Fórum - Állítsátok meg Terézanyut! - Vélemények (6. oldal)

elejére 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 ... végére

767. Noncse30 (2009-09-16 11:27.29)

Hát ez tényleg elég öntelt dolog...Ösztönösen megfogni valaki derekát nem baj, de persze ha ő ösztönösen elhúzza magát, akkor kapja be. :)A puszival egyébként semmi baj, az üdvözlő és kedves dolog, arcra. A derék tapogatása viszont egyszerűen nem mindenkinek jár. Én is elhúzódnék ilyen túlfűtött bizalmaskodástól.Ez van. Holott lehet hogy baromira meg akarnálak ismerni, de ezzel mindent elronthatsz.Persze tudom, letojod. Mert neked van elég barátod.... Én néha azért elnyomom magamban az ösztönös reakciókat, ember volnék, nem egy kutya.

766. Krisz papa (2009-09-14 18:15.55) - (válasz Noncse30 765. hozzászólására)

Valamilyen szinten ez nyitottság kérdése! Én találkozok egy lánnyal alapból puszi (nem pussy:)), ha nem vevő rá, akkor persze nem, de ez hamar kiderül. Aztán megfogom a derekát, ösztönösen, nem szánt- szándékkal, és elhúzza magát, akkor már tudom, hogy nem lesz mélyebb kapcsolatom vele (soha nem erőszakoskodom, ennek sincs értelme). Lehet, hogy korán ítélek, és ha várnék, akkor egy jó barátság kezdete lenne, de nekem nincs arra időm, hogy tapasztalgassak. Van elég ember körülöttem, leszek mással jóban. Az a gond, hogy elég öntelt vagyok, és én úgy gondolom, hogy ő veszít többet. Az internet egy más kérdés, mert megismerem nagyából azt, akivel levelezek, lehet, hogy több türelmem lenne, egy ilyen személlyel.

765. Noncse30 (2009-09-14 17:59.50) - (válasz Krisz papa 764. hozzászólására)

Egyébként nem tudom mennyire függ ez össze a nyitottsággal, nálam kevesebb nyitott ember van. Szerintem a fizikai érintés nem ennek kérdése. Az egyszerűen nem mindenkinek jár! Ha társaságban vagyok a párommal, ő öleli a derekam, megérint, stb . Ez egyszerűen veszít az értékéből, ha másnak is hagyom. Mondjuk ha a szerelmi életet ki is hagyjuk, nézzük csak a barátságot! Van, aki évek óta bizonyítja, hogy szeret engem, mint embert. Én is őt. Ölel, néha puszil, vállamra hajtja fejét, rárakja karját, egymás ölébe ülünk....Aztán megismerek valakit, aki csak pár órája létezik számomra vagy annyi se, iszik egy italt, aztán már bizalmaskodik...Nem , nem kérem! Mindent ki kell ám érdemelni. :)

764. Krisz papa (2009-09-14 17:32.42) - (válasz Noncse30 763. hozzászólására)

Írtam is, hogy megértem, ha nem mindenki annyira nyitott más emberek felé, mint én, mert ha rosszul érzi így magát, akkor az ellenkezőjét váltja ki a közeledésem. Hozzáteszem, amit a feleségem is mindig megemlít, hogy ez általában lány barátoknál jellemző, de persze férfias összecsüngés is beletartozik. Így egyértelmű, hogy megértem a hasonló tipusú embereket, de mivel az ellenkezője nekem kellemetlen, így hanyagolom őket. Szerencsére így is van elég ismerősőm.

