Independence hozzászólásai

Ugrás Independence adatlapjára
elejére 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 ... végére

Mire gondolsz most?

2017-11-25 16:37.35

"Ha a népem..." Neked van olyanod is? Igen nagy Király lehetsz! Egyébiránt próbáld meg "elemezni" a fentebb megidézett mondatodat, mert töredelmesen bevallom, nekem beletört a bicskám, bár hova jövök én egy igazi királyhoz, kinek "népe" van, mely nép tömegei közösen nem vigyáznak egymásra, amitől te nem fogsz szégyenkezni előtte?! Most mi van? Komolyan, te valami különleges képesség birtokában vagy, szinte irigyellek...

Kramer kontra Kramer - Vélemények

2017-11-23 16:23.14

Szakértő nem vagyok, inkább lelkes s igyekvő dilettáns... - szeretek főzni, a túlélők szerint tudok is, mernének mást mondani! - én a csirkecombbal szoktam úgy járni, sose tudom, mikor véres a csont mellett s mikor nem--->, ebből kifolyólag inkább kicsontozom, a gyáva ember, biztosra megy! ;) Kis lakás, olajszag..., mit lehet tenni? Kajálni jókat a többi meg le van..., izé..., szóval szellőztetni, na! ;)

2017-11-23 16:11.50

Közepesem forró olajba kell belehelyezni a masszában forgatás gondos művelete után, gyakran forgatva, igényel némi "felügyeletet" a kontroll, s némi szeretetteli törődést, de megéri, az igyekezet! :) Ha hideg az olaj - vagy netán némi mangalica zsír, pompás ám úgyis, átveszi a cucc a finoman tolakodó "disznóaromát" - elázik, ha füstöl, megég s szenes, mindig a középút szüli a megfelelő s ízletes végeredményt! :)

2017-11-23 16:05.32

"Balfaszkodáson", mit az "ember" szül, hisz az ember bizonyos helyzetekben bizony nem más, mint jó szándékú balfasz.Ezen nincs mit szégyellni, hisz hibáink s azok helyrehozása tesz minket azzá, mi értékessé tehet, akár! Csak, hogy a filmhez is..., szóljak már, én is. :) Reszelt parmezán sem rossz ám..., tizenöt hónapig érlelt, mert az az igazi... ;) Olybá tűnik, hasonlít a fűrész porra, de az íze illata---> nyami! Most ez akkor egy filmfórum vagy a Konyhafőnök VIP? Mindegy, a hangsúly az olajszag kiszellőztetésén múlik!

2017-11-23 15:41.07

Az a jó..., ha "szottyós" :) Szeretem beléje - alapanyagként - a szikkadt kenyeret, esetleg zsemlyét, s persze tényleg, egy csöppnyi, vagy több "csöppnyi" zsíros tejjel az igazi, a túl friss kenyér elázik, a morzsányit száraz átszívja magán a tojásos masszát, s csak sütés után válik szájban omlóvá lággyá...! Citromos - esetleg rumos - teával az igazi..., s utána kiszellőztetni azt a fránya olajszagot..., a mindenit! Csendben s pironkodva jegyzem meg, egy előre lesózott adag lila hagymával, na, az már maga a túlzóan erkölcsromboló kulináris élvezet! Nem egy randikaja..., de a gyomor néha felülvezérli a hormonokat.... ;)

Malcolm Young - Vélemények

2017-11-21 07:19.49

Nem vagy illúzió romboló, az én nézőpontom sajátosan rám jellemző, a Tied a másik, s fejlődés párti, tehát egyetemesebb, mindkettőnknek van igazsága..., talán. S pillanatnyi kétséged ne legyen, mikor betört a szinte korlátlanul megszerezhető zene időszaka, magam is megrészegült hableányként merültem el a muzsika óceánjában! :) Igaz - tán még a régi nehézségek emlékeinek okán - én nem töltök-törlök üzemmódban működök, hanem töltök, kiírok, felcímkézek, gyűjtök, öreg dinoszaurusz vagyok már, nehezen szakadok el a berögzült szokásoktól... ;) S valóban, ebben "maxi igazad" van, a nyílt források nélkül, remek zenekarok maradhattak volna mély fedésben, ez tény! Nekem Videoton rádiós erősítő-Tesla lemezjátszó-AIWA 220 deck- 50 Watt Vidi hangfalak képezték a stúdió élményt, s a klasszikus korban, én nem fagyasztóval a tető csomagtartón tértem haza Bécsből, hanem egy CD játszóval. :) Igaz lemezt szerezni hozzá, akkor - rendszerváltás időszaka - nehezebb volt, mint felgombolyítani Mészáros Lőrinc céghálózatának szövevényeit... :))

2017-11-20 16:32.09

Köszi srácok, hogy megtiszteltétek jelenlétetekkel Malcolm önálló topikját! Szándékkal nem a "Rock" fórumtémába írtam mondandómat, van, ki megérdemli az egyedülállóságot! Lector..., igen, még élek! Entersp, remélem jobban telt a vasárnap, az album indítás okán... :) Chris..., nosztalgiáznék hozzászólásod kapcsán, de nem akarok "bő lére eresztődni"..., a Guttenberg téri kazibolt - ott vettem meg annak idején a Master albumot a Metallicától, hamis volt, de piszok jól szólt, s gyönyörű fekete hajú lányt fűztem vele, mikor szexi füleire illesztettem a walkman fejhallgatóját, had dübörögjön Lars - a panelok alján megbúvó titkos kis "kéjbarlangok", hol vagyonokért szereztük be az eredeti hanghordozókat, tudtunk még vágyni, vágyakozni, érték volt a zene s érték volt a gyűjtés, birtoklás..., nem a múlt felejtésébe hulló darab s darab..., hanem szépség s boldogság, mikor megdobbant a pult alól szerzett Videoton hangszóró "mélynyomója"... Hol volt még "NET", Mp3, You Tube? Vártuk a Zenebutikot, egy jó klipben reménykedve, s Poptarisznya, s "Btótlaci", vagy Komjáthy György..., élesítve az AIWA deck, ujjak a Rec gombon,hátha egy-két jó nóta rögzíthető. Sokoj ugye..., nekünk ez még mond valamit, nem? A Múzeum Körút antikváriumában szereztem be, egy gyűjteményes, kemény borítós albumsort - ajándék kislemezzel, rajta a legendás Jailbreak - eredeti kiadásban Malcolm bandájától, egyezer kemény forintért - miheztartás végett, háromezer már átlagos fizu volt akkortájt - s Tesla lemezjátszóm tűjén ezen lemeztől kopott rommá a gyémánt, ma is ott van polcomon, de nekem sincs, min lejátszani. Ettől függetlenül, nincs pénz, miért szabadulnék tőle! Ma minden megszerezhető, instant, eldobható..., ma minden kommersz, tucat, vagy annak vélhető, ki nem ismeri fel, mi az, mi évtizedek múltával is jelent valamit...! Örülök, hogy olyan generáció tagja lehetek, ki még tudta..., milyen érzés dédelgetve hazavinni egy LP-t, s mosollyal az arcon álomba szenderülni, mert tudtam, valami olyannal gazdagodtam, miért harcolni kellett, ma minden ölbe pottyan, nincs is értéke azok számára, kiknek szól... Nem feltétlen a zene lett "rosszabb", csak az a réteg vált túl jól lakottá, elkényelmesedetté, unottá, kiknek fel kéne ismerni, miben nemesedik veretessé a violin kulcs...!

