Bizony én sem így fejeztem volna be a filmet,mondjuk elalszanak egymás mellett és jön az álom,ahogyan a szarvas becserkészi az ünőt játékosan fondorlatosan,aztán a beteljesülés és szép lassan távolodik a kamera,ennyi.

29. Independence (2018-01-04 22:35.44)

- (válasz Independence 28. hozzászólására)

nézed meg-> nézd meg, fránya fáradtság!

28. Independence (2018-01-04 22:34.05)

- (válasz Natalie Wood 24. hozzászólására)

Netről "kalózkodtam le"..., sajnos linket nem tudok hozzá, az online nálam nem működik, de ha meg tudod szerezni, mindenképp nézed meg, nagyon "enyedi" élmény lesz....:)

27. Lector (2018-01-04 19:29.11) - (válasz Natalie Wood 26. hozzászólására)

Humor Boby...:)

26. Natalie Wood (2018-01-04 19:26.54) - (válasz Lector 25. hozzászólására)

Te humor herold.

25. Lector (2018-01-04 19:19.13) - (válasz Natalie Wood 24. hozzászólására)

A szemén szerintem:)

24. Natalie Wood (2018-01-04 14:24.28) - (válasz Independence 23. hozzászólására)

Hol nézted meg drágám?

23. Independence (2018-01-03 23:47.54)

Nagyon nehéz erről az alkotásról, valami „hűha“ véleményt iderittyenteni - ám, hálás feladat, aminek nem tudok megfelelni, mert nagyon csapongani fogok - körbebazsalyogva a feltámadó magyar film új reneszánszát, s ünnepelni a habokból kiemelkedő Vénuszt.
Egyrészt azért, mert, aki nem szereti a magyar filmeket, ezt sem fogja, ugyanis nagyon „magyar“, nagyon lassú, nagyon jellegzetesen, igaz kicsit néha keresetten hordozza magán a művészfilmes eszköztárat, kegyetlenül őszinte, s a tájékozatlan néző is azonnal beazonosíthatja a film bölcsőjének földrajzi és szellemi eredetét, ebből kifolyólag, ha negatívan elfogult, nem illeszti be táncrendjébe.
Másrészt, Enyedi Ildikó egy olyan lerágott csontról mesél e filmben, mely példának okáért Haneke szinte egész munkásságának alapját - is - képzi, de egy másik magyar filmes siker: Kocsis Ágnes Friss levegője is hasonló témakörben tapogatózik.
Harmadrészt pedig, menő „értelmiségi attitűd“, mondhatnám, sikk lenne áradozni róla, vagy épp ellenkezőleg, az irigység oldaláról közelítve, okkal-ok nélkül bírálni, netán ócsárolni.
A magyar így szokott a sikerekhez viszonyulni, szélsőségesen, vagy hozsannával, vagy dühtől fröcsögve lásd: Saul!
Pont ezen okból kifolyólag egyetlen kritikát, véleményt, fórumos hozzászólást sem olvastam el erről a moziról, hogy „szűz szemmel“ nézhessem, ne vezesse a kezem senki.

Megpróbálok objektív maradni, s egyik irányba sem elmozdulni, de nem tagadhatom, ez a mozi - s most igyekszem rém egyszerűen fogalmazni - nagyon tetszett!, néhány túlzóan direkt, s hatásvadász jelenetet leszámítva, néhány erőltetett, életszerütlen pillanatot kifilézve a képek sorjázása közül, egy remek filmet kapunk!
Feleleges azon polemizálni, hogy a vágóhíd jelenetei mennyire voltak szükségszerűek, ebben a naturálisan véres formában, s hogy ez milyen funkcióval bír a történet szempontjából, mert Enyedi Ildikó így álmodta meg filmjét, s kinek ingerküszöbét ez ingerli, netán túlugorja, bátran biztatom, tekekerjen egy kicsit tovább..., érdemes!
Mindezt csak azért hangsúlyozom, mert ismerek személyt, ki emiatt hagyta abba a filmet, s nem vagyok híve a „beletekerésnek“, de ezen kivételes esetben, elfogadható taktikának tartom.

