Utolsó hozzászólások:
| Botrány a turfon - Vélemények (2023-03-31 01:37.43) |
A 'Botrány az ügetőn'-t a Marx tesók harmadik–negyedik legzseniálisabb helyéért küzdő produkciójának tartom.
A színházi miliőből a mozgókép világába integrálódó fivérek tettek ugyan egy-két filmkísérletet már a '20-as évek elején is, érvényesülni mégis a hangosfilm térhódításával sikerült nekik. Ami szikrányit sem meglepő, hiszen a cirkuszi vagy artistahumort népszerűsítő clownokkal (Chaplin, Keaton, Lloyd stb.) ellentétben elsősorban szójátékokkal, nyelvi zsonglőrködéssel színesítették repertoárjukat, tették különlegessé fellépéseiket. Ha ma kissé erőltetettnek, porosnak tűnnének poénjaik, az annak köszönhető, hogy többen bújtak elő a köpönyegükből, mint Gogoléból az írók. Követőiknek – akik ellesték és megbütykölgették módszerüket, variálták stílusjegyeiket a kurrens kor igényeinek megfelelően – se szeri, se száma.
A három idősebb testvér ugyanazokat a – külső és belső tulajdonságaikban egyaránt – könnyen körülírható figurákat jelenítette meg már 'A kókuszdiók'-ban is. Zeppo jelentéktelenségével tüntetett, míg köddé nem vált. A hülye járások minisztériumát évtizedekkel megelőző Groucho tömött filcbajsza, fennhéjázása és hozományvadász ambíciói; Chico elmaradhatatlan sityakja, jószívűsége és zongorabetétei mind-mind eltörpülnek Harpo excentrikus megjelenése (leharcolt cilindere és ballonja) és a neve által reflexszerűen felidéződő tevékenységek mellett: taxidudával, füttyel jelez, kézfogásra lábat kínál, kergeti, kit kívánatosnak tart, enyves kezű, néma, ezért mutogatva érteti meg magát Chicóval (Hi Hat eltűnt – elhajítja egy arra járó kalapját), hárfázik stb. Ha tisztelgésből megidézik alakját egy-egy filmben, meg sem említik a nevét, oly triviálisnak tekintik az ábrázolt személy kilétét (vö. Pierre Richard-ral az 'Olajralépés'-ben, vagy a 'Csipet csapat' sorozat vonatkozó epizódjában animált egér képében).
Történeteik egy srófra járnak. Adott két – egymásba – szerelmes, s boldogságukat egy ilyen-olyan hatalommal bíró személy komoly erőket felvonultatva igyekszik akadályozni. Chico és Harpo rendszerint rögtön a gerlepár szövetségeseként lép fel; míg a saját pecsenyéjét sütögető Grouchóval csak a filmidő elején ismerkednek meg. Eleinte egymást igyekeznek átverni (főleg az elesett, de élelmes Chico a jóba már beledagonyázó, szűk látókörű Grouchót), ám az események forgatagában egy oldalra sodródnak, mégpedig a gonoszokkal szemköztire, s közreműködésüknek köszönhetően a megérdemelt jutalmak, illetve büntetések gazdára találnak.
Erejük egyértelműen a helyzetkomikumban rejlik, szócsatáikat ügyesen ötvözik a némafilmek világát idéző, akrobatikus elemekkel. Sajátságos stílusjegyük például a nézőhöz való kiszólás (hangos töprengés) egy-egy poén kedvéért, ami színpadi fogásként természetesen évszázados múltra tekint vissza, de a '30-as évek filmkészítőinek egy az egyben hiányzott az eszköztárából.
Ebben az epizódban egy szanatórium haldoklik. A démoni Morgan kaszinót építene a helyén. Van, aki lódoktort hív, mert őbenne hisz, van, aki versenylovat vesz, bár fogalma sincs arról, mi az erőssége Őpatásságának. A zsokékat, mint Túró Rudikat megkapjuk, Van, aki az anyagcseréjéhez fohászkodik, s kiderül, hogy nem mindenkire hat a spenót úgy, mint Popeye-re. Képződik szitu, amikor örülhetünk annak is, ha kéznél van a lábunk, más esetből pedig az világol elő, hogy öröm fejekkel nem csak formaldehidben találkozni.
Próbálom mindezt halkan leközölni, nehogy leessen az álbajuszom, és kiváltképp azért, mert elfelejtettem már tegnap a kocsmában, hogy a kettős vérnyomásom melyik oldalamon magas, s melyiken alacsony.
Pályájuk, úgy vélem, klasszikus piramismodell. Folyamatosan izmosodnak, válnak gördülékenyebbé, élvezetesebbé alkotásaik, ahogy az ember vagy egy jó bor is kiteljesedik. A zeniten meglátásom szerint – a Queen tagjainak véleményét is osztva – az opera és az ügető áll, de a későbbi munkáikkal is (bár haloványabbak), érdemes megismerkednünk. |
| 2022-es választás (2023-03-31 01:03.48) |
Sőt, nem csak a tüntetőkét lőtték ki annak idején. Akkor kellett volna tömeggyilkosokkal egy cellába zárni azonnal a felelősöket. Vagy akkor, amint megbuktak. Amikor a fidesznek annyi elég volt a győzelemhez, hogy azt ígérték, elszámoltatják és számon kérik. Ebből egy félszeg próbalépés sem valósult meg. Vajon miért? Mert olyan gyenge bábocska O1GV, aki semmit nem bír tenni az országért (annak besózásán kívül) 13 éve már? Vagy mert pont kapóra jön neki ez a 2006-os fíling, aminek a gerjesztésében amúgy az élen járt, hogy jájjagyurcsánycsakőnelőjönizéjöjjön?