763. Noncse30 (2009-09-14 13:58.31) - (válasz Krisz papa 762. hozzászólására)

Szerintem ő nem így értette az "egyedülséget". Inkább úgy, hogy a társa legyen annyira hasonló értékrendű, hogy mikor vele van, az olyan, mintha egyedül lenne, hisz a srác belőle egy darab. Hogy semmiben ne kelljen hozzá változni, arra figyelni, hogy megfeleljen. Ne változzon tőle semmi! Én értem ezt, bár nem akarok így érezni.... Ez az érintéses dolog tényleg veszélyes. Én sem akarok embereket megbántani, de tényleg néhány srác azt hiszi, hogy egy pár perces beszélgetés, vagy némi szimpátia után, már megölelhet, ilyesmi....Tök rossz, mikor lefejtem a kezét magamról, mert nem akarom megbántani, de kellemetlenül érezni magam szintén nagyon rossz.Egyébként van egy fiúbarátom, ő elkezdett Pesten dolgozni, megismert különféle bulizóhelyeket, de ugyanerről a gondról beszélt.Pár sráccal összehaverkodott, s néhány pia után úgy érezte némelyikük, hogy miért ne tehetné a barátom vállára a karját. Ő persze levette magáról a végtagokat, aztán jött a nagyképűzés, meg a "most mi bajod van" kérdések. Hát nem tudom....Én is kevés embertől viselem az érinést, van akitől meg vágyom. Van egy kb 130 kilós zenésztársam, megőrülnék ha olykor nem ölelhetném meg, vagy nem ülhetnék az ölébe.

762. Krisz papa (2009-09-14 13:11.36) - (válasz Leeandra 758. hozzászólására)

Már többször megkaptam lányoktól, hogy sok vagyok. A barátnők, a feleségem, sok lány mondta nekem ezt már, és nem értettem, mi a baj. Együtt vagyunk, közös az életünk, egyértelmű volt számomra, hogy testileg, és lelkileg is össze tartozunk, ami nálam egyet jelent a fizikai együttléttel. Természetesen van külön életem, mert a munkám megköveteli, hogy ne legyek kötött, de ha a párommal vagyok, akkor ne zavarja a rezgéseim, hanem bújjon oda hozzám, és súgja a fülembe, hogy szeret. Ahogy titeket zavar, ha belezavarnak az aurátokba, addig engem az ellenkezője. Nagy tisztogatást végeztem a lány barátaim körében, mert sokakat zavart, ha hozzáértem, ha akaratlanul is átöleltem, de megértettem őket, csak nem éreztem jól magam velük, mert állandóan arra kellett figyelnem, hogy ne okozzak kellemetlenséget. Feszélyezett a szitu, és nem tudtam magamat elengedni, és ki érzi jól magát, egy ilyen helyzetbe? Én, ha egyedül akarok lenni, ami ritka, akkor arra időzítek, amikor amúgy sem találkozok senkivel, de ha párommal vagyok, akkor ne akarjon egyedül lenni.

761. Krisz papa (2009-09-14 12:53.25) - (válasz Leeandra 759. hozzászólására)

Arra nem válaszoltál, hogy mikor állunk neki a forgatásnak:)!

760. Noncse30 (2009-09-14 11:50.29) - (válasz Leeandra 758. hozzászólására)

Én ennyire azért nem vagyok kritikus. Ha tetszik valaki, nem kell hogy az én értékrendemnek megfeleljen, elég ha tetszik az övé is. Az eredmény ugyanolyan jó, csak az út más.Nem nagy feladat számomra, ha kompromisszumokat kell kötni, változni némileg, míg önmagam maradhatok. Ha vele vagyok, ő ugyanúgy fontos, mint önmagam, s mivel ugyanolyanok biztos nem vagyunk, át kell hidalni a különbségeket.Szóval nekem elég, ha akkor "egyedül" lehetek, mikor tényleg nincs ott senki, s ha néha találkozunk a "tartalmas csendben". Ha folyton ez a helyzet, akkor nem lesz ünnep a pillanat. Ahogy olvasom , hogy neked mit jelent az érzelmi sokk, hát nem tudom hogy irigyeljelek, vagy inkább nagyon ne. Én naív vagyok, hiszem, hogy akit közel engedek, az nem lehet velejéig gonosz, s bár előfordul néha a fordítottja, arra gondolok, ő is hibázhat, lehet szar napja, bármi....Egy rossz húzás után , már csak az számít?Ami elötte volt, az semmi?Így félreismertem volna? Persze így csak általánosságban beszélünk a támáról, holott konkrét esetek, szituációk vannak, amik ezt átírhatják. Ezt vagy azon keresztül érdemes átrágni, vagy sehogy.Valószínüleg mindkettőnkkel tök más dolgok történtek. Zene! Tessék, egy link :) Ez a zenekar, amit szívvel csinálok. Ja és nem a "tapadós lány vagyok, hanem aki énekel és boszi-szerű. http://www.youtube.com/watch?v=NqnZztiZi5o&feature=re lated És van egy másik bandám, akikkel meg pénzt keresek. Az olyan báli buli! Sok DJ-nek is énekeltem fel dalokat.

