Utolsó hozzászólások:
| Időbűnök - Vélemények (2020-09-18 23:54.41) |
Esőre áll az idő, mint Milko Mancsevszkij filmjében, és újfent egy megátalkodott garabonciás, egy bebódult vagy egy figyelemhiányos gobelinszövőre hagyták, aki aztán derekasan összekutyulta az idő szövetét.
Minden galiba egy tapasztalatlan Renan Luce-imitátornak köszönhető, aki képtelen volt kivárni, hogy az amúgy pompázatosan megépített időgépet – annak rendje s módja szerint: megfelelő asszisztencia mellett – kipróbálják. (Tényvalóság, vagy félévvel későbbi időpontra irányozták elő a műveletet.) Belekóstol a tiltott gyümölcsbe – először önszántából, aztán már csak kénytelen.
Idill-erdei lak a Süveg(cukor)hegyen. Az antihérosz – IPA-pocakos és manófülű – Héctor, miután Tarzan hazatelefonált, furcsa mozgásra figyel fel az átellenben lévő domboldalon távcsövével. Egy vetkező nimfára fókuszál az objektívvel, ez felettébb izgalomba hozza, s kapóra jön, hogy neje épp indul autójával a városba. Nekilódul hát Héctorunk ama szemköztinek. Kerítés sem állhatja útját. Például. Pedig nem is sejti, hogy a csinoska – aki cseréptörést is vállal – időközben megszabadult minden göncétől. Később a puszta tény, hogy bringázni látja a nőci-pőcit, még hatékonyabban sokkolja az ibér ogrét. (Hát még ha akkor találkozott volna vele, amikor három matracot erősített a hátára, úgy pedálozott.) Arra sincs felkészülve önjelölt nyomozónk – ám az vesse rá az első követ, akit nem érne váratlanul –, hogy egy rózsaszín gézbe bugyolált, ballonkabátos kófic ollótokként hasznosítaná a jobb könyökét. Előzetesen elég magas oddsszal bírt az is, hogy egy fehér folyadékkal feltöltött tartályt szemelnek ki neki búvóhelyül. Annak a feldolgozására meg végképp hiába trenírozott volna, hogy semmi sem az, aminek látszik. Még ő maga sem kivétel ez alól.
A két kedvenc epizódom: fanyar humortöltetek. Az egyikben a gézbe tekert figura újra és ismételten próbálkozik (emlékeiben kutatva), mikor és hol állva hatásos váratlanul megpördülnie a tengelye körül, karomszerűen begörbített ujjaival egy gukkert imitálva szemgödrei elé. A másikban pedig a kutyaösztönét vizsgáztatja az Éva-kosztümös leányzónak a tanulmányi kiránduláson résztvevő férj.
A mű üzenete mindezek tükrében nem is lehetne egyértelműbb. Az időgépeket egyáltalán ne, vagy amennyiben mégis muszáj, felelősségteljesen és soha ne önös céljaink eléréséhez használjuk, emberek! |
| Londoni randevú (1938) - Vélemények (2020-09-18 22:51.52) |
Hitchnek ’A titokzatos lakó’ óta legdédelgetettebb témája: egy (vélhetően) ártatlanul meggyanúsított fiatalember kálváriája, kétségbeesett rúgkapálása, hogy tisztaságát hitelt érdemlően bizonyítsa, mielőtt átcsapna a feje fölött az iszamós láp, a ’30-as évek második felében dolgozta fel leggyakrabban.
A két (fokozatosan gyatrább) remake-kel is szégyenkező ’Londoni randevú’-ban a Mester csavart pár fordulatot a megszokott koncepció présén. Ezúttal egy, a pártájától épp megválni készülő, ifjú hölgy kerül bajba; és nem egy paragrafusok alapján megtorolható bűnnel vádolják – elmebeli képességei kérdőjeleződnek meg (jószerivel) az egész utazóközönség, majd végül saját maga előtt is.
Fifikás építmény a tárgyalt mű. A prológusban csak kapkodjuk a figyelmünk, kire kellene fókuszálnunk, mint a mű főszereplőjére. A környezet is inkább komédiabeli, akkor is, ha a hóból kiásandó szerelvény – mint motívum – a mozilátogatókat élénken emlékeztethette Agatha Christie hasonló konfliktusforrású, gőzölgően friss regényére, gomolyfelhőket gereblyézve a kedélyes hangulatpanoráma fölé. Olyannyira komédiabeli, hogy szinte súlytalan marad az évődések és bosszankodások közepette az utcai énekes torkán elhelyezett fojtás is. Gomolyfelhők sűrűsödését a felső vezetés irányából érzékelni azért: „Ne a politikájuk alapján ítéljék meg a nemzeteket! Elvégre mi is egész rendes emberek vagyunk!”
Egy fiktív kelet-európai operettországban ragadt az utazóknak egy kis csapata. A szálloda fullon, és bár a kontinensen erősebb a focitábor, két angol gentlemant csupán a krikett érdekli. Klarinétosunkat a néptánc és egyéb, helyi folklórelemek gyűjtése élteti, a joviális asszonyság nevelői munkáját fejezte be itt hat év után, a násza előtt rezignálttá lényegült hölgyemény a barátnőivel érkezett, s fel-felbukkan egy, két házasságot is egyazon lendülettel törő párocska.
