Nehéz a sorsa szegény érdemtelenül hatalomra kerülőknek. Igen kevesen fürgék annyira, hogy zsombékról zsombékra ugrálva felszínen maradjanak az önnön tévedhetetlenségükbe vetett hitük lápvidékén. Szabadjára eresztik inkább a lelkükből kikívánkozó dúvadat, érezze meg minden meggondolatlan kófic melankóliájuk, sajnálkozásuk elsöprő erejét, aki csak kérdőjelet is mert biggyeszteni az ő állításaik végére.
A másik vonulat szirupszerepet játszik. Fals érvekkel bizonygatja döntéseinek motivációit, a jóhiszeműségét az érintettek, sőt, saját maga előtt is. Aztán nagyvonalúan lemond e kellemetlen kommunikációról, hiszen alanyi jogon neki van igaza, ne zavarják köreit! (Valamiért mégsem járnak úgy, mint Arkhimédész.) A sírkertből rendszeresen kiemelt s tölgynek támasztott Varlam Aravidze is e meghasonlott alamuszik népes táborát erősítette életében.
Arról, miként sikerült ilyen szélsőséges, hullagyalázó indulatokat indukálnia az egykori polgármesternek, egy koncepciós per során értesülünk. Kiemelném, hogy a vallomás még az elkötelezett bírákat is megingatta ugyan, rokonai ennek ellenére azt vágják Abel Aravidze fejéhez, hogy nemzője nagyszerűségéig lehetetlen felnőnie. Vajon miért cseng-bong a láncra vert vakhit karácsonyi hangulatot sokak fülébe, ha vállalhatatlan, de hangzatos frázisokat pufogtat a szónok: Az ártatlanok meghurcolása a köz javát szolgálja. Dicső nemzeti múltunkat ha pusztítom is (félre: az igei személyragot ne feledjem majd mielőbb kicserélni), legalább a jelenben bástyaként állok a haza védelmére, ahol amúgy – számításaim szerint – három emberből négy ellenség. A névtelen feljelentők igényeit is szem előtt muszáj tartanom; amiről bebizonyítottad az imént, hogy provokáció, a többség nem tartja annak stb.
Miért lesz legfeljebb megtűrt pária a legkisebb polgármesterfi, aki – beleszületve egy gyökeret eresztett hazugságszisztémába – képtelen apja mindent elfonnyasztó árnyékából kilábalni? (Lázadása kimerül annyiban, hogy ateizmust prédikál, de Krisztust hordja a nyakában.) Nyilván gyenge. De az erő feltétlenül ünneplendő? Ha aljasságból fakad, ha az a bizonyos bástya lekövez minden termőföldet, ameddig csak a szem ellát, akkor is?
A helyenként abszurd, buñueli álomjelenetekkel is kombinált históriának a cselekmény előrehaladtával erőteljesen szűkül a humorfaktora. Ahogy körvonalazódik a „játszma” tétje, búcsút intünk a megöntözött öntöző, Juve felügyelő és az udvari bolondok parafrázisainak, nem férnek meg egy keretben a múltat felelevenítő Ketevan Baratelivel.
Világos, hogy mindenkinek cígölnie kell a keresztjét, akár evilági pokol, akár földi mennyország jutott neki osztályrészül. Azt azonban minden, a napfürdőben elégedetten vigyorgó kényúrnak fel kellene ismernie (legalább ott, mélyen, legbelül), hogy kulturális fény fűtötte tisztásra kizárólag erkölcsös példákon keresztül juthat a közösség, kevés hozzá pukedlizni, áriázni, még festeni is. Máskülönben marad a vadászat a fekete kandúrra egy barlang áthatolhatatlan mélyén. A fekete kandúrra, ami sosem volt ott.

Kapcsolódó fórumok

Vélemények	VAL P, 2022-08-23 17:32	3 hsz
Keresem	MoLi_Laci, 2011-02-12 15:17	2 hsz
Kérdések téma megnyitása	0 hsz

Vezeklés adatlap

Eredeti cím: Monanieba

Évszám: 1987

Rendezte: Tengiz Abuladze

Szereplők: Avtandil Maharadze, Ilja Ninidze, Zejnab Bocvadze

További információk

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk