Independence hozzászólásai

Ugrás Independence adatlapjára
elejére ... 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 ... végére

Szerelmünk lapjai - Vélemények

2012-10-11 23:07.14

Ha hideg fejjel lennék képes értékelni a filmet, fellelném számtalan hibáját, mert van neki, bőven, de nem tudom, nem akarom, csak a szépséget kerestem benne, a szerelem erejének gyönyörű varázsát.Sírig tartó mély szeretet, vak szenvedély, tomboló szerelem, hűség az érzelemhez, kitartás történjék bármi is, és persze szenvedés, ami minden igazi szerelem velejárója, nem gyerekjáték, így szeretni, de talán csak, így érdemes.Elfelejtjük ezt már, legtöbben azt sem tudjuk milyen ez, legtöbben giccsnek tartjuk, már az érzést is, nemhogy egy ilyen mozit, nincs már értéke a valódi érzelmeknek, a legtöbben szégyelljük, ha férfiként megkönnyezzük az utolsó képkockákat, legtöbben elzárjuk a lelkünket, becsukjuk a szívünket, nehogy megérintsen már valami, aminek értelme is van, mert ugyan minek van egyáltalán értelme, ha nem annak, ha tartozunk valakihez, kitörölhetetlen, bekódolt, mindenre kiterjedő átéléssel, fenntartások nélkül, szeretünk valakit, utánahalunk, akár..., mint a dédapám, a dédanyám után..., elbúcsúzott a családtól, leült egy fotelbe, és addig ült ott, míg csendesen el nem ment, az után, aki nélkül már nem volt értelme a másnapoknak... Szerencsés vagyok, nem tartozom a "legtöbbhöz".

Amerikai história X - Vélemények

2012-10-07 00:17.29

Mi a franc közünk van nekünk magyaroknak a harmadik birodalom eszméjéhez???, ha magyarnak érzed magad, gyűlöld ezt az "eszmét", mely eszme honfitársaid tízezreit küldte, ágyútöltelékként, az értelmetlen halálba. Egy arckép, ugyan, mit fejez ki? A gondolataid elárulnak, jobban, mint egy kigyúrt, szvasztikával teletetovált test, vagy egy kopasz fej. Nem attól vagy szánalmas és mégis félelmetes, ahogy kinézel, hanem attól, amit írsz! A harmadik birodalom eszméje sosem létezett, már az előtt porrá és hamuvá vált, mielőtt te vagy én megszülettünk volna, ostoba, és gonosz illúzió volt csupán nem több, ott lelte ez az eszme a sírját, hol megszületett, az a nép számolt le vele, mely egy rövid időszakban, megtévesztve képes volt rajongani érte..., de felébredt a normalitás, és a történelem szemétdombjára küldte ezen "nemes" eszmét, egy nép, mely képes volt szembenézni a saját bűneivel, és egészséges módon tovább lépni. Nem gyarapszik, nem él, megdöglött, csupán néhány elmebajos hiszi azt, hogy újraéleszthető, mert ők még ma sem ismerik fel a saját megtévesztettségüket, és azt, hogy egy anakronizmusnak hódolnak. Olyan korért rajongasz melyben nem éltél, mely kor valódi, gonosz természetét nem ismered, melyről csupán hősi mítoszokat táplálsz magadban, és orrodat már nem csavarja a hullahegyek bűze, melyet ezen kor kitermelt magából. Innen, ma, könnyű, benne élni nehezebb volt. Nem kenyerem a személyeskedés, de most epeömlést kapott a billentyűzetem, utólag általában megbánom. Olvasgatva ezeket fórumokat, komolyan, már nem lepődök meg semmin sem, sajnos, meg kéne...

Az Ördög Pradát visel - Vélemények

2012-10-05 23:55.36

De csacsiság, amit írsz, anyám... Miért lenne ettől még rossz életű?Megemlíteni szégyenkezve, hogy meghágták...??? Egy testi megcsalást soha nem kell szégyenkezve bevallani annak, akivel együtt akarsz élni a jövőben, minek, úgysem lehet igazán feldolgozni, csak betemetni, és megpróbálni felejteni, miért kéne felesleges fájdalmat és kínt okozni annak, akit szeret, az érzelmit meg úgyis muszáj bevállalni, csakhogy itt erről szó sem volt. Mellesleg, néha bele kell verni a fejünket a falba, hogy rájöjjünk arra, hogy bizony a fal kemény, és ha beleverjük a fejünket az fájni fog. Honnan tudod egyébként, hogy a csajt ez nem zavarja lelkileg, dehogynem zavarja, épp ettől józanodik ki, az ilyen tettek terhét, úgyis cipeljük magunkkal legbelül, ehhez nem kell jajveszékelni, de, ha élni akarsz tovább túldimenzionálni sem szabad. Ha akkor és ott, nem hentereg egyet a pasival, lehet, hogy beolvad és elértéktelenedik, így kapott egy hideg zuhanyt, és visszatért önmagához.

2012-10-05 23:34.34

Meryl Streep arcának változásai, felpillantásai, végtelenül elegáns mozdulatai, azok a finom nüanszok, a hidegen lekezelő hanghordozása, ez főleg persze eredeti nyelven domborodik ki igazán, ahogy vonul, mint a divat "Jégkirálynője"..., zseni, na! A téma lerágott csont, nyilván, Hathaway zsenge, de nagyon, Tucci imádnivaló, mint mindig, semmi valódi szikra, a mondanivalója gyér, és elcsépelt, mégis bitang ügyes kis film ez, nem tudom mitől..., talán a briliánsan összeválogatott zenéktől, a képi világtól, a dizájnerek jól melóztak, a színészi villantásoktól, valami egyszerűen megfogott benne. Egyébként érdekes és egyszavas megfogalmazást kaptam attól a személytől, akivel együtt néztem a filmet, a mondanivalójáról. Szemöldökráncolt unottsággal néztem, mikor a lány összefekszik az újságíróval Párizsban, de klisés gondoltam, hangot is adtam a véleményemnek, felsóhajtva megkérdeztem: -Most ezzel a faszkalappal, minek kellett lefeküdni? Mire a partnerem: -Hogy kijózanodjon! Milyen igaz, és tömör. Anne Hathaway karaktere a mozi végére felébred és kijózanodik.

Velem vagy nélküled - Vélemények

2012-10-04 23:28.58

Egy házasság egyben tartása pokoli nehéz munka, dolgozni kell rajta, nap, mint nap, mese nincs, ha előjönnek az üresjáratok, ha felülírják a napi gondok az egymás felé fordulást, jön a krízis, feltartóztathatatlanul, akár tetszik, akár nem, ez így van.Még a legharmonikusabbnak látszó együttélések is nehezen ússzák meg a válságot, alig van párkapcsolat válság nélkül, ritka, mint a fehér holló, de miért törvényszerű ez? Talán mert elfelejtjük, hogy minden perc számít, hogy soha nem szabad hagyni kialudni a tüzet, lohadhat a láng..., persze, egy szerelem sem marad oly erős, mint a kezdetekben, minden érzés tompul, minden vágy csitul, de amíg nem múlik el végleg, mert akkor már mindegy, amíg van parázs, dobni kell a lángok közé néhány fahasábot. Ebben a társasjátékban minkét fél játszik, unalmas frázis, hogy mindig a férfi, csak ő a hibás, a nőnek óriási szerepe van abban, hogy életben tartsa, és összetartsa a közös életet, szorosra zárja azt a kapcsot, ami két embert összeköt. A férfiak sokkal romantikusabbak, mintsem a fáma tartja, igénylik, szeretik, elvárják a spontán pillanatokat, a meleg öleléseket, a futó csókokat, a szépséggel, vadsággal teli szeretkezéseket.Ettől érzik fontosnak magukat, ettől marad meg bennük a vágy a párjuk iránt, és a vágy a hűségre. A legtöbb férfi nem az "új szex" miatt csalfa, hanem, mert ott kint..., kap valamit, amit otthon már nem, másfajta elismertséget, esze ágába sincs válni, csak érezni akarja, hogy vágynak rá, megsimogatják a hiúságukat, többnek érzik magukat, ez megelőzhető. A nők egy bizonyos korban elkezdenek főállású anyává válni, a férfi háttérbe szorul, pedig ő még mindig szeret, bizonyított tény, hogy a férfiak tovább birtokolják a szerelem misztériumát, mint a nők, a nőkben előbb alakul át szeretetté a lobogás.A nő elfelejt nő lenni a kapcsolatban, fontosabb befejezni azt a nyamvadt levelet, mint félredobni, és a hirtelen gerjedt vágynak utat engedve szeretkezni, ha hazaér a párjuk, nem szaladnak elé lisztes kézzel, hogy egy gyors vágyserkentő csókkal üdvözöljék, hanem panírozzák tovább a húst, előbb élnek a kötelességeiknek, és csak azután mernek élni. Írtam már valahol ezen a fórumon..., nem a vasalóhoz, a porszívóhoz, a munkához, és nem is a gyerekeikhez ment hozzá a nő annak idején, hanem a férfihoz, imádni kell a kölyköket, gondoskodni róluk, nevelni őket, szeretni őket, szinte fenntartás nélkül, de nem a férfi kárára. Ha odabújik a nőhöz a férfi a hálóban és elkezdi simogatni a hátát, hogy érezze bőre melegét, hogy feltöltődjön egy kicsit, nem feltétlenül azért, mert szexet akar, ne kezdjen el a nő nyafogni, hogy fázik a dereka, hanem gondoljon arra, fordítva, hogy esne ez neki. Másik kedvenc sztereotípiám a kapuzárás előtti pánik, nos legyünk erősek, ez bizony nem csak a férfiakat érinti, a nőket is, a férfiak nőkkel csalják a feleségüket, nem gumibabákkal, és ezek a nők is többnyire házasságban élnek, a nőknél ez előbb jön el, a negyvenes éveik elején, derekán, mikor elérnek szexualitásuk csúcsára, vonzóak még, vágyat keltenek a férfikban, de tele vannak, félelemmel, hogy már csak néhány év, és belelépnek abba a korba, amikor már nem kellenek majd senkinek, dehogynem..., a férjüknek, ha addig nem veszítik el.Elkezdenek kapkodni, titkos izgalomra vágynak, és hülyeségeket csinálnak. A hűtlen, ugye..., amúgy. Egy házasságon melózni kell, megőrizni az intimitást, a jó szexet, a spontán pillanatokat megélni, törődni egymással, adni egymásnak, odabújni a másikhoz, testben-lélekben egyaránt, elviselni egymás marhaságait, nem a párunkon levezetni, ha a gyerek egyest hoz matekból, néha portörlés helyett kéz a kézben sétálni egy nagyot, vasárnap délután sutba vágni a szennyest, a mosogatnivalót, és elbújni egy-két órára a hálóban, mindez simán működhet, ha van szeretet, van együvé tartozás. Ha nincs, ha elmúlt minden, ha kiürült, fényét vesztett az egész kapcsolat, ha már semmi sincs, mi összetartson, csak a közös lakáshitel, meg a kölykök, akkor be kell fejezni. De addig rajtunk múlik, csak rajtunk... Tudom nem minden gondolat kapcsolódik szorosan a filmhez, talán elnézhető, a mozi amúgy remek, a két főszereplő egészen kiváló, Pfeiffer utolsó pár percnyi kissé felfokozottan előadott jelenetében meg ott a rengeteg igazság...

Csak szexre kellesz - Vélemények

2012-10-03 23:16.36

Egyezik a véleményünk, nagyjából hasonló érzéseim voltak a film nézése közben, habkönnyű szórakozás, könnyed, kedves kis limonádé..., de hogy ne ismételjelek, egy lazán, csuklóból gallér mögé dobható, alacsony alkoholtartalmú koktél. Megissza az ember, és bár az íze nem marad meg örök emlékként, valahogy jobb kedve támad tőle... Portman mindig, mindenhol jó, Kutcher pedig ezekben a szerepekben nézhető, nem egy színész géniusz, de ide minek ennél több? Mellesleg engem, mindig egy melák, kissé bamba, de kedves bernáthegyi kölyökre emlékeztet, szívtiprónak kissé esetlen, és épp emiatt nem tud "haragudni" rá az ember. Én elnézegettem ezt a kis szamárságot szívesen, de a négy csillagot nem vállalom be :))

Temetetlen múlt - Vélemények

2012-10-03 16:05.43

Robert Zemeckis belekóstolt a thriller műfajba, és túl sokat tud a filmkészítésről ahhoz, hogy nagyon mellényúljon.Tűrhető színvonalú, misztikus elemeket sem nélkülöző darabot hozott össze, két húzónévvel, akik közül az egyik, valljuk be kissé statiszta szerepre kényszerült. Bátor vállalkozás volt, ennyire egyetlen szereplőre bízni az egész balhét, de bejött... Michelle Pfeiffer elcipeli a filmet a hátán, és szemmel láthatóan rá is hegyezték ki a történetet.Ford szinte minden "duettjükben" alul marad, nem tud olyan erővel jelen lenni, mint partnernője, bár mentségére szóljon a forgatókönyv sem rá épül. Pfeiffer finom csontozatú arca, érzéki vonalú, egyedi ajka, időnként fátyolos, időnként elgondolkodó tekintete, lebilincselően elegáns, könnyed játéka, odaszegezi a nézőt a képernyő elé, Zemeckis biztos kézzel irányítja a szerepében. Ford persze valóban érdekes kihívást kapott azzal, hogy negatív karaktert kellett megformálnia, de az utolsó talán húsz percet leszámítva, elég észrevétlen.A végén azért villant, ott megnyílik a szerep, és bebizonyítja, hogy nemcsak azért szeretjük, mert ő Indiana Jones, és Han Solo, hanem játszani is tud, meg rém szimpatikus egy pali, de ez persze szubjektív. Összességében egy kellemes esti szórakozást nyújtó mozi, nem lehengerlő, de korrekt.

Biutiful - Vélemények

2012-09-29 23:52.32

Életre szóló filmélmény, jórészt az itteni hozzászólások miatt néztem meg..., szerencse, hogy beleolvasgattam ebbe a topikba. Nem írok életről, halálról, leírtak itt már mindent, nem tudnék mit hozzáfűzni, maradok a személyességnél... Jártam Barcelonában, kétszer..., kóborló tudatlan turistaként, megfogott a város hangulata, az azúrkék tenger, a darukkal körbevett mindig épülő, de soha el nem készülő Sagrada Família, a Pueblo Español szűk utcácskáiban való sétálgatás, a La Rambla, az elém terülő város varázsos látványa a Montjuic hegy tetejéről, a soha sehova sem siető, végtelenül barátságos katalán emberek vendégszeretete, bikaviadal a nagy arénában, igen tudom véres, és mégis megfogott, lehet többet nem ülnék be rá, de egyszer látni és hallani az önfeledt "ollézást" egy-egy bátor és zseniális manőver láttán, látni a hatalmas fújtató állat és a hozzá képest oly gyenge ember küzdelmét, érdekes volt, tetszik vagy sem, egy kultúra része ez is, elítélhetjük persze, csak minek..., végigbuszozni a városon, és elszórva látni Antonio Gaudi különlegesen fantáziadús tervei alapján készült épületeket..., imádtam Barcelonát, az egyik legkedvesebb városok egyike, hol valaha volt szerencsém megfordulni. Azt az arcát láttam persze, amit minden turista, minden világváros kétarcú, Barcelona sem kivétel ez alól, nem voltak soha illúzióim, sok helyütt jártam, volt, ahol láttam a sötétebbik oldalt is. Szép emlékek, talán soha nem jutok el többet oda, és mégis, ezután, már nem kizárólag a fejem rejtekében bujkáló szépséges képfoszlányok idéződnek fel, ha a katalán fővárosra gondolok, hanem Uxbal csodálatosan egyszerű, lehangolóan szomorú, mégis életre tanító története. Nem érzem ezt igazán "művészfilmnek"..., oly eszköztelen, egy életút befejezése, néhány hét története, nyersen, mégis mennyi lélekkel és szépséggel elmesélve. Mostanában szentimentálisabb vagyok..., a kislány és Bardem jelenete a fürdőben, könnycsordító, minden hibájával együtt egy "jó ember" búcsúzásának kezdete..., bámulatos Javier Bardem játéka, vagyis..., nem is játszik, csak megél, átél. Aki teheti nézze meg, majd az utolsó képkockák lepergése után, a könnyeivel küzdve merengjen el azon, hogy mindezek ellenére, az élet mégis szép, néha kegyetlen, néha szívtelen, néha elvesz, néha fáj..., de szép. Én is győzködöm magam erről minden nap..., és mostantól, ha nagyon kiábrándult vagyok, eszembe fog jutni Uxbal...

Blue Valentine - Vélemények

2012-09-27 20:29.29

Döbbenetes végignézni valakinek a harcát, amiben már akkor elbukott, mikor még el sem kezdődött. Olyanért harcol, amit talán soha nem is birtokolt, a szerelem, nem kikényszeríthető, nem lehet érte könyörögni, nem lehet kiérdemelni, de harcolni sem lehet érte, vagy van, vagy nincs..., és ha nincs, akkor tovább sincs. Vége..., csak a reménytelenség marad, csak a küzdelem, a megaláztatás, a visszautasítás, a másikból áradó rideg érdektelenség, lehet a végkimerülésig "teperni" egy párkapcsolat újraélesztéséért, ha a még él a szeretet, a tisztelet, ha van valami mögöttes tartalom, amit az együtt töltött évek építettek fel, ám valami megbicsaklott, valamelyikük félrekefélt..., anyagi gondok..., ezer ok lehet, ami miatt megrogyhat a viszony, de mégis, ha hozzám ér a másik, melegség fog el, ha megsimítom a haját, elmosolyodik a lelkünk, a legnagyobb, legidegesítőbb, eszeveszett tányércsörömpölős, őrült veszekedést, egy szenvedélyes szeretkezés követi, ez mennyire jellemző, az egymást még szerető párok hányszor oldják a feszültséggel teli perceket egy csodás keféléssel, baj van, tudják, lehet szétmennek, lehet elválnak, lehet vége mindennek..., mégis kívánják még egymást, jó a másikkal lenni, mikor öröm még a másik elé lerakni egy csésze teát, mikor úgy érzem nem vagyok képes vele élni..., de valahogy nélküle sem. Ilyenkor, ilyenkor harcolni kell, mindhalálig, végkimerülésig, mert van értelme... Ebben a moziban már nem volt értelme..., néha a szívem szakadt meg a férfiért, oly szánalmas volt, de van-e szánandóbb, elesettebb, kétségbeesettebb egy reménytelenül szerető embernél...

