Kedves Mindnyájan!

Kedves ET!

"Vajon mi lett volna, ha?... Mi lett volna, ha Sohwa elviszi Deokmant oda, ahová Munno mondta, és a két gyerek (Bidam és Deokman) együtt nő fel. Akkor is megtörtént volna az a barlangi mérgezés, ha Deokman ott totyog Bidam mellett?"

Nagyon érdekes a kérdésfeltevésed! Meggyőződésem, hogy ha a két gyermek együtt nevelkedik, akkor teljesen más jellemmé vált volna mindkettő!
Már maga a hagyományos apa-anya minta (Munno és Sohwa) jelenléte teljesen más irányt adott volna a szocializálódásuknak. Lehet, hogy emiatt Dokman kevésbé lett volna "lázadó", viszont Bidam nevelkedése során tapasztalhatott volna Sohwa gyengéd női-anyai szerepből kiindulva lágyságot, szeretetet, harmóniát, érezhette volna az "otthon melegét". Az azonos elven történő "felkészítés az uralkodásra" mindkettőjük számára tág teret nyújtott volna a jövőjüket, a világképüket illetően. Mivel mindketten nagyon magas intelligenciával rendelkeztek, valószínűleg még inkább kiteljesedtek volna abban, hogy egymást erősítették és egészséges (testvéri) versengéssel húzták volna egymást szellemi téren szinte a fellegekig. Elképzelhetőnek tartom azt is, hogy Dokman gyakorlottabb (és tán sikeresebb) lett volna a fegyverforgatás terén, és lágyított, finomított volna jelenléte a testvéri viszonyt alapul véve azon a "vérszomjas" bosszálló kisfiún, ami benne volt Bidam természetében, de így talán sohasem fejlődött volna ki.
Igen, azt gondolom, Dokman humanitása segített volna más módot abban, hogy a barlangi jelenet más végkifejletet kapjon.

Egyébként elgondolkodtam azon is, hogy ha testvéri közösségben nőttek volna fel, az sem valószínű, hogy közöttük szerelem ébredt volna. Ebben az esetben viszont lehet, hogy ha Munno-Sohwa páros megjelenik a gyerekekkel az udvarban bevallva az ikreket a királyi család felé, illetve bemutatva Bidamot mint királyi herceget mint Misil fiát - teljesen más irányt vett volna a történés.
Lehet, hogy ebben a felállásban Mishil inkább segített volna megoldani az ikrek elismerésének ügyét, mert akkor könnyebben tudta volna elismertetni jogait Bidam kapcsán!
Eljátszottam a gondolattal: megjelennek a gyerekek - Dokman és Bidam, békés testvéri egyetértésben. Dokman találkozik Jusinnal = szerelem és boldog beteljesedés. Bidam találkozik Chomjong hercegnővel = boldog beteljesedés! Ebben az esetben valószínű végkimenetel: Bidam Chomjong hercegnő férjeként király lesz, Jusin ugyanúgy tábornagy. Ebben az esetben a legnagyobb vesztes: Dokman!

Persze az is lehetséges, hogy bár nincs a két fiatal között szerelem, de a felkészítésük során megértik és elfogadják - az ország érdekeit mindenek elé rendelő - az érzelmek nélkül kötött házasságot.

Érdekes........

2011-06-04 06:21.06

Jusin monológja:

"Kérlek bocsássd meg utolsó tettemet.

Számomra egy uralkodó szolgálata megkívánja a teljes odaadásomat. És ha Téged szeretlek, az is megkívánja a teljes odaadásomat. De ... nem tudom, hogy oszthatnám ketté a teljes odaadásomat. Ezért mostantól ... az irántad táplált gyengéd érzelmeinmnek örökre vége. Szolgálni foglak, segíteni foglak, hogy átvedd a vezetést, de mint férfi nem szerethetlek többé.
Téged választottalak, de te azt választottad, hogy uralkodó leszel. Ezért úgy döntöttem, hogy uralkodóként szolgállak tovább.
Yusin Rang......
Azonkívül, hogy uralkodóként szolgállak, máshogy nem ajánlhatom neked a szívem, és ezen kívül Te sem fogadhatod el másképp a szívem.
Yusin Rang....
Kérlek ne értsd félre! Még ha melletted is maradok, többé nem vígasztalhatjuk meg egymást úgy, mint a többi ember, mert követnünk kell a protokollt.Bár azt mondtad, nem akarsz szenvedést okozni azzal, hogy gyalogként használsz a sakkjátszmádbande hozzám képest te jobban fogsz szenvedni. Mert mint alárendelted mindig tőled függök majd. Tőled tanultam ... hogy egy vezetőnek mindig reményt kell adnia a követői számára.
Ez az, amit én is várok majd tőled. Ezért kérlek oszd meg velem az álmaid. Csak ennyit kérek tőled.
Egyedül kell majd átkelned a sötétségen, de míg átkelsz, én majd ott leszek szorosan mögötted.

Nem szidhatlak meg többé, nem köthetek homokzsákot sem a bokádra, és a kezedet sem foghatom meg többé.

Ezt az utat választottam."

2011-06-04 06:18.00

Bocsánat és sajnálom, hogy kétszer is úgy nyomtam meg a ment gombot, hogy szétapróztam ezzel a monológot. Mindjárt megpróbálom egybe szerkeszteni, mert ez így bűn. De ez a feliratos monológ pontos szövege.