2017-11-19 09:40.32

1983 Lens..., Franciaország, nem nagy távolságra a doveri fehér szikláktól, s a csatorna partjától, s nem messze Bolugne-sur-Mer-től, ám végül is, egyszerű bányász vidék ez, egy remek foci csapattal, suttyó-csóró kölök vagyok, de imádom a rockot, s szűkre szabott a valutakeret.A kedves s jómódú francia rokon felajánlja egy bevásárlóközpontban, veszek neked valamit, valamit, ami a "keleti blokkban" elérhetetlen.Valami, amit haza víve szippantást jelenhet a szabad világból, újra élve az élményt, mi itt jártadkor áthatott. Majd, ha nálatok járunk visszaháláljátok - megtörtént. Ott kelletik magukat az Adidas cipők, Wilson teniszütők - ekkor még játszottam - a szuper melegítők, s rengeteg, akkor még a szoci kereskedelmi közegben elérhetetlen termék, mikkel Isten Király lehettél volna a kamasz "közös térben", amivel villogni lehetett volna, bizonyítani kivagyiságod..., ám meglátok egy lemezboltot, s meglátom életem álmát..., az "Ágyús albumot"!!! For Those About to Rock! Mindent, mi számomra zene, mi a valódi Rock and Roll, mi igazán felém fújja a szabadság hangulatát, ez a zenekar s ez az album testesítette meg..., akkor. S az igazi érték benne..., az évtizedek mit sem koptattak mindezen! Egy LP, a nagy "Diszítől" - hol már a bakelit? - Atalantic Records, egy csodás lemezborító, ketté nyitható, bent koncertjelenet, zene, zene, zene..., nyitottság, szabadság, vadság, életérzés. Malcolm..., Te voltál, ki meghatároztad zenei ízlésem fejlődését, Te voltál, ki homlokba hulló hajjal, egy ritmusra vibráló mozgással, óriási alázattal - a frontember tesó árnyékában - meghatároztad minden idők egyik legmeghatározóbb hard rock együttesének zenei arculatát, a ritmus gitárosok istene voltál, olyan riffekkel, miket az is észbe vésett - s tán ma is dúdol - ki nem szerette magát a zenei stílust! Gyászolom a fiatalságom, s gyászolom magát a zenét is... - ismerve a mai trendeket - szegényebb lett a világ Nélküled! Lemmy után majd egy évvel, megint egy óriás búcsúzott, s nem betölthetőek ezen űrök! Isten nyugosztaljon Malcolm, sose feledem, mit nekem adtál!

Julieta (2016) - Vélemények

2017-11-05 16:01.48

Szeretem Almodóvart – munkássága értékei okán - s szeretem filmjeit, ellenben, hogy a Julieta lenne számára a nagy visszatérés – a díjak ellenére -, nos, ezen kijelentés bennem vitakényszert szül. Végtelenül letisztult, szinte már lecsupaszított mozi..., ez jutott először eszembe a spanyol rendező géniusz legújabb filmjének megtekintése után.Nélkülöz a film mindenféle harsányságot, polgárpukkasztást, túlzást, viharos érzelmességet, óvatosan, bár nagyon is tudatosan játszik a színekkel, helyszínekkel, karakterekkel – azokkal néha túlságosan is - , a történet egyszerűségébe s főhősnője személyébe sűríti azokat az esszenciákat, melyekről mesélni óhajt, kicsit implicit mód, sokat bízva a befogadóra, s ezzel sajnos időnként magára hagyva a nézőt, elengedve kezét, mi azért könnyen eltávolíthatja a katarzist sóvárgó Alomdóvar rajongót a műtől, magától! Pedig jó kis film ez - nem nagyon mennék bele a görög tragédiákkal való összehasonlításba, bár nyilván nem véletlen Julieta hivatása - a maga nagyon is európai módján, kerül mindenféle hipnotikus erővel belemagyarázott s fölösleges művészieskedést, a "hűha" érzet intellektuálisan összekacsintó belső melegségét, cirádát, sallangot, nyűgösködést. Egyszerű ez a mozi, mint a faék..., ami minden, csak nem baj! Egyetlen személy életútját követjük aprólékos kidolgozottsággal, egyetlen személy szemszögén keresztül látjuk a többi mellékalak összes indíttatását, egyetlen személy karaktere válik kifejtetté, s pont itt rejlik a mozi buktatója is, hisz valahol, félúton elvesznek fontos momentumok, mik képesek lennének gazdagabb rajzolattal ékíteni a történetet s az emberi kapcsolatok felépülésének bonyolult összetevőit. A színészi játék támadhatatlan pontja a mozinak, mindkét életkor megelevenítője rendkívül életszerű, tapinthatóan közülünk való, „egyszerűen bonyolult” nőalakot testesít meg, s ilyenkor eszembe jutnak az amcsi mozik túlhúzottan csillogó karaktereinek agyon ajnározott sztárjai, kik néha bizony a kanyarban sincsenek egy-egy európai kollégájuk teljesítményéhez képest!Emma Suárez s Adriana Ugarte egyaránt lenyűgöző, s Rossy De Palma mellékszereplőként is mellbevágó jelenléttel bír! Milyen jó is lenne - a nagyszerű s egyben ösztönösen egyszerű mesterségbeli tudáson túl-, ha többet tudhatnánk meg a moziban, az általuk életre keltett személyekről..., Marian-ról, Ava-ról, Xoan-ról, Beatriz-ről s persze legfőképp Antíá-ról..., mert lássuk be Julieta sajátos szemszöge az egyetlen támpont velük kapcsolatban. S ez így kissé száraz..., üres, néha majdnem keresetten pőre.Az anya-lánya viszony szimplán alul rajzolt..., pedig ebben rejlene a dráma! A madridi képek hozzák a hispán építészet hangulatát – jól elkülöníthető a hipermodern, rideg a megváltozott, szenvedő Julieta lelkét tükröző belső enteriőr a korábbi életlét többlet melegséggel burkolt belső terétől a jellegzetes kovácsolt vas korlát a teraszon..., olyan nagyon spanyol s bármily furcsa, érzelmes - a tenger csodás, az operatőri munka..., s minden filmes szakmai nüansz perfekt..., s mégis ott a hiányérzet. Az „új szerelem” képviselője nagyon szerethető – mint, ahogy tulajdonképp az egész film – kirúgva sem hagyja magára szerelmét, nyomon követi mindennapjait, s újra színre lép, ha szükség van rá – talán az egyik legszimpatikusabb szereplője a filmnek...-, s bár szívemmel szerettem e mozit, elmém kíváncsisága nem lett kielégítve általa! Azért..., megtekintésre nagyon is ajánlott mozi ez, Adriana Ugarte pedig nőiességével megmelengette a szívemet, igaz ez nem Almodóvár érdeme!

Harmadik csoda - Vélemények

2017-07-19 16:39.56

A harmadik csoda az lehetett volna, ha az egyház elismeri csodatévőként azt a személyt - hívhatjuk ezt szentté avató rítusnak, de eltekintenék a formális definícióktól, tőlem távol áll ezen fogalmak "matekos" megformáltsága - ki lényének vallási alapokon nyugvó, ám dogmákon túlmutató s szeretet teli erejével s csoda tevéseinek hitelt érdemlő bizonyítottságával, a katolikus egyház létezésének fundamentumait s évezredeken átívelő lelki, erkölcsi, hitbéli hatalmának legalitását erősíti. Emberről beszélünk, ki sokat hibázott életében, de attól még lehet valaki "szent", ha gyarló - is - utálom a tökéletes s hibátlan, önnön dicsfényükben fürdőző egyedeket! Miért is nem vagyok azonban meglepve, hogy a "vatikáni bürokrácia" azonnal útjába állt egy egyébként saját hitében "kételkedő" s gondolkodni merészelő pap törekvéseinek. Ezek még ahhoz is ostobák, hogy belássák, mi jó nekik..., mi hajtja zsolozsmás malmukra a hittel teli forrás vizet, mely malom azt a lisztet őrli, melyből újabb évszázadok muníciójának kenyerét sütik majd! Harris-Heche-Mueller-Stahl trió lazán viszi a vállán a filmet, s a zene néha tényleg remek. A vallási témájú mozik iránt érdeklődők számára, megtekintendő darab!

