Fórum - Napok romjai - Vélemények

1 2 3 4

105. Mclane 2 (2024-01-21 19:50.51)

Jó film volt nagyon is az eredeti regényhez [link] nem rég jutottam hozzá el is olvastam napok alatt érdekes volt érdekes portré egy olyan társadalmi formáról, ami nekünk már inkább csak múlt idő jobban a régi angliai nemesség a földbirtokokkal meg a gazdagsággal a múlt század több szakaszából merítve a történetet. És a nemességen túl megmutatja szolgálók és a magasabb szinten ügyködő személyzet látásmódját is a dolgokban, úgy hogy egyszerre több minden is lenni szeretne egy korszak portréja és egy nagy és hosszú ismeretség története ami a személyzeti jellegen belül bontakozik ki fokozatosan, és és idővel láthatjuk annak alakulását is szinte végig. Úgy hogy simán nézve a dolgokat jó film volt egyszerű de jó és letudott kötni végig még a simább jelleg ellenére is, és szerencsére elég jól átadta a regényt is nagyobb szinten ahogy kell. Szóval simán mondva kellemes csalódás volt a film érdemes volt megnézni meg a könyvet is elolvasni előtte mindenképp.

104. Watcher (2022-07-31 23:10.12)

Kiváló alakítások

103. Kilok (2022-05-27 19:43.08)

Nagyon rég láttam a filmet, de arr emlékszem a mai napig, hogy Anthony Hopkins zseniális volt, minden jelzőm elfogyott rá. Eszméletlenül tud alakítani ilyen hideg karaktereket.

102. Natalie Wood (2018-03-16 17:09.15)

"Miféle könyv...?" Meg kell zabálni... http://www.youtube.com/watch?v=eV5FdpvNMQE

101. Natalie Wood (2018-03-16 10:15.10)

Szerelmes vagyoooook Hopkins-ba!!!! :))

100. Lector (2018-03-16 08:21.43) - (válasz Lector 99. hozzászólására)

Nyílván fura , a 4 éves reakció. Nem tudtam végignézni eddig ezt a filmet. Tévedéseim egyike volt ez a késedelem. Be kell ismernem.

99. Lector (2018-03-16 08:19.19) - (válasz Törölt felhasználó 92. hozzászólására)

Az mindig öröm számomra. hogy mások is hasonlóképpen látják a világ színeit.Üres frázisokkal teli mondatokat tudnék csak idevetni , ami teljesen felesleges, no meg visszás dolog. Sajnálom, hogy csak ritkán olvashatlak az utóbbi időben. Akinek lelke van , és bizonyos szintű érzéke felfedni, érzékeltetni szavakkal azokat a mélyen szántó gondolatokat, azok élményt és jóérzést keltenek másokban... is.:) Remélhetőleg többet látogatod az értékesebb filmek topikjait? Jó volt ez a pár perc.Köszönet érte.

98. Norbitzki (2018-03-15 22:10.00)

James Ivory munkája finom szólva sem popcornmozi, de ő nem is erről híres. Itt nincsenek trükkök, effektek, sem lődöző robotok, vagy transzformerek, amin most LaBeouf is kiakadt (van-e egyáltalán értelme az ilyen filmeknek..), csupán tehetséges színészek, valamint egy jó és kidolgozott forgatókönyv, aztán ennyi. Részemről élveztem amit láttam, a hosszú játékidő ellenére sem mondanám, hogy unalmas, akármilyen távol álljon is tőlem ez a kimért, angol stílus. A film pedig szerethető, földhözragadt történetével és a maga lassú elbeszélésével egyetemben. (James Ivory 90 éves korára azért összehozott egy Oscart, igaz nem a rendezői székből, de akkor is!)

97. Borix (2014-12-04 21:09.23)   - (válasz Türkiz 90. hozzászólására)

Valószínű azért nem tűnt unalmasnak mert ez lenne a normális életmenet amit a film ábrázol precízen nyugodtan dolgozni élni.Emberségesnek lenni egymáshoz pl ( a 2 német Zsi.o lánnyal való bánás).

96. Törölt felhasználó (2014-07-27 21:30.42) - (válasz Juszuf2 95. hozzászólására)

Köszke.:) Asszem' ezt hívják lépcsőházi bölcsességnek.:) Mármint, amikor az ajtón kilépve jut eszedbe, hogy mit is kellett volna valójában tenni/mondani....:) De hát mi emberek, már csak így működünk, és csak remélhetjük, hogy tanulunk a saját hülyeségeinkből. (habár a világ menete nem ezt mutatja...)

95. Juszuf2 (2014-07-27 21:17.59)   - (válasz Törölt felhasználó 94. hozzászólására)

Dehogy ütlek agyon!:) Igen,onnan van,és szerintem nagyon is találó az idézet. Ó igen,mi lett volna HA...hú de utálom ezt még kimondani is,nemhogy leírni..de szerintem valamiért mindennek úgy kell történnie,ahogy megtörténik,ez a sors,asszem. A többiről meg csak elmélkedni lehet mélyeket,csak az a baj,hogy tök felesleges. Igen,arra kell figyelni,hogy most mi van,mi történik és,hogy lesz..csak a bibi az,hogy utólag sokkal okosabb az ember,mint az adott pillanatban.

94. Törölt felhasználó (2014-07-27 21:11.41) - (válasz Juszuf2 93. hozzászólására)

Ha agyonütsz sem tudom az idézet eredetét (csak nem a filmből való?), de egy biztos: Stevens ezt mesterien alkalmazta. (Mindig azt mondják, hogy a "mi lett volna ha" kezdetű mondatok nagyon történelmietlenek. Nos, való igaz, és ennek egyik legszebb példája a "ha sárga lennék és csilingelnék, én lennék a hatos villamos". :):) De "komolyra" fordítva - valóban sehova sem vezet a múlt pocsolyájában való dagonyázás, mert amíg ott leragadunk, addig elmegy mellettünk a most, amit a jövőben fogunk igazán bánni, de addigra már a jelenből is múlt lesz, és lehet elölről kezdeni az egész sárgyúrást....:):)) Ez a film viszont tényleg nagyszerű, teljesen magával ragad a hangulata.

93. Juszuf2 (2014-07-27 20:57.14)   - (válasz Törölt felhasználó 92. hozzászólására)

"Úgysem lehet visszafordítani az időt. Az ember nem töprenghet örökösen azon, hogy mi lett volna másképp. Hanem be kell látnia, hogy van olyan jó sora, mint a legtöbb embernek, talán még jobb is, és hálásnak kell lennie érte." :)

