Utolsó hozzászólások:
| FILMKATALÓGUS TOP 100 JÁTÉK (2020-02-19 00:15.14) |
Hmmm. Nekem Lanthimosz világa – az egy 'A homár' kivételével – meglehetősen enerváltnak és pojácáskodónak hat. Pukkasztaná a polgárokat a rendező úr, nyilván, de valahogy nem tudott még eltalálni (az említetten kívül) egy patronja sem. Stoppard, Jarman, de főleg Hytner évtizedekkel régebbi kosztümös termékei számomra ma is izgalmasabbak, mint
12. A kedvenc (Jorgosz Lantimosz, 2018)... Bár ne így lenne! |
| Turtles Can Fly - Vélemények (2020-02-18 20:48.16) |
Alaposan megrázó film.
A háborúnak már nincs ún. hátországa, mert amire korábban alkalmazták e szakszót, teljesen összemosódott a frontvonallal. Az épp csak járni tudóktól a kamaszokig árván maradtak bandába verődve próbálnak túlélni – még így mutatkozik rá a legtöbb esély. S mivel Irakban aknamező az egész világ, aknaszedő lesz benne minden fiú és lány. Sem árucikk, sem termény nem vetekedhet a keresettségével. Karok nélkül, szétroncsolt lábbal vagy vakon sincs eredményre vezetőbb lehetőségük a „máról holnaprá”-ra. Ha csak nem karattyolnak angolul, s nem ismerik oly mértékben a modern technikát, mint a félisteni rangig emelkedett Szatelit. Bár még akkor is gyakorlatilag csak tünékeny lidércfény a remény. A gyerkőcök nem ismernek alternatívát életkörülményeik megváltoztatására – ahogy egy bébi harcsa sem kezd el töprengeni azon, hogy borzolná lovaglás közben bajszát a szél; vagy ahogy egy újszülött struccnak sem jut eszébe homokba dugni a fejét. S éppen ez, a pokol rezignált, tökéletesen természetesnek vétele (ld. a gépfegyverré avanzsáló nyomorék jobb láb esetét) a legelképesztőbb aspektusa a műnek.
Feszeget egy pár kérdést Bahman Ghobadi, de talán az foglalkoztatja leginkább: Előrébb viszi-e az önfeláldozás mákszemnyit is ezt a… hm… emberformálta világot? |
| Táncos a sötétben - Vélemények (2020-02-18 20:31.36) |
Trier sajátos musicale, a muzsikájában az ipari hatásokért ekkoriban nekilelkesülő Björkkel közös „gyermeke”.
Egy disszidált csehszlovák naiva kálváriája a „Home of the Brave, Land of the Free” felségterületén örökletes betegségéből fakad: látása folyamatosan romlik, míg elkerülhetetlenül meg nem vakul. A gyárban éjszakai műszakot is vállal, hogy az összekuporgatott dollárokból, centekből megműttethesse fia még menthető szemeit. Retorikájából azonban mindenki úgy tudja, otthon maradt édesapjának küldi rendszeresen a keresményét.
Csupa jószívű ember veszi körül, segíti, könnyít(ene) a sorsán: lakókocsiban élhet a kert végében, főbérlői bringát ajándékoznak a tinédzser Gene-nek. Kathy permanensen odaügyel rá a munkahelyén, ne okozzon balesetet az ábrándozás – ahogy Selma a rövidlátását aposztrofálja. Lovag várja haza szállításra készen a meló után – akkor is, ha az esetek többségében elutasíttatik az ajánlata.
Trier azonban, ismerjük már annyira, nem elégedhet meg egy ilyen, melankolikussága mellett azért konszolidált keretek közé szorított szituáció csendességével. A viharfelhők akkor kezdenek gyülekezni a Selma terveit és bankjegyeit legumírozó tárhely felett, amikor titkát pont azzal a mamuszgyenge akaraterővel bíró Bill-lel osztja meg, aki inkább lenullázza a családi kasszát, kockáztatva családjuk létét is akár, csak ne kelljen bevallania nejének, hogy a rendőri fizetése nem kiapadhatatlan pénzforrás. Hiába, ha egy tövis felsérti a bőröm, jobban megérzi a szervezetem, mint valaki más gerinctörését. |
VAL P összes hozzászólása |
, 4786 