Istenről, hitről, vallásról

2017-07-09 18:09.35

Az általam - nagyrészt - ismert "emberi lényeket" figyelembe véve, Istenednek, sok dolga nincs, már, ha eltekintünk a tisztán anatómiai szemlélettől, bár ebben a fórumos szegmensben, nem patológiai értelemben tekinthetünk ezen szorgalmasan dolgozó izomcsomóra, gyanítom legalább is... Legkevésbé se vedd úgy, hitedben sértelek - mert nem, nincs ily szándékom, sőt néha jó lenne "hinni", néha sajnálom, nekem nem megy - , csak az emberi faj mérhetetlen hitványsága aszalta szárazzá lelkemet.

Steve Jobs - Vélemények

2017-07-01 11:50.37

A Steve Jobs „szerű” alakoktól – öntörvényű, nehezen kezelhető, érzelmileg egyértelműen sérült, empatikusan alul vezérelt, rossz értékrendű patkány ez mind, szélsőséges vagyok e kijelentésben, nem véletlen s vállalom!!! - s az általuk képviselt „gondolkodj másképp” filozófiától a hányinger kerülget. Ezek a messianisztikus „ Újkori Jézus” figurák a legmélyebb undort s megvetést váltják ki belőlem.Elárasztották a világot egy messzemenően – ész nélküli s minden értelmes határon túl mutató mód - túlárazott, sznob idiótákat rabul ejtő elektronikai hulladék dömpinggel, harcostársai pedig, más típusú termékekkel – kozmetika, háztartási elektronika, táplálék kiegészítő, s a felsorolás érdektelen, minden ugyanazon alapokra építkezik – a lényeg s a hangsúly az értéktelenség piedesztálra emelésén nyugszik. Mindennapi életünk megkönnyítését szolgáló, termékekről beszélünk s nem többről, hideg, üres, a hamis hype csillogását levedlő aktus után, önmaguk pőreségében megjelenő technikai tárgyakról..., vasdarabokról, csavarokról, vezetékekről, okosan összerakott szilíciumról, s manipulatív dizájnról, semmi másról, mi ennél túl mutatna, egy felmosóvödör csavaró kosárral, legalább annyit adott a házi asszonyok millióinak, mint egy I-Mac, Pod, Pad, Phone...., s mit tudom én micsoda!!! MLM kapcsán kifejtettem már véleményem, e tárgyban, s vettem már részt oly „szeánszon” – baráti meghívásra -, hol egy karizmatikus – s termékforgalmazás kapcsán eszetlenül meggazdagodott - figura, a tömegpszichózisra építve önfeledt tapsolásra bírja a mosott agyú s elborult agyú tömeget, kívülállóként, számomra, érdekes s tanulságos volt a megfigyelése azon embereknek, kik vallásos áhítattal fordultak a nagy büdös semmi felé..., oltáruk volt a termék, istenük, megalkotója, bankszámlájuk zsírósítója, a tovább forgalmazás..., a „kapitalizmus” néphülyítésének legrosszabb oldala mindez, gyomorkavaró, mitől minden normális ember elfordul, ki olvasott, látott, érzett, tapasztalt már igaz értéket élete során. Ezen film viszont – eltekintve a mozi által mértani pontossággal felvázolt jelenség külső bírálatának szubjektív vonzatától, mi egyénre szabott, ezúton is elnézést kérek az almás gépek tulajdonosaitól - egyszerűen briliáns! Perfekten hibátlan ritmusú, zúzó erejű, pazar dialógokkal teli, impulzív, felkavaró, gyilkos őszinteségű szókimondással, intenzitással s intelligens hozzáállással bír, kifejez mindent, mit mondani szándékozik, úgy mesél, hogy miközben a szózsonglőr verbális attrakciója nem kerül elő – a prezentációkat szándékkal nem mutatják be - vagy tán alig..., unalom szóba sem kerülhet, Jobs – tragikusan korai - halála után elénk tárt alakja úgy szakítja át a vásznat, ami lélegzet elállító, behatol a szobánkba, a nappalinkba, az életünkbe, kilép a tévénk digitális kijelzőjén, értjük, megértjük, vagy legalább is érteni véljük azt a V 12-es, agyontuningolt turbó motort, mi szervezetét, szürkeállományát hajtja s magas fordulatszámon pörgeti, felzabálva életének üzemanyagát, korai halála tán nem a véletlen műve, Fassbender élete eddigi legkiemelkedőbb alakítását nyújtja, Winslet, Rogen pedig „szimplán” parádés, zseniális, tökéletes. Bámulatosan jól sikerült film ez, annyira öt csillag..., hogy nagyon!

Jackie - Vélemények

2017-06-25 11:21.17

Modoros, nehézkes, darabos, feleslegesen eredetieskedő – ha jobban tetszik "művészieskedő" - s, mi a legnagyobb baj, zsibbasztóan unalmas ez a mozi. Pablo Larrain valami baromi "eltérőt" akart létre hozni, s marhára nem sikerült neki! Vesszőparipám: pokoli nehéz nóvumokkal teli, érdekes, emberszagú, elfogultságtól mentes filmet készíteni, valós életút hátteréből építkezve, mindenki által jól ismert társadalmi, történelmi személyekről. Még nehezebb mindez, ha a történelmi távolság csekély időtartamú – élnek még a szemtanúk, a kortársak, élnek a szüleink, nagyszüleink, kik a film eseményeit televízió által közvetítve követték - ráadásul a dokumentáltság,szinte hajszálpontos – írott, s vizuális média formában egyaránt – s az „alany”, egyfajta szimbolikus, emblematikus alakja korának, tehát kizárólag egyfajta nagyon őszinte mégis tiszteletteljes karakterábrázolás lenne képes felkelteni az érdeklődést. A fájdalmas vergődésben senyvedő, de büszkén amerikai özvegy, nem! Főleg miután, nincs ember, ki ne tudná, milyen pikáns árnyoldalai voltak ennek az álomházasságnak – JFK csak azzal nem csalta asszonyát, kivel nem is akarta, a látszat sem nagyon érdekelte, s volt, hogy rövid ideig külön éltek, igaz ezt a pauzát a gyermekvállalás körüli nehézségek szülték. Kik megnézik e mozit, láthattak ezernyi dokumentum filmet, melyek másodpercre lebontva dokumentálták a történteket, láthattuk Oswaldot összerogyni a Ruby által kilőtt lövedékek által, láthattuk a limuzinban lehanyatló elnököt, halála pillanatában, halhattuk az orvosok, nővérek, testőrök visszaemlékezésit, kik testközelből voltak érintve, láthattuk megérkezni az Air Force One-t az elnöki koporsóval, több száz órányi dokumentumfilm foglalkozik a múlt század e meghatározóan döbbenetes s a mai napig titkok által övezett eseményével. Mindent láttunk már, mit ebben a filmben újra megmutatnak, csak épp nyögvenyelős szájba rágással s csak épp..., ugyan minek? S többségében pont azon mozinézők érdeklődnek egy ilyen darab iránt, kik a rengeteg unalomig ismert tény birtokában, valami újra vágynának, e témában..., valamire, mely más szemszögből közelít, egy tulajdonképp lerágott csonthoz, melyen már egyetlen szaftos kis húsdarab sem maradt. S erre kapják ezt az egyéni drámára – kétségbeejtően pocsékul - építő, álmosítóan unalmas - az unalmas szó állandó ismételgetése nem véletlen - valamit, egy a szerepébe betalálni teljességgel képtelen, cikin ripacskodó főszereplővel. Erre Oscar??? Most tényleg, ezt ki gondolhatta komolyan? Ez a díj jelölés nem Natalie Portman-nek szólt – kit egyébiránt nem tartok rossz színésznőnek -, hanem Jacqueline Bouvier Kennedy- nek, a szeretett First Lady-nek.Ki azért az Onassis házasság után, sokat veszített népszerűségéből. Ellenben volt pár perc, mi szórakoztatott, lekötött, s tetszett! John Hurt a bölcs,megfontolt, idős pap személyében lemosott a vászonról mindenkit, pedig banálisan közhelyes mondatokat adtak a szájába, s teret is keveset kapott..., no, itt kezdődik a színészi tehetség! Megint egy „életrajzi film”, mit elfelejteni érdemes, nem felidézni!

