Fórum - Piaf - Vélemények (2. oldal)

1 2 3 4

68. Panyolai (2010-12-25 15:12.38)

Nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog... Úgy hiszem, nagyon jól sikerült visszaadniuk a francia aranytorkú énekesnő, (sőt, nemzeti ikon...) kisugárzását, személyiségét. Az egykoron a Taxi-filmekben "Daniel csaja"-ként tébláboló Marion Cotillard teljesítménye pedig ámulatba ejtő, simán Oscaros színvonal! A tv-ben láttam, és volt a film után egy dok.film Piafról..., az alapján el lehet mondani, hogy Cotillard maga volt Piaf, tökéletesen keltette életre! Ha életrajzi film, akkor az ilyesmi legyen, minden elismerésem a készítőknek, egy igen kellemes élménnyel lettem gazdagabb!

67. Vbacs (2010-12-19 21:59.27)

Nagyon nagy film volt, megérdemelte Marion az Oscart. Szinte mindent csak dicsérni lehet ebben a filmben, a sminktől az utolsó mellékszereplőig. 5/5 nyilván:)

66. Lasimoci (2010-12-19 15:56.21)

Jött, láttam, lehengerelt. Borzasztóan erős munka egy nagyon tehetséges sanzonénekesnőről. Az idősíkok ugráltatása talán nem volt túl jó ötlet, bár annyira nem is volt zavaró. Ezen kívül a rendezés jó volt, annyit mutatott meg az egyes életszakaszokból, amennyit kellett, akart. Cotillard-ról csak szuperlatívuszokban illik nyilatkozni, tökéletes azonosulás. A mellékszereplők is jók. A dalok meg zseniálisak. A kis veréb előtt már Spielberg is, és idén Nolan is tisztelgett egy-egy dal felhasználásával. Így hirtelen ez a kettő jut eszembe, de biztos sokan mások is nagyra tartják Edith Piaf-ot. Én is. És ezt a nagyon jól sikerült életrajzi drámát is.

65. Wynona (2010-12-19 11:48.02)   - (válasz G-ergo 60. hozzászólására)

És azért a sminkeseknek is respect. A szép Marionból, hihetetlenül csúnya nőt varázsoltak...

64. G-ergo (2010-12-19 11:26.06) - (válasz Miss bambi 62. hozzászólására)

Jah, semmi különös, csak most éppen zülleni akartam, de nem sikerült. Szombat este meg otthon ülni amúgy is tré dolog, nem hogy ilyenkor:) De jól vagyok ám, úgyis közelegnek az ünnepek, ismerőeök szabin illetve téli szünetelnek, nem kell majd a hétvégére várni, ha szét akarom kenni az elmém, némi agysejt gyilkossal:D

63. G-ergo (2010-12-19 11:23.18) - (válasz Kurgan 5555 61. hozzászólására)

Az gáz, ahogy mondod. Nem, ausztria most szünetelőben, mert le lettünk húzva. Kifogtunk egy ilyen csaló bandát, akik lenyúltak a regdíjjal, oszt felszívódtak. De ez már nem érdekel:) Más keletű, hosszú, csak most jó lett volna szétbaszni az agyam valahol, némi alkohollal, de mit ad isten pont most nem jön össze...

62. Miss bambi (2010-12-19 11:19.19)   - (válasz G-ergo 60. hozzászólására)

Mi a baj mókuska?:S

61. Kurgan 5555 (2010-12-19 11:18.45)   - (válasz G-ergo 60. hozzászólására)

Rossz kedv az gáz. Ausztria? Sütemények?

60. G-ergo (2010-12-19 11:15.44)

El nem tudom mondani milyen szar szombatom volt. Ja, várjunk mégis eltudom. Szombat este apámékkal a Piaf-ot néztem a tv-ben! Főleg mikor ilyen kedvem van. Szenzációs... De legalább a film jó volt. Cotillard remekel, pedig a nehéz életű, kissé furcsa természetű, szeretni vágyó Kölyök karakterét megidézni nem olyan egyszerű feladat. Neki sikerült és a film is jó volt. Remekül vázolták, az élete alakulását, a miértek kiemelésével. És persze a csodás hangjával. Respekt. http://www.youtube.com/watch?v=Q3Kvu6Kgp88

59. Tysonrichie (2010-10-13 19:09.56)

Jó film, szenzációsan alakítás, Marion Cotillard megérdemelte az Oscart.

58. Comarca Lagunera (2010-09-22 10:17.40)

Egyrészt nagyon tetszett a film, másrészt baromira idegesített a fiatal, a középkorú és az öreg Piaf is a filmben, nyilván direkt, de örülök, hogy nem egy limonádét kellett végignéznem, ahol mindenki bájos.

57. Mangilla (2010-08-23 09:19.31) - (válasz Krisz papa 56. hozzászólására)

Nagyon szépen leírtad, grats!

56. Krisz papa (2010-08-15 16:38.17)

Miért szeretem a francia vonatkozású filmeket? Mert még a filmek is élnek! Azt érzem, hogy a franciák meg tudják élni az érzelemiket, ahogy Cotillard mondta a Búcsúdal-ban, élni akarnak, és nem túlélni, és ezt át is tudják adni a művészeik. Ez az életstílus szélsőséges érzelemhullámokkal jár, de talán a zenéjük, a darabjaik, a filmjeik, stb... éppen ezért annyira nagyszerűek. Ez számomra sokszor ijesztő, de mégis vonzó, olyan, mint a szenvedélyes szerelem, nem tudhatod, hogy meddig tart, de mégis mindent beleadsz, míg teljesen fel nem emészt. Edith Piaf nevét nem ismertem, de a dalait igen, és lehet, hogy csak részleteket hallottam, egy-egy dallamot, de megjegyeztem, belevésődött az agyamba, és most visszaköszönt. Miért volt Edith Piaf annyira magával ragadó? Mert érződik belőle a tiszta odaadás, a dalain keresztül megismerhetjük az örömét, a fájdalmát, a kétségbeesését, az önfelett boldogságát, igaz az utolsóban sosem volt igazán része. Olivier Dahan-nek nem volt egyszerű dolga, hiszen mindezt a sokrétű érzelemhalmazt, élettörténeti tanulságokat, átütő korabeli francia hangulatot kellett összegyúrnia, és kihozni belőle valami felejthetetlent, de sikerült neki. Ebben Marion Cotillard fantasztikus alakítása is segítette. Hihetetlen ez a lány. Elöször a Taxiban vettem észre, ami nem volt nehéz. Igaz az alakítása majdnem nulla, de a teste, és arca szépsége feltünő. Majd láttam tőle a Búcsúdalt, és mikor láttam a stáblistát nem hittem el, hogy a két színésznő egy, és ugyanaz. Majd jött a Szeress, ha mersz, Közellenség, és ez a remekmű. Mint egy feltörekvő csillag, mint Edith Piaf. Tetszik, hogy láthatom kibontakozását, kiteljesedését. Itt sem lehetett egyszerű eljátszani egy külsőre trampli, lezűlött, férfiasan viselkedő végzet asszonyát. Edith Piaf alakja, és személyisége már önmagában is ellentmondásos, szélsőséges. Ezt az érékeny lányt meggyötörte az élet, nagyon magányos, és sérülékeny volt, gorombaságával csak leplezni próbálta gyötrelmeit, melyet súlyosbított lebetegedése, tesi, és szellemi leépülése. Milyen ember válhat egy olyan gyerekből, kit soha senki nem akart, csak kolonc mindenki nyakán, és senkinek sem számít mit tesz, mit érez, csak akkor, ha ki akarják használni? Embernek, érző lénynek maradni egy hasonló gyerekkor után, ez már csoda. Szenvedő művészek mindig is tudtak valamivel többet adni, mint az "átlag", hiszen a belső fájdalmukat építik bele műveikbe. Önfelett boldogság, melyről azt írtam, hogy nem volt benne sok része, itt is csak egy tragédiával párosult. A filmnek az egyik legmegdöbbentőbb jelenete, mikor hosszú könyörgés után repülőre szál szerelme, majd másnap reggel mellette ébred. Abban a pár percben, másodpercben annyira felszabadult, annyira normális. A mozgása kiegyensúlyozott, az arca kisimúlt, a beszéde gyengéd, teljes egészében nőies, de ez nem tart sokáig. Kiderül, hogy mi történt, és jön az újabb fájdalom, csak itt a bűntudat is elkezdi zabálni a lelke maradványait. Ezen a részleten kívül akkor érződik csak a tiszta öröm, és boldogság, mikor a színpadon van. Cotillard egyik legszebb jelenete, mikor az éneke elhalkul, és csak a zene által áthatott mozgását figyelhetjük, a legszomorúbb, pedig az utolsó fellépése. Egy nő, ki már felegyenesedve sem tud járni, ki az életkoránál kétszer idősebbnek néz ki, és megszólalni is alíg bír, kiáll a színpadra, hallgat pár másodpercig, és elkezd énekelni. Férfi legyen a talpán, aki itt nem pityergi el magát. A közönség szeretete tudott csak vetekedni a szerelemmel, és ez megadatott neki. Egy másik nyugodt, és nagyon békés jelenet, mikor a tengerparton kötöget, és egy riporter megy oda hozzá, egy rövid interjúra. Az egész film alatt ezért a nyugalomért, békéért vágyódunk, és itt ez beteljesedik. Lezárásként csak egy kérdés foglalkoztat engem: Mikor érem meg azt, hogy egy mai előadó hasonló alázattal, és szeretettel viszi végig pályafutását, hogy az a bizonyos életet jelentő deszkák nem a megélhetésre, és a luxusra vezető út egyik helyszíne, hanem maga az élet?

