SPOILER-t tartalmaz!!
Beszélnünk kell Kevinről-először a cím keltette fel az érdeklődésemet.Nem szokványos,csak egy egyszerű mondat,látszólag semmi metaforikus nincs benne. Aztán,amikor néztem a Golden Globe díjátadót,szintén feltűnt ez a film,Tilda Swintont jelölték az alakításáért,teljes joggal. Akkor láttam belőle egy rövidke jelenetet,azt,amikor az anya a babakocsival az útépítők mellett áll és kétségbeesetten mered a semmibe. Itt döntöttem el,hogy ezt a filmet meg fogom nézni. Ezt nekem látnom kell. És tényleg látnom kellett.
Olyan témát feszeget,amiről nagyon ritkán készül film,olyan pedig még kevesebb,ami jónak is mondható. Véleményem szerint ez nem csak jó,hanem nagyszerű.
Eva feladja mindenét,amit eddig annyira szeretett,csak azért,hogy megszülje és felnevelhesse kisfiát. Nem boldogan teszi ezt,úgy tűnik,hogy még az anyaság gondolata is megrémíti. Mikor megszületik a gyermek,nem tud,vagy talán nem is igazán akar vele igazi kapcsolatot teremteni.(Ez nekem akkor tűnik fel,amikor nyugtatni próbálja,de még csak magához sem öleli,csupán tartja maga előtt és beszél hozzá.)A gyerek érzi ezt,folyamatosan üvölt,amikor az anyjával van,de amikor az apa veszi a karjaiba,nyomban elcsendesedik,még akkor is,ha éppen álmából kelti fel.
Mindezek ellenére Eva mindent megtesz azért,hogy jó anya legyen. Mélyen mégis szereti a fiát,de ez nem az az igazi,ösztönös anyai szeretet.Szereti,mert szeretnie kell,hiszen az ő vére.
De Kevinnel már pici kora óta vannak problémák. Későn kezd el beszélni,egyáltalán nem akar kommunikálni,meg nonverbálisan sem,sokáig nem szobatiszta. Anyja aggódik,orvosokhoz viszi,de ők mind megnyugtatják,hogy "kutya baja sincs" ennek a gyereknek.
Pedig van.Hogyne volna. Forr benne a düh,gyűlöli az anyját,de igazából senkit sem szeret igazán,csak megtűri őket,hogy ezzel még nagyobb fájdalmat okozzon Evanak.(Itt konkrétan az apára gondolok.)
Aztán megszületik Celia,akivel a szülőknek remek a kapcsolata. Így látszik meg leginkább,hogy mennyire nagy a gond Kevinnel. Egy normális gyereknek,úgy kéne viselkednie,mint a kislánynak,a két testvér között pedig óriási a különbség.
A lány szereti bátyját,felnéz rá.Egy normális gyerek pedig ezt értékeli,viszont szereti,védelmezi a hugit. De nem Kevin,ő nem. Lenézi,nyűgnek érzi. Sőt,azt is mondhatjuk,hogy gyűlöli. A kislány megvakul miatta a fél szemére,de még így is több türelem és szeretet van benne,mint Kevinben.(Ahogy megköszöni anyjának,hogy ápolja a szemét,az nagyon megható.)
De Kevinben nincs megbánás,nem érzi bűnösnek magát. És aztán jön a tragédia. 16 éves sincs még és lemészárolja a fél családját és az iskolatársai egy részét.
Elképzelni sem tudom,hogy mit érezhet az anya ezután. Teremtett valakit,aki elveszi másoktól a legdrágább kincsüket,valamint tőle is elveszi: a lányát és a férjét.
Mégis van benne annyi erő,hogy ki merjen lépni az utcára,munkát keressen,szembenézzen a gyászolókkal,és látogassa fiát a börtönben. Véleményem szerint a fiút ez megdöbbenti,hiszen az volt a célja,hogy tönkretegye édesanyját,de láthatólag nem sikerült. Minden ellenére szereti fiát.
Felkavaró,elgondolkodtató,elképesztő film. Nem fogom sokszor megnézni,mert utána napokig a hatása alá kerülök.
Mindenkinek ajánlom a megtekintését.
Ez persze csak az én véleményem,valószínű,hogy mindenki így látja a filmet.

