Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk
Filmek Főoldal TV műsor DVD / Blu-ray Filmek Színészek Rendezők Fórumok Képek Díjak Mozi
film
 
Bejelentkezés
E-mail:
Jelszó:
Megjegyezzelek?
Regisztráció
Elfelejtett jelszó

Regisztrálj és nyerj
DVD-t, vagy mozijegyet!

Keress

Részletes keresés

Mozibemutatók
2020-06-11
Corpus Christi

További mozibemutatók

DVD / Blu-ray premierek
Gran Torino (DVD)
Ragadozó madarak *DC* (4K UHD + Blu-ray) - limitált, fémdobozos változat (steelbook)
Quo Vadis (1951) (2 DVD)
Zombieland 1-2. (4K UHD + Blu-ray)

További DVD premierek
További Blu-ray premierek

Hamarosan a TV-ben
A kéz, amely a bölcsőt ringatja
- Film Café, 21:00
Elizabethtown
- HBO2, 21:15
Botrány
- Film Now, 21:40
Búcsúpohár
- Cinemax, 21:45
Kötelesség életre-halálra
- HBO, 22:00

Teljes tévéműsor

Szülinaposok
Mark Wahlberg (49)
Ron Livingston (53)
Szarvas József (62)
Jeff Garlin (58)
Ryan Hansen (39)

További szülinaposok

Legfrissebb fórumok
Rock zene
Nagy Katalin - A kezdetek - Vélemények
FILMKATALÓGUS TOP 100 JÁTÉK
Ki tudja melyik ez a film?
What We Do in the Shadows - Vélemények

További fórumok

Utoljára értékeltétek
Bukós szakasz aaaaa
Michael Pena aaaaa

 

Fórum - Szabadgyalog - Vélemények

Ahhoz, hogy hozzá tudj szólni a fórumokhoz, be kell jelentkezned, vagy regisztrálnod itt!

1. Gyorkos (2011-07-18 17:35.24) aaaaa
Beszélgetés Tarr Bélával
Beszélgetőtárs Kenyeres Bálint

"Menjünk tovább. Közben felvettek a Fõiskolára. Akkorra már eldõlt, hogy filmrendezõ leszel?

Jelentkeztem a Fõiskolára, és azok közé az emberek közé tartoztam, akiket egybõl fölvettek.

Milyen emlékeid vannak azokról az évekrõl?

Becsületesen megmondva, nekem nagyon kevés emlékem van a Fõiskoláról, mert nem nagyon jártam be. Szinetár abban volt zseniális, hogy azt mondta, biztos, hogy az ember saját magától és a saját hülyeségeibõl tanulja a legtöbbet. Azt mondta, több hasznom származik abból, ha filmet csinálok, mint ha ott ülök és hallgatok. Szóval abszolút elengedett, sõt mi több, azt is megengedte, hogy a Müller Péter is eljöjjön a Szabadgyalogba asszisztensnek. Abban az évben úgy ahogy van, a forgatás miatt egyszerûen nem is jártunk fõiskolára. De azért le kellett vizsgázni.

De filmeket néztél.

Voltak vetítések. Amennyit láttam, láttam.

És ma?

Az az igazság, hogy egyre kevesebb film érdekel. Ideges leszek, ha egy film nincs jól megcsinálva. Két dolog van. Ha valaki szakmából csinál filmet, akkor csinálja meg rendesen. Namost, nagyon kevesen tudnak a világon rendesen filmet csinálni, tehát úgy, hogy például ne legyen benne rossz vágás, ügyetlen kameramozgás. A szakmai pongyolaságtól ma már meg tudok õrülni. Ugyanakkor viszont a legnagyobb élvezettel tudom nézni a világ legpongyolább filmjét is, ha megérzem azt, hogy az alkotó összes indulata, szenvedélye és teljes személyisége ott van a vásznon, ha valami elementáris erejû és elementárisan õszinte, az talán a legfontosabb. Az, hogy õszinte legyen, elementáris legyen és szakmailag is jól legyen megcsinálva, na ebbõl van aztán a legkevesebb.

Jó. Akkor menjünk tovább a Hotel Magnezitre. Ez már fõiskolás munka.

Igen. Az volt a vizsgafeladat, hogy meg kellett csinálni egy tíz perces tv-játékot. Nem tudom, te mit láttál a Magnezitbõl, mert a Magnezit az kétrészes.