2011-06-04 06:16.39

de hozzám képest te jobban fogsz szenvedni. Mert mint alárendelted mindig tőled függök majd. Tőled tanultam ... hogy egy vezetőnek mindig reményt kell adnia a követői számára. Ez az, amit én is várok majd tőled. Ezért kérlek oszd meg velem az álmaid. Csak ennyit kérek tőled. Egyedül kell majd átkelned a sötétségen, de míg átkelsz, én majd ott leszek szorosan mögötted.
Nem szidhatlak meg többé, nem köthetek homokzsákot sem a bokádra, és a kezedet sem foghatom meg többé. Ezt az utat választottam."

2011-06-04 06:08.52

Kérlek ne értsd félre! Még ha melletted is maradok, többé nem vígasztalhatjuk meg egymást úgy, mint a többi ember, mert követnünk kell a protokollt.Bár azt mondtad, nem akarsz szenvedést okozni azzal, hogy gyalogként használsz a sakkjátszmádban

2011-06-04 06:06.07

2011-06-03 14:44.43

Nem tudom, hogy irodalmibb-e. Hiszen az angol nyelvű fordításnál meg néha olyan modern szavakat használnak - demoralizálás, logisztikai jelentés készítés, stb. - ami még a mi korunkban is csak pár éve használatos. Tehát ezeket a kifejezéseket biztosan nem használták.

De! Nem mindegy, hogy vezetlek, vagy követlek!

Szarvas hiba - ezt nem lehet irodalmi finomításnak nevezni. És mert Dokman hercegnő, majd királynő lett, elképzelhetetlen, hogy egy hwaragn-hwarnagvezető-tábornok vezesse őt.
(Bár lehet, hogy én rosszul gondolom, és van aki ebben talál racionális magyarázatot.)

2011-06-03 14:39.26

Őt hagyták cserben? Tudható, hogy hol-milye sérült meg?

2011-06-03 14:38.28

Tartozom egy bocsánatkéréssel. Ezennel megkövetlek!!
Ismételten megnéztem a 62. részt. Bidam halálát követően van egy rövid kivárás, majd Alchon vezetésével térdre hullanak a katonák.

De! Nem Bidam halála miatt (bár Alchon talán szíve mélyén megtisztelte Bidamot is egy térdhajtással), hanem amiatt, hogy a vezér halálával befejeződött a felkelés leverése. Ezt erősítette meg Dokman a könnyes szemmel tartott beszédében. Aztán a beszéd végén - ahogy korábban is írtam - ismét Bidam véres-könnyes arcába tekintve hullott a földre, és amíg az ájulás jótékonyan el nem takarta, végig Bidamra függesztette a szemeit.

2011-06-03 06:29.11

Naggggyon bánt, ahogy tegnap a filmet nézve a szinkronizálással "agyoncsapták. Yusin gyönyörű szép monológját teljesen tönkretették!
Mi az, hogy "... ezt az utat Te választottad, de én VEZETLEK??????
Igazából "... azon a sötét és nehéz úton, amin most elindulsz, én OTT LESZEK SZOROSAN MÖGÖTTED!!!
Nagyon nem mindegy, és az egész mondanivalót átformálták így.
Bőgtem, ahogy megígértem, de kínomban. Hogy lehet ilyen gyönyörűségesen szép monológot így kiforgatni? Szégyen!

2011-06-02 12:16.10

Képzeljétek! Kim Nam Gil ma úgy igazolt vissza ismerősnek, hogy NEM jelöltem.
Annál is inkább, mert van már 2 visszaigazolt ismeretségünk (Nam Gil Kim, ill. Kim Namgil néven) de már kb. két és fél hónapja. Nem is értem, ez hogy lehet! De természetesen örülök neki!!!!!

Ma lesz az egyik kedvenc jelenetem! A Yusin-Dokman szerelmi vallomás, a döntés. Lehet, hogy Yusin nem Bidam, de nagy karakter, kiválóan megformált jellem. És Az őt alakító színész pedig méltán kapott díjat.

Ma bőgni fogok, elandalodni, és álmodozni!

2011-05-31 17:06.30

Amikor Bidam az utolsó jelenetben - a királynőtől 2-3 lépésnyire - meghal, kezét nyújtja a királynő felé. Ezt Dokman könnyezve nézi. Majd a katonáknak beszédet mond, ekkor térdelnek le Alchon vezetésével a katonák. Dokmán elmondja, vége a lázadásnak, leverték a zendülőket. Lelkükre köti, hogy mindenkinek kötelessége megóvni Sillát, egyesíteni az erőket az ellenség ellen mindaddig amíg el nem jön a béke ideje.
A beszédet követően kitör az éljenzés, és Dokmán - akinek eddig tartott az önfegyelme - ereje fogytán elájul, szemeit Bidam arcán tartva.

2011-05-30 18:14.49

Godó is ezt csinálta, szinte folyamatosan egészen addig, amig ezredes nem lett belőle!

2011-05-28 18:52.57

Nos még mindig Yusin és a családja.

