Fórum - Versek! (21. oldal)

elejére ... 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 ... végére

17614. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2016-04-13 15:01.11)   - (válasz Törölt felhasználó 17613. hozzászólására)

Az én pofonjaim mások. Angelika anno dacuma küldött is videjót- ami nem jó- ahogy saját verseit verbálisan publikálja. Mostanában Pilinszkyről volt emlékportré- nekem Ő mondja a verseit, mert abba belelehet "halni."Könyvvilág c. folyóiratban is gyönyörű megemlékezés Pilinszkyről. Nem gondolom, hogy Pilinszky örülne a vers címének, gyűlölöm a vallással való visszaélést.Vasárnap M.o. szeretlek c. műsorban Harsányi (aki harsány), és Tatár Csilla(csak sztár), csapataiban senki sem tudta, Csinszkának hány férje vala. Harsányi Babitsot említette, 8.- os elemi anyag, még csuda, hogy tudták ki az a Csinszka?!Nem is érett- ség tétel, mint a Lyukasórában mondták)Még Károlyi Amy, Várnai Zseni(aki nem volt zseni), ők sem pukkasztottak "lufikat", sekély e kéj- ezért nem OFF!Mostanában 5- dikes unokámmal János vitéz- ezünk, igazgyöngyök görgetege!Válóperem nem idézik: Elváltak egymástól, mint ágtul a levél- és az egész fantasztikusan mindenféle díjas!Köszönöm az első kedves mondatokat, épp ma vettem foszlós kalácsot a Lipóti pékségben, mert mint Maria Antoinette- ha nincs kenyerem(mert cirkuszt sem adnak), - kalácsot eszem.

17613. Törölt felhasználó (2016-04-13 13:40.17)   - (válasz GyermeklakĂłbizottsĂĄg 17612. hozzászólására)

És valóban... - értem ezt arra, hogy most részemről a mea culpa, mert így, hogy írtad, tényleg kezd derengeni egy régi "felvetés". (foszlány-kalács, mondhatni, de emlékezetem, mint felhőbe burkolt báránykák - szétkergeti őket a szél(lel bélelt ex-memóriám varázsige) :)) Szerintem Általad említett és általam igen nagyra tartott szerzőhölgyeknek (Szabó Magda szívem csücske) - ha még köztünk lennének- nem lenne ellenvetésük (vad)Virág ellen (sem). Sőt, gyanítom, enyhe mosollyal az arcukon fogadnák jelenkor bohókás képződményeit. Mert az ő bölcsességük már rég túlnőtt azon, hogy, mint almát osztályozva, válogassák és rakják külön dobozokba az irodalmi megnyilvánulások ilyen-olyan hajtásait, különös tekintettel az igen vadakra és a még annál is vérmesebbekre. Minden változik, és a (látszólagos) szabadságban most már nem igazán kell ügyelni a mondanivaló csomagolására. Illeni talán illenék, de ami az egyik oldalról polgárpukkasztás, az lehet, hogy a másikról értékelhető szókimondás. Minden relatív, és tulajdonképpen csak megítélés és hozzáállás kérdése. De hát ezért van az ízlés. Arra egy jó csomó mindent rá lehet fogni.:):) De ez így jó. Ha mindenki ugyanazt szeretné, a világ lehet, hogy egy nagy Pöttyös Túró Rudira hasonlítana. És azt is meg lehetne unni előbb-utóbb.:)

17612. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2016-04-13 11:44.13)   - (válasz Törölt felhasználó 17611. hozzászólására)

Köszönöm a választ. Már régebben is- mikor Erdős feltűnt - írtam Róla, hogy minden trendi logot, hetet, havat stb.. összehordva rímbe szed. Mea culpa, én vétkem, én igen nagy vétkem(legalább latinul írná), számomra triviálisan, popurálisan kommerszül unalmas, hiteltelenül antikatartikus.Igazad van, helye van , mert nem én adom a helyét. Teljes 1 értés álláspontoddal, bennem az igény egyre fokozódik (mint a nemzetközi helyzet a Tanú- ban). Kíváncsi lennék, hogy pl. Szabó Magda, Nemes Nagy Ágnes fantasztikus költőnőink maguk közé sorolnák é- e?!Laárral is mély egyetértés, ne a szavakkal dobálódzunk,és akkor ha már lehet, szép szavakkal..

