Főoldal

TV műsor

DVD / Blu-ray

Filmek

Bejelentkezés
E-mail:
Jelszó:
Megjegyezzelek?

Regisztráció Elfelejtett jelszó
Regisztrálj és nyerj DVD-t, vagy mozijegyet!

Keress
filmet személyt

Részletes keresés

DVD / Blu-ray premierek

A Profi *A klasszikus film* *Dupla borítós kiadás és booklet* (Blu-ray)

A mag (4K Blu-ray)

További DVD premierek

További Blu-ray premierek

Hamarosan a TV-ben

Hollywoodi őrjárat
- AMC, 11:10

Úszó erőd
- Cinemax, 11:25

Hosszú levél
- Duna World, 11:40

Mi köze ennek a szerelemhez?
- HBO2, 12:00

Az ügynökség
- Viasat Film, 12:00

Teljes tévéműsor

Szülinaposok

Al Pacino (84)

Hank Azaria (60)

Jeffrey DeMunn (77)

Jason Lee (54)

Renée Zellweger (55)

További szülinaposok

Legfrissebb fórumok

- Filmes Sámánok Rendje -

Most vagy soha! (2024) - Vélemények

Gáspár Győző - Vélemények

Mire gondolsz most?

2022-es választás

További fórumok

Utoljára értékeltétek

Utta Danella

Christopher McDonald

Fórum - Friss levegő - Vélemények

Ahhoz, hogy hozzá tudj szólni a fórumokhoz, be kell jelentkezned, vagy regisztrálnod itt!

13. Lessik (2019-08-29 13:59.58) - (válasz Independence 12. hozzászólására)

Az internet nagy "csapdája", hogy személyesen csakis a felhasználóra koncentrál és őt szolgálja.Ezzel eltereli a figyelmet más nehezebben átélhető élményektől és az életünk jelentős részét áthelyezi a virtuális térbe.
Mindenki tudja, hogy a dohányfüst nem nélkülözhetetlen az élethez és légzéshez mégis használnak dohánytermékeket.
Az internet röghöz köt a gyakorlati világ egyre jobban bejárhatatlan és távolibbá válik és a dohányzó is csak a saját igényeit akarja, de azonnal kielégíteni.Amit az internet is azonnal megad, azaz mindkettő szenvedély.És valószínűen káros.

