Főoldal

TV műsor

DVD / Blu-ray

Filmek

Bejelentkezés
E-mail:
Jelszó:
Megjegyezzelek?

Regisztráció Elfelejtett jelszó
Regisztrálj és nyerj DVD-t, vagy mozijegyet!

Keress
filmet személyt

Részletes keresés

DVD / Blu-ray premierek

A Profi *A klasszikus film* *Dupla borítós kiadás és booklet* (Blu-ray)

További DVD premierek

További Blu-ray premierek

Hamarosan a TV-ben

Reszkessetek, betörők! 2. - Elveszve New Yorkban
- Mozi+, 18:30

Bunyó karácsonyig
- AMC, 18:50

Az utazó
- Viasat Film, 18:55

Elfelejtett idő
- Filmbox Family, 19:00

Börni, az eszelős temetős
- Filmbox Plus, 19:10

Teljes tévéműsor

Szülinaposok

Giancarlo Esposito (66)

Bálint András (81)

Channing Tatum (44)

Jet Li (61)

Nagy Zsolt (48)

További szülinaposok

Legfrissebb fórumok

2022-es választás

A pokol bajnoka - Vélemények

Dallas (sorozat) - Vélemények

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

Kaja-pia topik, avagy: ki mit szeret enni-inni?

További fórumok

Utoljára értékeltétek

Vörös Sárkány

Liv Tyler

Fórum - Nebraska - Vélemények

Ahhoz, hogy hozzá tudj szólni a fórumokhoz, be kell jelentkezned, vagy regisztrálnod itt!

24. Chris Co (2015-10-30 15:52.36)

Sok mindenről mesél ez a film és sok minden történik benne annak ellenére is, hogy a történetben látott furgonból nem lesz robot, a kompresszor sem változik át adathordozóvá, hogy majd berepüljön Soundwave pocakjába. Eszembe jutott Stan Marsh nagyapja, akit szintén könnyű volt megtéveszteni, miért is ne, hisz nem csak idősek dőlnek be a hazugságoknak, (nem koki, csak elhiszi, amit mondanak neki), a pénz is mennyire nem fontos (Rokonok), csak a szeretet és végezetül ott van valaki, aki amellett, hogy már nem a régi, mégsem új, nem kell messzire menni, elég csak szétnézni, hány ilyen "flúgos" öreggel találkozunk, akár családon belül is. Szerintem a színeket nem kell magyarázni, hisz önmagukért beszélnek, a finomhangoláshoz meg nem értek. A tájakon, környezeten kívül sem találtam üresnek semmit sem, még az embereket sem. Inkább feketének és fehérnek mindazt, amit láttam.

23. Chris92 (2014-06-02 22:15.17)

Alexander Payne kedvenc témája mindig is az életüket egyszerre reálisan ugyanakkor valami megfoghatatlanul abszurd módon meg és átélő kisemberek voltak, és ezt a tematikát mondhatni szinte csúcsra viszi a Nebraskában. Lassú és kimért tempóban döcögő road movie, főszereplői egy apa és fia, akik közül egyikük egy eleve abszurd és nevetséges vélt hajszol, mert talán az, ami még adhat neki számára valamit, míg a másik tudja, hogy nonszensz és nyűg de talán ez az utolsó esély, hogy a kettejük között lévő szakadék egy kicsit kisebb legyen. Humorban és drámában egyszerre visszafogott és finomra hangolt, szép ugyanakkor üres tájak, figurák és helyzetek, amikkel talán már mi találkozhattunk életünk során. Én pedig nézem, és nehezen tudom megfogalmazni, hogy miért de megfog a különös, melankolikus hangulata, fekete-fehér képi világa, mintha én is egyszerre lennék részese ennek a furcsa külső és belső utazásnak, amit a barázdált arcú, csapzott hajú öregember megtesz, egyszerre számot vetve múlttal és jövővel.