17611. Törölt felhasználó (2016-04-13 10:07.33)   - (válasz GyermeklakĂłbizottsĂĄg 17610. hozzászólására)

Vétójogom benyújtom.:):) (de közbevetésed jegyzőkönyvbe vettem:) Indokolás (szép míves, hátborzongatóan hivatalos formában így szokták, azt hiszem...:)) Szerintem, ha már költészet napja, akkor a vers mindenféle formájának és megnyilvánulásának helye van. Elvégre a vers sem más, mint rímekbe szedett gondolatsorozat. Persze más dolog az, hogy - ironikus módon pont ma olvastam erről egy Laár-könyv előszavában - vannak költők, akik csak egymás után dobálják a szavakat, így inkább kínos, mint élvezhető a végtermék, míg vannak az igaziak, akiknél egészen mélyről, mondhatni zsigerből jönnek a gyöngyszemgondolatok. (persze nem pontos az idézet, de a lényege ez) Az én álláspontom szerint ez úgy van, hogy örülök, hogy a mai zordan farkasos és elektronikusan túlterhelt világban még nem halt ki teljesen az igény a versek (és egyáltalán mindenféle művészet) iránt. És pont ez a lényeg, amikor a lé határozza meg a tudatot és nem tudat a létet...:)

17610. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2016-04-13 09:32.24)   - (válasz Törölt felhasználó 17609. hozzászólására)

Ha már költészet napja, nem Erdős vadVirág! mea maxima culpa!

17609. Törölt felhasználó (2016-04-11 22:38.12)

Ha már költészet napja... Erdős Virág: Én vétkem hagytam hogy kapásból hülyére vegyétek hagytam hogy tettleg is helyére tegyétek hagytam hogy ne legyen mázlija juszt se hagytam hogy ne érje el még a buszt se hagytam hogy pokollá tegyék az életét hagytam hogy röhögve kérjék a bérletét hagytam hogy bagóért szopja a rezet hagytam hogy ne fogja- tok vele kezet hagytam hogy piti kis vétkekért szívassák hagytam hogy ne derül- jön ki az igazság hagytam hogy beszálljon apuka cége hagytam hogy ok nélkül rakják a "c"-be hagytam hogy vergődés legyen a suli hagytam hogy kibukni legyen a buli fejvesztve fusson a Kultúra Házából hagytam hogy kitessé- keljék a plázából hagytam hogy ráálljon ne nagyon szarozzon hagytam hogy félpénzért feketén falazzon hagytam hogy fogdossák buzgón a fenekét hagytam hogy sokallják sokan a gyerekét hagytam hogy tojjon a fészküket rakókra hagytam hogy fújjon a többségi tahókra hagytam hogy Budáig fusson egy kérvénnyel hagytam hogy gazdagabb legyen egy élménnyel hagytam hogy ne legyen gyógyír a bajára hagytam hogy ne jusson gázra se kajára hagytam hogy ne terem- jen a föld eleget hagytam hogy lopnia kelljen a meleget hagytam hogy kihulljon végleg a rostán amikor palávert csinál a postán hagytam hogy kibukjon hagytam hogy elázzon hagytam hogy retardált náciktól parázzon hagytam hogy hiába legyen a pánik hagytam hogy ne felej- tődjön el máig hagytam hogy köpködve szidják az urát is hagytam hogy lemossa csendben a csulát is hagytam hogy szorongjon nappal és éjjel hagytam hogy emiatt menjenek széjjel hagytam hogy hibát a hibára halmozzon hagytam hogy üljön a seggén és malmozzon hagytam hogy börleszkké legyen a bánat hagytam hogy bringával hajtson a fának hagytam hogy ne játsszon érdemi szerepet hagytam hogy ne legyen bennetek szeretet hagytam hogy krumpliban mérjék a segélyét hagytam hogy félvállról vegyék a fekélyét hagytam hogy ne legyen alku a kaszásnál hagytam hogy ne legyen jobb hecc a baszásnál hagytam hogy jöjjön az utolsó ítélet hagytam hogy röhejbe fúljon a hitélet hagytam hogy ne vágyjon más hókusz- pókuszra reggel egy felesre este a Fókuszra hagytam hogy ne legyen dolga se tébéje hagytam hogy romokban álljon a tévéje hagytam hogy horrorrá legyen a valóság hagytam hogy ne legyen számára tanulság hagytam hogy diadalt üljön az enyészet hagytam hogy hagyja a francba az egészet hagytam hogy ne tudja ne lássa ne értse hagytam hogy ne fogja fel még a felét se hagytam hogy ő legyen most is a lúzer aki a legesleg- elsők közt húz el hagytam hogy nyűg legyen kint is és idegen s épp olyan hazátlan jöttment mint idebenn hagytam hogy hadd higgye ami volt köddé lett bárhogy is kezdődött annó a történet én viszont ott voltam van róla papírom fura de van ez a heppem hogy megírom ott álltam pénztárca mobil a zsebbe' bedugtam tövig az ujjam a sebbe láthattam láttam is mindent és mégis: hagytam hogy hagyjátok hadd hagyjam én is én vétkem én vétkem én igen nagy — hagytam hogy így legyen de te ne hagyd

