15 03:04.34

pardon - utólag vettem érszre, hogy monolit helyett dolomitot írtam végig, természetesen monolitként értendő...

2013-06-15 03:02.17

ÉRTELMEZÉSEM (-végig spoileres!) A végső jelenet – a nézőpontváltások: az űrhajós látja a szobát, majd ahová nézett, onnan látjuk az űrhajót. Az űrhajóból látjuk ahogy nézi az űrhajót, majd megint az ő szemszögéből a szoba – az űrjahó már nincs ott. Bemegy a mosdóba, zajt hall, kinéz a szobába, idősebb önmaga néz vissza rá az étkezőasztaltól hátrafordulva. Ez után látjuk az étkezőasztalnál ülőként, leveri a poharat, az ágyra néz, haldokló önmagát látja, nyújtja a kezét arrafelé, ahonnan az imént fiatalabb önmaga nézte haldokló önmagát, de most már a dolomit áll vele szemben. Ekkor pedig a dolomit nézőpontjába kerülünk és a haldokló helyén az újszülöttet látjuk, majd még egy nézőpont-csere: az újszülött szemszögéből látjuk a dolomitot, mely mintegy megnyílik az újszülöttnek és kibocsátja őt a világba, visszabocsátja a magasabb szintre emelkedettet mint új kezdetet, melynek célja ugyancsak a fejlődés lesz, a még magasabb szintre emelkedés. Az ember a szobában mindig későbbi önmagát látta, és mindig a későbbi nézőpontjából látta meg a még későbbieket. Értelmezésem szerint e nézőpontváltások azért voltak, hogy a nézőnek leessen: az ember azonos a dolomittal. Hiszen az ember mindig későbbi önmagát látta, és a végén a dolomit nézőpontjából látjuk őt újszülötté váltan – ebben az értelmezésben a jelenet minden egyes eleme logikusan kapcsolódik egymáshoz, mégpedig azonos logika szerint. Ez a jelenet a film egészének kulcsa, megértésével visszamenőleg is átértelmezendő minden. A dolomit minden, sőt a mindent szervező elv: a létezés számunkra ismeretlen szervező elve. Ezt az értelmezést szem előtt tartva felhívtam a figyelmet annak ellentmondásosságára, hogy a dolomit rádiójelet bocsátott ki a Jupiter felé irányítva az embert. Hiszen a létezés szervező elve nem valami kézzelfogható, sőt egy az egyben értelmezhető, egy adott irányba mutató rádiójelet közlő anyagtömb. Arra jutottunk, hogy pusztán elvként lehetetlen lett volna megfilmesíteni ezen elv munkálkodását, szimbólumként megjelenítve azonban szükségszerű, hogy hordozzon ellentmondást, hiszen olyasmit kell itt megmutatni, ami mint olyan megmutathatatlan, megmutathatóvá tétele tehát mindenképp torzítással jár, ez elkerülhetetlen – sőt erről szól maga a művészet: a megfoghatatlanról, megmutathatatlanról való szimbolikus beszéd, mely csakis az emberi dimenzióra való lefordítás révén lehetséges.

Fék nélkül - Vélemények

2012-12-18 01:22.22

Látványos, sokhelyütt egészen egyedi, nagyon jól indult, aztán ezzel az ázsiai teszetoszáskodással teljesen félrecsúszott, és szép fokozatosan egy összevissza szarsággá silányult (- spoiler: de a végén legalább a fejlövés emlékezetes).

Sleeping Beauty - Vélemények

2012-11-04 00:22.37

Tényleg olyan, mintha jó film lenne, de ha tényleg belegondolunk, és a tálalás mögé látunk, szerintem tartalmatlan, és kimerül a tartalmas filmek stílusának utánzásában. Egy művészi semmi.

Kleopátra (1963) - Vélemények

2012-09-01 01:32.02

Kleopátra… egy hisztis kis manöken lett volna? Caesar pedig egy lekezelő, irritálóan bohóckodó senki? Karakterük nélkülöz minden mélységet. Ha jobban belegondolok egyáltalán nincsenek is kidolgozott jellemek ebben a filmen. Hol van az, amit stílusnak nevezünk!? Csak a látszat. Már a 60-as években elkezdődött? Végig nem bírtam megfeledkezni róla, hogy ezek beöltözött amerikaiak, annyira távol állt az egésznek a hangulata a régi korok nagyságától. Kicsinyes, nyugati. Látszatba burkolt járkálás szenilis tréfálkozással spékelve, a méltóságnak álcáját sem öltve – tipikusan amerikai, lapos.

Kárhozat (1987) - Vélemények

2012-08-05 11:28.16

Hát nagyon sokat gondolkodtam, hogy 3-ast, vagy 4-est adjak rá. A főszereplő elmélyült monológjai az 5-ösök színvonalához tartoznak, de ezeken kívül az egész szinte csak egy rakás művészien beállított idegesítően egyediként feltüntetett hétköznapi jelenet volt minden mélység nélkül, a mélység belelátásának kényszerítő érzésével lefröcskölve, ami nálam nem elég még a 4-eshez sem, mivel felbosszant. Az az igazság, hogy amikor a kamera épp nem pár egyhelyben ülő részeget, együgyű tekintettel szédelgő mulatót, vagy csak valami falat pásztázott keservesen hosszú percekig szinte már élveztem kietlenségét, de mégis egész idő alatt vártam a végét. Megsejtettem az érzést, amit közvetíteni igyekezett, de nem érzem ellőképp hitelesnek a mélységet, melyről mondani erőlködött valamit.