22. Capunral (2014-03-12 09:27.57)

- (válasz Misafeco 21. hozzászólására)

Lehet, hogy adok neki, de ahhoz nagyon el kell, hogy kapjon a megfelelő hangulat. Lehet, hogy rosszkor kezdtem el nézni..

21. Misafeco (2014-03-09 14:53.45)

- (válasz Capunral 20. hozzászólására)

Ne ítélkezz, ha csak fél órát láttál. A helyedben adnék neki még egy esélyt, akkor is, ha valószínűleg nem változtatja meg a véleményed róla.

20. Capunral (2014-03-08 20:37.10)

Ez a film belelépett a filmsznobizmus halmazába. Igaz, nem az erre legmegfelelőbb pillanatomban kezdtem el nézni, de 30 percet bírtam és kétlem, hogy lesz második nekifutás. Borzalmasan erőltetettnek és mesterkéltnek éreztem és egyszerűen semmit nem ad át. Egyedül a Sznob szó jut eszembe a filmről. Pedig volt benne egykét aranyos poén, amilyeneket szeretek, de valami miatt szerintem ez egy iszonyú gyenge film. Mondom, sznob.

19. HMáté33 (2014-03-01 18:08.20)

Már megint egy fekete-fehér film - sóhajtott fel X és megvette jegyét az aktuális 3D-s őrületre.

Azzal együtt, hogy X kifejezetten szereti szidni Hollywood látványfilmjeit, érdeklődése nem igen terjed azoknál tovább. A baj pedig az, hogy az X helyére nyugodtan behelyettesíthetjük korunk mozilátogató közönségének 90%-át.
Nem vicc, a Paramount nem is akarta engedni Payne-nek, hogy fekete-fehérben fényképezze filmjét. Az ok prózai: senki nem nézné meg, gondolták. A rendező viszont nem tágított, mint mondta, miért jó Oscar-díjas filmesnek lenni, ha még ennyi mozgástere sincs, hogy egy függetlenfilmet ne színesben forgasson. Végül ő nyert, X meg úgyis unta volna a filmet. Na de miért is a fekete-fehér?
A Nebraska szerintem egy igazi nosztalgikus film, ami nem fukarkodik a múlton merengéssel, az elmúlás megjelenítésével. Központi figurája, Woody viharvert öregróka, akit magánéleti válságban lévő fián kívül nem nagyon vesz már komolyan senki. Tekintete a távolba réved, valami régi felé, ami már nem jön vissza többé. Erkölcsei szerint is "lemaradott": szerinte a kimondott szónak súlya van.
Ám az idő eltelt, a kis faluban már senki nem ismeri a régi neveket, a régi szerelmet maga Woody sem tudja (vagy nem akarja) felidézni, a családtagok elmentek, a megmaradtak pedig keselyűként csapnak le Woody hirtelen jött "szerencséjére". A régiek szeretnek nosztalgiázni, és hőskorként emlegetik a múltat, mint a Buick-ot, a régi autót, ami örökre fog menni. Vagy mégsem... Payne szereti az iróniát: filmje úgy nosztalgikus, hogy közben nem egyoldalú.
Legszebb jelenetek egyike talán Woody régi családi házának a meglátogatása. Emlékek törnek fel belőle, amik után már hiába kap. Amik csak neki jelentik azt, amit. A nosztalgikus fekete-fehér fényképezés első ránézésre is belehelyezi a nézőt ebbe a hangulatba, ahogy az elmúlt idők felett merengünk.
Nebraska kietlen tájainak kifejezetten jól áll a monokróm látványvilág, sokak szerint a táj egyébként is fekete-fehér. A széles szögben felvett jelenetek, legalább Kubrick óta gyanúsak: a realitásérzet csökkentését eredményező torzulás a kép szélein rendkívül beszédes. Mintha magunk is elmélkednénk a múlton és emlékeink kósza villanása lenne a film, középpontban Woody-val, aki ezeknél a jeleneteknél mindig a kép közepén van - csendes idegenvezetőnk egy világban, amit csak ő ismer sajátjaként.