17608. Lector (2016-03-29 00:12.55)   - (válasz Mütyürke 17607. hozzászólására)

Nagyon szép sorok.Örülök , hogy megtalált amit Neked szántam:)Ezt akartam:) Az öregség? Múló dolog:)és fájdalmas:)

17607. Mütyürke (2016-03-28 23:48.21)   - (válasz Lector 17606. hozzászólására)

Szép,mégis akárhányszor olvasom,hallom,az öregség valami rettenetes,szomorú dolognak tűnik.Azt hiszem mindannyian félünk a megöregedéstől,de van,aki meg sem éri(mint pl.Dsida Jenő).Azt hiszem igaza van abban Popper Péternek ,ha tartalmasan éljük az életünk ,akkor a végén nem fogjuk sajnálni,hogy megöregedtünk és meghalunk,amennyiben megérjük és egyáltalán tudatában leszünk...) "Mindig szoktam hivatkozni arra a világhírű regényre, a Virágot Algernonnak címűre, amikor a srácot, aki eredetileg értelmi fogyatékos, zsenivé teszik. De mint zseni rájön, hogy csak rövid ideig lesz zseni. Vissza fog romlani. És akkor azt mondja önkéntelenül az Istennek, hogy Uram, ne vegyél el mindent! Na most ez az öregedés fő problémája. Hogy mennyit vesz el az öregség az embertől. Testileg, szellemileg, és hogy bírja ezt elviselni. Mennyi belenyugvással, mennyi szelídséggel, mennyi dühvel, mennyi irigységgel."(Popper Péter) Dsida Jenő Az én kérésem Az ábrándok, mik itt élnek szívemben, Immár tudom, hogy nem maradnak itt, Minden, ami szép, gyorsan tovalebben, - Az élet erre lassan megtanít. Mert mi az élet? Percek rohanása; Fagyos viharként száguld mindenik, Mögöttük sír a kertek pusztulása, S a rózsabokrot földig letörik. Illatos szirmok, zöldelő levélkék!... A vihar szárnyán mindez elrepül, Aztán ragyoghat, nevethet a kék ég: Ott áll a kert siváran, egyedül. Én sem számítok semmi kegyelemre, Én felettem is végigzúg a szél, Lelkemnek alvó, rózsaszirmos kertje Jobban megvédve nincs a többinél. Én készen állok minden fájdalomra, Nem hall ajkamról senki sem panaszt, De most szívemnek még egy vágya volna. S ha jó az Isten, meghallgatja azt: Ne vágtassanak szegény rózsakerten Az összes szelek, mind, egyszerre át, Ne várjon rájok elfásulva lelkem, Ne törjenek le minden rózsafát; Tépjék szirmait egyenként le, lassan; Mind külön fájjon, sajogjon nekem, És mindegyiket nagyon megsirassam És minden könnyem egy-egy dal legyen.