155. Diablo24 (2012-08-26 15:02.56)

Megrázó alkotás az biztos. Engem egy kicsit felzaklatott, mert még egy ilyen beteg szülő-gyermek kapcsolatot még életemben nem láttam. Bár am én se értem, hogy hogyan tudtak ennek a kis szemét gyereknek ennyi mindent eltűrni...
Tilda Swinton itt nyújtotta élete legnagyobb alakítását, nem értem mért nem jelölték érte Oscar-a, nagyon színvonalasan játszott! A színész srácot és remekül választották erre a szerepre, ő is remekül teljesített!
Nem hinném, hogy valaha megfogom nézni ezt a filmet újra, nagyon kemény volt, de az biztos, hogy felejthetetlen marad!

154. Az utolso szamuráj (2012-06-01 20:26.34) - (válasz Birka78 153. hozzászólására)

az..ritkábban érdekelne:)

153. Birka78 (2012-06-01 20:26.04)

- (válasz Az utolso szamuráj 152. hozzászólására)

Még a szívem is. :)

152. Az utolso szamuráj (2012-06-01 20:13.36) - (válasz Birka78 151. hozzászólására)

szőrös?

151. Birka78 (2012-06-01 20:08.24)

- (válasz Eufrozina85 149. hozzászólására)

Szerintem sem volt higgadt, de a körülményekhez képest mégiscsak. Ilyen esetben, mikor valakinek lerombolják ekkora munkáját, azt, ami számára nagyon is fontos, mindezt a másiknak a szemébe röhögve, ennél jóval durvább reakciók is elképzelhetőek.

Mondjuk én alapvetően mediterrán típus vagyok, tehát eleve nem egy ilyen Tilda Swinton típus.

150. Törölt felhasználó (2012-06-01 19:44.24)

- (válasz Eufrozina85 149. hozzászólására)

tőlem biztos kapott volna 1-2 atyait. szóval de, higgadt volt, ahhoz képest.

149. Eufrozina85 (2012-06-01 19:36.43)

- (válasz Birka78 146. hozzászólására)

Én nem gondolom, hogy az higgadtság volt... :)

148. Birka78 (2012-06-01 15:49.43)

- (válasz Evile-Elvis- 147. hozzászólására)

Annál jobb. Mindig is szerettem szembemenni a trenddel. Utálom, ha sablonokat akarnak rám húzni. Ha beskatulyáznak, morcos leszek, ki akarok törni és lázadok.

147. Evile-Elvis- (2012-06-01 13:25.01)

- (válasz Birka78 143. hozzászólására)

Ugyan...:)

Birka most tudod, hogy szembementél a trenddel, engem itt nem szabad ennyire dicsérni (nem ez az elfogadott).

146. Birka78 (2012-06-01 12:46.46)

- (válasz Eufrozina85 145. hozzászólására)

Szerintem ő még egész higgadt volt. Én néhány esetben biztosan ordítottam volna a helyében.

145. Eufrozina85 (2012-05-31 23:08.45)

- (válasz Birka78 144. hozzászólására)

Már alább írtam valakinek, hogy beszarnék (már elnézést) ha ilyen gyerekem lenne. Abszolút nem vagyok az a típus, aki ezt higgadtan tudná kezelni, pont ugyanúgy reagálnék, mint az anyja: halálra rémülnék a helyzettől. Nem véletlen, hogy szegény Tilda a film nagy részében csak áll meredten és bámul.

144. Birka78 (2012-05-31 22:15.49)

- (válasz Eufrozina85 141. hozzászólására)

Arról van elképzelésed, hogy milyen formában kellett volna szeretni Kevint? Hogy mit tettél volna, ha mondjuk te lennél az anyja?

Mert nekem halvány fogalmam sincs. Nem hiszem, hogy jobban tudtam volna kezelni ezt a helyzetet, mint Tilda Swinton karaktere, bár azt hozzáteszem, hogy egyébként sem tartom magam mintaanyának, mert nem olyan a személyiségem.

