 |  |
 |
Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |  |
| Keress | |
Részletes keresés |
| DVD / Blu-ray premierek |
| Ürömapám *Robert De Niro új filmje* (DVD) |
További DVD premierek |
| További Blu-ray premierek |
| Hamarosan a TV-ben |
| Az energia - Film Café, 16:50 |
| Vörös kutya - Paramount Network, 16:55 |
| A lelkedbe látok - HBO3, 17:10 |
| Hurrikán meló - Film+, 17:20 |
| Az utolsó mohikán - Film Mánia, 17:20 |
Teljes tévéműsor |
| Szülinaposok |
| Brian Tyler (52) |
| David Keith (70) |
| David Attenborough (98) |
| Melissa Gilbert (60) |
| Janet McTeer (63) |
További szülinaposok |
| Legfrissebb fórumok |
| 2022-es választás |
| - Filmes Sámánok Rendje - |
| Amikor leszáll az éj (2024) - Vélemények |
| Dragon Ball Super (sorozat) - Vélemények |
| Dragonball - Evolúció - Vélemények |
További fórumok |
| Utoljára értékeltétek |
Django elszabadul   |
| Karl Urban |
Satol hozzászólásai
Valóság.exe - Vélemények
| 2023-09-06 01:28.41 |
| Bár a független filmes alkotások gyakran a filmgyártás valamely szakterületén hiányt szenvednek elfogadható szakemberből, hiszen nehéz önkéntesekből hiánytalan, csupa profiból álló stábot összehozni, mégis kíváncsian követem az ilyen alkotásokat, mert sokszor olyan egyedi, érdekes ötletek bukkannak fel, ami a filmgyártás fősodrába soha nem kerül. E film elé is bizakodva ültem le az érdekes témája miatt, de sajnos itt nem egy-két hozzáértő hiányzott a csapatból, hanem a teljes stáb, ami miatt abszolút nézhetetlen az alkotás.
Az első 20-25 percben még elhittem, hogy a forgatókönyvvel nincs baj, csak a „színészek” totális hiteltelensége miatt nem működik semmi belőle, de a film második felében egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy minimum egy dialógus író kellett volna, hogy hihető párbeszédben hangozzon el, aminek el kell hangzania, meg dramaturg, hogy a megfelelő részeken a megfelelő információk legyenek adagolva a nézőnek, ezzel a forgatókönyvvel viszont a legkiválóbb színészek se menthették volna meg a produkciót. Pedig színészt a legkönnyebb szerezni: gyakorlatilag bárhol találni amatőr színjátszó csoportot, akik közül biztos akat egy-két vállalkozó, de még utcáról random castingolva is biztos, hogy pillanatok alatt lehetne a filmben látott antitalentumoknál jobbat szerezni. Tényleg bármely szülő ezerszer hitelesebben ad elő egy történetet, amikor felolvas egy mesét a gyerekének, ha csak ugyanazt hozza a kamera előtt (megfelelő közegben ez nem lehet probléma), más sokkal beljebb lenne a film. Annyira botrányosan rosszak a szereplők még teljesen amatőrökhöz mérten is, hogy arra nincsenek szavak. De a színészeken túl hiányzott a rendező, az operatőr (esetleg egy kamera nem ártott volna, nem kell high end, de egy kifejezetten ócska telefonkamerával felvenni egy egész filmet, ráadásul gyakran elégtelen fényviszonyok között, az nem működik), a vágó, na meg leginkább a racionalitás: – Nem adunk az amúgy se túl jóminőségű hangunkhoz olyan hangos zenét, hogy ne lehessen miatta semmit se érteni a szövegből (még fülhallgatóval se érteni gyakran, hát még ha valaki hangfalon hallgatja) – Nem írunk olyan jelenetet a filmbe, aminek elfogadható színvonalú megvalósításához nyilvánvalóan nem áll rendelkezésünkre megfelelő technika/szakértelem/költségvetés – Nem próbálkozunk olyan snittel, aminek a megvalósítására a használt felvevőeszköz láthatóan alkalmatlan (vagy ha megpróbáltuk, akkor nem vágjuk be a kész filmbe, hanem látva működésképtelenségét alternatív beállításokat keresünk és használunk) Ez az ötlet megérdemelne egy stábot, aki ki tudja dolgozni a történetet és le tudja forgatni, úgyhogy ha az ötletgazdának vannak más elképzelései is, amiket szívesen látna viszont filmen, akkor azt tudom neki javasolni, hogy keressen pár hozzáértőt és bízza rájuk az ötletei megvalósítását. |
Mandy - A bosszú kultusza - Vélemények
| 2022-05-31 23:18.07 |
| „viszont az ember nem felejti el az tuti”
Erős a gyanúm, hogy egy-két hónapon belül semmire nem fogok emlékezni ebből a filmből. Ennek pedig ugyan az az oka, mint amiért egy fél mondatot sokkal nehezebben jegyez meg az ember, mint egy egészet: a fél mondatot nem tudja hova kapcsolni az agy az emlékek között, így pillanatok alatt elvész. Ez a film egy fél mondat. Igen, erős hangulata, látványvilága van, csak hiányzik az a része, ami valamiféle kapcsolatot teremtene a valósággal, vagy értelemmel, kapcsolódási pont híján pedig esélye sincs emlékezetessé válni. Legalábbis számomra. |
Utóhatás (2017) - Vélemények
| 2022-05-16 03:11.12 |
| Ha felteszem azt a kérdést, hogy mi értelme van filmet készíteni egy ilyen jól ismert tragédiáról, arra egyetlen releváns választ tudok adni:
Azért, hogy úgy mutassuk meg a történetet, hogy a néző átérezhesse az érintettek helyzetét, ezáltal megérthesse őket. Hogy lássuk azt a folyamatot, aminek a híradóban pusztán az eredményével találkozunk. A forgatókönyvön fel is lehetett fedezni ezt a szándékot, bár több jelenetnél éreztem azt, hogy sikerült megtalálniuk a legkevésbé kifejező momentumait a történetnek a főszereplők szenvedésének bemutatására, de ezek önmagukban kevesek lettek volna ahhoz, hogy nagyon lehúzzák a filmet. A fő fájdalomforrás a színészi játék volt, amit két csoportba tudnék sorolni. Az egyik az, akiknél semmilyen színészi játék nem volt felfedezhető, a másik, akik esetében az is sokkal jobb lett volna, ha semmilyen színészi játék nem lett volna felfedezhető. Ennyire ordítóan hiteltelen, pocsék alakításokat nem is tudom, mikor láttam utoljára. Nem a szenvedés látványa fájt nézés közben, hanem hol a ripacskodásé, hol a fapofáké. Ez nem éppen az a fajta fájdalomforrás, amit egy ilyen filmtől várnék. |
Szerelmünk lapjai - Van valaki, akinem nem tetszett a film?