17606. Lector (2016-03-28 22:23.14)

http://www.youtube.com/watch?v=Q69OfPV8LHE

17605. Mütyürke (2016-03-28 21:10.56)

Krisztus Krisztusom, én leveszem képedet falamról. Torz hamisításnak érzem vonalait, színeit, sohase tudlak ilyennek elképzelni, amilyen itt vagy. Ilyen ragyogó kékszeműnek, ilyen jóllakottan derűsnek, ilyen kitelt arcúnak, ilyen enyhe pirosnak, mint a tejbeesett rózsa. Én sok éjszaka láttalak már, hallgattalak is számtalanszor, én tudom, hogy te egyszerű voltál, szürke, fáradt és hozzánk hasonló. Álmatlanul csavarogtad a számkivetettek útját, a nyomor, az éhség siralomvölgyeit s gyötrő aggodalmaid horizontján már az eget nyaldosták pusztuló Jeruzsálemed lángjai. Hangod fájó hullámokat kavart, mikor a sok beszéd után rekedten újra szólani kezdtél. Megtépett és színehagyott ruhádon vastagon ült a nagy út pora, sovány, széltől-naptól cserzett arcodon bronzvörösre gyúlt a sárgaság s két parázsló szemedből sisteregve hullottak borzas szakálladra az Isten könnyei - (Dsida Jenő)

17604. Lennon16 (2016-02-04 19:55.37)   - (válasz GyermeklakĂłbizottsĂĄg 17603. hozzászólására)

14 éve írok verseket :) Hát fogjuk rá, hogy jobb.

17603. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2016-02-04 06:18.09)   - (válasz Lennon16 17602. hozzászólására)

Költő vagy? mert már több versedre felkaptam a "fejemet, szívemet"!azért remélem, hogy jobb a "Kedved?!"

17602. Lennon16 (2016-02-04 04:55.49)   - (válasz GyermeklakĂłbizottsĂĄg 17601. hozzászólására)

Igen, én írtam a napokban.

17601. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2016-02-02 10:02.25)   - (válasz Lennon16 17600. hozzászólására)

Ezt Te írtad? Gyönyörűen depresszív! Nem ismerem szenszítiv paramétereidet..

17600. Lennon16 (2016-02-01 17:29.07)

Minden csak játék Minden csak játék, ez maga az élet, Egy nagy semmi, mögötte díszlet, Hogy elhidd, te is lehetsz boldog, El is hiszed egyből amint kimondod, Pedig tudod, hogy mindez csak játék, S elemészt téged is a fekete árnyék. Mindez csak játék, a boldogság maga, Megrészegít téged csalóka illata, Szemedre köd hull, azt hiszed öröm, Szívedbe váj majd egy éles köröm, Kiszakítja, s viszi, elviszi magával, Te ott maradsz, párban a magánnyal. Ha van erő benned, menjél hát utána, Ne hagyd elveszni, eredj a nyomába, Az élet küzdőverme légy te magad, Harcolj halálig, feladni nem szabad, Mert hulló véred jutalmát elhozza, Életed értelmét ölelő karodba...

