Fórum - Versek! (23. oldal)

elejére ... 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 ... végére

17554. Mütyürke (2015-03-31 17:26.41)

Ladányi Mihály Zseb dal Volt egy ember, ki megtudta naponta a rádióból és a hírlapokból milyen boldog lesz itt az utókor kolbászból lesz a lépcsőházi karfa és ó, egek egész hegyek, egész hegyek lesznek szaloncukorból S szólt az ember: ezt mind most akarom, máskülönben nincs igazság a földön, már az időm nem naplopással töltöm a nap helyett ezentúl mást lopok és ó, egek a szót a tett, a szót a tett követi itt a földön És híre ment, hogy ezt lehet. S épp ettől valósult meg a kollektivizálás mert nem volt olyan hivatal vagy állás hol nem loptak naponta számtalanszor és ó, egek egész hegyek, egész hegyek kerültek zsebbe akkor De jött a baj, hogy kicsik a zsebek a problémát a lapok is megírták nagyobb zsebeket követelt az ország és jött a zsebszabályzási rendelet és ó, egek megnőtt a zseb,...... megnőtt a zseb......és eltűnt benne az ország.

17553. Borsószem kisasszony (2015-03-29 13:33.49)   - (válasz C2 17552. hozzászólására)

Akkor is borzalmas.

17552. C2 (2015-03-29 13:11.08)   - (válasz Borsószem kisasszony 17551. hozzászólására)

Karinthy Frigyes

17551. Borsószem kisasszony (2015-03-29 13:01.07)   - (válasz C2 17550. hozzászólására)

Hát ki volt a becses?

17550. C2 (2015-03-29 12:39.13)   - (válasz Borsószem kisasszony 17549. hozzászólására)

Nem én írtam ;)

17549. Borsószem kisasszony (2015-03-29 08:57.31)   - (válasz C2 17548. hozzászólására)

Szerintem hagyj fel a költészettel.

17548. C2 (2015-03-28 22:14.36)

Tanyai mozikép pünkösdre Puliszkahámozó nénike mozgatja lefcses térgyit legénytriasztó szoknya-búbja alatt, Mászik a falon rózsalángszínű poloskaszuka, Édeset nyáladzik torkában a finom vérfalat. Istensajtér köpül lelkembül írósvajat, Felhőcsimbókot ellett a bozontos, szőrös ég, Nem bírom tovább, megöl ez az átkozott Cikornyátlan paraszti tőrülmetszett egyszerűség.

17547. Borsószem kisasszony (2015-03-28 21:56.55)

Jean Cocteau: Az álom elkerül Az álom elkerül, ha alvó arcod éjjel a nyakamon pihen; mert leskel a halál s talán ilyenkor ér el s elaltat hirtelen. Én meghalok s te élsz; e gond, ez ver fel engem! Van szörnyűbb félelem? Egy nap nem hallom majd a szívedet s nem lebben lélekzeted velem. E félénk nagy madár,ki most az álomé lett, majd fészkéből kikel? A fészkéből, ahol testünk két fejjel ébred s négy lábbal nyúlik el? Örökké tarthat-é ily boldogság, vagy egyszer, egy reggel megszakad? Az utam építő védangyal nékem ezzel könnyíti sorsomat. Könnyű e szinte már testemből nőtt nehéz fej s mindig is könnyű volt, megbúvik mellemen, vak, néma s nem riad fel, pedig kakas rikolt. Most más világban él e fej, hol más a törvény és más az értelem, fogódzik álmai sötét vizébe dőlvén, távol s mégis velem. Ó! Csak hallhatnám én szuszogni minden éjen, míg szád is álmodik, a finom fujtatót melled kis műhelyében, egész halálomig.

17546. Myblackpillow (2015-03-02 15:28.56)

Szabó Lőrinc: Dzsuang Dszi álma Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi, a mester, egy lepkére mutatott. – Álmomban – mondta, – ez a lepke voltam és most egy kicsit zavarban vagyok. – Lepke, – mesélte, – igen, lepke voltam, s a lepke vigan táncolt a napon, és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi… És felébredtem… És most nem tudom, most nem tudom, – folytatta eltünődve, – mi az igazság, melyik lehetek: hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét vagy a lepke álmodik engemet? – Én jót nevettem: – Ne tréfálj, Dsuang Dszi! Ki volnál? Te vagy: Dsuang Dszi! Te hát! – Ő mosolygott: – Az álombeli lepke épp így hitte a maga igazát! – Ő mosolygott, én vállat vontam. Aztán valami mégis megborzongatott, kétezer évig töprengtem azóta, de egyre bizonytalanabb vagyok, és most már azt hiszem, hogy nincs igazság, már azt, hogy minden kép és költemény, azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét, a lepke őt és mindhármunkat én.