David Gale élete - Vélemények

2012-09-25 20:14.28

Ernest Hemingway írta egyszer, hogy "Szép hely a világ, érdemes harcolni érte". A második részével egyetértek. - Hetedik Te hős akarsz lenni, igaz? Az igazság bajnoka. Csakhogy az embereknek nem az kell. Ők beérik a sajtburgerrel, a lottóval, a tévével. - Hetedik Azt hiszem, nem tudok olyan helyen élni, ahol a közönyt elfogadják, sőt, úgy értékelik, mintha erény volna. (...) Persze, könnyebb elringatni magunkat a drogokkal, mint szembenézni az élettel. Könnyebb ellopni valamit, mint megdolgozni érte. Könnyebb verni a gyereket, mint felnevelni. A szeretet, a munka erőfeszítéssel jár. - Hetedik Érdekes mondatok ezek egy különleges filmből, valójában azt gondolom, a magányos hősök mártíromsága sokszor hiábavalóság, mégis a magányos hősök vitték előre a világot, nélkülük szegényebbek lennénk, kevés már a hitem, és az a kevés is fogy, napról-napra, látva az egyszerű megoldásokra való törekvés előretörését. Ilyen egyszerű megoldás a halálbüntetés is. Könnyebb a bosszú, mint a szeretet, könnyebb gyűlölni, mint megbocsátani, könnyebb a szemet-szemért elv alapján manipulálni az embereket, és igazságtevőnek beállítani, egy embertelenül működő halálos gépeztet, és ezzel gyilkossá válni, mint értelmes módon büntetni. A halálbüntetés általi fenyegetettség nem riasztja el azt, aki ölni akar, viszont, ha mi is ölünk eggyé válunk azzal, amit elítélünk. David Gale egy magányos hős, megkeseredettségében is szépnek akarja látni a világot, és harcolni igyekszik érte..., talán nem hiába, hogy harcának módszerével egyet tudok-e érteni, ez már más lapra tartozik. ..., és hogy szép hely-e a világ? Mára már én is csak a mondat második részével vagyok képes azonosulni, harcolni érdemes érte... (Örülök a hasonló gondolkodásnak, remélem vagyunk egy páran.)

2012-09-23 23:17.46

Valójában, körülbelül két hete láttam, de szándékosan nem írtam rögvest hozzá, hagytam, had érjen... :) Meg mostanában igen rendszertelenül jutok net közelbe.

2012-09-23 22:51.37

SPOILER! Érettebb kamasz korom óta konzekvensen a halálbüntetés ellenzői közé tartozom.Tudom ez sokaknak nem tetszik, a környezetemben is rendszeresen "vajszívű libsinek" szoktak lehordani.Véleményem ettől persze még változni nem fog. Megrendíthetetlen vagyok abban a hitemben, hogy semmilyen rendszer, működjön az a legerősebb kontroll mellett is, nem veheti el egy ember életét, kövessen el akármilyen vérlázító bűntettet. Talán antagonisztikus ellentét merülhet fel, ebbéli véleményem és a között, hogy inkább elfogadom és megértem az önbíráskodást, mely nem tolerálható ugyan, mégis csupán egyes ember indulatai vezérlik, és veszélyes a társadalomra nézve eképp tehát üldözendő, mint egy tudatos, hideg kiszámítottsággal, politikai rendszer által kidolgozott szabályok alkotta keretek közötti gyilkosságot. A nagyszerű francia író és humanista gondolkodó, Victor Hugo szavai csengenek a fülemben...: Mit mond a törvény? „Ne ölj!” Mivel mondja ezt a törvény? Kivégzésekkel! „A halálbüntetés a barbárságot jellemzi örök időktől fogva” Joszif Visszarionovics Sztálinnak tulajdonítják a mondást, inkább vesszen ezer ártatlan, ha van köztük egyetlen bűnös, már megérte. Az ellenkezőjét állítom, inkább éljen ezer bűnös, minthogy egy rossz metódusban dolgozó mechanizmus, villamosszékbe küldjön egyetlen ártatlant. Gondoljunk csak a DNS-re, a vizsgálatok bevezetése óta számtalan mára már kivégzett emberről derült ki, hogy teljességgel ártatlan. Ha börtönbüntetésüket töltötték volna, most teljes rehabilitáció mellett élhetnének, mert az élet az egyetlen valódi érték.Elvétele bűn, ráadásul, ami az igazi baj, helyrehozhatatlan bűn, a halálból nincs visszaút, undorítóan visszavonhatatlan és végleges. Nem kell velem egyet érteni, többnyire nem is szoktak, de a film miután ezt a témakört járja körbe, hát ide tartozónak véltem ezt a néhány sort a személyes nézeteimről a kérdéskörben. A mozi mellesleg felkavaróan nagyszerű, gondolatébresztő, parádés színész játékokkal teli, csavaros fordulatokkal sem fukarkodó, egyszerre szórakoztató, és egyszerre szívet-lelket megmozgató darab.Kár, hogy teljesen feledésbe merült, én is csak a minap futottam bele, veszteség lett volna kihagyni. Kevin Spacey és Laura Linney játéka élményszámba megy, Linney itt jobb, mint Winslet..., a börtönben van egy jelenet, a második beszélgetés végén, mikor Kate Winslet karaktere elkezd rádöbbenni arra, hogy a kép sokkal összetettebb, mint gondolta, oldódik a magában kialakított prejudikáció, tekintete megtelik együttérzéssel, töprengéssel, előbújik az ember, ott, ahogy összefonódik a tekintete a férfiéval..., ott bizonyítja, hogy milyen kivételes képességek birtokában van, meg az utolsó néhány perc... Csodás film ez, aki teheti nézze meg, akármilyen is a beállítottsága a halálbüntetés ügyében, mert itt azért más morális és filozófiai tartalmak is megjelennek, példának okáért, van-e értelme egy tudatosan vállalt halálnak, menthetünk-e értéket a halálunkkal. Van-e értelme David Gale életének és halálának, és, ha van, van-e joga megtenni, amit tesz? Ezekre e kérdésekre mindenkinek magának kell megkeresni a választ, önmagában, legbelül. Winsletnek azért "megkegyelmez", a kazettával felmenti az egy életre szóló bűntudat alól... Nagyon-nagyon ötcsillagos mozi ez...!!!

Kit kellene bannolni és miért?

2012-09-22 22:29.23

A szvasztikát is a facebookon találtad vajon, mert ezekkel a jelekkel nincs gond, de arról akkor is rossz asszociációim támadnak, ha nincs a sarkára állítva..., remélem nem csak nekem.

Parfüm: Egy gyilkos története - Vélemények

2012-09-15 00:37.17

Nincs tökéletesség szeretet nélkül, alkothatsz bármily zseniálisat, megvalósíthatod önmagad abban, amit a sorsod utadnak szánt, mert tehetséged abban a szegmensben messze az átlag fölé emel, lehetsz elképesztő, káprázatos érzékekkel megáldva, megteremtheted a saját univerzumodat egyetlen életcélba sűrítve, megteheted, hogy minden szépség mellet elmész, hogy felismerve a világ gonoszságát, gonosszá válsz magad is, nem értékeled az életet, húsként tekintesz a női testre, mert csak egyetlen "alkotóelemét" keresed annak a gyönyörűségnek, amit egy szép asszony, vagy lány meztelen teste nyújthat, azon kevés szépségek egyike ez, mely egyébként örök, és amiért dicsérhetjük gondtalanul a teremtőt, megteheted, hogy nincs értéke az életnek a szemedben, mert minden elvett élet csupán a végcél felé terel, ölsz ugyan, de csupán eszköz az élet, és eszköz az élet elvétele is, nem moralizálsz ezen, megalkotod a tökéleteset, évtizednyi kemény szenvedés, lemondás árán..., de ugyan mit is ér ez, ha nem szeretsz, és nem szeretnek. Felfalod önmagad, felfal a világ, és bár a végtermék oly egyedi tökély, hogy felülmúlhatatlan, mégis önmagát semmisíti meg, veled együtt. Szeretet nélkül nincs élet, csak téblábolás, tétova keringőt jársz karba fogva a múló éveket, és elhal, kiürül, elpusztul a bensőd..., nincs értelmes élet, szeretet nélkül. Nincs a létezésednek értelme szeretet nélkül..., az egyetlen tökéletesség ilyenkor már csak a halál, az egyetlen mi megszabadít béklyóidtól, az elmúlás, a felolvadás a semmiben, miközben abban bízol, hogy legalább haláloddal adsz..., talán környezted néhány tagja gazdagodik általa, mikor a csúcsra érsz, na...pont akkor veszel el, mert megszűnik az életcél, csak a néma lélek jajongása marad, mely visszhangozva kong üres elmédben... Szomorú és meseszép film ez, árasztja magából a gondolatébresztő perceket...

A tetovált lány (2011) - Vélemények

2012-09-15 00:12.12

A film, egyszerűen egy Fincher-hez méltó profi, tiszta, hajszálpontos munka, ennél talán nem több, de miután egyéb munkáival szemben makulányival sem akar többnek látszani egy okosan, gondosan felépített kriminél, ezzel nincs is probléma.Kicsit talán elnyújtott a játékidő, de ezért kárpótol a nagyszerűen elővezetett mozis eszköztár, aminek a rendező birtokában van, jól használja őket, érti a dolgát, a figyelmünk nem lankad.Sokkal többet magáról a moziról elmondani csupán agyonspoilerezett szócséplés lenne, felesleges... Ellenben én, személy szerint Rooney Mara megjelenése, kisugárzása, és egyszerűen elővezetett, sallangmentes játéka mellett szó nélkül elmenni nem tudok. Mihelyst megjelent a színen, csak rá lehetett figyelni, vonzotta a tekintetet, miközben ő alig emelte ránk a tekintetét, no..., nem a szépségével, nem a feltűnő megjelenésével, nem az extremitással, hívta fel magára a figyelmet, hanem valami alig megmagyarázható külön leges erő áradt belőle, miközben többször is bebizonyosodott kiszolgáltatottsága, esendősége, gyengesége. Remekül ötvözte ezt a kettősséget, lesütött szemmel játssza végig a szerepét, ám, ha mégis felpillantott, vagy vadság, vagy tűz vagy szeretetéhség, vagy szánni való megalkuvás, vagy olyan átütő acélosság bújik elő belőle, amit tehetség nélkül nem lehet prezentálni, nagyszerű választás volt a szerepre, én miatta élveztem a filmet az átlagnál jobban. Nem szép a szerepében, direkt ilyenre van színezve a karakter, és mégis furcsa mód még, mint nő is megfogott..., valamiért szeretem a nem átlagos értelemben vett női figurákat..., átlagosból, szépből, gyönyörűből, jó testűből, van annyi, hogy Dunát rekeszthetünk velük, de az egyéniség ritka madár, és legtöbbször az egyéniségeket keresem..., az életben is.Rooney Mara ebben a filmben megkerülhetetlen egyéniséget formál, Finchernek van szeme...

Az utolsó mohikán (1992) - Vélemények

2012-09-12 11:59.54

Nem itt vágtam le.

2012-09-12 10:12.12

...,és ezeket jól is szűrted le.

2012-09-07 21:25.53

Te szimplán hülye vagy, de rá se ránts. Egyáltalán van valami halovány fogalmad arról, hogy mit fejez ki a gyülőlet szó..., aligha.

2012-09-07 21:13.37

Én nem azt írtam, hogy ez a film, hanem azt, hogy ennek a filmnek a címe..., nem mindegy.A különvélemény, mint eltérés a mainstream gondolkodástól, eddig úgy tapasztaltam ez jellemző Rád, na ezt tisztába tettük...:)

2012-09-05 22:42.10

Már hogyne számítana..., abban a közegben abban az élethelyzetben, a testi együttlét megszázszorozhatja az amúgyis feltámadt erős érzelmeket, olyan municióval tölti fel a szerelmet, olyan erős kapocs alakul ki, mely összefonódva a lelki kötelékkel, bármire képessé tehet, Mann nem véletlenül akarja ezt tudatosan érzékeltetni..., nem hiába a mondás, létezik szex szerelem nélkül, de nincs valódi megélt szerelem szex nélkül, legfeljebb a kõzépkori trubadur kõltészetben..., vagy a lányregényekben. Trash, rólad nekem mindig egy filmcím jut eszembe...,Különvélemény. Zárójelben jegyzem meg ezt nem negatív felhanggal írtam. :)

2012-09-05 19:18.02

Tabu volt róla beszélni, de ne legyenek kétségeid, a nő akkor is csak nő volt, a férfi meg férfi, ha begerjedtek dugtak, főleg akkor, ha még abban sem lehettek biztosak, hogy megérik a holnapot, és főleg akkor, ha olyan erős érzelmek zongoráznak végig rajtuk, mint ebben a helyzetben, ha ösztõn és érzelem találkozik ledőlnek a gátak, elég öreg vagyok már ahhoz, hogy tudjam..., és ne csak tippeljem. ;)

Michael Clarke Duncan - Vélemények

2012-09-04 22:27.12

Egyedi karakter volt, meglepett a hír, az a "halhatatlan" típus volt, de hiába nő akármekkorára is az ember a nagy kaszást ez nem hatja meg..., nyugodjék békében.

Az utolsó mohikán (1992) - Vélemények

2012-09-04 22:11.40

Nos, ilyen egy valódi rajongó ;) És hát kedves Xenikee, persze, hogy akkorát keféltek, mint egy ház, nem volt ez elég egyértelmű, dehogynem. Mellesleg tanulj meg angolul, mert ez a vergődés a szinkronnal, már kínos egy kicsit. :) Hogy miért "űvölti le a haját" a vízesésnél, abba már nem bonyolódnék bele, még néhányszor megnézed, és megfejted Magad is...

Üvegtigris - Vélemények

2012-09-03 07:18.55

Nem bírom, nem tudom, nem fogom megszeretni, Rudolfot kedvelem, leszámítva a mindig tévét, tehetsége kétségbevonhatatlan tény, ennek a filmnek a humora azonban nem az én humorom, száraz vagyok ehhez, vagy csak öreg..., vagy szimplán unalmas, nem a film hibája, az enyém..., nekem ez nem a magyar valóság görbe tükre, ez csak siman görbe valóság nëlkül, aki szereti rajongjon, itt valószínű én nem látom a fától az erdőt...

Elsodorva - Vélemények

2012-09-02 00:55.55

Érteném és jogosnak tartanám a kifogásaidat, ha a film a bűnős viszony társadalmi és erkölcsi el illetve megítéléséről szólna..., ám még véletlenül sem arró szól. A mozi ennél sokkalta árnyaltabb, és kevésbé elcsépelt témát boncolgat. Két frusztrált és elfojtásokkal teli ember kapcsolatának elmëlyülése és a viszonyuk kiteljesedése amit itt elénk tárnak. A diáklánnyal folytatott szenvedélyes testi kapcsolat maga a katalizátor, ami bár rögős úton, de végkép megmutatja a két föszereplőnek, az egymás iránt érzett szerelem valódi természetét és szépségét. Abszurdan groteszk, mégis megindítóan emberi a fényben való szeretkezés, a nő a ruháival együtt ledobja magáról a lelki gátakat is, rengeteg finomsággal, érzékenységgel megrajzolt jelenet található a moziban, rá kell hangolódni és nem feltétlenűl a racionális énünkkel nézni a filmet. Néha vegyük már elő a szívünket is, különben a katarzis nem befogadható, és sok nagyszerű lélekfelszabadító érzést dobunk ki az ablakon...

2012-09-01 23:55.26

Kár, hogy mindössze ennyi jött le, Neked..., mert ez amúgy egy nagyszerű színészi játékokkal és mély tartalommal megspékelt dráma, a diáklány valóban szëp, de ez csak a film eszkőztárának része, ám kapirgáljuk csak a felszínt, ha már más nem megy...

Anna Karenina (1997) - Vélemények

2012-08-31 10:41.32

Az élet végtelen szövevényes kapcsolatrendszerek indáival képes körbefonni az arra felkészületlen és mindenen túlságosan sokat töprengő védtelen lelkeket.Úgy tapogatódznak maguk körül, mint egy kisóvodás, minden tudatosság, amit felépítenek magukban köddé válik, eloszlatja az első kikeleti napsugár. Az Annát körülvevő emberi közösség egy nagy bokor, az ágak zöldek, levelekkel teliek, csak egy ág lóg ki, dacolva a széllel, viharral, nehéz, vizes hó terhével, ónos esővel, minden csapással, amit az élet nevű változékony időjárás rá mér. Ezen az ágon a szerelem volt a bimbó, a virág, a levél, attól telt élettel..., most szárazon áll, egymagában, és csak arra vár, hogy egy határozott, a levegő könnyednek tűnő, mégis nehéz terhét cipelő fuvallata a földre döntse, hogy majd eggyé válhasson a nedves avarral, és lassan átadja magát az enyészetnek. Száraz ág, mely már nem termel új rügyet, hiába is simít rajta végig az élettel teli kósza napsugarak meleg fénye..., szomorú ez és hiábavaló rajta töprengeni, mint, ahogy hiábavaló töprengeni az örökkévalósággal dacoló jéghegynek is azon, miért is lesz temetője a végtelen óceán mindent könyörületesen elnyelő, vigasztalóan sötét mélysége. Az ember mégis töpreng, mert megátkozta, megáldotta a sors, vagy Isten, ki, miben hisz, az elmében cikázó gondolatok sokaságával, vágyakkal, érzésekkel, bizonytalansággal, félelmekkel..., az ember ettől gyenge, mert gondolkodik, és nem hagyatkozik az ösztöneire, nem bízik a szívében, nem az érzések diktálta országúton járja a számára kirótt utat, hanem mindig keresi az elágazásokat.Ha szerencsés, nem találja meg őket, ha szerencsétlen rálel egyre, és tétova lépéseket tesz az ismeretlen irányba, rózsakertet remél a távolban, és észrevétlen csetlik-botlik a szakadék felé..., minél értelmesebb, minél erősebb, minél összetettebben gondolkodik annál inkább hajlamos egy nagyon rossz utolsó lépéssel belezuhanni a semmibe, és az összetört csontjai felett az elmúlására váró keselyűk szenvtelen szemébe nézve megkérdezni...Miért? Ők nem fognak válaszolni, legfeljebb kárörvendő rikácsolással marnak a húsába, miközben a tüdő még lélegzik a szív még dobog, de már valahol nem él, létezése puszta illúzió.Merő önámítás, üres porhüvely, ahol ez a hüvely még a biológiai parancsokat követve vért áramoltat a szerveibe, és amikor ez a véráram lelassul, erejét veszti, már nem pumpál annyi életerőt az agyba, akkor jön el az egyetlen napi öröm..., a morfium.A csalóka kábulat egy kis megsemmisülés, jólelkű, békés terítő a szenvedő szerves anyag és a megfoghatatlan lélek fázós testén, az ébredés a kiábrándító valóság, a reménytelen másnapok kijózanító valósága.A Buddhista pokol nem tüzes, hanem hideg, számukra életterük kegyetlen mindennapjaiban a pusztító hidegben manifesztálódik a pokol rémálma, a hideg öli meg őket, veszi el a termésüket, a hidegben fagynak meg a hágókon az utazók, a hidegben pusztulnak el az állataik, a hideg az ő pokluk.Az ébredés is ilyen hideg, üres és hideg, akár a buddhista pokol.Mert a pokol bennünk van, ne kint keressük, ne a bibliai üstökben, valahol legbelül a mélyünkben van a pokol és ott trónol az a diabolikus szörnyeteg, mely, ha hagyjuk uralma alá veszi a testünk minden porcikáját.Legfőképp az elménket. A boldogtalanság maga ez a pokol és Lucifer üli örömünnepét, ha látja boldogtalánságunkat, mely még életünkben betemet, eltemet, maga alá teper, legyőz, kábító csendességgel vesz minket körbe. Annát körbe vette. Az a boldogtalanság, ami Annát élete utolsó napjaiban átölelte, az rosszabb volt, mint akár a hideg, akár a tüzes pokol, hisz mindkettő előbb vagy utóbb megöl, ez nem öl meg, csak emészt, kétségeket ébreszt, kiutak után nyomoz, de, akár egy rossz scout a vadnyugaton, eltéved, körbe-körbe jár, válaszokat keres, kérdéseket tesz fel, és félrevezet.Hasonlatos az őrülethez, hol az őrült látja józannak magát, és bolondnak a környezetét, miközben nem látja, hogy sem ő nem józan, sem a a világ nem őrültebb, mint máskor.Csak ugyanolyan egyformán utálatos, akárcsak eddig.De vagy itt találod megy a helyed, vagy sehol. Anna elveszett... Közepes film ez, szinte semmit nem ad vissza minden idők egyik legnagyobb orosz írójának káprázatos zsenialitásából, és a regény mélységéből, a színészvezetés, és Anna karaktere is tévedés.Nem Marceau hibája ez, ő hibátlan, hanem a rendezésé. Ellenben az utolsó tíz perc…, szívszaggató, amit ez a gyönyörű, káprázatos színésznő ott művel…, a kocsiban együtt ülünk vele, a peronon ott állunk vele, és vele ugrunk…, tekintetében mélységes fájdalom és a tudatosan meghozott döntés felett érzett bizonyosság, valamint a teljes elveszettség felett érzett mérhetetlen bizonytalanság, olyan kettőség ez, ami megmagyarázhatatlan, csak az élheti át, akivel megtörténik… Vajon, hogy képes a tekintetben, a szem kifejező erejében megjeleníteni mindezt, miképp képes valaki, aki talán, vagy remélhetőleg soha nem élte ezt át, ránk önteni? A magányosan, kétségbeesetten a halálba menekülő erős asszony teljes összeomlását kifejező pillanatokat átsugározni ránk, átsugározni úgy, hogy férfiként is könnybe lábadjon a szemem, miképp lehet ezt eljátszani, szembenézve egy kamerával, hova kell egy színésznőnek „leküldeni” a lelkét, hogy mindezt hitelesen ábrázolni tudja…, nem tudom megfejteni! Megrázó, és felejthetetlen pillantok ezek, ha másért nem is, ezért mindenképp érdemes megnézni a filmet…

