Fórum - Versek! (24. oldal)

elejére ... 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 ... végére

17524. Veronik (2014-09-09 22:28.02)

-Hogy énekelnek mindenféle fattyúk, pimasz veréb, csicsörke, banka, vadtyúk, mi hallgatunk a zürzavarba, hagyjuk, csivogjanak, legyen meg akaratjuk. Csodásan úszunk a csodás halálba, de ott az igaz dalt megtalálva az égre sírunk, gőgös, néma hattyúk. (Kosztolányi)

17523. Törölt felhasználó (2014-09-09 18:55.29)   - (válasz Kimikem 17518. hozzászólására)

:) Úgy legyen.:) És egy kis gondolatmorzsa a Távol-Keletről: "Az élet olyan mint egy könyv, Nem lehet megítélni a borítójáról, De bánjunk minden egyes lapjával úgy, Mint egy ember életének egy napjával, És jussunk túl a fedélen a könyv belsejébe, Ahol a tudás és a felismerés található. És ahogyan minden könyvnek van egy utolsó oldala, Nekünk is lesz egy utolsó napunk, A könyveket tartalmuk szerint kell ítélnünk, Nem lapjainak száma alapján." (Lao-ce)

17522. Lector (2014-09-08 21:00.39)   - (válasz Pedro23 17521. hozzászólására)

Nagyon ...nagyon teccett...:)

17521. Pedro23 (2014-09-08 20:52.15)

Gál Tamás - Szótlan /2014. szeptember 07./ A csendet látod szemed előtt, Némán magadba nézel. A gondterhelt tegnapok után lassan Már semmit sem érzel. Idegen ruhába öltöztet a kényszer, Talán így jobb lesz - gondoltad, De a személyiség szótlan száll belőled mert önmagad önként megfojtottad. S lám a holnap sem lett szebb, Mint amit ezelőtt reméltél. Csak a szürke öntudat maradt, s a villamosra épphogy felfértél. Figyelj! Barátom! Nem leszel szabad, míg magad rabja vagy, Amíg vaslakat fénylik a rácson! Az éjszakai is eljött, rágyújtasz ostobán, Az életed ingyen kaptad - de a sorsod megvenni nem tudod, Se ma, se holnap, se ezután.

17520. Tuca (2014-09-08 19:22.14)

Kosztolányi Dezső Már néha gondolok a szerelemre Már néha gondolok a szerelemre. Milyen lehet - én Istenem - milyen? Találkoztam tán véle messze-messze, valahol Andersen meséiben? Komoly és barna kislány lesz. Merengő. A lelke párna, puha selyemkendő. És míg a többiek bután nevetnek, virágokat hoz majd a kis betegnek. Ágyamhoz ül. Meséskönyv a szeme. Halkan beszél, csak nékem, soha másnak. Fájó fejemre hűs borogatást rak. És kacagása hegedű-zene. Egy lány, ki én vagyok. Hozzám hasonló. Különös, titkos és ritkán mosolygó Az éjbe néző. Fáradt. Enyhe. Csöndes. Csak széttekint, és szobánkba csönd lesz.

