Főoldal

TV műsor

DVD / Blu-ray

Filmek

Bejelentkezés
E-mail:
Jelszó:
Megjegyezzelek?

Regisztráció Elfelejtett jelszó
Regisztrálj és nyerj DVD-t, vagy mozijegyet!

Keress
filmet személyt

Részletes keresés

DVD / Blu-ray premierek

A Profi *A klasszikus film* *Dupla borítós kiadás és booklet* (Blu-ray)

További DVD premierek

További Blu-ray premierek

Hamarosan a TV-ben

Lesz ez még így se!
- HBO, 07:46

Midway
- Film+, 08:00

Az ördög maga
- Film Café, 08:35

Mindent bele, fiúk!
- Moziverzum, 08:40

Az ügynökség
- Viasat Film, 08:55

Teljes tévéműsor

Szülinaposok

Giancarlo Esposito (66)

Bálint András (81)

Channing Tatum (44)

Jet Li (61)

Nagy Zsolt (48)

Legfrissebb fórumok

Vonalban vagy - Vélemények

További fórumok

Utoljára értékeltétek

Állati mészárlás

Jean Dujardin

Fórum - A futurológiai kongresszus - Vélemények

Ahhoz, hogy hozzá tudj szólni a fórumokhoz, be kell jelentkezned, vagy regisztrálnod itt!

6. Hatodik Lenin (2021-11-08 23:44.20)

Méltatanul aulértékelt mestermunka egy méltatlanul alulértékelt rendező zsenitől (mi más is lehetne, ha egyszer zsidó?). Bár nem volt egyszerű dolga, de Stanislaw Lem fantasztikus írását fantasztikus módon sikerült filmre vinnie.
Jelen korunk felszínességét, sekélyességét gyönyörűen ábrazolja ez a disztópia, ami csak azért nem disztópikus, mert már nem beszélhetünk róla úgy, mint jövőképről.
Méltó helye van az örök kedveneim közt.

5. Delpiero (2021-04-15 09:52.22)

Ilyen az amikor egy filozofikus scifi találkozik a művészettel.
Az egyedi látásmódja és az elképzelései Ari Folmannek pedig nagyon passzol az ilyesfajta mixekhez.
Többrétegű elmélkedés egy elképzelt jövőről, ami egyáltalán nem légből kapott. A jelen pedig ugyanúgy jelen van a történetben társadalomkritika, egyéni harcok és érzelmek szintjén is.
A színészek mind zseniálisak. Robin Wright értelemszerűen előtérben van és talán élete legjobb alakításával hálálja ezt meg. Keitel és Giamatti hibátlan, mint mindig és nagyszerűen aládolgoznak a mellékszerepükkel.
Akit viszont külön is ki kell emelnek az Danny Huston, félelmetes amit itt letesz az asztalra, a jeleneteiben lopja is a showt egy kicsit.
A látványvilág pazar és telis tele van utalással, amit már alattam is említettek és a zene is csak dicsérhető.

Sajnálom, hogy ilyen kevesen ismerik, sokkal többet érdemelne.

4. VAL P (2020-05-29 22:45.51)

A Stanisław Lem évtizedekig sci-fi-párlatokban érlelt koponyájából Pallasz Athénéként kipattant sztori egy egyeseknek utópisztikus, mások számára disztópikus világba kalauzolja a nézőket, ahol mindenkinek egy kardinális kérdésben kell döntést hoznia. Nevezetesen arról, hogy szembenéz az illető önnön kisszerűségével, s minden szennyeződéssel, ami az életéhez elkerülhetetlenül hozzátapadt; vagy egy más tudatállapotba menekül, melyben még a hétfő reggelek hálószobaablakai is a Kánaánra nyílnak, de ahol – miután mindenki annak a bőrébe képzelheti magát, aki épp az eszébe jut – a tényleges emberi kapcsolatok illatát hurrikán semlegesíti, bódító erjedés szagát csempészve helyébe.

Egy csontig megfeneklett karrierű, egykor ünnepelt színésznő szemén, agyán keresztül szembesülünk egy aktuális értelmezésével az „élet tovarobogott mellette” parafrázisnak – míg ő a gyermekeit óvta, nevelte: a lázadó természetű, szókimondó Sarah-t, s a fokozatosan romló hallású, folyamatosan csökkenő látótérrel rendelkező Aaront. Egy reptér melletti hangárt alakítottak át otthonukká, amely mellett Aaron kedvére eregetheti papírsárkányait, megszakítatlanul játszva a tűzzel, hogy esetlegesen szerencsétlenség okozójává avanzsál.
Robin Wright, hősnőnk tálcán kap egy lehetőséget, mely amennyire csábító, épp oly mértékben undorítja is. Egy legeslegutolsó fellépésre kérik fel, minden érzelmét, mozgásának és arcmimikájának teljes repertoárját beszkennelnék. A digitalizálást követően személy szerint egy par excellence „senki” lenne csupán, aki megfosztatott a szereplés minden elképzelhető aspektusától, ám akkora összeg önfeledt tulajdonosának is tudhatná magát egyben, ami könnyen múltbélivé varázsolhatja az előbbiekből adódó skrupulusait, fenntartásait.
Nem hétköznapi definíciója a szabadságnak, az oda vezető útnak a filmbéli: a választási lehetőségek jövőbeni, önkéntes megtagadását értik alatta. Örök fiatalság az ajándékod egy olyan korban, melyben minden elektromos jelet az egyén, a befogadó elméje kalibrál át ízlése, vágyai és tapasztalatai alapján képpé, „valósággá”.
S miközben az alkotók olyan, élénken főleg a tizenéveseket foglalkoztató 😁 kérdéseket feszegetnek, mint hogy a kémiára fókuszáljunk inkább vagy magára a nagybetűsre; a lélekkufárok mélységesen hallgatnak arról mindkét oldalon, hogy a döntésünktől függetlenül alapanyagként tekintenek csupán ránk, az általuk megálmodott turmix egyik összetevőjeként. A legkiváltságosabbakkal ugyan elhitetik, hogy szimbólumok, de csak mert ez is jövedelmezőbb a számukra.
Mindezen (messze nem tökéletesen megkomponált, de azért mégiscsak) gondolatébresztéseken túl egy – a ’Brazil’-tól a 'Kamera által homályosan'-on és az ’Avatar’-on át ’A Birodalom visszavág’-ig – filmes utalásokban dúskáló, sajátos képi világú mozinak látom ’A futurológiai kongresszus’-t.

