Independence hozzászólásai

Ugrás Independence adatlapjára
elejére ... 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 ... végére

Pszichoszingli - Vélemények

2012-08-11 14:09.38

Theron kisasszony szenvedélyesen szeret szenvedni,alkalmasint erre teremtette a rossz vagy jó sorsa, jól áll neki, jól csinálja, ezekben a szerepekben képes brillírozni, még az ilyen üres, valószerütlenül a föld fölött lebegő, alig életképes karaktereket is képes valamelyest tartalommal telíteni, miatta nézhető a mozi, a "műházaspár" idegesítően röhejes, életszagutlan, zsibbasztóan gusztustalanul, és hányavetien megírt párbeszédei fölött is elsiklottam, mert legalább valaki elfogadható színészi produktummal örvendeztetett meg.A lealázott, pufi srác még kellemes perceket tudott okozni, volt benne valami szerethetően abszurd, megtaposottságában is felemelt fejű tartás, a "leghihetőbb" szerep az övé, nem is él rosszul a szerep adta lehetőségekkel. Egy biztos, fel kell nőnie mindenkinek, nem lehet visszalépni az időben, majd megpróbálni ellopni más életét, a sajátunkat kell élni, mely túlmutat az egy éjszakás, semmit sem adó "utólagusságukban" már gusztustalan kufircokon, és az alkoholmámor fedte depressziós búbánaton, különben sikerességünkben is üressé és tartalmatlanná válunk és összes érdemünk kimerül majd más életének könnyed kritizálásában. Suicid hajlamúak kerüljék a filmet, de legalább is csőre töltött maroklőfegyverrel a kézben ne nézzék, önpusztítás lehet a konklúzió.

Egyszerűen bonyolult - Vélemények

2012-07-04 06:46.04

Meryl Streep-nek mindent szabad, megbocsátjuk néki azt is, ha egy tulajdonképpen közepes filmben, messze a képességei alá kalibrált szerepért Golden Globe-ra jelölik. Imádom ezt a nőt, nem egyszerűen bonyolult, hanem egyszerűen zseni.Született őstehetség, édes nyolc miben vitézkedik, ő tökéletes, gyengébb produkciókat is képes a maga színvonalára emelni. Most el kellett ez a képessége, valljuk meg.Ezt a mozit menteni kellett, ő meg is teszi, és férfiasan bevallom, Alec Baldwin, aki pedig egy időben nem volt a szívügyem, ahogy öregszik egyre szerethetőbb, és egyre jobb színész, méltó partnere minden idők egyik legkiemelkedőbb színésznőjének. Szegény Steve Martin útjavesztett verébként kóricál a filmben, néha szerintem maga sem érti mit is keres itt, szerényen beleszürkül a háttérbe, oly semmitmondó a karaktere, mint egy parlamenti expozé. Kár, mert így valójában elég nehéz elhinni, hogy Meryl, miért is dönt úgy, ahogy dönt, de talán ezek részletkérdések, a film nem önmagát adja el, hanem eladatják a Street-Baldwin duóval.Nancy Meyers biztosra megy, a forgatókönyv haloványságát, a mellékszereplők néha siralmasan semmitmondó dialógjait, és igencsak felejthető játékát, minden sablont, klisét, kínhumort ránk mer tukmálni, mert tudja, hogy Streep elviszi majd a balhét. A történet nincs agyonbonyolítva, még, ha a cím azt is sejteti.Az életközépi válságban vergődő házaspárok szokásosan rossz reakciója, a válás, a problémák átbeszélése és megoldása helyett.Ilyenkor persze többnyire a férfi az, aki úgymond „kilép”, igaz ezt meg általában az idézi elő, hogy a nők annyira el vannak foglalva a munka, és a gyereknevelés összehangolásával, hogy szép csendben elfelejtkeznek arról, hogy nem a munkájukhoz, és nem is a gyerekeikhez mentek feleségül, az élet ellaposodik, a szex megfakul, a partnerkapcsolat kiürül.Pedig sokszor a szeretet meg lenne, csak elfelejtik megélni, és időről-időre egy kicsit aláfűteni. Nagyon igaz Streep egyik kulcsszövege a filmben, mikoron azt elemzi, hogy tulajdonképpen tisztában van vele, hogy ő is hibás volt a kapcsolat széthullásában, csak épp ezt annak idején nem ismerhette el, mert Baldwin miután megcsalta, nem érdemelte meg.Okos mondat.Sok megcsalt és elhagyott nő, félre tehetné a sértett önérzetét és elgondolkodhatna ezen, mert a dolgok többnyire nem történnek véletlenül.Mindennek oka van. A múló évek általában bölccsé teszik az embert, Baldwin karaktere is rájön, hogy egy feszes comb, egy fiatal pofi, egy új, izgalmas szex, semmit nem jelent, és semmit nem pótól.Az együtt eltöltött évtizedek emlékei, fontosabbak, tartalmasabbak.Kirepülnek a gyerekek, csökken a nyomás, már csak büszkének kell lenni rájuk, csitulnak a napi problémák, és a férfi újra elkezd vágyódni a „régi” után, az után, ahol már nem kell megfelelni, teljesíteni, ahol már csak egymásra kell, és lehet figyelni.A szex még talán jobb, mint régen, már nem számít a kor, sőt, egy érett nő tartalmas, szenvedélyes érzékisége, többet ad, mint egy fiatal test. Az újabb kapcsolat meg már csak teher, néha elviselhetetlen teher. Ez érzékletesen van bemutatva a filmben csak épp az új asszony szerepe és személye is annyira elnagyolt, mint Martin figurája.Ez is komoly hibája a mozinak. Baldwin rossz percet választ a visszatéréshez, nincs szerencséje, pont akkor próbál újra hódítani, amikor feltűnik egy harmadik.Ilyenkor már nem kell nagyot hibázni, egyetlen elcseszett „randi”, és minden fuccsba megy.Ez az ő személyes tragédiája, mert alighanem két szék között a pad alá hullik. Más kérdés, hogy érthetetlen, hogy egy ilyen kedves és szerethető, ügyes karakterszínész, mint amilyen Steve Martin, hogy kaphatott egy ilyen „alulrajzolt” szerepet.Olyan semmilyen szegény, hogy, ha a végén nincs ott a neve a stáblistán, észre sem vesszük.Pedig a betépős jelenetben megvillantja, hogy bizony többre lenne képes. Ez a film tulajdonképpen egy finom dráma, vígjátéki beütése ellenére, áthatja egy szomorkás hangulat is, sajnálom Baldwint, aki féltékenyen szeret, képes magából bohócot csinálni, megalázkodik, mindent bevet, de elkésik. Mint egy tíz évet késik. Tanulság, hogy addig éljük meg az érzéseinket, amíg nem késő, mert aztán esetleg késő bánat, eb gondolat. Meryl Streep pedig felhúzza a mozit négy csillagra, mert meg tudja tenni. Kivételes képesség ez!