17519. Kimikem (2014-09-04 19:50.52)

Márai Sándor Halotti beszéd Látjátok, feleim, szem’ tekkel mik vagyunk Por és hamu vagyunk Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek. Össze tudod még rakni a Margitszigetet? ... Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt A „ pillangó ”, a „ gyöngy ”, a „ szív ”- már nem az, ami volt Amikor a költő még egy család nyelvén dalolt És megértették, ahogy a dajkaéneket A szunnyadó, nyűgös gyerek álmában érti meg Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké A gyereknek T o l d i - t olvasod és azt feleli, o k é A pap már spanyolul morogja koporsónk felett: „ A halál gyötrelmei körülvettek engemet ” Az ohioi bányában megbicsaklik kezed A csákány koppan és lehull nevedről az ékezet A tyrrheni tenger zúgni kezd s hallod Babits szavát Krúdy hárfája zengi át az ausztrál éjszakát Még szólnak és üzennek ők, mély szellemhangokon A tested is emlékezik, mint távoli rokon Még felkiáltsz: „ Az nem lehet, hogy oly szent akarat ...” De már tudod: igen, lehet ... És fejted a vasat Thüringiában. Posta nincs. Nem mernek írni már. Minden katorga jeltelen, halottért sírni kár A Konzul gumit rág, zabos, törli pápaszemét Látnivaló, untatja a sok okmány és pecsét - Havi ezret kap és kocsit. A Mistress s a baby Fénykép áll az asztalán. Ki volt neki Ady? Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene? Arany szava?... Rippli színe? Bartók vad szelleme? „ Az nem lehet, hogy annyi szív ...” Maradj nyugodt. Lehet. Nagyhatalmak cserélnek majd hosszú jegyzékeket. Te hallgass és figyelj. Tudjad, már él a kis sakál Mely afrikai sírodon tíz körmével kapál Már sarjad a vadkaktusz is, mely elfedi neved A mexikói fejfán, hogy ne is keressenek Még azt hiszed, élsz? ... Nem, rossz álom ez is. Még hallod a hörgő panaszt: „ Testvért testvér elad ...” Egy hang aléltan közbeszól: „ Ne szóljon ajakad ...” S egy másik nyög: „ Nehogy ki távol sír e nemzeten ...” Még egy hörög: „ Megutálni is kénytelen legyen.” Hát így. Keep smiling. És ne kérdjed senkitől, m i é r t? Vagy: „ Rosszabb voltam mint e z e k ? ...” Magyar voltál, ezért. És észt voltál, litván, román ... Most hallgass és fizess. Elmúltak az aztékok is. Majd csak lesz, ami lesz. Egyszer kiás egy nagy tudós, mint avar lófejet A radioaktív hamu mindent betemet Tűrd, hogy ember nem vagy ott, csak osztályidegen! Tűrd, hogy már nem vagy ember i t t, csak szám egy képleten Tűrd, hogy az Isten tűri ezt s a vad, tajtékos ég Nem küld villámot gyújtani, hasznos a bölcsesség Mosolyogj, mikor a pribék kitépi nyelvedet Köszönd a koporsóban is, ha van, ki eltemet Őrizd eszelősen néhány jelződet, álmodat Ne mukkanj, amikor a b o s s megszámolja fogad Szorongasd még a bugyrodat, rongyaidat, szegény Emlékeid: egy hajfürtöt, fényképet, költeményt - Mert ez maradt. Zsugorin még számbaveheted A Mikó-utca gesztenye fáit, mind a hetet, És Jenő nem adta vissza a Shelley-kötetet És már nincs, akinek a hóhér eladja a kötelet És elszáradnak idegeink, elapadt vérünk, agyunk Látjátok, feleim, szemtekkel, mik vagyunk Íme, por és hamu vagyunk

17518. Kimikem (2014-09-04 18:40.43)

Remélem, imáim meghallgatásra lelnek! Henri Viscanti: A meghallgatott imádság ...és Isten azt mondta: nem. Megkértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, hogy a büszkeséget nem Ő veszi el, hanem nekem kell feladnom azt. Kértem Istentől, hogy fogyatékos gyermekem legyen egészséges, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, hogy a lelke egészséges, a teste csak átmenet. Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke, nem kapni, megszerezni kell. Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, csak áldását adhatja, a boldogság rajtam múlik. Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól, de Ő azt mondta: nem. A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól, és közelebb visz Hozzá. Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlődést, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom, de hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak. Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni, úgy, ahogy Ő szeret engem. Erre azt felelte: látom, már kezded érteni. Kértem erőt... És Isten adott nehézségeket, amelyek erőssé tesznek. Kértem bölcsességet... És Isten adott problémákat, hogy megoldjam azokat. Kértem bátorságot... És Isten adott veszélyeket, hogy legyőzzem azokat. Kértem, adjon szeretetet... És Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk. Kértem kegyelmeket... És Isten adott lehetőségeket. Semmit sem kaptam, amit akartam. Megkaptam mindent, amire szükségem volt. És imáim meghallgatásra leltek.