Diana (2013) - Vélemények

2017-06-24 11:21.30

"A Világ Első Számú Asszonya"..., átfogalmaznám a kijelentést, mely talán nem szó szerint, de többször elhangzik a filmben: A világ egyik legnépszerűbb asszonya! Élete minden perce, házasságának problémássága, mindennapjainak nehézsége, karitatív tevékenységének fontossága, állandósult közszereplése, a monarchiában betöltött hmmm, érdekes hangsúlyokkal bíró szerepe - s ezen szerep visszásságai - bulvárhírekre kiélesedett szemünk előtt zajlott, köszönhetően a minden rejtett, intim zugba bepillantó sajtómunkások szorgalmának. Ezen személyek léte, megcsúfolása a szakmának, de nem önmaguk táplálják pöcegödrük mélységeinek orrfacsaró illatát, csupán kiszolgálják az úgynevezett "olvasók" igényeit, szánalom, ha valaki ezen hírek izgatott böngészése végett zavarja meg a vasárnapi pirítós illatától aromás reggelik meghitt pillanatait azzal, hogy elrohan az újságos pavilonhoz, megvenni a The Sun-t, de máris túl hosszúra nyúlt életem során megtanultam a leckét:Az ember, ritka hitvány egy lény!!! S mindezek mellett s mindezek ellenére..., ha már mozit kreálunk a "Hercegnő" életéről, legyünk bátrak, végezzünk átfogó munkát, nyúljunk bele merészen a nehéz feladat legmélyebb bugyraiba, próbáljunk átfogó metszetet rajzolni ezen érdekes, bájos s nagyon emberi jellemvonásokkal - s ettől hozzánk közel állóan szerethetően sokszínű - rendelkező asszony életérő, vagy életének egy fontos metszetéről. Nem tudom mi volt Oliver Hirschbiegel koncepciója e mozi kapcsán - szerintem nagyjából semmi - , de aki meg tudta alkotni A bukást, emberi oldalról közelítve, egy embertelen embert - de szép szóvirág - attól elvárható lett volna, hogy emberi oldalról közelítsen egy nagyon is emberi, az emberi faj magasabb minőségét képviselő asszonyhoz, igényesen, árnyaltan! Nem könnyű egy ennyire ikonikus alakról filmet készíteni, viszont nem is kötelező, ha nem megy, ne erőltessük! S nem engedem bántani Naomi Watts-ot, ő megtette, amit lehetett, elsajátította a médiából ismert Diana minden jellegzetes gesztusát, pillantását, fejtartását, manírját, tanulmányozta szerepének ihletőjét, s profin hozta, mi rajta múlott, a forgatókönyv nyálasan üres romantikája, a párbeszédek hamis csengése, a gyávaság, mi áthatja e mozit, nem az ő hibája, legkevésbé az ő felelőssége. A "négyszemközti" jelenetek úgyis spekulatívak, nincs róluk mit beszélni... Próbálkoztak már a meghatározó súllyal bíró politika közélet, s a világ egyik legfontosabb monarchiájának szereplőiről mozit készíteni :Nixon, A királynő, A Vaslady..., s minek is tovább sorolni, de nem Helen Mirren, nem Meryl Streep, nem Anthony Hopkins ki jelentősen fölé emeli az említett mozik fényét ezen férc művön , nem Naomi Watts - kisebb nimbuszú személye - húzza le a mélybe ezt a vacakot, hanem minden egyéb filmszakmai szempont! Ritka vacak ez tényleg, kár..., még akkor is igaz mindez, ha az utolsó jeleneteknél párafelhő homályosította szememet, de ez csak a "Hercegnőnek" szólt, nem a mozinak, mivel megcsúfolják emlékét!

Hazugságok mágusa - Vélemények

2017-06-05 16:13.21

Aki hasonlóságot vél felfedezni a Quaestor-botrány s ezen film történései között, nem érzékcsalódás áldozata! Ám lehet, hogy Bernard Madoff - mikor felismerte, vége, ennyi volt, nincs tovább - tisztességesebben állt hozzá a kialakult helyzethez, mint Tarsoly "úr" s politikai hátországa. Bűnős? Igen! Bűnös? Igen..., s még sokszor hangzik el a verdikt, a legközelebbről érintett szájából. Miért is gondolom, hogy a mindenkori Madoff-ok magyarországi megfelelői, soha nem fognak néhány száz évnyi börtönbüntetés csendes magányában töprengeni a fölött: Megérte-e? S soha nem fogják elismerni..., igen, bűnös vagyok, s ocsmány mód bűnös a rendszer, mi a hátam mögött áll! Millionen stehen hinter mir! Aki ismeri történelmet, tudja kivel kapcsolatos, e mondat! A "tarsolyok" mögött áll a hatalom, miközben degeszre tömöttek a tarsolyok - Nomen est omen - s Magyarország nagy általánosságban is képtelen szembe nézni saját bűneivel, hibáival, ostobaságaival..., nem, mi istentől kiválasztott nép vagyunk, hibátlanok! Nálunk soha nem készülne játék vagy dokumentum film a két "nagy" bombáról, a termonukleáris fegyverek kipróbálása során sugárfertőzést szenvedett japán halászokról, Vietnamról, a Watergate-botrányról, az Irangate botrányról, az iraki háborúról, Afganisztánról, a hideg háború "visszásságairól", George W. Bush-ról, nálunk elhallgattatnák Oliver Stone-t, s Michael Moore-t, hazaárulók lennének ők, s nem többek. Valahol tisztelem az "amikat" azért, mert szembe mernek nézi rendszerük működésének összes "ipari végtermékével"..., még akkor is, ha halottak millióinak jajveszékelése jelzi világhatalmukat, de legalább kipofázhatják..., igen, ezt mi csináltuk, s nem vagyunk rá büszkék!!! Sajnálom Madoff srácait, apjuk s saját vakságuk miatt bűnhődtek, s sajnálom a kisbefektetők átvert tömegeit, viszont egyáltalán nem sajnálom azt a sok pénzéhes dollár cápát, kik százmilliókból, milliárdokat akartak csinálni, minden mögöttes teljesítmény nélkül, s ráfáztak, nem kicsit, csak azt kapták, mit érdemeltek..., talán Madoff cselekedeti sem történtek véletlenül, legalább néhány szarházi is megtanulta, milyen is kisemmizettnek s megalázottnak lenni! Egyébiránt ez egy jó kis mozi, s De Niro végre megint, játszhat, idétlenkedés helyett.

Felettünk a Föld - Vélemények

2017-06-04 09:30.23

Hű, egy mondaton belül kétszer írtam le, hogy sötétség..., lehet, hogy Freud dolgozik elmém mélyén? ;)

2017-06-04 09:11.47

Itt csak én voltam a "nagy tudású" paraszt - ki alantas mód beléd kötött, jellemhibám, hogy örömmel marok bele az emberekbe, s utána középszerű gyönyörrel dagonyázok önsajnálatuk szenvelgésének mocsarában -, tehát ne használj többes számot, más nem bántott!Csak én! Ellenben tán merészeltek ellenvéleményt megfogalmazni veled szemben, felfújt "egójú" - e kifejezés valami fixáció nálad, gyengébbek kedvéért:rögzülés, neked nincs "ilyened"..., mert akkor egyéniséged sem sok..., legyen ez a te problémád. S háttér ismeretek nélküli bunkó én vagyok, ne terelj velem egy karámba másokat - Mütyür, Chris, Lector - ugyanis ők nem tettek mást, csak "ellent mertek mondani"..., szörnyű, ez a világ!Szavakba öntődnek a "különvélemények", ha már filmes oldal...:) Léteznek elérő vélemények a tiedtől..., ez egyszerűen rettenet, pusztító sötétség borítja a sötétség barlangjába szárnyaló szellemed szupernóva erejével bíró fénytengerét! S a boldogság "kurva szar"..., mégis keressük itt e sártekén, néhány milliárdnyian..., de majd utat mutatsz, csak mi nem biztos, hogy nem térünk le róla.