3. Chris Co (2014-08-16 23:24.49)

Nem rossz film. Nálam közepes.:) Kritika Hollywoodnak, ami talán szerintem nem csak az "álomgyárnak" róható fel, hiszen épp itt, ezen a fórumon is hivatkoztak a színésznő korára és persze általánosságban fontos megjegyezni mindenhol, mindenkivel szemben, aki híresség. Általában meg szoktunk öregedni, sajnos. Előfordul... A hölgyek meg kimondottan örülnek, ha a rég láttalak, jól nézel ki helyett, a menny má, hogy nézel ki aszaltszilva bókot kapják. Elgondolkodtató, hogy közülük is sokan ugyanúgy tolják, mint különböző nemű társaik. Itt külön kitérhetnénk a színészetre is, bár abban is van valami, hogy lényeges szempont, mit követelnek az aktuális trendek. Kritika a gyógyszereken, vegyszereken élő társadalomnak. Megkerülhetetlennek érzem, hogy ne említsem, nem a gyógyszerek, hanem azok nem rendeltetésszerű alkalmazása a legfőbb probléma. Gondolom, sokaknak feltűnt már, minden második, harmadik reklámban bogyók alkalmazását ajánlják a tévénéző figyelmébe. A nézőnek elcsöppen az orra a téli hidegben és rögtön bezabál egy tankerhajónyi meghűlés elleni pirulát. A tudatos rászoktatás tudatos marha nélkül nem működik. A másik véglet, amikor komolyabb egészségügyi problémáról van szó, mely gyógyszeres kezelést igényelne, néhányan viszont inkább leveszik a rontást vagy sámánt hívnak. És végezetül kritika a nemtudomminek, mert, mint társadalomkritika, zseniálisan műkszik, de a disztópikus jövőkép már kevésbé érdekes, sőt semmit nem tartogat azonkívül, hogy az emberek kettéváltak és míg az egyik horda drogozik, a másik nem a cucctól, hanem a léghajóktól lebeg. A kellemes, hangulatos, szép, olykor szomorkás zenei aláfestés, a nagyszerű animációk, a párbeszédekben rejlő tartalom dicséretre méltó. A filmcím, a rendező és a színészek miatt én egy kicsit jobbra számítottam. Kedvelem Lem munkáit és a hawking sorozatban is láttam a virtuális én-ünkről szóló dokumentum részletet vagyis a ledgömb sem lepett meg igazán. Tetszett a film, de sajnos a hatásvadász, érzelmekkel manipuláló, kissé fantáziátlan történet számomra felejthető. Jó lett volna látni legalább egy valamirevaló társadalmat, ha már előkerültek a jelenkorban is észlelhető dilemmák baljós jövőképként. Persze nem vártam mondjuk egy Szép Új Világhoz hasonlatos, részletesebb, tágabb összképet. Elég lett volna annyi, hogy például ahogyan a film indított, a virtuális én előnye és hátránya, annak alkalmazása. A jövőt illetően viszont csak annyit tudunk meg vagy feltételezhetünk, valaki jól megszedhette magát azzal, hogy eladta a kemikáliát. Akik alkalmazták, azok lehettek, akik csak akartak, örömködhettek. A valóság azonban egy lepusztult világ meg néhány Zeppelin. Hogy miért vagy mitől? A lázadó flotta és a drogbárók összecsapása netán? Nem tom, de nem lényeges. A készítők nem tulajdonítottak jelentőséget nékije. Kár.

2. Jorosz5 (2014-07-21 01:01.54)

Csodálatos filmélmény egy tüneményes Wright-tal a főszerepben. Igazad van, nálam is az év filmje, ha nem az évtizedé...

1. Polcok_a_polcon (2014-02-23 09:45.39)

A futurológiai kongresszus után a fejemben élő összes író, forgatókönyvíró és rendező a homlokát csapdossa, hogy "miért nem nekem jutott előbb eszembe?!"
Sokmindent láttunk már mozivásznon, sokfajta feldolgozásban, sokfajta megközelítésben, de ez a film egy új bolygót nyit meg - mint a filmbeli animált világot, ahol már veszélyesen beláthatatlan szabadságban élnek az emberek, de ezért a szabadságért a valósággal fizetnek.

2013 (toronymagasan) legjobb filmje. Nem is tudom, melyik döbbenetesebb: a film, vagy az, hogy ennyire nincs jelen a köztudatban.