Rab Zsuzsa – Kívüled élek

Órák, napok
jéghártyás ablaküvegét
lehelgetem, hogy meglássalak.
Gyönyörű arcod tanulom
utcán, sínek között, örök életveszélyben,
nem tudom hova tartó villamosokon.

Kívüled élek,
olyan bátran, hogy abban már
megláthatnád a vacogást,
ha egyszer közelről szemügyre vennéd.
De, nem is ismersz.

Én vagyok az,
aki meg tudom szelídíteni
szemöldököd egymást-maró kígyóit,
aki nem félek, hogy összezúzódom
fekete köveiden,
aki talán még megbirkózom egyszer
iszonyú angyalaiddal,
aki be merek lépni hozzád
a magad-fonta kettős rács mögé
és enni adok neked naponta
és megitatlak.
Nem is tudsz róla, lehajtott-fejű.

Érted-e még az egyszerű beszédet?
Bogozd ki göbös sorsodat.
Segítek,
Aztán visszaadom.

Kívüled élek,
ilyen siralmas bátran.
Te itt keringsz, még oldozatlanul,
csontjaim fehér izzószálai
tízezer voltos áramában.

17317. Lector (2014-05-26 22:02.03)

http://www.youtube.com/watch?v=T8-8U3PtiPw

17316. Kimikem (2014-05-26 21:52.41)

...és még, még, még!

Nemes Nagy Ágnes:
Elmélkedve

Mit kéne tennem? Nem tudom.
A kezem összekulcsolom.
Ülök az ágyon szótalan.
Hová is ejtettem magam?
Összefonom ujjaimat.
Ennyi maradt: a mozdulat
A hitből, és gályára vont
Őseimből maradt a csont.
Hová forduljon hát az ész?
Pedig jó volna szégyenét
A szóval, mely megsejteti,
Kimondani, s elrejteni.

17315. Kimikem (2014-05-26 20:47.23)

GyermeklakĂłbizottsĂĄg!
Valami gyönyörűséges és szerelmetes! :))
Már-már "józsefattilai magasságok":

Nemes Nagy Ágnes : A szomj

Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:
kimondhatatlan szomj gyötör utánad.
– Ha húsevő növény lehetne testem,
belémszívódnál, illatomba esten.
Enyém lehetne langyos, barna bőröd,
kényes kezed, amivel magad őrzöd,
s mely minden omló végső pillanatban
elmondja: mégis, önmagam maradtam.
Enyém karod, karom fölé hajolva,
enyém hajad villó, fekete tolla,
mely mint a szárny suhan, suhan velem,
hintázó tájon, fénylőn, végtelen.
Magamba innám olvadó husod,
mely sűrű, s édes, mint a trópusok,
és illatod borzongató varázsát,
mely mint a zsurlók, s ősvilági zsályák.
És mind magamba lenge lelkedet
(fejed fölött, mint lampion lebeg),
magamba mind, mohón, elégitetlen,
ha húsevő virág lehetne testem.
– De így? Mi van még? Nem nyugszom sosem.
Szeretsz, szeretlek. Mily reménytelen.

17314. Kimikem (2014-05-26 20:11.11) - (válasz GyermeklakĂłbizottsĂĄg 17308. hozzászólására)

Neked, mert hiányoltad!
:))
És magamnak, mert egyetértek hiányával!