A szeretet könyve - Vélemények

2017-06-02 18:13.53

Ezt a Coelho nívójú agymenést, kizárólag Maisie Williams menti meg attól, hogy menthetetlenül belefulladjon a negédesen hazug szirup nehézkesen sűrű mocsarába. "Anéző", alámerül, mint légy a cukros masszába..., majd elkezd fuldoklani, a mozi végére meg is fullad, hacsak..., el nem kezd a szívén kívül, a szemével s fejével is látni. Kedvelem Jason Sudeikist, mint vígjáték szín-észt - ő ennyi, s nem igazán több -, de "partnernője", minden szinten s színben átfesti az egyébként, egyértelműen nagyobb sztár karakterének mozgásterét, leginkább semmivé halványítja filmes jelenlétét. Megalázó..., a két minőség közti differencia, mint az egész film manipulatív ostobasága, mondom ezt úgy, szentimentális alkat vagyok..., na, de csak egy értelmes határig, ez a mozi nem kis lépésekben ugorja át ezen határokat. Jessica Biel..., meg tudja mozgatni fantáziám, de ez nem a film érdeme, izgalmas nő s ennyi!

A hódkóros - Vélemények

2017-05-29 17:31.56

Magas szakmaisággal létrehozott mozi! Igaz, hogy Jodie Foster valami "nagyot" akart ezzel dobni - s ez lesír a végeredményről -, ám azzal nem feltétlenül értek egyet, hogy ez nem sikerült neki..., a filmnek annyi, különböző "értelmezési szintje" fedezhető fel, az arra fogékony elme számára, hogy le kell vennem a nem létező s soha nem hordott kalapom előtte! Persze Gibson számára - kit minden ostobán félrecsúszó magánéleti szerencsétlenkedése ellenére, bazi nagy filmes arcnak tartok, ez egyfajta önismereti jutalomjáték - azért is külön bónuszpont kolléganőjének, hogy tudta, ez egy rászabott szerep, s gyanítom, nem véletlenül szánta neki -, de a film nem egy szimplán, magas színvonalúan megformált szakmai "performance"..., mert bizony, annál jóval több! El lehetne tévedni abban a dzsungelben, mit apa-fia, fiai,feleség-férj, tovább megyek, férfi-nő közti viszonyok komplikáltsága sző át szerte ágazó, buja indákkal, s főleg a mélysötét depresszió - ki átélte már mi az..., úgy is tudja, felfal téged, szőröstül s bőröstül, s a kezelések, orvosi s "spirituális" irányok szerint szétválasztva s egybefonva sem igazán segítenek - , csak épp nem tudom érdemes-e? A kapaszkodó..., nem lehet "külső", egy társ - a hód - egy nem létező struktúrájú cél - üzleti terv, ötlet, vagy pénz - hazugság: Én jól vagyok!, külső elvárás: másoknak való megfelelés, csak önmagunk, senki más nem segíthet, főleg nem a nem létező "másik énünk", kit létre hozunk, de valójában, nem létezik..., hisz az út végén, majd le kell vágni magunkról, a felesleget, s nem féltétlen fröcsögő vérrel jár mindez, de garantálom, rengeteg szenvedéssel! Nem akarok profán lenni..., persze miért is ne? De eszembe jut a vicc: Védd a fákat, egyél hódot!

Törökfürdő - Vélemények

2017-05-27 05:42.12

Nem, s biztonságos is, nem sérülsz sokadszor, feleslegesen, amúgy velem mindig van "valaki", ki úgy látja a világot, mint én, közelebb s távolabb egyaránt.Persze lehetnének többen is - aminek örülnék -, ha képesek lennének átlépni saját árnyékukon, vagy épp kimásznának az "üres kútból", de ki vagyok én, hogy erőfeszítésre késztessek másokat? Pedig napfényt s szabad levegőt nyerhetnének, mibe beleszippantani, igencsak felszabadító érzés... :)

2017-05-26 11:01.14

Lírai hangulatú, bársonyos textúrájú mozi ez, lágy esésű, finom szövésű keleti selyemmel béleli lelkedet. Nem felkavar, inkább lenyugtat, nem késztet nagy igazságok megfogalmazására, inkább a „kis igazságok“ felismerésére, nem akar nagyot mondani, inkább csak beléd simul. Nem nagyon vonz a keleti kultúra - most nem akarok belemenni abba, történelmileg, honnan is „számoljuk“ a keletet, Törökország, sokáig „Európa beteg embere“, mégis sokat mozdult az úgynevezett modern Európa irányába, de sokat meg is őrzött azokból a hagyományokból, mi talán távoli s idegen tőlünk, ettől egzotikus s érdekes - inkább vagyok „skandináv típus“ - rend, tisztaság, fegyelem, pedantéria, távolság tartás, mintsem vonzana az a színes zűrzavar, mit az „isztambuli bazár“ képvisel.Tudok szeretni, de óvatossá tettek tapasztalataim! Talán mellőzném most Recep Tayyip Erdoğan-t, s mi hozzá köthető, ez már aktuálpolitika, s nem kapcsolódnak az általa fémjelzettek, ehhez a filmhez!Ez a mozi nem pesmergákról, nem kurdok elnyomásáról, nem az örmények ellen elkövetett, vérlázító bűnökről szól, s nem a török hatalmi törekvésekről, csak bekalauzol egy világba, mi számunkra - turistaként is, na főleg úgy, azt láttatják velünk, minek semmi köze a valóhoz - ismeretlen. Befogadás, emberség, tisztelet s - félve írom le a szót - szeretet, miről mesélnek ezen egyszerű, tán szegény - persze mi a szegénység? - hétköznapi, török emberek. A gazdagság, nem feltétlen egy római tetőterasz, hol naponta elköltjük vacsoránkat, miközben a Szent Péter- bazilika kivilágított kupolájára mereszthetjük szemeinket - nincs olyan, mit ne szoknánk meg, nagy tévé, nagy kocsi, drága öltöny, drága óra..., csodás kilátás, elegáns városrész, csinos nő, idővel unottá válhat, hisz mindezek birtoklása már semmit nem jelent! Komoly cég, ambiciók, társadalmi elismertség, pénz..., ezt is megszokod, ez nem lehet a „cél“, legfeljebb az út, a belső békéhez, ám ezen úton, soha, de soha nem találod meg azt, mi keresni érdemes. Elutazol Isztambulba, s vendéglátóid, őszinte mód ültetnek le asztalukhoz, adják, minek birtokában vannak, ételt, italt, megosztva veled, tiszta szívvel, a lassú, nyugodt, kiegyensúlyozott életet, s azt a „feléd fordulást“, mit a jelen európai országaiban, hiába is keresnél.Hagyjuk tán a „közmondásos magyar vendégszeretet“, épp most, elég vicces lenne, felemlegetni. Aki megrögzötten homófob, kerülje e mozit, ki nem képes eltöpengeni azon, más kultúrák is sokat hozzá tehetnek saját életük megértéséhez, a tisztán látáshoz, kerülje e mozit, ki nem képes értelmezni s átélni, a főhős lelki változasait, egy lassú történetvezetés keretei között, kerülje e mozit, s kit zavarna egy váratlanul tragikus filmes fordulat, paradox mód, mégsem a reménytelenség, sírós perceit hordozó végkifejletet szülve, szintúgy kerülje e mozit, ki gondolkozik, s nyitja lelkét..., bátran vágjon bele. Soha, de soha nem költöznék Törökországba, sőt, egyetlen keleti országba sem - fentebb kifejtettem okát - mégis megfogott e hangulat, s „hozzám tett“, nem is keveset! Sokan, ha meghallják, muzulmán, eleve nem..., s sokan, ha meglátnak két férfit szeretkezni, egy török fürdőben, főleg nem..., kár, túl kéne látni dolgokon, akkor is, ha tőlünk idegen. Én is elkötlezett heteró vagyok..., félre értés ne essék, de képes vagyok másképp is látni..., többek közt ezért is érzem magam végtelenül magányosnak, ebben a ridegen elutasító légkörben, hol napjaim telnek.