17545. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2015-02-24 08:46.02)   - (válasz Mütyürke 17544. hozzászólására)

Fodor József költőről hallottam anno, Ákosról nem, hát persze, mert majdnem velem egykorú.Nagy szépséggel, örömmel olvasok Tőle, Róla.

17544. Mütyürke (2015-02-22 14:59.46)

Fodor Ákos -2x2 Szőllősy Andrásnak Két bánatom van: egyik, hogy meg kell halnom; másik, hogy addig élnem kell. Két örömöm van: egyik, hogy meghalhatok; másik, hogy addig élhetek. -Ajánlott program Érkezz sírva, majd gyakorold a nevetést s mosollyal távozz. -Naplójegyzet Elmulasztottam idejében meghalni – így aztán: élek. -Töredék – elveszteni végre az é l e t nevű butácska szüzességet: kitárulva egy érvényesebb, egy névtelenebb valaminek – -Axióma A szeretésen kívül minden emberi tett: romépítés. Nyugodjon békében!:(

17543. Mütyürke (2015-01-21 17:57.52)

Petőfi Sándor MIT SZÓL A BÖLCS? Hm, bizony csak sok nem úgy halad, Amint kéne, itt a nap alatt. Szikrát sem törődve szól a bölcs: Itt van a pohár, hol a bor? tölts! Tenger a pénz, melyben elsülyed Sok hajó: elv, jellem, becsület. Szikrát sem törődve szól a bölcs: Itt van a pohár, hol a bor? tölts! Korpafőt diszít selyem kalap, S az okos fő teng daróc alatt. Szikrát sem törődve szól a bölcs: Itt van a pohár, hol a bor? tölts! A lét könyviből e szót "barát" Az idők régen kivakarák. Szikrát sem törődve szól a bölcs: Itt van a pohár, hol a bor? tölts! Egyenesség, nyilt őszinteség Rókaságnak zsákmányúl esék. Szikrát sem törődve szól a bölcs: Itt van a pohár, hol a bor? tölts! Feleséghűség járatlan út, Rajta már csak az együgyü fut. Szikrát sem törődve szól a bölcs: Itt van a pohár, hol a bor? tölts! Igazmondás elhajított kő, Hajító fejére visszajő. Szikrát sem törődve szól a bölcs: Itt van a pohár, hol a bor? tölts! Megterem sok prédikáció, Nem igen hallgatják, bármi jó. Szikrát sem törődve szól a bölcs: Itt van a pohár, hol a bor? tölts! Pest, 1844. december

17542. Pirosalma (2015-01-21 00:46.52)   - (válasz Morli Holect 17526. hozzászólására)

Hát ez nagyon jó :D Valóban illik a mi korunkba :D

17541. Pirosalma (2015-01-21 00:44.58)   - (válasz Margaréta 17529. hozzászólására)

Ez az egyik kedvencem. Zseniális alkotás :)

17540. Mütyürke (2015-01-16 12:35.20)   - (válasz Chris Co 17539. hozzászólására)

Akkor is jön kontra:) Garai Gábor: Bizalom S ha százszor is becsapnak és ezerszer csalódom abban, kinek szívemet, mint álmából a rózsát, kitakartam, s ha éppen az árul el, kit életemmel fedeztem én, s ha tulajdon fiam tagad meg, és ha nem harminc ezüstért, de egy rongy garasért adnak el engem barátaim, s ha megcsal a reménység, s ha kudarcaim térdre kényszerítenek és elátkozom már, hogy megszülettem, s ha csak a bosszút hizlalja a hála híveimben, s ha rágalom kerít be,- akkor se mondom, hogy nem érdemes! Akkor se mondom, hogy nem érdemes hinni az emberben, akkor se mondom, hogy megélek magam is, néptelen magányban, mert irgalmatlan az élet. - De csöndes szóval eltűnődve mondom: bizalmam sarkig kitárult kapu, nem verhet rá lakatot a gyanú; ki-bejár rajta bárki szabadon. Egy besurrant csaló tiszteletére nem állítok őrséget tíz igaznak! Kit tegnap itt gyöngeség bemocskolt, megtisztálkodva megint betérhet újból; ki kétélű késsel jött ide ma, köszönthet holnap tiszta öleléssel! Nem, nem a langy irgalmat hirdetem. Nem hirdetek bocsánatot rossznak, kegyelmet a hazugnak, nem tudok mentséget a könnyes képmutatásra, s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm, akár a nyers önzés orvtámadását. De hirdetem, hogy bűneink mulandók! Mint mamut és az ősgyík, a múltba porlad a gyűlölet és a gyanakvás; dühünk lehűl, csak szerelmünk örök. S halandó gyarlóságai között csupán maga az ember halhatatlan. Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen irgalmas vára bizalomból épül; s az önmagával vívott küzdelemben csak jósága szolgálhat menedékül /1964/

17539. Chris Co (2015-01-16 00:13.17)   - (válasz Mütyürke 17537. hozzászólására)

Egyik régi kedvencem volt Adytól a Lemondás, még ha én nem is azt hiszem, mint akkor ő.:) Nagyszerű vers Szabó Lőrinctől.