Legjobb filmes karakterek - Saját vélemény

2012-07-01 15:02.17

Tommy Lee Jones, Samuel Gerard rendőrbíró szerepében. Nagyon sok vitát gerjesztett annak idején, hogy mire fel ezért az alakításért az "oszi", én azon kevesek közé tartozom, aki szerint nem ment rossz helyre a szobrocska. Brutálisan átütő, nagyszerűen egyedi, eltéveszthetetlen karaktert teremtett a filmben, nélküle a The Fugitive, szegényebb lett volna. A folytatásban ráadásul képes volt tökéletesen "újraéleszteni" a figurát.

Csillagközi invázió - Vélemények

2012-07-01 14:42.45

Az, hogy nem tudtad eldönteni, legkevésbé sem a film hibája, nem csak nézni, látni..., aki ezt a filmet komolyan veszi, nem ért belőle semmit, és mégis, ha nem veszi komolyan, akkor sem ért belőle semmit, nagyon is erős a mondanivalója, csak mögé kéne látni a fröcsögő bogárbélnek.

Hajdú Péter

2012-07-01 14:31.01

Nagy örömmel és megelégedettséggel tölt el, hogy valaki végre besatírozta azt a fehér foltot a filmkatalógus "topicgyűjteményében", amit Hajdú Péter személye jelent és jelképez.Régóta vártuk már, hogy megszülessen ez a hiánypótló oldal, ahol kellő terjedelemben, és megfelelő színvonalon, méltathatjuk e nagyszerű jellem, e nagyívű, széles spektrumú europer gondolkodó, és médiaszemélyiség eddigi korszakalkotó munkásságát! Most komolyan..., ezek a topikok mire jók?Ennek az embernek van "rajongója", vagy letett már valamit az asztalra, ocsmány hulladékon kívül is? Mindegy...

Durr, durr és csók - Vélemények

2012-07-01 14:16.29

Szellemes, ötletes, végtelenül szórakoztató, könnyeden kikapcsolja az ember agyát a napi rutin monotóniájából.Néhány poén után lazán le lehet fordulni a székről a felszabadult röhögés hatására, és egészen korrektek a színészi produkciók is.Michelle Monaghan vonzza a tekintetet, mint cukros víz a legyet, R.Downey jr. jó, mint szinte mindenben, tényleg kár lett volna, ha eltűnik a süllyesztőben, a zűrős ügyei után, Val Kilmert meg jelentősen alulértékelik, úgy általában, pedig korántsem egy eldobandó színész.Minden tekintetben egyedi feelingű, jól összerakott cucc, ami miatt mégsem öt csillag, az a belső narráció időnkénti keresett mivolta, és ez ráadásul annyiban is zavaró, hogy miközben önfeledten kacarásznánk egy-egy poénon, máris feszülten kell figyelni, mert olyan tempóban pörögnek az infók, ami koncentrálást követel. Amennyiben valaki nem figyel, elveszhet néhány részlet, és legombolyodhat a történet fonala, meg lemaradhat egy-egy remek beszólásról. Ezt az apró hibát leszámítva, abszolút tuti a mozi, persze lehet, hogy ez sem hiba, csak én voltam kicsit lelassulva, amikor néztem, mégis az az érzésem ebből a kevesebb több lett volna.

Macskanő - Vélemények

2012-06-25 18:28.46

Majd, ha ócsudok a sokkból, amit ez okozott, meg különben is vigyázni kell az élvezetek túlzott halmozásától. :)

2012-06-25 18:25.04

Láttam már életem során egy-két hitvány filmet, de ez garantáltan éremért küzd.Ekkora trágyát létrehozni, ez már komolyan értékelendő, gyarlóbb elme erre képtelen lenne, ennyire hülyének lenni, mint ezen iszonyodmány alkotói, ez már valamiféle különleges képességet igényel. Középszerűen szart akárki tud csinálni, de ennyire szart, na, ez már valami!

Közelebb - Vélemények

2012-06-24 00:57.19

Úgy gondolom ez tipikusan az a film, ami erősen másképp érinti meg azt, aki már átélt hasonló helyzetet az életében, mint azt, akit ennek a szele még nem csapott meg.Egyszerűen nem ugyanazt fogják látni, érzékelni a vásznon. Sőt. Talán feltétlenül nem is fogja érteni a motivációkat, a történéseket egy olyan ember, akin nem zúdult még le egy ekkora lelki, érzelmi, szexuális kataklizma, mint, ami itt végig kísérhető. Nagyon nyers, nagyon őszinte, néhol vulgáris, kőkemény romantikus dráma ez, kiváló pszichológiai alátámasztottsággal, ami itt nagyon lényeges, mert enélkül felszínes lenne és üres. Remek, hogy a forgatókönyv, a párbeszédek, briliáns módon tálalják, mennyire másképp is éli meg a két nem ugyanazt a szituációt. A nők okosabbak, a férfiak önmarcangolóbbak, jobban kaparják a sebeket, a nők átsiklanak a testi történéseken, legalább is igyekeznek, az érzelmeket helyezik előtérbe. A férfi kevésbé nagyvonalú ilyen téren, egyetlen testi együttlét kiderülése is tökéletes érzelmi összeomláshoz vezethet, a két férfi karakter jól ábrázolja ezt.Szerelemben, háborúban, mindent szabad.Clive Owen azt teszi, amit az adott helyzetben tehet, bosszút áll, sebeket oszt, miközben kap is, gyerekként sír, férfiként büntet.Ilyenkor senki nem moralizál, csak üt, vág, csapkod, végtelen fájdalmát, és mérhetetlen keserűségét kitölti azon, akin megteheti, tehát a vetélytárson, és ezzel visszakapja a szerelem árnyképét, mert ne legyen illúziónk, csak azt, a szerelmet már nem, a nő fekhet ugyan mellette még évtizedekig, semmi nem lesz már a régi.Négy ismert színész, de talán Owen játssza itt a legnagyobbat, és minden darabossága ellenére, messze ő a legőszintébb, legnyíltabb.Tiszteletre méltóan „szemét”, mert nem alakoskodik.Csak büntet.Férfitársaim, tegyük szívünkre a kezünket, hasonló helyzetben mi is ezt tennénk. Law és Roberts sokkal bizonytalanabb, tétovább, hibát-hibára halmoznak.Law szinte alig ismeri a lányt, aki pedig talán úgy szereti őt, ami keveseknek adatik meg, még a nevét sem tudja..., tegyem hozzá Natalie Portman parádés! …, és itt ismét a különbség, Portman elnézi a fiú hosszas viszonyát, de Law egyetlen feltételezett, kizárólag szexualitásra épülő botlást is alig akar megbocsátani, egy botlást, ami meg sem történt, mint ahogy Roberts-nek sem képes ugyanezt elnézni. Owen ügyesen keveri a kártyát, mert férfiból van és érzi, hogy a rendelőben eltöltött légyottal komoly sansza van arra, hogy „szétszedi, szétcincálja” ezt a kapcsolatot. Sokan érezték úgy, hogy a moziban túlzó, és keresett a szereplők őszintesége, és az a dühödt a legapróbb részletekre is kiterjedő kíváncsiság, ahogy Owen a nejét faggatja a szexuális együttlétről. Pedig a férfi ilyen, mindent tudni akar, részben reménykedik, hogy a „másik” kevesebbet kapott, maradt valami, amit csak ő jussa volt, csak neki járt, és reménykedik abban is, hogy „másik” kevesebbet nyújtott, mint ő, részben pedig szinte keresi a szenvedést, fájni akar önmagának. Nehéz innen talpra állni, nehéz újraépülni, talán nem is lehet, de egyfajta kemény álarcot magunkra ölthetünk, különben marad az önpusztító mocsár.Owen a kínlódás után a kiütés után, azután, hogy padlóra kerül és kiszámolják, végül összeszedi magát.Kétszeresen is aljas dolgot tesz, de bevallom, vessenek meg érte, megértem. Az emberek általában önmaguknak is hazudnak, szeretik magukat kifele, a külvilág fele szenteknek beállítani, pedig a legtöbbször csak gyávák, és sunyik, még ahhoz is gyávák, hogy kiadják a dühüket, ahhoz is gyávák, hogy megéljék az indulataikat. Law is gyáva, nincs gyávább dolog, mint megütni egy nőt…! Szerelmi négyszög, szinte színházi módon elmesélve, csupa-csupa vesztessel, mert bizony itt kizárólag vesztesek vannak. A legnagyobb Portman, aki valóban őszintén, tiszta szívből szeret. Ritka az ilyen giccsmentes, az emberi lélek mély bugyraiban dühödten kotorászó őszinte mozi, szerelemről, szexről, párkapcsolatokról. Ritka, hogy egy olyan átütően férfias színész, mint Clive Owen, úgy zokogjon egy filmben, hogy abban semmi túlzó ne legyen, Law kineveti érte, pedig eljön a pillanat, amikor már ő sír…

Revans (1990) - Vélemények

2012-06-21 16:31.37

Alighanem van az a szerelem, ami elől el kell menekülni.Bármi áron.Akár a világ végére is.Többet fog pusztítani, mint éltetni, több fog elvenni, mint adni.Van az a szerelem, amit kényszerű módon veszni kell hagyni, el kell fogadni, hogy nincs értelme, nincs jövője, nincs remény a kiteljesülésre. Ugyanakkor van az a szerelem, ami elől nem lehet elfutni, mert magával ragad, felülír minden racionalitást, leszaggatja rólad az értelmes éned, akár egy tüllfátylat, nem hagy gondolkodni, pusztít és felemel egyszerre, nem lehet neki ellenállni. Ez a film pontosan egy ilyen szerelemről szól. Minden másodpercében kiszámítható, melodramatikus szerelmi háromszög történet, nincs benne újdonság, az első képkockák lepergése után tudjuk, szinte percről-percre, hogy mi fog történni..., és mégis..., ez egy remek mozi. Legtöbbször már nem történet eredetisége dominál a filmeknél, hanem a kulisszák, amibe ágyazzák, a színészi játék, az egyéniségek varázsa, a hangulat, amit átad. Szerelmi bosszútörténet, van ebben bármi új?, és mégis, ebben a moziban ez olyan erővel jön át, ami meghökkentő. Anthony Quinn, ő az, aki a mozi sava-borsát adja, aki úgy közvetít, hogy nem lehet nem odafigyelni rá. Elképesztő az a férfiasan brutális, karizmatikus őserő, ami ebben az emberben megtestesült.Nem kell hozzá handabandáznia, hogy érezzük, azt a nyers, mégis érzelmes, drasztikusan birtokló, mégis figyelmesen körbeölelő szeretetet, ami a nő iránt érez.Két lábon járó tesztoszteronbomba.Idős kora ellenére, hihető, hogy szó szerint érzelmi, lelki rabságban tart egy olyan gyönyörű asszonyt, mint Stowe.Persze a rabság természetéből fakad, hogy ki akarunk törni belőle. A fiatal nők általában undorodnak attól, ha egy bizonyos kor után a férfiak szerelemmel vegyes szexulitással fordulnak feléjük, Quinn, a kevés kivételek egyike. Élemedett kora ellenére – a mozi készültekor 75 esztendős - nem öregember, hanem férfi, csupa nagybetűvel.A puszta megjelenése kivindikálja a tiszteletet. Megadja az esélyt a menekülésre, felajánlja Costner-nek, hogy menjen el, amíg még nem késő, ám Costner nem él a lehetőséggel.Vállalja a kockázatot, pedig Quinn a film során többször is érzékelteti, ha a "tulajdonához" nyúlnak, azt nem tűri! Olyan hiba ez, amit életünk során talán sokunk elkövetett már, persze kevésbé drasztikus következményekkel. Anthony Quinn ott ül az ágyon, szembesül a tényekkel, és arcára van írva minden.Düh, fájdalom, bánat, keserűség, és hideg bosszúvágy.Pedig..., ugye a pillája se rebben, igen, itt kezdődik az ösztönösen zseniális színész.Rezzenéstelen arc..., és mégis. Olyan közegből jön, annyira alulról, ahol csak az erő demonstrálásával lehet érvényesülni, ahol nem mutathat gyengeséget, ahol nincs kegyelem, mert különben az őt körbevevő közeg, megérzi az elgyengülést, és vége a hatalmának. Bosszúja mindent elsöprően gyilkos erejű, saját magát is elpusztítja vele, bár ezzel talán nincs tisztában azokban a percekben, amikor pörölycsapászerűen lecsap a szerelmespárra. Bámulatosan erős az utolsó képek egyike is, a kósza könnycsepp a szemben, talán már érzi, túllőtt a célon, sőt, biztosan érzi, ám van, ahonnan már nincs visszaút.Erő és érzelem, néha együtt jár, néha kizárják egymást. Pedig ugye, a megbocsátáshoz kell a legnagyobb erő.Mindennél több erő. A három színész, óriásit dob a mozin, Costner jóképű, magával ragadó, tele van érzelemmel, ördögien vonzó férfiassággal, fájdalommal, megszokottan remek, Stowe gyönyörű, szívszakasztóan gyönyörű, mint egy márványból faragott szobor, ám lett légyen bármely tehetségű is némely reneszánsz szobrász, azt a tömény nőiességet, érzékiséget, csodás elevenséget, esendő elgyengülést, ami megjelenik a karakterében nem lehet szoborba önteni, ehhez kevés a véső, ehhez eleven ember kell, eleven, érzékien élő asszony. Olyan asszony,aki egyszerre vált ki egy férfiból vad vágyat, és védelmező ösztönt. A jelenet a kocsiban, a nézőben is -persze, ha képes magát átadni a jelenet tömény, mégsem túlzó erotikusságának - megmozgatja a fantáziát, a vágyakat.Vannak mozik, ahol az efféle jelenetekkel nem kell spórolni, persze a megfelelő interpretáláshoz kell Costner és kell Stowe. A végső kép, a haldokló asszony Costner karjaiban, lehetne ez épp giccses is, túlzó, mesterkélten könnyfakasztó, de itt tökéletes és végtelenül fájdalmas. Veszélyes érzés a szerelem, könny, halál, pusztulás, és elementáris veszteség járhat a nyomában, ugyanakkor élni nélküle..., minek, mert tud szelíd is lenni, szépséggel, mámorral, gyönyörrel teli, megszépít, átalakít, csordultig tölt érzelemmel. Amíg tart…

Színes fátyol (2006) - Vélemények

2012-06-15 17:43.38

Nem a filmre céloztam, a kérdésed általánosnak tűnt, nem kötöttem a filmhez, a válaszom sem a filmhez köthető.