A tenger szívében - Vélemények

2017-05-24 17:10.56

Nos, talán jómagam is többet vártam e mozitól, mint, amit nyújtott - úgy látom többen vannak így ezzel.Nem Herman Melville Moby Dick-jét kerestem, s nem azt az élményt, mit a regény nyújt - dőreség is lenne - mindössze több kifejtettséget a dráma szintjén, alapos megmunkáltsággal formált karakterek által interpretálva. Nagyot mégsem csalódtam, hisz zene, látvány, hangulat terén, a mozi hozza azt, mit egy kalandfilmre vágyva székbe csüccsenő - popcornt majszoló mozi néző - elvárhat. Engem személy szerint nem zavart a CGI tökéletlensége, ugyanis mindig képes voltam hagyni elsodorni magam..., nem vadászok a hibákra, bálna olajra sem - ha egy mozi "hat", alámerülök, elveszek benne, s nem keresem elő nagyítómat, hátha, majd jól megmondhatom a tutit, miért is ne tetsszen, mit látok... Viszont! Van ebben a moziban egy üzenet, mit régóta "kibeszélnék" magamból, itt az alkalom... Ez a film s történet egy oly korról szól, mikor még léteztek "férfiak", Hemsworth tán tényleg nem egy színészóriás - biztos, hogy nem az - , de férfi. S férfiak azok, kik körbeveszik, férfiak, kik egy lélekvesztőben neki mennek egy húsz méteres ámbrás cetnek, férfiak, kik nem rettegnek az óceán rejtéllyel övezett mélységeitől, csak teszik a dolgukat, másznak a sós víz által átitatott köteleken, bontják a vitorlát, s ha lezuhannak, jeltelen sírjuk a "nagy víz", kik éveket töltenek távol a családjuktól, nem látják megszületni gyermeküket, de életüket teszik kockára - gondolkodás nélkül - , hogy biztosítsák asszonyuk s utódaik betevőjét, férfiak, kiknek kérges a tenyere, a kötél kemény horzsolásától, kik, ha megáll hajójuk Valparaiso kikötőjében, vedelik a rumot s végig kefélik az összes kurvát - ki várhatná el, hogy másfél-két évet töltsenek el pina nélkül? - , de férfiak, mert visszatérnek azokhoz, kik az életük értelmét jelentik! Férfiak, büdösek, koszos a ruhájuk, nehéz az életük, s mégis fel lehet nézni rájuk, mert bátrak, miközben bele sem gondolnak abba, mit jelent e fogalom, mert csak élik azt, mit generációk óta diktál nekik a létezés keménysége! Férfiak, kik szemrebbenés nélkül nekimennek a kőkemény, hajókat hullámsírba küldő viharnak, a fekete felhőknek, az óriás fogas cetnek, a törékeny bárkájukat elnyelő hullámoknak, férfiak, kik morognak, ha "húsmentes", s kevéssé ínycsiklandó az ellátmány, de nem félnek egy néhány méteres dereglyébe ugrani, s megszigonyozni a kékes csillogású vizek urát..., férfiak, kik előbb haltak ki, mint amire vadásztak!!! Ma "ecsetfejű", csőgatyás hülye-gyerekek vették át a helyét ezen elődöknek, kik nem mernek még egy nőt sem megszólítani - tisztelettel, értelemmel, humorral, odafigyeléssel, tökös mód -, kik leveleznek - jah, a neten keresztül, ez oly könnyű -, de találkozni nem mernek, mert ehhez már gyávák, kik a szórakozóhelyeken apuci pénzén urizálnak - röhej, de ma a nők viszik ágyba a pasikat, s nem fordítva, pedig..., úgy kéne - kikre, ha rámordulsz, szaladnak a "hetesbömbihez", hisz a nagyvas tekintélye megvéd, mit szintén apuci vett nekik, kik Helly Hansen vitorlás cuccban virítanak, mert az menő, s elérhetetlenül drága, de ha a Balaton két nagyobb hullámot vet, teletojják a gatyeszt, s persze arra is "embert" tartanak, hogy kimossa a "kaksit"..., kit persze szintúgy apuka fizet, néhány "közbeszerzés" által, ebül szerzett lovettából. Ez a film nem a "nagy bálnáról" szól, hanem azokról, kik vadásztak rá..., a nagy bálnák, még léteznek, férfiak már alig..., tisztelet a kivételnek!

Üzenetek - Vélemények

2017-05-23 17:26.58

Amennyiben egyetlen szóval kéne jellemeznem e mozit, azt mondanám: kidolgozatlan! Kár..., végre látni Ray Liotta-át egy klassz kis szerepben, ahol nem "kötelező" utálni, sőt, laza, oldott, humoros, szívvel élő, jó dumájú fickót játszik, ki nem tökéletes - ki az? - sem emberként, sem apaként, de hanyag eleganciával néz szembe mindnyájunk rettegett perceivel, hisz a haldoklás nem egyszerű folyamat, még nem járom ezen utat - persze ki tudja?, miközben ezen sorokat pötyögöm a gépen, lehet életem végességének ténye közelebb van hozzám, mintsem azt gondolnám - , ám szembe jött már velem az elmúlás gyötrelme, kínokkal terhes lassúsággal övezve. S ott a potenciál - s a "finesz" sem rossz, a gyermeki én korban szétválasztott kettőssége - a lehetőség a moziban, ám nem él vele a forgatókönyv. Rose Leslie - ki egyenrangú szinten játssza szerepét a kisujjból, rutinból is könnyed finomsággal "lehozó" partnerével - szeretethiányos vergődése nincs elég pontossággal kidolgozva - illetve időnként túlontúl sematikus, más filmekben már szét csócsált mód egyértelműsített - s a megoldás is..., olyan hanyagul elnagyolt. Ám van egy jelenet..., az a bizonyos tánc, ahol befigyel a katarzis! Nem kispályás szinten. Apa-lánya viszony, élet s halál, majd a tovább lépés, a szerelem, egymás megismerésének lehetősége s e tény elfogadása - "túl a dugáson" értékrendszerében - feldolgozása az elmúlással együtt járó veszteségnek, s elindulás a művészi kiteljesedés felé, zanzásítva, ennyi e mozi! Sajna, kicsit instant mód elkészítve: könnyek, önmarcangolás, önfeláldozás, nevetés, szenvedés, szex, szerelem... s minden fontos összetevő, mindez forró vízzel elegyítve, s kész a dráma, mire a végén gyorsban ráspriccelnek egy kis tejszínhabot, de nem igazit, csak a "növényi utánzatot", valami olcsó spray-s palackból...