NEMES NAGY ÁGNES : A REMÉNYHEZ

Nyár van. Tán nem kell így szorongani.
A keserűt majd egyszer kiokádjuk.
Ily keserűt nincs mód kimondani,
hisz keskenyebb a torkunk, mint az ágyú.
De mégis élünk. Igy harmincöt évre
(nincs több előttünk) arra kés a lét,
hogy belevágjunk egyszer már: mi végre
születtünk, és ha meghalunk, miképp?
Nem kevesebbre kényszerít az undor.
Selyemcafatra vágytunk délután,
és estére már mohón-zárt fogunktól
csikorgott minden hajókaraván.
Vagy teleszítt szivacsként nyúlva, resten,
míg álomragacsos elménk simít,
tapasztgattuk a kielégületlen
önérzet meddő kínjait.
Rohadt ereszként csordulunk a bűntől.
De mégis élünk. Védjük tán a házat?
De mégis élünk. Szűkülő szemünktől
Képet kiván talán egy messzi század?
A filológus méri majd le részünk?
Kezével együtt sarjad már a kés?
S a mozdulat talán, hogy szembenéztünk,
A feltámadás, vagy a feledés?
Igazság? Hová nyujtózunk e szóval?
Ropogtatjuk, mint izmot ifju csont,
s a jövendő a magáért-valóval
egy mozdulatban, ívben összefont.
A mozdulat – hisz így vált egyenesre
hajdan az ősi, vízszintes gerinc,
a mozdulat rántotta feszesebbre
az ereket, az ifjú szív kering –
az ifjú szív? – igen, az ifjú szív,
a szellem első, pontos lobbanása,
mikor majd rezdül a csigolya-ív,
s mi is rezgünk, új kocsonyákba ásva,
s a szó egy cseppel túlcsordul a vágyon,
s a nyelv, mint lángnyelv, rezzen, sistereg,
s megszületünk. Megszületik a szájon
örökségünk, reményünk: ismeret.

17313. Kimikem (2014-05-26 19:31.54)

Igaz, tegnap volt gyereknap, de ami késik, nem múlik!

Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért

Fák, csillagok, állatok és kövek
szeressétek a gyermekeimet.
Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.
Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.
Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.
Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.
Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.
Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket csillagos éjszaka.
Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.
S ti mind, élő és holt anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,
Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.
Az ember gonosz, benne nem bízom,
De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.
Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;
Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek.

17312. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2014-05-26 12:02.14) - (válasz Baldur von Jézus 17309. hozzászólására)

Ez Versek?!Jézus Mária!

17311. Emylio (2014-05-26 09:01.21) - (válasz Baldur von Jézus 17310. hozzászólására)

Valaki a cin cog,
de picsorkulni nem fog!

17310. Baldur von Jézus (2014-05-25 22:06.25)

Valaki a tén fereg
Valaki a fin torog

17309. Baldur von Jézus (2014-05-25 22:03.57)

"Majdnem Pilinszky János"

Kétsörös(doboz)

Nem vagyok alien
s meg ne csípd a seggem

17308. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2014-05-23 13:34.33) - (válasz Agitáció 17307. hozzászólására)

Ezt a költőt sem ismertem, talán nem volt érettségi tétel, ezért köszönöm, utánanéztem. Nemes Nagy Ágnes kinek nemcsak a neve ez, fantasztikus! Ma is volt Lyukasóra, ma sem volt Őróla "vers."

17307. Agitáció (2014-05-23 11:54.59)

Henri de Régnier (1864 december 28.-1936 május 23.)

Henri de Régnier: A látogató

A csöndes ház, ahol a kulcs bent van a zárban,
és asztal hol gyümölcs s tisztavízű pohár van,
s az asztallap közös, ében tükörlapuk:
kint a két út, amely a láthatárba fut
dombok mögé, ahol tenger van mindenütt,
s minden, mi nevetést kelt, tisztát, egyszerűt,
olyat, mint azoké, kik mást sosem kívántak,
mint kékvízű kutat, s körötte rózsafákat,
fürtöt szőlőjükön és életüknek estet,
melybe csepp örömet s csepp mélabút kevertek,
a napok sorát, amely mind-mind egyforma nap.
Jól megértettem mindezt, hogy láttalak
belépni. Szerelem, míg kedvesemre vártam,
s láttam, a telt gyümölcs szétolvad női szádban,
s vizet iszol, leülsz, s isteni, képtelen
nagy szárnyad átsöpör a téglatűzhelyen.

