mit tennél, ha egy hét lenne hátra az életedből? egyik pillanatban még zenét keresel a rádión, a másikban már ott egyensúlyozol a halál torkában. mennyi a minimum idő, és ki tudja azt valójában megjósolni? miért csak akkor tesszük fel az igazán lényeges kérdéseket, amikor már tudjuk, szavatosságunk határos időn belül lejár? a halál biztos közeledte előtt miért nem fogalmazódnak meg az emberben azok a dolgok, amik valójában fontosak egy élet során? miért nincs alapból egy bakancslistája mindenkinek? egyáltalán hogyan lehet anélkül élni?
miért érezzük kényszerét a házasságkötésnek, ha még nem találtuk meg azt a bizonyos valakit, aki kiegészít? miért nem ülünk fel egy motorra, és húzunk el nyugatra, csak úgy a kaland kedvéért? miért nem járunk be számunkra még felfedezetlen területeket? miért nem csináljuk azt, amit igazán szeretnénk? miért elégszünk meg az átlagossal? miért számít random idegen véleménye? miért ez a kurva nagy felelősségtudat az emberben, mi értelme mindaddig, amíg nincs gyereked? miért korlátozzuk saját függetlenségünket? miért hajolunk meg a társadalom által előállított protokoll előtt? miért nem szarunk bele abba, mások szerint mi a jó, és mi nem? mi értelme duzzasztani a bankszámlánkat, ha az agyunkat közben nem pakoljuk meg új emlékképekkel? miért nem keresi az ember az újat? miért számít ennyire a biztonság? ha holnap reggel elütnek a járdán és ott halsz meg, elégedett leszel az addigi életeddel? van egy sanda gyanúm, legtöbben nem, ugye? és ezzel a tudattal a fejünkben, miért nem próbálunk meg másképp élni? miért nem keressük azokat a pillanatokat, amik majd leperegnek előttünk az utolsó vetítéskor?
a biztos halál tudata megváltoztatja az embert, egyszerre húz le és szabadít fel, ezen esett át Ben is, az ő távozás előtti életszakaszát mutatja be a film sokszor olyan szép zenével, ami a legkeményebbeket is megemészti és kiköpi nyálas végtermék formájában.
szerencsére nem most először merültek fel bennem a fenti kérdések, és bár tény, én sem úgy élek mint egy "haldokló", de szorgos hangya módjára gyűjtöm az alapanyagot a végső mozimhoz, és ezért is köszönet jár az egyik filozófiatanáromnak, minden idők egyik legnagyobb emberének, Bob Marley-nak, mert ő anno megmondta: emancipate yourselves from mental slavery, none but ourselves can free our minds.
|