17599. Chris Co (2016-01-16 23:45.44)

Medve dal Sór dal Angyalfű csúcsai félve inganak, Borsfű csúcsai félve inganak. Nyáron engem elkerülj! Téli napon hajlékodba menvén megkereslek én! Borsfüves hegyen borzongva, csörtetve járj! Atyáidhoz most siess! Borsfüves hegyen csörtetve, angyalfüvesen zörgetve nyáron tőlem messze járj! Ifjakat ne ijesztgess, félőket ne fenyegess! Hegyekből jött Bátyókám, atyáidhoz most siess!

17598. Emylio (2015-12-12 08:33.35)   - (válasz Margaréta 17597. hozzászólására)

Az egyik legszebb.:)

17597. Margaréta (2015-12-11 19:27.40)   - (válasz Emylio 17582. hozzászólására)

Ó, mily fennkölt költemény!

17596. Mütyürke (2015-12-10 23:39.48)

Bajtai András Ráérsz még Ráérsz még meglocsolni a virágot, enni adni a macskának, elolvasni az újságot, most inkább gyere ki velem az erkélyre, ilyet még úgysem láttál, nézd az este posztereit a falakon, vagy a kisfiút, aki neked firkál a járdára, a szomszédot, ahogyan felemeli majd melléteszi a telefonkagylót, vajon ki hívhatta, és milyen lesz, amikor majd minket keres az Úristen, most inkább ne törődj ezzel, hallgasd, ahogy kicsöng az este, nézd a sok apró villanást a betonon, neked dobálja érméit a sötét, és neked árusítja ki fényét a nap, vegyél belőle nyugodtan, tegyél félre az éjszakára is, mert sötétebbek és hidegebbek errefelé az éjjelek, mint megszoktuk, és ne félj, ha lemegy a nap, és köd kapaszkodik a villanylámpákra, bármikor megfoghatod a kezemet, ha akarod, és ne ijedj meg, ha ablakodon kopogtat a telihold, nem akar bántani, nézd a felettünk tovaúszó felhők karavánját, vagy a párkányon gubbasztó galambokat, kérlek nézz meg mindent jól, mielőtt aludni térsz.

17595. Pindurlányka (2015-11-23 09:42.35)

"Zimankós a reggel, morog is a Feri, Már korán a kölkét fagyott csirkelábbal veri. Normális vagy, fiam? - Veri kétszer orrba, Nem nyúlkál majd többször be a konnektorba." Tibi atya =DD

17594. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2015-11-21 06:58.18)   - (válasz Kimikem 17593. hozzászólására)

Én köszönöm. "Köszönet mindenért"..

17593. Kimikem (2015-11-20 21:25.59)

2 nap múlva a születésnapja! Ady Endre: Köszönöm, köszönöm, köszönöm Napsugarak zugása, amit hallok, Számban nevednek jó ize van, Szent mennydörgést néz a két szemem, Istenem, istenem, istenem, Zavart lelkem tegnap mindent bevallott: Te voltál mindig mindenben minden Boldog szimatolásaimban, Gyöngéd simogatásaimben S éles, szomoru nézéseimben. Ma köszönöm, hogy te voltál ott, Hol éreztem az életemet S hol dltek, épültek az oltárok. Köszönöm az én értem vetett ágyat, Köszönöm neked az els sirást, Köszönöm tört szivü édes anyámat, Fiatalságomat és büneimet, Köszönöm a kétséget, a hitet, A csókot és a betegséget. Köszönöm, hogy nem tartozok senkinek Másnak, csupán néked, mindenért néked. Napsugarak zugása, amit hallok, Számban nevednek jó ize van, Szent mennydörgést néz a két szemem, Istenem, istenem, istenem, Könnyebb a lelkem, hogy most látván vallott, Hogy te voltál élet, bú, csók, öröm S hogy te leszel a halál, köszönöm.