(Nemes Nagy Ágnes fordítása)

17306. Kimikem (2014-05-22 19:44.12) - (válasz Agitáció 17305. hozzászólására)

:)
http://www.youtube.com/watch?v=Yv5NkColeko

17305. Agitáció (2014-05-22 19:32.08)

Federico Garcia Lorca

Ének a kis halálról

Holdak halotti rétje,

vért rejt a földek árka.

Öreg vér pusztasága.

Fűből halálos égbolt.

Mult és jövő sugára.

Por éje, csillogása.

Halállal találkoztam.

Föld rétje holtra válva.

Egy ember kis halála.

Eb néz a háztetőről.

A sok fonnyadt virágba

csak bal kezem túrt, óriási bércét

szertezilálva.

Hamuból székesegyház.

Por éje, csillogása.

Egy ember kis halála.

Halál és én: egy ember.

Egy ember egymagában.

Az ember kis halála.

A hold halotti rétje.

Ajtó mögött zihálva

vonít a hó világa.

Egy ember, és...? Tudod már.

Egy ember - s ő a társa.

Rét, vágy, por csillogása.

17304. Kimikem (2014-05-22 19:20.38)

LESZNAI ANNA: SZERELMES VERS

Hiába hiába mondom: Lesznai Anna
Több szerelmes verset nem ir" -
Minden papir el van büvölve,
Titkos irással,
S ha örömmel vagy sirással rácsöppen kezem,
Felgyullad rajta a te képed mása.
Néha haragszom hogy az egész mindenség
Számomra egy csók gyürüjébe szorult,
Hisz tágléptü bátor vándor voltam,
Utam mindenik fája más más szinnel borult rám:
De lám sorsom seregei mind hozzád boldogultak,
Mint a szentek kik az Ur arcát pillantva megvakultak.
Büntetés ez - vagy megváltó csuda?
Nem tudom - de tudom te viszel el oda
Hová az egy-utam elküldetett:
Mert kezed és kezem közt nincs hézag ha érintesz,
Én mindig tudom mit akarsz ha intesz,
Mert eleven élet, nem holt határ jár köztünk.
Két boldog meteor olyan édesded jól összeütköztünk
Hogy egybeolvadván helyreütöttük az ős-bünt,
Az elszakadást.
Igaz - nem mást - csak szegény magunkat tüzeltük egybe,
De ki tudhassa az ilyen kis szerelmi zsarátnok melegén
Nem ég-e el egy nagy rőzse ősi átok!
S itt is, ott is, füben, fában, csillagban, szivben,
Felcsillannak boldog barátok.

17303. Kimikem (2014-05-22 19:17.44) - (válasz Agitáció 17300. hozzászólására)

Alakul...:)

17302. Kimikem (2014-05-22 18:24.20) - (válasz Kimikem 17299. hozzászólására)

Rosszul másoltam be, bocsánat.
Itt az egész vers:

Hajnal Anna - Szerelem

Minek is kérded, neked hiúság,
csak mosolyogsz, ha elpirulni látsz,
s oly távol vagy, hogy kíváncsi szemed
szégyentől reszketteti szívemet,
hogy didereg, mint meztelen halott,
lámpának, szemnek kiszolgáltatott,
hogy jeges szégyenében majd elég,
mit kérdezed, hogy szeretlek-e még?
Nem tudom. Szívem csupa lázadás.
Szeretni kín, megtör és megaláz
s a fojtott láng, az el-eltemetett,
füstösen csap fel, mint a gyűlölet.

Gyűlöllek, mar a védtelen harag,
elfordulok, hogy meg ne lássalak,
félek, fagyok, borzongok, engedek,
fogam megkoccan nehogy kérjelek:
szeress, ölelj, megöl a szomjúság,
kezdődjön újra bennünk a világ,
az ősi ködben két felhőgomoly
egymás felé húz, borulj rám, omolj,
összecsapásunk villám, néma csók,
csak te! csak én! borulók, lázadók,
belőlünk szülessen a csóvás fény,
mindenben te és mindig újra én.