55. Inconnue (2010-07-26 21:13.59)

Cotillard Piaf-alakítása szuggesztív, zsigerből sugárzó. Amikor kell, vérbuta, s amikor eljön néhány olyan pillanat, mindent tud, amit ember tudhat. Tetszett a filmben az alázat: nem óriásit akart dobni, hanem mindent alávetett annak, hogy megmutathasson egy hatalmas, tragikus sorsot. Nem a film, hanem Edith Piaf marad meg bennünk - ez talán a legnagyobb eredmény, amit ebben a műfajban -és színésznőként- el lehet érni.

54. Dr.Kotász (2010-03-12 19:09.29)

Marion Cotillard-nak 5 csillag...sőt,mit 5...hetvenszer hét...

53. Opelcalibra (2010-03-10 18:48.25)

Egyszer azért megnézem!

52. Sulla (2010-03-10 14:03.40)   - (válasz Az utolso szamuráj 26. hozzászólására)

El kell ismerni nagyon megmondtad a frankót!!!

51. Zöldibaba (2010-03-01 17:33.27)

A moziban anno, én végig bőgtem az egész filmet, már a fejem is lüktetett. De én tudtam előre, hogy ez lesz. Hatalmas alkotás, megérdemelt díjakkal. Ezt mindenkinek látni kell. És szerintem aki filmfüggő (mint én) az látta is:)

50. PinkART (2009-10-27 20:48.28)

Lenyűgöző alkotás, napokig duruzsolt a fejemben a Je Ne Regret Rien...bátran ajánlom mindenkinek. Ez a film számomra katarzisélmény közeli volt, mikor megszólaltak a sanzonok...örülök, hogy láttam.

49. Davido (2009-10-01 10:11.57)

Marion Cotillard még a latex által elcsúfítva is meseszép! Mindemellett ragyogó alakíást nyújt, talán az egyik legjobbat, amit valaha színésznőtől láttam!

48. DavidVilla (2009-06-25 13:12.49)

ÍMegnéztem megint,csak most végre eredeti hangal.Egyik kedvenc filmem még mindig.