Ami a Hat bagatellben volt.

Az akkor csak az elsõ része, egy tizenhárom perces videómunka. Tv-játékot kellett csinálni, stúdióban, az ötödik emeleten, a Rákóczi úton, a fõiskolának a stúdiójában. Beállítottuk a három vaságyat, fekete körfüg-göny volt, bevittük a vasszekrényeket és a szereplõket, akiket én összeszedtem innen-onnan-amonnan, ezekbõl azt hiszem ha összesen ketten laktak munkásszálláson. Az öreg, akit onnan kvázi kirúgnak, a repülõs, igazából a Nagymezõ utcában lakott és egy lottoárus volt. Iszonyatos balhé lett, a Vadász elvtárs, aki a vezetõ volt ott, vagy az igazgató, nem is tudom, mi volt a rangja, hát az õrjöngött. Följelentettek, hogy mit mûvelek én tv-játék címén. A többiek hozták rendesen a színészeket, meg ott volt nekik a szöveg, meg minden. Mi meg egy héten keresztül randalíroztunk ugye ezekkel a palikkal, akik mosdatlanok voltak, büdösek voltak. Napokig nem csináltunk semmit, mármint nem forgattunk, csak belaktuk a helyet, aztán az utolsó nap felvettük a jelenetet.

Szabadgyalog.

A Szabadgyalognál, ott már volt egy megírt forgatókönyv, mert az már egy nagyjátékfilm-stúdiónál készült. Én a forgatókönyvet megírtam, szépen, rendesen, be lett adva a stúdióba, volt a mûvészeti tanács vitája, és elfogadták. Hallottunk egyszer egy történetet, hogy van egy fiatalokból álló társaság Balassagyarmaton, akik ilyenek-olyanok-amolyanok, és akkor lementünk, hogy utána nézzünk a történetnek. Kiderült, hogy az egész dolog nem is érdekes, nem is igaz. Mindenféle egyéb embert megismertünk még rajtuk kívül, azok között volt egy Beethoven nevû elmeosztálybeli ápoló, aki egy kicsit tudott hegedülni, nem volt túl érdekes személyiség, de az egész arra mégis jó volt, hogy inspiráljon engem, hogy írjak egy forgatókönyvet. Ennyi valóságalapja volt a dolognak. Gyakorlatilag ebbõl íródott, de végül egy abszolút perfekt irodalmi forgatókönyv lett belõle.

Dialógusokkal?

Dialógusok nem voltak benne, le volt írva a történet, meg a szereplõk, olyan, mintha egy novella vagy kisregény lenne, de jó vastag volt, vagy hatvanöt oldalas, és meg kell hogy mondjam, a Szinetár nagyon rendes volt, mert eljött opponensnek, ott volt a mûvészeti tanács vitáján, sõt mi több, mikor kiderült, hogy nem lesz elég pénz rá, akkor a tévés koprodukció összehozásában is segített, amennyire tudott. Nagyrészt neki is köszönhetõ, hogy ezt a tervet elfogadták, másrészt meg a Szabó [István] a mûvészeti tanácsban kiállt emellett a dolog mellett. Szóval az Objektív Stúdió elfogadta a forgatókönyvet.

Beszéljünk a szereplõk kiválasztásáról.

A legfontosabb, hogy a személyiség fedje le a szerepet és hogy adekvát legyen a szerepével. Itt konkrétan egy megírt szerepre kellett megtalálni a szereplõt, aki a szerepet el tudja játszani és életre tudja kelteni.
Végigjártuk az ország összes hegedülni tudó fiatal gyerekét, nem hülyéskedek, minden zeneiskolában jártunk, és mondtuk, hogy deviáns fiút keresünk, aki tehetségesen hegedül. Na aztán, tudod mit hoztak nekünk deviáns címén? Volt olyan, hogy ajtót nyitott és csokornyakkendõben állt. Tanulságos volt, hogy ki hol húzza meg a határt, hogy mit is neveznek devianciának. A végén aztán, már nagyon közeledett a forgatás és akkor úgy döntöttünk, hogy a Kistamás Laci lesz, aki viszont nem tudott hegedülni, jó szereplõ volt, csak nem tudott hegedülni. Ültünk az Ágival és azt mondtuk, hogy minden rendben van, csak nem tud hegedülni és ez azért mégiscsak arról szól, hogy van egy tehetséges hegedûs, aki nehezebben fejezi ki magát szavakkal, de nagyon tud hegedülni, mert a film a zenérõl szól. Megõrültünk, hiába járt a Kistamás hegedülni, kiderült, hogy talán fél év múlva tudja úgy tartani a vonót, ahogy egy hegedûs tartja. Hiába járt õ reggeltõl estig minden nap, kiderült, hogy esélytelen, hogy valaha is olyan izzó tekintettel járjon a hegedû a kezében, mint amire szükség volt. Akkor egyszer csak eszembe jutott, hogy atyaúristen, ott van a Szabó András, aki tehetséges hegedûs volt, a Gépfolklór együttesbõl.



