 |  |  |
 |
Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |  |
| Keress | |
Részletes keresés |
| Hamarosan a TV-ben |
| Éjszakai ragadozók - HBO2, 01:55 |
| Kék acél - Film4, 01:55 |
| Bad Boys II. - Már megint a rossz fiúk - RTL, 02:05 |
| Sebhelyek - Film+, 02:20 |
| Hideg csontok - Moziverzum, 02:55 |
Teljes tévéműsor |
| Szülinaposok |
| Klaus Badelt (57) |
| Timothy Busfield (67) |
| Frances O'Connor (55) |
| Dave Franco (39) |
| Jason Mewes (50) |
További szülinaposok |
| Utoljára értékeltétek |
Csicsóka és a Moszkitók   |
| T'Nia Miller |
Rhea Sylvia hozzászólásai
A Silla királyság ékköve (sorozat) - Vélemények
| 2011-04-08 21:49.14 |
| Talán ott kellene kezdenem, hogy én hiszek a lélekvándorlásban.
Úgy gondolom, hogy minden olyan kiemelkedő, zseniális ember, aki valami megmagyarázhatatlanul nagyot alkot (író, zenész, színész, feltaláló, vagy valamelyik tudományágban új felfedezést tesz), az ezt a tudását a korábbi életei során, tapasztalatai alapján "hozza át" abba a korba, amikor ez a tudása/képessége nyilvánvalóvá válik a világ számára. Hány és hány zseni esetében csodálkozik a világ, a saját családja is, hogy nincs magyarázat arra, hogy a felmenői között létezett volna erre utaló készség, képesség. Nos, ebből kiindulva gondolom, hogy mindaz a zsenialitás, ami Kim Nam Gil esetében felszínre tört, valahol az előző életeinek számos tapasztalata, ami jelen életében kulminál. Külön érdekesség számomra az az egyezőség, ami a szerepegyezőségeit jellemzi. Nevesen arra gondolok, hogy bár alapvetően vidám természetűnek tűnik, fiatal korával megmagyarázhatatlanul ellentétben áll az a zsenialitása, ami a tragikus szerepek megformálását jellemzi. Minden szerepében kimagaslót alakít: Portrait of a Beauty, Silla, meg a No Regret, meg a Lovers Vanished, a Bad Gay. Akkora átéléssel játssza el ezeket a szerepeket, aminek mélységét ilyen fiatalon egy életidő alatt nem tudná tapasztalat alapján megformálni. Színészek vallanak arról, hogy egy-egy szerep milyen emlékek, tapasztalatok, vagy átélt események eredménye. Úgy gondolom, hogy korábbi életeinek tapasztalatai lehetnek azok a források, amikből egy-egy szerep megformálása kapcsán táplálkozik. Eljátszottam a gondolattal, hogy vajon mennyire nehéz életei eseményeit éli át ezekben a szerepekben. És az is eszembe jutott már többször is, hogy jelen életében a szerepeiben nyújtott alakítása hozza meg a karmikus megtisztulást? Nos, lehet lesznek sokan, akik mindezért kinevetnek, vagy legyintenek. Azért ne haragudjatok, ha én ebben mégis hiszek. |
| 2011-04-08 21:05.27 |
| Hááát, tudod nem biztos, hogy nyerő lennék, ha leírnám, hogyan gondolom!?
Biztos vagyok abban, hogy az ezotériámmal a "másként gondolkodó", vagyok, emiatt lehet, hogy nagyon hamar megszavaznátok nekem a sárga "fleppnit". Bár úgy tudom Lipótot bezárták, máshol kellene nekem helyet keresnetek. Nem? |
| 2011-04-08 21:01.23 |
| Pedig egyik még nem esett szó olyan karakterekről, mint Alchon, vagy Csuncsu, vagy Mishill ostoba fiát játszó karakterszínész. De említésre méltót alakított Miszheng, és egy másik kedvencem (Alchonnal azonos szinten a szívemben), Mishill kedvese Solwon. És persze az alázatos Sohwa, vagy a gonosznak tűnő Chilsuk, a furfangos "főkadét", az örökké éhes, dundin is végzetesen gyáva Godó, stb....
Elképesztően jó szerepek, nagyon kimunkált a szereplők jellemábrázolása. |
| 2011-04-08 20:37.18 |
| Szióka!
A Silla szerepére éppen a Portrait of a Beauty c. filmben nyújtott alakítása miatt kérték fel. Ahogy egy riportban nyilatkozta, először nem is akarta elvállalni, mert nem akart újból kosztümös szerepben játszani, de aztán elolvasta (és sírta) a forgatókönyvet, úgy döntött, mégis belevág. Ennek, illetve még tán két riportját olvasva, valamint a filmjei (ez, meg Silla, meg a No Regret, meg a Lovers Vanished, a Bad Gay) alapján gondolkodtam el azon, hogy a szerepeinek megformálása miből táplálkozik. Azt gondolom, hogy - és most bocsi mindenkitől, és akár ki is nevethettek - elsősorban ezoterikus énem ad erre elsősorban magyarázatot (önnön magamnak természetesen). Ez a teória számomra elfogadható és valahol nekem kézenfekvő is. De nem akarnálak ezzel benneteket untatni. Mindenesetre azt gondolom, hogy egy ember ilyen fiatalon ekkora átéléssel és zsenialitással szinte megmagyarázhatatlan módon képes csak ilyen elképesztően sikeres szereplésre. |
| 2011-04-08 12:47.20 |
| Egy ideje azon gondolkodom, hogy Kim Nam Gil milyen gondolatok, motiváció alapján alakította ki magában Bidam jellemét, személyiségét. Mert bármi inspirálta, telitalálat volt. Érdekes lenne kitalálni, miért pont így, miért ilyennek álmodta meg ezt a szerepet. |
| 2011-04-08 12:05.31 |
| Köszönöm, kedves vagy.
4-es a sorsszáma, ami azt jelenti, hogy nagyon erős benne a kötelességtudat, végtelenül lelkiismeretes. Fontos számára a kiszámíthatóság, a szabályok biztonságot jelentenek az életében. Mégis van benne nagyfokú kíváncsiság az élet dolgai iránt. Valószínűleg mozgalmas, színes és változatos az élete, szereti az utazásokat. Kicsit titokzatos, kicsit magába forduló, nehezen megnyíló emberke. Szereti az elvonulást, a csendet, a békességet, a saját kis titkait. Inkább megfigyelő, mint hangadó egy társaságban. |
| 2011-04-08 11:58.47 |
| Fáncsika!