759. Leeandra (2009-09-12 14:44.13) - (válasz Krisz papa 744. hozzászólására)

büszkeség=tartás, gerinc...közel járunk:)) "álomba illő művészdráma" - érdekel a dolog, megjegyzem a címet. A nagy szerelem engem idegesít. Nekem csak egy olyan ember kell, akire rá tudok gerjedni természetesen, mert az is az egyik nagyon is alapvető dolog, tudom szeretni, mert az is az, de mindenképpen mentálisan is társ. Pontosabban mentálisan egy fokkal előttem jár. Nekem nem érték az amiből nem tudok tanulni. (szerencsémre rájöttem, mindenből és mindenkitől van mit tanulni, ámde ennek mennyisége és minősége a nem mindegy)

758. Leeandra (2009-09-12 14:39.48) - (válasz Noncse30 745. hozzászólására)

Hehe, az érdekes az egészben, sokmindenben egyetértünk. A szavakat ahsználjuk máshogy talán. Igazából én is szoktam félni, és igazad van, utálom. Nehéz ezt megmagyarázni. De nem védem magam ostobán a kudarcoktól. Lesz ami lesz alapon élek sokszor, azrok bele a világba, de nem megkeseredettségből. Nem dacból és lázadásból meg ilyenek. Egyszerűen csak így van. Megtalálom mindig azt ami nekem fontos, a többi meg nem nagyon mozgat. Kb így tudnám leírni a dolgot. A társat nem úgy gondoltam, ahogy írtad. Olyan valaki kell, aki megért és akit meg tudok érteni. Aki hallgat velem abban a "tartalmas csöndben"(nagyon megfogott ez a kifejezés:)) Én valakivel csak akkor vagyok hajlandó szorosabb viszonyt kezdeni vagy egyáltalán akkor engedem meg neki hogy hozzám érjen, vagy hogy része legyen a mindennapjaimnak, ha előttem megismertem és megfelel az én saját értékrendemnek. Különben nézhet ki akármilyen jól, karbatett kézzel állok előtte 3 lépés távolságból és ha meguntam akkor tűnjön el. Nekem csak olyan kell, akivel ha vagyok olyan, mint egyedül lennél. Na ezt sem úgy értem, ahogy lejön első olvasatra. Én akkor érzem magam teljes nyugalomben mkor egyedül vagyok. Nem magényosan, hanem egyedül, sehol ember sehol élőlény. Olyan kell, aki ha mellettem ül, nem zavar bele a körülöttem levő térbe nem zavar be a rezgéseivel. Ezt nevezem társank. Nos, aki nekem akkora sokkot okoz érzelmileg, azt kizárom. Felesleges lenne tépelődi rajta és keresni a megoldást. Ha valami nem az aminek láttad először akkor utánna hiába minden. "A nagy fény lehet ármányosság is. Nem ragyog, gyújtogat" Nem tuti hogy százszálakéig pontos az idézet, de a lényeg számít. Nem mindegy mennyire bánt meg vagy sokkol az illető. Amikor lezuhan körülötted a világ és ott állsz a sötét üres semmiben, ami maga a káosz, mert a világítótorony nem fénylik hanem gyújtogat, akkor utánna nehéz őt nem megszűntnek érezni. És igazából nem is akarom többé. Nem haragszom rá, csupán elhatárolódom tőle. Nem megfontolásból, hanem zsigerből, mindenféle különösebb dolog nélkül. Csak nem és késsz, teljes lelki nyugalommal, miután megszűnik az érzelmi(vagy esetemben mentális) traumás sokk, ha nevezhetem így. De azt azért meg kell jegyeznem, hogy 21 évem tapasztalata alapján vagy én ittam a mérgezett kútból vagy mindenki más, mert alapvető dolgokról velem beszélgetni nem mindig érdemes, ugyanis én mást értek alapvető dolgokon, pontosabban én máshogy árnyalom a dolgokat. Na persze szerencsére és reményeim szerint nem vagyok olyan egyedül a dolgaimmal, úgyhogy nincs vész. Amiből indult az egész az egy félreértett dolog volt részemről és kicsit elbeszéltünk egymás mellett, de nekem tetszett hogy vita lett belőle. Zeneker? Megkérdezhetem mi közöd a zenéhez?

