Bocsesz, ezt elbaltáztam ott, tudom. A zárójelenet azonban semmit nem ad vissza a film mondanivalójából, valós értékéből.
Amikor egy szeletet látunk egy kapcsolatból, óhatatlanul ítélkezünk, pedig józanul végiggondolva semmi esélyünk arra, hogy megértsük az okokat és azok okozatait madártávlatból.

71. somliv (2020-08-02 22:48.58)

- (válasz Mütyürke 70. hozzászólására)

Amiben ott csörgedezik az örök nevezetű szó, az az: Endless Love! A Legmagasabb, Legmélyebb érzelmi szinten az igazi az a film.

70. Mütyürke (2020-08-02 22:31.48) - (válasz somliv 69. hozzászólására)

Na ,ez az a film ,amit az életben nem fogok megnézni!Előbb làttam egy jàték soràn a befejezést,mint a torténetet,konkrétan lesokkolt!Úgy is írhatnàm,hogy felb...tt,de nem így neveltek:)).Fuldoklom,ha ràgondolok.Nekem ez nem "örök" stb,inkàbb elmebaj:)

69. somliv (2020-08-02 22:14.50)

Ez a film nálam: Kevés.
Amelie csodálatos életére forszíroz- a művésziességével mindenképpen. Az első fél óra a szereplők gyermeki énjéről, játszadozásáról, csínytevéséről, barátságáról, majd a szerelmi kibontakozásáról mesél. Marion Cotillardból a szimmetria, esztétikum külsőleg itten az elején hiányzik, utána nyilvánvalóan a ruhatervezők elkezdtek kívánsága szerint dolgozni ezen az ügyön, mutatósan felöltöztették, ahogy azt illik. Jól elő tudja magát adni, jön a színészi játéka, előadásmódja, amely segítséget nyújt számára. A nyersebb szövegeket nem aprózzák el, ámbár maga a film puhább, kiegyenlítettebb skálán zajlik le, nem rendelkezik kellő keménységgel, ezt drámaiságára értem, mivelhogy ez romantic-vígjáték-dráma összekeverése, hát kihozni ebből valami egyedit, netán a tökéletességet súroló alkotást nagyon nehéz, merthogy vélekedésem szerint giccsességre hajlik. A főszereplő csávó Guillaume Canet még színészileg nem is olyan rossz, habár karakteressége nincsen- fiatalságának betudható ez a mondat. Nem könnyű csatázni Cotillardal, mivelhogy asszociációban veszedelmes kardinális energiával rendelkezik, amivel kicsinálja a párját, átnyomja minden gondolatát, szófordulatát, nézetét a másikon- ez a fegyvere itten ennek a csajnak. A srác pedig kivan neki szolgáltatva, főszereplőcsaj jól tud játszani a sráccal kénye- kedve szerint, ő mozgatja a szálakat- esetek többségében a nő szokta mozgatni a férfiakat, csak az a kérdés, hogy hogyan, milyen eszközökkel teszi mindezt. Ez a film egy flörtjátékra alapul, ez itten a fő irányvonal, ez által nekem nem eléggé áll össze az egész, ide-oda csapongnak a történések. Léteznek eszméletlen zongorahangok, de olyanok melyeket talán csak a francia mozik tudnak ennyire gyönyörűen megszólaltatni, ez a legmagasabb erénye a filmnek. Emlegettétek La Vie en Rose- Edith Piaf örökbecsű nótáját, felmixelték RnB-s re, amikor mókáznak akkor hallatszik, nem is lett gyenge, mivelhogy igencsak passzolt ahhoz a részhez. Aztán nehogy megbélyegezzetek, hogy nem szorult belém stílus. Az eredetit természetesen nem lehet felülmúlni, megannyi helyen, filmben megszólalt. Példaként: A Sabrinában 1954-ben- ahogy Audrey Hepburn levelet ír, háttérben a házak lámpafénye világít Piaf szólamaira, közben szerelmére gondol, - máig érzéssel teli az a jelenet, az egy más korszak, másfajta felépítésű mű- nem szabad párhuzamot vonni ezzel a másfél órával.
Mondom, léteznek eltalált részek, vagyis inkább dallamok, amelyek emelhetnek az emberen. Ám összességében nem egészen tudom, hogy ez mi akart lenni. Nem merem keresni Szeress, ha merszben a valóságot, merthogy ettől azért messze helyezkedik el.