A Római Birodalom bukása - Vélemények

2012-08-05 11:24.08

Milyen egy szétszórt szentimentális valami! Tele van teljesen amatőr jellegű hibákkal; kapkodó, „eltájolt” kameramozgásokkal (néha a keret is elszúrva – nem lehet látni alul, vagy oldalt fontos részleteket, mint pl. a végén a máglyát), nevetségesen elszúrt vágásokkal (főleg csatajeleneteknél – az utolsó csatajelenetnél már nevettem az igénytelen kaotikus debil rohangáláson), de ez mind semmi legnagyobb hibájához, a töredékes jellegű, igénytelen történetvezetéshez képest. Sophia Loren? Na és? Stephen Boyd? Hát itt nem... Talán Palmer Comodusa volt az egyetlen kellőképp hiteles karakter. Csalódás. Egyedül az segíthetne, hogy ebből a klasszikus nagy gyatraságból kigyógyuljak, ha már holnap újranézném a Gladiátort!

Drakula 2000 - Vélemények

2012-07-10 01:12.04

AZ ELSŐ MONDATOT KÖVETŐEN VÉGIG SPOILERES! Ez is csupán egy átlagos amerikai szar, milliárdnyi kis klisédarabka, ami lekötött, földobott 2 órára, míg néztem. Viszont mekkora ötlet volt, hogy Dracula nem más, mint Júdás! A többi gagyi szar vámpírfilm elmehet a picsába, mert csak az önmagában, megalapozatlanul teljesen idióta harapdálás, ijesztgetés megy, de ebben volt egy elegáns ötlet is, komolyan elegáns próbálkozás. Drakula azért nem tud meghalni, mert az áruló lelkét nem fogadja be a túlvilág, irtózik a Bibliától, a kereszttől, mert ez mind arra az árulásra emlékezteti, melyet sorsából adódóan kellett elkövetnie. Az ezüst: a 30 ezüstpénz, melyért eladta Jézust. És miért iszik vért? Megváltónk a vérét adta az emberiségért, ő az antikrisztussá válva elveszi a vérüket, és démonokká teszi őket… Szinte kedvem lenne ezért a kreativitásért 4-est adni… Adnék is, ha hasonlóan ötletes lett volna a film ezen kívüli 95%-a…

Szerelem határai - Vélemények

2012-07-06 13:41.52

Milyen egy pocsék film ez! Valaki előttem már jól megragadta a film lényegét: nézhettük 2 órán át ahogy 4 retardált mászkál… A készítők biztos azt hitték, hogy művészi, kavargó szenvedélyeket ábrázoló álomszerű remekmű, szerintem azonban egy latymatag fos, nagy járkálás, egyszerűen hiányoznak belőle a leírások, néha nem is lehet követni, ki hogy kerül egy bizonyos helyre, csapongó váltások, közömbös, klausztrofóbiás, a képek többsége túl közeli, nincsenek igazi mozgások, csak az a sok heverés, bőgés, röhögés, baszás, már azt mondtam annak, akivel néztem: tudod mi tenné élvezetesebbé ezt a filmet? Ha lenne alul a kép sarkában egy kis digitális óra, hogy még mennyi van hátra belőle. Azt is mondtam, hogy kellett volna a filmbe egy kétlábon járó cigaretta is, aki folyton cigarettázik, és legalább 5 percenként mesél a nézőknek egy viccet… Ez valamelyest ellensúlyozhatta volna annak a buzi költőcskének az idegesítően szentimentális sajnálkozásait. A háborúból hazajött, bekattant katona, a nő, aki szeret is, meg nem is, de azért gyereke már van, áh, ezek a labilis érzelmek, micsoda művészi nagy trágya! Undorító volt! Néha már azon gondolkodtam, hogy még kettest sem adok rá!

A Tízparancsolat (1956) - Vélemények

2012-01-12 02:47.44

A Ben Hur egyértelműen jobban tetszett, mint a Tízparancsolat, de erre sem adhatok 4-esnél gyengébbet. A 9-es skálán ez 6-os lenne, a Ben Hur meg 7-es. A Tízparancsolat is hozta, amit vártam tőle - a nagyságot. Igazi filmeposz! De éreztem benne hibákat. Talán már túl erős volt nekem ilyen mértékű vallásos beágyazottság, ill. a kihagyott részek miatti mentegetőzések is zavarbaejtőek voltak. A legzavaróbb ilyen, mikor Mózes a többiek tudtára adja, hogy ő mega nem léphet az ígéret földjére, mert megharagudott rá az Úr, amiért "nem fogadta meg a szavát a versengés vizénél". Ha jól emlékszem az Ószövetség ide vonatkozó részére, Mózes azért nem mehet a Jordán folyón túlra, mert kétszer ütött a sziklára, hogy víz fakadjon belőle, azaz kételkedett Istenben. De ezt a nagyon fontos okot a film nem mutatta be, ráadásul a pusztai vándorlás során az égből hulló mannát sem mutatták, nem volt semmilyen utalás arra vonatkozólag, hogy Isten hogyan gondoskodott a zsidók étkezéséről a sivatagban. Csak az a nagy vigadozás lett bemutatva, melynek során hirtelen elfordultak istentől, és az aranyborjút kezdték imádni helyette. De ezt a részt is nagyon összecsapottnak, és túl hirtelen módon következőnek éreztem. Ezek a dolgok voltak zavarók, de a látványvilág meglepően jó, a tenger kettéválását is kifogástalanul oldották meg a kezdetleges módszerek ellenére. Heston és Yul Brynner nagyon hiteles jellemrajzot adtak, a kontrasztos színek, és a klasszikus emelkedettség érzését nyújtó hangulat mellett főleg az ő játékuk tette számomra feledhetetlenné ezt az eposzt. Ja, és feltűnt másnak is, hogy a női szereplők milyen gyönyörűek voltak? Főleg a Liliát alakító Debra Paget… Néha nehéz volt magára a filmre figyelnem, annyira megragadott ez a szépség. A Ben Hur és a Tízparancsolat - bár erősen szentimentális művek - megszerettették velem a klasszikus filmeposzokat. Teljesen kiszakítanak a hétköznapjaimból. Messzebbre visznek, mint a mostanában készülő másfél-két órás filmek.