17517. Oliwaw (2014-09-04 14:05.23)   - (válasz Emylio 17516. hozzászólására)

Akkor te vagy Arany ? (mégse lehet, mert az én minden szavam arany).

17516. Emylio (2014-09-04 04:21.03)   - (válasz Oliwaw 17514. hozzászólására)

Akkor még (már), volt időutazás. Úgyhogy, de!

17515. Oliwaw (2014-09-03 13:15.14)   - (válasz Oliwaw 17514. hozzászólására)

t

17514. Oliwaw (2014-09-03 13:14.40)   - (válasz Emylio 17507. hozzászólására)

Engem ez Arany Jánosra emlékeztet (de hát ő nem ehetett a plázában müzli ).

17513. Emylio (2014-09-03 11:25.51)   - (válasz Klaatu80 17512. hozzászólására)

Foss, csak foss, hisz szarni kell, ne törödjél semmivel! Peckes ívben, nagy sugárba, áraszd szét a nagyvilágba!

17512. Klaatu80 (2014-09-02 11:10.12)

Reggel van újra s kinézek az ablakon, Hiába volt az éjszaka, még mindig koszos, Gondolkozas nelkül ma lemosom, Az egész napot meg nagy ívben lefosom!

17511. Klaatu80 (2014-09-01 12:29.40)

Borongós felhő alatt száll a madár, Romokban áll már az egykori vár, Lerombolta az idő vasfoga, Az élet is hamar tűnik tova.

17510. Violens (2014-08-30 12:18.49)

voltak szép napok minden rendezvény kifújt okádnom kell ma

17509. Emylio (2014-08-30 10:55.17)   - (válasz Morli Holect 17508. hozzászólására)

Frappáns.:)

17508. Morli Holect (2014-08-30 08:39.04)

Haiku a nyár elillant a virágok kókadnak tele a tököm

17507. Emylio (2014-08-30 05:24.06)

Kornal Alszik még a minden, szunyókál a semmi. Picsorkás a sötét ég, jó alatta lenni. Egy pimasz légy most zümmög, kakilna a falra, de, ahogy reá sújtok, rögtön abbahagyja. Mily csodás az ember, és oly rusnya egy bogár, létünk fényes pláza, míg az övék homály. A capite foetet piscis, a müzli nekem nem finom! Egyszer voltam állatkertben, megkergetett egy piton. No, de hagyjuk, furcsa eset, lépjünk is túl rajta! A Barbado Da Terceira, hasznos kutya fajta. Meghajtja a jámbor marhát, mint Süsüt a vackor, elbúcsúzik Emylio, míg a tömeg tapsol.

17506. Méregcsók (2014-08-29 19:40.00)

Olyan vagy, édes, mint a mérges áspis, s én, mint a légért kapkodó egér. Bár szívemen melengethetnék mást is, egy csókod minden fulladást megér. /Závada Péter/

17505. Méregcsók (2014-08-29 18:33.55)

Ezt megkönnyeztem.. *dob egy whiskey-t

17504. Dr.Renickpondro-hasznosteher (2014-08-29 18:26.46)

Himnuszinonímarakat Pokol reciprokában Létező irányító oltalmazd a Kárpát-medence középső részén élő népet,ha osztályzat lenne 4-es hangulattal,sokasággal,száznyolcvan fokos pozitív mellső végtagmozdulattal adj neki hárító praclit ha harcol barátnak nem nevezhető élőlényekkel.Bal párkák által létrehozott s irányított fogalom,akit nem mostantól szakít apportírozz felszínére,vidám egyszeri föld nap körüli keringési egységet leülte már e náció az előző negyedik dimenzióbeli kort s a futurót.