12. Independence (2012-06-04 07:29.37)

A magány, az elidegenedettség, és a kommunikáció teljes hiánya, kortünet, és kórtünet egyben.Kortünet, mert az elmúlt század utolsó évtizedeiben, valamint az az új évezred első évtizedében, mérhetetlenül felerősödő folyamat, és kórtünet, mert ez egyfajta össztársadalmi betegség.
Az értelmes, értelmezhető, és komoly mondanivalóval rendelkező filmek egy része nyilvánvalóan sarkít, és egyértelműen használja a túlzás eszközét.
Ez a film - mely azért erősen művészfilmes vonásokat hordoz - sem kivétel ez alól.
A "tarri némaság" oly mértékben funkcionálissá válik a moziban, hogy abszolút képesek vagyunk elfogadni, hogy nem öncélú.Sőt, nagyon is meg van az oka, hogy filmes eszközként jogosan, pontosan eltalált módon használják.
Ritka az a történet, mely történet híján is felkelti érdeklődésünket, sodorja előre magát, és megáll a lábán, lett légyen ez a mondat mégoly képzavaros is, és ritka az is, hogy szinte dialógok nélkül lecsorgó moziban egy idő után ne is keressük a dialógokat.
Ez egy nem átlagos, nagyon melankolikus, szomorkás, elképesztően lassú menetű film, ám, ha valaki átérzi a hangulatát, tetszeni fog neki.
Rég láttam ennyire kézzel foghatóan okos, jól felépített magyar mozit, mely nem feleslegesen művészieskedő attitűdökkel operál, csupán úgy sugallja saját elmesélnivalóját, hogy azért bőven hagy elgondolkodnivalót, a néző számára is, és nem érezzük azt a feleslegesen erőltetett entellektüel hozzáállást, mely jó néhány magyar rendezőnél megfigyelhető.
A két szín világában elmerülő, egymástól mérföldnyi szellemi, lelki, érzelmi távolságban élő piros anya, és zöld lány szimbolizálja azt a sivár némaságot, mely áthatja ma a magyar családok tetemes részét.
A teljes némaság persze ritka, de pont eben rejlik a lényeg, a film kiheréli azokat a felesleges, semmitmondó, napi verbális aktusokat, melyek kimerülnek, a köszönés, és a végtelenül tartalmatlan szó-váltásokban, melyek mögött semmi nincs. Üresek, minden valódi érdeklődésnek híján vannak.
Sokan, pont így élnék meg egy napjukat, mint a filmbeli anya-lánya, ha képes lenne racionálisan átértékelni egy napját, és kifilézné a napi kommunikációját..., rögtön átlátná, egyszerűen nem maradna semmi.
Pusztán a némaság.
A film is néma hát, és mégis milyen sokat mondó ez a némaság.
Statisztikák szerint napi néhány perc..., ennyi jut, ennyi, ami kifejezné a törődést, egymás meghallgatását, az odafigyelést, az aggódást, az együttes öröm átélését, és az esetleges támaszt a bánatban, ennyi idő erre nem elég.
Ennyi idő csupán a költővel szólva a "fecseg a felszín, de hallgat a mély" megélésére elég.
..., és, ha ezt a fecsegést kivonjuk a képletből, ténylegesen üressé válik a kapcsolat.
Az ember alapvetően igényli, hogy meghallgassák, hogy vele örüljenek, átérezzék problémáit, támaszra leljenek.Különben marad a sodródás.
Sodródás, groteszken erőltetett társkeresés, szinte otthonként felépített munkahely, egy "rózsaszín" barátnő és egy tv sorozat, melynek hallgatásba burkolódzó megtekintése, rítus.
Értéktelen rítus.
A szappanoperák világa, pontos leképzése annak, mennyire abszurd, ahogy nagy többségében ma az emberek élnek.
Sok helyen olvastam, nem a szavak, hanem a tettek határozzák meg az embert, valóban, de a tettekhez a szavak vezetnek.
Nem tudom vigasztalóan átölelni, a boldogtalan szerelem bánatában vergődő gyermekemet, ha azt sem tudom, épp mi zajlik le benne, és, hogy épp mi zajlik le benne, azt onnan fogom megtudni, ha folyamatosan fenntartom vele, a tartalmas, és mély kommunikációt.
Ördögi kör.
Nagyon elidegenedik ez a világ, és bár most is épp az interneten keresztül kommunikálok a "világgal" és osztom meg más emberekkel a gondolataimat, mégis azt gondolom, az internet ebben, nagyban hibás.Nemhogy segítene abban, hogy azokkal osztozzunk a legbelső gondolatainkban, akik számítanak, és akikre akár számítani is lehet, hanem ellenkezőleg.
Egy közösségi oldal bejegyzéséből előbb fogom megtudni, hol is járt előző nap a gyerekem, mit csinált, mit érez, mi jár a fejében, kik a barátai, mint a saját szájából.
..., és mire felismernénk, hogy ez hova vezet, mennyire távolra sodorja egymástól a családok tagjait, addigra késő, és mire felismernénk, hogy az ezeken az odalakon szövődő kapcsolatok legnagyobb része oly értékkel bír, mint a cipőnkre tapadt kutyapiszok, addigra már mindegy.
Retro-szoci feeling, a díszletekben, és mobiltelefon a kézben, innen indultunk, ide érkeztünk.
Azt hiszem sokunknak érdemes elgondolkodni rajta, min is kell változtatni, hogy ne oda "fejlődjünk", ahova a filmbéli, pirosban virító anya, és zöld lány, igaz a zöld, a remény színe ...