Természetesen messzemenően értékelem és nagyrabecsülöm az eszmefuttatásodat. Remélem kitűnik abból amit írtam, hogy nem cáfolni, hanem megerősíteni akartam a véleményedet. Szeretettel: Rhea Sylvia |
| 2011-04-08 11:42.42 |
| Érdekes az összehasonításod a két rivalizáló főhőst illetően.
Mindkét pasi páratlan a maga nemében, külön-külön is kimagasló egyéniség. Yusint tekintve valóban királyi születésű, hiszen nagyapja Gaya utolsó királya (apja királyi herceg), anyja pedig az éppen uralkodó király testvére. Azonkívül apai ágon Dokmán unokatestvére. Ha sorra vesszük a történéseket, és Yusin értékeit vesszük figyelembe, akkor talán a kitartás, a következetesség az első, amit el kell mondani róla. Hiszen gyerekkorától kezdve hwarngnak készül, és ezért nap-mint nap edzésben tartja magát, nem lankad a kitartása - később ez az egyik kimagasló erénye lesz!!! A másik a bajtársiassága, amivel a csapatával szemben viselkedik. Nem dresszírozza túl őket, mindig elmagyarázza, mit miért kell megtenniük, meghallgatja a véleményüket, sőt ezek fényében át is értékeli a döntéseit. Soha nem hagyja cserben a hozzá tartozókat. Bátor volt, és egyenes, távolt állt tőle minden hamisság. Figyelmes és biztos támasza a rászorulóknak. Lovagias, hiszen - bár tudta Dokman titkát (hogy nő) - soha célzást sem tett rá mindaddig, amig más okból ez ki nem derült. Képes a megalázkodásra (ennek többször adta tanujelét a film során), ha a sors, a mások érdeke úgy kívánja. Gondolok itt arra, hogy Dokmanért eldobott volna mindent, (a népe boldogulását, katonai karrierjét, Csomjong hercegnő szerelmét, királyi trónt Csomjong oldalán), később a gáyai népért feláldozta volna saját karrierjét, elárulta (látszólag) Dokman szerelmét, amikor árulással, összeesküvéssel fenyegették vállalta a börtönt, a száműzetést, vagy akár a halált is. Csomjong halála után a szerelme visszautasításába beletörődve állt Dokman mellé, védte ha kellett az élete árán is. Az egy nősülés az, amit a hátrányára lehetne felróni, de azzal megint a gáyai nép érdekeit tette a saját érzelmei elé. Ne felejtsük el, Dokman több alkalommal is a tudomására hozta, hogy mint férfi, mint szerelmes nem közeledhet hozzá. Sokszor hozta úgy a sors, hogy egy pár lehettek volna, de saját maguk döntöttek arról, hogy ez nem lehetséges (néha Dokman, néha Yusin döntésén múlott). Volt viszont közöttük egy ennél sokkal erősebb kapocs, amit az együtt töltött idő csak még erősebbé kovácsolt. Az ország jövője érdekében való együtt álmodás. Ezért kötöttek egy nagyon-nagyon erős szövetséget, és ez a kötelék a későbbiekben már felülírt minden személyes kötődést. (Persze azért az érzés mindkettőjüknél nagyon erősen megmaradt, Dokman haláláig). Kiváló stratéga, nagy hadvezéri adottságokkal, melyek haláláig biztosították számára a hadi sikereket. Bidamot tekintve kétségtelen a királyi származása. Olyan örökölten ígéretes adottságokkal amelyek csak később tűntek elő, mert a hátrányos nevelése következtében ezek a benne szunnyadó értékek sokáig rejtve maradtak. Okos volt, rendkívül éles észjárással, kombinatív képességekkel. Kiváló konspirátor volt, jóval hamarabb átlátta a kétes helyzeteket, azonnal volt alternatívája a megoldásra. Nem ismert félelmet, de (szerintem) ez nem egyenlő a bátorsággal, inkább azt mondanám vakmerő volt. (Bátor az, aki bevallottan fél, de adott helyzetben felülemelkedik a félelmén, és úgy teszi a dolgát, hogy vállalja akár a következményeket is, hogy az általa igaznak ítélt problémát megoldja). Kiváló harcművészeti tudása az egyéni párharcban legyőzhetetlenné teszi, de mert soha nem volt csapatmunkás, kétségessé vált volna ez a kitűnő teljesítménye közösségi keretek között. Független és egyéni stílusa kiemelkedővé és páratlanná tette, de egyben el is szigetelte. Talán emiatt nem látta át a körülötte alakuló buktatókat a királynő uralkodása után, amikor a nemesek körbefonták a cselszövéseikkel. Az erős érzelmi kötődése a királynő személyét illetően kissé elvakulttá is tette. Klasszikus értelembe véve valóban az érzelmei irányították, csak és kizárólag a szerelmének rendelte alá a tetteit, a munkálkodását és az egész életét. Ettől a naív rajongástól vált védtelenné és meghatóan emberivé. Ezt látta meg benne Misilen kívül Solwon is. Mindketten még a haláluk közeledtével is arra figyelmeztették, hogy ne engedje eluralni magán az érzelmeket. De Bidamnak többet értek Dokman könnyei, mint az ezeréves hírnév és dicsőség! Bármennyire fájdalmas is elfogadni, mégis ez vezetett a bukásához. Ami pedig a kettejük vetélkedését illeti. Mindketten azt látták meg a másikban, ami belőlük hiányzott, és ez vezetett a rivalizáláshoz. Bidam csodálta Yusin egyenes, tiszta és őszinte jellemét, Yusin viszont elismerte Bidam sármját, a vidám, könnyed életstílusát, érzelmi túltöltöttségét. Mindketten segítették Dokman álmának megvalósulását, ki-ki a saját adottságának megfelelően. Dokmán pedig élt a sors és a helyzet adta lehetőséggel. Egyrészt elfogadta és felhasználta a segítségüket, tapasztalatukat, tudásukat, másrészt pedig ezzel egyensúlyba tudta tartani az ország érdekeit. Mert mindketten nagy formátumú államférfiak voltak, ez neki pedig nagyon nagy segítséget nyújtott az uralkodásban. Az pedig egyáltalán nem elhanyagolható tényező, hogy a két férfi rajongása valahol jótékonyan hatott a saját női mivoltjára is. Ostoba lett volna, ha ezt figyelmen kívül hagyja. Szeretni (hisz a maga módján mindkettőt szerette) és szeretve lenni. Ennél szebbet, többet nem is kaphatott volna a sorstól. |
| 2011-04-07 14:36.03 |
| Jusin rajongók!!!