17503. Méregcsók (2014-08-29 17:38.16)   - (válasz HEKTHOR 17445. hozzászólására)

Questo è il mio nome, il mio amore ora! 

17502. Emylio (2014-08-27 05:47.59)

Záső Setét tájra hull a zápor, most menjen ki, aki bátor! Nem vagyok az, bentről lesek, hogyan áznak át egyesek. A Picsorkák sem kérnek vizet, ússzon csak a járdasziget! Ki ily időben buszát várja, begyullad a prosztatája. Sokkal jobb a meleg otthon, biztonságos, mint a kondom. A riadó már narancssárga, Noé kész, indul a bárka. De senki nem megy. Ugyan minek? Megint csak egy kígyó sziszeg. Éva terhes, Ádám halva, a fa sem áll már, nincsen alma. A tanulság ma végül ez lesz: ZOVIRAX! - ha jön a herpesz.

17501. Törölt felhasználó (2014-08-26 16:23.50)   - (válasz Mütyürke 17500. hozzászólására)

És télleg...:D:D:D (ezen nemcsak gyerek koromban, hanem most is elég sokszor elgondolkozom - de aztán rájövök, hogy ez legalább olyan rejtély, mint a hülyeség különböző megjelenési formái...:D)

17500. Mütyürke (2014-08-26 16:13.43)   - (válasz Törölt felhasználó 17499. hozzászólására)

A háborús nekem is :) Aztán még ez is,mert ezen én is egy csomót agyalgattam anno :))És azon is ,hogy valóban azt látom-e ,amit látok :)) Britt G. Hallqvist MIÉRT? Miért hívják a széket éppen széknek? Miért mondjuk a késre, hogy kés, és honnan tudjuk, hogy a boglya boglya? Ki adott nevet a dolgoknak először? Ki volt a Névadó? Ki mutatott rá mindenre: "Ez kő, ez fű, az fenyő"? Talán a dolgokat nem is így hívják igazában. Talán szomorúak is, hogy nem mondhatják: "Ne higgyetek a Névadónak Sokkal szebb nevünk van igazában!" Ez se maradjon ki ,de nem folytatom ,mert ennyi erővel belinkelhetnénk az egész kötetet:) Ingrid Sjöstrand MEG NE PRÓBÁLD! Meg ne próbáld! mondja apa, és nagyon szigorúan néz rám. És egész testem reszket, és már úgy érzem, gyáva vagyok, ha meg nem próbálom.

17499. Törölt felhasználó (2014-08-26 16:05.43)   - (válasz Mütyürke 17498. hozzászólására)

Én is.:) (saját posztot nem illik "teccikelni", nem is akarom, ez szigorúan csak a versekre vonatkozik) Kedvencem a háborús, de a többi is tüneményes.:)

17498. Mütyürke (2014-08-26 15:40.33)   - (válasz Törölt felhasználó 17497. hozzászólására)

Kedvelem:)

