Sötét, lehangoló, szomorkás, ám ezek mellett nagyon megható, szívhezszóló és költői - egy bármikor nézhető legendás film. Greame Revell zenéje pedig...nagyon mélyen ülő húrokat képes megpendíteni az emberben...tökéletesen eltalált munka.

A velencei kurtizán - Vélemények

2014-10-10 21:00.44

Tényleg nem szép nő. Hanem gyönyörű.
Ám magát a filmet jobbára tipikusan csajos rózsaszín szirupnak találtam. Lehetett volna komolyabb, velősebb. A verselős versengésből néhány szöveg nagy volt, jónéhány meg nem... Rufus Sewell pedig inkább rosszfiúnak jó.

Kerry Washington - Vélemények

2014-10-05 01:37.17

Nagyon szép fekete nő, gyönyörű ajkakkal.

Tia Carrere - Vélemények

2014-10-05 01:35.10

Nem egy nagy színésznő, viszont a külleme...az igazi egzotikus bombázó! Főleg az olyan filmekben, mint a Két tűz között, vagy a Kull a hódító. De, mint női Indiana Jones-utánzat sem volt rossz maca.

Csillagkapu (1994) - Vélemények

2014-09-16 21:51.54

Egyébként amiből én többet "elviseltem" volna, azok a "Sokat fejlődtetek az atom felhasználásában"-hoz hasonló pillanatok. Néhány hasonló vélemény Ratól rólunk, a mi "fajtánkról". Vagy néhány kép, ahogy Daniel könyveit lapozgatja, véleményezi... Kedvelem az olyan filmes pillanatokat, mikor kritikát mondanak az emberiségről (pl megint csak a T2: "a véretekben van az önpusztítás")

2014-09-15 22:42.32

Az emberei szerintem sima halandó testőrök voltak. A maga köré gyűjtött gyerekekből nevelhette őket, újra és újra.
A filmben elhangzik, hogy valószínűleg Ra egész fajtája kihalt, és ő "azért kutatta át a galaxisokat, hogy becsaphassa a halált. A teste gyönge volt és rothadó. Rátalált egy élettel teli bolygóra, ahol találkozott egy primitív fajjal - az emberrel - amelyen minden tudásával és hatalmával uralkodhatott"
Én annak idején azért elnézegettem a sorozatot, de egy idő után minden széria kifullad.

Rob Roy (1995) - Vélemények

2014-09-15 22:32.56

Igen kérem, ez még mindig egy nagyon jó film!
Azok a tájak...,és a zenéjét sem mondanám rossznak. Ám igazán naggyá az alakítások emelik: minden jelentősebb szereplő jól teljesít. Neeson egy nagyon szeretni és tisztelni való figurát játszik - jobban nem is állhatna neki. Lange méltó párja, egy okos, szerető, nagyszerű feleség. A legemlékezetesebb karakter természetesen Tim Roth kardvirtuóz szemétládája - hálásabb szerep valóban, de mintha rászabták volna. Mindenképp meg kell még említeni John Hurt Montrose márkiját...szintén zseniális nüanszok jellemezték. Nagyon szerethető alkotás, melyet valószínűleg nem véletlenül tűzött műsorra az m1 a skót függetlenségi népszavazás idejére...vagy csak a sors iróniája?:) Mindegy. A lényeg: mindig jó újranézni egy rég látott kedvencet.

Csillagkapu (1994) - Vélemények

2014-09-15 22:16.29

"Gyarmatosítók"? Nem tudom, hogy most Ra-ra, vagy a munkásaira gondoltál, szerintem ezeket a szálakat kellően elvarrják a filmben - a barlang rajzaiból minden világossá válik.
Terveztek folytatást egyébként, de végül csak a sorozat maradt, melyben azért alaposan kihasználták ezt a "tágíthatóságot" - csak ugye mindössze egy sorozat szintjén...

Az utolsó mohikán (1992) - Vélemények

2014-09-13 23:36.39

Hm, mondjuk inkább úgy, hogy a világ egyik legjobb kaland-filmje. Ez biztos hogy vitathatatlan.