757. Noncse30 (2009-08-22 19:31.35) - (válasz Beetlejuice 752. hozzászólására)

Hja..ha nem féltenéd az agyad sejtjeit, már rég tudnád, hogy nem épp a filmről beszélgettünk, hanem BESZÉLGETTÜNK! Okoska...

756. Rutakirea (2009-08-19 06:14.47)

Sikerült egy jó könyvből egy pocsék filmet csinálni.

755. Beetlejuice (2009-08-19 04:47.05) - (válasz Allektó 754. hozzászólására)

A rendes kiccsrkész korán kel:D

754. Allektó (2009-08-18 05:22.45)   - (válasz Beetlejuice 753. hozzászólására)

te mér nem alszol ilyenkor? :-D aludj! kell a pihenés annak az 5 db agysejtnek. :-P

753. Beetlejuice (2009-08-18 05:07.57)

Még véletlenül sem olvasom el, a maradék 5 db. agysejtemre még szükségem van.

752. Beetlejuice (2009-08-18 05:07.05) - (válasz Noncse30 751. hozzászólására)

Bravóóóóóóóóó, mert nem olvasom el a tömérdek baromságot, ahogy pofozzátok a szart, mondjtáok a semmit erről a szarról, az egyenlő azzal h nem olvasok. Igen, így van, rájöttél , lebuktam. Én kérek elnézést.

751. Noncse30 (2009-08-17 12:57.35) - (válasz Beetlejuice 750. hozzászólására)

Túl sok a betű, vagy mi? Akkor nem v.mi sokat olvashatsz.

750. Beetlejuice (2009-08-15 22:49.45) - (válasz Krisz papa 749. hozzászólására)

Huh, nemtudom, a lentieket nem olvastam el.Shotgunnal sem lehetne rákényszeríteni.

749. Krisz papa (2009-08-15 22:04.46) - (válasz Beetlejuice 748. hozzászólására)

Talált, sülyedt! Passzol Noncse soraival, nem? "Mikor nyugisabbá vált minden, jó csak úgy egyszerűen együtt lenni, akár közösen hallgatni nagyokat egy tartalmas csendben."

748. Beetlejuice (2009-08-15 19:47.58) - (válasz Krisz papa 747. hozzászólására)

Ponyvaregény

747. Krisz papa (2009-08-15 19:45.44) - (válasz Noncse30 745. hozzászólására)

"- Nem utálod ezt? - Ezt? Mit? - A kínos hallgatást. Miért érzi az ember kötelezőnek, hogy folyton pofázzon? Különben zavarba jön? - Nem tudom! Jó a kérdés! - Ebből tudhatod, hogy valaki igazit találtál! Mikor egy kurva, büdős szót sem szóltok, egy percig, és jólesik a közös hallgatás! - Hát mi még ott nem tartunk, de ..." Ki találja ki, hogy miben volt ez?

746. Noncse30 (2009-08-15 16:46.52) - (válasz Krisz papa 744. hozzászólására)

Na, nálad például az ön-elégedettség a büszkeség. Vagy valami ilyesmi...:) Október 15.-én nagyon szeretnék Bp.-re menni, merthogy Z Z Top koncert lesz. Áááá, fel sem fogom! Istenek! Még nem tudom, hogy konkrétan csak a koncertre megyünk e, vagy maradunk pár napot, de jelezni fogom.Sajnos ritkán járok a fővárosban.

745. Noncse30 (2009-08-15 16:39.59) - (válasz Leeandra 743. hozzászólására)

Számunkra tényleg mást jelent a büszkeség.Míg nálad inkább elégedettséget, bátorságot ,félsz-legyőzést takar, addig nálam egy hivalkodó, feltűnő valami, s igen, valahol a nagyképűség alsó határa. Fura, hogy te ennyire nem szeretsz félni. :) Én azt is megélem, mert miért ne tenném. Nem óvom magam annyira, hogy néha ne féljek, a kudarcoktól sem tartok, ha fáj, hát fáj. Régebben voltak elveim,fene büszkén hangoztattam, de aztán rájöttem, az mind egy belső korlát. Minek, ha kívülről úgyis annyi az akadály?! Fölösleges, újabb teher. Én egyszerűen csak szeretem megélni emberségem sokszínűségét, legyen benne akár szomorúság, gyávaság, csalódás, vagy épp siker, önelégültség, bármi..... Hát, velem még sosem történt olyan, hogy igazán fontos embert ki tudjak zárni az életemből, s elmenjek mellette észrevétlen, amikor nap mint nap látom. Itt arra gondolok, hogy egy általa okozott sokk után....Olyan már előfordult, hogy megbántott v.ki, meggyűlöltem, de az egy rossz szerelmi választás volt, s többé nem kellett látnom, ha csak véletlenül nem futunk össze a mai napig, ami nem szokott előfordulni. Ezt a "világomból való kizárást" képtelen lennék megtenni a környezetemmel. Két zenekarom van, ami 8 srácot jelent, hát volt hogy megbántottak, nem kicsit. Aztán jön a hétvége, a színpadon jó hangulatnak kell lennie, feszültségnek sem lehet helye, mert akkor a közönség sem oldódik,s esetleg akkor többet ott már nem kell zenélni, ami nem jó....Amúgy is szeretjük egymást, én ilyenkor minél előbb meg akarom oldani a kínos helyzetet.Nem is tudom, mivel lehetne úgy megbántani, hogy bármelyikükből végleg kiábránduljak. Szerelem, társ kérdés. Számomra a szerelem higgadt, szép dolog, s nem pont a kapcsolat elején lévő tüzet gondolom annak.Az szenvedély, lángolás, "beleszeretés", szex, de a szerelem aztán jön. Mikor nyugisabbá vált minden, jó csak úgy egyszerűen együtt lenni, akár közösen hallgatni nagyokat egy tartalmas csendben. Ha valaki társat keres, s nem fontosak az előbb levezetett lépcsőfokok számára, akkor olyan, mintha önállótlan lenne, s kell 1 "üzleti" partner, aki társ abban, mit a társadalom megkíván vagy épp a tradíciók. Mint a társkereső hirdetések. Rakjuk össze amink van, hozzunk létre valami ésszerűt ami működik, az se baj, ha a szerelem nem jön. Persze szerintem itt is mindkettőnk másképp definiálná az adott szavak jelentését. :)

744. Krisz papa (2009-08-15 14:00.22)

Húu, itt most nagyon sok mindent olvastam, és tetszett. Büszkeség: a büszkeséghez kell alázat is, nem szégyen egy olyan valakivel beszélgetni, ki felnéz rád és követ téged. A büszkeség mögött kell lennie eredménynek, sikernek, vagy csak tartásnak, hogy elviseled, amit más nem. Itt beszélgettetek nagyképüségről, önfejüségről, megfelelési kényszerről (kiugorni egy gépből, erre akkor büszke valaki, ha már megtette), de a nagyság mégis a saját magunknak mutatott büszkeségben rejlik, hogy megfeleltünk saját elvárásainknak. Elhagyni valakit, akit más nem, csak azért, mert nekünk nem ő kell, ez pozitívum, még akkor is, ha a másik fél számára rövidtávon fájdalmas. Leeandra a filmedben a szexjelenetekhez találtál magadnak párt(igaz nem láttam az iwiw lapodon a képeket, de megelőlegezem a bizalmat):). A vámpíros jelenetek között nekem a Párizs szeretlek-ben bemutatott tetszett, iszonyat kifejező volt. Pont egy álomba illő művészdráma. A nagy szerelem tény, hogy félelmetes, de valahol mindenki azt keresi, még a férfiak is, csak nem férfias ezt bevallani. Ajánlom a Keserű méz c.csodát, erre a témára a legalkalmasabb, a feladásra, pedig az Elveszett jelentésben láthatunk érdekes példákat. Ezeknek a filmeknek a fórumain szélesebb perspektívában leírtam a véleményem. Noncse, Bp-n mikor láthatlak? Írj, ha jössz!!!

743. Leeandra (2009-08-14 19:39.34) - (válasz Noncse30 742. hozzászólására)

Én nem arra büszkeségre gondoltam. Az inkább a nagyképűség vagy mi. Amúgy ha van mire, akkor némileg oké, de csak ésszel. A büszkeségnek az önérzet típusú formájára gondoltam. Pl, ha ejtőernyőzni mennék a büszkeségem nem engedné, hogy féljek és úgy ugranék ki a gépből, mint aki mindig ezt csinálta. Ilyesmiről van itt szó. Persze, mindenki jó valamiben. De azért erősen rétegződik a dolog. Minden attól függ ki az és mennyire bánt meg. Minden helyzet más és minden személy megítélése is. Én már nem mindig akarok megbeszélni. Van egy határ, amit ha valaki átlép, akkor már nem fontos. Ez általában olyankor történik, mikor tesz valamit avgy rájövök valamire és mint egy fimjelenetben, lezuhan körülöttema világ és én ott állok értetlenül, érzelemmentesen. Mint a traumás sokk, csak ez lelki. Nem tudok már csak szomorú vagy dühös sem lenni. Majd idővel, de fontos már nem lesz. Én nem akarom megbeszélni. Kizárom a világomból. És egy idő után sikerül feldolgozni. Á, nekem társ kell. Az nagyon erős érzés, amikor valaki nagyon tetszik és tud olyat is, ami nagyon tetszik és halálosan szerelmes leszek belé. Na de az nem tart sokáig. És idegesít, ha csak a közelemben van, mert csak arra kell, hogy kihasználjam belőle azt ami tetszik. hogy kiélvezzem őt. Egy társ más. Ismered a Semmiért egészen c. verset? Na a nagy szerelem olyan. De ami mélyen intenzv(még a kifejezést is szeretem) az nem olyan látványos, de nekem az kell. Én már most azt keresem, viszont tudom, hogy sokminden más élménytől fosztom meg magam vele. De hát egyszerűen nem kell más. Idegesít, zavar és nem , nem , nem.