Vannak bátor emberek, akik meg merik nézni a filmet, még ha nem is színes. Bizonyára vannak köztük, akiket megérint ez a nosztalgikus elmélkedés, és örömmel tartanak a hallgatag Woody-val, hogy ő elkalauzolja őket emlékei mezején, megmutasson valamit magából, és egy elmúlt világból. Talán nem is volt az olyan különleges világ, de Woody-nak egyszeri és megismételhetetlen. Az ő sajátja.

18. Mandria (2014-02-26 04:55.36)

Lesthat ,olyan szépen leírtad ....pontosan így vélekedem én is.
Nekem ez a film adta a legtöbbet az idén.Lehet hogy azért, mert tavaly ilyenkor , hirtelen itthagyott az Édesanyám...egyedül maradt már 85.évét tapósó Édesapám..nagyon-nagyon nehéz vele, velem...
Lepkelali, ne bánkódj, nem baj hogy nem tetszik...bárcsak még én is közömbösebben nézhetném....de már itt van, eljött, az az idő, amikor az ember képtelen szabadulni az idő múlásának , a test romlásának mérhetetlenül szorongató érzésétől...

17. Kittentyű (2014-02-25 02:40.50)

Szerintem nagyon jó volt és a színészek is remekül játszanak. Nekem nagyon tetszett.

16. Lepkelali (2014-02-24 22:51.35)

- (válasz City225 15. hozzászólására)

De tényleg szeretném megérteni...
De semmi pozitívat nem láttam az egész filmben.
Nem vagyok 8 éves hülyegyerek, sőt nagyon is vevő vagyok a témára, tessék megnézni a pontozásos listámat, Esőember, Benjamin Buttom, Forrest Gump stb. van ott minden, még Sült zöld paradicsom is talán.
De ez akkor is egy katasztrófa.

15. City225 (2014-02-24 21:09.29)

- (válasz Lepkelali 14. hozzászólására)

Ha neked ilyen dolgokat magyarázni kell, akkor nem biztos, hogy jó választás volt.

14. Lepkelali (2014-02-24 20:37.47)

... akkor magyarázza el nekem valaki.
Összesen 6 Oscar-jelölés, 5 Golden Globe-jelölés.
Mire fel?
Egy flúgos, zavarodott öregember, a nem létező nyereményével. Dömpert akar venni, a fantomnyereményéből. Meg valami kompresszort, de hogy minek, arról nem szól a fáma.
Csupa idegesítő momentum. Nem, ne nézzetek le, ehhez képest az Esőembert simán végignéztem és 5 csillagra értékeltem.
De ez egy gyalázat.
Olvastam egy kritikát, hogy depresszió ellen jó a film. Ehhez képest 2013-as és végig fekete-fehérben játszódik?
Szóval: nem értem.

13. City225 (2014-02-24 12:03.33)

Szenzációs történet, szenzációs színészek, szenzációs zene. Szenzációs film.

12. Pinceajtó (2014-02-22 21:29.29)

Két féle ember van.Akit lenyűgöznek Alexander Payne filmjei,és akit nem.Engem nyilván igen.Amerika változatossága engem elvarázsol,és Alexander Payne ugyanúgy tud mesélni Kaliforniáról vagy Hawaiiról mint a Közép-Nyugatról ahol Ö is született.A Coen tesók híresek még erről,persze ők máshogy teszik ezt.A Nebraska egyszerre szól a Közép-Nyugatról,a családról,az élet lassú lepörgéséről,a felejtésről és egy fiú és apja közti meg nem értett viszonyról teszi mindezt úgy érzem jó és életszagú humorral.Szóval szól bármelyikünk életéről egy tetszőleges helyszínen,és ezért érzem úgy hogy senki nem veszt vele semmit ha egy esős,borongós délután nekiül megnézni a filmet,mert könnyen lehet hogy nem az lesz az utolsó alkalom hogy megnézi.Nekem biztosan nem.