Ha emlékszel Yusin és Jugbang találkozására a piacon, akkor Yusin gyermekként egy vele azonos egyenruhában van kb. 10 vele egykorú fiúval, akiknek láthatóan Ő a vezetője. Az apjától kapott csatt van hivatva, hogy Ő a csoport vezetője. A hercegnő "elfogása" után látható, hogy egy gyakorlótéren gyakorlatozik Yusin - a többiek abból (is) tanulnak, hogy figyelik a technikáját, és egyben a kitartását is.
Az nem vita tárgya, hogy Kim Sohjon nem gondoskodott megfelelő tanítóról, aki útmutatással szolgál a gyakorlatok minősége, milyensége terén (ebben legalább Munno előbbre járt). Maga azért nem tette/tehette, mert kormányzóként valószínűleg ideje sem volt rá.
Egyébként azt is el tudom fogadni, hogy Yusint ebben a korában (kb. 14-15 éves volt) választás elé állította, gyakoroljon, próbálja és ha tetszik, akkor majd lesz rá mód és lehetőség, hogy hivatásszerűen katonaként képezze magát tovább - feltételezem már irányítással. Közbe jött a hercegnő segítsége, illetve az, hogy elhagyva az otthonát a király udvarába került hwarangnak. Akkor az apja figyelmeztette, hogy önmagának kell elviselni a hwarang élet minden szépségét és nehézségét. (Nem kívánt protekciót adni neki - megjegyzem igazat adok ebben!!!) Az már a hwarang szövetség hibája, hogy a hwarangok vezetője nem jelölt ki a csoportnak olyan vezetőt, aki irányította volna a láthatóan vidéki, tapasztalatlan csapatot. Ennek ellenére Yusin rettentő sok, és megterhelő gyakorlattal felkészítette a maga módján a csapatát. Ennek eredményét leginkább a pekcseiek elleni csatában látta hasznát nemcsak a kis csapat, de a vele egy egységbe harcoló nagyobb közösség is. Hogy mire voltak képesek a végére, azt mindnyájan láttuk.

Ez egyértelműen Yusin kemény edzésének, a korábbi "zöldfülüekből" egységes egésszé forrt közösség eredménye. Ezzel nemcsak a felettesek, de az elit hwarangok tiszteletét és megbecsülését kivívták (Kim Sohjon segítsége nélkül).

Ami pedig utána jött, az megint önmagáért beszél. Mishillnek soha nem tettek még fejbólintásnyi engedményt sem sem önmagukkal, sem Yusinnal kapcsolatban. Sőt Yusin anyja elég világosan tudomására hozta Mishillnek, hogy velük kapcsolatban hol a helye!!! Egyébként Yusin mondata arra vonatkozott, hogy a félelem megingathatja a hűséget, tehát nem félni, hanem inkább haragudni kell az elszenvedett sérelmekért. Mert az majd emlékeztet arra, hogy segítséget, támogatást attól sem elvárni, sem elfogadni nem lehet, aki korábban már ártott nekik.

Én nem láttam, hogy Yusin apja kereszbe tett volna Yusinnak. Amikor Eulje Dokman után küldte és cserébe Chomjong hercegnő kezét kínálta - ott is elsősorban a fia érdekeit tartotta szem előtt, csak másodsorban a családját, illetve a gayai népet. Viszont amikor Yusin egyértelművé tette, hogy számára Dokman mindennél fontosabb, akkor Yusin apja SEMMIT sem tett, sem pro- sem kontra.
Csak amikor a közben odaérkező Chomjong hercegnő parancsolt rá, hogy védje meg a testvérét, akkor állt a hercegnő oldalára.
Később is ha nem tudta segíteni, soha nem ártott a fiának, inkább kívülállóként próbálta magát távoltartani mindentől.
Nem befektetés volt számára, hanem támogatást elfogadó családtagja Yusin. És figyeld meg, hányszor- és hányszor ülnek le együtt beszélgetni Yusin és a szülei. Majd a későbbiek során belátod, hogy ezt elfelejtetted figyelembe venni.

Várom meglátásaidat, tetszik ez a szóbox!!!!!

2011-05-28 13:30.22

Egyre nagyobb kedvvel játszom ezt a szópárbajt Veled kedves ET!

Most Yusin van soron, hát elemezzük ki együtt jó?

"De nézzük Yusint. Az apja hwarang volt, az kellett hogy legyen, hiszen nemes ember,... és megtanítja a fiát harcolni? Yusin egyedül szervezi a hadseregét, egyedül képezi ki, és Munno mondatából tudjuk, hogy rosszul van kiképezve, vagyis az apja annyit sem tett az érdekében, mint Munno Bidaméban, vagyis hogy kiképezze, hogy megtanítsa harcolni. Ez azonban még nem is elég, hiszen Ülcse megbízására még Yusin egy katonáját is megöletné, pedig azt már mi is tudjuk, hogy a vezér felelős a katonáiét.
Yusinnak is nehéz gyerekkora lehetett, annak ellenére, hogy a szüleivel élt."

Yusin apja mint tudjuk gayai nemes, aki elszöktette annak idején a király hugát, és emiat száműzték őket Manno járásba. Itt született és nevelkedett Yusin. Mint a száműzött kormányzó nem igazából számottévő hatalommal rendelkezett a valamikori hwarang és katona, ezért a fia előtt más lehetőség, mint hogy maga is hwaranggá váljon, nem is mutatkozott. Az apa megteremtette Yusin számára ehhez a lehetőséget. Csapatot tartott fenn neki, kiképző helyet biztosított számára. Hogy mennyire volt okos döntés, hogy a felkészülés irányításában nem vett részt, erről lehet vitázni. De! Rossz példát nem kaphatott - és ez azért mégiscsak a szülői ház hatása - mert otthonról hozta a becsületesség, az egyenesség, a kitartás, a bátorság és a küzdeni akarás igényét. Amikor pedig Sorabolba került Chomjong hercegnő közbenjárására, akkor a hwaranggá választási szertartás (és a hwarang társaitól kapott "üdvözlés") után beszélt vele arról, hogy mi mindent kell tudni elviselnie egy hwarangnak. Azt is tudomására hagyta, hogy nem fogja (mai szóval protekcióval) segíteni a pályája során. Ha valamit el akar érni, azt tessék saját erőből kiharcolni, mert csak úgy fogja tudni megbecsülni mindazt, amit elért.
Lehet, hogy ez a hideg-korlátozó nevelői attitüd nem a legrokonszenvesebb, de Yusin apja katona volt. És az, hogy Yusin esetében célba talált ez a módszer, azt Yusin életútja bizonyította.