Ne, soha ne. Amiért a legtöbbet pont ő tehetne, ha akarna. De nem áll szándékában. Vajon miért? Csak nem azért, mert még mindig meg tud vezetni egy-két millió embert azzal, hogy pusztán orbán és gyurcsány között választhat a nép? Hogy az ördög segglukába balról vagy jobbról nyal be tövig?
Nincsenek már értékek. Értékrend meg aztán végképp nincs. Zavarosban halászás a bárkiből lehet politikus haverok légcsőre lépő intézetében, az van. Semmi más. Akinek van pénze, elhúz innen, vagy pont leszarja az utánam az özönvizet, akinek meg nincs egyikhez sem elég, ájtatos képpel, többnyire azonban démonian elcsúnyult ábrázattal és gondolatokkal elhullanak. Feledésgöröngyöket rájuk! |
| Gyilkos vagyok (2016) - Vélemények (2023-03-30 18:26.54) |
A csontig égett régi világ romjain szépen épülő népköztársasággá fejlődött a ’70-es évekre a vodka őshazája. Persze, mindig akad károgó, akinek semmi nem elég jó. Egy, az anonimitását hét lakattal őrző illető „Kedves Zsaruk!” megszólítású levelekkel élénkíti például ekkortájt a katowicei fakabátokat. Távolságtartását a szocializmus gyakorlatba átültetett eszméjétől azzal érzi legtalálóbbnak kifejezni – írja –, ha a szovjetek „Vak vezet világtalant!-játékának” minden egyes évéért levadássza egy-egy, ellene semmit nem vétő honfitársát. Halad is a bevállalt feladattal, mintha Birkut elvtárstól leste volna el a sztahanovizmus lényegét, amikor a tehetetlen Stepski rendőrfőnök egy balekot szemel ki a három éve egyhelyben topogó nyomozás élére – vigye csak el ő a balhét, ha minden kötél szakad! Hiszen immár a pártfőtitkár elvtárs unokahúgának a halála is az időközben Vámpír fedőnévvel ellátott sorozatgyilkos számláját terheli.
A kiszemelt, Janusz Jasinski még csak nem is ambiciózus különösebben, de ekkora figyelem fókuszában lazsálni sem nagyon ajánlatos. Elképzeléseinek a fogadtatása köszönőviszonyban sincs azonban az osztatlan sikerrel. Valahogy azért csak sikerül átbrunsztolnia egyiket-másikat kajánul cöcögő feletteseinek a gátként szolgáló vészmadárkodásán. Terrieragilitással, amit járványszerűen terjeszt el munkatársai körében, empátiával… a „mi kutyánk kölyke” éreztetésére rá sem kell gyúrnia, annyira magától értetődően kölyök a csapatban. Ráadásul egy felsővezetői nyelőcsövet elbarikádozó húscafat is a legjobbkor jelentkezik nála egy Heimlich-manőverre. Az egymillió złoty-s jutalom belebegtetése meg is teszi a hatását.
A letartóztatott Kalicki azonban állhatatosan nem vall be semmit. Amit pedig ellene szorongat a hatóság a markában, még nyalókára is kevés, nemhogy egy akasztáshoz. S miután a pali rezzenéstelenül tűri, amit művelnek vele, Janusznak muszáj változtatnia, ha célt akar érni.
A film alkotói a lélektanidráma-vonulatra koncentráltak: a hónapokon át tartó kihallgatássorozat eltántorítja-e az illetékeseket abbéli meggyőződésüktől, hogy a megfelelő kóficot zárták el a külvilágtól, gyermekeitől. S ha bizonytalankodásra adná is a fejét valamelyikük, milyen távolságra kell elzarándokolnia rojtos idegekkel az illetékes sóhivatalba?
Aprópénzre váltható-e a lelkiismeret? Ajándékokkal, fenyegetőzéssel, maró gúnnyal, színjátékkal, erőszakkal fel lehet-e húzni egy teljes hazugságszisztémát egy, ha nem is patyolattiszta, de sokak által „jó”-nak mondott fiatalember személyiségmaradványaira úgy (és azért), hogy megőrizze méltóságát? A válasz roppant bonyolult. Nem mindegy, ki és főleg mikor érdeklődik ez iránt. A forrongó indulatok csillapítására, az önbecsülés ripityára töredezettségének elkendőzésére kiváló megoldást nyújthat a szex, az égetett szesz és a színes tévé műsora; kérdés azonban, hogy gyógyulásra vágyik-e a delikvens, vagy a tüneti kezelés is tökéletesen kielégíti. S hogy foglalkoztatja-e a gondolat: büszke-e még Franek az apukájára? |
VAL P összes hozzászólása |