Pokoli utazás - Vélemények

2011-11-12 00:06.09

Elég jó filmet csináltak? Ezzel mélységesen nem értek egyet. De nem is velük van gondom. A színészi játék egész jó. A túl sokhelyütt idióta történetvezetés az, amivel gondom volt. A Pokoli utazás alapötlete - bár már maga az alapötlet is klisészámba megy, de - jó; ám sajnos a film ezt sem tudja rendesen végigvinni, a rosszfiú ártalmatlanításának ötödik szánalmas elmulasztásakor már elég ideges voltam.

A dolog (2011) - Vélemények

2011-11-05 17:06.57

Jól sikerült a kritika! Általában azért nézi az ember a véleményeket, hogy hasonlóan igényes leírásokkal találkozzon. Nos, a filmet mégnem láttam, de könnyen lehet, hogy nem is fogom megnézni, hiszen te is megerősítetted, hogy nem ér fel a 82-es hangulatával. Eleve nem tetszik nekem ez a mai horror-recept, kiszámítható (vagy mondhatni: kiszámíthatóbb, mint a klasszikus stílus), hiszen szinte mindenben a látványra mennek. Nem tudom, miért hiszik azt a modern rendezők, hogy a látvány kárpótálás lehet a hangulat silánysága ellenében. Az jó, amikor nagyot nézünk, de azz a baj az újabb horrorokkal, hogy szinte végig csak meresztjük a szemünket a flancos képi világra (ami egyébként szerintem gyakra elmarad a klasszikus maszk-megoldások mögött), és a hatalmas jelenetek mögött érezhetően nincs semmi, mert egye kevésbé értenek ahhoz, hogy hogyan kell a nézőt nem csupán egyik döbbenetből a másikba lökdösni másfél órán át, hanem úgy igazán feszült hangulatot teremteni. A 2011-es The Thing látatlanban ezt a benyomást kelti bennem: kiszámítható hatásvadásat pörgetése, húdenagy látvány, semmi egyedi hangulat, amire emlékeznénk egy héttel később... Ma a béna CGI-s horrort nevezzük trash-horrornak, de én hajlok rá, hogy a klisétenger egészét szemétnek nevezzem.

Elizabeth: Az aranykor - Vélemények

2011-11-04 20:14.19

Az Elizabeth 2. részére jár a 4-es, és visszamenőleg megadom az első részre is; úgy tűnik érlelődött még egy kicsit, mióta láttam, mert bár gyenge 4-es az a 4-es, de azt nem mondhatom az első részre sem, hogy elveszne a tipikus hatásvadász filmek rengetegében. Van benne valami művészi. Talán csak az elegancia hitelessége, de hiszen ez máris kiemeli a hármasok silány tengeréből, amit csak nézni lehet, de érezni nem.

Mártírok (2008) - Vélemények

2011-10-23 16:17.44

Régen láttam pszichésen ennyire megterhelő filmet. Önkényesnek tűnő kegyetlensége azonban magyarázatot nyer.