Zápor - Vélemények

2014-09-13 23:28.36

Tsz-világ, földmunka, jószág, elvinni a tejet a csarnokba...ismerős miliő, ezért is tetszett nagyon a film. A románccal sem volt bajom, Bessenyei hiteles, Bara Margit pedig itt is gyönyörüszép volt. Kellemes kis régiség.

Kispályás szerelem - Vélemények

2014-09-13 23:21.19

Érdektelen közepes, mely egyszer bőven elég. Zeta viszont még mindig jó milf, főleg ilyen dögös sminkkel...

Forma 1

2014-09-13 23:16.55

No, akik fanyalogtak az évek óta tartó RB dominancia miatt, azok idén megkapták. A sok szabályváltoztatás a Mercedest "tette" Red Bullá. De legalább a két pilótájuk lassan késhegyre menő párharca visz némi izgalmat ebbe a "Mercedes-bajnokságba".
Mert egyébként számomra nagyon lehangoló régi kedvencem, Kimi Raikkonen kínlódását nézni. Minek kellett a Ferkához mennie? Az Alonso csapata. Pedig tavaly meg tavalyelőtt olyan jól ment a Lotussal. Sajnos ez minden idénye közül a legpocsékabb, még a 2004-est, és a 2009-est is alulmúlja - áhh, nem is kicsit.
Haj, ezért innen nagyon jóleső nosztalgia visszaemlékezni a remek 2003as és 2005ös évekre, az a suzukai verseny, mikor a 17. helyről nyert, körbeautózva mindenkin, vagy vb-s évének diadalai...hm régi szép idők.
Remélem, nem ebben a mélységben fejezi be. Nagyon halovány a remény, hogy jövőre javul a helyzet.
Mégis - Kimi és a Ferka nyilvánvaló problémái ellenére - úgy ülök le minden verseny elé - "Na, hátha most jól fog neki menni"...

Csillagkapu (1994) - Vélemények

2014-09-13 22:56.40

A látványvilágára értettem leginkább. Abszolút nem hat elavultnak, nem kezdte ki az idő vasfoga - ahogy pl a T2-t sem. Ezért tartom őket időtlen klasszikusoknak.

2014-09-12 22:09.38

Már 20 év telt el készítése óta, de továbbra is minden idők egyik legeredetibb, legnagyobb scifi-kalandfilmjének számít. A rendkívül érdekes és izgalmas történet, valamint az ötletes technikai megoldásokat és zseniálisan megálmodott maszkokat felvonultató egyedi látványvilág mit sem vesztett erejéből. Itt igazi tömegjelenetek vannak, a csillagkapun való átutazás megjelenítése pedig felejthetetlen képsor, mely azonnal a retinába ég. David Arnold régi kaland-filmzenék előtt is tisztelgő, Ra jeleneteinél már majdhogynem operai magasságokban szárnyaló grandiózus muzsikája pedig igazi mestermunka (–a nyitány, valamint a vége főcímmel felcsendülő tétel valami eszméletlen!) A tökéletes szórakozás iskolapéldája; Emmerich és Russell egyik legjobb, legmaradandóbb értékű filmje.

Bara Margit - Vélemények

2014-09-12 22:06.41

Nagyon szép nő volt.

Volt egyszer egy vadnyugat - Vélemények

2014-08-14 00:39.21

Egy vadnyugati poros vasútállomáson három marcona képű alak várakozik. Az idő lassan telik, az állomás háborítatlan csöndjét csak egy szélkerék nyikorgása töri meg. Az egyik férfi egy léggyel játszik – vagy fordítva, míg a másik puskáját tölti meg, majd a kalapjára csöpögő víz hangját hallgatja. Aztán fülsiketítő füttyszóval megérkezik a vonat, és a három felélénkülő fickó, - akikről közben azért nyilvánvalóvá válik, hogy gyilkosok, és áldozatukra válnak – árgus szemekkel vizslatja, leszáll-e valaki a szerelvényről. Úgy tűnik, nem jött, akire vártak, s már hátat fordítva épp távozni készülnének, mikor a levegőt egyedi és baljóslatú harmonikaszó hasítja végig…
Ezzel a felejthetetlen nyitánnyal, a filmtörténet leghosszabb főcímével veszi kezdetét a „Westernek Királya”-címre nagyon nagy eséllyel pályázó filmcsoda, az 1968-ban mozikba kerülő Volt egyszer egy Vadnyugat.
Rendezője nem más, mint a legendás Sergio Leone, aki Dollár-trilógiájával megújította a western műfaját. Ezek záró darabja, az 1966-os A jó, a rossz és a csúf után az olasz rendező már nem akart több westernt forgatni, ekkor már másik kedvenc témája, az 1920-30-as évek amerikai bandaháborúival szeretett volna foglalkozni. Ám a közönség és a producerek még nem voltak kíváncsiak a Volt egyszer egy Amerikára, s a sikert sikerre halmozó direktortól természetesen egy újabb nagy volumenű spagetti-westernt akartak, így végül Leone beadta a derekát.
A forgatást megelőzően a rendező nagyon alapos kutatómunkát végzett, saját stílusa mellett igyekezett a műfaj minden jellegzetességét megjeleníteni filmjében. Az Egy maréknyi dollárért-ot még ötvenezer dollárból forgatta, A jó, a rossz és a csúfot kb. ötször annyiból, míg a Vadnyugatnál már kb. három millából gazdálkodhatott. Maga Flagstone ragyogóan és hihetően kiépített városa, és a többi díszlet gazdagsága, a statiszták sokasága jól érzékelteti ezt. Ám, így is volt számos érdekes ötlete, mely nem feltétlen a pénzhiány miatt, de nem valósult meg: pl. a nyitányt először A jó, a rossz és a csúf három főhősével akarta felvenni – ők lettek volna a három killer. (Hm…nagy lett volna, bár én inkább Eastwood és Tuco helyett Gian Maria Volontét, meg még egy korábbi, valóban negatív figurát tettem volna be Angel Eyes mellé)
A film sztoriját Leone végül Bernardo Bertoluccival és Dario Argentoval közösen írta meg, ám ezt a szkriptet később, már a forgatás alatt rövidebbre kellett szabatnia régi munkatársával; Sergio Donatival, mivel e nélkül a mű játékideje 4-5 órás lett volna. Ennek az „átszabásnak” azonban már felvett részek is áldozatul estek: pl. volt egy jelenet, amikor Harmonikát megverik a seriff emberei – később ezért látható rajta sebhely, mielőtt Jill-t kiküldi a kúthoz.
A történet hasonlít Leone korábbi filmjeihez. Az ő vadnyugata kiábrándítóan mítoszromboló: egy földhözragadt, cinikus és erőszakos világ, ahol a jó és rossz közötti határ elmosódik, a karaktereket főleg a pénzéhség és a bosszúszomj mozgatja. Utóbbi a Vadnyugatban központi szerepet kapott.
A sztori ugyanis a nyitányban megjelenő harmonikás figurája köré épül, aki egy bizonyos Franket keres, s csak fokozatosan derül ki a film folyamán, hogy régről elszámolni valója van vele; meg akarja ölni. Roppant gyorskezű, viszont nagyon megfontolt, nyugodt, hallgatag férfi, akinek még a nevét sem tudjuk meg. Ha az elején nem kapná be azt a golyót, akár azt is hihetnénk, valamiféle szellem, aki egyfajta nemezisként jött el Frankért. Azért a gonosztevő fickóért, aki most is pénzért gyilkol, vagy gyilkoltat meg tucatnyi emberével olyanokat, akiknek földjei az épülő vasútvonal tulajának útjában vannak, és nem lehet őket „megvenni”.