68. VAL P (2020-03-11 13:14.46)

- (válasz Bertó!!! 67. hozzászólására)

67. Bertó!!! (2020-03-09 21:12.56)

Gratulàlok a rendezőnek/forgatòkönyvìrònak a film kàros ūzenete miatt.

Egyszer meg lehetett nèzni, de ha jobban elmerūl benne az ember, akkor tele van ordas nagy f*szsàggal.

66. Natalie Wood (2017-10-26 21:04.51)

http://www.youtube.com/watch?v=kFzViYkZAz4

65. VAL P (2016-06-02 13:06.50)

Amikor egy érzelem, egy szenvedély túlnő az emberen, lényegéből adódóan irányíthatatlanná válik, az hiába harcol ellene, minden ellentétes irányba tartó lépésével önmagából veszít el egy darabot, kénytelen kitartani mellette, még ha az érintett féltől keserű válasz csattan is olykor a lelkén, ha maga is vissza akar fizetni ezért, ha a romboló erő érthetetlenné teszi a kapcsolatot a külvilág szemében, akkor sem mondhat le a lehetetlen szükségszerű beteljesüléséről a szerencsés, hiszen azzal élete esszenciájáról is lemondana egyben.

64. VikiFanily (2013-11-20 10:06.28)

Óriási film! Tegnap este volt hozzá szerencsém. Igen érdekes volt számomra mind a zárás, mind maga a film. Különleges és egyedi volt. A végénél picit elkeseredtem, aztán nekem is eszembe jutott, hogy az valójában meg sem történt, csak egy metafora volt. Sokkal szimpatikusabb az a zárás, miszerint együtt öregedtek meg és mindörökké együtt éltek. :) Marion csodálatos volt, - hatalmas színésznő! Egyre jobban kedvelem. Nagyszerűek voltak a játékai!

63. Marcsi_19 (2013-05-17 22:46.18)

- (válasz B. J. A. 61. hozzászólására)

Ez a verzió szerintem jobb:) http://www.youtube.com/watch?v=8IJzYAda1wA
A filmben is ez volt.
Egyébként imádom a filmet, 100x is megtudnám nézni.

62. Adálka (2012-05-24 15:31.58)

Most néztem meg, és meg se tudok szólalni. Ledöbbentett, és felkavart a film. Sírnék, de nem tudok, mert úgy érzem, hogy ezen inkább mosolyogni kell.
A szereplők szerelmük beteljesedett, mint abban balladában, amelyikben két virág összefonódik egy síron. Csodálatos volt.

61. B. J. A. (2012-02-25 19:47.04)

http://www.youtube.com/watch?v=1zFc7nIJnvo&list=LLGSDWLy52-5..
ezen kb. mindig meghatódom, mióta láttam a filmet.

60. Cabir (2010-12-26 00:05.39)

Nagyon bájos, érdekes, különleges film. Gyönyörűek a színek, és a mesebeli képek. A film stílusában az Amelie csodálatos életére emlékeztet. Kiválóak a színészi játékok, Cotillard meg korunk egyik - ha nem a legjobb színésznője. Nagyszerű az arcjátéka, emellett gyönyörű, és szimpatikus is.
Egyébként a film végét én sem igazán értem - én úgy értelmezem, hogy a be betonzás inkább képletes, a film végén a két öreg a fiú, és a lány. Nem haltak meg, szépen megöregedtek együtt, és továbbra is játszanak, happy and.