Nem tegnap volt a szülinapja, (vagy tegnapelőtt?) |
| 2011-04-07 14:32.26 |
| Ok-ok-ok-ok-.......
Jó, akkor ugyanazt gondoltuk!!!!! Pussssssssssz |
| 2011-04-07 14:14.17 |
| "Csuncsu soha, semmit nem felejtett el. De mert nagy konspirátor volt, félre tudta tenni a megfelelő alkalomra várva a sértés megtorlását. (Ez az, amit Bidam soha nem tudott volna megtenni. Ő azonnal, rögtön, egyszerre és szemtől szembe!)".
Azaz, Bidam soha nem várt volna egy sértés megtorlásával, hanem azonnal, rögtön, egyszerre és szemtől szembe rendezte volna le. Ezt írtam! Ez félreérthető volt? Én is úgy gondolom, annál sokkal őszintébb volt, semhogy sumákolt volna. Emellett pedig nem volt oka félni, mert a harcban - csak nagyon kevesek kivételével (pl. Jusin) - fölényesen győzött volna. Utolsó tette is ezt támasztotta alá! Vállalta őszintén, becsületesen a tévedését, a saját magára kirótt büntetést. Nem akart megalkudni, magyarázkodni, emelt fővel, tisztességesen indult az utolsó útjára! |
| 2011-04-07 13:57.27 |
| Most miért mondasz ilyet? Igaz ugyan, hogy ez egy videojáték plusz hozzá az Edda zene, de olyan helyesek azokkal a színes fénykardokkal! A zene pedig - bár nem vagyok kimondottan Edda rajongó - kivételesen feldobott!
Kösz, hogy betetted, pussza! |
| 2011-04-07 13:39.55 |
| Most kire kérdeztél? Munnóra vagy Bidamra? |
| 2011-04-07 13:38.23 |
| ÓÓÓÓ! Értem és természetesen igazad van! Bidam a palotába érkezésekor a koldusok koldusa volt a szegényes rongyaiban. (Igaz, ez őt egyáltalán nem zavarta, ezzel is a függetlenségét hangsúlyozta). Aztán a hwarang versenytől kezdve már konszolizálódott. Tán csak az 61. részben veszi vissza a rongyait, amikor a felkelők után megy, kikémlelni őket.
Nem vitatottan nyitott volt minden pozitív hatásra Bidam, élt is vele rendesen, hiszen rájött, mennyi mindent nyer ezzel önmaga és a környezete számára egyaránt. Csuncsu Denambónak sem bocsátott meg, hiszen az utolsó részek valamelyikében meg is jegyzi, hogy mit gondoltok, hova tűnt hirtelen a fiú?! Addig, amíg hasznára volt, addig használta, majd úgy intézte, hogy elnyerje méltó büntetését. Mert Csuncsu soha, semmit nem felejtett el. De mert nagy konspirátor volt, félre tudta tenni a megfelelő alkalomra várva a sértés megtorlását. (Ez az, amit Bidam soha nem tudott volna megtenni. Ő azonnal, rögtön, egyszerre és szemtől szembe!). A másik nagyon fontos és majdnem inkább döntő ok az volt, hogy amíg Denambó nem volt számára potenciális ellenfél, addig Bidam félelmetes és mindenképpen hatalmas esélyekkel rendelkező ellenfélnek számított a szemében! Ne felejtsd el, Csuncsu több lépésre előre tudott kombinálni! |
| 2011-04-07 13:19.10 |
| Tündéri a videó, nagyon aranyos. Konrad Lorenz könnyezve nézte volna végig, az bizti.
Én azonnal behelyettesítettem, és a pici kacsababa helyére Bidámot képzeltem, amint ott totyog az apró kutyus mögött. Ahogy aztán lefeküdt a kutyus és a kacsababa a csőrével "tisztogatta?", puszilgatta, na hát attól elolvadtam. Zseniális élmény volt! Köszönöm |
| 2011-04-07 13:04.21 |
| Köszönöm az észrevételeidet, és értékelem azokat. Amit CSuncsuról írtál:
"És addigra Bidám annyira "összeszedte" magát,hogy Csuncsu tanítója lehetett!!!-egy hercegé!!Az biztos hogy Ő is sokat megtudhatott Csuncsótól Kináról,az Európai utazásairól..a királyi házban szokásként megbújó törvényszerűségekről " ezt kétfelé bontanám. Az egyik, hogy Bidam Csuncsu tanítójakét "összeszedte magát".Ezt kétségbe vonom, mert rengeteg tanulni-pótolni valója volt mindvégig. Érdekes, hogy ebben a hercegnőn kívül Alchon segített neki, legalább is az elején! Aztán meg rengeteget tanult attól az aljadék keresekedőtől, és Csuncsutól. Már akkor elképedt Csuncsu IQ-jától, mikor kiderült, fejből, első olvasatra megtanulta a 2 Han könyveket. És ha emlékszel, hányszor - hányszor villant a szeme, amikor Csuncsu "okosságokat" mondott. Mert az vitathatatlan, hogy Csuncsu nagyon-nagyon okos és ráadásul a kínai tartózkodása révén meglehetősen "dörzsölt" volt. Tehát mondhatni, hogy a tanítvány tanította inkább a tanítót. A kettőjük kapcsolatát a kezdetektől Csuncsu eszeveszett félelme határozta meg Bidammal kapcsolatban. Bidamot egyáltalán nem hatotta meg, hogy királyi herceg az, akit elpáhol, vagy tanulásra kényszerít. Ezt a stílusát később sem tudta Csuncsuval szemben levetkőzni. Rendesen csipkedték egymást szinte a film végéig. Pedig mind a ketten tisztelték a másikban a páratlan éleselméjüséget, a stratégiai és kombinációs készséget. Bidam bámulta Csuncsu otthonosságát az intrikák világában, Csuncsu viszont irigyelte Bidam másokra gyakorolt karizmatikus stílusát, látszólag hanyag, már-már nemtörődöm hozzáállást sugalló, ugyanakkor halálosan komolyan vett problémamegoldó képességét. Igen, mindenképpen hasznára voltak a másiknak. Kár, hogy Csuncsu a Misill iránti ellenszenvét átörökítette Bidamra, és bármennyire tudta, hogy őszinte és gyermekien tiszta szívű is Bidam, "nincs helye a történelemben", ezért gátlás nélkül félresöpörte. Pedig ketten együtt mennyi mindent tudtak volna elérni! Értékes páros lehettek volna! |
| 2011-04-07 12:18.44 |
| Igen! Valóban a személyes példamutatás a legjobb nevelői attitűd. Bidam ebből mit kapott? Anyja nem volt, a szeretet, a babusgatás, az ölelés, a puszi teljesen hiányzott az életéből!