2012-06-12 17:29.56

Meg kell találni azt, aki igen...

2012-06-10 17:25.37

Valami hiányérzet maradt bennem, valami kimaradt, valamit kiloptak a filmből, és most hagyjuk az alapművet, hagyjuk William Somerset Maugham regényét, mert az adaptációk általában hiányosak, átírtak, kifilézettek, sokszor változik az alapkoncepció. Talán épp az hiányzott, ami hiányzott Norton karakteréből is, a szenvedély, a mélység, a tartalom, a valódi, a személyiségünk higgadtságát feladásra kényszerítő mindent elsöprő érzelem.A mozi első szakaszában ennek még nem szabadott megjelenni, hisz épp ez szüli a konfliktust, ám a végéről is lefelejtették, így a film számomra nem teljesíti a küldetését. Egy nőt nem így kell szeretni, és, ha így szeretjük, ne csodálkozzunk, ha ripityomra fog csalni, egy nőt nem úgy kell szeretni, hogy, ha végre vele tölthetjük az éjszakát, először élére állítjuk a papucsunkat az ágya szélénél..., egy nőről, akit szeretünk, le kell tépni a hálóinget, hogy érezze, mit jelent, hogy a mienk, szenvedélyt, gyönyört, és önfeladást kell adni neki..., teljes átélést. A szerelmet nem lehet kikényszeríteni, nem lehet kikönyörögni, sem elvárni..., de sokat lehet azért tenni, hogy a szeretett nő érezze, fontos..., fontos, mint ember, mint asszony, fontos a lelke, fontos a teste.Talán szerelmes nem lesz, de kialakulhat az a kölcsönös tiszteleten, megbecsülésen, és jó szexualitáson alapuló párkapcsolat, ami már elegendő egy hosszú távú együttélésre. Bár..., még a szerelem is kialakulhat. Ennek híján, a nő meg fogja keresni a kiskaput, és persze, hogy kiszolgáltatott érzelmi állapotában, kiéhezett érzékekkel, rossz döntéseket fog hozni, és értéktelen, arra méltatlan ember mellé fog sodródni, aki semmit nem lát benne, csak egy csinos pofit, meg egy jó szexet. Az ember hajlamos az önáltatásra, és hiába súgja meg az esze, hogy butaságot csinál, folytatni fogja, míg fel nem nyitják a szemét a tények, vagy egy jó szándékú ember. Sajnálom N.Wattsot, sajnálom, és megértem, szikrányi elitélnivalót nem látok abban, hogy megcsalja Nortont, és, ha tehetné el is, hagyná.Az ő helyében én is ezt tenném.Igaz, hogy nem szerelmes, igaz, hogy csak menekülés számára ez a házasság, de meg lenne benne az igyekezet, hogy jó asszonya legyen a férjének, ám Norton szerelme nem mélyről jövő, igazi szerelem, inkább csak egy hűvösen tárgyilagos, az érzelmeket szigorúan kordában tartó, dísztárgyi birtoklás. Tegyük még hozzá, az igazi szerelem, vagy megbocsájtó, vagy, ha akkora a fájdalom, inkább elengedő. Ellenben nem büntető. Az igazi szerelem egyetlen pillanatban mutatja meg az arcát, mikor Norton átsiklik a kérdés felett, valójában ki is a gyerek apja, mert már nem számít. A filmben a katalizátor, ami beindítja a jellemfejlődést, és hivatott lenne elindítani az elmélyülő érzelmek kialakulását, épp a büntetés, a kolerával sújtott kínai faluban való lét.Idáig még érthető is lenne, hogy ez a funkcója a történetvezetésben a büntetésnek, de egyszerűen nem érezni, hogy igazán beindulna valami, ami hasonlítana a szerelemhez. Inkább vívódás, lelki birkózás..., és várnánk a beteljesülést. Amikor végre úgymond egymásra találnak, kicsit bátrabb erotika, merészebb bemutatása a beinduló érzéki vágyaknak, több gyengédség, valami plusz, ami beindítja a néző fantáziáját is, de itt igazán ebből alig érzékelni valamit.Langyos az egész, olyan langyos és statikus, mint Norton karaktere, és játéka. Kedvelem Edward Nortont, nagyszerű színésznek tartom, de itt, úgy érzem rutinból hozza a szerepet, tiszteletet parancsoló az elhivatottsága a kolera elleni harcban, de, mint férfi...? Innentől kezdve tulajdonképpen nem is világos, hogy Naomi Watts az embert szereti-e meg, akire fel lehet nézni, vagy a férfit, akibe bele lehet szeretni. Miután egyszer sem hangzik el a bűvös szó, szeretlek...bennem megmarad a kétség. Sokkal finomabb, elegánsabb, sokszínűbb a női főszereplő játéka.Felnő a feladathoz, a jellemfejlődés ívét jól ábrázolja, a mellékszereplők meg remekelnek, Toby Jones parádés. Szépen kivitelezett, profin összerakott ez a mozi, remek képekkel, egészen különleges hangulatú, néha szívbemarkoló zenével, de korántsem egy műfaji alapfilm, precíz munka, de iparosmunka, nem több. Középszerű.