Szédülés (1958) - Vélemények

2011-09-17 21:02.16

Tudtam én, hogy Hitchcock garancia a lélektani eleganciára. Mégsem számítottam ilyen remek műre. Muszáj azonban kiírnom magamból csalódottságomat is, mely csalódottság oka szerencsére nem egy a film lélektani szintjén elvétett mozzanat oka. Nos… had beszéljek bővebben az álom-jelenetről, mely a film nyolcvanadik percétől látható. Ez egy olyan kulcsfontosságú jelenet, melyben egyaránt benne van a mű legerőteljesebb és leggyengébb pontja, melyek mindössze 30 másodpercre vannak egymástól. Ha megfelelő körülményeket biztosítottunk magunknak az azonosuláshoz, akkor elrontott végétől eltekintve bizonyára mélyre hatolt bennünk az a jelenetsor ahogyan Hitchcock a férfi rémálmában rejlő érzéseket szemlélteti. A rajzolt rózsaszirmok megjelenése tökéletes volt, nagyon tetszett ez a merész megoldás, és a vörös-kék színek villódzása is belefért. A csúcs Carlotta megjelenítése volt, ahogy az ablak mellett áll Mr. Fergusson és Scotty között. Ugyanúgy álltak ott az ablaknál, mint a Madeline öngyilkosságát firtató tárgyalás után. Most azonban mintha betekintést nyernének egy akkor láthatatlan síkra is. A visszautalás nagyon erős, a villódzások itt tökéletesen beillenek a képbe – a két sík: valóság múltbéli képe és a kísértő Carlotta Valdes hideg tekintete egyszerre válik láthatóvá. A zene is tökéletes ennél a jelenetnél – az erőteljes vonós téma összekapcsolódva a festményre visszautaló pózban látható hús-vér Carlottával, aki egyenesen a néző szemébe tekint, mondhatni: lelkébe. Hátborzongató. Tökéletes. A folytatás azonban… lehangoló. Amilyen tökéletesen egyben volt eddig minden, olyan szétszórttá válik a rémálom a továbbiakban (és itt szétszórtság alatt nem „művészien elrendezett káoszt” értek, hanem kifejezetten – bocsánat, de kimondom: igénytelenséget). Amikor a férfi zuhanását próbálta szemléltetni – és bizonyára lesznek, akik ezen a ponton nem értenek velem egyet, mégis kimondom - Hitchcock elvetette a sulykot. A rózsaszirmok kapcsán még elegáns megoldás itt inkább kizökkentően hatott, mintsem merész hangulatfestésként. A testtől függetlenül a kép közepén lobogó hajjal zuhanó fej az ijedt szemekkel önmagában is – megálltam most egy kicsit gondolkodni a megfelelő kifejezésen, de hadd legyek mégis szókimondó – nevetséges volt; nem is beszélve fej mögött villódzó rajzolt piros-fekete ill. kék-fekete sávokról. De ha már ezt a negatívumot kegyetlenül kiemeltem, miért nem folytatnám a film hibáinak felsorolását? Folytatnám… De a filmnek nincs több hibája. Ezt a nevetséges megoldást leszámítva (és had ne mentegessem Hitchcockot az 53 évvel ezelőtti technológia „kezdetlegesebb” mivoltára hivatkozva, ez ugyanis ki nem kényszerített hiba volt) a Szédülés tökéletes film. A története is zseniális, abszolút mentes a kliséktől, egyedi, és olyan konklúziót tartogat, melyre senki sem számított. Ez volt az ötödik film, amit ma megnéztem, és általában egy 10-15 perces pihenő elég, hogy kitisztuljon a fejem, mielőtt folytatom az ehhez hasonló filmmaratonokat. A Szédülés után azonban kénytelen voltam hosszabb pihenőt tartani; az érzelmeim és gondolataim kissé összekuszálódva kavarogtak még egy ideig.

Furcsa játék - Vélemények

2011-09-17 20:56.54

Miért egy undorító darab szar ez a film? Tudom, hogy a rendező szándékosan készített olyan művet, mely a lelket mélyen irritálja. Nos, ez talán hiteles módon sikerült, DE: Attól, hogy a szereplők feje szándékosan ilyen irtózatosan irritáló, attól, hogy a film lélektana szándékosan olyan, mintha egy kupac szarba vagy a gyereked kibelezett holttestébe nyomnák a fejed, attól egy film még nem válik hitelessé. SŐT: még a hiteles hangvétel sem feltétlenül elegendő ahhoz, hogy valamit színvonalassá tegyen. Attól, hogy ez a film direkt olyan, amilyen, attól még egyáltalán nem válik jóvá, nem lesz ettől még középszerű sem: marad olyan, amilyennek - mindegy, hogy akarva vagy akaratlanul - megcsinálták: egy kupac szar, ami - gratulálok hozzá, hogy ilyen hitelesen - büdös.

John Rambo - Vélemények

2011-09-03 00:43.05

Szólok, hogy akadnak majd csúnya szavak a véleményemben, mert egy ilyen hitelesen durva hangulatot csak ilyen durva hangon lehet hitelesen megragadni. Nézzük csak röviden az előzményeket (a jobb hatás kedvéért): Kotcheff munkája még teljesen rendben is volt, hozta a 80-as évek tipikus elemeit és az elvárt alap-egyediséget is. Cosmatos munkáján már jócskán érezhető a hangulat hitelességének csökkenése, MacDonald Rambo 3-ja pedig mármár élvezhetetlenül csapongó - egyedül Stallone szívből kemény szerepe ad neki némi hitelességet, "látványosságot". Ted Kotcheff, George P. Cosmatos, és Peter MacDonald enyhén gyengülő színvonallal rendezgették a Rambo 1., 2., 3-at, aztán 2008-ban jön "maga Rambo" egy olyan Rambo 4-et rendez, hogy az elődei összesz*rhatják magukat. Igaz, nem sok háborús filmet láttam még életemben (azért az alapok ebből a műfajból is megvannak) de ha hozzávesszük, hogy a Rambo 4 elvileg még csak nem is a háborús műfajt erősíti, akkor még furcsábban hangozhat, ahogy azt mondom: soha életemben nem láttam még olyan telibeb*szott durva vérfürdőt, mint a John Rambo végén. Egyszerűen gyönyörű! (Ezt ne értsétek félre.) Jut eszembe: Stallone Arany Málna díjas? Lehet, hogy durván karakterszínész, és nem túl gazdag a színészi eszköztára sem, DE: szívből játszik és ettől egyből hiteles is, úgyhogy a szakértők, akik el vannak foglalva a nagyképű elemezgetéseikkel és lehúzzák őt, azok... na jó, nem mondok több csúnya szót... Stallone egyáltalán nem olyan rossz színész, mint amilyennek beállítják vagy amilyennek megpróbálják valamiért beállítani, sőt sok-sok rendező is példát vehet róla!