| 2022-03-04 10:03.49 |
| Művészileg jól összerakott film, így tudott hatni, csak magával a történettel voltak bajok. Kimondottan idegesít, amikor egy nem létező problémából gyártanak óriási konfliktust, ebben a történetben pedig folyamatosan ez jön elő. A film nézése közben még alapvetően együtt tudtam érezni a szereplőkkel, de utólag végiggondolva csak két ostoba fiatalt láttam, akik kölcsönösen kikészítették egymást hülyeségeikkel ill. határozatlanságukkal, mielőtt végre megjött az eszük. Ilyen nézőpontból pedig nem egy sokat mondó történet. |
Kaliforniai álom (2016) - Vélemények
| 2022-03-04 01:10.23 |
| Jó pár snittet tekertem vissza, hogy újra megnézzem a bravúros kompozíciókat. Eszméletlen, zseniális a kolléga. Csak az a baj, hogy egy fájdalmasan hiteltelen hazugságot próbál megetetni velem a film, miközben a cselekmény teljes mértékben szembe megy azzal a tartalommal, amit a torkomon le akar nyomni: hogy a két főszereplő közötti szerelem örök. Amit látunk, az legfeljebb egy röpke fellángolás lehet. Volt, aki azt írta, ezt a filmet csak az értheti, aki volt már szerelmes. Ha tippelnem kéne, én azt mondanám, hogy a tisztelt forgatókönyv író/rendező nem volt még soha szerelmes, ezért nem érti a választott témát, így válik üres lózunggá az elvileg szerelmes főszereplők vallomása a filmvásznon.
SPOILER!!! A nőnek öt évvel a kapcsolat megszakadása után már egy óvodás korú gyermeke van, tehát minden bizonnyal egy éven belül elkötelezte magát egy másik férfi mellett, közben meg örök szerelemről beszélnek... pfff... Ha tényleg szereti, tiszteli egymást két ember, de karriercéljaik ÁTMENETILEG távol tartják őket egymástól (ugye mindkét fél Los Angelesben képzelte el a karrierjét, csak az oda vezető útjuk vitte máshová őket pár évre – vagy annyira se), akkor két lehetőség van: vagy feladják karrier céljaikat, hogy együtt lehessenek, vagy megbeszélik, hogyan tudják túlélni azt a pár évet, amíg a karrierépítés elszakítja őket egymástól. Az álmokért hozott áldozatok súlyát hitelesen az utóbbi bemutatásával tudta volna szemléltetni a film, megmutatva azt, hogyan tartanak ki és támogatják egymást, amennyire csak tudják még akkor is, amikor nem áll módjukban találkozni, vagy ha tényleg olyan helyzettel találják szembe magukat, ahol vagy szükségszerűen örökre elválnak útjaik, vagy lemondanak álmaikról, de az, amit ehelyett látunk, hogy simán elengedik egymást, csak a szerelem elmúltával történhet meg, kizárva ezzel a film alap állításának igazvoltát. Ez a történet nem örök szerelemről szól, hanem a szerelem próbájáról, amin a főszereplők elbuknak, így pedig az egész elég súlytalan: a végén van két ember, akik között valaha volt valami (kevesebb, mint egy évig tartó) vonzalom, ami már rég elmúlt és most külön életet élnek. Hozzá kell tennem, a történet megítélésében személyes élményeim nyilvánvalóan erősen befolyásolnak: a sors úgy hozta, hogy több, mint 7 évig nem tudtam találkozni a menyasszonyommal, ennek ellenére nem maradt el az esküvő, csak nagyon sokat késett. |
A bébiszitter (2017) - Vélemények
| 2020-09-24 23:51.11 |
| Mivel a film nyilvánvalóan teljesen komolytalan akar lenni, a legnagyobb blődségek is működhetnének, csak annyi kéne, hogy vagy a humort, vagy a horrort szolgálják a baromságok (esetleg mindkettőt). De a játékidő kb. 95%-ában egyiket se teszik. Ijesztő helyett volt egy-két enyhén undort keltő kép, meg ugyanennyi középszerű poén, a többi pedig abszolút értékelhetetlen. Bár jobban belegondolva egy dolgot azért tud az alkotás: az összes főszereplő ritka irritáló karakter. Tízes skálán talán kiérdemelne a legrosszabbnál eggyel jobb értékelést, csak mert (sajnos) létezik rosszabb filmipari hulladék is. |
A búcsúkoncert - Vélemények
| 2020-02-05 17:17.10 |
| A film végén azon kellett gondolkoznom, hogy mit is láttam tulajdonképpen. Azért volt nehéz ezt megmondani, mert alig mutatott meg valamit abból a történetből, amiről szól(ni akar). Mindenről beszélnek, de semmi se történik meg, ill. ami megtörténik, az nem zenész probléma, hanem attól független, ügyes-bajos magánéleti gondok. Picike SPOILER veszély! Látjuk, ahogy Robert megcsalja a feleségét, ahogy Juliette őrlődik, mert amúgy se igazán szereti Robertet, vagy ahogy Alexandra összejön Daniellel. SPOILER vége. Ezek persze kihatnak a főszereplők munkakapcsolatára is, de csupa olyan dolgok, amik foglalkozástól függetlenül hasonló problémákhoz vezetnek és amik minden második filmben jelen vannak, éppen olyan gyakran használt klisékkel létrehozva, ahogyan itt is tették. Ugyanakkor amiről szólni akar a film, pont azt nem látjuk. Nem látjuk Alexandra nehéz gyerekkorát, hogy nem voltak mellette a szülei, mert folyton turnéztak, csak egy kiborulását látjuk, amiben beszél róla. Nem látjuk, ahogy Peter próbál úrrá lenni a betegsége tünetein (ill. mindössze két, talán fél perces jelenet mutat belőle valamit, de) nem látjuk azt az emberfeletti küzdelmet, hogy legalább azon az utolsó koncerten még helyt tudjon állni, csak beszélnek róla. Mindenről, ami specifikusan a zenész lét nehézsége, leginkább csak beszélnek a filmben, meg nem, vagy alig-alig mutatják. Így éppen a film,mint műfaj lényege marad ki, a képekkel megmutatott történet. Ezzel az erővel lehetne inkább egy írott életrajz, az hasonló eszközökkel tudja bemutatni zenészek küzdelmeit és még hatásosabb is, mert nem várnak tőle képeket. Egy filmnél várnánk, csak itt nem kapjuk meg sőt, az a legidegesítőbb, hogy túlnyomó részt gyönyörű felvételeket kapunk, csak nem áll össze belőlük a történet, annak híján pedig nem tudja megfogni a nézőt. A színészeknek viszont hatalmas respekt, hogy foglalkoztak annyit a karaktereik hangszerével, hogy nagyjából hihető playbacket tudtak produkálni és sehol nem volt annyira más, amit csináltak, meg amit hallottunk, hogy az irritáljon, ugyanakkor sajnos színészek maradtak a vásznon is, nem sikerült zenésszé válniuk. Megpróbálták imitálni ahogyan egy zenész együtt él a zenével, amit játszik, de ők abszolút nem értették/érezték a zenét, így ripacskodásnak tetsző, fájdalmasan erőltetett diszharmónia lett a végeredmény. A film végi előadáson pedig mindeközben próbálták belevinni a játékukba a film során szóbajött összes érzelmet, ami viszont a felcsendülő műből hiányzik, nem a karakterek lelkiállapotához igazodva játszotta fel a quartet a darabot, ezek együttesen pedig életem egyik legborzalmasabb audiovizuális élményévé tették a zárójelenetet, mert iszonyat nevetséges volt, miközben tudtam, hogy drámainak kéne lennie. |
Viharzóna - Vélemények
| 2018-07-11 07:57.55 |
| Egy erős zsánerváltást éreztem a film közepén. Az első felében egy igényes akciófilm előkészítése történt, a második fele meg olyan paródia lett, hogy sírva röhögtem végig. Többen írták itt, hogy alapvetően a realitás talaján maradt a film. Hát nem. Képregényhősöket megszégyenítő emberi teljesítménnyel találkozhattunk itt, amikor a szereplők látták azt, amiről nem jutott el fény a szemükig, lélegeztek ott, ahol nem volt levegő, tudtak arról, amiről semmilyen információt nem kaptak, kapaszkodás nélkül is állva maradtak és nem emelkedtek el a dekktől ott, ahol ehhez a gravitációnál gyorsabban kellett gyorsulniuk, stb. „Persze érdekes dolgok, túlzások itt is akadnak, de ez már-már műfaji elvárás, és azért közel sem olyan vészes mennyiségben bukkannak fel, mint mondjuk Emmerich 2012-jében, ahol kb. minden második percben meg kellett volna pusztulniuk főhőseinknek.” Ha a 2012-ben minden második percben, akkor itt minden második másodpercben kellet volna mindenkinek meghalnia. De tényleg szórakoztató marhaságokkal volt tele, úgyhogy élveztem, viszont aki ezt kicsit is reálisnak gondolja, annak azt javaslom, hogy messzire kerülje el a tengert. Lehet, hogy azt gondolja, túlélne egy utat, de nem. |
Valami követ - Vélemények
| 2017-08-16 20:47.21 |
| A film erejét szerintem a valószerűsége adja. Reális karakterek reális környezetben, akik találkoznak valamivel, ami nem illik a képbe. Te hogy reagálnál?