Egyébként pedig nagyon őszinte és mondhatni baráti viszonyban voltak, mert Yusin mindent meg tudott a szüleivel beszélni. Azonkívül igenis érezhette a szülei feléje irányuló figyelmét és bizalmát. Ennek lesz majd a jele az, amikor a családi birtok feletti rendelkezés jogát (ami a család összes vagyonát jelentette) átengedik Yusinnak, a fiú kérésére. Tudják, hogy Yusin elbukhat, de vállalják, mert bíznak a fiúban.
De később, mikor Yusin megnősül, akkor sem szólnak bele, nem akarják eltántorítani a döntésétől, mert megbíznak az ítéletében. Még később, mikor a király betegsége kapcsán Yusin az anyját kéri, felügyelje a király ételeit, sőt kóstolja is meg - elfogadják, mert ezzel is tudomására hozzák, hisznek benne, bíznak benne. És még számtalan helyzetben bizonyították, hogy igenis bármikor, bármilyen helyzetben számíthat rájuk Yusin.

Azt gondolom, (valahol korábban már írtam) Yusin számára a boldog, a szeretetteli család mintáját otthonról kapta. Szülei harmonikus kapcsolata, az egymás iránti töretlen szerelem és szeretet adta az igényt, hogy hasonló családi idillt valósítson meg Dokmannal.

Tehát Yusin és Bidam családi hátterét tekintve a különbség bizony ég és föld. Yusin tudta, átélte a harmonikus, kiegyensúlyozott család óvó-védő biztonságát, Bidam pedig erről még hallomásból sem szerezhetett tudomást.
Amíg Yusin ezt az édeni állapotot akarta Dokmánnal létrehozni és megélni, addig Bidam egy szerető társat, egy álmaiban dédelgetett családi légkört szeretett volna megteremteni. Ehhez azonban nem rendelkezett mélyen gyökerező alapokkal, álmai légvárát építette, "azzal az érzékeny lelkével", hogy Mishilt idézzem.

2011-05-28 07:20.19

Drága kedves ET!

Kora reggel kuncogásra késztettél a (bocs) pikírt válaszoddal!
Nekem úgy tűnik, hogy elbeszélünk egymás mellett, mert egy valamiben egyet értünk!

Bidamnak valóban van egy gonoszságra hajló, negatív oldala. Én is elismerem, hogy félelmetes tud lenni amikor a fertőzött faluban bezárja a börtönbe Yusint és nem érez iránta semmi szánalmat. Vagy amikor (hamarosan jön) keresik a gayai központot Wolcson mester miatt, és elmondja, hogy szrinte Mishill mi módon találhatná meg a vezetőket (egyenként megölni a lakosságot, hogy elárulják a titkos tábort), vagy majd a 49. jelenetben (amikor a Deya erődbe vezető folyót akarja megmérgezni) stb. Igen, tudom és nem is vitázom azon, hogy van kegyetlen vonása is.
Igazából - a történelmi hűség kedvéért - Bidam valóban kegyetlen hímsoviniszta volt a saját korában. Nem akart női uralkodót, ezért lázadt fel. Valóban nagy harcos volt, de nagyon sajátos szemszögből ítélt meg helyzeteket.

Azt, hogy a filmbéli Bidamban megtalálhatók pozitív tulajdonságok, hogy szerethetővé vált, ez Kim Nam Gil szerepformálásán múlott.

(Egyébként Yusin tényleg önző volt bizonyos fokig!!! És nem értette, de soha nem is akarta megérteni igazán Bidamot! Meg dúlt közöttük a hiúság alapú versengés, melyikük legyen Dokman szemében az alfa hím!)

Ami pedig Munnot illeti, majd légy szíves hallgasd meg a (tán 47-48. jelenetben a kirándulós részben) Mishill véleményét Munnoról.
Fellegekben járó, álmodozó embernek mondja - és ez igaz! A 3 HAN könyv elkészítésének vágyát az általa mélységesen tisztelt és nagyrabecsült apósa örökítette át, és az iránta érzett szeretet miatt kezdte el. Ez később vált számára belső kényszerré - ezzel később önmaga felé (is) indokolta azt, hogy távol maradt az udvartól, ahol igazából soha nem érezte jól magát. Igen neki is voltak álmai - ezt húzta keresztül Sohwa - mert ő Bidam és Dokman házasságában látta megvalósulni a birodalom egyesítését. Amikor rájött, hogy (saját elrontott nevelési módszerei - és a felszínre törő szülői jellemvonások miatt) nem Bidam a megfelelő jelölt, egy pillanat alatt talált helyette másik jelöltet a trónra: Yusint. Nem Dokmant, pusztán csak mert Ő nő volt. Mert szerinte nő nem uralkodhat, és zsniális női vezetőből, stratégából meg már ott van Mishill.

Még egyszer írom, Bidam nem nem tökéletes, sem nem átgondolt.