Emlékszel? Mikor az után a bizonyos "barlangi mészárlás" után együtt tértek Munnóval nyugalomra, Bidam kétszer is próbálkozott, hogy megfogja Munnó kezét. Mit tett erre a mester? Alvást mímelve mindkét alkalommal elhúzta a kezét a gyermektől. Mit üzent ezzel? Rossz voltál, kegyetlen és most büntetést érdemelsz. büntetés pedig legalább annyira kegyetlen (mint a kisgyermek cselekedete a barlangban)! A gyermek életeket vett el, Munnó a kisgyermek érzéseit. Bidam nem tudta, hogy amit tesz az bűn, de Munnó tudatosan vette el az egyetlen dolgot, amivel bánthatta Bidamot. Azt az egyébként is sovány, alig-alig érzelmeket mutató szeretetet, ami addig élt benne a fiúcska iránt. Bidam egy életre megtanulta, hogy a rossznak ítélt tetteit a szeretet megvonásával büntetik. És amikor Munnó haldokolva próbálta megsimogatni Bidam arcát, Bidam minden alkalommal megfogta a kezét és elvonta az arcától. Valószínűleg nem volt tudatos(nak ítélt) cselekedet, de visszautalt arra, hogy Munnó ugyanezt tette vele. Talán azt célozta meg vele: hogy Tied a bocsánatom, Tied a tiszteletem, a nagyrabecsülésem, de az a gyermeki szeretet, amit akkor eldobtál magadtól, mára már örökr elveszett!!! A szülői minta nélkül felnövő gyermek vagy rátalál a helyes útra, vagy botladozik, próbálkozik és aztán vagy sikerül, vagy nem! Gondolod Munnó megtanította neki, hogy gyógynövényt szabad leszedni, másmilyet meg nem? Vagy: Miért nem magyarázta el neki, hogy a csirkehús fogyasztása (amit Bidam annyira szeretett) egy állat életébe kerül, és az élet védelme..... Miért nem magyarázta el a gyermek számára érthetően, miért jó a vega étel. Miért hagyta, hogy hazudjon neki a gyerek, és miért hagyta, hogy munka helyett henyéljen, mással elvégeztetve a saját munkáját? Miért nem volt következetes és miért nem ellenőrizte Bidam munkáját? Hagyta, hogy megtanuljon elferdíteni dolgokat, elhallgatni történéseket. Mert Ő maga is azt tette. Nem hazudott, csak nem mondott el egy csomó dolgot a gyereknek.(Miért inkább Jusint választja a könyvet felhasználójaként, miért Őt tartja érdemesnek, értékesnek. Miért és hogyan vívta ki Jusin az elismerését? Ezekről miért nem beszélt Bidamnak? Mert akkor szembesülnie kellett volna azzal, mennyi mindent rontott el Ő a nevelése kapcsán)Munnó "sumákolását" Bidam tudta látta, érezte, tanulta, később pedig ezt csinálta. Nem hazudott, csak nem beszélt dolgokról. |
| 2011-04-07 11:24.12 |
| Előre bocsátom, hogy nagyon hosszú és lehet, hogy némileg unalmas lesz végigolvasni Bidam jellemének értékelését. Ha kérhetem, ne haragudjatok rám, és akit zavar, az görgessen át rajta. Meg fogom érteni.
Pszichés hospitalizmusnak nevezik a csecsemőknél és kisgyermekeknél a hosszabb ideig ingerszegény környezetben tartózkodás után az érzelmi elsivárosodás következtében kialakuló zavarokat. A gyermek az anya, vagyis elsődleges kötődés hiányában, a testi és érzelmi romlás jeleit egyaránt mutatja. Az olyan gyereknél, aki fél éves koráig nem kerül örökbefogadásra állandósulnak a hospitalizmus jelei, a közönyösség, tompaság, tétlenség, álmatlanság, kontaktuskerülés és a lassú, nem megfelelő fejlődés. Az anya nélküli élet negyedik évében, a gyermekeknél hosszútávon fennmaradó pótcselekvések jelennek meg. Hospitalizmus a családban nevelkedő csecsemők esetében is kialakulhat abban az esetben, ha az anya elutasítóan bánik gyermekével és így nem történik meg a csecsemő érzelmi szükségleteinek kielégítése, vagy abban az esetben, ha az anya bár érzelmileg megfelel a gyermek igényeinek a nevelés terén azonban elhanyagolja őt. Idősebb korban a gyermek esetében, e zavarok beilleszkedési nehézségekben, kontaktusszegénységben, öncsonkítási hajlamban nyilvánul meg. Az aki csecsemő- illetve gyermekkorát ilyen környezetben töltötte, személyiségi jellegzetességei folytán nagyobb eséllyel válik bűnözővé, társadalomellenessé. A csecsemőkorban szerzett károsodás enyhíthető, ha lehetőség van szeretetteljes kapcsolat kialakulására gyermek és nevelő, vagy gyermek és pótanya között. Hospitalizációs folyamat felnőttek esetében is megfigyelhető, főleg a elzárt környezetben tartózkodásra kényszerültek esetében. Az elzártság, kirekesztés viselése mellett, az alkalmazkodás, a családtól való elszakítottság is hozzájárul a megterhelésekhez. Fokozza a társaktól való erős függőség érzetet. Ez a függőség a legerősebben a nagylétszámú közösségbe kerüléskor alakul ki. Ilyen esetben nincs lehetőség az egyéni döntésre, az intim szférában való visszavonulásra, s az inger- és élményhiány közepette az egyén tétlenségre és alávetettségre van kárhoztatva. Mindez „hospitalizációs szindrómához” vagy más kifejezéssel vezet. Az állapotot az érdektelenség, apátia, sajátos iniciatívahiány, szociális visszavonultság jellemzi. |
| 2011-04-07 11:23.44 |
| Nos ez a kiindulási pont Bidam nevelése esetében. Hiába próbálta Munno lelkiismeretesen gondját viselni a csecsemő, majd kisgyermek Bidamnak, ha a számára alapvető szeretetet nem tudta biztosítani számára. De mégis kialakult közöttük egyfajta kötődés (ahogy később Bidam be is ismeri, úgy tisztelte Munnót, mint az apját.), az örök álmodozó mester egy sor dologban tévesen viszonyult ehhez a feladathoz.