11. Törölt felhasználó (2014-02-16 17:37.32)

- (válasz Misafeco 9. hozzászólására)

Igen, így belegondolva, nagyanyámra vagy más idős nénire akit ismerek abszolút nem jellemzőek ezek a tulajdonságok.

10. Törölt felhasználó (2014-02-16 17:36.36)

- (válasz Csabaga 8. hozzászólására)

Hát nem csak, de általában, az igaz.

9. Misafeco (2014-02-16 16:36.42)

- (válasz Törölt felhasználó 3. hozzászólására)

90%-ban az én nagyapámra is igazak ezek a tulajdonságok (80 éves). Minden bizonnyal a korral jár, bár nyilván vannak kivételek. Érdekes, hogy nőknél talán nem annyira jellemző.

8. Csabaga (2014-02-16 16:23.19) - (válasz Törölt felhasználó 7. hozzászólására)

Lehet hogy genetikailag törvényszerű.

A kisebb érdekérvényesítésű emberek(gyerekek,öregek) makacsok,csak így tudnak elérni valamit.

7. Törölt felhasználó (2014-02-15 16:59.16)

- (válasz Csabaga 6. hozzászólására)

Nem ismertem 50 éve.:) Bár apám szerint nem volt ennyire önfejű. Ha arra akarsz kilyukadni, hogy a "makacsodás" nem jár együtt a korosodással, lehet, én csak azt mondom, ez az öreg hasonlít az én öregemre.:)

6. Csabaga (2014-02-15 16:41.39) - (válasz Törölt felhasználó 5. hozzászólására)

50 éve nem volt makacs?:)

5. Törölt felhasználó (2014-02-15 16:31.25)

- (válasz Csabaga 4. hozzászólására)

Nos, az én nagyapám 85, és bizony makacs, mint egy gyerek.:)

4. Csabaga (2014-02-15 16:07.43) - (válasz Törölt felhasználó 3. hozzászólására)

Nekem több ilyen családtagom volt,de cseppet sem voltak gyerekesek.

Akkor kellett csak vigyázni rájuk,mikor súlyosan megbetegedtek.De ez kortól független.

Most is van egy majd 80 éves családtagom,a legokosabb,legjózanabb ember a környezetemben.

3. Törölt felhasználó (2014-02-15 15:23.21)

Második gyerekkorukat élik, szokták mondani az öregekre, nem véletlenül, akinek van 80 fölötti családtagja tudja, tényleg úgy kell vigyázni rájuk, mint a kisgyerekekre. Külső jellemvonásait levonva Woody egy az egyben nagyapám, makacs, senkire nem hallgat, mindig a saját feje után megy, szereti a tintát, szó nélkül lelécel, ha éppen ahhoz van kedve, hallgatag, de ha kell kiabál, és igen, jó szíve miatt gyakran kihasználták őt a múltban. Mindent kétszer kell mondani, hogy megértse(az esetek 99%-ban), mindig tátott szájjal alszik, és benne is megmaradt(vagy visszatért) az a fajta naivság, ami Woody-ra is jellemző. Szóval nem tudom hogy ez egyetemes-e és a korosodással jár vagy csak véletlen, de nagyon sok hasonlóságot fedeztem fel Woody-ban és a nagyfaterban, ami különleges élménnyé tette számomra ezt a filmet. Nincsen benne semmi akció, kaland, humor csak itt-ott(bár épp azért, mert ismerős volt a szituáció, ütött), sőt, még fiatalok sem szerepelnek, csak idősek. Mindezek mellett ráadásul fekete-fehér, a látvány nem nagy szám, szimpla amerikai kisváros, határán búzatáblákkal és munkagépekkel, a zene pedig inkább csak amolyan zaj, a szó pozitív értelmében, de semmi kiemelkedő. Tehát az égadta világon semmi érdekes nincs ebben a filmben. Viszont annyira tele van emberséggel, annak pozitív és negatív oldalaival együtt, olyan életszagú, egyszerű, letisztult és sallangmentes, hogy minden egyes minutumát élvezni fogod. Feltéve, hogy vevő vagy az ilyesmire.