Ha egy részletes leírást adnának a néző kezébe a démonról, az nem azt mutatná, hogy van fantáziájuk az íróknak, hanem hogy ostobák. Azzal kiszakadsz a filmből és csak egy külső szemlélő leszel, a mindent tudó. Az által lehet belekerülni a történetbe, átérezni, megérteni, hogy bennünk, nézőkben is ugyanazok a kérdések, kételyek merülnek fel, mint a szereplőkben. Hogyan győzzünk le valamit, amit nem ismerünk? Sőt, az se nyilvánvaló, hogyan ismerhetnénk ki. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy az emberiség legnagyobb félelme az ismeretlentől való félelem, így erre apellálni tulajdonképpen akár biztonsági játszmának is tekinthető, bár akik meg különösen félnek az ismeretlentől, azok tudatosan, vagy tudat alatt inkább elzárkóznak tőle, így nem tudják megélni a filmet, emiatt unalmasnak találják. Az első kérdésem tulajdonképpen pont azoknak szól, akik szerint unalmas a film. Vagy leginkább, hogy feltették-e ezt a kérdést maguknak, miközben nézték a filmet? Aki nem, az valószínűleg saját magát gátolta a film megélésében. Mondjuk hozzáteszem, én nem csak feltettem, de meg is válaszoltam magamnak a kérdést, amint kiderült, hogy a valami folyton gyalog jár: megnézném, hogy reagál a vízre. Belemegy? Vízen jár? Át tud rajta kelni? Ha nem, akkor pofon egyszerű a megoldás, más földrészre kell költözni, de ha igen, akkor se nagy ügy, hajón kell munkát találni, ott dolgozni, ott élni, a gyalogtempójával esélye nem lesz soha, bolyonghat a végtelen óceánon utánad az örökkévalóságig. Annak ellenére, hogy számomra ilyen nyilvánvaló volt a megoldás, tudtam izgulni a szereplőkért, meg lehetett érteni, hogy számukra ez nem ennyire magától értetődő és esetükben hosszabb folyamat, amíg találnak valami megoldást. Addig pedig félnek (meg talán utána is). |
Mentőexpedíció - Vélemények
| 2017-06-19 08:10.18 |
| Érdekes definíciód lehet a nagyképűségre. Az általam ismertek szerint a fogalom az ember önmagáról alkotott véleményéhez köthető, én meg a filmről írtam, nem magamról, így értelmezhetetlen az írásomra, ennek megfelelően a butaság inkább a te hozzászólásodban fedezhető fel. |
Agymanók - Vélemények
| 2017-02-01 01:15.20 |
| Igyekeztem utalni rá, hogy ezt az állítást nem gondolom komolyan. Meglepett, hogy ezt a szöveget olvastam a stáblistán, mert úgy érzem, hogy a film üzenete némileg szembemegy vele. |
| 2017-01-29 14:19.41 |
| "A film lényege pedig oly egyszerű:a változás bizony néha fájdalommal jár.A felnövés is."
A film legfőbb üzenete, hogy felnőttnek lenni sz@r. XD Ki is írták a stáblistára: "this film is dedicated to our kids. please don't grow up. ever." |
Hős6os (2014) - Vélemények
| 2017-01-28 15:40.11 |
| Baymax zseniális karakter egészen addig, amíg át nem alakítják szuperhőssé. Persze utána ad még némi érdekeséget, humorforrást hozzá, hogy nem vetkőzi le egészségügyis személyét, de ez kevés. Ahhoz képest, ahogy indít, rettentően kevés, nehezen emészthető mértékű visszalépés a film közepén. De még így is egyedül viszi a hátán az egész alkotást, a többi karakter igazából említésre sem érdemes, rettentő sablonos, viszont ami igazán zavart, hogy nem éreztem a tettük súlyát. Nem az látszik, hogy ezt végigvinni kőkemény munka, hanem hogy jelentéktelen kis apróság. Semmi probléma, a nyersanyag csak úgy a semmiből terem, a felszerelésüket fél perc játékidő alatt tanulják meg művészi szinten használni, minden azonnal működik (na jó, Baymaxről a végén azért kiderül, hogy nem), stb. Millió helyen meg lehetett volna mutatni, hogy ez olyan dolog, amihez komoly elszántság, kitartás kell, nem csak úgy gondolok egyet és hipp-hopp megváltom a világot, de egyikkel se éltek az alkotók, ezzel pedig szerintem az egész üzenet félrecsúszott. |
Agymanók - Vélemények
| 2017-01-26 08:02.01 |
| Ez a film az emberről szól úgy, ahogy arról még nem szóltak.
Amikor komolyabb gondolatokat közvetítő animációs filmeket dícsérnek, gyakran találkozom olyan véleménnyel, hogy ezek azért mégiscsak egyszerű dolgokról szólnak és igazán tartalmas, kifejezetten felnőtteknek gyártott filmekkel össze se lehet hasonlítani (vagy legalábbis egyértelműen elmaradnak mögöttük) tartalom, komplexitás terén. Most jöttem rá, hogy hol van ebben a csúsztatás: Vannak a tipikus, nehezen emészthető, nagyon agyalós filmek, amik hű de nagyon művészi alkotások (félreértés ne essék, a most használt stilisztika által sugalltal szemben ezek többségét is imádom). Ezeknél a filmeknél a művészi kifejezés legtöbbször annyit jelent, hogy van egy többé-kevésbé egyszerű üzenet, amit ahelyet, hogy nyíltan, egyenesen elmondanának, elrejtenek valami nagyon kacifántos, implicit formában, aminek köszönhetően akár tucatnyi újranézésen keresztül lehet töprengeni, hogy mit is akartak a készítők mondani, mire a néző rájön (ha egyáltalán rájön - ami tipikusan azoknak sikerül, akik számára nem újdonság a film üzenete). Persze meg van ennek a mesélés módnak is a maga funkciója, de ettől még nem lesz egy film komplexebb, mint egy Agymanókhoz hasonló mese. Az Agymanók nem rejt el semmit, könnyen érthető formában, de közben hihetelen részletességgel és érzékenységgel mutatja be, amit akar: olyan szituációkat, amikhez hasonlókat valószínűleg többségünk rendszeresen átél (nyilván a főszereplő korára specializáltan, de bármely korban találkozhatunk analógiákkal), azonban gyakran nem értjük, hogy mi zajlik bennünk, mi vezérel minket ezekben a helyzetekben. Itt viszont teljesen nyilvánvalóvá teszik a tényállást, megmutatják, hogy milyen motivációk és miért születnek, amik azután vezérlik a szereplőket, ezáltal pedig legelsősorban saját magunk megértéséhez kerülünk sokkal közelebb. Mondhatni tananyag, önismereti segédlet szórakoztató, művészi formában, ami azt az óriási előnyt adja neki más tananyagokkal szemben, hogy felejthetetlen. Ez a film olyasmit ad a nézőjének, amire nagyon kevés alkotás képes. |
Idegpálya - Vélemények
| 2017-01-26 03:40.41 |
| Az első fele egy egészen jó vígjáték, a második szánalmas vergődés. Egy bohózat, ami ostoba, átgondolatlan hülyeségbe torkollik. Persze aki mögé néz a történetnek, az érti a helyzet súlyát, de ez a film hangulatában egyáltalán nincsen benne és nem is tesz azért, hogy az ember elkezdjen rajta gondolkodni. A látvány szép, de minden más tekintetben iszonyatos gagyisággal találja szembe magát a néző. Onnantól kezdve, hogy ki akarnak szállni, a forgatókönyv hulladék, nem az volt az érzésem, hogy egy szörnyű kényszerhelyzetbe kerültek, hanem hogy cselekvésképtelen idiótákat látok, akiknek tálcán kínálják a jobbnál jobb lehetőségeket a távozásra, de mindet félrelökik. Innentől kezdve a színészek is láthatóan szenvedtek, nem tudtak mit kezdeni a forgatókönyv hülyeségeivel, tejlesen hiteltelenné váltak az alakítások...
Nem, nem folytatom tovább, az elejen jókat nevettem, most meg már olyan idegállapotban vagyok, hogy... Ki kellet volna kapcsolni a közepénél, amikor már látszott, hogy ezt a végére el fogják b...i, akkor jó érzéssel tudnék most nyugovóra térni. |
Találmány - Vélemények
| 2017-01-24 05:54.44 |
| Iszonyatosan gyors a film, az ember csak kapkodja a fejét, nagyon könnyű elveszni, főleg akkor, hogyha nem tudjuk, hogy mire kell figyelni (pl. az elején a sok szakzsargon pusztán arra hivatott, hogy bemutassa: olyan embereket látunk, akik nagyon értik a dolgukat; nekünk viszont nem kell érteni azokat a szövegeket ahhoz, hogy magát a filmet értsük, ellenben ha megpróbáljuk kibogarászni, azzal már az elején lefárasszuk magunkat). Én biztos sokkal több expozíciós jelenetet tettem volna bele, hogy könnyebben érthető legyen, hogy a főszereplőknek éppen mikori állapotát látjuk. Kétszer ennyi játékidőt végülis simán elbírt volna, bár lehet, hogy ha majd megnézem még egy párszor, akkor már így is emészthető lesz. |
Érkezés - Vélemények
| 2017-01-23 00:27.05 |
| Ez az elmélet tetszik.
Amikor pedig időutazással kapcsolatos paradoxonok feloldásán gondolkozunk, akkor ne akadjunk fenn azon, hogy az elmélkedésünknek semmi köze a valósághoz. :-) |
| 2017-01-22 16:46.23 |
| Sőt, biztosan nem lehet ténylegesen iteráció (legalábbis úgy, ahogy azt felvázoltam), mert elképzelhető olyan eset, hogy ha "A"-t látná, akkor "B" történne, ha meg "B"-t látná, akkor "A". Márpedig itt a körbe-körbe dolog nem elfogadható, meg kell találni azt a jövöképet, aminek a megismerése annak létrejöttét fogja eredményezni. |
| 2017-01-22 16:40.14 |
| A jövőbe látás a determinizmussal együtt igen érdekes dolgokat ad ki.
Nem utazik az időben, csak látja a jövőt, tehát többször látja a dolgokat, de csak egyszer éli át. Az, hogy a jövője megismerése megváltoztathaja a jövőjét, még nem mond ellent a determinizmus elveinek, hiszen az, hogy megismeri a jövőjét, változást hoz létre az ember agyában, memóriájában. A kérdés az, hogy ha tényleg a jövőt látja, nem pedig egy lehetséges alternatívát a jövőre, akkor mit is lát? Ahogy Cthulhu6 írta: "Valamiért szükségszerűen egy olyan jövőt kell előre látnod, amit semmiképpen sem akarsz megváltoztatni." De hogy ez a kép hogyan is jön létre? Látnia kéne "A" dolgot, de ha "A"-t látná, akkor utána "B" történne a látottak hatására. Akkor tehát nem láthatja "A"-t, mert az nem történik meg, de mondjuk "B"-t se láthatja, mert ha "B"-t látná, az úgy befolyásolná a cselekedeteit, hogy "C" történne, stb. Ez ugye lehet akár egy végtelen hosszú iteráció, aminek csak a végeredményét fogja látni a jövőbe látó, a köztes lépéseket nem, az pedig, hogy hogyan sikerült eljutni a kínai tábornok telefonszámához, pont ebben a végtelen iterációban bújik meg valahol (ténylegesen persze nem feltétlen iterációról van szó, ez csak az én megközelítésem a probléma bemutatására, de a probléma maga nyivánvalóan létezik). Érdekes kérdés, hogy ezt hogyan lehet visszafejteni, lehet-e egyáltalán, de amíg nem találunk rá módszert, addig szerintem alaptalan az a kijelentés, hogy ez ilyen formában nem történhet meg. |
Feledés - Vélemények
| 2017-01-21 04:50.25 |
| Nagyrészt egyet kell értenem. Rettentően kiszámítható az egész, az a pár dolog, ami váratlanul ért, azért tudott váratlan lenni, mert a totálisan értelmetlen kategóriába tartozik. Technikailag viszont alapvetően jól összerakott film, kivéve a hangot. Ilyen elvetemült hangmérnököt, hát az agyam eldobom. 30 dB-t kellett állítgatni folyton a hangerőn, hogy az akciójeleneteknél ne süketüljek meg, a párbeszédekből viszont halljak is valamit. |
Az utazók - Vélemények
| 2017-01-18 22:50.56 |
| Azzal kezdtem, hogy "A belső naprendszerben keringő szondáknál, amiket nagymennyiségű sugárzás ér a Napból, azoknál igen" (ott tényleg hűteni kell a szondákat, de azon kívül már fűteni) belső Naprendszer ugye a kisbolygó övön belüli részt jelenti, erre cáfolatként idézel fél tucat mondatot, ami Föld körül keringő űreszközök hűtéséről szól. :-) Ezt gondold át mégegyszer! |
| 2017-01-18 00:33.00 |
| A megvalósíthatóságot, meg a fizika törvényeit csak azért nézzük, mert annyira unalmas volt, hogy nem tudtunk mit kezdeni magunkkal. :-)
Természetesen jó sci-fi-nél ilyet nem csinálunk. |
| 2017-01-18 00:30.28 |
| A belső naprendszerben keringő szondáknál, amiket nagymennyiségű sugárzás ér a Napból, azoknál igen, de a külső régiókba tartóak nem pusztán az áramellátás végett viszik magukkal a plutónium-dioxidot, hanem hogy fűtsék a hideget nem tűrő eszközöket: [link] (Ugye a Jupitert is hiába fűti a több tízezer fokos belső magja, ki tudja sugározni azt a rengeteg hőt a világűrbe olyannyira, hogy a "felszíne" már -100 °C alatti.) Gyors számolás: a Jupiter 5 CSE-re kering a Naptól, ahol már igencsak fűteni kell a szoba hőmérséklet eléréséhez, a környékünkön 3-6 fényévenként találkozni csillagokkal (190-380 ezer CSE), tehát még ha minden csillaghoz közel megy, akkor is Nap méretű csillagokkal számolva az útjának legalább 99,98%-át k...a hidegben tölti. Mivel a Nap elég kicsi csillag, lehet, hogy 99% körüli érték reálisabb. A fény sebessége valóban mindenhez viszonyítva ugyan akkora, de ennek semmi köze ahhoz, amire ezt reagáltad. |