Maggie terve - Vélemények

2017-05-23 16:24.37

Kedvelem Greta Gerwig-et, fene tudja miért is? Talán mert lehetne ő " a szomszéd lány", ki szembe jön/jöhet velem az utcán, kire rámosolygok s mit ad isten, vissza mosolyog, ki előttem áll a sorban a "multiban", s korsarában hasonló árú, akciós cucc látható, mint az enyémben, kit meg mersz szólítani, s nem rettegsz előre, egy lenéző pillantás utáni megvető ajakbiggyesztés látványának lelombozó pillanatától, tán mert vannak szerepek, melyek rá vannak írva, melyekhez nem Glenn Close, az isteni Meryl, vagy az elérhetetlenül hűvös, ám mégis minden porcikájában nőiesen nagyasszonyos, a mozivászon által imádott Cate Blanchett a nyerő választás. Nos, ebben a moziban is ő a szomszéd lány, ki bizonytalan, tétova, meghódítható, kicsit divatjamúlt mód öltözködik, csipetnyit csámpás a járása, fogalma sincs, mit kezdjen az életével s önmagával, ám bájos, megértő, kedves s szerethető lény. Nő..., csak másképp, mint Moore, aki szokás szerint leiskolázna bárkit, maga mellől, ha nem lenne annyira profi, s alázatos, mint amennyire az! Olyan ez a mozi, mint a főhősnője, kicsit néha bénácska, kicsit néha csapongó, esetlen, ám emberi. Rengeteg párbeszéd pörög benne - néha, lássuk be tartalmatlanul - a cselekmény egy rongyszőnyeg komplikáltságával bír, a karakterek erősen túlrajzoltak - főleg Ethan Hawke, kit időről-időre kedve lenne a nézőnek seggbe rúgni, annyira férfiatlanul szerencsétlen - s mégis..., van egy egyszerű tanulsága, mi nem mindenkinek nyilvánvaló - volt az életemben oly szakasz, mikor nekem sem volt az. Az élet néha elrendel, embert, ember mellé, nőt, férfi mellé s fordítva, s kódoroghatsz össze-vissza, kidobhatsz éveket az életedből - nem mindig értelmetlenül, mielőtt azt hinnénk, mindenből tanulunk, de egyben lázadunk is, hisz dacosak vagyunk s nehezen fogadjuk be a nyilvánvalót - próbálkozhatsz olyan utakkal, mely új ígéretekkel kecsegtet, végül úgyis ott fogsz kikötni, ahonnan elindulsz, mert rájössz, mi a te sorsod..., s ki az, kivel igazán teljessé válsz, vagy válhatsz! Ennyi, nem kell bonyolítani..., kevés néző fogja kedvelni ezt a kis aranyos mozit, pedig néha nincs jobb, mint egy bundás kenyér, citromos teával, s a "konyhafőnök" meg elhúzhat a sunyiba!

Igazság (2015) - Vélemények

2017-05-21 11:03.55

Oknyomozó újságírás, kihalóban levő műfaj. Készült mozi e témában, mi csontig hatolt - Spotlight - s készült e film, mely nem volt képes átugrani egy bizonyos ingerküszöbön, tán pont azért, mert nem merészelt a hideg objektivitás ösvényén menetelni, ésszel s nem "női" érzelemmel a hátizsákban. Ez egy "női" film, s sajnos ez ordít is róla, kilométerekre. Nem meglepő, egy sértett, megalázott, kirúgott, szakmailag kinullázott nő tollából érkezik az adaptáció fundamentuma, miért is várnánk, várhatnánk pártatlanul lesimult tisztán látást. Haragszom e darabra, mert elcsúszik egy irányba, s pillanatokra sem képes kivonni magát, önmaga elfogultságának árnyékából. Így nem szabad, nem kell forgatókönyvet írni, mert elsikkad a lényeg, mert egy irányból közelítünk, mert nincsenek valós válaszok, mert minden feltárt „tény“, a ködös homály mélyén rejtőzködik tovább, s a tény, csak akkor tény, ha bizonyítást nyer, hisz - egyszerűen szólva - a nézőnek fogalma sem lehet arról, hogy most akkor hitelesek e a dokumentumok, vagy sem, politikai elfogultság vezérli az újságírónőt, vagy sem, egy elnökválasztási kampány végkimenetelét akarják a „memokkal“ befolyásolni, saját demokrata elkötelezettségénél fogva, vagy sem? (Kit érdekel, hogy katonai nyelvezet saját korában hiteles vagy sem, Word vagy sem..., tanúk..., s egyebek, mindez háttrérajz, s nem vagyunk Poirot utódok, hogy saját hatáskörben nyomozzunk, minket, nézőket az igazság érdekel - ha már ez a film címe, a kutyafáját!) Fontos kérdések ezek, hisz pont a lényeget sikkasztják el a sztoriban! A Bush adminisztráció, erőszakkal, politikai befolyással, különböző hatalmi, „haveri“ összefonódásokat felhasználva - ráismerünk a ma Magyarországára?, na ugye - elnémít egy CBS szintű televíziós adót, s befogja a száját egy korábban fontossággal bíró hírműsornak. Ennyit az amerikai sajtószabadság ábrándjáról..., s ennek kéne lenni, a vezérfonalnak, nem egy megfáradt, kiégett hírolvasó, s egy szerkesztőnő drámája ez, hanem az amerikai társadalomé!S ami Amerika drámája, az a világé is, elvitathatatlan az összefüggés. Mit csinált az ifjabb Bush a vietnami háború idején, hogy bújt ki katonai kötelezettségei alól, miért is nem akart egy AK-47-es golyózáporában megdögleni a semmiért, a "Zöld Pokol" mélyén, engem nem érdekel..., sőt, meg is tudom érteni, viszont szar elnök volt, s inkább szopta volna le egy fehér házi gyakornok, mintsem ránk szabadítsa azt a vérben s kínban úszó katyvaszt, ami ma a Közel-Keletet jellemzi! Tudom, én egy szabadelvű-liberál-bolsevik-baloldali, „társadalom struktúrát bomlasztó személy“ vagyok, de egyet gyorsan szögezzünk le, ha valaha megírják majd az USA történelmének Nagykönyvét, a Bush korszak nem a gyémántokkal övezett, arany oldalakon fog feltűnni, meg merem kockáztatni, a durván kétszáz éves amerikai történelem egyik meghatározóan kártékony szégyenfoltja az a nyolc év, mit e befolyásos politikai háttérrel bíró család sarja fémjelez.Személyének, ostobaságának, pitiáner, bosszúálló gondolkodásának hatása Amerikára, a világpolitikára, napjaink égető problémáira olyan negatív súllyal esnek latba, hogy az szinte felfoghatatlan. Filmes klasszikussal szólva, soha nem tudtam mi zavarja igazán: A zabszem a seggében, vagy a sötétség a fejében? Nem jó film ez, nagy kár érte, s bár a Blanchett-Redford duó megteszi, mit megkövetel a demokrata beidegződésű Hollywood, remekül játszanak - a mellékszereplőket inkább hagyjuk - ráadásul Blanchett vonzóbb nő ebben a moziban, mint valaha, bármiben, Redford pedig Redford, hibázni nem tud..., elpazarolt lehetőség e film, sajnálom.