A magány, elidegenedés, sivár lét, kommunikáció hiány..., most tényleg, ebben a világon semmi eredeti nincs, annyi különböző művészeti ág tűzte már tollára, vésőjére, ecsetjére, objektívjára ezt a huszadik-huszonegyedik századi társadalmi betegséget, hogy a műveket sorolni is nehéz lenne.
Érdekes, hogy épp a minap néztem újra az Alan J. Pakula által fémjelzett, remek film noirt, a Klute-ot, s ott is..., két végtelenül magányos lélek lassú egymásra találását tárják elénk, precízen kidolgozott tempóban, csodás atmoszférával, remek színészi játékkal megtámasztva, krimi közegbe ágyazva ugyan, de lássuk be a bűnügyi szál, mellékes.
A Testről és lélekről hasonlóképp két ember magányba fulladásának drámája, illetve az ezen állapotból való bizalmi viszonyok felépülésének története, de olyan meghökkentően briliáns alapötletből merítve, ami egy óriási dicséretet érdemel.Az álom tőlünk független s mégis tőlünk függ, azt álmodjuk, ami történik velünk, ami foglalkoztat minket, ami hiányzik..., vagy épp amiből túl sok is van, azt álmodjuk, amitől félünk, amire vágyunk..., ami napközben nem történik meg velünk, pedig szeretnénk, vagy épp ellenkezőleg, megtörténik velünk, pedig nem szeretnénk.
Még a legszürreálisabban képtelen álmaink mozgatórúgóit is napi történéseink befolyásolják.
Nem véletlen, az álmot mindig is „fejteni" akartuk..., de soha nem tudtuk - néhány sarlatánt leszámítva, kik álmoskönyvekbe tömörítették szamárságaikat.
Pillantások, szavak s végül az érintések..., lépcsőfokok, egymás felé, mert világunk úgy torzult, hogy sem szemkontaktussal, sem verbális interakciókkal, sem a testi „gesztusokkal“ nem tudunk már bánni.Félünk a másik szemébe nézni - próbáld ki egy villamoson - , félünk őszinte, esetleg barátságos hangulatú, személyes hangvételű beszélgetést kezdeményezni - járok olyan helyre, ahol ennek természetesnek kéne lenni, s nagyon nem az, az emberek „belső némaságuk foglyai“, miközben csak a felszínről fecsegnek - s félünk, megölelni valakit, megfogni valaki kezét, természetes egyszerűséggel - a „déli népek“ érzelmesebb temperamentuma még őrzi erre a képességet.Dadogunk, botladozunk, kínlódunk s közben őröl a magány - akár egy párkapcsolatban is - s jöhet az a bizonyos iszonyúan felkavaró, egyben szenvtelenül hideg végső jelenet a fürdőkádban, s bizony az a telefon, az életben, nem biztos, hogy megcsörren.
Haneke garantáltan nem így zárta volna a történetet!
Természetesen a mozi sarkít, de megértem, mert én is úgy vélem, csak a sarkítást értik az emberek, a finom utalások elvesznek, menet közben, direktnek, száraznak, adott esetben brutálisnak kell lenni, az leér a befogadóhoz.S az élet - nyilván - nem annyira drámai, mint a mozi, de „megtanultunk“ ritka szarul élni, rettegni az élettől, egymástól s ráadásul a ma emberének különleges képessége fejlődött ki arra nézve, hogy képtelen legyen úgy boldog lenni, hogy a nem pénzben mérhető értékeket helyezi előtérbe.Évtizedről-évtizedre öregedve tapasztalom én is, hogy távolodunk egymástól, s mennyire telibetalál minket e mozi üzenete.
Legalább is az az üzenet, amit nekem mondott, más láthatta ezt teljesen eltérő mód is.
S a film lezárása végül is „boldog vég“, a szeretkezés olyan, ami ebben a helyzetben ettől a férfitől s ettől a nőtől még hiteles is, az egyik már nem tudja, miképp is viszonyuljon az intim testi érintkezés ezen új formájához, a másik pedig még nem tudja..., majd megtanulják!
De..., esélyt kaptak, s kellett ez az optimista végkicsengés, ehhez a finom rajzolatú, ámde korántsem habkönnyű filmhez!

22. CARTMAN 8 (2017-12-11 20:31.06)

Gratula nekik...
Van videó arról hogy köszönetet mond?..mert nem tálaltam sehol...