Nagy újdonság a korábbiakhoz képest a női főszereplő, mivel eddig Leone női karakterei nagyrészt csak statisztáló kurvák vagy csacska háttérfigurák voltak. Ám az itt színre lépő Jill McBain abszolút központi alak, aki egykori prostituáltból igazi Madonnává alakul át, és egy olyan színésznő a megszemélyesítője, aki tökéletesebbnél is tökéletesebb választás volt erre a szerepre. A csodálatos Claudia Cardináléról van szó, akihez hasonló gyönyörű nőt férfiszem nem sokat láthatott a filmvásznon. Fantasztikus testalkat; kecses derék, formás mellek, nagy, de nem buta és üres, hanem értelmet sugárzó gyönyörű szemek, érzéki ajkak, szépséges hajkorona – szóval az igazi nagybetűs NŐ eszméletlen kisugárzással. De végtelenbe szökő dicshimnuszom helyett inkább idézem Cheyenne-t és Harmonikát: „Maga nem is tudja Jill, milyen boldogsággal tölt el egy férfit egy ilyen gyönyörű nő. Csak a látványa” „Cheyenne-nek igaza van, maga valóban rendkívüli nő”
A színészek kiválasztását illetően azonban nem csak Claudia miatt kell méltatni az alkotókat. A rendezőre már ezek előtt is jellemző volt a roppant ügyes casting, olyan arcok kiválasztása, melyek már önmagukban, első pillantásra megjelenítik az adott karaktert.
Harmonika szerepében azt a Charles Bronsont láthatjuk, aki ezzel a szereppel lépett végleg a sztárok sorába. Leone már korábban együtt akart dolgozni vele, nagyon tetszett neki a barázdált arcából áradó higgadtság és sejtelmes, szúrós pillantása. Máig ezzel a szerepével azonosítják a legtöbben, s egyszersmind ezt tartják legjobb alakításának is.
Frank, a kíméletlen bérgyilkos eljátszása egy olyan színész nevéhez fűződik, aki addig csakis pozitív karakterek bőrébe bújt, és arcát a jóság és erény fogalmaival kapcsolta össze a publikum. A legendás Henry Fondáról van szó, akiben Leone remekül meglátta azt a ridegséget, melyet Frank rosszfiú-alakjához keresett. Már a Pár dollárral többértben szerepet szánt neki a rendező – a fejvadász Mortimer ezredest – de Fonda visszautasította a felkérést, és először a Vadnyugat kapcsán is ez történt. Aztán látva Leone filmjeinek maratoni hosszúságú vetítési idejét – vagyis a vitathatatlan sikert, és meghallgatva barátja, Eli Wallach bíztató szavait, továbbá érezve magában a vonzódást a kihívást iránt, hogy végre egy nem akármilyen elvetemült gazfickót játszhat el, végül is elvállalta a szerepet. A filmet elnézve nagyon jó döntést hozott, neki is ez az egyik leghíresebb és legjobb alakítása – a kissrác lelövése előtti blazírt köpést és arckifejezést azt hiszem, aki látta, sosem feledi. De hasonló a helyzet a rohadék vigyorral, mikor a flashback-ben a fiatal Harmonika szájába nyomja a hangszert, vagy mikor pisztolyát gonosz mosollyal inkább elteszi, és hagyja a pocsolyában mászó Mortont kiszenvedni. Magyar hangja pedig az a Sinkovics Imre volt, aki itt is egy hibátlan, nagyon átélt szinkront hagyott az utókorra.
A mozi negyedik fontos figurája a bűnöző Cheyenne karaktere, a brit színpadi színész, Jason Robards alakításában. Ő képviseli a kevéske humort az egyébként eléggé komoly történetben, és szemmel láthatóan lubickol szerepében. Egy jólelkű zsiványt formál meg, kiben lakozik becsületesség is. Vonzódik Jillhez, de mindvégig tisztelettel bánik ezzel a csodálatos nővel.