Ez egy kifejezetten értékes, és megtekintésre nagyon is ajánlott film, igaz nem könnyű, igaz át kell egy kicsit érezni, fel kell venni a tempóját, de "valóságsók", "tehetségkutatók", két perces "mélyinterjúk" megtekintése közben, talán érdemes időt szakítani erre is..., még, ha nem is egyszerű.

11. Juditka71 (2012-06-01 18:23.30)

Nagyon jó film !!!

10. Mangilla (2011-03-03 09:27.34)

Régóta szemeztem már ezzel a filmmel, de megnézve sajnos én is úgy tudnám összegezni, hogy a jó koncepció (már, ha a magyar rögvalóságot feldolgozó drámát annak lehet nevezni:P) gyengécske megvalósítással párosult.
Az időbeli el nem helyezés ('80-as évek bútorai+mobil) pedig valószínűleg művészi eszköz akart lenni, de szintén csak a film hibáit erősíti.

9. VAL P (2010-06-16 11:08.15)

Szerintem szerencsések vagytok, hogy ennyire idegen tőletek az itt ábrázolt világ. Ez egy nagyon jó film, engem mélyen megérintett. Atmoszférája számomra Bunuel Elhagyottak és de Sica A sorompók lezárulnak című telitalálataival rokon. Ugyanakkor valószínűleg nem a leggazdaságosabb egy olyan mozit készíteni, amit - ezek szerint- jobbára csak a filmben látottakat megtapasztaltak tudnak értékelni. Pláne egy "névtelen" rendezőtől.

8. Betegesh (2009-02-01 19:40.14) - (válasz Lili11 7. hozzászólására)

ezért is éretlen film. sztem valszeg volt személyes érintettsége, és azért is választotta a témát, és sztem nagyon szerette volna megcsinálni, de nem tudta visszaadni.. talán jobb lett volna, ha inkább kitalál vmit, ha már a saját életéből nehezen merít.

7. Lili11 (2009-02-01 19:30.55)

- (válasz Betegesh 6. hozzászólására)

Na oké, hogy fiatal meg első film, de nem szerencsés egy ilyen téma, hacsak nincs személyes érintettsége, hogy beszélni tudjon róla.Mert csak úgy belevágni, hogy majd én megmondom a frankót egy ilyen súlyos témában, amibe nincs belelátásom, az naivság.

6. Betegesh (2009-02-01 19:23.31) - (válasz Lili11 5. hozzászólására)

ja, ebből így nem derült ki semmi, még csak az sem, h ez egy felszín.. még tovább gondolni sem lehet. ha legalább egy olyan jelenet lett volna.. v akár a kórházban is többet beszélgettek volna. szólalj már meg! de nem.. mondjuk sztem pont az volt a baja, amit leírtál, szégyelli az anyját meg magát is. de ez így semmi volt, mert végig úgy próbálta ezt tálalni a rendező, mintha ez egy általános kép lenne, h egy egyke gyerek és az anyja között ilyen a viszony. átlagcsalád made in hugnary, 2000-es évek.. fogadja el a néző ezt a semmilyen állapotot. (azt tudom, h ez egy elsőfilm volt, mondjuk gondolhatod, egy huszas évei elején járó lány írta és rendezte)

5. Lili11 (2009-02-01 19:07.07)

- (válasz Betegesh 4. hozzászólására)

Jah, ez az nembeszélünkegymáshoz, ez engem is annyira zavart. Ilyen nincs, vagy ha van, akkor nagy a baj, de nem tudtunk meg belőle semmit. Akkor utalni kellett volna rá, hogy mi ez a nagy hallgatás, mert csak azért, hogy két generáció, vagy nem tetszik a mama munkája, vagy társkeresése, az kevés. Mi baja volt végül is a kiscsajnak? Mintha csak azért csinálta volna, mert menő szenvedni 17 évesen. A filmet meg mintha egy gyerek csinálta volna. Ha nincs hozzá tapasztalat, nem kell ilyen témákba belemenni.