Megtanította Bidamot a gyógyfüvek ismeretére, használatára : kis mértékben a mindenek felett álló élet megvédését, megőrzését szolgálja, nagy mennyiségben azonban az élet kioltását eredményezi. De nem magyarázta el – első nagyon meghatározó hiba a fiú jövőjét illetően - , hogy amíg a élet megvédése mindenekfelett álló elsődleges cél, addig annak kioltása gyilkosság, ami súlyos büntetést érdemel. Nem tanította meg a gyermeknek, hogy az élet fontos, értékes, egyszeri és megismételhetetlen. Azt sem tanította meg számára, hogy a harcművészet az önvédelemre épül, pontosan az élet megvédése miatt. Harcképtelenné tenni nem jelent egyet az élet megszüntetésével, a gyilkossággal. A cél mindenképpen a saját és mások életének megmentése minden áron. Azt sem tanította meg a vele együtt országokon át vándorló, az uralkodásra felkészíteni szándékozó gyermeknek, hogy a nép egyes emberekből áll. Az egyes emberek életminősége, az egymáshoz és környezetükhöz való viszonya határozza meg egy közösség kialakulását, amely megalapozza a társadalom létrejöttét. Nem magyarázta el azt sem, hogy a közösségek jóléte hogyan teszi sikeressé egy uralkodó munkálkodását, miért fontos egy uralkodónak a nép jólétét megalapozva rájuk támaszkodni, velük együtt megvédeni földet, házat/hazát. Hogy hogyan tagozódik egy társadalom, abban kinek milyen és mennyire fontos a szerepe, az egyes egyéntől a közösségen át az uralkodóig bezárólag. Nem tanította meg a szabályok, kötelességek betartására, a munka fontosságára, a külsőségek múlandóságára, az emberi értékek kialakítására, megbecsülésére és tartósságára. Ezért történhetett, hogy a 12 éves kisfiú azt tanulta meg, hogy a rábízott értéket – ha elmagyarázta volna, hogy a készülő könyv mitől és miért lesz majd érték a számára felnőttkorában (!) – minden áron meg kell védeni. Nem válogatott az eszközökben, hogy a tőle erőszakkal elrabolt kincsét visszaszerezze. Nem volt önkontrollja (mert erre megint nem tanították meg), ezért az indulatai vezérelték. Nem volt szabálykövetési normája (hiányzott a neveléséből), így nem érdekelte, hogy a céljai elérésében hányan és hogyan hullanak el (nem ismerte az élet értékét). Amikor aztán a mestere rátalált, nem értette, miért nem örül vele együtt a visszaszerzett kincsnek, amiért ő lám mennyit tett. Ugyan ki világosította fel arról, hogy amit tesz, az a legnagyobb bűn!? Még utána sem érezte szükségesnek és fontosnak Munnó, hogy ráébressze a kisgyermeket tettének súlyosságára, az élet fontosságára. |
| 2011-04-07 11:22.38 |
| Nem tanította meg a büntetés és jutalmazás módszerein keresztül a következmények fontosságára. A viselkedés következménye lehet pozitív, vagy negatív, és a következményeknek négy típusa különböztethető meg: a pozitív megerősítés alkalmazásával egy adott válaszviselkedés valószínűsége növekszik, a negtaív megerősítéskor egy korábbi kellemetlen állapot megszüntetése szintén növelheti egy viselkedés valószínűségét, a pozitív büntetés, mint a nemkívánatos válaszhoz társított kellemetlen esemény csökkenti az adott viselkedést, és végül a negatív büntetés ugyanezt kívánja elérni, csak ezt egy korábbi jutalomértékű mozzanat megvonása révén teszi.