17497. Törölt felhasználó (2014-08-26 14:24.16)

Ezek mind gyönyörűséges versek, de arra gondoltam, hogy a gyerekversek zsenialitását igazából semmi sem múlja felül.:) (Csak próbálkozzon meg valaki gyerekverset írni, ha azt hiszi, hogy az olyan egyszerű...:)) Most hoztam néhány példát is rá, szerintem pont attól olyan megkapóak, hogy hiányzik belőlük a felnőtt versek néhol fennkölt, néhol lélekgyilkos összetettsége és képi világa. Egyszerűek és tiszták, akár harmatos fűszál a tavaszi réten.:) Ingrid Sjöstrand: Sietek Sietek. Nem érek rá leckét írni, kivinni a szemetet, kitakarítani. Be kell majszolnom az egész világot, mint egy paradicsomot, mielõtt megöregszem, mielõtt meghalok. Van közöd hozzá? Van hozzá közöd, mit csinálok? És hogy mit gondolok? Van hozzá közöm, mit csinálsz? És hogy mit gondolsz? Van közünk egymáshoz? Hozzám, hozzád, mindenkihez, aki véletlenül épp itt él épp most, és akin múlik, hogy mi lesz a világból? Van közünk egymáshoz, talán, igen. Titkos béketárgyalások Titkos béketárgyalások - olvastam az újságban. Szerintem nem helyes, hogy titkosak a béketárgyalások. A háború bezzeg sose titkos. Egy háború, ahol egy puska se dörrent! Egy háború, ahol senki se halt meg! Egy háború, amit észre se vett senki, mert csak a háboristák mentek oda, és ott csúnyákat gondoltak egymásról titokban. Titokban hahaha! Britt G. Halqvist: A muzsikás néni Hegedül, olyan fülbántóan, mondják. Öreg, de nem úgy mint nagymama, nem olyan kedvesen ráncos. A ráncai sötétek a piszoktól. A cipõje papucs, spárgával kötötte a lábára. Beoson az étterembe, és hegedül, de sose játszhatja végig, a pincérek mindig kizavarják. Terhére van, modják, a vendégeknek. Jó volna utána szaladni, de nem szabad. Jó volna megnézni, hol lakik - vagy talán nem is lakik? Ha nagy leszek, és gazdag, és azt tehetem, amit akarok . . . Addigra a muzsikás néni nem él már.

17496. Menrot (2014-08-26 13:03.53)

Georg Heym De egyszerre csak hatalmas halál jön I. De egyszerre csak hatalmas halál jön. Az erdők zúgnak, mint tűztengerek és odaadnak minden levelet: vakon lebegnek s elvesznek a földön. Állatok hideg vacokban kiáltnak, a hollók felszállnak az esti pírba. És hirtelen kiszáradnak az ágak. Hajósok siklanak bizonytalanba, a szürke folyón húznak nagy uszályok esőmatt, ferde sötétségbe tartva, városon át, mely sírként kongva széthull s üres híd borus zajában az éjbe, végtelen pusztán, mit tél szele elfújt. Rövid a fény s vihar takarja. Egyre csikorog a mord szélkakas a szélbe s rozsdásan fúródik a fellegekbe. És el kell hullnia most sok betegnek, kik félve szökdelnek üres szobákban s kiket a magas falak betemetnek. A távol keresi: hol a madárraj? S az út mentén állnak jeges magányban kis istenszobrok a téli határban. De koldusok óbégatnak az ország útjain szerte kinyújtott tenyérrel s vörös szemüregüket mutogatják. II. Vékony ruhában lehullnak a méhek az elfakult légből a dérbe holtan — a kasba vissza már ők sose térnek. Barna száron csak lógnak reggelente a virágok, illattalan csokorban s szélben sodródnak porba hemperegve. Uszályok, mik átalusszák az évet — ernyedt zászlóik lógnak gyengeségbe lassan mind téli kikötőbe térnek. De az embereket, kiket elfelednek, a tél szétszórja kopár messzeségbe s a földön csak pelyva mind a szeleknek. III. Még egyszer kilépünk a napsugárba rejtett lépcsőn az aranyfényü parkból, hol ezüst szél tépáz lombkoronákat. És a szárazajku kútnál figyelve megállunk és a fénylő csendbe nézünk, barna levélen vékony erezetre.

17495. Mütyürke (2014-08-26 11:06.09)   - (válasz Törölt felhasználó 17494. hozzászólására)

Edvard Kocbek Gyertya mellett Létezés, tiszta és teljes. A legkisebb és legsűrűbb világ. Ilyen közel még nem volt hozzám. Ilyen messze még nem jártam benne. Ujjamat sem mozdítom. Szívem sem dobban. Állok, mintha feküdnék, és alszom, mintha eloltottam volna az éjszakát. Úgy érkezem, mintha keresném magam. Úgy távozom, mintha visszatérnék. A hajthatatlanság hajt. Az állandóság változtat meg. Minden rajtam kívül az énem. Minden énen belül a minden.

elejére ... 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 ... végére