Rejtély (2005) - Vélemények

2012-08-25 17:41.01

Haneke egy kicsit a bolondját járatta velünk, teljesen szétcincált, elaggott mondanivalót cipeltet a filmmel, még csak a ráncfelvarrás sem izgatta, szinte hányavetien ránk bízza a közepesen jómódú polgárcsalád sötét „titkának” a megfejtését, mely téma hasonló módon számtalan irodalmi, színpadi, filmes műben került már feldolgozásra, nevetséges és katasztrofális lenne gyermekkori botlásainkat olyan szinten a hátunkon hordozni, miképp itt teszi a főhős, hat éves korára gyakorlatilag csupán elmosódott képkockák formájában emlékezik vissza bárki is, ez egyszerűen lélektanilag nem állja meg a helyét, egy nüansszal idősebb életkor hihetőbb lett volna, apró hiba, de hiba, ráadásul eléggé elcsépelt, az a monoton és igazi mélység nélküli őszintétlen kapcsolat, ami a házaspárt összeköti, szinte már típusos, vajmi kevéssé hökkentem meg rajtuk, Hanekétől többet vártam. A forma, ahogy tálal, viszont egyedi.A felvett képek, a videokazetták képei, és a való élet összemosódik, alig elválaszthatóak egymástól, a váltások. Lassú, néha céltalannak tűnően lassú a menet, dobolunk a szék karfáján, majd váratlanul erős konfliktus, jó párbeszéd, és utána ismét, zene és vágások nélküli percek.Áll a film, mint a cövek.A történet lehorgonyoz…, majd nincs is történet, évszázadoknak tűnő ideig semmi nem történik, csak forog a valószínűleg amúgy is csak fikciós videószalag, és mi megfigyelünk, mintha távcsővel lesnénk valakinek az amúgy elég unalmas életét. Persze valójában nem unalmas, de ami történik, belül történik. Daniel Auteuil fejében. Gyanítom a film nem kizárólag a nézőknek szól, hanem a kritikusoknak, és „műélvezőknek” is, ők szeretik ezt, rögvest mögé látják az eredetiséget, újszerűséget…, a „művészfilm” attitűd minden ismérvét. Ügyes… Mindemellett, a film mégiscsak erős mondandóval rendelkezik, csak számomra nem hiteles a háttér, ám, ha ettől eltekintünk, nyilvánvaló miről szól. Minden tettünk előbb vagy utóbb következményekkel jár ránk nézve, lett légyen ez akár jó, akár általános értékrend szerint elitélendő tett. Nem ússzuk meg, kísérteni fog, utánunk nyúl, akkor tör ránk, amikor nem is számítunk már rá, mikor már hajlamosak vagyunk elfelejtkezni róla…, de a lelkiismeret megszólal, rém-álmaink lesznek, izzadva ébredünk, mit lehet azzal, akit a tettünk pocsék élethelyzetbe sodort, hogy élhet, dühösek leszünk a saját lelkiismeretünk háborgásától, magyarázkodunk önmagunk és közvetlen társunk előtt is „önigazolunk”, szégyenkezünk, majd végül még nekünk áll „feljebb”, egész addig, míg nem szembesülünk azzal, hogy amit annak idején gonosz csínynek gondoltunk, vagy éppen csak egyszerűen magunkra gondoltunk, magunkra koncentráltunk, csak arra, nekünk mi a jó, nem számolva a következményekkel, egy másik ember életét végkép és örökre tönkre tette, a videokazetta maga a lelkiismeret, ez aligha kérdéses, és mi nézők „homevideózunk” egyet a rendezővel együtt. A tönkre ment, boldogtalan, sivár és szomorú élet meghökkentő brutalitással ér véget, az ember szinte nem kap egy pillanatra levegőt, benne reked a szusz, nem hisz a szemének. Haneke tud sokkolni, a falra fröccsenő vérfolyam, és a zsákként elzuhanó test látványa hosszasan elkíséri a nézőt. Jól ábrázolja mennyi az élet…, egy mozdulat, és vége. Daniel Auteuil óriási hibázik, és kegyetlenül meggyilkol vele egy embert, mert fizikailag lehet, hogy csak évtizedek múlva kulminálnak idáig az események, de mindig úgy tartottam, lelkileg meghalni, nem sokkal jobb, mint egy utolsó lélegzetvétellel elbúcsúzni a világtól. Már nem csak úgy tartom…, tudom is. Haneke biztosra ment, egyszerű téma, két remek színészi alakítás, fondorlatos ügyességű képi világgal, valamint tempóval leforgatott mozi, és egy nyitott, a nézők fantáziájára bízott befejezés, garantált volt a díjeső…, teszem hozzá a legjobb vágáson egy kicsit azért elmosolyodtam, aligha ezen a filmen kellett „kicsorbulnia” a sok munkától a vágóollónak.

Hálózat (1976) - Vélemények

2012-08-19 01:51.34

Sokan várták elementáris eufóriával a rendszerváltást, demokrácia, szabadság, nem kizárólag „dollárboltban” lehet majd tic-tac cukrot kapni, már, ha emlékszünk még a dollárboltokra, kispolgári jólét, „nyugati autó”, és persze a tévé csatornák áradata, amit mindössze azok ismerhettek felszínesen, akik bejárták már a nyugatot, és tapasztalhatták azt a médiadömpinget, ami már ott akkor javában zajlott.Ezernyi Tv és rádióállomás, milliónyi csatornán áramló értékes és értéktelen információáradat minden mennyiségben. Jórészt persze csalódás volt az osztályrésze a naiv többségnek, mert a szabadság korlátozott, a boltok polcain önmagukat fogyasztásra felkínáló árutömeg, anyagilag elérhetetlen, a média pedig népbutító, hazug és legtöbbször egyszerűen ocsmány, talmi gusztustalan „termékekkel” próbálja eladni önmagát és a nézettségen keresztül megfejni a reklámozókat. Majd negyven évvel e zseniális film megtekintése után úgy érezhetjük a mozi üzenete váteszi, aki filmre varázsolta e remek párbeszédekkel tarkított hajszálpontosan precíz alkotást, az jövőbelátó képességekkel rendelkezett. Az a mérhetetlen cinizmus, ami kikiabál ránk, az a tömény anyagiasság, ön-pusztító karriervágy, a magánélet teljes háttérbe szorulása, a minden gátlást legyőző előrejutási vágy, a pénz isten előtti tisztelgés, undorító egyértelműséggel fejezi ki ennek a világnak a mocskosságát, azt a mocskosságot, ahol az egyéni ember számoszlopok, diagrammok mögé bújva éli a mindennapjait, és nem ő számít, gyengeségeivel, mentális betegségével, magánéleti gondjával-bújával, csak a siker, ami vele elérhető, és a probléma, amit a személye okozhat. Bámulatos tisztánlátás, és pragmatikus hidegség sugárzik át minden képkockából, negyven év multával, a minket körülvevő mai magyar valóságra ismerhetünk, talán még nem ölünk a kamerák kereszttűzében, de a karaktergyilkosság is ölés, csupán legális, de ettől még ugyanannyira tisztességtelen és etikátlan. Karaktergyilkosságokra a magyar média is számtalan példát tud felmutatni, némelyik nyilvánvaló megrendelésre. Szánandó a főhős kihasználtsága, és döbbenetes az a manipulatív képesség, miként e dobozon keresztül tökéletes tömegpszichózist lehet elérni, talán nem véletlen, hogy egy forradalom idején még ma az internet idején is a tévé az a kommunikációs csatorna melynek megszerzése stratégiai cél. Hosszú évek óta nyilvánvaló tény, hogy a globalizáció mindent átszövő érdekrendszere, de tulajdonképpen az EU létrejöttének és működésének egyik fő célja is a profit hajhászásán és a minél nagyobb haszonszerzés reményén túl a háborúk elkerülése, semelyik hatalom nem bombázza a saját érdekeltségeit, bizonytalan kimenetelű területszerző csetepaték megkockáztatásával, ennek az előre vizionálása is kiábrándító monológgal jelenik meg a filmben. Betagozódás, az egyén és a társadalom begyűrése, egyfajta olyan viszonyrendszerbe, mely tökéletesen kihasználttá és elzselésedett tekintetű bamba „képernyőfüggővé” teszi a tömegeket, mely képernyőn keresztül azután aképpen formálja a hatalom a tudatot, ahogy csak a kedve tartja. Semmi érték, csak vérrel, halállal írott híradók, melyeket kis „színesekkel” tarkítanak, hazudozás, ócska szappanoperák, „valóságsók”, hol, ha kell élő egyenesben kefélnek egymással vadidegenek, és az ezzel járó magas nézettség, majd a bezúduló profit. Az ingerküszöb egyre magasabb, néha tényleg nem tudni hol van már a határ. …, és jaj annak, akinek esik netán a nézettsége, irány a felejtés és a süllyesztő, lehet írni a memoárokat. A magánéleti szál ügyesen fonja körbe a „főtémát”, a William Holden által megformált karakter, a kezdeti szikárságból, lassan átformálódik, megcsömörlik, felismer, gondolkodik, szeret, érez és szenved, mindazt teszi, amit Dunaway nem.Ő még szeretkezés közben, a mámor pillanataiban is csak arra képes, ami kitölti a mindennapjait, egyfolytában a munkájáról beszél, csak arról, mert mást már nem is ismer, cinikus és romlott személyiség, ilyenné tette az ambíció a nagyravágyás. A szakító dialógjuk mérhetetlenül pontos kórkép, Faye Dunaway kóképe, ő már menthetetlen. Nagyszerűen játszanak mindketten, óriási alakítások fémjelzik amúgy is a filmet. Ritka a szinte hibátlan film, ez bizony bár nehéz darab, néhol aprólékos kidolgozottsága talán unalmasnak érződik, néhol pedig végtelenül nyomasztó, nem könnyű végignézni, és mindent megérteni belőle, hosszú a játékidő is, de egy szinte tökéletes mű. Végszónak annyi, nézzünk filmeket, olvassunk minél többet, és szűrjük azt a hazugságáradatot, amit a média embertelen gépies világa ránk önt…

Kisiklottak - Vélemények

2012-08-11 14:55.25

Ismét egy szerep, ahol egy olyan macsónak elkönyvelt, átütően férfias figura, mint amilyen Clive Owen, egészen kiválóan hozza a kiszolgáltatott, elesett, megtört, tétova, megalázott, folytonosan hibázó karaktert.Akárcsak a Closer-ben.A film végtelenül kiszámítható, a vége erőltetett, Aniston vacak (pedig amúgy kedvelem), a történet csavarossága finoman szólva is átlag alatti, és mégis... Owen és Cassel: remekelnek, miattuk érdemes végigpillogni a mozit, bőven. Egyre jobban megkedvelem ezt a palit..., pedig nem is vagyok nő. :)

elejére ... 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 ... végére