Aztán késõbb a Macbethben is õ...

...a Macbethben is, persze. Akkor, mint az õrültek, utána, nyaralt valahol a Velencei tavon, beültünk a kocsiba és elkaptuk. Kiderült, hogy pösze, gátlásos, és akkor elkezdtük õt gyúrni. Egyszerûen csak hogy a gátlásait veszítse el, hogy amikor zavarba jön, az emberi zavar legyen, ne pedig a kamerának szóló zavar. Amikor elkezdtünk vele forgatni, akkorra már teljesen jó lett. És még meg kellett találni a csajt is hozzá. Végigjártuk az egész Nógrád megyét. A Jolit az Ági találta, jött és elmesélte, hogy van egy lány, aki semmiképpen nem akar szerepelni, hogy nem hajlandó eljönni próbafelvételre sem, hogy annyira nem akar, hogy úgy belekapaszkodott a sparheltba, hogy kitépte a csövet a falból. Szóval ennél a filmnél a szerephez kerestük a szereplõt.

És a Családiban?

A Tûzfészekben és a Magnezitben a szereplõtõl kapott inspiráció jobban meghatározó volt. De aztán itt is az lett egy idõ után. Valahogy átfordultak a dolgok, az volt a vicc, hogy kísértetiesen az lett a film, ami a forgatókönyv, annak ellenére, hogy menet közben egyszer sem vettük elõ és nem is használtuk. Sikerült annyira megtalálni a szereplõket, hogy végül is ugyanazt csináltuk, amit akartunk; én magam is megdöbbentem, hogy ebben az egész kaotikus folyamatban, ami egy filmforgatás, mennyire megõrzõdött a dolog, pedig a prekoncepciót el is dobtuk egy idõ után. És valami furcsa módon, kilencvenöt százalékban mégis azonos a forgatókönyvvel a kész film.

Miért lett színes a film?

Mert színesben szerettem volna csinálni.

A fekete-fehér fel sem merült.

Fel sem merült. De már menet közben rájöttem, hogy baj lesz. Ugye el kellett kezdeni kiirtani a színeket. Ez egy szomorú, õszi film, forgatsz egy piacon és megjönnek a piros, meg tarka pulóverekben, nem gyõzöd a piros ruhásakat kivenni a képbõl, akkor meg jönnek a sárga Ladákkal, és akkor megõrülsz, hogy a szereplõnek meg iszonyatos gonddal kiválasztottad a ruháit, hogy minden barna legyen, meg szürke legyen, meg hidegkék. Akkor rájöttem, hogy a színes film, az nem pálya. Egyszerûen annyi macera van azzal, hogy ezeket a harsány színeket számûzzük. Ráadásul a Kodak olyan nyersanyag, ami végképp csiricsáré, valami egészen furcsa színvilága van, ami végképp nem azonos a valóság színeivel.

Az, hogy stúdiókereten belül dolgoztatok, hogy fért össze az elõzõ "lázadással"?

Ha isten igazából elvszerûek lettünk volna, akkor nem állunk szóba egy rendes profi játékfilmstúdióval, de azt is lehetett tudni, hogy muszáj, ha filmet akartál csinálni, akkor muszáj. Az ember a kompromisszumok sorozatát köti az életben, és igyekszik mindig a legkisebb kompromisszumot megkötni.

Ebben a filmben is elõkerül a pénz.

Hát hogyne. Szerintem az egész életmûvem errõl szól végsõsoron. De hát az élet is errõl szól, mindenki élete.

Mert?