17592. Emylio (2015-10-16 06:06.45)

Bájjal átszőtt oligomer, manifesztált hatalom. Spontán kvázi szinoníma, értem, hogyha akarom. A Picsorka is lesi igém, úgy megy el, hogy fel sem áll, ágyeszkó düszé ájlávjú, krézi ez a karnevál. Dob magára ezer lájkot, a búkja fész, a mélje i, és elszörnyedve bereagál: Az élet csupán egyszeri. Lájf isz lájf - ezt tudja rég, és poharába beleisz. Könnyét nyeli, s némi taknyot, Ártoszportosz Árámisz. De nem ez a vég, ugyan dehogy! Sor, ha elfogy, látni majd. Szomatikus sejt, ha magas, tejből nem lesz kockasajt. De most már elég, talán sok is, a Picsorka is szunnyad el, lehunyja mindahány szemét, s nem cserélne senkivel. Ó, de mégse! Vagy tán még is? Netalántán meglehet. Álmában hal meg az álma, mit meggyászol, de nem temet. Epilógus: Phimosis, ha ott él veled, te könnyezel, hogyha vered.

17591. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2015-09-25 05:19.54)   - (válasz Lennon16 17590. hozzászólására)

Nagyon kedves "szavak" a női hátsóhoz. Én is "fogdozom" eme kedves "jambusokat".

17590. Lennon16 (2015-09-24 22:34.25)

Fétis Szeretem a feneked, Hiszen olyan formás, Imádom taperolni, Jó kis örömforrás. Gyönyörködöm benne, Fülig ér a mosolyom, Egészen bizsergek, Amikor fogdozom. Megpaskolom picit, Kedvesen csattan, Milyen sokáig csak Nadrágban láthattam... Szeretem a feneked, A popód a gyengém, Lehet talán fétis ez, Úgy megszeretgetném... Minden jól áll rajta, De legfőképp a csipke, Rakoncátlan ujjam Most úgy belecsípne. A tiedé a legrajabb, Oly szép női fenék, Fogdoznám mindig, Egyszer sosem elég.

17589. Mütyürke (2015-09-06 21:58.23)

Leonard Nolens: Kvartett nagy szavakra Szobában ülsz, az életedre gondolsz. Az életed az életedre gondol. Gondolatod gondolatodra gondol. Mintaszöveg és kéziratok nélkül ül a szobában életed: az életedre gondol, tárgytalan létedre. Életed: magányos, néma utazás e kövekkel teleszórt sivatagban, lobogó vízben kő, felrobbanó. Keresztmetszetét nem láthatja senki. 2. Tengerparton sétálsz, a vizet olvasod. Szemed a hullámok óralapját nézi. Alatta a tekintet ketyeg, téged olvas. Nem érkeztél. Partra mosott a víz, Hogy életed olvasd, hogy sétáló lépteid ütemét a mérhetetlen tenger-könyv mértékével mérjed. Mindennap kimondod. Magányos, néma szó. Tengerhez írt levél. A tenger olvassa, diktálja a léted. Hang utazása át az időn, ütembe rendezi hangodnak ritmusát. Te, a tenger s az életed a tengerparton sétál. 3. Városban laksz, beszélsz a házakkal, felhőkkel, a fákkal. Beszélsz mindennel, aminek valaha szájat, fület adtál. Beszéded azzal beszél, amit ők hallanak és beszélnek terólad. Utcában laksz. Tied az utca fénye, emberei, De csak addig, míg mondod, míg engeded, hogy mondják, Amíg csendjeidre a hallgatás pecsétje nem kerül. Húsod és véred magányos és néma. Nem lehet szavakká. Nem tieid. De övék az a hallgatással terhes óra, Melyet a föld vízből s tűzből gyúrt anyaggá. Tested az űrt mondja, mely ellentmond neked. 4. Ágyban fekszel, a meghalásra gondolsz. Gondolatod meghal gondolatodban. Meghalásod a halálodra gondol. Őstörvényűen, egy apa idegeivel gondol meghalásod a halálodra, gondolhatatlan. Halálodra, amelynek tárgya van. Halálod néma és magányos utazás az űr futóhomokján át, az űr dallammá élesedik, dallam-kaszává. Partitúráját nem láthatja senki.