Én teljesen tanácstalan lennék, ha kapnék az élettől egy ilyen gyereket.

Tartok tőle, egy genetikailag ennyire antiszociális egyénnél minden nevelés csődöt mond.

143. Birka78 (2012-05-31 22:09.07)

- (válasz Evile-Elvis- 142. hozzászólására)

Egyébként minden tiszteletem a tiéd, hogy viszonylag fiatalon ennyi mindent tudsz ezekről a dolgokról, és főleg, hogy ilyen jól meg is tudod fogalmazni a gondolataidat.

Én biztosan elfogult vagyok kissé a filmmel kapcsolatban, hiszen a tapasztalataimat, saját élményeimet nem tudom félretenni, ezért is örültem egy objektív véleménynek.

Írnék szívesen még dicsérő szavakat, de nem szeretném, ha úgy tűnne, hogy pusztán azért méltatom a hozzászólásaidat, mert hasonlóan gondolkodsz ebben a témában, mint én.

142. Evile-Elvis- (2012-05-31 16:09.51)

- (válasz Birka78 136. hozzászólására)

Mivel én nem vagyok szülő és semmi tapasztalatom sérült gyermekek oktatásában és nevelésében (ellenben neked) ezért az egyetértésed csak megerősít a film valós értelmezésében.

141. Eufrozina85 (2012-05-30 22:09.01)

"minden ember annyira tud szeretni, amennyire azt a személyisége, tapasztalatai lehetővé teszik."
Pontosan így van. Én azt gondolom, az anya volt az a filmben, akinek a személyisége nem tette lehetővé a tulajdon gyereke szeretetét, legalábbis abban a formában, amit ez a gyerek igényelt volna.

Nem vagyok gyógypedagógus, tanár vagyok, a karrierem elején vetődtem el egy ilyen suliba, az arra képes és érdeklődő tanulókat nyelvre tanítottam. A végén már több feladatot is elláttam ezen kívül. Szép idők voltak, szívesen emlékszem rá. Úgy érzem, engem is formált ez a tapasztalat.

140. Birka78 (2012-05-30 14:11.01)

- (válasz Eufrozina85 137. hozzászólására)

Nem anyaoldalról közelítek, hanem több oldalról. Az anya szemszögét azért emeltem ki, mert szerintem az apa legalább annyira hibáztatható ebben a történetben, mint az anya.

Én is tanítottam több mint három évet speciális iskolában, állami gondozott gyerekeket is ismerek, és rengeteg sérült, illetve antiszociális gyereket nevelő családdal vagyok napi kapcsolatban, akiknek a legbelsőbb magánügyeit is ismerem. Nem térnék ki rá, hogy miért van ez, személyes dolgokba nem akarok belemenni.

Csak még annyit, hogy az egy dolog, hogy valaki mit gondol arról, hogyan is kell valakit szeretni, az meg a másik oldala az éremnek, hogy minden ember annyira tud szeretni, amennyire azt a személyisége, tapasztalatai lehetővé teszik. Az empátia is valamennyire fejleszthető, de csak kismértékben.

Tíz-tizenöt éve lehet, hogy én is másképp értékeltem volna ezt a filmet, de azóta rengeteg emberi sorsot megismertem, és ez átformálta a szemléletemet.
Megkérdezhetem milyen iskolában tanítottál? Gyógypedagógus vagy?

139. Eufrozina85 (2012-05-30 14:01.11)

- (válasz Birka78 134. hozzászólására)

Az apával kapcsolatban amúgy egyetértek, valóban nem annyira mintaapa az az apa... de amellett kitartok, hogy az anyának csak vele van szeretetteljes, harmonikus viszonya. Az apa talán pont ezért lesz később Kevin áldozata - előbb a viselkedésével, később a tettével "célozza meg".

A "tipikus" jelzővel pedig hogy miért illettem Kevint, azt lentebb kifejtettem. Sok mindenben igenis tipikus a viselkedése, a gond pont az, hogy mivel olyan személyiség, amilyen, ezt már az anyja nem képes tipikus gyereki viselkedésnek felfogni...