Tőke - Vélemények

2017-05-21 00:02.42

Multi-level Marketing - MLM - , mely rendszerben, hozzánk - akár érzelmileg is - közel álló rokonainkat, barátainkat, ismerőseinket, barátaink rokonait, azok barátait, azok rokonait..., s így tovább, verjük át azzal, hogy eszetlenül túlárazott szemetet „forgalmaztatunk“ velük, illetve nekik, amivel az úgynevezett „alsó vonalunkra“ kerülnek, s ezzel profitot termelnek, nekünk - s persze idővel maguknak is, ha ők is megteszik azt másokkal, amit mi velük! A tisztességes kereskedés álcája mögé bújtatott piramis játék, s ennyi a lényeg, meg persze a pénz! Nem több, csak a pénz, mit hajhászunk, kihasználva azokat, kik bíznak bennünk, pénz, mit halmozunk, mert szeretünk Dagobert bácsiként elmerülni bankszámlánk sorjázó nullái között, pénz mit elköltünk, többnyire értéktelen hülyeségekre, mitől többnek érezzük magunkat, pénz mivel felvágunk s amit fetisizálunk, pénz mit „kivagyiságunk“ kihangsúlyozására használunk eszközként s persze pénz, mi biztosítja úgynevezett függetlenségünket s biztonságot nyújt - miközben persze rabjai vagyunk, tehát szabadok eleve nem lehetünk - s megpróbáljuk ezen pénzszerzésre irányuló, finoman szólva is átlátszó módszerünket, másokon való segítés ócskán hazug filozófiai mázába bújtatni! Pénz, melynek tulajdonlásától emeltebb a fej, délcegebb a tartás, s nő az önbizalom. Üdülési jog értékesítés..., kinek ismeretlen e fogalom? Kinek nincs olyan ismerőse, családtagja, ki áldozatul esett annak a gazemberségnek, mit e címen folytattak lelkiismeret nélküli kufárok, s mely „jog“ apró betűs terheit, még az unokák, unokái is fizetni fogják, vagy száz évig... Mögöttes érték nélküli pénzgyártás..., kicsiben, olyan példák ezek, melyekkel találkozhatnak a leghétköznapibb emberek is, kik nem tőzsdéznek, s hogy kapcsolódik mindez, az itt tárgyalt filmhez s honnan bennem az indulat? Mert ez a mozi pont erről szól.., csak itt nagy pályán folyik a meccs, vér profik által írott szabályrendszer szerint, illetve még ezen írott és íratlan regulákat is áthágó módon. Itt nem valami hamis hatás mechanizmussal kecsegtető táplálék kiegészítő, vagy méregdrága fogkrém eladása a tét, hanem az, miképp is csináljunk egy nyolcszázmillió dolláros cégből, egymilliárdos céget, trükkös, ám legális részvény kibocsájtással, miképp is lehet pénzt „csinálni“ úgy, hogy semmilyen valós érték nem teremtődik, s miképp is lehet úgy befolyásolni az úgynevezett piacot, mocskos, aljas eszközökkel, hogy néhány ember iszonyatos összeget várjon zsebre, tengernyi aprócska befektető pedig elveszíti évtizedek óta keservesen kuporgatott megtakarítását. Mindez persze a pénz s karriervágy bűvöletében..., átgázolni, bárkin s bármin, szemrebbenés nélkül.Ebben a ringben nem működik a szabály, hogy holló a hollónak nem vájja ki a szemét, mert dehogynem.Pénzt előállítani a semmiből, nos, ez nem a széplelkűek sportja, nincs etika, nincs tisztesség.Minden alárendelt a "célnak". Indulatom bölcsője pedig a tény: családomban is szedett már áldozatot a kispályás verzió, mert vesztettem barátokat az által, hogy nem dőltem be a beszervezési kísérletnek, s nem kábított el a könnyű pénz ígérete, melyhez az út a hozzám legközelebb állók megvezetésével van kikövezve.Hisz hol is kezded az úgynevezett értékesítést, ha nem azokkal, kik a legkézenfekvőbbek, kiket jól ismersz, s esetleg meggyőzhetőnek vélsz. Pénz gyártás nagyban s kicsiben..., a cél ugyanaz, s sem szellemi sem valós tárgyi érték nincs e pénzgyárak mögött.Csak a pénz önmagáért... - a vágyakozás utána, olyan, mint egy kártékony vírus, belemarja magát a sejtjeidbe - mert szeretjük a pénzt, s ki mennyit birtokol belőle, annak segítségével árazunk be embereket, el is hangzik mindez a moziban, nem cinikusan, inkább megdöbbentően őszintén! A film egyébként erősen középszerű - minden téren - , ám tanulságos sztorija, feljebb srófolja csillagozásomat, akkor is, ha végeredményben, közhelyes, amiről mesél. A női vezető a pénzügy felső köreiben, emancipáció a vezetésben téma..., őszintén szólva engem jelen filmben hidegen hagyott, egyetemesebb üzenete, egyértelműbben megfogalmazódik s fontosabb súllyal bír. Kell pénz - nekem is, nem szépelgek, élni nélküle lehetetlen - ,de a V8 Biturbo Mercin s a Rolex órán túl is van élet, s bizonyos határon túl, pusztán a pénz mértéktelen mennyisége, s a versengés „érte“, megrontja az embereket!

A zongoratanárnő - Vélemények

2017-05-20 11:52.58

OFF! Kedves Lector - ennél személyesebb megszólítást nem enged s nem igényel ezen internetes platform, megkereshető s megtalálható vagyok, más formában is, akaratfüggő - köszönöm, soraid jól estek. Időtöltés s hobbi gyanánt írok ide..., néha, mert kedvem van s grafomán lényem előtérbe tolakszik. Évekig nem írtam - pont, hogy kerülendő a felesleges konfliktusokat, melyek más természetű, ám innen fakadó ismeretségből eredtek, rájöttem felesleges, a múlt követ, akkor is, ha számomra már semminél is kevesebbet jelent, kár, ez így, hisz lehetne okosan, intelligensen is, de tartok tőle, ez "átlag ember kicsiny mivoltától" távoli elvárás - , s úgy döntöttem, nehogy már..., írok, ha indíttatásom s mondandóm van, mások számára..., is! Seggnyalás, hagyjuk már, butaság, közös gondolatcsere - akárcsak belülről, kiírt szavak nélkül - lehetséges, köztünk van hasonlóság..., kinek ez nem tetszik, hát az "benyalhat"..., ha már nyalás. Nem bonyolítom tovább, nehogy "bele s be-szólásra" késztessek arra érdemteleneket, az ócskán nívótlan mocskolódástól, "hány az ingerem", ellenben örülök, ha csak egyetlen ember - s vegyük ezt komolyan, nagybetűs mód - létezik e fórumon, ki érti s értékeli mit ide róttam, s mindez máris nem volt hiába...! :) S maradok ilyennek...! S "off"..., végül is, dehogy az, hisz Haneke épp erről - is - dumál filmjeiben, elidegenedtünk egymástól, s nem értjük, nem érezzük egymást, elég öreg vagyok már ahhoz, hogy ne érdekeljen, ám mégis sajnálom, hogy: ezen változtatni nem tudok s nem lehet!

A Nagy Fal - Vélemények

2017-05-20 11:18.01

Te pedig - ha jól számolom - négy rám írt reakciót pazarolsz el, erre a nulla filmre...! ;) Ne sértődj, nem bántásnak szánom... A film tényleg nulla, s én mégis "mertem" rajta egy jót szórakozni. Ellenben nem vitatom, van igazság abban, amit írsz, csak én épp megengedő hangulatban voltam..., e mozival kapcsolatban, van ilyen, két jegesre hűtött pia s egy jó nő társaságában..., ki szintúgy élvezte e filmet - gyengeségeivel együtt s annak ellenére, hogy nem szereti a műfajt - , mint jómagam. Igénytelen énem, néha gejzírként tör felszínre!

Cseresznyéskert - Vélemények

2017-05-18 17:00.57

S azért még..., Puskin s Csehov nem egy pályán rúgta a lasztit, csak a miheztartás végett!

2017-05-18 16:56.51

Én még "eredetiben" tanultam - Anyegint, maradjunk a nagybetűnél, csak, hogy tiszteljük az alkotót - az egy olyan kor volt, mikor átpolitizált volt a tanítás, s mily meglepő, most is az! Van, mi nem változik, az egyén intelligenciájára bízza a szelektálás képességének tanulását. Nem baj, ha nem érted - korodnál fogva, ez tulajdonképp normális - , majd fogod, ha gyűlik "hűvös" halomba az élettapasztalat. Nem bla-bla, nem homály, csak még fejlődnöd kell..., s szenvedve tanulni! Úgy jutsz előre, ha kínlódsz, akár a poklok legmélyét megjárva. Tulajdonképp értékelem, hogy már igyekszel túllépni az egymondatosan ostoba filmes hozzászólások szintjén. Nem baj, ha néha butaságokat is írsz, de legalább próbálkozol, mert gondolkodsz. Félre értés ne essék, ez most tőlem, dicséret! Bár kétlem, hogy értéken kezeled ezt..., tőlem! :)

elejére 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 ... végére