A pozitív és a negatív jelző csupán a környezeti reagálás irányát jelzi, nem pedig a megélt állapot kellemes, vagy kellemetlen voltát. A következmény hatása attól függ, hogy a végső eredmény jutalom, vagy büntetés értékű-e az adott személy számára. A büntetésnek többnyire azonnali hatása van, míg a megerősítések eredményei általában nem ilyen gyorsak és látványosak, viszont kérdés, hogy mennyire lesz hosszútávú a büntetés hatása például a büntető személy jelenlétének hiányában. A szocializáció alapvető célja pedig éppen az, hogy a viselkedésirányítás olyan belső szabályozórendszere alakulojn ki, mely hosszútávon nem a külső megerősítések függvényében, hanem az elsajátított normák és meggyőződések szerint vezérli az egyén viselkedését. A büntetés több nemkívánatos mellékhatással is járhat: emocionális zavarok keletkezése, félelem és szorongás fokozódása, a büntető személy elkerülésére tett erőfeszítések, stb. Ezek gyakran életreszólóan alakítják a személyiség formálódását. A mellékhatások csökkenthetők, vagy elkerülhetők, ha a büntetést kellő körültekintéssel alkalmazzák, az enyhe büntetés a kívánatos viselkedés megerősítésével nagyon hatékonynak bizonyul. Az azonnali büntetés többnyire hatékonyabb, mint a késleltetett, főleg fiatalabb életkorban, valamint a büntetett egyénnel érzelmileg pozitív viszonyban álló személy által adott büntetés és gátlás szintén hatékonyabb. Ha mindezeket tudja, érti és alkalmazza a gyermek és a nevelését végző mestere, akkor Bidam el sem követi azt az iszonyatos mészárlást, aminek következményeit fel sem fogta, nem is értette. Az elkövetkező időszak ébresztette rá a gyermeket arra, hogy valamit nem jól csinált, és Munnó végzetes hibája, hogy attól kezdve nem nevelte (mondjuk előtte sem nagyon), hanem dorgálta. Mindig a közelében volt a vesszőnyaláb, a bot, amivel megtorolta a gyermek hibás tevékenységét. Tanítani sem tanította, hanem hagyta, hogy a már addig tanultak alapján a gyermek maga találjon megoldásokat. Ez legjobban a Hwarang párbaj során derült ki, mikor rádöbben a Bojong-Bidam párharcban, hogy olyan tudásra tett szert Bidam, amit szándékosan nem mutatott meg a fiúnak (noha ő kifejezetten kérte), így más lehetősége nem lévén Bidam a megfigyelései alapján tanulta meg. A verseny után volt két nagyon tanulságos jelenetük, amikor Bidam megmagyarázza, miért tette mindazt, ami nem tetszett Munnónak, majd szemrehányást tesz mesterének, hogy egyrészt miért fontos betartani szabályokat, ha a cél elérése másként is megvalósítható. (Bidam-Jusin párviadal). A másik fajsúlyos mondanivalója pont az, hogy most olyan értékrendet kér tőle számon a mester, amit nem tanított meg neki (a gyermekkori mészárlása), aminek következményeit soha nem hozta szóba a mester, csak érzékeltette vele. |
| 2011-04-07 11:22.19 |
| A másik meghatározó jelenet pedig az , amikor kihallgatja a kereskedő és Munnó beszélgetését és rájön, hogy nem kaphatja meg soha sem a neki szánt könyveket. Szembesülnie kell, hogy a mester ismét nem tartotta fontosnak az Ő tájékoztatását, nem indokolta a döntését, nem magyarázta meg, hogy miért változtatta meg a korábbi szándékát.
A csalódott, megkeseredett és a másikban erős riválist látó Bidám joggal érezhette azt, hogy a világ omlott össze benne, és minden, amiben addig hitt, amiért vágyakozott, amit ígértek neki az a semmibe vész. Ezek az eddig felsorolt alapvetően személyiséget, jellemet formáló nevelői attitüdök maradtak ki, vagy sérültek Bidam esetében. Hogyan mondhatjuk, hogy a benne lévő jó és rossz (ami minden ember sajátja egyébként) az Ő kizárólagos hibájából vett olyan fordulatot, ami azzá tette őt, ami nélkülözi a pozitív megítélést. Ne felejtsük el azt sem, hogy nemcsak a rossz kialakulásáért felelős, hanem a benne lévő jó és szép, az érték felszínre hozatala is a saját produktuma. Ugyanúgy megszenved az egyik létrehozásáért, mint a másikért. Dühös, mert széttapossák az ételét, emiatt büntetni indul. Senki nem magyarázta el, hogy indulat helyett észérvek alapján kezeljük a konfliktusokat! Aztán meglátja, hogy tízen támadnak meg egy láthatóan gyenge, egyedülálló embert. Mit csinál? Megvédi! De mert még munkál benne az indulat is, képtelen elvonatkoztatni, lehiggadni. Nem a gyilkolás kedvéért öl, hanem az őt ért sérelmet akarja megtorolni. Ezért toppant a harc végén, így adja ki a felgyülemlett feszültséget. Később meglát egy lányos kinézetű fiút, akiért töméntelen mennyiségű gyógyszert kaphat, ezáltal megmenthet 200 embert. Ez jó! De mert nem magyarázta el neki senki az egyetlen emberélet fontosságát – majd csak utána – azt gondolja helyesen cselekedett. Majd amikor rájön, hogy tévedett, rohanva érkezik a dolgok helyrehozataláért. Mert nem tanították meg, hogy ölni bűn, és másként is lehet védelmezni, mint a gyilkolással, ezért mondja Solwon embereinek, „aki hozzáér (mármint Dokmánhoz) az meghal, gyertek, ma sokat megölök közületek”. Itt számára a legfontosabb tennivaló a másik életének megmentése – bármi áron. Tanította neki valaki, hogy a cél nem szentesíti az eszközt? A Munnóval történt későbbi beszélgetései ki is mondja, hogy voltak dolgok, amiket a mestere nem tanított meg neki. Mint ahogy a szeretetét sem tudta kimutatni, de Bidám szeretetét is képtelen volt elfogadni. Tudom, rém hosszú értékelést írtam, és még folytathatnám, de félek, magamra maradok. Pedig Bidam más szemszögből való láttatása arra irányul, hogy ebben a felállásban ő elsősorban áldozat. Sorozatos hibákat követtek el vele szemben – a végén ezt Miseng bácsikája egész pontosan összegzi – de ennek ellenére mindenki a hibáinak a fel- és kinagyításával akarja áthárítani rá a felelősséget. Van felelőssége ez kétségtelen. Hogy nem tudott felnőni, és nem tudott átlépni önmaga árnyékán. Megfelelt neki az a helyzet, amit önmaga alkotott saját érzékenysége okán, próbálva idomulni, alkalmazkodni, társulni, de mindeközben megmaradni független, vidám, bohókás, furfangos, kicsit önző, nagyon érzékeny és végtelenül szeretetre éhes kisgyereknek. |
| 2011-04-06 20:40.51 |
| Bocs, a kettőspont után idézőjel kellene, mert ezt a bekezdést már többször betettem, de valahogy nem sikerült elérnem, hogy érthető legyen.