Hogyhogy mert? Mert az érdekekrõl és az érdekek érvényesítésérõl szól az élet. Azokról az árulásokról, amiket elkövetünk, hogy az érdekeinket érvényesíteni tudjuk. Ez a történet, nem? Szép, többezer éves történet. Nem föltétlenül tartozik hozzá a bankjegy maga, de végül is mégiscsak errõl van szó. Az érdekek és az érzelmek nagyon sajátos és érdekes összefonódásáról, és ennek összes ellentmondásáról van itt szó. Ha megnézel bármilyen történetet, az ugyanez. Teljesen nyilvánvaló. Az, hogy ez hogy jelenik meg az életben, és hogy milyen hazugságokkal fedjük vagy nem fedjük, az az én szakmám.

Nehéz sors várt a filmre.

Bizonyos értelemben igen. Még egy dolog volt, amiben a Szabadgyalog különbözött az elõzõektõl, hogy nem egy drámai helyzetet dolgozott fel, hanem epikus volt. Kifejezetten epikus szerkezete volt. Az izgatott, hogy lehet-e filmen epikát csinálni, hogy egy regényszerû folyamat legyen, ami nem drámai pontok sorozata, hanem egy nagy eróziós folyamat. Az emberek meg nem nagyon szívesen néznek epikát. Voltak akik szerették, voltak aki nem szerették. Nem volt olyan átütõ siker, mint a Tûzfészek.

És külföldön?

Érdekes dolog, hogy most jobban bejön, mint a maga idejében. Valószínûleg a maga korában ez egy olyan nehéz filmnek számított.

A filmrõl írták valahol, hogy a szereplõk képtelenek kiszabadulni, nem képesek az értelmes, cselekvõ életre.

Azt mondták, hogy a Szabadgyalog hõsei marginális hõsök, egyfolytában ezt kaptuk a pofánkba, hogy marginalitás. Erre meg mindig azt mondtam, hogy attól függ, honnan nézzük a margót, hogy mit nevezünk margónak, mert azt is mondhatjuk, hogy a Rózsadomb a marginális létezés és ez meg a többségi létezés. Úgyhogy én ezzel valójában sohasem tudtam mit kezdeni.

Ez arra vonatkozhatott, hogy a társadalom legalján élõ emberek...

Igen, ez a periférián levés, de mihez képest a periférián.

Épp ez a periférián levés, amit egyre magasabb szintekre emelve vizsgálsz az életmûvedben, a szociálistól egészen a metafizikus szintjéig jutsz el a dolognak.

Erre azt szoktam mondani, hogy az ember az elején azt hiszi, hogy csak ott van a baj, hogy talán csak szociális kérdés az egész, és ha azt majd megoldottuk, akkor majd jó lesz, és aztán egyre jobban látom, hogy terjed a dolog, és aztán rájössz, hogy nem, nemcsak egy családban van a baj, nemcsak két ember között, hanem a baj már ontologikus, aztán már nemcsak az, hanem már kozmikus méretû.

És ez ugyanígy megvan már a korai filmekben is, a Szabadgyalogban is.

Majdnem. Csak egy lakás kéne, meg pénz kéne, ezek mind valaminek a szimbólumai, mint a Csehovnál, hogy menjünk Moszkvába, itt is annyiszor elmondják, hogy egy lakás kéne, de már tudjuk, hogy régen, már régen nem a lakásról van szó. Hiszen ha megkapnák, rögvest kiderülne, hogy még nagyobb a baj, hihetetlenül nagy.

Aztán a késõbbi filmekbõl már kiirtottad ezeket a lakás és egyéb elemeket.

Már a Szabadgyalogban is kezdtünk egy kicsit elszakadni a konkrét társadalomrajztól. Ott már van valami történet a festõvel, a zenével, ott már kicsit változtattunk a léptékeken. De talán nem annyira tudatosan, mint a késõbbiekben.



Van egy másik elem, a kommunikáció-képtelenség.

Az végig ott van mindegyikben. Ehhez jön még a hazugság, ahogy egymásnak hazudoznak. A Szabadgyalogban a hõs végig a zenével kommunikál. Az elején még hegedül, aztán a végén már nem is hegedül. A hegedûnek a közelébe se jut.

A zenérõl még nem beszéltünk.