47. Sötétszív (2009-04-13 00:41.29)

Nem nagyon szeretem az életrajzi filmeket, de ez rendkívül erősre sikeredett. Hála az Isteni Marion Cottilardnak aki nagyszerű alakítást nyújtott ebben a filmben is. Megérdemelten kapott Oscar díjat.Csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a filmet.

46. Vato loco (2009-04-05 23:55.26)

Na ezt hívják alakításnak! Cotillard miatt lett olyan a film amilyen, kétségtelen. Egész egyszerűen vitte a hátán! Rendező is dicsérve van, jó volt az idősík váltogatás, ötletes, és érdekesebbé tette a filmet. Amit még kiemelnék az a maszk. Az öreg Edith maszkja zseniális, volt mikor megállítottam a filmet elemezni. :) hangulatos, komoly kis filmecske ez, bátran ajánlom az érettebb közönségnek!

45. Mangilla (2009-03-19 12:41.32)

Na, hát én is megnéztem. Az eleje döcögősen indult, és úgy gondoltam, nem szerencsés az idősítváltásokkal megbolygatni a Twist Olivér-hangulatot... de később már beláttam, hogy a rendező csak így tudta megoldani, hogy a néző számára már az elején érdekessé váljon Piaf személye, másrészt meg, hogy a film ne nyúljon még hosszabbra a lineáris elbeszélés miatt. Szóval, ezzel csak azt akartam felvezetni, hogy én alig tudtam valamit Edith Piafról - és amit tudtam, az sem tetszett annyira, hogy meg akarjam nézni ezt a filmet. Ám szerencsére tettem vele egy próbát - és túlszárnyalta előzetes elvárásaimat! A szürke "veréb" története két okból fogott meg: egyrészt a zene miatt, mely ugyan önmagában nem a legkedvesebb műfajom, de itt természetesen remek "aláfestés" volt - a másik ok pedig (ez nyilván nem lesz meglepő) Marion Cotillard szenzációs alakítása. Amit ez a hölgy művelt Piaf karakterével, az maga a filmművészet! Az Oscar-díj teljesen megérdemelt! Ugyanolyan csodálatosan játszotta el a kabaré világába az utcáról becsöppent, a megszeppent fiatal lányt, mint a sikeres énekesnőt, akinek a lábai előtt hever a világ - és az összetört, testileg-szellemileg megöregedett Piaf-ot is... Nem kis teljesítmény! Mindezekkel együtt azonban nálam a Piaf is azon alkotások mellé kerül, melyek minden kiválóságuk ellenére a "ritkán megnézős"-kategóriába tartoznak (pl. Schindler listája, Rekviem egy álomért, stb.), mert a bemutatott (alapvetően lelki) szenvedések miatt olyan mértékben depresszióssá tudja tenni a nézőt, hogy meggondolandó az újra megnézése... De egyszer azért mindenki feltétlenül tekintse meg!

44. Csernakakos (2009-03-16 20:12.08)

Hétvégén ismét megnéztem a Piafot. Sokkal többet adott, mint tavaly. Marion Cotillard játékának jellemzésekor nem hat közhelyként a TÖKÉLETES jelző, a rendezés viszont a középszer szintje körül mozog. Olivier Dahan és a forgatókönyv a film fekete pontjai. Cotillard és a frenetikus dalok miatt több a film egy átlagos eresztésnél. Sőt! Általuk válik a darab egy erősen jó filmmé. Itt bővebben írtam róla: [link]

43. DavidVilla (2009-03-16 17:03.54)

Nem ismertem Edith Piafot,amig meg nem csinálták ezt a filmet.Tegnap este néztem meg,és teljesen magával ragadott. Ez a nem éppen előnyös külsejű nő olyan erővel van a szinpadon,hogy bárkinek a figyelmét magára szegezi. Cotillard pedig annyira hitelesen játsza őt,hogy egyértelműen azt mondom,hogy jó helyen van nála az az Oscar.Előző filmjeit látva nem nagyon lehetett észrevenni,hogy milyen tehetséges,milyen drámai vénája van,tökéletes választás. Ha nemis ő énekli a számokat,akkor is a jelenlététől megkönnyeztem néha.Tökéletes alkotás,még ilyet...