Friss levegő - Vélemények

2012-06-04 07:29.37

A magány, az elidegenedettség, és a kommunikáció teljes hiánya, kortünet, és kórtünet egyben.Kortünet, mert az elmúlt század utolsó évtizedeiben, valamint az az új évezred első évtizedében, mérhetetlenül felerősödő folyamat, és kórtünet, mert ez egyfajta össztársadalmi betegség. Az értelmes, értelmezhető, és komoly mondanivalóval rendelkező filmek egy része nyilvánvalóan sarkít, és egyértelműen használja a túlzás eszközét. Ez a film - mely azért erősen művészfilmes vonásokat hordoz - sem kivétel ez alól. A "tarri némaság" oly mértékben funkcionálissá válik a moziban, hogy abszolút képesek vagyunk elfogadni, hogy nem öncélú.Sőt, nagyon is meg van az oka, hogy filmes eszközként jogosan, pontosan eltalált módon használják. Ritka az a történet, mely történet híján is felkelti érdeklődésünket, sodorja előre magát, és megáll a lábán, lett légyen ez a mondat mégoly képzavaros is, és ritka az is, hogy szinte dialógok nélkül lecsorgó moziban egy idő után ne is keressük a dialógokat. Ez egy nem átlagos, nagyon melankolikus, szomorkás, elképesztően lassú menetű film, ám, ha valaki átérzi a hangulatát, tetszeni fog neki. Rég láttam ennyire kézzel foghatóan okos, jól felépített magyar mozit, mely nem feleslegesen művészieskedő attitűdökkel operál, csupán úgy sugallja saját elmesélnivalóját, hogy azért bőven hagy elgondolkodnivalót, a néző számára is, és nem érezzük azt a feleslegesen erőltetett entellektüel hozzáállást, mely jó néhány magyar rendezőnél megfigyelhető. A két szín világában elmerülő, egymástól mérföldnyi szellemi, lelki, érzelmi távolságban élő piros anya, és zöld lány szimbolizálja azt a sivár némaságot, mely áthatja ma a magyar családok tetemes részét. A teljes némaság persze ritka, de pont eben rejlik a lényeg, a film kiheréli azokat a felesleges, semmitmondó, napi verbális aktusokat, melyek kimerülnek, a köszönés, és a végtelenül tartalmatlan szó-váltásokban, melyek mögött semmi nincs. Üresek, minden valódi érdeklődésnek híján vannak. Sokan, pont így élnék meg egy napjukat, mint a filmbeli anya-lánya, ha képes lenne racionálisan átértékelni egy napját, és kifilézné a napi kommunikációját..., rögtön átlátná, egyszerűen nem maradna semmi. Pusztán a némaság. A film is néma hát, és mégis milyen sokat mondó ez a némaság. Statisztikák szerint napi néhány perc..., ennyi jut, ennyi, ami kifejezné a törődést, egymás meghallgatását, az odafigyelést, az aggódást, az együttes öröm átélését, és az esetleges támaszt a bánatban, ennyi idő erre nem elég. Ennyi idő csupán a költővel szólva a "fecseg a felszín, de hallgat a mély" megélésére elég. ..., és, ha ezt a fecsegést kivonjuk a képletből, ténylegesen üressé válik a kapcsolat. Az ember alapvetően igényli, hogy meghallgassák, hogy vele örüljenek, átérezzék problémáit, támaszra leljenek.Különben marad a sodródás. Sodródás, groteszken erőltetett társkeresés, szinte otthonként felépített munkahely, egy "rózsaszín" barátnő és egy tv sorozat, melynek hallgatásba burkolódzó megtekintése, rítus. Értéktelen rítus. A szappanoperák világa, pontos leképzése annak, mennyire abszurd, ahogy nagy többségében ma az emberek élnek. Sok helyen olvastam, nem a szavak, hanem a tettek határozzák meg az embert, valóban, de a tettekhez a szavak vezetnek. Nem tudom vigasztalóan átölelni, a boldogtalan szerelem bánatában vergődő gyermekemet, ha azt sem tudom, épp mi zajlik le benne, és, hogy épp mi zajlik le benne, azt onnan fogom megtudni, ha folyamatosan fenntartom vele, a tartalmas, és mély kommunikációt. Ördögi kör. Nagyon elidegenedik ez a világ, és bár most is épp az interneten keresztül kommunikálok a "világgal" és osztom meg más emberekkel a gondolataimat, mégis azt gondolom, az internet ebben, nagyban hibás.Nemhogy segítene abban, hogy azokkal osztozzunk a legbelső gondolatainkban, akik számítanak, és akikre akár számítani is lehet, hanem ellenkezőleg. Egy közösségi oldal bejegyzéséből előbb fogom megtudni, hol is járt előző nap a gyerekem, mit csinált, mit érez, mi jár a fejében, kik a barátai, mint a saját szájából. ..., és mire felismernénk, hogy ez hova vezet, mennyire távolra sodorja egymástól a családok tagjait, addigra késő, és mire felismernénk, hogy az ezeken az odalakon szövődő kapcsolatok legnagyobb része oly értékkel bír, mint a cipőnkre tapadt kutyapiszok, addigra már mindegy. Retro-szoci feeling, a díszletekben, és mobiltelefon a kézben, innen indultunk, ide érkeztünk. Azt hiszem sokunknak érdemes elgondolkodni rajta, min is kell változtatni, hogy ne oda "fejlődjünk", ahova a filmbéli, pirosban virító anya, és zöld lány, igaz a zöld, a remény színe ... Ez egy kifejezetten értékes, és megtekintésre nagyon is ajánlott film, igaz nem könnyű, igaz át kell egy kicsit érezni, fel kell venni a tempóját, de "valóságsók", "tehetségkutatók", két perces "mélyinterjúk" megtekintése közben, talán érdemes időt szakítani erre is..., még, ha nem is egyszerű.

Harcosok klubja - Vélemények

2012-05-26 09:05.49

Norton ez előtt a film előtt olyan jelentéktelenségekben ügyetlenkedett, mint az Amerika história X, és a Legbelső félelem, Oscar jelölés és Golden Globe besöpörve értük..., a többiben egyet értünk.

Most már elég - Vélemények

2012-05-26 08:41.51

Általánosítasz, nem kéne, Bordertown, Out of sight..., a hölgy tud játszani, és vannak értékelhető filmjei, hogy finoman szóljak...vagy akár a Shall we dance?, mely egy kedvesen elgondolkodtató limonádé, és mégis van benne tartalom bőven, a tánca Gere-rel..., nos, egyszóval lehet azért csemegézni tőle. Ezekben a mozikban nem bejárónőt játszik..., bár hozzám bejárhatna... :))