Én nem szeretem az aláfestõzenét. Azt gondolom, ha zene szól, az akkor szóljon a zenérõl. Ez minden filmünkben így van, hogy a zene az a zenérõl szól, a zene az egyfajta szereplõ. Jelen van, de önállóan van jelen, tehát nem azért van, hogy a nem létezõ feszültséget vagy az érzelmi hatást megtámogassam vele. A hollywoodi filmben elsõsorban aláfestõzenét használnak vagy kísérõzenét, mi meg nyíltan fölvállaljuk, hogy most a zenérõl van szó. A Tûzfészekben egy kicsit olyan funkciója van a dolognak, mint Brechtnél a songoknak.

Beszéljünk a dramaturgiáról. A Szabadgyalogban már elõre tudjuk a jelenetek végét, vagy ha nem is tudjuk, akkor sem az a fontos, hanem...

...ami a víz alatt történik...

...vagy ami a levegõben van. Ez következik is az epikusságból.

Egyrészt, meg aztán késõbb sem marad el, aztán igaziból, legjobban a Kárhozatnál teljesedik ki. Teljesen nyilvánvaló, hogy ha a történetét vesszük, akkor az például durván egy huszonöt perces rövidfilm, míg mi azt mondjuk, hogy a film az nemcsak egy történet, hiszen az életben nagyon sok minden történik, annak egy része ugye az emberi történet, és vannak még másfajta történetek is, van a természetnek egy története, a kutyáknak, a csilléknek, a falaknak, szóval sok mindennek, ráadásul, ma már minden történet banalitás is, minden történet egyforma, minden történet ugyanarról szól, tehát nem a történetet kell cifrázni, nem történetre és nem sztorira kell vágni a filmet, nem arra kell "fölvenni", egyszerûen el is lehet hagyni a történetet. A Kárhozatban sokszor elmegyünk és megnézünk valamit, ami fontosabb, és azzal az emberi történetet egy másik dimenzióba tudjuk helyezni. És akkor visszaérünk ismét a történetre, ami már egy másik pontján tart. Mert végül is tökmindegy, mert tudjuk, hogy közben mi történt. Rengeteg dolog történik képen kívül, erre-arra. A Sátántangóban ül a Frédi és mondja a kabátmonológot, és utána kimegy a képbõl, és mi ott maradunk. Megissza a bort és még mindig ott vagyunk egy üres képen, de az a kép nem üres, mert az a kép szól egy kályháról, egy linóleumról, egy asztalról, egy hamutartóról, egy szakadt függönyrõl, szóval rengeteg mindenrõl szól, csak éppenséggel nem a sztoriról.

A film hossza eredetileg nem ez volt.

Cenzurális okokból változtattunk. A kocsmában például az emberek Kádár Jánosról beszélgettek. Megvan nekem a Szabadgyalog elfogadási jegyzõkönyve, elképesztõ gorombaságokat mondtak.

Az eredeti változat még megvan?

Nem, de nem is baj. Volt, amit cenzurális okokból vágtunk ki és volt, amit mi vágtunk ki. Jobb is egyébként, hogy kikerült belõle ez a Kádár-rizsa, mert ma már egyszerûen csak zavaró lenne. Például ma már az is nagyon zavaró, amikor a Családi tûzfészekben felhangik az akkori tv-híradó szignálja, a Mendelsohn zene. Amikor vetítették a filmet a moziban, akkor minden nézõ tudta, hogy most a tv-híradó szignálja szól. Ha ma levetítik mondjuk egy húszéves gyereknek, annak fogalma nincs, hogy akkoriban a híradónak ez volt a szignálja és az valahol a tv-ben szól. Megtanultam, hogy semmilyen konkrét jelentéssel bíró dolgot nem jó alkalmazni. A Szabadgyalogban szerencsére már nincs ilyen."

Forrás: [link]



Kapcsolódó fórumok

VéleményekGyorkos, 2011-07-18 17:351 hsz
Kérdések téma megnyitása0 hsz
Keresem téma megnyitása0 hsz
 
Szabadgyalog adatlap
Évszám: 1981
Rendezte: Tarr Béla
Szereplők: Balla István, Donkó Imre, Fodor Jolán, Jánosi Ferenc, Szabó András...

További információk

Szereplők fórumai
- Tarr Béla - Vélemények


 

Filmkatalógus alsó
Copyright © 2005-2018, www.FilmKatalogus.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Impresszum | Médiaajánlat | DVD üzletszabályzat, kapcsolat | Sitemap | E-mail: info@filmkatalogus.hu