De úgy érzem, esetedben a Bidam nevelése körülményeinek teljes figyelmen kívül hagyása, és az eleve elutasítás érhető tetten. De lehet én tévedek, akkor sorry!!!!

2011-05-27 20:33.49

Semmi nem ér fel egy emberélet eladásával. És itt nem erről van szó. Hanem arról, hogy Bidamot nem tanították meg arra, hogy mennyit ér egy ember élete. Amikor kisgyerekként egy egész csoportot megmérgezett - mert elvették a kincsét, tulajdonát - akkor Munno nem magyarázta meg neki, hogy amit tett az bűn, hogy miért kell tisztelni egy embert, egy élőlényt. EMunno akkor bűnos hanyagsággal elszalasztotta a lehetőséget - és még mennyit az évek során - hogy alapvető emberi dolgokra, értékek tiszteletbe tartására, morálra, erkölcsre tanítsa a kisfiút. Később pedig pont ezek miatt fordít neki hátat és értékeli fel Yusinban mindazt, amit ő megtagadott Bidamtól a nemtörődöm nevelésével.

2011-05-27 19:56.12

Drága ET!

Milyen saját példát mutat Bidamnak Munno? Gyógyít, de nem tanít. Gondolkodik, de nem osztja meg a fiúval! Írja a 3 HAN könyvet, de nem avatja be a fiút a munkájába. Vándorolnak, de nem mondja el, miért!
Munno magánakvaló álmodozó, akit néha csak az rángat le a földre, hogy gondoskodnia kell egy kisfiú szükségleteiről. Később - láttuk a filmben - már Bidam az, aki gondoskodik magáról (jól-rosszul), és még verést is kap érte, mert húst eszik. De hogy miért nem szabadna azt ennie, vajon elmondta neki Munno?
Valahogy úgy érzem, Bidamot született gonosznak tartod, és nem akarod meglátni a benne lévő embert.
Parlagon heverő, féktelen természettel megáldott ösztönember volt ez igaz! De hogy ez lett, az nem elsősorban az Ő hibája. Felnőttként nyilván a múltját nem tudja teljes egészében levetkőzni, mert az belemaródott minden hibájával együtt. Viszont Őt minősíti a jövője, és az a férfi amivé vált, mert az a Ő tudatos választása, a saját fejlődése, amit óriási akarattal, kitartással és nem kevés érzelmi töltéssel ért el.

2011-05-27 18:15.59

ET Drága!

Bidamot nem kell, és nem is lehet felmenteni. Amikor feltűnik a barlangban mint egy üdítő szellő kedves, derűs lényével. Mint valami kis ősember: koszosan, rongyosan, kócosan, álmosan. Érezzük rajta, hogy nem kell félni tőle, mert jó ember. Ő az EMBER… A tiszta, őszinte örök gyermek, az árva, a kitaszított, akit kilökött magából a Menny, mégis benne él az isteni szikra: a szeretet. Ez a szeretetszikra csak érintésre vár, hogy fellángolhasson.

Nem megoldás számára a gyilkolás, csak ha nem lát más lehetőséget a célja elérésére. De SENKI nem tanított neki alternatívát. Ha rosszul csinálta amit tett, akkor Munno először megvesszőzte, majd ordítva közölte, hogy amit csinált rossz.
Ennél még egy kutyával is többet foglalkoznak, mert annak is elmondják, hog nem szabad, és többé ne csinálja.
Ő még ezt sem kapta meg Munnotól.
Azonkívül Munno maga vallotta meg később, amikor Bidam 12 évesen ölt, az anyja örökségét látta kiütközni benne, ezért félni kezdett tőle, elnyomta - azaz nem beszélt róla, - minden ilyen irányú törekvését. Ez nem nevelés. Ennek látta aztán felnőtt korában Bidam.
Ne felejtsd el, Jinji királyt azért taszították le a trónról, mert léha, kicsapongó volt, Mishilt a gyermekével együtt eldobta magától (hogy aztán mégis Munnora bízta azért volt, mert ott hevert a palota kövén a gyerek, valakinek oda kellett adnia). Mishil pedig azért dobta el magától, mert már nem volt hasznos a számára.
Mishil jellemét ismerve, kérdezem Tőled, szerinted ettől a két embertől ugyan mit örökölt a fiú? Olyan nevelő mellett mint Munno vajon milyen irányba fordult az érzelmi élete? Hol, kitől és mi módon kapott szeretet? Milyen útmutatással tanulta meg, hogyan kell erkölcsösen élnie, mik a normák, hol vannak a határok?
Igen azt tanulta Munnotól, hogy ha neki gyömbér kell, akkor azt mindenáron elő kell teremtenie, mert különben verést kap. Munno nem kérdezte, hogy hogyan jutott hozzá, csak azt nézte, hogy elég-e a számára.
És ebben a jelenetben is Bidam az, aki elmondja, hogyan szerezte meg a gyógynövényt. Ha nem mondja el, Munno sohasem tudja meg, és Dokmánt megölik, mert Bidam nem értékeli át a döntését, nem megy utánna megmenteni.

2011-05-27 18:01.06

Tudod, van a Tövismadarak c. könyvben Mary Carsonnak egy nagyon érdekes mondata, amit Rhalp atyának mond. Szabadon idézem, így lehet hogy nem egészen pontos: Isten legnagyobb büntetése, hogy ilyen idős testbe érzéseket, vágyakat adott. Mert ezek nem öregszenek a testtel együtt.