Stephen King: Az eminens - Vélemények

2011-08-07 13:59.39

Ez volt a hatodik film, amit ma megnéztem, és mondhatom – méltó befejezés. Ne is vessük fel a kérdést, hogy pontosan mit akart Todd az öreg Denkertől. Talán egy érzést, talán kielégülést egy előtte is a mélység homályába vesző tiltott vágyra. Ahogyan egymást zsarolva szövetségre kényszerültek, egymásban folytatták kielégületlenségüket. A náci koncepció tökéletes terepet biztosított e mű lélektani megalapozásának. Denker csak próbálkozott a macskával. De Todd megölte a törött szárnyú galambot. Továbbá ő végez a pincében is a férfival, akivel az öreg már nem bírt el a szívrohama miatt. Végül ugyanazokkal a szavakkal zsarolja meg az igazgatóját, mely szavakkal egykor Denker félemlítette meg őt. Vegyük észre a filmvégi jelenetek közötti párhuzamot is – Todd a támadó – Denker a védekező pozíciójában - egylényegűek. Denker végül elmenekül a halálba, elmenekül a felelősségre vonás elől. De egyébként sem hal meg. Üveges szemeiből az élet nem távozott el, mindössze máshová költözött. Tekintetek mélyről - az átlényegülés átérezhetővé válik, oly közeli. Az emberi lélek tiltott mélységének egyedi alapokról való megközelítése, abszolút hiteles jellemrajzolás, tökéletes feszültségadagolás. Az Eminens kétségtelenül a legmélyebbre hatoló Stephen King feldolgozás, melyben a gonosz reprodukcióját láthatjuk. Szándékosan maradnak elvarratlan szálak, de szinte észrevétlenül, mint fonatból kilógó hajszálak: nem folytatódnak a három fő irányban, rejtélyesek.

A vasmacska kölykei - Vélemények

2011-08-07 13:59.00

Dicsérni fogom! Ezt azért jelentem ki egyből, hogy aztán ne tűnjek majd elfogultnak; mintha már az elején úgy terveztem volna, hogy annyira fogom dicsérni, amennyire ezt a második bekezdéstől teszem. De az a helyzet, hogy ezt az első bekezdést csak az után írtam, hogy már rég befejeztem a véleményem megírását. Tehát csak az elfogultság vádja alól akartam felmenteni magam. De mivel ezt túlságosan nyíltan tettem, már kiderült, hogy elfogult vagyok. És ezt miért árultam el? Egyrészt azért, mert hiszem, hogy az elfogultság nem jelenti azt, hogy a film, melyet felmagasztalok, kevésbé volna jó, mint amennyire felmagasztalom, legfeljebb azt, hogy még nagyobb lelkesedéssel fogom dicsérni ugyanazon pozitívumai miatt; másrészt azért, hogy csodáljanak az őszinteségem határtalanságáért. No, de térjünk vissza a filmhez, illetve térjünk rá végre a véleményemre: A film a felénél átmegy fergeteges vígjátékból hiteles hangvételű drámába. És ez még nem minden az érzelmi szinten zajló fordulatok kapcsán. Mikor Dean beismeri, hogy Annye nem a felesége, nem a négy gyermeke anyja, a gyerekek még mindig folytatják a színjátékot. Ezen a ponton fordul át a mű tiszta vígjátékból majd pedig drámából tragikomédiába. „Egy ideig jó hecc volt… de mostmár szemétség.” – Mondja Dean a haverjának, mielőtt arra készül, hogy megmondja a nőnek az igazat. A gyerekek azonban képtelenek véget vetni a színjátéknak, hiszen ez a színjáték csupán a felszín, valami apróság, amit nem szabad kimondani, de már nem is igen emlékszünk rá. Lényegtelen. Hiszen azóta valódi érzések születtek a felszín alatt. Egy ponton eszembe jutott, hogy majd úgyis kibújik a szög a zsákból, és így is lett; majd eszembe jutott, hogy a nő úgyis visszatér majd hozzájuk – és így is lett, hiszen egy ilyen konklúzió nélkül a film lélektani szintje elsorvadna (és itt ez volt a lényeg). Tudtuk, hogy végül visszatér. És mi a baj ezzel? Csak az, hogy klisé… vagy mégsem? Ha nem tudnánk, akkor már nem lenne klisé? Egyáltalán: mi a klisé; és lehet-e ezzel a fogalommal élni A vasmacska kölykei befejezése kapcsán? Nos, had fejtsem ezt ki! Ez a film azon ritka példányok egyike, melyek felülírják a kliséket. Annyira, de annyira akartam, hogy Annye visszatérjen hozzájuk! Hiába elcsépelt, hogy győz a szerelem és az illúziókból kiinduló, de lassan valósággá szilárduló felívelést tönkretevő konfliktus után jön a hirtelen kibékülés, önmagunkra döbbenés, majd minden jóra fordul - így végződik szinte valamennyi film ebben a műfajban. Most azonban – furcsa - pont ezt a „klisét” kívántam mindennél jobban. Ha belegondolunk, már eleve ebben a vágyban fellelhető a különbség. Valójában nem a klisét akarom. Hanem a feloldást. Egy klisé pedig képtelen a feloldásra, hiszen csak olyasmi igényelhet feloldást, ami képes volt pattanásig feszíteni szívünk húrjait, ezt a belső feszültséget pedig csakis hitelesen pendítő jelenetek összessége képes kiváltani, egy ilyen hiteles érzést pedig bármi is old fel, ha erre képes volt, akkor szükségszerűen hiteles is. Másrészt: gondoljunk csak bele; miért pont ez a remek film ne végződhetne jól? Csak azért ne, mert mire ezt megnéztük, addigra az ebben a műfajban készült sokszázezer gyengébb film már erős inflációt keltett érzelmeinkben? Egy ilyen jól felépített mű tökéletes befejezést igényel, megérdemli a feloldást akkor is, ha egy itt tökéletesnek számító lezárást felhasználtak már számtalanszor a kontárok. A vasmacska kölykei eleinte a rekeszizmaimra hatott intenzíven, majd a felétől sokkal inkább egy másik izomkötegre, méghozzá igen mélyen. Én azt mondom: ilyen a hamisítatlan, klasszikus tragikomédia; sőt, ez a legjobb tragikomédia, amit valaha láttam! Nem csupán vicces és megható, de mélyen elgondolkodtató is tudott lenni egyszerre. Most elfogultnak tűnhetek, (igen, tudjuk…) de szerintem Oscart érdemelt volna vígjáték-dráma kategóriában. Az egyik legjobb, amit életemben láttam, és nem csak műfaján belül.

Amarcord - Vélemények

2011-07-31 11:52.47

Az Amarcord egy hibátlan festmény, melyen együtt van az idelaizált aranykor minden tartozéka. Oly hitelesen pajzán és vidám, mint bármelyikünk, kik megállunk megcsodálni természetességét két órára kimerevítetten; pillanatkép – egy év egy képre összezsúfolva; a temperamentumos Aurelio, a tipikusan egyedi Titto, Miranda és a Vegyevigye Ninola a forgatagban - a hófehér pelyhek forgatagával keretezve. Ezelőtt nem volt még szerencsém ily közvetlenül az olasz realizmushoz, a realizmus olasz filmművészetéhez. Nincs mit fejtegetni. Az életről szól, és oly hitelesen, és megbocsátón, hogy egy kicsit megint kedvünk támad az egész élethez, mire elmerülünk benne – mondom, az egészhez; és ha meg tudjuk tartani ezt a realista szemléletet, és még egy ideig-óráig kívülről tudjuk nézni magunkat, egy hömpölygő egész részeként hömpölygünk tovább.

Stephen King: Cujo - Vélemények

2011-07-31 11:50.15

Egy klasszikus esettel van dolgunk - lélektani alapokra építő szimbólum-horrorral. Cujo: a házasság próbája. A film nagy pozitívuma, hogy nem elsősorban a lesben álló szörnyetegre koncentrál, hanem arra, ahogy a családanya belső harca zajlik. Valójában ezt látjuk megnyilvánulni a veszett bernáthegyivel való küzdelemben is. A film lélektani szintjén párhuzam vonható a kutya orrába csípő denevér és az asztalosmester között. Ha túl messzire mész, előbb, vagy utóbb, de pórul jársz – vagy a film szimbólumrendszerén belül maradva – az orrodba csípnek. Miután a hűtlenség nyilvánvalóvá válik, a férj is elveszíti biztos pontját. Míg viszontlátják egymást, és rádöbbennek, mekkora értéket jelentenek ők hárman egymásnak – az utolsó kimerevített képig az anya a fiával együtt bűnhődik bent rekedve a kocsiban, a szörnyeteg portyázása közepette. Az ő bűne a gyermekére is kivetül, a kisfiú biztos pontja is meginog a szülei közötti viszony megingásával – akkor is, ha mindez tudtán kívül történik. Majdnem meghal, mire anyja végső döntést hoz: akár élete árán is a családot választja. A Cujo nem rossz film, de azt nem értem, és egyetlen egy hasonló jelenet kapcsán sem értettem meg eddig, hogy a szörnyet miért nem ölik meg 100%-os biztonsággal, amikor már egyszer sikerült kiteríteni. Hiszen tudjuk, hogy úgyis felkel majd, hogy még egyszer váratlanul ránk vesse magát, hogy végül ne unalmasan megfontoltan, előre gondolkozva, hanem látványosan kitörő dühvel végezzünk vele, hogy még inkább gyűlöljük a bestiát. Ezek szerint mégiscsak sejtem, miért intézik ezt így az esetek 99%-ában, de had gúnyolódjak ezen egy kicsit. Igen, sikerült meggyűlölni a veszett bernáthegyit, akit a kíváncsiság vezetett a nyúl üregébe. De az óvatlan kalandozás mindig elnyeri méltó büntetését, nem igaz? Legalábbis a horrorfilmekben…