17588. K.V.János (2015-09-05 17:50.55)   - (válasz Mütyürke 17587. hozzászólására)

Na meg "van, ami örök és nem eladó" (Hobo)

17587. Mütyürke (2015-09-04 21:32.05)   - (válasz Lector 17584. hozzászólására)

Van ,ami nem változik...

17586. Lector (2015-09-04 19:57.09)   - (válasz Emylio 17578. hozzászólására)

Te mondád,és igaz lészen.

17585. Mütyürke (2015-09-04 19:52.25)

Petőfi Sándor AZ ŐRÜLT - - - - Mit háborgattok? Takarodjatok innen! Nagy munkába' vagyok. Sietek. Ostort fonok, lángostort, napsugarakból; Megkorbácsolom a világot! Jajgatnak majd és én kacagok, Mint ők kacagtak, amikor én jajgattam. Hahaha! Mert ilyen az élet. Jajgatunk s kacagunk. De a halál azt mondja: csitt! Egyszer már én is meghalék. Mérget töltöttek azok vizembe, Akik megitták boromat. S mit tettek gyilkosaim, Hogy gaztettöket elleplezzék? Midőn kiterítve feküdtem: Reám borúltak s könnyezének. Szerettem volna fölugrani, Hogy orraikat leharapjam. De nem harapom le! gondolám, Legyen orrok és szagolják, Ha rothadok, s fúladjanak meg. Hahaha! És hol temettek el? Afrikában. Az volt szerencsém, Mert egy hiéna kiása siromból. Ez az állat volt egyetlen jóltevőm. Ezt is megcsaltam. Ő combom akarta megenni: Én szívemet adtam oda, S ez oly keserű volt, hogy megdöglött tőle. Hahaha! De hiába, csak így jár, Ki emberrel tesz jót. Mi az ember? Mondják: virágnak gyökere, Amely fönn a mennyben virúl. De ez nem igaz. Virág az ember, melynek gyökere Ott lenn van a pokolban. Egy bölcs tanított engemet erre, Ki nagy bolond volt, mert éhenhala. Mért nem lopott? mért nem rabolt? Hahaha! De mit kacagok, mint a bolond? Hisz sírnom kellene. Siratni, hogy oly gonosz a világ. Az isten is felhőszemével Gyakran siratja, hogy megalkotá. De mit használ az ég könyűje is? A földre hull, a ronda földre, Hol az emberek lábbal tiporják, S mi lesz belőle, Az ég könnyéből?... sár. Hahaha! Oh ég, oh ég, te vén kiszolgált katona, Érdempénz melleden a nap, S ruhád, rongyos ruhád a felhő. Hm, így eresztik el a vén katonát, A hosszu szolgálat jutalma Egy érdempénz és rongyos öltözet. Hahaha! S tudjátok-e mit tesz az emberi nyelven, Midőn a fűrj azt mondja: pitypalatty? Az azt teszi, hogy kerüld az asszonyt! Az asszony vonzza magához a férfiakat, Mint a folyókat a tenger; Miért? hogy elnyelhesse. Szép állat az asszonyi állat, Szép és veszedelmes; Arany pohárban méregital. Én ittalak, oh szerelem! Egy harmatcseppnyi belőled édesebb, Mint egy mézzé vált tenger; De egy harmatcseppnyi belőled gyilkosabb, Mint egy méreggé vált tenger. Láttátok-e már a tengert, Midőn a fergeteg szánt rajta És vet beléje halálmagot? Láttátok a fergeteget, E barna parasztot, Kezében villámösztökével? Hahaha! Ha megérik a gyümölcs: lehull fájáról. Érett gyümölcs vagy, föld, lehullanod kell. Még várok holnapig; Ha holnap sem lesz a végitélet: Beások a föld közepéig, Lőport viszek le És a világot a Levegőbe röpítem... hahaha! Szalkszentmárton, 1846. január

elejére ... 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 ... végére