4. Betegesh (2009-02-01 18:59.29) - (válasz Lili11 3. hozzászólására)

teljesen egyetértek, baromi éretlen és elkapkodott film. sztem egyedül a vége menti meg nagyjából, de én se tudnék közepesnél jobbat adni neki, mindig volt vmi bosszantó elem. mobil, igen, amiért 70-es évek nem lehet, de akkor miért ilyenek a bútorok? szegény család oké, de akkor miért ilyen alighasznált minden? sztem még azt sem akarta kifejezni, h a nyomor időtlen állapot, v ha igen, sokkal hitelesebb lett volna, ha télleg valós időben helyezi el az író/rendező. nem hiszem, h tudta, mit akar mutatni.. meg voltak jelenetek, amelyek amint érdekesek lettek, véget is értek. vártam, h ebből v abból többet mutasson, de nem, vmiért nem, a türelmetlenség megölte a legjobb gesztusokat is a filmben. az első mélyebb jelenet nekem az volt, amikor az ágyon fekszik a lány, és néz fölfelé, miközben a magnót hallgatja. de hát az is a végefelé volt. (1ébként a kettejük kapcsolata sem volt érdemben kifejtve. oké, h egyedüli anya, egyke gyerek, és nem sokat beszélnek, na de ennyire.. ) vhogy nem volt túl tapasztalt az alkotó, még a szándékosan üres filmek hangulatát sem tudta visszaadni. az operatőri munka tetszett, de az sem túl egyedi, a mostani magyar játékfilmek minimum hasonló képi világot hoznak. vhogy kevesebb volt a mondandó, mint a játékidő sztem.

3. Lili11 (2009-02-01 18:35.41)

Hát igen, a gyerekek bizony sok esetben akaratlanul is megismétlik a szülők sokszor nem éppen irigylésre méltó sorsát, ez tény. Lassú film? Ez nekem nem szempont. Unalmas? Még annak sem mondanám. Sivárnak már inkább. A történet is, a cselekmény is, a környezet, az arcok, a mozdulatok, de főleg a lelkek. Csak úgy áradt a sivárság. Szerintem túlzottan is. Az oké, hogy hát erről szólt, de túlzott volt a szereplők búvalbélelt faarca végig a filmben,s nekem a mozdulataik is olyan amatőrnek tűntek. A színeket is értettem, ugye komplementer színkontraszt, miegymás, ellentétek, de kiegészítik egymást, ha összekeverjük őket, az lesz a fekete, stb. De a nő pirosmániája már erőltetett volt. Egyébként se új ötlet, lásd Tom Tykwer: Téli alvók a 90-es évekből. A korláton átlógatás meg tiszta Oldboy-os fíling, na mindegy. Időben sem tudtam elhelyezni. A szobaberendezés akár a 70-es évek, de a ruhák nem, a mobil se. Vagy ez azt jelenti, hogy a nyomorúság az időtlen? De valahogy zavaró volt. Szóval nekem "erőltessük a szenvedést" érzést keltett, elég volt egyszer.

2. Távszociális igazgyöngy (2008-11-06 20:48.08)

Nagyon-nagyon szerettem! Egyik barátommal néztük egy kis moziteremben. Csak ketten voltunk. Lábakat fel az előttünk levő ülésre, és hagytuk, hogy hasson a film. És hatott. És felvettük azt a lassú ritmust. Szépek a képek, a színek (a két főszereplőnek meg is volt a maga színük), nagyon jól játszanak a színésznők, gratuláció! Egyszer meg kéne már szerezni magamnak DVD-n.. :)

1. Fémszívű (2008-04-05 01:14.10)

Ez egy művészfilm, de szerencsére nem a "lila -ködös" fajtából. Nekem valahogy mégis tetszett. De türelem kell hozzá, mert hihetetlenül lassú film. Én azoknak ajánlanám akik szeretik az ilyen jellegű filmeket.