92. Törölt felhasználó (2014-07-21 21:50.06)

Az élet nagy (és kis) bölcsességei szinte mindig beigazolják létjogosultságukat. Ezúttal pont a "Minden rosszban van valami jó" cíművel találtam szembe magam, amikor egy vírus általi k.o. nap estéjén, tévénemnézői hagyományaimmal szakítva leragadtam a készülék előtt és legnagyobb meglepetésemre két jó filmet is elém sodort a műsorszerkesztő szeszélye. Az első a "Napok romjai", a másik pedig egy Jeff Bridges és Tim Robbins neve által fémjelzett akció-thriller volt. De mivel ez az elsőre említett film topikja, így több, mint ildomos, hogy erről írjak ide... A jó öreg Anglia az ő kis patinás történelmével, a világégésig fennmaradó sznobizmusával, az ápolt kertjeivel, a kimértségével és a semmi mással össze nem hasonlítható humorával - talán fura módon, de - mindig is a kedvenceim közé tartozott. És itt aztán nem volt hiány a felsoroltakból, na, jó, talán csak a humor került teljes takarásba, de ez végül is egy dráma, így nem sok kacagni való akadt a történetben. Már csak a mondanivaló miatt sem. Egy jó komornyik öröm a háznál, de ha ugyanez a férfi, egy, a gazdája iránt elkötelezett, lojális és megbízható szolgáló, akkor az már inkább áldás. Legalábbis munkaadói szemmel mindenképp. Hiszen egy ilyen emberre nemcsak az egész ház irányítását bízhatjuk rá, hanem lojalitásánál fogva minden titkunk tudója és hallgatag eltemetője marad egész életében. Ilyen ember pedig nem minden fán terem, mert erre a posztra születni kell. Méghozzá vélemény és álláspont nélkül, egy kutya hűségével és egy hadvezér talpraesettségével megáldva. Talán ellentmondásosnak tűnik ez utóbbi kijelentés, pedig ha azt vesszük, Stevens, rátermettségénél fogva, akár egy hadsereget is el tudott volna irányítani, ha lettek volna ambíciói és ha talán még olyasvalamivel is rendelkezett volna, amire azt mondjuk: "van vér a pucájában". De Stevens nem ilyen ember volt. (Lehet, hogy kissé sántítónak hat a hasonlat, de számomra ő olyan volt, mint "A mások élete" Wiesler századosa, aki meggyőződésből kiszolgált egy rendszert) (És ha már rendszerek, hát nem állom meg, hogy ne tegyek említést az arisztokráciának arról a pökhendi és lenéző mibenlétéről, amivel megkérdőjelezték az utca emberének beleszólását a "világ menetébe" és arról a rendkívül kellemetlen szokásukról, hogy nem felejtették el hangoztatni azt a "tételt", miszerint az 'alsóbb rétegek" haszna kimerül a munkájuk által nyújtott teljesítményben, amit természetesen zokszó és szemrebbenés nélkül kell végrehajtaniuk, bármilyen mostoha körülmények között, "kenyéradó gazdáik" legnagyobb megelégedésére. Namármost a helyzet úgy áll, hogy az arisztokráciát már kezdjük kinőni - legalábbis nagyon sok helyen - mégis egyre több pöffeszkedő kiskirály, élősködő politikus és tisztességtelenül helyzetbe került szarjankó tette ugyanezen "eszméket" a magáévá, csak éppen az arisztokraták műveltsége és kifinomultsága nélkül. Bár a seggfej az seggfej marad, akár aranykanállal a szájában, akár uborkafára felkapaszkodva születik is.) Szóval Stevensre visszatérve: nem volt ő igazából semmilyen. Annyit tett és csak azt, amit elvártak tőle. De azt pontosan, akár egy óramű. És ilyen volt érzelmileg is. Semmi kilengés, botlás, megszédülés, még akkor sem történt ilyesmi, amikor közelebbről is "megcsapta" a vonzalom füstje, amit némi szívfájdalom árán, de elhessegetett magától még időben. Az ilyen embernek talán elég a beteljesületlen vágy örökké tartó álomképe, ebbe a csalódások nélküli délibábba bele lehet kapaszkodni, és úgy lehet bodorítani, ahogy egy lányregény rózsaszín szerelemvilágát. Talán érthető is ez a menekülés önmaga és a világ elől. Stevens életében a két legfontosabb szó minden bizonnyal az állandóság és a biztonság voltak, és ezt feladni bármiért is, veszélyes játékot jelentett volna számára. Anthony Hopkins érzelemmentességében is kifejező arcjátéka, valódi komornyikos megjelenése igazi jótéteménye volt ennek a filmnek, Emma Thompson pedig méltó partnerként tündökölt mellette. Egyszerre keserédes és búskomor történet volt ez, azzal a fajta nosztalgiával, aminek az eredetét ugyan nemigen ismerjük, mégis valahogy -talán- szerettünk volna a részesei lenni. Amolyan igazi, az utolsó "békebeli" pillanatok egyike, mielőtt dermesztő leheletével annyi mindennek véget nem vetett a háború tátongó halálszája, azok a napok, amiknek már csak a romjai maradtak meg az emberemlékezetben. De, amik pont a befejezetlenségüktől és be nem teljesülésüktől maradtak szépek. Mert ilyen is van. (És ha már ilyen csipegős-csepegősre sikerült ez a kis véleményszerűség, akkor talán még ez is belefér: http://www.youtube.com/watch?v=7zMKLb4KRl4 ;))

91. Juszuf2 (2014-07-18 10:50.42)

Ez a film így az évek távlatából még mindig odabasz. 100*

90. Türkiz (2014-06-04 14:00.11)

Fantasztikus film,különös hangulatvilága megfogott,lehet,hogy kicsit lassú,de nekem nem tűnt unalmasnak,a komornyik és a házvezetőnő karaktere,a kettejük viszonya számomra végig érdekessé tette a filmet.

89. Missz Bambina (2014-01-15 07:44.39)   - (válasz Orsi 88. hozzászólására)

Mondjuk amit elsőre nem sikerült megemésztened,azt lehet,sőt valószínű,hogy utána sem fogod tudni,bár persze próbálkozni mindig lehet.:) Bár szerintem erőlteni nem kell,mindezek mellett ez egy csodálatos film a maga nemében.

88. Orsi (2014-01-01 20:59.41)

A színészi játék 5*, viszont a történet kissé vontatott, néhol unalomba hajlik, így egy nagyon erős 4-est tudok rá adni. Azt hiszem megnézem még egyszer, nem sikerült teljesen megemészteni.

87. Miss bambi (2012-09-18 13:09.36)

Kazuo Ishiguro kiváló regénye után készült-e remek adaptáció olyan két csodálatos színésszel mint Emma Thompson és Anthony Hopkins,kinek játéka egyszerűen a retinába ég.Nemrég leadta a Tv és megint megnéztem,mert lehetetlen csak úgy „elmenni” mellette,pedig meg is van dvd-n,na de akkor is.Hallottam olyat,hogy valaki azt mondta,hogy ez egy holt unalmas film,vontatott meg minden,hogy nem szól semmiről..bevallom az ilyen embereket már néha szánom,ők az „üres” nézők,akik sosa de soha nem is fogják észrevenni egy film mondanivalóját,szépségét,itt meg tényleg annyira finoman volt felvezetve az egész,amolyan arisztokratikusan,néha zavarba ejtően előkelően,néhol szívfacsaróan „gyönyörű”.Anthony Hopkins tekintete Miss Kenton felé,amikor közli vele,hogy férjhez megy és elhagyja a kastélyt…áh,ilyet komolyan csak egy kiváló színész tud eljátszani,még beszélnie sem kell, vele együtt érezzük azt a csalódást,szívünkben a tőrt a hír hallatán,érezzük torkunkban a gombócot…a szeretett személy kilép az életünkből,egy olyan személy aki valóban sose volt a miénk,nem érintettük,nem szerettük úgy,ahogy azt lehetett volna,saját magunkat fosztottuk meg ettől a csekély örömtől,mert sokkal erősebbek voltak a magunk elé állított követelmények,a tradíciók katonaiságának betartása..és a félelem a változástól.Egy soha be nem teljesedett szerelem,és van aki azt mondja,hogy ennek is meg van a maga szépsége…hát,nem tudom.Ez így elég kínkeserves,egy életen át tartó vágyakozás az elérhetetlen után,mely saját,önmagunk hibájából adódott,viszont kitudja,talán ez tényleg örökké tart…

86. Csernakakos (2012-06-20 13:48.10)

Ma kezdem el olvasni ezt is. A Never Let Me Go egy hajszállal jobben tetszett filmként, nagyon kíváncsi leszek erre a párosra.

85. Az utolsó Filmcézár (2012-05-07 13:17.22)   - (válasz Miss bambi 84. hozzászólására)

:)

84. Miss bambi (2012-05-07 13:16.51)

Hmm,már jó ideje nem néztem meg,de most Cézár miatt újra előkapom.:)

83. Trashfan (2011-10-10 09:42.39) - (válasz Vbacs 81. hozzászólására)

Szerintem egyébként pont, hogy a legkevésbé lényeges dolog a filmben a nácikkal szimpatizáló angol vonal...Az csak némi köretet ad a filmhez, nem sok jelentősége van, mert ugye a történet a két ember kapcsolatát mutatja be...No de mindegy is, annak idején leírtam mit gondolok a filmről.

82. Miss bambi (2011-10-09 21:52.15)   - (válasz Vbacs 81. hozzászólására)

Szerintem romantikus,dráma.