A hűtlen - Vélemények

2012-05-21 21:40.25

Azt hiszed, a tied, jó értelemben, de birtoklod.Ismered minden titkos gondolatát, tudod, hogy mire miképp fog reagálni, mindig az orrodban érzed az illatát, füledben a hangját, bőrödön bőre érintését, fejedben visszahangzik minden szava, minden mosolya retinád fogja. Szereted, és szeret ő is, hát azt gondolod ismered, nem okozhat meglepetést. Ültél az ágya szélén, ha beteg volt, és ült ő is a tiéden, ha te voltál az, illatos, gőzölgő kávéval fogadtad a felkelő napot, és egyben őt is, hogy örömet szerezz neki, boldog voltál, a boldogságától, és boldogtalan a boldogtalanságától. Azt hitted veled majd nem fog megtörténni, mert ő a tied, te az ővé, testestül-lelkestül, szőröstül-bőröstül. Egy valamit nem birtokolhatsz azonban a végtelenségig..., a vágyait nem tudod birtokolni, az csak az ővé.Jó vele és vágysz rá, jó veled ő is vágyik rád, de már nem csak rád.Szeretnéd azt hinni, örökké tart, amit te érzel, de nem, szeret, de a teste külön úton jár, szeret, de nem feltétlen csak tőled gerjed már benne a vágy. Először még távolságot tartasz, próbálsz nem látni, nem észre venni a jeleket, igyekszel hályogot vonni a szemedre, ez nem veled történik, ugyan már..., de egy idő után ez már olyan fokú önbecsapás, hogy cselekszel. A képek láttán még csak elindul a gyomorból az a szörnyű, erős, marokra fogó, szorító fájdalom, de még higgadt vagy, uralod az indulataid, és uralod önmagad. Ám a legrosszabb a fantázia, a vizualitás, elkezded látni, hallani, ami köztük történt. Az éjszaka a legkínzóbb önmarcangolás ideje, ott fekszik melletted, hallgatod szuszogását, álmatlan merevséggel nézed szeretett, megpihent arcát, és időnként végigsimítasz a haján.Képtelen vagy rá haragudni, mert szereted, ordítanál vele, és lehet, hogy előbb utóbb fogsz is, de nem akarod bántani, hisz szereted, de azok az álomtalan órák, lassan megölik a lelked, kiszipolyozzák az érzéseidet, és bénító bilincsbe szorítják az elméd. Látod, ahogy más öleli, és mást ölel, látod, látod, ahogy szenvedéllyel csókol, látod, mert ezzel vett le a lábadról annak idején téged is, látod más férfi nedvét a testén, látod a mámort az arcán, ami most nem neked szól, de látod, hisz ismered, láttad már korábban számtalanszor. Látod, ahogy feltárja testét, és egy idegent fogad magába, és látod, hogy ez mekkora gyönyört okoz neki, látod, hisz korábban téged fogadott magába ily gyönyörrel.Látod, ahogy mással teszi azt, amiről azt hitted kizárólagos privilégiumod van rá, mással teszi azt, amiről azt hitted, neked azért teszi oly örömmel, mert szeret..., lám pedig nem, a nyers testi vágy elég.Látod rajta az extázist, hallod a nyögését, és hallod, a másik férfi hálatelt sóhaját, azt a sóhajt, amiről korábban azt hitted csak tőled fogja majd hallani. Nem voltál ott, nem tudod mi történt, és mégis..., látod és hallod, ahogy vadul, kéjvágytól vezérelve egymásnak esnek, és azt is látod, ahogy két szeretkezés között összebújva megpihennek, talán ez még rosszabb, itt már nincs vadság csak meghittség, ami már majdnem érzelem...! A leki szemeid valóságos videokamerák, közvetítik a képeket az agyadnak, és annyira kikapcsolnád már, de nem tudod, ez a film végtelenítve lett..., csak forog-forog, hogy kínozzon, öljön, gyilkoljon! Mindent látsz, és szenvedsz, oly mérhetetlen fájdalommal szenvedsz, amit korábban el sem tudtál képzelni. Folytonosan büntetsz, de először csak önmagad, mert őt nem tudod, mert képtelen vagy nem szeretni, épp ellenkezőleg, néha azt gondolod, jobban szereted, mint bármikor, az idegen pedig még távoli, még nem gondolod, hogy majd találkozni akarsz vele.Ám eljön a pillanat, amikor már nincs tovább, odamész és beszélni akarsz vele, mert muszáj, és minden dühöd, bánatod, fájdalmad egyetlen őrült másodpercnyi pillanatba sűrítve lesújtasz rá, lesújtasz, mert elvett tőled valami értéket, és elvett tőled egy illúziót, lesújtasz, mert azt gondolod, felismerve egy nő sebezhetőségét, gátlások nélkül kihasználta a testét.A nő talán valóban nem rak egy ilyen viszonyba igazi érzelmeket, de lelke építményének egy puzzle darabkája odavész. Nem számolsz semmilyen következménnyel, nem gondolkozol, szédülsz, forog veled a világ, és büntetsz, de végre nem önmagad.Megkönnyebbülsz, fellélegzel, de hamar rájössz, amit tettél visszavonhatatlan, megbocsáthatatlan, és értelmetlen. Bűnhödni fogsz érte. ..., írtam már ide, igaz, de Lane szemszögéből és nem Gere nézőpontjából, valóban nehéz ítélkezni bármely fél fölött, talán ettől is olyan jó ez a film.

A házibuli - Vélemények

2012-05-20 11:10.34

Megboldogult kamaszkor..., de jó is volt. Az a kor, mikor reggel úgy ébredsz, nincs értelme az életnek, és még aznap este úgy fekszel, nincs szebb, gyönyörűbb misztérium a létezés puszta tényénél.Az a kor, mikor felismered, hogy tested nem csupán egy váz, mely alkalmassá tesz a járásra, gondolkodásra, cselekvésre, hanem vágyak szülőhelye, hormonok törnek elő a mélyéről, addig búvó patakként rejtőző szenvedélyek, érzelmek, kétségek, gyötrelmek, szépségek forrása.Friss vér buzog bennünk, friss vér táplálja azon szerveinket, melyek létezésére addig nem sok gondot fordítottunk, és friss vér áramlik keresztül a szívünkön is. Az a kor, mikor minden szerelemről azt hisszük, az örökkévalóságig tart, és minden fiúban, lányban a csodát leljük, ám lehet, hogy csak percekre, órákra, napokra. Az a kor, mikor minden csók megsemmisítően borzongató, minden csók merő bizsergés, minden csók örök emlékezet, pedig dehogy... Az a kor mikor az épp aktuális szerelmünk vállára hajtva a fejünket, belezúgunk az ajtón belépő ismeretlenbe, majd kiszeretünk belőle hamarább, minthogy egyáltalán képesek lennénk végiggondolni, hogy beleszerettünk. Az a kor mikor a legtöbb tökéletes hibát elkövetjük, amikor a legpofátlanabbak vagyunk a minket szeretőkkel, mikor gyűlöljük és imádjuk a világot egyszerre, mikor oly szerelmeket élünk át, melynek fényét nem fakítja, a tökéletes beteljesülés tökéletlensége, hisz minden beteljesülés magában hordozza a hibákat, a gondokat, és a megszokást. Az a kor melyre visszaemlékezve élemedett, tapasztalt, és megkeseredett önmagunk már azt mondja, ezzel az ésszel másképp csinálnám..., miközben tudjuk, hogy ez csak önámítás, mert dehogy is csinálnánk másképp. Az illúziók, elvesznek úgyis, a kamaszkor szépsége abban rejlik, hogy spontán zajlik, nem zavarja ösztönösségét élettapasztalaltból eredő tudatosság. Kevés összetettebb érzés van annál, mint kamasznak lenni, és kevés nehezebb megoldandó feladata van egy szülőnek, hogy miközben saját magánélete is épp egy válságos szakaszban őrlődik, törődjön egy kamaszlány érzéseivel, gondjaival, lelki szeszélye hullámait kordában tartva és kellőképp lekezelve. Egy kamaszt nem lehet "jól szeretni", csak okosan! Vele lenni, és megérteni, ha az kell, és elengedni a kezét, ha a helyzet épp úgy hozza. Ő ezt mindenképp csak évekkel később fogja felismerni, amikor megéli te rossz szülő leszel, aki nem érti meg őt, aki nem látja át, hogy minden problémád eltörpül, amellett, hogy az épp "ügyeletes" fiú, megfogta egy lány kezét, ám, ha szidni mered, neked esik, hogy honnan veszed a bátorságot...? Nincs ennél bonyolultabb, komplikáltabb, szebb, zűrösebb, és gyönyörűbb néhány év az életünkben, mint a kamaszkor. Persze erre is csak később jövünk rá..., mint szinte mindenre az életben..., és megmarad a nosztalgia, például akkor, mikor is megnézzük ennyi év után ezt a filmet, és kissé elérzékenyülve gondolunk vissza arra, a fene egye meg, hát, de jó is volt..., és felidézzük a lopott csókot a gimis bulin, azzal a barna hajú lánnyal, hogy is hívták..?Már nem emlékszem, és az érzésre sem, csak tudom, marha jó volt...! Nem mellesleg köszönjük meg ennek a mozinak, hogy egy olyan varázslatosan tehetséges, és mérhetetlenül vonzó, nagyszerű színésznőt adott a filmgyártásnak, mint Sophie Marceau!