138. Eufrozina85 (2012-05-30 13:56.54)

- (válasz Eufrozina85 137. hozzászólására)

Nem antiszoc. személy van a családomban, hanem születésekor sérült szellemi fogyatékos. Valamiért kitörölte a gép, amit írtam.

137. Eufrozina85 (2012-05-30 13:56.10)

- (válasz Birka78 135. hozzászólására)

Hogy hogy kell szeretni? Hogy mit értek ezalatt, azt talán későn, túl fáradt vagyok ehhez.

Sok antiszociális gyereket látok, sőt a családomban is van sajnos, sőt egy speciális iskolában is tanítottam egy évet, ilyen gyerekek közt. Tudom, mit beszélek.

És akármit gondolunk arról, mit takar a "kell" Kevin-t nem úgy szerették, ahogy őt kellett volna, az anyja mindvégig félreérti. Akármi is az, ami kell Kevinnek, nem kapja meg.

Azt gondolom, túlságosan az anyaoldalról közelítesz ehhez a filmhez - tehát onnan, hogy te anyaként mit érzel (ha jól értem, anya/szülő vagy). Pedig ez a film legalább annyira, ha nem jóval nagyobb részben az egyénről szól. A Swinton által megformált nőről.

136. Birka78 (2012-05-29 23:30.27)

- (válasz Evile-Elvis- 112. hozzászólására)

A sok-sok hozzászólásoddal mind leírtad a gondolataimat, és a válaszokat, amikkel a kérdésekre reagáltam volna, már oldalakkal korábban is. Szóval minden sorod control+C control+V ide, és akkor én is elmondtam a véleményemet a filmről.

135. Birka78 (2012-05-29 23:23.44)

- (válasz Eufrozina85 105. hozzászólására)

Miért, hogy kell szeretni?

Van néhány gyerek az ismeretségi körömben, akiket nagyon nem úgy kell szeretni, ahogy "kell".

Nem bántani akarlak, csak úgy látom, nem sok antiszociális, állami gondozott, értelmi sérült vagy pl. autista gyerekkel (és szüleivel!) találkoztál.

134. Birka78 (2012-05-29 23:17.00)

- (válasz Eufrozina85 95. hozzászólására)

Nagyon sok mindent másképp látok.

Kezdve azzal, hogy "férje az egyetlen ember, akivel a film végéig harmonikus és mintaszerű a kapcsolata". Szerintem éppen hogy nem az. Hiányzik a kommunikáció, a bizalom. Egy harmonikus kapcsolatban nehezen elképzelhető, hogy az anya ne mondhassa el, nála szakadt el a cérna, ő lökte meg úgy a gyereket, hogy fölrepedt a karja. A másik dolog: te Kevin apját mintaapának is nevezted. Mi alapján? Mert együtt játszott gyilkolós játékot a gyerekével? Mert folyamatosan íjászkodtak? Mert ahogy a gyerek füttyentett, hogy nyílvesszőket szeretne, már kapta is? Hol volt egy igazán tartalmas apa-fia beszélgetés? Egy közös állatkerti séta? Egy vattacukrozás a parkban? Egy közös focimeccs?

Ha az anyát ennyire elítéled, miért magasztalod az apát? Miért jobb ő?

Egyébként az apáknak sokszor a könnyebbik része jut a gyereknevelésből (persze közben nem feledkezve meg igencsak lényeges családfenntartó szerepükről), az anya otthon egész nap, a négy fal között, az ordító gyerekkel, míg az apa hazamegy, az a néhány óra a gyerekkel a munkahelyi gondok után akár még kikapcsolódás is lehet. De a nő 24 órában folyamatosan a gyerekkel hetekig, hónapokig. Egyéb ingerek híján bizony hamar elfogyhat a türelem.

Még az édes, tündéri, bájos kislányok hisztijétől is kifordulhatnak önmagukból az úgynevezett mintaanyák, szóval félre kéne már dobni az anyaságról azokat a hamis rózsaszín képeket, amiket a tévében vágnak az arcunkba, mert a gyerek nem mindig mosolyog, nem mindig édes, és sok nőben születhet lelkifurdalás ezek miatt a kis cukormázas tévébébik miatt. Nem egy első gyerekes ismerősömet nyugtatgattam már, hogy ne törjön össze, ha nem olyan tökéletes anya, mint ahogy azt előre eltervezte.