81. Vbacs (2011-08-07 20:35.05)

SPOILERES is lehet. Érdekes filmet láttam az előbb, egy tényleg gyönyörű filmet.De a műfaját tényleg nem tudnám meghatározni. olyan volt az egész, mintha fejezetekre lenne osztva: 1. Apa 2.A háború szele 3. az elfojtott, de mégis a levegőben terjengő szerelem. Nagyjából így tudnám fejezetekre osztani, és mindhárom fejezet teljesen más hangulatot tükrözött. Az első rész inkább drámai volt, míg a második politikai és a harmadik pedig romantikus. Bár ebben a filmben a legtöbb dologra inkább csak utaltak, mint hogy ténylegesen meg is mutatták volna és talán ez adott az egész történetnek egyfajta bájt, modorosságot (ere nem találtam ennél jobb szót) és szépséget. A háborúra is csak utaltak, a gróf úr beállítottságára és bizony-bizony a két főszereplő gyöngéd érzelmeire, aminek kifejezése talán az egész történet legszebb momentumai közé tartoznak. De mindezek semmit nem értek volna a kitűnő színészi játék hiányában. Mert ugye ezek a nagy nevek most is igazolták azt, miér is olyan nagyok. Hopkins, Thompson azt a profizmust hozták, mint azt elvárhattuk tőlük, a maguk finom angolos modorával, ami persze abszolúte pozitívum. De én a szereplők közül még Peter Vaughan-t emelném ki, aki a Hopkins által megformált kissé karótnyelt komornyik, Mr. Stevens apját játszotta, méghozzá nagyon is jól, bár szegénykém sokat nem volt benne, mégis emlékezetes volt. De persze jó volt látni Grant-at fiatalon és Reeve-et még egészséges csigolyákkal, egyszóval a szereplők 100%-os teljesítményt nyújtottak. A zene is nagyon tetszett, gyönyörű volt. Bár néhol kicsit soknak éreztem, főleg, hogy alig volt zene nélküli perc a filmben, az ilyen megoldások nekem általában nem jönnek be, főleg, hogy szerintem néhány darab nem is illett az adott jelenetbe, de önmagában gyönyörű az ismeretlen zeneszerző neve ellenére. És azokkal is egyet tudok érteni, akik a filmet, pontosabban annak a közepe tájékát kissé vontatottnak, már-már unalmasnak érezték. Nekem is volt ilyen érzésem, de aztán szerencsére a "3. fejezet" újra életet lehelt a kissé leült hangulatba, amit a második adott, ahol alig történt valami. Tulajdonképpen ezért adok "csak" négyest rá. Egyébként egy ritka szép szerelmi történetet láttam, tökéletes szereposztással, mintha a két főszerepet direkt rájuk szabták volna, egy tényleg már-már megindító történetet, ahol érdekes módon a második világháború nem szokványos felfogását is láthattam, amit kevés film "mer" megcsinálni : egy angol, aki szimpatizált a nácikkal....hogy őszinte legyek, a filmtörténelemből még egy olyan filmet sem láttam, ahol ezt ilyen nyíltan bemutatta volna. De nem ez volt a fő irányvonala a filmnek és ez volt a jó benne, hogy a jó öreg komornyik semmit sem változott, egyedül egy nő tudta megváltoztatni, méghozzá egy egész életre. Ebben rejlett a film varázsa és fájó szívvel ugyan, de egy nagyon erős négyest ér nekem a vontatottsága miatt a közepe tájékán.

80. 8WnHef5 (2011-07-09 12:03.55)