42. Bette Davis (2009-01-13 16:50.14)

Oh, Mon Dieu, cet Magnifique!!! Így tudom ezt a filmet jellemezni. Rajongok Piafért,a hangjáért, a "nagyságáért"! Így, holtában is magával ragadó, és bármikor szívesen hallgatom chansonjait, racsoló franciáját, erőteljes, az élet édesbúját-bánatát megéneklően. Egy finom pohár bor mellett, egy kellemes félhomályos szobában ülve... Marion Cottilard Piafot olyan rettenetesen hitelesen játszotta, hogy gyomromban végig jelen volt az a bizsergető érzés, a jólesés érzése, hogy Uramatyám ez hihetetlen, ahogy ez a nő Piáfot adja. Nemcsak a maszkmesternek lehetett köszönni azt a hihetetlen hasonlóságot, amit a szép Cottilardból varázsoltak, ehhez a szerephez egyszerűen átkellett lényegülni Piáffá. Életre kelteni, szárnyalni, minden érzelmi rezzenetét megélni, visszadni. Piáf testi "csúnyaságának" gyönyörűségét tükrözni. Nálam ez a film a dobogón van, és ott is marad. http://www.youtube.com/watch?v=Q3Kvu6Kgp88&feature=related

41. Mandria (2008-10-29 18:13.06) - (válasz Az utolso szamuráj 26. hozzászólására)

Gyerekként nem igazán értettem Piafot...dalai szépek voltak, de akkor rengeteget játszották őket...a szöveget sem ismertük...egy kislánynak nem sokat mondott... Ez a film rádöbbentett arra...ki is volt ő....és a gyönyörű dalok mögött ki áll... a színésznő tökéletes..a rendezés is tetszett.....nekem elmondta a lényeget..az üzenetet.... Piaf megérdemelne egy sorozatot is... Köszönet Gary Moore: The Loner-ért :))))

40. KicsiRéka (2008-09-06 14:42.52) - (válasz Master laster 39. hozzászólására)

igen, ebben mondjuk igazad van. én mindig is messze elkerültem az alkoholista embereket, valószínűleg ezért sem tudok az énekesnő hátterével szimpatizálni.

39. Master laster (2008-09-06 14:02.45) - (válasz KicsiRéka 38. hozzászólására)

Ő a szenvedését énekelte ki magából. Ha elmulik a szenvedés, elmulik a zsenialitás is. Mint az alkoholista, depis költők, pld. József Attila. Igazán mélypontra a balesete után jutott, attól kezdve eleinte a fájdalmakra aztán meg megszokásból jött a morfium. Onnan meg akkoriban nehéz volt a visszaút. Hogy aztán pontosan mitől pusztult le ennyire, talán a fájdalmak, az izületi gyulladás, a depi, a pia vagy valami rákról is beszélnek, azt nehéz eldönteni.

1 2 3 4

Kapcsolódó fórumok

Vélemények	Arpimokus, 2024-02-19 14:39	98 hsz
Kérdések	Rope23, 2008-04-09 21:43	5 hsz
Keresem	Nyulci, 2007-09-03 21:33	2 hsz

Piaf adatlap

Eredeti cím: La Mome

Évszám: 2007

Rendezte: Olivier Dahan

Szereplők: Marion Cotillard, Sylvie Testud, Pascal Greggory, Emmanuelle Seigner, Jean-Paul Rouve...

További információk

Szereplők fórumai

- Gérard Depardieu - Vélemények

- Emmanuelle Seigner - Vélemények

- Marion Cotillard - Vélemények

- Marion Cotillard - Kérdések

- Gérard Depardieu - Kérdések

- Sylvie Testud - Vélemények