Utolsó hozzászólások:
| Valhalla - Vélemények (2020-08-06 13:02.50) |
| Unalmas történetmesélés rendkívül szegényes megvalósítással. A skandináv istenek egy sötét, kriptaszerű barlangban laknak, Thor egy vidéki tuskó földesúr, Lokit egy indiai fazon játsza, az óriások meg egyszerű vicsorgó vademberek. Talán nem illendő egy ilyen láthatóan nagyon alacsony büdzséből összetákolt (mese?)filmecskét hollywoodi szinthez mérni, de mégis hol áll mindez a Thor-mozik Asgardjához képest?! A farkas épp elfogadhatóan nézett ki, a helyes kislánynak meg szép volt a szeme...és ennyi. Látvány, hangulat szinte nulla. Majdhogynem a nézhetetlen-kategória. |
| Midway - Vélemények (2020-08-01 01:24.44) |
"Felébresztettünk egy alvó oroszlánt, és rettenetes dühvel töltöttük még a szívét"
Látom sokan lehúzták, de nekem Roland Emmerich legújabb filmje minden volt, csak rossz nem. A sokak által leírt német rendező a 2004-es Holnapután óta valóban nem sok értékes mozival rukkolt elő - I.e. 10000, 2012, és tényleg mindennek a legalja: a Függetlenség napja folytatás... Egyesektől már azt is megkapta, közte és Uwe Boll között annyi a különbség, utóbbi kevés pénzből csinál szemetet...
Most pedig itt van ez a film, amely persze klasszikus sose lesz, és nem érinti Az őrület határán lélektani mélységeit sem, ám ettől még egy nagyon jól összerakott és szórakoztató háborús kalandfilm.
Már annak idején a Függetlenség napjánál látszott hogy Emmerichnek jó érzéke van a háborús filmekhez, a Hazafival pedig minden idők egyik legnézhetőbb amcsi hazafias moziját alkotta meg - amihez persze nagyban hozzájárult a 90es évek egyik legnagyobb szupersztárja is remek játékával.
Úgy vélem a heroizmust itt legalább olyan jól kezelte. Hisz valóban hatalmas győzelem volt ez, mely akár fordítva is alakulhatott volna, ha a japánoknak több a szerencséje. Bár a film az ő részükről érzékeltet némi elbizakodottságot, s ebből adódó óvatlanságot, ám többször is említik, a háború elején meglevő harcászati és minőségi fölényüket, ami olvasmányaim szerint nagyjából tényleg így volt. (Mellesleg Pearl H-ig meg a britek és az amerikaiak becsülték alá a japókat - elszántságukat, s mint katonákat, ázsiai embereket... Meg is itták a levét; Midwayig vereség vereséget követett számukra) Szóval - akár elhangzott a kezdő idézet, vagy valami hasonló,
akár nem - jobban törekszik a történelmi hűségre, mint a hollywoodi átlag.
Egész jól, követhetően mutatják be, mi miért történt, mi folyt a háttérben - az összeesküvés-elméleteket most hagyjuk, hogy Amerika hagyta Pearlt, hogy beszállhasson, stb - itt a midwayi csatára vannak kihegyezve a dolgok.
A színészgárda neves, Harrelson, Patrick Wilson ritkán rossz, és még D Quaid papa sem lóg ki, talán a főszereplő vagány srác... A látvány a többi Emmerich-filmhez hasonlóan nagyon rendben van, a légi csaták, bomba-becsapódások, Pearl H lebombázása... és még egy tengeralattjárós epizód is van.
A japánok ábrázolása korrekt, a főparancsnok tiszteletre méltó, a hajójával elsüllyedő másik pedig...hős.
Igen, győznek az amcsik, meg heroizmus, de mégsem olyan tulcsorduló, mint teszem azt M Bay 2001es filmjében. Az eseményekből adódóan itt ennek helye van, hisz ezek a megalázott, már-már reményvesztett srácok csak állták a sarat, s nem kis szerencsével, de elszántságukkal valóban a háború menetét megfordító győzelmet értek el.
A film végén róluk leírt dolgok, azzal a zenével...oké, lehet rá mondani, hatásvadász volt, meg pátoszos. Meg szép és felemelő...
Mostantól csak ilyesmi filmeket, Roland! |
Panyolai összes hozzászólása |