2014-08-14 00:38.32

S van még egy szintén nagyon fontos „szereplő”, méghozzá Ennio Morricone zseniális filmzenéje. Mert itt bizony a zene a képpel és szöveggel egyenértékű, sőt…Leone olyasmit is mondott; egy jó film 40%-a zene. A főbb tételeket a szerző még a forgatás megkezdése előtt megírta, s a rendező később ezeket a felvételek közben le is játszatta – Jillnek a kiirtott McBain családhoz való megérkezésekor állítólag többen sírva fakadtak a zene hallatán…
Morricone mester ehhez a mozihoz nem írt olyan sokrétű és pattogó muzsikákat, mint a Dollár-filmekhez. Itt nincs füttyszavas főcímzene, a rekordhosszúságú nyitójelenetben csak különböző fura hangok, zajok szolgáltatják a „zenét” – pl a szélkerék nyikorgása vagy a légy zümmögése. A négy főszereplő valamint a vasúttulaj Morton külön témát kapott, a többi dallam nagyjából ezeknek variációi. Jill zenéje alapjában véve egy elég szomorú tétel, de legalább olyan szép, mint maga a nő. A film második legismertebb dallama, Cheyenne-ével kb egyformán, mely füttyszavas, csibészes hangzásával kiválóan passzol ehhez a szimpatikus lókötő figurához.
S hát akkor melyik a legismertebb zene a Volt egyszer egy Vadnyugatból? Hát persze, hogy Bronson témája, a ’Man with Harmonica’! Először csak a harmonika-szólót halljuk, majd a McBain család lemészárlásánál bontakozik ki teljes terjedelmében. A harmonika dallama nagyon nyugtalanító, érezni benne a halált, ezt fokozza a kíméletlen bosszút sugalló basszusgitár belépése, majd a vonósokkal és kórussal az egész átvált egy fatalisztikus hősies zenébe – igen, ez a zene majdhogynem magában elmondja Harmonika érzelmeit, hosszú éveken át érlelt bosszúját, a végső leszámolás jogosságát, Frank lassan beteljesülő végzetét. A filmzene-történet egyik leghatásosabb, és a legendás zeneszerző egyik legnagyobb műve ez a tétel. Hatalmas kedvencem.
Tonino Delli Colli operatőri ténykedését szintén csak szuperlatívuszokban lehet leírni; remek beállításai vannak, az arcokat közelről veszi, minden apró rezdülés jól látható. A helyszíneket tekintve a spanyol Almería mellett itt már a híres utah-i Monument Valley-ben is vettek fel jeleneteket, amivel a rendező a régi John Ford-mozik előtt akart tisztelegni. Ilyen utalások a régi klasszikusokra egyébként számos helyen találhatók a műben, pl. a nyitójelenetben látható „legyes” és „vízcseppes” rosszfiú régi westernfilm-alakok.
Maga Leone haláltáncként jellemezte filmjét, „melyben Claudiát kivéve mindenki biztos benne, hogy nem ér célba élve”. Azonban, bizonyos szempontból az egész film egy haláltánc. Méghozzá egy műfaj haláltánca. Ugyanis az egészet átjárja egy szomorkás, elégikus hangulat: egy világ elmúlásának lehetünk tanúi. A vasút benyomulása a régi vadnyugatra önmagában jelképezi ezt, de érdemes figyelni Flagstone városát is: több épület már téglából van. Eleve a film eredeti olasz címe – C’era una volta il West – pontos fordítsa inkább a ’Valaha rég, volt egyszer egy Vadnyugat’. A végső leszámolás előtti párbeszéd során lényegében erről beszél Harmonika és Frank is: az ő „fajtájuk” kihalóban van, jön az „új ember”, jönnek az újabb „mortonok” és kiirtják.
S ha már a végső leszámolásnál tartunk:
Egyértelműen a film csúcspontja, bár némileg furcsa, Frank mért nem lövi le rögtön a fegyvertelen Harmonikát, hanem inkább szabályos párbajt vív vele. Eddig nem ismertük erről a lovagias oldaláról – vagy valahol mégis tiszteli ellenfelét, aki oly sokat tud róla, s emellett szintén az „ősi fajhoz” sorolja magát? Felállnak egymással szemben, a Jó fehérben, a Rossz feketében, közben szól Morricone zsigerig hatoló legendás zenéje…és csak itt derül fény arra, pontosan miért akarja Harmonika megölni Franket. S azt is csak az utolsó pillanatban tudatja vele, hogy kivel állt mindvégig szemben, szavak nélkül, mindössze egyetlen olyan mozdulattal, amit Frank nem érthet félre – úgy vélem, ez az egész jelenet lazán a filmtörténet legemlékezetesebbjei közé sorolható.