21. Tundermano (2017-12-11 20:18.22)

A film idén februárban elnyerte az ARANY MEDVE díjat, a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál fődíját; december 9-én pedig a European Film Award Berlinben rendezett díjkiosztóján Borbély Alexandra kapta meg a LEGJOBB EURÓPAI SZÍNÉSZNŐ elismerést!!! [link]

20. Türkiz (2017-11-22 15:41.10)

Egyedülálló a film, amit nem lehet máshoz hasonlítani. Az alapötlet sztem zseniális, nagyon megindító. A képek gyönyörűek, ahogy kezdődik, már egyből az ember lelkébe képes férkőzni.Lassan haladnak az események,de mégis lekötött végig, olyan varázslatos hangulata volt,ami magába szippantott. Néhol még fel is nevettem,nagyon bejött Mária szókimondó stílusa,ami nagyon ritka már a mai világban.Végre egy film,ami a lélekhez akar szólni,és nem a hatásvadászat a lényeg.Remélem, hogy sok díjat fog még kapni.

19. Shanza (2017-11-21 00:58.38)

Már nagyon vártam hogy láthassam a filmet.
Nagyon kíváncsivá tett hogy egy ilyen egyedi ötletből végül mi került a filmvászonra.
Magyar filmekhez mérten lassú a tempója. A párbeszédek valóban életszerűek.
Gyönyörű az operatőri munka, szinte nincs olyan jelenet ami ne ragadna magával akár szépségével akár brutalitásával.
Nagyon jól indít a film, fantasztikus a kontraszt a hétköznapi képek és a kissé álomszerűen gyönyörű havas erdő és a szarvasok között.
Vagy a sötét szobában a csillárokon tovasuhanó utcai fények..
A vágóhíd véres jelenetei majd a hideg steril gépek mint valami műtő..
A doktornőt alakító színésznő kiemelkedő! De gyakorlatilag az utolsó mellékszereplő is abszolúte jól van integrálva a filmbe.
Nincs az az érzésem sehol hogy egy papírlapról olvassák a szöveget.

SPOILER SPOILER

De most térjünk rá a filmre.
Tökéletesen indít majd magával ragadóan visz tovább a cselekmény egészen a fürdőkádas jelenetig. Amikor összeszorul az ember gyomra és mintegy ösztönösen eltávolítja magától a főszereplőt.. ( nem akarom sajnálni ha meghal)
Végül ott az a hajszál vékony választóvonal élet és halál között.
Majd ekkor egy finom folytatás helyett az arcunkba kapunk egy dugós jelenetet..
Na basszus.. nem így vártam az egymásra találásukat.
Ez így durvább volt mint a szemünk előtt kivérző szarvasmarha..
Még elfért volna egy két erdei jelenet, finom testi és lelki érintések, majd jöhetett volna a fizikai egyesülés is..
De így csak egy szimpla dugás lett belőle..
az eleje és a közepe 5 csillag de a durva lezárás miatt egy csillag.. így számomra csak egy 3 csillagot ér..
Kár érte..

18. HMáté33 (2017-07-09 19:12.54)

- (válasz Natalie Wood 17. hozzászólására)

ja, hogy én? van ez a mozgóképszínház nevű találmány, tök fasza:)

17. Natalie Wood (2017-07-09 16:41.19)

Bocs, Mátééé!:))

16. Natalie Wood (2017-07-09 16:40.57) - (válasz HMáté33 15. hozzászólására)

Matyi hol tudtad megnézni?

15. HMáté33 (2017-06-26 00:40.22)

Két dologról szólt nekem igazán ez a film, de azokat igen patent módon vitte végig.

Elsősorban az emberi kapcsolatok frusztrációja volt nagyon szépen felfestve, és nyilván nem csak párkapcsolati vonatkozásban. Teljesen hétköznapi érintkezések, kommunikáció szintjén is érdekes volt a dolog. A két főszereplő természetéből fakadóan ez adja magát, de a többi karakter is akkor vált igazán érdekessé, amikor a kommunikáció vagy az integrálódás valamilyen szintjén kihívással szembesült. Mindez nem volt az "arcomba tolva", hanem nagyon érzékenyen lett felvázolva, ettől az érzés, amit sok helyen olvasni, hogy milyen természetes, vagy épp mindennapi hangulatot kelt a film.

Emellett volt még baromi izgalmas a mozi a test, mint olyan ábrázolásának szempontjából. Kezdjük ott, hogy egy vágóhídon játszódik a történet, és nem ér szemérmes kamerakezeléssel számolni, Enyedi egy pillanatig nem vakarózik, a maga teljességében mutatja meg egy állat feldolgozásának lépéseit. Ez egy "szép" eszköz, ha a film egészét vesszük, úgy érzem, főleg ha kontrasztba állítjuk azzal a finom érzékenységgel, amivel az operatőr az emberi testen időzik. A mozdulatok, egy lebénult kéz, egy kád vízben alámerülő női test, a nap sugarai egy arcon, vagy egy sötét, hideg folyosón kibontakozó homályos sziluett...igen visszafogottan bontakozik ki mindez, hiszen míg az álmok szintjén a szarvas és az őz orra összeér, a valóságban a nő elrántja kezét a férfi érintése elől. Érzékletes ellentét, megintcsak mindenféle alkotói "túltolás" nélkül.

és akkor egy kis bojler-reklám, sorry:
A Jelenet. nagybetűvel, mert jár neki. kikészített, pedig annyira nyilvánvaló módon vezette fel Enyedi, de az se volt baj. ahogy a kamera a telefont tartó kézről nemes egyszerűséggel legördül a felvágott csuklóra, miközben abból lüktet a vér...nem brutális kép, mint egy marha lefejezése, hanem lehangolóan szomorú. és közben a beszélgetés, amikor egy szón múlik élet és halál. az utolsó szalmaszál képét még nem láttam ilyen szenvtelenül bemutatva, hiszen a nő nem kapkodott levegőért, hanem elfogadta a vonal másik végén lévő fél szavait, amin minden múlott.
én meg csak ülök a székben, és szinte fáj az egész, fogom a fejem...na, aki ilyen hatást tud elérni, így tudja húzni az agyam egy filmet nézve, az megérdemli az elismerésemet.

14. Halák Miklós (2017-04-10 14:16.13)

A legszebb szerelmesfilm.

13. Macsikám (2017-03-21 20:34.41)

Nekem meglepően tetszett. Végre jogosan díjazott magyar film (a Mindenki mellett). Voltak benne olyan dolgok, amiket nem bántam volna, ha nem látok (vágóhíd),de azonkívül tkp. minden a helyén volt. Egyszerre érzelmes, komoly, és rengeteg humor is volt benne.
A főszereplő lányon pedig lehátaztam, mikor civilben olvastam vele interjút, teljesen másmilyen!
A főszereplő fickón pedig érződik, hogy nem színész, DE ennek ellenére hiteles volt.
Érdemes megnézni!

12. Fanifani (2017-03-21 08:50.58)

Csodálatos film.

11. Natalie Wood (2017-03-18 17:12.38) - (válasz Anzsi72 10. hozzászólására)

Ebbe még bele se merek gondolni, az ember azt hinné, hogy már szarni se tudnak abban a korban.;´

10. Anzsi72 (2017-03-18 16:47.22)

- (válasz Natalie Wood 9. hozzászólására)

Ó, több ismerősöm, rokonom 70, 80 felett is pajkosan adja neki. :)

Fellegvár :))

9. Natalie Wood (2017-03-18 16:41.28) - (válasz Anzsi72 8. hozzászólására)

Abban a korban már leáldozott minden, tuti nem dugtak a csajjal. :)
Fellegvár?
Ok. ;

8. Anzsi72 (2017-03-18 16:38.45)

- (válasz Natalie Wood 7. hozzászólására)

Igen, 60 felé jár. Öreg ember nem vén ember. ;)

Na, majd kitárgyaljuk. Ha Fvár felé jársz, mehetünk együtt mozizni. :)

7. Natalie Wood (2017-03-18 16:28.50) - (válasz Anzsi72 6. hozzászólására)

Elég vén feje van, hány éves, van vagy 60 nem?;)
A film jónak tűnik, ha lesz időm én is megnézem.

6. Anzsi72 (2017-03-18 16:26.03)

- (válasz Natalie Wood 5. hozzászólására)

:D
Nekem nagyon bejön a pasi. Irtó szimpatikus. Mármint a Géza. De Mads is (bár Lars jobban:))

Jaaa, ez nem a kivel feküdnél le topic? :D

5. Natalie Wood (2017-03-18 16:16.20)

Ez a Morcsányi Géza tök olyan mint Mads Mikkelsen(a teszkós fajta) külsőleg.:)

4. Anzsi72 (2017-03-18 15:46.38)

Amint lehetőségem nyílik, megnézem, mert el sem tudom képzelni, hogy nem fog tetszeni. :) Már amikor a tartalmát olvastam, éreztem, hogy ez nekem (is) készült. Majd kiderül. Remélem, hamarosan. :)

1 2 3 4