59. Alízzzzzz (2010-11-03 21:25.52)

Miután megnéztem a filmet, rengeteg kommentet olvastam vele kapcsolatban a neten. Kíváncsi voltam, másokból milyen érzéseket és gondolatokat váltott ki ez a film. Rengetegen írták más weboldalakon, hogy ez az igazi szerelem, és hogy mindenki szeretne valami hasonlót átélni az életében. Különösen tetszett Krisz papa véleménye (48), miszerint a főhősök a "szürke hétköznapok" által kiváltott unalmas életérzet elől is menekülnek egyben az egész életükön át tartó játékkal. Az egész történet valóban felkavaró, és elgondolkodtató. A szenvedély, melyet a főhősök átélnek, valóban irigylésre méltó. Azonban én személy szerint nem félek azoktól a bizonyos hétköznapoktól...nem félek attól, hogy a párommal együtt ezeket a napokat monoton módon végig kell élnünk...ugyanis, nekem például a kandalló mellett eltöltött nyugodt téli esték legalább olyan gyönyörű pillanatok az életben, mint a nagy szenvedéllyel átitatottak. Nem értem azt, hogy miért kell félni a nyugalomtól, a felelősségtől...arra jó a film, hogy bemutassa, egy kapcsolat valóban szenvedéllyel teli tud lenni, de én végig akarom élni a Kedvesemmel az összes élet adta percet..amíg lehet látni szeretném az arcát, és fogni a kezét!Ezért sincsenek ellenemre a tipikus csöpögős, az életet rózsaszínre festő mozis filmek! Egyébként minden elismerésem a filmé, nem mindennapi, az biztos!:)

58. Mókus Lááány15 (2010-08-14 13:08.38)

- (válasz Orsi 57. hozzászólására)

jaaah értem.:) köszi az infóót^^

57. Orsi (2010-07-18 12:13.45)

- (válasz Mókus Lááány15 55. hozzászólására)

Vagyis inkább, hogy "ha máshogy alakult volna az életük, mint ahogy végül alakult, akkor ez lett volna belőle".

56. Orsi (2010-07-18 12:12.35)

- (válasz Mókus Lááány15 55. hozzászólására)

Igen.

55. Mókus Lááány15 (2010-07-16 16:25.42)

- (válasz Orsi 54. hozzászólására)

szóval, a végén a két öreg, az azt jelképezi hogyha nem betonozzák be őket, akkor lehettek volna olyanok is?=)
am köszi az infót:)

54. Orsi (2010-07-11 20:26.10)

Igazán érdekes film volt, tetszett! A franciák egész jók a filmgyártásban. :)
SPOILER
A két öreg a végén a "mi lett volna ha...".

53. Mókus Lááány15 (2010-07-07 17:31.41)

amúgy én már 4* láttam a filmet, de.. valahogy nekem homály hogy most meghalnak e vagy sem..merthát be betonozzák őket..de akkor ki az a két öreg akik a film végén eszik a cukrot? másik két gyerek akik ugyanígy eljátszották az életüket?

52. Mókus Lááány15 (2010-07-07 17:23.21)

- (válasz Vanessa007 42. hozzászólására)

szerintem jobb így hogy ezt a filmet inkább franciák készítették..ha amerikaiak kezébe került volna, egészenn másképp nézett volna ki..nem pedig így=/

51. Meaningless (2010-04-20 22:09.47)

Az abszolút 5 csillagos film. Élmény az első perctől.

50. Csengus 93 (2010-04-06 17:45.32)

Fasa film, csak az nem világos, hogy most meghalnak, vagy ki az a két vénember a végén?

49. Krisz papa (2010-02-17 01:16.01)

Javítottam 5*-ra! Eltelt 2 nap, és mindig ezen a filmen filózok, hihetetlen!!!