Ez az idézet (2-szer is) Bidám és Misil első találkozásakor hangzik el, mikor nyilvánvalóvá válik Misil számára, hogy Bidám a fia. Bidám erre percekkel előbb jön rá a könyvtárban. Bocs, ez az előbb kimaradt. |
| 2011-04-06 20:37.48 |
| Próbálom újból Bidam szavaival bizonyítani, hogy számára mit jelent egy harcban a másik életének elvétele:
Még annyit kérdez Bidamtól, hogy Munnó róla alkotott véleményével egyetér-e.(Mármint hogy nem könyörületes, és az ölés gondolata természetes dolog-e a számára) . Bidam elmondja, hogy igazából nem tudja, mert ha megöl valakit az számára "annyira fájdalmas, hogy nevetnie kell" Mishill tanácsot ad: "Ne nevess, elég, ha finoman felhúzod a szád sarkát! Attól erősebbnek tűnsz!" Erre Bidam bemutatja, majd megkérdezi, "Így gondolja?" Sajnálom, hogy nem tudom vastagítani a másolatban Bidam idézőjelben visszaadott szavait, mert ez ad pontos magyarázatot a lelkiállapotára. Szó szerint azt mondja, annyira fájdalmas számára a dolog, hogy azért nevet. Tehát fájdalmában! Ezt hívják úgy, hogy kínjában nevet. Ezt a viselkedést napjainkban is számtalan helyzetben észre lehet venni. Ha egy kisgyereket megszidsz, és látod, hogy mosolyog - nem rajtad, hanem kínjában. Ha egy kamaszt számonkérsz, látod a pimasz vigyort a száján - kínjában mosolyog. Ezeket számtalan esetben tapasztaltam-tapasztalom nap-nap után (a munkám során). Ez a lelki gyengeség látható formája. |
| 2011-04-06 17:17.11 |
| Hogy 15 évet élt a sivatagban azt abból is tudjuk, mikor Chilsuk a sivatagban mesél az életéről Domannak és elmondja, hogy már 15 éve van úton, hogy teljesítsen egy parancsot.
Aztán Showha halálakor búcsúzik Chilsuktól, hogy véget ért a harminc éves egymás kerülgetése, majd mikor Chilsuknak nem sikerül megölnie Dokmant Ő is elmondja, hogy harminc év után elválik a hármójuk útja. (Utána lesz Dokman királynő, és 45 évesen meghal). |
| 2011-04-06 16:26.15 |
| De hiszen könnyen ki lehet számítani, Dokman életútja alapján.
Taklamakán sivatag: itt élt Dokman 15 évet Kadétként Jusin mellett: 8 év Hercegnőként 7 év Királynőként 15 év Ez mindösszesen 45 év A fenti életévből ki kell vonni a 15 évnyi királynői uralkodást és marad 30 év (ennyi a filmben eltöltött közös életidő - ebből az első 15-öt nem együtt töltötték.) Misill Dokman születésekor már volt 3 király ágyasa, már a felesége a kormányzónak, (gyereke is van tőle), illetve szeretője Solwonnak. Még ha 15 évesen is kezdte a "pályát", akkor is figyelemmel az előzőekre, kb. 15 évébe tellett, hogy mindazt elérje, amit Dokman születéséig elért (Mennyei királyság szolgálója, és Seju lett). Egyébiránt az első időkben még hwarangként is szolgált Szadahammal, Munnoval, Solwonnal, mire az öreg király ágyasává tette. Ez éppen elég sűrű 15 évet takar. Tehát bőven megvan a 30 évnyi korkülönbség. Viszont az történelmi tény, hogy 60 életévet élt meg. (Igy még a filmmel is egyezik az életkora). Meg ha figyelembe veszed azt a Dokman által elismerésként elmondott mondatot, hogy Mishil 40 évig vitte hátán Silla minden gondját, akkor rendben is van. 20 éves korában már mint királyi ágyas "kezdte meg működését". Tehát csak 5 évig lehetett hwarang!!!! |
| 2011-04-06 16:13.52 |
| Igen, ezt azért mondta Bidam, hogy érzékeltesse Misillel azt, ki mindenki áll Dokmán pártján. Hiszen azt is mondja ennek a beszélgetésnek a keretén belül - vagy folytatásaként, hogy Csuncsu volt az, aki rájött a nemesek "csencselésének" hogyanjára és mikéntjére. Ezt Dokmánnak jelenti ugyan, mintegy dícsérőleg Csuncsuról, de inkább Mishil füleinek szánva a dolgot. Erre tesz még egy lapáttal, mikor megjegyzi Misillnek, hogy "én tanulok tőle".