| 2017-01-16 02:52.24 |
| Ezek pont olyan dolgok, amik engem nem zavartak (pedig számtalan hozzászólásom mutatja, hogy én szeretek minden apró logikai problémán kiakadni), mert az egész film azért készült, hogy egy filozófiai kérdést boncolgasson. A cselekmény igazából lényegtelen, kizárólag a párbeszédek, monológok számítanak. Ill. számítanának, hogyha nem ilyen rettenetesen felszínes konyhafilozófia lenne az egész, hanem érdemben tárgyalná a kérdést. Így viszont semmi értelme az egésznek.
SPOILER VESZÉLY!!! Odáig se jut el a film, hogy miről is beszélünk. Aurora gyilkosságnak nevezi, amikor megtudja, hogy Jim ébresztette fel, ami az adott szituációban érthető reakció, azonban reálisan végiggondolva nyilvánvaló baromság, hiszen nem Jim miatt halt meg (feltehetőleg végelgyengülés végzett vele), csak miatta élt más helyen, mint ahol szeretett volna. Ezt nevezhetjük emberrablásnak, bár akkor meg - ha át akarok esni a ló túloldalára - azt is mondhatjuk, hogy ha valaki elveszi előlünk azt a munkalehetőséget, ami biztosítaná, hogy ott élhessünk, ahol szeretnénk, az is emberrablást követ el, hiszen akkor miatta nem élünk ott, ahol szeretnénk. Szóval lehetett volna ezt a kérdést még bőven árnyalni. De persze az, hogy az általad felvetett problémák nem zavartak, nem jelenti azt, hogy nincs saját álláspontom, így ha már egyszer előjöttek, kifejtem a véleményem, különösen mert nem is mindenben értek egyet. Igazából a történet már a legalapvetőbb ponton elbukik: miért adottak az életfeltételek egy olyan hajón, amin még 90 évig mindenkinek hibernálva kéne lennie? Útja legnagyobb részét a csillagközi térben tölti, 0 kelvin közeli hőmérsékletű közegben, ami a hibernált állapot fennartásához igen kedvező, 120 évig ki kell húznia a magával vitt energiahordozóból, de simán pazarolja az energiát arra, hogy szobahőmérsékletet tartson fenn az egész fedélzeten (a lefagyasztott embereket akkor meg nyilván hűteni kell), meg világítson napszaknak megfelelően, stb., mindezt a senkinek. Ja, biztos az életfenntartó rendszerek is pont beindultak véletlenül a meghibásodás miatt. Akkor viszont miért nem fogyott ki az energiából érkezés előtt? A fogyasztási keret viszont nem feltétlenül fogy el egy élet alatt. Igen, a szolgáltatások a jegy típusa függvényében változóak, de lehet, hogy ez pusztán minőségi, nem mennyiségi különbséget jelent, avagy lehet például napi keret (elvégre a szolgáltatónak nem érdeke, hogy egy olcsó jeggyel utazó felelőtlen utas az első pár héten felélje a keretét, majd a maradék bő három hónapban éhenhalljon, hiszen - mint megtudtuk - az utasok későbbi keresetének jelentős hányada az utaztató céget illeti), azaz azt korlátozzák, hogy egy nap mennyit fogyaszthat, a napokat viszont nem számolják, hiszen tudják előre, hogy 120 napig lesz mindenki ébren a hajón. A gépészeti berendezéseket pedig nem 3 percig tanulmányozta Jim, hanem hónapokig. Meg aztán a mérnöki tudás elsősorban egy szemléletmód, logikai rendszer, nem lexikális tudás (na jó, az egyetemeken irdatlan mennyiségű lexikális tudást is elvárnak, de azok többségének a hallgatók szívatásán kívül semmi értelme), szóval attól még, hogy egy gépész mondjuk mezőgazdasági gépekre specializálódott, még nagyságrendekkel könnyebben, gyorsabban megérti egy űrhajó gépészeti berendezéseinek működését, mint valaki, aki soha nem találkozott mérnöki feladatokkal. A "mégiscsak lehet hibernálni a hajón" szerintem is totális öngól a készítők részéről, ilyen lehetőséggel mondjuk minimum állandó két fős emberi felügyelet a hajón, évenkénti váltással... SPOILER vége Én is kezdek elmenni a végtelen hozzászólás irányába, úgyhogy zárásként csak három szót idéznék, ami szintén a történet egy alapvető problémájára világít rá, és amit egy szakmai előadáson az előadó arra a kérdésre válaszolt, hogy ha sikerülne egy űrhajót a fénysebesség 1%-ára felgyorsítani, akkor hogyan lehetne elérni, hogy időben észlelni tudja a veszélyt jelentő objektumokat és hogyan lehetne megoldani a veszélyt elhárítását? A válasz ez volt: "Sehogy és sehogy." |
| 2017-01-15 15:46.30 |
| Hát ha ilyen lényegtelen dolgokon gondolkozol, akkor nem csoda, hogy nem veszed észre azt a pár fontos momentumot. :)