Sokat gondolkodtam annak idején, hogy hetven évesen vajon mit is akarhatott Mary Carson az atyától. Nos azt gondolom most már sejtem. Nem a testi vágyakról beszélt, hanem a lélekben megélt érzésekről, amiket egy bizonyos kor után már nem lenne illő (a frász tudja miért nem illő) érezni.
Hiszen akárhány évesen és lehet élvezni a a szépséget, a szeretetet. Az érzések, amit egy szép festmény, egy szobor, egy szép ember, egy kiváló tehetség kivált belőlünk, az nem lehet szégyen.

És ezek az érzések tiszták, mentesek az érzéskiség testi megnyilvánulásától (vagy ha nem az egyéni döntés kérdése, ha viszonzásra találnak).

Igen, ebben Mary Carsonnak, Mishillnek, Neked és nekem is van igazságunk. Irigyek vagyunk arra, hogy az idő halad, sajnos felettünk is. Hiába jön a korral a tapasztalat, a tudás, a gyakorlat és minden szépsége és hozadéka ennek. De a lendület lassul, az érzések szelidülnek, a lángolások csendesednek. Egyszerre mindent nem kaphatunk meg.

Igazad van. Nekünk a barátság, a szeretet és az elfogadás már csodás ajándék.

2011-05-27 17:13.30

Júúúj de imádlak!!!!

Olyan jót nevettem, de tényleg! Az én koromban, az én "státuszomban" már bőven lehet ilyenről írni, mert tudod ez már a : "a hamu meg a mamu" esete.

De egyébként Ő hívott meg, úgy tűnt az Ő stílusukban berendezett étterembe (vagy olyasmibe). Földre tett párnákon, vagy nagyon alacsony heverőszerű pamlagon ültünk.
Tehát én voltam a vendég, nem én döntöttem el a helyet. Csak igent, vagy nemet mondhattam.
És amiről az álom igazából szólt, az inkább a hangulat egy légies és megfoghatatlan,
meseszerű élmény.

Bocs, ha nem ez jött le, vagy más, esetleg érzéki kisugárzása volt a leírásnak, akkor én fogalmaztam rosszul.

Mert ezt mesés álomnak éreztem. És a mesén lehet ábrándozni, de tudom, hogy az nem más mint a valóságtól távol álló, a képzeletben is csak mosolyt és sóhajt kiváltó szivárvány az álmok egén!

Ezért nem gondoltam ártalmasnak, vagy szégyenteljesnek, hogy leírtam.

Ismétlem úgy érzem, én ezt ebben a korban már mosolyogva megtehetem. (Vagy nem?)

2011-05-27 15:09.06

Drágám!

Próbáld meg, hátha Neked is olyan élményed lesz, mint nekem Yusinnal!

Idézet : "2011. 03. 24.
Yusin meghívott ebédre - álmomban!
Néztük az étlapot (valamilyen domborműves, mélynyomású izé, ami vastag, tömör műanyagra volt ráapplikálva. És nem betük, hanem rajzok voltak rajta) Kérdeztem az egyikről, hogy az mit jelent, azt mondta aszalt gyümölcs. Mondtam azt szeretem, mert olyanból már én is készítettem desszertet - kis szesszel megbolondítva! Na akkor kérdezte meg, hogy mit kérek és elém tett egy másik étlapot. Mondtam neki, hogy de hisz nem vagyok egyedül, vár a ... valami nő. Erre felállt és köszölte, hogy majd ő elköszön tőle (a nevemben is). Amikor elment elköszönni, belenéztem egy kézi tükörbe és megállapítottam, hogy na nem lesz itt semmi baj, hiszen láthatóan jóval idősebb vagyok, így hát ezt Ő biztosan figyelembe vette mikor ebédre hívott, tehát csak egyszerű baráti beszélgetés lesz, ebéddel körítve. Aztán meg azon kezdtem el gondolkodni, hogy ahhoz meg túl meghitt volt ez az egész. A figyelmessége, a halk megszólalása, a stílusa, stb.... .
Annyira meghitt volt az a hangulat. Olyan nagyon udvarlós, figyelmes, bensőséges. Ahogy felállt és közölte, hogy majd elköszön (a nőtől, akivel voltam) a nevemben is. Olyan, olyan, olyan.... szóval azt gondolom ilyen udvarias, mármár meseszerűen "lovag" volt, de olyan meghitt hangulat volt. Szóval, mindenki legalább átélte már ezt a szitut, amikor azt gondolta: "állj meg idő most, és sokáig így maradjon..." Ezt a hangulatot éltem át. A fenébe, minek kellett elfogadnom azt az ebédmeghívást?!!!!!! (Még így, álmomban is)"

Nos egy ilyen álom kívánok Neked is - Bidammal.

2011-05-27 14:09.07

Örömmel teszem, mert engem is nagyon megfogott a film cselekménye. (Meg van bennem egy elemző kíváncsiság, egy a logika mentén végigmasírozó, kicsit rendszerező véna).

2011-05-27 14:07.36

Igen, látszik az arcán a közös sikerélmény öröme. A lelkének már barátságra felajánlkozása. Ahogy Yusint átölelve, érdeklődő odafordulással kérdezi tőle: Szereted?
Vagy amikor felajánlja a szökéshez a segítségét azzal, hogy velük megy. Szinte sistereg a buzgalomtól, csakhogy maguk közé fogadják.

2011-05-27 13:57.36

Nahát Fáncsikám, ezt igazán szépen írtad. És vagyok annyira szerénytelen, hogy hálásan köszönöm!