Hullámtörők - Vélemények

2012-05-16 08:42.41

Az a film, amit már láttunk ezerszer, a történetvezetésben az ég egy adta világon semmi újdonság nincs, az "akciók" hosszadalmasak és néha unalmasak, a vége teljesen kiszámítható, egy kószán előmerengő meglepő momentum sincs benne, a vége giccses, nem mond semmi újat, és amit egyáltalán mond, azt is olyan nyögvenyelős sablonossággal teszi, hogy az már fájdalmas. Nagy rajongója vagyok Costner-nek, és az ő súlya, megjelenése, ereje, viszi azért előre a mozit, de most kivételesen meg kell dicsérjem Kutcher-t is, egészen hasonlított a tevékenysége arra, amit filmszínészetnek hívunk.Kellemes csalódás volt ez a számomra. A romantikusnak szánt szálat talán ne is boncolgassuk, mert akkor már inkább egy három hetes vízi hullát, az izgibb volna. Jó nagy patetizmussal csordultig itatott tucatmozi, könnyen megkajáltatható a tömegekkel, akik vágyják az efféle "műkatarzisokat", az igazi katarzis nem itt kezdődik, az csak jön magától, nem kell a pofánkba tolni ezerrel. Csendben jegyzem meg, ha nő lennék, nekem százszor inkább Costner, mint Kutcher, de miután férfi vagyok, maradok Sela Ward-nál, aki az évek múltával is alig veszített a vonzerejéből. :)

Férj és feleség - Vélemények

2012-05-12 17:25.00

Azt hiszem nagyon depressziós, világfájdalmas hangulatomban kaphatott el ez a kis szamárság, mert úgy a maga csajos mozi módján tetszett, persze kiszámítható, sablonos, de az időnként felbukkanó némi kedves humor, és egy két helyzetkomikum okán, el-el mosolyodtam rajta.Most pont erre volt szükségem.Egy kis felszínes, nagy odafigyelést nem igénylő szombat délutáni kikapcsolódásra. Küldetés teljesítve, láttuk, elfelejtjük, és ennyi, de szemmel láthatóan nincs is más célja a mozinak, csupán egy kis romantikus szórakoztatás. Filmesztéták, katarziskeresők, kritkusok kerüljék, nem nekik készült.

Vadidegen - Vélemények

2012-05-12 07:33.12

Közepesen kivitelezett thriller - pedig az alapötlet kifejezetten jó - az internet világának egy mocskos szegmenséről, ügyes csavarral a végén.Nem mondok nagy újdonságot azzal, hogy G.Ribisi nélkül a film színészileg szinte értékelhetetlen lenne. ..., amúgy ez persze csak egy szimpla krimi, nem kell belelátni többet, de alig van film tanulság nélkül, az internet minden kétségtelen, és kézzel fogható haszna mellett, igen veszélyes játszótér is egyben. (Halle Berry újra és újra állandó csalódás a számomra, gyanítom, a Szörnyek keringőjével el is lőtte a puskaporát.)

A remény rabjai - Vélemények

2012-05-07 13:38.39

Ha érvnek az számít, amit Te értesz rajta, akkor én maradok a benyomásaimnál, és az érvelést meghagyom az olyan szakembereknek, mint Te.

Összeomlás - Vélemények

2012-05-06 18:07.18

Félelmetes érzés, végigélni világunk összeomlását.Olyan szinten képes maga alá temetni, legyűrni, sárba tiporni minden hitünket és önbecsülésünket a puszta lét, hogy felmérhetetlen rizikófaktor lakozhat bármely emberben, ki ezt átéli. Számtalan ámokfutást láthattunk a média tálalásában, az utóbbi időben ráadásul már itt, a közvetlen környezetünkben, a saját otthonunk kapujában is. Nem maradt ez a dekadens "nyugat" privilégiuma, betört a nappalinkba, nyersen, valóságosan. A társadalmi együttélés játékszabályait betartva élhető csupán ez a világ, a ránk erőltetett kényszerzubbony ez, melyet, ha leveszünk, nincs tovább.Elszabadul az a pokol, mely ott lapulhat bármely kedvesen mosolygó szomszédban, ki másnap láncfűrésszel ront neki a családjának. Mikor elvész minden, család, feleség, munka, szeretet, kilépünk önmagunk világából, mely úgyis köddé vált már mindenestül, akkor, ha már semmi veszítenivaló nincs, akkor veszi kezdetét az a folyamat, mely a filmben bemutatásra kerül. Az életcélját elveszítő, kiégett, amúgy is mentálisan gyenge lábakon álló D-Fense pusztító road-movie-ja tulajdonképpen bármilyen trgikusan hangzik is, teljesen érthető, és potenciálisan rengeteg körülöttünk lehajtott fejjel szaladgáló emberben benne rejlik a lehetősége egy hasonló akció véghezvitelének.Olyan világot élünk, melyben nagyon törékeny az egyensúly, végtelenül egyszerű kibillenni a normalitásból, és átlépni egy határt, ahonnan már nincs visszaút. Korántsem kell ehhez pszichopatának lenni! A legveszélyesebb, mindig az, ha valakinek semmi veszítenivalója sincs, ha úgy érzi nincs már gát, ami visszafogja, nincs miért korlátok közé szorítani a dühét, ha nem váltják fel az apróját, ha egy ostoba szabály és két perc miatt már nem kap reggelit, ha a hamburger nem is emlékeztet a saját reklámképére, ha nem akarják hagyni átsétálni egy golfpályán groteszken nevetséges, öntelt öregurak, és, ha fogalma sincs közpénzből mi a túróért építenek át egy utat, teljesen feleslegesen..., csupa olyasmi , ami minket is bosszant nap, mint nap, csak épp nekünk még van miért visszafogni magunkat, minket vár még otthon a család, a gyerek, a feleség, a munka a felelősség, betartjuk a szabályokat, de vékony a határ, bármikor elpattanhat a cérna. Nem tudok tiszta szívvel haragudni D-Fense-re - persze egész addig, amíg egyértelműen a családja ellen nem fordul - mert az őt legyűrő indulat néha bennem is felüti a fejét, nem szégyellem, aligha van ember, akivel ez ne fordulna elő, mondjuk példának okáért, egy a mozgássérült parkolóba két helyet elfogaló fekete terepjáró láttán, kinek ne volna kedve egy százas szöggel megcirógatni a "nagy vas" oldalát?, vagy kinek ne nyilna bicska a zsebében a újnáci idióták gyülölködő lózungjai hallatán?, kit ne háborítana fel a az utcai erőszak, kit ne dühitene fel a bankok pofátlan "üzletpolitikája", telve vagyunk jogos indulatokkal, de türtőztetjük magunkat, mert így helyes.Az anarchia, az önbíráskodás, nem azonos a jogos társadalmi önvédelemmel, és D-Fense, inkább az előbbit képviseli, mint az utóbbit, mégis valahol megértjük! Egy tény, ha valakinél átszakad a gát, ott többnyire a háttérben a magánélet súlyos, és már valószínű menthetetlen válsága áll, van az a helyzet ahonnan csak két út vezet kifelé, az önpusztítás vagy a pusztítás, harmadik út nincs, és a két út vége többnyire össze is fonódik és eggyé válik.Az efféle ámokfutásokban már ott rejtőzik a suiciditás csírája, és kiváltó okai között ott a mérhetetlen magány, és az a mindent felemésztő keserűség, ami a fizikaival veteksző lelki fájdalmat okoz, és teljes kiüresedettséghez vezet.Erre az útra nem máról-holnapra lép az ember, hanem évek kellenek ahhoz, hogy kialakuljon az a veszélyes egyveleg, ami rávezeti, minden ellenérzésünk mellett, mindenképpen fel kell vetni ilyenkor a közvetlen család, és a társadalom felelősségét is, mert a legtöbb lélek menthető, de ma nem is akar senki semmit tenni, csak ítélkezni, szörnyülködni és megbélyegezni. A világ közönyös..., a működését fenntartó szabályok egy jó része pedig ostoba és alig-alig betartható, és bizony a családi videókat könnyes szemmel néző D-Fense láttán elszorul az ember szíve..., nem akart mást, csak hazamenni.