Eleinte csak sóhajtoztam tíz - tizenöt percenként, mert úgy éreztem, hogy a film kissé szétszórtan, szinte döcögve indul. Megijedtem, hogy nem többre számíthatok, mint amit a 2001-es Gosford Park tudott nyújtani. Sok szempontból utólag is viszonyíthatnék a Gosford Parkhoz. De ha ezt tenném lefelé kerekítenék. Ha egészen pontos akarok lenni, a Folyó szeli ketté c. filmmel rokonítom a Napok romjait. Craig Sheffel és Brad Pitt párosa ugyanis 92-ben, lényegét tekintve ugyanúgy – és ugyanolyan hitelességgel - dolgozik az élénk vonalak eltompításával, mint Emma Thompson és Hopkins a Napok romjaiban. De nem csak alakításaik hitelességét tekintve rokonítható a két film, hanem a néző lelkére inkább az utólagos érlelődés révén való hatásgyakorlás módszere miatt is. A Napok romjai még óvatosabb, mint a Folyó szeli ketté, még tompítottabb, és a legnagyobb különbség a kettő között: az előbbi klausztrofóbiája. Ami 1 óra 25 percnél történik a filmben az azonban egészen közel hozza ezt a folytogató bezártságot, oly közelivé változtatja, hogy már képesek vagyunk visszatekinteni mindenre úgy, hogy belülről lássuk. Ez a jelenet volt számomra a film fordulópontja – amikor Emma Thompson nem adja fel, míg a félhomályban a sarokba húzódó, ezúttal először őszinte módon menekülő férfi lelkét meg nem érintheti, ha csak egy pillanatra is, hiszen mikor a főkomornyik ’lebukik’ érzelgősségével, megint húsz réteget borít személyiségére, mely a nő számára ismét áthatolhatatlan. Ki is mondtam hangosan annak a jelenetnek a lecsengésénél, hogy: „Na, itt emelkedett fel ez egy jó filmmé!” Az ilyen jelenetek nélkül azonban már túlságosan is eltompított lenne érzelmileg. Így pont jó arányban szerepel a felszín alatti és az elvárásoknak megfelelő ember küzdelme révén gerjedő feszültség mind Thompson, mind Hopkins részéről, és ahogy ezek még egymással is kiegészülnek mintegy mágneses burokba zárják a filmet. Az elsőtől az utolsó percig érezhető ez a pulzálás – abszolút mélylélektani filmről van szó, de nagyon finom, gyakran elpattanófélben lévő szálakon futtatott cselekménnyel. Amikor a főkomornyik bemegy a síró házvezetőnőhöz, nem azt akarja mondani, hogy valahol még maradt a földszinten némi por. Mikor a film végén a buszt várják, és a komornyik még mindig túl jó modorúan, de végre őszintén próbálna beszélni, időben érkezik a busz, és ezt az utolsó lehetőségét is elszalasztja, hogy valamit megragadjon az élet lényegéből. Az eső zuhogásának hangja elnyomja, szánalmassá teszi modorosságát, ahogy int a házvezetőnőnek, mintha a házvezetőnő nem sírva nem örökre távolodna. A zárójelenet hasonlóan szenzációs. A galamb, mely berepül a kastélyba, mely galambbal a szereplők viaskodnak óvatosan (!), amikor felröppen az ablakból bő két óra után felülről látjuk ezt a meggyötört komornyikot és a Darlington Hall-t, végre kiszabadulunk ebből az embertelen labirintusból, és klausztrofóbiás érzéseinktől szabadulva sóhajtásunk már felszabadult.

79. Miss bambi (2011-03-30 09:07.41)   - (válasz DInnyetimi 77. hozzászólására)

Ódejóóó,hogy sikerült megvenni,na akkor mostmár Te is élvezheted e szenzációs filmet. Igazán nincs mit. :-)

78. Trashfan (2011-03-29 23:09.22) - (válasz DInnyetimi 77. hozzászólására)

De ha jót akarsz magadnak, akkor angolul nézd...úgy az igazi.

77. DInnyetimi (2011-03-29 21:39.18) - (válasz Miss bambi 76. hozzászólására)

Na, most le vagyok kötelezve Neked, mert sikerült megvennem! :)) (És még német szinkron is van rajta, hát nem is tudom mit mondjak...! ) Kössssszi!

76. Miss bambi (2011-03-29 15:33.26)   - (válasz DInnyetimi 75. hozzászólására)

Örülök,hogy segíthettem.:)

1 2 3 4

Kapcsolódó fórumok

Vélemények	Mclane 2, 2024-01-21 19:50	105 hsz
Kérdések téma megnyitása	0 hsz
Keresem téma megnyitása	0 hsz

Napok romjai adatlap

Eredeti cím: The Remains Of The Day

Évszám: 1993

Rendezte: James Ivory

Szereplők: Anthony Hopkins, Emma Thompson, James Fox, Christopher Reeve, Peter Vaughan...

További információk

Szereplők fórumai

- Emma Thompson - Vélemények

- Lena Headey - Vélemények

- Anthony Hopkins - Vélemények

- Christopher Reeve - Vélemények

- Hugh Grant - Vélemények

- Anthony Hopkins - Mit reagálnátok,ha odalépne hozzátok és azt mondaná?

- Peter Vaughan - Vélemények

- Anthony Hopkins - Szinkronjai

- Mike Nichols - Vélemények

- Anthony Hopkins - Melyik alakítása a legjobb?