Tekintve azonban, hogy már jóval korábban rájött mind a két fél, hogy neki kije a másik, itt igazából a ész és érvek riposztja az, amit egymásban - és főleg Misill Bidamban - értékelnek. (Sőt, már Solwon is tudja, hogy milyen kapcsolat van Misill és Bidam között, de még nem árulja el a Seju-nak, kivár, hogy Misil közli-e vele!) |
| 2011-04-06 15:31.01 |
| Pidám felkelése
647. jan. 7-én Pidám nádor és Jomdzsong miniszter vezette összeesküvők magukhoz akarták ragadni a hatalmat, Pidámot ültetve a trónra. Tokhmán január 8-án már meg is halt. Ekkor még ment egy kicsit a vacillálás, hogy ki legyen a király, ugyanis sokan Alcsont akarták a trónon látni, de ő elhárította magától ezt a megtiszteltetést, és Kim Juszinnal együtt Szondok királynő Szungman nevű nevű unokahúgát ültették a trónra Csindok uralkodói néven. Természetesen úgy értem, hogy Szondok halála után nem sokkal, tán egy napon belül, Csindokot már elismerték királynőnek. Nem lehetett sokat vacillálni, a trón nem állhatott üresen. Rá 8-9 napra kivégezték Pidámékat, de a csapataikat nyilván már korábban legyőzték. Per sacc olyan egy hetes lehetett a csetepaté. Ma is kb. ennyi ideig szokott tartani egy puccs. Szondokot Pidámék vagy megölték (pl. méreggel) - de erről nem írnak a krónikások! - vagy az idegességbe halt bele, de a legvalószínűbb - és ez az én elméletem!!! ami copyright - , amiről a wiki sem ír, hogy Pidám lázadása trónutódlási harc volt. Pidám nem is Szondok ellen lázadt fel, hanem azért, mert a kijelölt trónörökös Csindok hercegnő volt. Ez utóbbit nem tudta elfogadni, és mint nádor - trónörökös híján - ő lett volna a király a törvény szerint is. Én azt feltételezem, hogy Pidám tudta, hogy Szondok másnap, jan. 8-án meghal - mert halálos ágyán volt a királynő? - és emiatt lázadt fel 7-én, hogy magához ragadja a hatalmat. Szondok nem nevezhette ki őt utódjává, hisz nem volt királyi sarj, és mivel élt egy szonggol, a későbbi Csindok királynő, nem is tehetett mást. Pidám természetesen nem fia Misilnek, de 645-647 között volt nádor, 2 évig. Nyilvánvaló, hogy pofára volt kinevezve, vagyis élvezte Szondok királynő bizalmát. Egy jöttmentet nem neveztek ki nádornak, csak úgy. Tényleg elképzelhető, hogy volt közöttük valamilyen érzelmi kapcsolat. 645-ben Szondoknak teljes mértékben meg volt szilárdulva a hatalma. Ha Pidámot kinevezte nádorrá, az azt jelenti, hogy keményen szimpatizált vele, és megvolt vele szemben a bizalma. Pidám hibázott, mert ha meghúzza magát 8 év múlva ringbe szállhatott volna Csuncsu ellen, aki szintén nem volt szonggol. Csindok királynő, Szondok utódja, 10 nap alatt levereti a felkelést (Alcson testőrparancsnok és Kim Juszin tábornagy vezetésével a lojalista erők jan. 17-én lemészárolták őket), Pidámot és 30 emberét kivégzik. |
| 2011-04-06 15:04.20 |
| Mishil: 540-600 között élt, már az édesanyja is királyi ágyas volt. Mishilnek 8 gyermeke született: a férjétől Sedzsongtól 2 fia (Hadzsong és Okdzsong), Dzsinhün királytól egy fia (Szudzsong) és 2 lánya (Banja és Nanja), Dzsindzsi királytól is született egy gyereke, de nem fiú, hanem egy kislány (Aeszong), utána született Seolwontól Bodzsong (580-619 között élt), és nem sokkal később Jinpyeong királytól (Tokmán apjától) egy kislány (Bo-hwa), aki tehát Tokmán féltestvére volt. És ezek szerint Bidamnak NEM Mishil volt az édesanyja! |
| 2011-04-06 13:48.59 |
| 2845. sz. hsz:
Bidam a könyvtárból távozva találkozik az udvaron Mishillel, aki megkérdezi a nevét (bár korábban már találkoztak - mikor Bidam a varázsló jelmezében becsapta a napfogyatkozás miatt) és megkérdezi tőle azt is, hogy valóban Munno tanította-e. Azt is megkérdezte, jó tanítója volt-e Munno. Majd rátért az addigi észrevételeire, miszerint Bidam gyors és éleseszű. Bidam - aki már tudja, hogy valójában kije neki Mishill, azt válaszolja, hogy azért még nem ér fel Mishilhez. Erre Mishill meglepődve kérdezi, hogy "csak nem hozzám méred magad?". Erre Bidam visszakérdez: "Miért, nem kéne?" Aztán elmeséli, hogy a mester soha nem volt vele elégedett, mert "kicsit rossz és szívtelen" a természete. Azt is mondta neki a mester, "hogy kegyetlen és könnyen öl". Tovább folytatva összehasonlítja magát Mishillel, "azt hallottam, hasonlítok Önre Seju." Mishill - arcán a neghökkenést látva - rájött, hogy kicsoda Bidam, és az kivehető az arcának rezdüléséből, hogy arra is, hogy ezt Bidam is tudja,( hiszen mindezt azért közölte vele, hogy tudassa, Ő a fia). Még annyit kérdez Bidamtól, hogy Munnó róla alkotott véleményével egyetér-e.(Mármint hogy nem könyörületes, és az ölés gondolata természetes dolog-e a számára) . Bidam elmondja, hogy igazából nem tudja, mert ha megöl valakit az számára "annyira fájdalmas, hogy nevetnie kell" (gondolom kínjában). Mishill tanácsot ad: "e nevess, elég, ha finoman felhúzod a szád sarkát! Attól erősebbnek tűnsz!" Erre Bidam bemutatja, majd megkérdezi, "gy gondolja?" Ez volt az első tudatos anya-fia beszélgetés, amelynek során mindkettő tisztába jön a másik "természetével" és azzal, milyen a kettőjük viszonya! (Misill visszatérve a palotájába reszkető kézzel kapaszkodik a székébe és ismételgeti Bidam nevét.) Egyébként Mishil 60 éves volt mikor meghalt. Halála után lett királynő Dokman, aki 30 évesen került trónra, tehát kettőjük között 30 év a korkülönbség. |
| 2011-04-05 09:37.19 |
| Kedves QWINY26!
Nagyon elszomorít, hogy vannak közöttünk olyanok, akik a véleményüket nem merik nyíltan vállalni. Akárki tette, az nemcsak aljas, de gyáva is. Mert úgy bántott meg, hogy még a nevét sem meri adni hozzá. Kérlek Téged, hogy azzal bántsd meg, amivel az ilyen embert(?!)megbántani lehet. Egyszerűen ne vedd észre. Nem érdemli meg, hogy magadat emésszed emiatt. Mi, akik kapcsolatba kerültünk Veled tudjuk, hogy mindaz amit Neked leírt, az hazugság. Én a magam nevében írom és vállalom, hogy maximális segítőkészséggel, jóindulattal fordultál felém, amikor megkerestelek. Nekem a rendelt filmek mellé még kedves ajándékot is küldtél - amiért végtelenül hálás vagyok Neked. Tudod kedves: kutyaugatás nem hallatszik az égig! Hát éppen ezért, kutyába se vedd, amit írt. És bocsánatot kérek minden kutyától a hasonlatért - mert bizony ők néha sokkal tiszteségesebbek!!!!!!! Szeretettel: Rhea Sylvia |
Copyright © 2005-2018, www.FilmKatalogus.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Impresszum | Médiaajánlat | DVD üzletszabályzat, kapcsolat | Sitemap | E-mail: info@filmkatalogus.hu