Tükör/Szilánk - Vélemények

2011-07-11 11:08.50

Az első, ami eszembe jutott úgy 20 perc után: „Mint egy gyenge Fekete hattyú utánzat” (Persze ez két évvel korábbi.) A film ugyanis a Fekete hattyúhoz hasonlóan gonosz alteregóval dolgozik, csak éppen túl fantasy-módon, ez pedig itt sajnos a lélektani vonal rovására megy (pedig milyen hátborzongatóan szép, mikor a kettő együtt van – lásd: David Lynch – Radírfej). Vannak még hangulatbéli hasonlóságok más low-key stílusú, megfontoltan adagoló pszicho-horrorokkal is, de ezekre épp csak utalnék. Nem lehet ugyanis ezt a filmet összeegyeztetni pl. az Éjféli etetéssel, mert az sokkal inkább látvány-horror, nem lehet hasonlítani A körhöz, mert az túl elnyűtten kislánnyal ijesztgetős. Lehet azonban felfedezni némi hasonlóságot a 2007-es Tükrök kapcsán. Nem akarok külön kitérni arra, hogy a Tükör/szilánk miért tartalmaz egy az egyben az imént említett – egy évvel korábbi - filmben is ellőtt – akkor még teljesen egyedien ható – önállóan mozgó tükörkép – effektet. Itt előre lehetett látni, hogy bedobják. Sajnos emellett a hatásvadász pszicho-horrorok idegesítő elemeivel is dolgoztak. Lásd: Lena Headey elbizonytalanodó vonásain merengő nézőt egy jobbról a szobába rontó munkatárssal rázzák fel, de nem elég a képi hatás, eltúlzottan éles és hirtelen hangeffekt kíséretében történik mindez. Ennél már csak a sötétből felröppenő madarak, vagy a becsukkott hűtőajtó mögött megjelenő alakok a szánalmasabbak. Ha azonban ilyen klisékkel a Tükör/szilánk nem dolgozott volna akkor egész jó horrorfilmnek tekinthetnénk. - Túl sokszor mutatták a balesetet. Fantasztikus, hogy tízféle kameraállásból felvették a két autó összeütközését, és így tízszer is elsüthették jelentőségteljesen borús zenei aláfeltés kíséretében a film majdnem minden kiélezettebb pontján. A sejtelmes lassúsággal újra és újra egymásba tömörülő karosszériák láttán a néző a negyedik-ötödik alkalommal a másik könyökére dől, és sóhajt. Egy kérdés: És ha nem lassítva látjuk a feszült pillanatokban ezt a balesetet, hanem olyan gyorsan, ahogy történt – villanásnyi ideig? Sokkal hatásosabb lett volna, mint az elcsépelt klisék, amik ráadásul teljesen hatástalanok túlzó hangeffektek nélkül. - Túl sokszor ébredt fel egymás után Gina a kicserélt Stefan mellett. Valahol mintha már láttunk volna úgy tíz filmben ilyet is, vagy nem? - Túl sok tükör tört el a filmben. Az első tükör eltörése tökéletes. A film egy későbbi pontján látjuk is a tükör mögötti családot, ahogy pontosan ugyanúgy ülnek az asztal körül, de teljesen komoran és fakó bőrrel, lelketlenül. Azután a filmben egymás után törnek el a tükrök, jelezve, hogy újabb és újabb családtagok tükörképei jönnek át a mi világunkba. Egy kérdés: És ha nem törnek el a tükrök, amikor a családtagok alteregói kilépnek belőlük? Ez sokkal finomabb, és ijesztőbb megoldás lett volna. Így pedig Sean Ellis belekényszeríti magát filmje egyik csúcsjelenetének elcsépelésébe, így válik a film egyedisége is a maga zárt rendszerén belül klisévé. - Túl sok volt a gyilkosság. Egy ilyen sajátos hangulatnak nem tesz jót, ha teljesen átlagos kliséket teszünk az egyensúlyi pontokba. Két gyilkosságot láttunk egyenesben, az egyiket a film végén, ahogy Gina ráébred, hogy ő nem a valódi Gina, hanem az, aki a tükör mögül jött, és lepereg előtte a gyilkosság is – valódi énjének megölése. A másik gyilkosság, amit egyenesben láttunk: A zuhanyzó lány gonosz önmaga általi megölése. Nos, ez volt a film mélypontja. Sean Ellis nem érezte, hogy egy addig egészen jól, és egészen egyedien felépített pszicho-horrorban semmi szükség egy abszolút elcsépelt, túlzó, erőltetetten véres, ráadásul béna vágásokkal dolgozó jelenetre? A sok-sok negatívum ellenére azonban: a Tükör/szilánk azért egy viszonylag jó pszicho-horror, mert azt tárgyalja, ahogy lelketlen énünknek mennyire kiszolgáltatjuk valódi énünket, szép lassan fakó emberekké változtatjuk magunkat. Ez a lényeg, és mivel ezt hitelesen (a feléig a kliséket leszámítva majdnem tökéletesen) közvetíti, lényegében ez egy jó film. Végül arról, hogy szerintem milyen a jó horror: A jó horror egy hiteles nézőpont. Egy igazán jó és hiteles horrorban nincs szükség egy szál gyilkosságra, éles hang kíséretében hirtelen kinyíló ajtókra, hirtelen komor tekintettel megjelenő emberekre. Az igazán mély horror egy csepp vér nélkül – a mindennapok lelki szintjére alapozva lelkünk sötétjének elemeiből építkezik, nincs szüksége klisékre, teljesen körülvesz; mert benne vagy az által, hogy lelked egy olyan részét szólítja meg, melyet kifelé nem mutatsz, sőt talán te magad sem szívesen foglalkozol vele. Ettől lesz abszolút személyes. Egy jó horrornak nem célja, hogy megijesszen, egyszerűen azért ijesztő, mert olyasmit mutat, amitől TE megijedsz. Amikor a tükörbe nézel, és olyat látsz, ami megijeszt, olyankor sem a tükörről hiszed, hogy megijesztett. Te magad vagy ijesztő – egy bizonyos nézőpontból. A jó horror egy hiteles nézőpont.