A hűtlen - Vélemények

2012-05-04 10:59.20

Bezony...!

2012-05-04 10:58.27

Eszembe se jutott annak venni, csak poénos volt, így szó nélkül hagyni nem lehetett! :))

Salt ügynök - Vélemények

2012-05-04 08:09.48

A "bőség" nálam betegség, úgy hívják grafománia..., gyógyulófélben vagyok, de állandóan visszaesek. :)

A hűtlen - Vélemények

2012-05-04 08:07.19

Vagy ki a fene...? Bár...,"vagykiafene" jó lesz új nicknek! :)

2012-05-03 11:03.01

Van bűntudat, legfeljebb lepúderezed, kifelé ez még működik, bár hiteltelen, de magunknak hazudni..., legbelül..., minek? Ha tényleg nincs, miközben félrekefélsz, akkor olyannal élsz, akit egyébként is utálsz, igaz, vannak mazochisták is.

Salt ügynök - Vélemények

2012-05-03 10:54.12

Nem, az igényesség esetleg, de majd lejjebb adom, ha úgy tetszik.

Válóperesek válása - Vélemények

2012-04-26 15:36.06

Kellemesen franciás, időnként kesernyés hangulatú, tanulságos komédia ez arról, hogy a legjobb szándék ellenére hova fajulhat el, egy kapcsolat, egy házasság felbomlása.Válásnál persze sokféle a kiinduló motiváció, a tökéletesen megromlott, élhetetlen viszonyokon keresztül a puszta elhidegülésig, bármi lehetséges.A váló felek viselkedésének impulzivítását, egymáshoz való viszonyulását nyilván nagyban befolyásolja, a mögöttes ok. Gyakorta előfordul, hogy amekkora dérrel-durral nekifognak a dolognak, olyan lendülettel el is hal a folyamat, mert rájönnek, nem egymással van bajuk, csupán bedarálta öket az élet.A mindennapok küzdelmes megélése. A filmben halomszám tobzódnak a sablonok, de ez természetes, akár a női, akár a férfi reakciók elég egy kaptafára húzhatóak.Mikoron a feleség rájön ura csélpcsapságára, és túllendül az első sokkon, a hagyományos női fegyvert veszi el, csábító hangulat, tengernyi gyertya, erotikus miliő..., majd kiderül, már három perc után, hogy megint csak ugyanarról tudnak beszélni, a munka és a gyerekek..., ők meg valahol elvesznek az egészben.Az egymásra "nem figyelés" kortünet, ebben a rohanó pénzhajhász világban, ez közhely.Átélik sokan.Időben való felismerése, annak, hogy nem a munkahellyel, és nem is a gyerekeivel köt az ember házasságot, hanem a párjával, és az érzelmi és idegi kapacitását megfelelő egyensúllyal osztja el, a körülötte élő legfonosabb személyek között, megelőzheti a bajokat. Miután a "csábító" módszer nem működik, jön a menetrendszerű böröndpakolás, majd a gondolkodási szakasz, és végül ha harc, hát legyen harc! Amitől a film mégsem annyira közhelyes, hogy mindezt most két válóperes ügyvéd szemüvegén keresztül láthatjuk, kik, társakként, pont azon dolgoztak mindig, hogy a válás békében, és barátságban follyon le.Persze könnyű erről idegeneknek prédikálni, és mindjárt más a szitu, ha közvetlen résztvevői, szenvedő felei a konfliktusnak. Mert konfliktus van a filmben bőven..., a gyerekeken való osztozkodástól kezdve, már eljutnak a bútorok láncfürésszel való "felosztásáig".Szomorkás percek váltogatják, a helyzetkomikumokat, néha mosolygunk, néha együtt érzünk. A tűzoltóval folytatott "direkten" kétértelmű párbeszéd roppant szellemes. A mozit áthatja az a "franciás" hangulat, amit lehet általában szeretni a francia filmekben, és a szereplők is megfelelően teszik a dolgukat.Néha a forgatókönyv kicsit elakad, megáll a film, néha pedig már zavaróan befigyel a sematizmus, de a jól eltalált hangulat miatt, ez összességében mégsem annyira zavaró. A film amolyan "félhappyend-del" zárul, a befejezés kicsit hirtelen, ezt a zavaró jelenséget, miszerint képtelenek normálisan, értelmesen, ne adj isten frappánsan levezényelni egy film végét, mintha, valahogy ott mindig elfogyna az ötlet, inkább az amerikai moziknál szoktam megfigyelni. Átlagos, de nézhető, nem túl szívderítő témája ellenére néha kifejezetten könnyeden szórakoztató film, aki nem vár csodát, nem fog csalódni.Billegett a három és a négy csillag között, de azért inkább három..., talán stílszerűen, mert az ügyvédpáros mottója is ez...1+1=3..., egy férfi - egy nő - egy pár, persze furcsa matek ez, de szerelemben még a matek is rendhagyó! :)

elejére ... 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 ... végére