17538. Chris Co (2015-01-15 23:14.46)

Lemondás Nem panaszkodom, némán viselem Kínos éltemnek bánatát, Nem kérek meg senkit, ossza meg velem A kínt s gyötrődést, mit a bánat ád, Mert látom, hogy e világon Barátság, hűség csak álom, Hinni nem szabad! Ifjú kedéllyel, ábrándos szívvel Néztem a világ nagy zűrzavarát, Nem törődtem rossz beszéddel, hírrel, Egyet hallgattam csak, szívem szavát. Fáj a szívem, de most már látom, Barátság, hűség csak álom, Hinni nem szabad! Nem azt hiszem már, mit hittem régen, Reményem sem az, mi régen vala, Hiszem; talán más nap van az égen S mi szép s mi jó volt, az mind meghala. Barátság, hűség csak álom, Hogy eddig is hittem, bánom, Hinni nem szabad! (Ady Endre) :)

17537. Mütyürke (2015-01-15 23:07.49)

Panasz és vigasz Szörny hirekbe vakulva-süketülve indultam… Zeng a hegy, a nap ragyog, de folyton elakad, elakad a szivem s a lábam, és hallva vig dalokat szinte elsirom magamat: Boldog tücskök, szerelmes madarak, hát ti is vagytok a világon? Vagytok még ti is? Megvagytok? A dal zeng. Megvagytok? – kérdem ujra, meg ujra, mintha a szivemet biztatnám hinni: Vagytok ugye?! Mégis! S elönt, mint jó könny a szemet, a melegítő szeretet, hogy maradt még, hogy van még valahol a harcon kívül, van egyéb is. Van, van, – súgom (vagy talán gondolom csak) és mintha túlcsapna szegény testemen az édes remény, hogy a jónak sincs soha vége: a külső öröm már az én dalomként visszhangzik felém s elhiteti, hogy odabent nem is oly nagy a sziv keserüsége. És felsóhajtok, sohsincs veszve minden, hisz ahogy az örök panaszt, magam teremtem a vigaszt: azt, hogy észreveszem a szépet, azt, hogy látom és hallom, azt, hogy még utánzom a tavaszt s beszélek, mint ti, tücskök, madarak, ági-füvi kis hős zenészek! (Szabó Lőrinc)

17536. Pirosalma (2015-01-11 09:16.07)   - (válasz Sötétszív 17535. hozzászólására)

Nagyon szép és szomorú :(

17535. Sötétszív (2015-01-09 23:26.35)

Miért ily hirtelen? (V. É.A. emlékére, élt 27 évet.) Volt egy lány, Tele szeretettel, tele álmokkal. Volt egy lány, Tele szenvedéllyel, vágyakkal. Volt egy lány, Kinek szívében boldogság izzott. Volt egy lány, Kinek a lelkében vad tűz lángolt. Volt egy lány, Tele életörömmel, jóságos szívvel. Volt egy lány, Kinek vidámság csillogott a szemében. Istenhez fohászkodva kérdezed, Hogy miért ment el ily hirtelen? De nem kapsz választ senkitől, A Szíved s a Lelked összetört. Volt egy lány, Ki vad tűzben égett. De ez a láng kihunyt végleg, Mert elment a lelke örökre. 2014.

17534. Kockástigris (2015-01-09 22:31.01)

http://www.youtube.com/watch?v=nSp5yQPjOHI&list=PLB8Yb3SI2-V..

