Na, még egy tróger! "Ott vannak mindenütt" (U.S.)! Jaj,, nem is, mert ez a színész! Menjünk autogramot kérni!
A milliárdos R. Gere hajléktalan bőrbe bújva járja az utcákat George szerepében, aki nem ismeri R. Byrne "titkát", nem üzen a világegyetemnek kívánságokért, épp ellenkezőleg, az elértéktelenedés érzését tapasztalja meg nélkülözés és betegség közepette, nem az úgymond egészséges egoizmusban fürdik mesés vágyakkal majd ajándékokkal kényeztetve magát. Általa az utcák valóságába nyerünk betekintést, a társadalom peremére szorult, lenézett és megbélyegzett emberek mindennapjaiba, azokba a lelki folyamatokba, melyeket sokan nem képesek átérezni vagy csak megérteni, legfőképp azok között vannak ők, kik sosem nélkülöztek, nem jártak még odalenn, akik szerint a ne lazsálj, dolgozz paraszt, aki dolgozni akar, az tud is-féle törvények a kizárólag elfogadható probléma megoldó kulcsok, mert nem értik azt vagy nem is akarják, hogy ami számukra egyszerű és kézenfekvő, a másik oldalon nem feltétlen így működik. A történetben szembesülünk a nemtörődömséggel. Nem ismeretlen fogalom számunkra, mert például szégyellhetjük is magunk emiatt, ezért inkább igyekszünk minél gyorsabban kitérni, sietni, mintha tudomást sem szereznénk róluk és előfordul, hogy odafigyelünk rájuk, de nem állhatunk meg minden egyes sarkon illetve indok lehet számunkra a továbbhaladás, ha úgy gondoljuk, nem valódi segítség, ha ma meg holnap is kiszórjuk az aprót. Sokféleképpen gondolhatjuk, sok részigazság rejlik a különböző felfogásokban szélsőségektől mentesen is, ami viszont tényként marad mindezekből kifolyólag is, az mégis csak a többség általi közöny. A film különböző nézetektől eltekintve sem mentegetni próbál vagy vádaskodni, egyszerűen csak bemutatni a valóságnak bizonyos szeletét. George érzelmi válságának egyik oka még a jelen kilátástalanságán és a múltban történt események mellett (amennyit képes azokból felidézni) tőle elhidegült lánya (J. Malone, akire eddig nem igazán emlékeztem, pedig volt ott néhány film, mint D.Darko, Út A Vadonba). Igen erős, kínos és fájó jelenetben bontakozik ki kettejük konfliktusának nem meglepő oka és mindehhez egy nem akármilyen betétdal is párosul a színész, zenész hölgy jóvoltából. A zenénél maradva még, életszerű, hogy a betétdalokat a városból, az utcákból, az épületekből hallhatjuk. A város zaján és az emberek hangoskodásán túl nem hallunk eltúlzott, dobhártya szaggató effekteket és nem látunk CGI vágyálomkerteket sem. Néhol ablakokon keresztül láttuk és többnyire ennek megfelelően hallhattuk a történéseket. Ezek a dolgok úgy teremtették meg a film nyomasztó atmoszféráját, hogy az valóságként hasson. Néhány számomra zavaró dologtól eltekintve (mint George sorstársa, aki tényleg "bohóc"-ként hatott, néha meg olyan érzésem volt, mintha itt egy rövidke S. Limited-del operálna a mozi, vagy a vágások, amit még hanggal együtt is kettészeltek, mint "Ha", ami mmond-dal alkotott volna tulajdonnevet stb.) egy nagyon hatásos lélektani drámai élménnyel lettem gazdagabb. Mondanivalót tekintve már nem hatott az újdonság erejével, különlegessége viszont annál inkább, mégpedig annak bemutatásának módjával, realizmusával.
Kitérőként : utána járásnak, a tőlünk nyugatabbra fekvő országok közül, de mondjuk a filmben is aktuális amerikai segélyezési rendszer néhány eleme (FSP, Food Stamps, egyebek) jutott eszembe, csak összehasonlítás végett mondjuk a modern 21. századi kecskét, tyúkot a falvak, kertvárosok lecsúszott lakóinak (harmadik világ a fejekben) ötletelésekkel szemben. Szintén elgondolkodtató.
|