"Anyaságra nem éppen alkalmas nő és egy tipikus kölyök harca" - hát ez a kölyök minden, csak nem tipikus.

"aki bár megszülte, sosem engedte be az életébe őt" - dehogyisnem, hányszor próbálta, rengetegszer látszott rajta a kín, hogy próbálja megérteni a saját fiát (kívánom, soha ne éld át, milyen érzés ez egy anyának); mesét olvasott neki, próbált volna saját, egyéni szobát kreálni neki, de a gyerek kihasználta, a meseolvasáskor is csak azért hajtotta az anyja mellére a fejét, mert az épp a Robin Hood volt, és piszkosul izgatták a nyílvesszők.

Természetesen tiszteletben tartom a véleményedet, csak úgy éreztem, muszáj reagálnom azokra a dolgokra, amiket én másképp látok.

Ez a film egy teljesen lecsupaszított történetet mesél el, és épp az a jó benne, hogy enged gondolkozni, mögé látni, keresni a kiváltó okokat. Hogy pl. miben segíthettek volna a tanárok, a környezet, barátok, szomszédok, rokonok vagy bárki, természetesen az anya és az apa is. Hogy meg lehetett volna-e vajon ezt előzni valahogyan?

Mert azért volt itt olyan kotnyeles szakember (orvos), aki simán rámondta a gyerekre, hogy nincs semmi baj, átlagos gyerek, ébresztve ezzel bűntudatot az anyában, hogy még én, a laikus, is látom, hogy bizony nem normális, hogy a gyerek nem kommunikál, úgy tesz, mintha nem hallana, nem gurítja vissza a labdát.
Rendesen magára volt hagyva ez a család a bajában, persze ítélkezéskor már mindenki sorba áll, egymást taposnák, hogy minél jobb sorszámot húzzanak, de amikor egy embernek segítségre lenne szüksége, akkor a kolléga, az utcai járókelő is csak még egyet belerúgni tud.

Ami szintén elgondolkodtató, nem voltak sem nagyszülők, sem barátok. Vajon miért? Meghaltak, vagy csak szépen kikoptak a család mellől, ahogy kiderült, a gyerek nem olyan, mint ahogy az a nagykönyvben meg van írva.

Vannak itt jócskán kérdések, és ezernyi válasz is, nézőpontok, mert ki az aki azt meri kijelenti, hogy amit ő mond, az az igazság, és mindenki más véleménye lényegtelen. Vagyunk vagy hatmilliárdan itt a Földön, aki erre rálát, az merhet csak nyugodt szívvel általánosítani, mint pl. alább Lesthat tette a tömeg- vagy sorozatgyilkosokkal kapcsolatban.

133. Birka78 (2012-05-29 22:42.40)

- (válasz Evile-Elvis- 68. hozzászólására)

Lehet, hogy igazad van.

Vagy tíz éve egy pszichológia tanárnő kiejtett a száján egy mondatot, ami azóta is megmaradt a fejemben, és gyakran eszembe jut.

Születnek nehezen szerethető és könnyen szerethető gyerekek, ezt mondta, ilyen egyszerűen, és még jó néhány dolgot, amire aztán az élet rábólintott.

Rengeteg könyvfelmondós, ítélkezős pszichó tanárhoz volt "szerencsém", de ez az egy igazi kincs volt, mert életszerű volt és gyakorlatias.

132. Birka78 (2012-05-29 22:36.08)

- (válasz Evile-Elvis- 63. hozzászólására)

Én is ezen a véleményen vagyok.

131. KicsiRéka (2012-05-18 10:57.03)

spoilereket tartalmaz.