Mert te voltál az első, akiért
testem és lelkem egyszerre megért,
hogy ezer íz és ezer édesség
pezsgése, lángja hajtott tefeléd.
Hogyan köszönjem, mi lenne elég,
hogy tűzfény lettél, melyben föld és ég
fellángolt, égett, újjászületett,
mint a szívem, mely feléd reszketett,
haldokolt, mint a láng és dadogott,
új nyelven szólt, hogy az áhitatot,
amely betöltött, vakult fiatalt,
feléd ragyogja, édes diadalt…

17301. Kimikem (2014-05-22 18:19.46)

Ha A Szerelem Elhagyott…

Mert ha a szerelem elhagyott,
kipattogzik arcodon vékony
fehér rétegben a védtelenség,
mint omló falon a salétrom;
mert ha a szerelem elhagyott,
csak loholsz az utcán szorongva,
elbűvöl s nyomban megaláz
minden parázna szoknya;
és nyelved száraz kőporban forog,
ha elalszol, kifoszt az álom,
ébren lábaid fércen rángatod;
parázson jársz, parázson…
És tarkódig felperzselődsz;
tagjaid hamuként elomlanak,
mozdulataidról az otthonosság
arany páncélja leolvad.
Vad fogaid élesen összeverődnek,
tekinteted röpte kileng, és
míg kívül a forróság emészt,
belülről ráz a didergés…
Mert ha megcsal, ha elhagy a kedves,
azt elviselheted még,
de jaj, ha veszni hagyod a magad
érette való szerelmét!
Mert minden idegen lesz neked akkor,
s kipattogzik arcodon vékony
fehér rétegben a védtelenség,
mint omló falon a salétrom.
Futnál - menedékül a megkövült közöny
nyirkos barlangjai várnak:
takaródzhatsz melegedni magadba,
mint bundájába az állat. -
Hát ezért vagy inkább hű, keserűn is,
nem ereszted az elveszítettet;
körömmel ezért behegedt sebeid
újra csak újra kikezded.
S élsz felelősen, mint a sebesült harcos:
ki bevégzi naponta, mit rendel a nap,
míg izmai közt bolyong a szilánk, mely
végül szivébe szalad.

(Garai Gábor)

17300. Agitáció (2014-05-22 18:15.37)

Talajt fogtam
Nem eresztem
Vizelek a reteszemben

17299. Kimikem (2014-05-22 17:06.13)

Egy gyönyörű női vers:
:))
Hajnal Anna - Szerelem

Minek is kérded, neked hiúság,
csak mosolyogsz, ha elpirulni látsz,
s oly távol vagy, hogy kíváncsi szemed
szégyentől reszketteti szívemet,
hogy didereg, mint meztelen halott,
lámpának, szemnek kiszolgáltatott,
hogy jeges szégyenében majd elég,
mit kérdezed, hogy szeretlek-e még?
Nem tudom. Szívem csupa lázadás.
Szeretni kín, megtör és megaláz
s a fojtott láng, az el-eltemetett,
füstösen csap fel, mint a gyűlölet.

17298. Kimikem (2014-05-22 17:01.39) - (válasz Emylio 17297. hozzászólására)

Még nem. :))

17297. Emylio (2014-05-22 16:54.40) - (válasz Kimikem 17295. hozzászólására)

Még nem tökéletes.:)

17296. Emylio (2014-05-22 16:54.14) - (válasz Agitáció 17294. hozzászólására)

De szép is lesz!

17295. Kimikem (2014-05-22 16:54.07) - (válasz Emylio 17289. hozzászólására)

Én mást is.:)

17294. Agitáció (2014-05-22 16:53.16) - (válasz Emylio 17291. hozzászólására)

Fog majd terjedni,mint az AIDS nyugi.

elejére ... 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk