Nevetséges volna gyengének titulálni a filmet. Hitelességre törekedtek benne, a szellemek, a nyomozás és a történet mind megállták a helyüket. A bajom a karakterekkel és a lezárás milyenségével van. Összecsapták. A főhősnő nem egyszerűen seggfej, hanem az egész asszony egy merő segg! Semmi nem érződik az egymás közti személyes konfliktusokból. A karakterek közül egyértelműen a férj csapata tud értelmesen és józanul viszonyulnak a helyzethez. A szkeptikusok kevésbé normálisak, némelyik beszólásukon pedig komolyan mondom, baseball-ütőt kívántam a kezembe! A seggfej feleség mentségére legyen mondva, hogy anyja vallomásánál nagynehezen rááll, hogy felsőbb régióban küzdjön. Az ügyvédkísértet elűzésében csak a médiumnő és a szellemlányok munkájában nem érződött semmi mesterkéltség. A szeánszban nem volt "elalélt pincsikutya"-lelkiség. Továbbá: egyedi az alkotás abban, hogy horrorlétére egyik élő szereplő se hal meg a végére, noha érezni, hogy veszélyben vannak. Viszont elbagatellizálták például, hogyan kapják a megbízatásukat, ahogy megnyílik a végén egy hasadék "a Pokolba", a kiszabadulás utáni szóváltások elcsépeltek és meghazudtolják a karaktereket. A film erőssége végső soron maga a szellemekkel foglalkozás bemutatása, amely modern észjárású, CGI-tól mentes és realisztikus: valódi hangulat uralja a film belsejét. A széleit nem. A konfliktus beállítása és feltárása tényszerűnek érződik, és mégis: a szellem- és élőszereplők iránti szimpátiát némiképp megcsapolja az egésznek a kikerekítetlensége, plusz hogy a gonosz ügyvédkísértet sose hat hitelesnek, amikor épp nem a médiumban van. A börtönigazgatóról nem is beszélve. Némi jóindulattal megadom a négy csillagot, mert hiába hibái, az egyik legokosabb szellemekről szóló film, amihez eddig szerencsém volt.
Ja, és egy javaslat: tekerjétek át a feleség és a férj szóváltásait a szeánszig.
|