Régóta nem írtam filmről, mostanában valahogy lusta vagyok hozzá, ám ez a mű...ez azért nem volt semmi és pár sort mégiscsak megérdemel tőlem.
Először is kezdeném azzal, ami számomra egy eléggé nagy hiányosság, bár ha szándékos akkor más megvilágításba helyezi az eseményeket. Szóval, úgy 4 éves korától látunk többet a kisgyerek viselkedéséből, ekkor már szemmel láthatóan rühelli valamiért az anyját és minden vágya hogy kicsinálja, ez sikerül is és sajnos vica versa működik. De az hogy miért kezdi el utálni, ez rejtély.
Pár jelenet erejéig azt láthatjuk, hogy már csecsemőként sem boldog (ahogy a film végén ki is mondja, soha sem volt az), folyamatosan sír, az anya pedig nem igazán tud mit kezdeni a helyzettel. Talán ez kezdhette ennyire torzzá alakítani a gyermek személyiségét? Vagy egyszerűen csak torznak született és punktum.
Ugye sokat lehet azon vitatkozni, beszélgetni, hogy egy-egy ember személyiségének alakulása mennyire függ a környezetétől és mennyire a saját természetétől. Lehet-e valaki eredendően rossz (mint a filmben szereplő fiú), vagy a körülményei teszik azzá. Én inkább az elsőre tippelnék ebben az esetben, hiszen nem egy fiát egyfolytában terrorizáló, verő anyát ismerhettünk meg Tilda Swinton személyében, csak később, a tehetetlenség és csalódás következményeképpen durvul el a helyzet, de a kisfiú akkor már direkt szemétkedik az anyjával.
Nem tudtam megfejteni honnan jött nála, miből fakadt ez a hatalmas gyűlölet. Az apjával direkt volt kedves, azt is valószínűleg a pokolba kívánta, csak azért jópofizott hogy még jobban bántsa vele az anyját. Egy anyának a legnagyobb fájdalma pedig nyilván nem lehet más mint az, hogy a saját gyermeke minden szeretet, odafigyelés, törődés ellenére is teljes szívéből, direkt gyűlöli.
Mindössze egyetlen egyszer tesz úgy, (és írom direkt azt hogy tesz), mintha értékelné valamire is az anyját, amikor megbetegszik. Rendkívül gonosz húzás, hogy aztán megint eltaszíthassa és folytathassa a terrorizálást. Aztán szépen elpusztít mindent, ami az anyja számára fontos volt, de úgy hogy soha ne legyen nyugodalma. Családgyilkosság, tömeggyilkosság, és Tilda Swintonnak bizony azzal a tudattal kell leélnie a további életét, hogy ezt a szörnyet ő szülte, az ő vére, gyakorlatilag az ő hibája--mi lehet ennél gonoszabb húzás?
Nagyon remélem soha nem lesz ilyen gyerekem. Pff.
A film pedig ilyen szempontból azt a feltevést igyekszik igazolni, hogy némely ember eredendően rossz, és akárhogy legyen nevelve, akármennyi szeretet kapjon, legyenek a legjobb körülményei, mégis az marad, aki.

Szerencsétlen Tilda S. valami borzalmasan csúnya nő, de a külseje pont tökéletessé tette a szerepére. A történetvezetés nagyon tetszett és az is, ahogy egyik képet átfestették a másikba, paradicsom dobálás-festék-vér stb. A zene passzolt a filmhez, a színészek remekeltek egytől-egyig.

Nem mindennapi film az egyszer biztos.

130. Pindurlányka (2012-05-17 13:52.17)

- (válasz Pindurlányka 123. hozzászólására)

*ő ennyit beszélt Kevinről* XD

129. Pinceajtó (2012-05-17 13:25.15)

- (válasz Eufrozina85 128. hozzászólására)

Végig azon filóztam hogy miért csak az anyjával ilyen,és miért adja ezt olyan feltűnően még a tudtára is.Ahogy méregette folyamatosan abban is volt valami beteges,és már az előtt a jelenet előtt is erre gondoltam,de utána pedig már vártam hogy valami lesz.És így összerakva a képet,félig a komplexus alapját szolgáló mítoszt véghez is vitte.

128. Eufrozina85 (2012-05-17 09:00.44)

- (válasz Pinceajtó 126. hozzászólására)

A maszturbálós jelenet miatt?