Napok romjai - Vélemények

2011-07-09 12:03.55

Eleinte csak sóhajtoztam tíz - tizenöt percenként, mert úgy éreztem, hogy a film kissé szétszórtan, szinte döcögve indul. Megijedtem, hogy nem többre számíthatok, mint amit a 2001-es Gosford Park tudott nyújtani. Sok szempontból utólag is viszonyíthatnék a Gosford Parkhoz. De ha ezt tenném lefelé kerekítenék. Ha egészen pontos akarok lenni, a Folyó szeli ketté c. filmmel rokonítom a Napok romjait. Craig Sheffel és Brad Pitt párosa ugyanis 92-ben, lényegét tekintve ugyanúgy – és ugyanolyan hitelességgel - dolgozik az élénk vonalak eltompításával, mint Emma Thompson és Hopkins a Napok romjaiban. De nem csak alakításaik hitelességét tekintve rokonítható a két film, hanem a néző lelkére inkább az utólagos érlelődés révén való hatásgyakorlás módszere miatt is. A Napok romjai még óvatosabb, mint a Folyó szeli ketté, még tompítottabb, és a legnagyobb különbség a kettő között: az előbbi klausztrofóbiája. Ami 1 óra 25 percnél történik a filmben az azonban egészen közel hozza ezt a folytogató bezártságot, oly közelivé változtatja, hogy már képesek vagyunk visszatekinteni mindenre úgy, hogy belülről lássuk. Ez a jelenet volt számomra a film fordulópontja – amikor Emma Thompson nem adja fel, míg a félhomályban a sarokba húzódó, ezúttal először őszinte módon menekülő férfi lelkét meg nem érintheti, ha csak egy pillanatra is, hiszen mikor a főkomornyik ’lebukik’ érzelgősségével, megint húsz réteget borít személyiségére, mely a nő számára ismét áthatolhatatlan. Ki is mondtam hangosan annak a jelenetnek a lecsengésénél, hogy: „Na, itt emelkedett fel ez egy jó filmmé!” Az ilyen jelenetek nélkül azonban már túlságosan is eltompított lenne érzelmileg. Így pont jó arányban szerepel a felszín alatti és az elvárásoknak megfelelő ember küzdelme révén gerjedő feszültség mind Thompson, mind Hopkins részéről, és ahogy ezek még egymással is kiegészülnek mintegy mágneses burokba zárják a filmet. Az elsőtől az utolsó percig érezhető ez a pulzálás – abszolút mélylélektani filmről van szó, de nagyon finom, gyakran elpattanófélben lévő szálakon futtatott cselekménnyel. Amikor a főkomornyik bemegy a síró házvezetőnőhöz, nem azt akarja mondani, hogy valahol még maradt a földszinten némi por. Mikor a film végén a buszt várják, és a komornyik még mindig túl jó modorúan, de végre őszintén próbálna beszélni, időben érkezik a busz, és ezt az utolsó lehetőségét is elszalasztja, hogy valamit megragadjon az élet lényegéből. Az eső zuhogásának hangja elnyomja, szánalmassá teszi modorosságát, ahogy int a házvezetőnőnek, mintha a házvezetőnő nem sírva nem örökre távolodna. A zárójelenet hasonlóan szenzációs. A galamb, mely berepül a kastélyba, mely galambbal a szereplők viaskodnak óvatosan (!), amikor felröppen az ablakból bő két óra után felülről látjuk ezt a meggyötört komornyikot és a Darlington Hall-t, végre kiszabadulunk ebből az embertelen labirintusból, és klausztrofóbiás érzéseinktől szabadulva sóhajtásunk már felszabadult.

Keun-Hou Chen - Vélemények

2011-06-21 22:48.12

Gratulálok neki életem egyik legszarabb filmjéhez, bár 10 percnél tovább nem bírtam, kikapcsoltam a francba. Gondolom mindenki tudja melyik filmjéről beszélek most, hiszen csak egy van neki, ebből is látszik, hogy valaki leült vele beszélgetni a rendezői karrierjét illetően, melyet e remekmű elkészítése után a (számunkra is) lehető legkedvezőbben folytatta: abbahagyta. Hála Istennek!

Ikerpenge - Vélemények

2011-06-21 22:44.01

A filmről annyit, hogy életemben már több, mint kétezer filmet megnéztem, eddigi 21 évem alatt, és elmondhatom, hogy ennek ellenére legfeljebb 3-4 esetben fordult elő, hogy egy filmet nem néztem végig, ha egyzser elkezdtem, ugyanis megvan bennem a kíváncsiság egy film iránt, akkor is, ha gyengén indul, hogy mégis mit próbálnak majd kihozni belőle, megvan bennem továbbá a tisztelet is a film iránt akkor is ha gyengécske, azért adok neki egy esélyt... De: Ezt a fost 10-12 percnél tovább képtelen voltam nézni. Mielőtt kikapcsoltam a tévét, 1-2 percig leblokkolva álltam a szoba közepén, ledermedve néztem a képernyőt, majd elnevettem magam e szenilisen szar alakításokat a naív hatásvadászat eszközeivel rém ellenszenvesen feltűnő módon menteni próbáló trágya láttán. Persze ez csak az én nézőpontom. Lehet, hogy valakinek tetszett...

Dominic Cooper - Vélemények

2011-06-12 16:25.13

szerintem makifeje van.

Abraham Lincoln, a vámpírvadász - Vélemények

2011-06-12 16:23.54

Valami kisül. Az biztos. Valami... De szerintem ha abból indulunk ki, hogy Abraham Linkoln vámpírokra vadászik ebben a filmben, akkor nyugodsz szívvel kizárhatjuk, hogy valami jó sül ki belőle.

Csúcshatás - Kérdések

2011-06-07 22:26.47

Tehát ebből az következik, hogy blöffölt. Legalábbis a te nézőpontodból nézve a végét - teljesen logikus, hogy így volt. tetszik a gondolatmenet. Szerintem még gondolkodhatunk magunkban mindannyian ezen. Az sem kizárt, hogy szándékosan csinálták meg ilyenre a végét. Kicsit összekavarták a szálakat, ilyen a film cselekményének elvarrása, ebben a lezárásban már nem átlátható, melyik szál melyiket hogyan keresztezi összeforrva egy csomóban.

Abraham Lincoln, a vámpírvadász - Vélemények

2011-05-29 18:24.24

Úristen! Ez valami vicc, vagy tényleg megetetik velünk még ezt a filmet is?!

Cry Baby - A legjobb dal a filmben

2011-04-27 20:50.09

Számomra egyértelműen a Teardrops are falling a legjobb.

1 2 3