Nem mintha a film egy picit is igyekezett volna fenntartani a néző figyelmét. Nekem se volt könnyű, én meg fél óra után rendszeresen arra gondoltam, hogy amit eddig láttam, az negyed annyi játékidőbe is kényelmesen belefért volna, mint ami eltelt a kezdés óta. |
| 2017-01-15 14:27.45 |
| Jim azt mondta Arthurnak (vagy talán Aurora mondta és Jim helyeselt), hogy nincsenek titkaik egymás előtt. Emiatt gondolta Arthur, hogy akkor ezentúl már nyugodtan beszélhet bármiről. |
| 2017-01-15 14:21.45 |
| Napi egy üveg whisky azért már elég durva alkoholizmus :) (inkább napi 1-2 dl lehetett az max.).
De a számításod ettől még nagyon jól mutatja, hogy két ember egész életen át tartó fogyasztása mily csekély 5000 ember 4 hónapjához képest. 600000 egység helyett csak 563500 egység élelmiszer marad. 6%-kal kevesebb jut mindenkinek, mint amennyivel terveztek (már ha semmi többlet tartalék nem volt a hajón. |
| 2017-01-14 21:27.58 |
| Próbálom számba venni a lehetőségeket. Vagy soha nem voltál még olyan helyzetben, ami lelkileg igazán megviselt, vagy nem tudod visszaidézni, hogy akkor hogyan gondolkodtál, vagy nem vagy ember. Az életösztön nem annyit takar, hogy akármilyen szar helyzetbe is kerül az ember, nem lesz öngyilkos. A nehéz helyzetek megváltoztatják az agyműködést. Minél alapvetőbb szükségletei hiányoznak valakinek, annál kevésbé tudja racionálisan mérlegelni, hogy döntései milyen hatással vannak másokra, egyre inkább csak a saját érdekeit látja, abból is csak a rövid távúakat. (Kapcsolódó javasolt tanulmány: Maslow-piramis - a róla szóló wikipédia cikknél azért részletesebben, ha van rá mód.) Lehet ilyenkor azt mondani ezekre az emberekre, hogy érzéketlenek, szadisták, de viselkedésük a helyzetükből adódóan törvényszerű, hiszen a túléléshez ez kell. Márpedig minden élőlény mindenek előtt a saját túlélésére játszik, ehhez pedig az itt leítak szükségesek. Tehát igenis az életösztön miatt rángatom bele a másikat a nyomorult helyzetembe, hogy én életben tudjak maradni. Még akkor is, ha itthon, biztonságban, legalább az alapvető szükségleteim birtokában azt gondolom, hogy ilyet biztosan nem tennék, már csak azért sem, mert nem tudnám elviselni a bűntudatot. Adott helyzetben bárki megteszi, aztán - úgyszintén az életösztön miatt - megtanulja elviselni a bűntudatot. |
Whiplash - Vélemények
| 2016-12-14 20:09.31 |
| Nagyon nehéz ezt a filmet értékelni, mert ugyan technikailag kiváló alkotás, nagyon bátor a vágás, tényleg csak a karakterábrázolásoknak hagy játékidőt, minden egyebet, ami a cselekmény vezetése - így a film érthetősége - miatt szükséges, azt pár nagyon rövid snittbe zsúfolja, ettől pörgős lesz, lényegre törő, de mégsem kapkodós. Nem hagyja a néző figyelmét lankadni. Az, hogy ezek így működnek, az operatőrt is dicséri, hogy sikerült mindenhez megtalálni azokat a beállításokat, amik annyira erősek, beszédesek, hogy tényleg elég belőlük pár pillanat ahhoz, hogy megértsük, mi történik. Többnyire a hang is kiváló, de itt nekem már voltak problémáim, helyenként látjuk ahogy veri a változatos, pörgős ritmust (egyébként az rettentően szúrta a szememet, hogy a változatos nagyon ritkán volt igaz, többnyire ugyanazt a fél másodperces momentumot ismételte akár egy egész percen át - mert az aztán marha nagy kunst), miközben egyre kevésbé hallani, hogy dob szól, valami összemosott erőtlen, karaktertelen maszat lesz az egész, amivel nyilvánvalóan valami konkrét célja volt a rendezőnek, csak nem tudom, hogy mi. E tekintetben tehát lehet, hogy csak én vagyok hülye, nem pedig a film használ rossz eszközöket, avagy rosszul bizonyos eszközöket, egyébként viszont filmszakmailag annyira zseniális, hogy még az öt csillagon is elgondolkoznék, de sajnos van benne egy Miles Teller, aki az iszonyatos ripacskodásával, leginkább a legrosszabb értelemben vett bohóckodásnak nevezhető förtelmes grimaszaival teljesen élvezhetetlenné tette az egészet. Súlyosbítja a helyzetet, hogy J. K. Simmons mellett játszik, aki viszont hihetetlenül jól hozza a rá bízott karaktert, így még brutálisabban ordít az ember képébe a kölyök borzalmas bénázása. Nem is tudom mikor láttam utoljára ennyire katasztrofális alakítást. Ez a fim mintapélda arra, hogy egyetlen színész teljesen tönkre tud tenni egy egyébként kiváló filmet. |
Mentőexpedíció - Vélemények
| 2016-12-12 12:47.05 |
| Komolyan nem értem mi ez a hihetetlen szkepticizmus egyeseknél az összefogást illetően, meg hogy milyen giccses, hogy az egész emberiség élőben követi, stb. Volt már a NASA-nak egy Apolló programja, ahol pontosan ugyanezt láttuk: a legtöbb állami TV társaság élőben sugárzott mindent, és amikor az Apolló 13 bajba került, akkor az emberiség szürkeállományának legjavából álló, több száz fős csapat dolgozott éjt nappallá téve a megoldáson. Nem fikció, megtörtént, láttuk. Akkor mégis miért gondoljuk olyan irreálisnak, hogy hasonló helyzetben újra megtörténne?