48. Krisz papa (2010-02-15 01:16.05)

Kölcsönöztem a filmet, gondoltam a párommal összebújva valami romantikusat keresek a setbox-on, és belebotlottam. A kezdés kicsit furcsára sikeredett, és kezdtem megbánni, hogy költöttem rá, de csak néztem tovább, és vártam a csodát. Megérkezett! A végén csak azt vettem észre magamon, hogy a szemeim kiakadtak, egyáltalán nem pislogok! Mikor vidám részek vannak önkéntelenül is egyfolytában vigyorgok, mikor az elválást ecsetelik, akkor pedig rámtör a szomorúság!
A film végigköveti egy szerelem kialakulását, a szakítás szenvedésit, az egymásra találás boldogságát, és a beteljesülés örökkévalóságát. Tény, hogy nehezen emészhető, de kreatív eszközökhöz nyúl a rendező, az operatőr, és a vágó. A téma örök, de nem egyszerű a bemutatása. A csöpögős, nyálas rózsaszín szírupok helyett, egy különleges érzékkel összerakott, valódi, és átérezhető romantikát láthattam, melynek mélysége felülmúlt sok komolyabbnak ható darabot, művet, alkotást, filmet. Guillaume Canet, és Marion Cotillard tökéletes páros, kiegészítik egymást, olyanok, mint a sziámi ikrek, kiket ha szétválasztanak, akkor egy jelentős darabot szakítanak ki mindkettőjük testéből. Tehát Julien, és Sophie nem egy hétköznapi pár, szerintem ők sem tudják pontossan milyen szerepet tölt be a másik, saját életükben, csak egyet tudnak, szükségük van egymásra. Amitől rettegnek azok a hétköznapok, az unalmas, monoton, létfenntartó hétköznapok, a felelőség, az egzisztenciális minimum, a szabadság teljes mellőzése, minden, ami várna rájuk, ha összejönnének, és együttmaradnának. Csak gondoljunk bele, hogy a gyerekes csínytevések az idő múlásával komoly károkat okozhatnak, hiszen hatással vagyunk/vannak a környezetü(n)kre. Nem értettem először én sem a film végét, hadakoztam a halál ellen, majd megvilágosodtam, és megnyugodtam, hiszen ez nem valaminek a brutális vége volt, hanem valaminek a beteljesülése.
Igen, a zene jó alapot ad a filmnek, igazi francia hangulatot kölcsönöz neki, de leginkább a témához való finom viszonyulás, és hatásos bemutatás teszi meg ugyanezt.

47. Krisziszi (2010-02-14 22:23.19)

végre egy romantikus film amitől nem folyik a nyál a lejátszóból.

valamit nem értettem teljesen...mikor julien felmegy sophiékhoz, akkor mi derül ki, hogy prosti, vagy mi?

46. Hierro86 (2009-11-11 02:27.27)

Pár napja találtam rá egy boltban az akciós dvd-k között...299Ft. Bántóan kevés érte. Marion Cotillard-ot a Hosszú jegyességben láttam először, Guillaume Canet-t pedig egy nálunk nem ismert filmből, a Je m'appelle Régine-ből, ahol Claire Keim-mel játszott. Szóval, megvettem, belenéztem, és örömmel láttam, hogy Zazie énekel a végefőcím alatt, és a videóklipet is rátették a lemezre. Ő az egyik kedvenc francia énekesnőm.:))Dde, hogy a filmről is mondjak pár szót. Összességében nagyon tetszett, érezni a francia mivoltát, pontosan amiatt, amit már páran említettek itt előttem. Egyedül a vége az, amit nehezen emésztettem meg, először nem is értettem, hogy végül meghaltak, vagy mégsem, mert az az öregkori jelenet bezavart, nem tudtam hova tenni. De, Arikan 25. kommentjével valahogy egyet tudok érteni:) Azért egy kicsit boldogabb véget is el tudtam volna viselni...számomra kicsit fura, miért nem próbáltak meg csak úgy együtt élni tovább, ha már összejöttek. Na mindegy...