17533. Kimikem (2015-01-09 19:43.32)

Pilinszky János - Ne félj Én megtehetném és mégsem teszem, csak tervezem, csak épphogy fölvetem, játszom magammal, ennyi az egész, siratni való inkább, mint merész. Bár néha félek, hátha eltemet a torkomig felömlő élvezet, mi most csak fölkérődző förtelem, mi lesz, ha egyszer mégis megteszem? A házatok egy alvó éjszakán, mi lenne, hogyha rátok gyújtanám? hogy pusztulj ott és vesszenek veled, kiket szerettél! Együtt vesszetek. Előbb örökre megnézném szobád, elüldögélnék benn egy délutánt, agyamba venném, ágyad merre van, a képeket a fal mintáival, a lépcsőt, mely az ajtódig vezet, hogy tudjam, mi lesz veled s ellened, a tűzvész honnan támad és hova szorít be majd a lázadó szoba? Mert égni fogsz. Alant az udvaron a tátott szájjal síró fájdalom megnyílik érted, nyeldeklő torok. Hiába tépsz föl ajtót, ablakot. A túlsó járdán állok és falom: gyapjat növeszt a füst a tűzfalon, gyulladt csomóba gyűl és fölfakad, vérző gubanc a szűk tető alatt! Mi engem ölt, a forró gyötrelem, most végig ömlik rajtad, mint a genny, sötét leszel, behorpadt néma seb, akár az éj, s az arcom odalent. Így kellene. De nem lesz semmi sem. A poklokban is meglazult hitem. Vigasztalást a játék sem szerez, az éjszakának legmélyebbje ez. Hogy átkozódtam? Vedd, minek veszed. Nem érdekelsz, nem is szerettelek. Aludj nyugodtan, igyál és egyél, s ha értenéd is átkaim, - ne félj.

17532. Kimikem (2014-12-01 16:07.08)

Aki teheti menjen el! Sajnos nekem megoldhatatlan a távolság miatt... "Kedves Barátaink! Örömmel tudatjuk, és kérünk, adjátok tovább a hírt: az Uránia Nemzeti Filmszínház műsorra tűzi Jelenczki István "...POR ÉS ISTENPOR VAGYUNK..." című, József Attila költeményeire készült filmversét az alábbi időpontban: 2014. december 3. szerda 18. óra, Csortos terem A film versmondója Simon Péter, aki megrendítő belső jelenléttel közvetíti József Attila Istenhez való viszonyát. A film képi világa, montázsai szerves egységben állnak a költemények transzcendensbe ívelő folyamával, amelyet Hortobágyi László zenéjének mélységei és magasságai olyan úttá formálnak, amely a nézőt elvezeti saját, belső kérdéseihez."

17531. Lector (2014-11-03 20:56.08)

Remember,..november Kék szemed csillogott Az arcod ragyogott A novemberi reggelen, Ahogy a nap kel keleten. Ruhád suhogó zajjal Takar illatos hajjal És megszorít marokkal Megsimít ölelő karokkal.

17530. Mütyürke (2014-11-03 19:22.26)   - (válasz Margaréta 17529. hozzászólására)

https://www.youtube.com/watch?v=YmiLzf9SOdc

17529. Margaréta (2014-11-02 21:01.09)

Mary Elizabeth Frye: Ne jöjj el sírva síromig! Ne jöjj el sírva síromig! Nem fekszem itt, nem alszom itt. Ezer fúvó szélben lakom. Gyémánt vagyok fénylő havon. Érő kalászon nyári napfény. Szelíd esőcske őszi estén. Ott vagyok a reggeli csendben, a könnyed napi sietségben. Fejed fölött körző madár, csillagfény sötét éjszakán, nyíló virág szirma vagyok, néma csendben nálad lakok. A daloló madár vagyok, s minden neked kedves dolog… Síromnál sírva meg ne állj! Nem vagyok ott, nincs is halál.

17528. Kimikem (2014-11-01 22:48.35)

Kosztolányi Dezső : Halotti beszéd Látjátok feleim, egyszerre meghalt és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt. Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló, csak szív, a mi szívünkhöz közel álló. De nincs már. Akár a föld. Jaj, összedőlt a kincstár. Okuljatok mindannyian e példán. Ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt belőle több és most sem él s mint fán se nő egyforma két levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló. Nézzétek e főt, ez összeomló, kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz, mely a kimondhatatlan ködbe vész kővé meredve, mint egy ereklye, s rá ékírással van karcolva ritka, egyetlen életének ősi titka. Akárki is volt ő, de fény, de hő volt. Mindenki tudta és hirdette: ő volt. Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt, . s szólt ajka, melyet mostan lepecsételt a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja, mint vízbe süllyedt templomok harangja a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nem rég: "Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék" , vagy bort ivott és boldogan meredt a kezében égő, olcsó cigaretta füstjére, és futott, telefonált, és szőtte álmát, mint színes fonált: homlokán feltündökölt a jegy, hogy milliók közt az egyetlenegy. Keresheted őt, nem leled, hiába, se itt, se Fokföldön, se Ázsiába, a múltba sem és a gazdag jövőben akárki megszülethet már, csak ő nem. Többé soha nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya. Szegény a forgandó, tündér szerencse, hogy e csodát újólag megteremtse. Édes barátaim, olyan ez éppen, mint az az ember ottan a mesében. Az élet egyszer csak őrája gondolt, mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt..." majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt, s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt..." Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra, mint önmagának dermedt-néma szobra. Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer. Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