Pussz!

2011-05-27 07:54.27

A másik meghatározó jelenet pedig az , amikor kihallgatja a kereskedő és Munnó beszélgetését és rájön, hogy nem kaphatja meg soha sem a neki szánt könyveket. Szembesülnie kell, hogy a mester nem tartotta fontosnak a vele való beszélgetést, nem magyarázta el a döntését, hogy miért változtatta meg a korábbi szándékát.
A csalódott, megkeseredett és a másikban erős riválist látó Bidám joggal érezhette úgy, hogy egy világ omlott össze benne, és minden, amiben addig hitt, amiért vágyakozott, amit ígértek neki az a semmibe vész.
Ezek az eddig felsorolt alapvetően személyiséget, jellemet formáló nevelői attitüdök maradtak ki, vagy sérültek Bidam esetében. Hogyan mondhatjuk, hogy a benne lévő jó és rossz (ami minden ember sajátja egyébként) az Ő kizárólagos hibájából vett olyan fordulatot, ami azzá tette őt, ami nélkülözi a pozitív megítélést.
Ne felejtsük el azt sem, hogy nemcsak a rossz kialakulásáért felelős, hanem a benne lévő jó és szép, az érték felszínre hozatala is a saját produktuma. Ugyanúgy megszenved az egyik létrehozásáért, mint a másikért. Dühös, mert széttapossák az ételét, emiatt büntetni indul. Senki nem magyarázta el, hogy indulat helyett észérvek alapján kezeljük a konfliktusokat! Aztán meglátja, hogy tízen támadnak meg egy láthatóan gyenge, egyedülálló embert. Mit csinál? Megvédi! De mert még munkál benne az indulat is, képtelen elvonatkoztatni, lehiggadni. Nem a gyilkolás kedvéért öl, hanem az őt ért sérelmet akarja megtorolni. Ezért toppant a harc végén, így adja ki a felgyülemlett feszültséget. Később meglát egy lányos kinézetű fiút, akiért töméntelen mennyiségű gyógyszert kaphat, ezáltal megmenthet 200 embert. Ez jó! De mert nem magyarázta el neki senki az egyetlen emberélet fontosságát – majd csak utána – azt gondolja helyesen cselekedett. Majd amikor rájön, hogy tévedett, rohanva érkezik, hogy a dolgot helyrehozza . Mert nem magyarázta el neki Munnó (Ott a barlagi mészárlás után, mégy kisgyermekkorában), hogy ölni bűn, és másként is lehet védelmezni, mint a gyilkolással, ezért mondja Solwon embereinek, „aki hozzáér (mármint Dokmánhoz) az meghal, gyertek, ma sokat megölök közületek”. Itt számára a legfontosabb tennivaló a másik életének megmentése – bármi áron. Tanította neki valaki, hogy a cél nem szentesíti az eszközt? A Munnóval történt későbbi beszélgetései ki is mondja, hogy voltak dolgok, amiket a mestere nem tanított meg neki. Mint ahogy Munno a szeretetét sem tudta kimutatni, de Bidám szeretetét is képtelen volt elfogadni. Tudom, rém hosszú értékelést írtam, és még folytathatnám, de félek, magamra maradok. Pedig Bidam más szemszögből való láttatása arra irányul, hogy ebben a felállásban ő elsősorban áldozat. Sorozatos hibákat követtek el vele szemben – a végén ezt Miseng bácsikája egész pontosan összegzi – de ennek ellenére mindenki a hibáinak a fel- és kinagyításával akarja áthárítani rá a felelősséget. Van felelőssége ez kétségtelen. Hogy nem tudott felnőni, és nem tudott átlépni önmaga árnyékán. Megfelelt neki az a helyzet, amit önmaga alkotott saját érzékenysége okán, próbálva idomulni, alkalmazkodni, társulni, de mindeközben megmaradni független, vidám, bohókás, furfangos, kicsit önző, nagyon érzékeny és végtelenül szeretetre éhes kisgyereknek.

Bidam így lett a magányos harcos, aki mindenkit megment, miközben ő egyedül vívja a csatáit a világ gonoszságaival szemben és önmagával.

2011-05-27 07:46.22

Nem tanította meg a büntetés és jutalmazás módszerein keresztül a következmények fontosságára. Ha mindezeket tudja, érti és alkalmazza a gyermek és a nevelését végző mestere, akkor Bidam el sem követi azt az iszonyatos mészárlást, aminek következményeit fel sem fogta, nem is értette. Az elkövetkező időszak ébresztette rá a gyermeket arra, hogy valamit nem jól csinált, és Munnó végzetes hibája, hogy attól kezdve nem nevelte (mondjuk előtte sem nagyon), hanem dorgálta. Mindig a közelében volt a vesszőnyaláb, a bot, amivel megtorolta a gyermek hibás tevékenységét. Tanítani sem tanította, hanem hagyta, hogy a már addig tanultak alapján a gyermek maga találjon megoldásokat. Ez legjobban a Hwarang párbaj során derült ki, mikor rádöbben a Bojong-Bidam párharcban, hogy olyan tudásra tett szert Bidam, amit szándékosan nem mutatott meg a fiúnak (noha ő kifejezetten kérte), így más lehetősége nem lévén Bidam a megfigyelései alapján tanulta meg.
A verseny után volt két nagyon tanulságos jelenetük, amikor Bidam megmagyarázza, miért tette mindazt, ami nem tetszett Munnónak, majd szemrehányást tesz mesterének, hogy egyrészt miért fontos betartani szabályokat, ha a cél elérése másként is megvalósítható. (Bidam-Jusin párviadal). A másik fajsúlyos mondanivalója pont az, hogy most olyan értékrendet kér tőle számon a mester, amit nem tanított meg neki (a gyermekkori mészárlása), aminek következményeit soha nem hozta szóba a mester, csak érzékeltette vele.

2011-05-27 07:32.40

Hiába próbálta Munno lelkiismeretesen gondját viselni a csecsemő, majd kisgyermek Bidamnak, ha a számára alapvető szeretetet nem tudta biztosítani számára. De mégis kialakult közöttük egyfajta kötődés (ahogy később Bidam be is ismeri, úgy tisztelte Munnót, mint az apját.), az örök álmodozó mester egy sor dologban tévesen viszonyult ehhez a feladathoz.
Megtanította Bidamot a gyógyfüvek ismeretére, használatára : kis mértékben a mindenek felett álló élet megvédését, megőrzését szolgálja, nagy mennyiségben azonban az élet kioltását eredményezi. De nem magyarázta el – első nagyon meghatározó hiba a fiú jövőjét illetően - , hogy amíg a élet megvédése mindenekfelett álló elsődleges cél, addig annak kioltása gyilkosság, ami súlyos büntetést érdemel. Nem tanította meg a gyermeknek, hogy az élet fontos, értékes, egyszeri és megismételhetetlen.
Azt sem tanította meg számára, hogy a harcművészet az önvédelemre épül, pontosan az élet megvédése miatt. Harcképtelenné tenni nem jelent egyet az élet megszüntetésével, a gyilkossággal. A cél mindenképpen a saját és mások életének megmentése minden áron.
Azt sem tanította meg a vele együtt országokon át vándorló, az általa uralkodásra szánt gyermeknek, hogy a nép egyes emberekből áll. Az egyes emberek életminősége, az egymáshoz és környezetükhöz való viszonya határozza meg egy közösség kialakulását, amely megalapozza a társadalom létrejöttét. Nem magyarázta el azt sem, hogy a a nép jóléte hogyan teszi sikeressé egy uralkodó munkálkodását, miért fontos egy uralkodónak a nép jólétét megalapozva rájuk támaszkodni, velük együtt megvédeni földet, házat/hazát. Hogy hogyan tagozódik egy társadalom, abban kinek milyen és mennyire fontos a szerepe, az egyes egyéntől a közösségen át az uralkodóig bezárólag.
Nem tanította meg a szabályok, kötelességek betartására, a munka fontosságára, a külsőségek múlandóságára, az emberi értékek kialakítására, megbecsülésére és tartósságára.
Ezért történhetett, hogy a 12 éves kisfiú azt tanulta meg, hogy a rábízott értéket – ha elmagyarázta volna, hogy a készülő könyv mitől és miért lesz majd érték a számára felnőttkorában (!) – minden áron meg kell védeni. Nem válogatott az eszközökben, hogy a tőle erőszakkal elrabolt kincsét visszaszerezze. Nem volt önkontrollja (mert erre megint nem tanították meg), ezért az indulatai vezérelték. Nem volt szabálykövetési normája (hiányzott a neveléséből), így nem érdekelte, hogy a céljai elérésében hányan és hogyan hullanak el (nem ismerte az élet értékét). Amikor aztán a mestere rátalált, nem értette, miért nem örül vele együtt a visszaszerzett kincsnek, amiért ő lám mennyit tett. Ugyan ki világosította fel arról, hogy amit tesz, az a legnagyobb bűn!? Még utána sem érezte szükségesnek és fontosnak Munnó, hogy ráébressze a kisgyermeket tettének súlyosságára, az élet fontosságára.

2011-05-26 13:44.45

Ha nem baj, akkor most küldök két meglepit:

AZ ÜLDÖZÖTT ( SHOWA )

Még szinte gyermek voltam
Amikor a kisdeddel karomban
Elindultam.
Mentenem kellett!
Lassan felnőttem a gyermek mellett.
A szeretet ereje vezérelt, és
Kétbalkezesből anyává érlelt.
A végzet elől nem futhatunk.
Mindketten hűen szolgáltunk!

Kitartással az önfeláldozásig,
Álruhában a végső sóhajtásig.
A halál hátam mögött osont !
Chilsuk … most … búcsúzom -
Te voltál megmentőm,
S te lettél gyilkosom !

-----------------

AZ ÜLDÖZŐ ( CHILSUK )

Kudarcok szégyenével,
Évekig tartó kereséssel,
Az ármány szolgálója voltam.
De megszerettem akit hajszoltam!

Mindent hűségből cselekedtem.
Nagy bűnömért meg is fizettem !
Megöltem azt akit szerettem !!!

2011-05-26 13:42.39

Egy másik portálon találtam rá ezekre a gyönyörű versekre, a szerzőjük Adal.
Gondolom nem haragszik meg érte, hogy itt is népszerűsítem őket, de kár lenne, ha nem ismerhetnétek meg.

elejére ... 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk

Kosarad tartalma:
Kegyes hazugság (DVD)	\|	7999 forint	\|	Kivesz
Szállítási díj	\|	1299 forint
* 999 forintra csökkentett szállítási díj legalább 10.000 forint rendelési érték felett!
* Ingyenes szállítás legalább 20.000 forint rendelési érték felett!
Összesen: 9298 forint