Mielőtt elindulna a vonat, virágláda zuhan le egy emeleti ablakból, de vajon kit hogyan talál meg? Nem az illető volt a cél, később mégis kapóra jövő magyarázattal szolgál Iris fantáziálására. Ami nem is abban csúcsosodik ki, amiket lát: egy értetlen, de agresszív bűvészt a faramuci kelléktárával, egy apácát tűsarkúban, vagy a láthatatlan emberré maszkírozott nagybeteget; hanem abban, amit nem lát: Miss Froyt. Se a hűlt helyét, se az ujjlenyomatát vagy a mexikói kamillateáját a vonat ablakán. Rendben, hogy a sebész-professzortól a Sztálin-bajuszú pincéren át a kockacukrokkal a meccseket visszajátszó utasokig mindenki hazudik; de miért teszik? Miért? Miért?
Néhány galamb már ekkor ott „legyeskedett” a poggyászkocsiban verekedők hátán-vállán, pedig hol volt ekkor még a ’Madarak’? (Szerencsére messze. Nagyon messze.)
Hitchcock fenomenális beleérző erővel adagolja a feszültséget, és az angliai éveire jellemző játékosság, humor és romantika is a zenitjén delel a ’Londoni randevú’-ban.
***
Nem tartozik szorosan a filmhez, de nagyon tetszik, hogy két évvel később Carol Reed megrendezte Lockwood kisasszony visszaútját Londonból az ’Éjszakai vonat Münchenbe’ című opusban. Ráadásul Charters és Caldicott (a krikettfan urak) is ugyanazon a járaton érvényesítették a retúrjegyüket. |
| A Fenevad napja - Vélemények (2020-09-18 22:15.19) |
A spanyol mozi fenegyereke, de la Iglesia második, sziporkázón vérbő nagyjátékfilmjével a hithű katolikusok érzékenységét, tűréshatárát tesztelgette.
Valami mintha nem lenne teljesen rendben azzal a pappal, aki elszedi a hajléktalan apróját, lelöki a pantomimest a metróaluljáróba, nincsenek a bőröndszerzéssel kapcsolatban különösebb skrupulusai, és a haldoklót is kizsebeli, mielőtt a pokolba küldené rohasztó kúrára. Mintha. A zajszint azonban vélhetően akkor emelkedik minden walkmanen túlivá, amikor egy kulccsal a kezében sasszézik végig egy garázson.
Az abszurd szituációra korán magyarázatot lelünk, rosszat kell cselekednie az atyának, így tud csak kapcsolatba lépni a Sátánnal. Ám ebbéli meggyőződése ellenére is tanácstalan a hogyanokat illetően. Szemmel látható, hogy nem lehet egykönnyen lépre csalni ősántaságát. Pedig rendkívül kevés idő maradt az Antikrisztus megszületéséig, illetve annak a hőn óhajtott megakadályozásáig. Az éves fluktuációt sem tudják addig kiértékelni a nagyvállalatok.
Az elénk vetített, alapvetően sarlózásra megérett társadalomban – Tiszta Madridot!-mozgalom (Vajon ők miért nem a hasonló célkitűzésű asztaltársaságok által preferált „fehér” jelzőt használják?); abriktolás a piszoárral; „Hogy az anyám kipurcant, annyi baj legyen!” stb. – alig élhetjük bele magunkat olyan megható szcénába, mint Ósusana Szeretlek megmentése vére lecsapolásától (a festői Mina Lisa kárára). A legtöbb karakternek ezen felül még azt is el kellene magyarázni, mi fán terem a sarló.
Akikre Curo atya támaszkodni próbál e számára tökéletesen idegen világban küldetése sikerre viteléhez: egy kívül-belül toplák lemezbolti eladó (Segura majd José María figurájából merít a Torrentévé történő átlényegüléséhez) és egy reklámmosolyú, bordó bársonyszőnyegen csillogó tévéguru. Triójuk kezdettől fogva működésképtelen – a legbővizűbb humorforrás éppen abból fakad, hogy ugyanazok a szavak mást és mást jelentenek a különböző szociális háttérrel rendelkezőknek, a verbális információáramlást ráadásul tovább nehezíti, hogy a metakommunikációs képességeiket sem ugyanabban a kávéházban sajátították el. („A blődségalapú, gúnyos megjegyzések szó szerinti olvasata. Tanfolyam kezdőknek.”)
Az alkotók a forgatás közben még nem sejthették, hogy Ekszeszájzbúk Ferike felkészítőit is megihletik a jövőben; arra viszont ügyeltek, hogy az amerikai piac hőzöngő nemtetszését – Mennyire hiteltelen már, hogy a Sátán és az Antikrisztus is Madridban, s nem egy USA-metropoliszban fokozza a feszültséget?! – lecsendesítsék azzal, hogy a kulcsjelenetek zöme Buzz Aldrin távolból vigyázó szemei előtt zajlanak. |
VAL P összes hozzászólása |