742. Noncse30 (2009-08-14 10:11.03) - (válasz Leeandra 725. hozzászólására)

Én ezzel a büszkeség dologgal hadilábon állok, bár lehet hogy számodra ez megint mást jelent, mint számomra. Volt olyan időszak, mikor én is picit rátarti módon viseltem azt, hogy többnek hittem magam bizonyos embereknél. Minden hétvégén minimum kétszer színpadon állok, ez 13 éve tart, tehát van esély rá, hogy elszaladjon a ló, ha nem elég érett az ember. Ráadásul jönnek az emberek olykor, szinte pitiznek hogy a közelembe legyenek, tehát még a lovat is adják alám. Nos, az elején talán büszke voltam, de olyan negatívul. Aztán terhes lett a dolog. Okos enged, szamár szenved alapon. Ma már ha úgy jön oda v.ki hozzám, hogy túlzottan felnéz, inkább leereszkedem, de oly módon, hogy őt is próbálom közben magamhoz emelni, tehát kiegyenlítem a viszonyokat. Én nem szeretek büszkélkedni. Minek? Mire föl? Mindenki jó valamiben, legalábbis többnyire. Lehet, hogy épp matekzseni, jó anya, jól főz, de ezek ugyanúgy fontosak. Én annak a partján állok, aki tudja a helyét a világban, s ez alázattal párosul. Ha engem megbánt egy számomra fontos ember, azt is másképp élem meg. Én megbeszélném vele a dolgot, mert amúgy belülről megmérgeződöm, ha hagyom a francba. Ez nem gyengeség, hisz nem felejtek. Lehet, más lesz a viszony azután, de ha esetleg megbánta, természetesen szemet húnyok, hisz ő fontos nekem. Ha gyengének is tűnök közben, nem hiszem hogy ez a legfontosabb. Maga a kapcsolat, vagy a lelki békém fontosabb kell hogy legyen. Párkapcsolati dolgokban én mindig érzelempárti voltam. Szerelem mindenekelőtt. Én nem társat kerestem sosem, elég művészlélek vagyok, érzelem sok kell, mert egyébként végem.Talán erre kicsit büszke vagyok.Nem ismerek kompromisszumot ilyen téren, volt pár Marcim, vagy olyasmim, úgy jártak, mint a filmben. Megcsaltam, elhagytam őket. Szerelmet kerestem, meg magamat is, fiatal voltam, követtem el hibákat. Mondjuk lelkiismeretfurdalásom az nem nagyon volt. : -) Szerintem Kata nem volt panaszkodós tipus, ő is max. a barátnőinek beszélt a dolgairól. Kifejezetten talpraesettnek láttam őt, s főleg tapasztalatlannak ahhoz képest.No mind1. Örülök, hogy már nem vagyok Ildikó 13.

741. Leeandra (2009-08-14 05:33.52) - (válasz Csernakakos 739. hozzászólására)

Jó, de legyen benne vámpíros álomjelenet. Amolyan bevillanós képkockák, alatta szívdobogás és sóhajok! És vér. Az olyan szép. Nem is értem miért nem kívül hordjuk. -(ezt Isabelle mondja az Álmodozók könyv változatában.) Itt vagyok egy ideje már, de én nem találkoztam ezzel a kellyvel.

740. Leeandra (2009-08-14 05:31.32) - (válasz Jerryco 738. hozzászólására)

Jajj, szegény! Jóéjt!:)

739. Csernakakos (2009-08-14 05:29.02)   - (válasz Leeandra 735. hozzászólására)

Kevert helyett inkább a sajátos stílust és előadásmódot választanám. Majd privátban megbeszéljük a részleteket, címem k_bundi@citromail.it

738. Jerryco (2009-08-14 05:28.42) - (válasz Leeandra 736. hozzászólására)

Erre visszatérünk! Megyek aludni. Szexelés nélkül... :)

elejére 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 ... végére

Kapcsolódó fórumok

Vélemények	Semprini, 2022-08-19 04:55	917 hsz
Kérdések téma megnyitása	0 hsz
Keresem téma megnyitása	0 hsz

Állítsátok meg Terézanyut! adatlap

Évszám: 2004

Rendezte: Bergendy Péter

Szereplők: Hámori Gabriella, Ónodi Eszter, Schell Judit, Major Melinda, Nagy Zsolt...

További információk

Szereplők fórumai

- Nagy Ervin - Vélemények

- Schell Judit - Vélemények

- Ónodi Eszter - Vélemények

- Haumann Péter - Vélemények

- László Zsolt - Vélemények

- Nagy Zsolt - Vélemények

- Bergendy Péter - Vélemények

- Elek Ferenc - Vélemények

- Hujber Ferenc - Vélemények

- Kiss Mari - Vélemények