17527. Lennon16 (2014-11-01 12:10.40)

Október 30 Valami megért bennem, Régóta vártam én erre, Csendes magányomban, Csak nem tudom mi az. Valaki eljött hozzám, S ajtóm elé érkezett, Mégis rettegek tőle. -Kopp-kopp- Ki az? Az ajtóhoz mentem, De nem volt ott senki, Csak képzelődtem Hogy kopogott valaki? Elindultam aznap is, Ködös volt a reggel, S már fagyott is, Síkosított életérzés. Könnyed lépteimet Visszaverték a falak, Búsan nézett a lány A kandeláber alatt. Hajnali robogás Dohos alagútban, Patkányvisítást Hallok félálomban. Félhomályos állomás, Fakó, komor peron, Leszállok s elhagyom E földalatti milliőt. Megyek felfelé, ó Egy barna lány illata, A lépcsőn előttem áll, Lehet ő is fényre vár. Kiérek, de hol vagyok? Egy sovány galamb turkál Penészes maradék után Eldobott csikkek között, Szürke házak s ablakok, Itt-ott már fény dereng, Viharvert hirdetőoszlopról Napfakított, boldog arcok Bámulnak rám ridegen, Szemükben a semmit látom Azt, amitől oly boldogok, De én itt idegen vagyok. Csuklós busz jön, A fék már csikorog, Bolygóajtó nyílik, A tömeg kicsorog. Mi ez? Végállomás? Kérdek meg valakit, De válasz nem jön, A ködlámpa elvakít. Betondzsungel szaga, Monoton búg egy trafó, Tán a világvégén állok, Visszamenni volna jó. Vissza, ahol nap ragyog, S kedvesen int nekem A szép virágárus lányka, Ahogy a vevőket várja. Október harmincadika, Még mindig itt vagyok, S oly keserű ez a bor E pokol nagy asztalán. Mint megannyi csillag, Ezer mennyezeti neon, Akár fásult szempárok Tekintenek vissza rám. De van ki út. Elvileg. Csak kérdés ki leli meg. Valaki indul, s valaki vár, Valaki rég meglelte már... A sírás sose gyógyír erre, Kelj fel a padlóról végre, S lelked fekete égboltját Színezd hát újra kékre!

17526. Morli Holect (2014-09-25 16:37.03)

Falu végén kurta kocsma XXI. századi változatban: [link] A city végén menő dizsi Onnan rúg ki a security. Cool a pia, mi volt benne? A flash mintha közeledne. Sirály bige közeledik, A sok span lecsendesedik. A fehér rucit kikötötték, De a ruci alatt a sötétség. Zsír a mjúzik, nagyon oké Új mixet nyom a disc jockey. Haver csávók nem stresszelnek, Reng az ablak, úgy denszelnek. Pultos bébi, te kis ribi, Nincsen piám, az a bibi. Nyomass ide egy caipirinhát Frankón vattát köpök mindjárt. Toljad, DJ, pörgesd jobban a mélynyomó majd szétrobban. Bepattintok még egy exet Nem hagyom a ball denszet. Bekopognak az ablakon Zajos csürhe, szemben lakom. Azt üzeni az én nejem a basszustól szétmegy a fejem. Öreg, ne pampogjon nekem Mert a végén megfejelem. Csapasd, DJ, csak azért is Lehet akár hajnal 7 is. Megint jönnek, kopogtatnak, Csendesebben gizduljanak. Mi vagyunk az öknkormányzat, Végleg bezárjuk a házat. XD

17525. Tuca (2014-09-17 10:54.54)

Ferenczi Gyuláné MEGENGEDI Ha utad akadályokkal teli és nem látsz előre, ne félj, mert Ő ezt megengedi. Megengedi, hogy sötét felhő borítsa el a Napot, hogy fárasztó munkában meglankadjon karod. Megengedi, hogy magadra maradj, hogy elhagyjanak az emberek, hogy keserves csalódásba boruljon szíved. Megengedi, hogy elveszítsd, kit legjobban szerettél, hogy vigaszt embereknél hiába keressél. Megengedi... Megengedi, hogy szomorú legyél, hogy sírj, hogy nevess. Mindezt azért, hogy Övé lehess!

elejére ... 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 ... végére