A Mentőexpedíció szerintem napjaink egyik legrealisztikusabb alkotása a témában, ráadásul pont társadalmi szempontból - amiből (ahogy én látom) a legtöbb támadást kapja - igazán valóságos. A főszereplő mentalitásáról csak annyit, hogy én igen sokszor keverem magamat életveszélyes helyzetekbe különböző extrém hobbik révén, és a saját tapasztalataim alapján tökéletesen megértem a hozzáállását. Amikor baj van, a túlélésért kell küzdeni, akkor meg se fordul az ember fejében, hogy van-e értelme megpróbálni, lévén hogy ha most nem hal meg, akkor majd pár perc/óra/nap múlva jön a megoldhatatlan probléma, amikor úgyis. Nem. Minden pillanatban esélyt ad magának a küzdelemmel arra, hogy megoldást találjon a következő problémára. Ezt gyönyörűen mutatja be a film, és igen, viccelődik a saját helyzetén, mert nem akar beleőrülni. Nem tudatosan, de segít a saját lelkén, ez is teljesen normális. Sajnos azonban ez a film is messze van a tökéletestől. Ilyenkor mindig megkapom, hogy fikciós filmtől ne várjam, hogy minden tekintetben megmarad a realitás talaján, de én ezt nem is várom, csak azt, hogy a hülyeséget, meg az abszolút indokolatlan dezinformációt mellőzzék. Ennek megfelelően itt sincs bajom azzal a kb. féltucat apró pontatlansággal, amit felfedeztem és láttam a dramaturgiai szükségességét, de azért akadt egy kettő olyan is, ami viszont kiakasztott. SPOILER!!! A legelvetemültebb baromság a legénység visszafordulása. Értem én, hogy meg akarják mutatni, hogy annyira összetartó a csapat, hogy parancsmegtagadás árán is bajbajutott társuk segítségére sietnek, csakhogy amikor van egy viszonylag biztonságos megoldás (utánpótlás küldés, aztán kivárja a Marson a következő expedíciót), meg egy agyament terv, aminek része egy bolygóközi járműre csatlakozás egy olyan pályán, aminek az elérésére tökéletesen alkalmatlan járművel akarják azt végrehajtani, azaz nem csak a legénységnek, de a főhősünk számára is nyilvánvalóan összehasonlíthatatlanul veszélyesebb az utóbbi megoldás (konkrétan semmi előnye nincs a másik tervvel szemben, csak hátránya, az viszont tömérdek), akkor ezt választani nem önfeláldozó segítségnyújtás, hanem a létező legidiótább, elmebeteg baromság, amit csak ki lehet találni. A másik bajom a teljesen indokolatlan dezinformáció kategóriájában tartozik. Az olyan poénokra gondolok, mint az űrkalózos dolog. Kezdjük a jogi ismereteket nem, pusztán józan paraszti észt igénylő részével: arról beszél, hogy amíg a felszálló egységet birtokba nem veszi, addig nem kaphat engedélyt a birtokbavételére. Miért is nem? Ja, hogy a könyvben (nem olvastam, csak az itt olvasottak alapján írom) megszakad a kommunikációja a Földdel. Na de ez a filmből kimaradt, így pedig a fenti érv értelmetlen. Jogi vonatkozásban pedig: igen, a Marson a nemzetközi tengeri jogban foglaltak a hatályosak. Csak éppen a nemzetközi tengeri jog értelmében az elhagyatott járművet a megtalálója birtokba veheti sőt, tulajdonjogot jegyeztethet be rá. Elhagyatottnak pedig az a jármű minősül, aminek fedélzetén nem tartózkodik ember. Nos a felszálló egység ilyen. (Egyik ismerősömnek így lett saját hajója: bérelt hajóval járta az Adriát, talált egy üresen sodródó hajót nemzetközi vizeken, kivitte, bejegyeztette, az öve. Hivatalosan, törvényesen. És semmi esetre sem tekinthető kalóznak.) Igen, tisztában vagyok vele, hogy ez a történet szempontjából teljesen lényegtelen momentum, de pontosan ezért lesz kiakasztó, mert teljesen indokolatlanul dezinformálja a nézőt. |
Copyright © 2005-2018, www.FilmKatalogus.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Impresszum | Médiaajánlat | DVD üzletszabályzat, kapcsolat | Sitemap | E-mail: info@filmkatalogus.hu