Aztán Harmonika otthagyja Jillt. Aki szemmel láthatóan nem közömbös iránta. Egyik felem mindig méltatlankodik ennél a jelenetnél – „Ugyan hogy lehet otthagyni egy ilyen nagyszerű nőt??” – ám aztán ha jobban belegondolok, abszolút meg is lehet érteni. Cheyenne szavaiban nagyon nagy igazság van; ezt a férfit hosszú időn át csak a bosszúvágy éltette, ki tudja mennyit gyakorolt, hogy felülmúlja Franket gyorsaságban, hogy bosszút állhasson az őt ért kegyetlen sérelemért, bátyja haláláért. Nehéz lehet ezek után átállni, új, igazi életet kezdeni…bár egy ilyen nő mellett…na hagyjuk:) Cheyenne is vele tart, de csak később derül ki, miért: nem akarta, hogy Jill végignézze halálát – ezt a részt egyébként az amerikai kópiából kivágták. A végső képen a távozó Harmonikát az „ősi fajt” látjuk barátja tetemével, míg a háttérben az épülő új világot a vasúttal és az erős Nővel.
Sergio Leone lenyűgöző végzetdrámája Európában azonnal óriási siker lett, divatot teremtett, s rögtön helyet vívott ki magának a műfaj klasszikusai között. A tengerentúlon kezdetben nem volt siker; sokan támadták szomorúbb hangvétele és lassúsága miatt. Kb. egy évtized kellett hozzá, hogy igazán felismerjék értékeit és elfogadják – ma már náluk is a legnagyobb westernek közé tartozik, amiket valaha készítettek.
Lassan elbeszélt cselekmény? Ez igaz, de mégsincs üresjárat, sőt, a két és félórás játékidő egy pillára elszalad. Szomorkás? Ebben is van igazság – főleg ha a nagy rivális A jó, a rossz és a csúffal vetjük össze – bár én azt inkább western-vígjátéknak tekintem. Ám ez az elégikus hangvétel szerintem erénye a filmnek, patinássá teszi. Valójában a készítése óta eltelt idő tesz a legjobban igazságot: az elmúlt évtizedekben nem kevesen másolták megoldásait vagy idézték fel tiszteletből egyes képeit, mindenki elismerően nyilatkozik róla, sokan – nézők és kritikusok tömkelege – a legjobb westernnek tartják.
Olyan halhatatlan klasszikussá nemesedett, melyen nem fog az idő. A műfaj nagy ívű összegzése, gyászbeszéde s egyben pazar dicsőítése, végső tökéletes remekműve, melyet mindig jóleső érzés elővenni és csodálni. Hogy egy kritikust idézzek: „A Volt egyszer egy Vadnyugat a filmkészítés ’kegyelmi állapotában’ fogant, szinte minden ízében tökéletes alkotás, mely a szó legnemesebb értelmében gyönyörködtet”

Kémek a sasfészekben - Vélemények

2014-08-14 00:24.35

’Where Eagles Dare’
Ebben a műfajban kamaszkorom egyik legnagyobb filmes élménye volt ez a ’68-as mozi. Emlékszem, milyen nagy hatással volt rám, nagyon tetszett. S azóta is, akárhányszor megnézem, újra és újra le kell vonnom a nyilvánvaló következtetést: Brian G. Hutton rendező – aki két évvel később a jóval lightosabb, de szintén überkirály Kelly hőseit is összehozta nekünk – a világháborús filmek egyik legjobbját alkotta meg a Kémek a Sasfészekben-nel.
Alistair MacLean, kinek nevéhez e témakörben számos bestseller fűződik (pl Navarone ágyúi) kiváló regényéből saját maga írta meg a forgatókönyvet – amely egy nagyon átgondolt, csavaros és izgalmas kémtörténetet rejt.
Főszerepben két igazi legenda; az ez idő tájt már szupersztárnak számító Richard Burton, és az amerikai karrierjét ezekben az években beindító Clint Eastwood. Teljesítményüket tekintve abszolút nem túlzó kijelenteni, hogy csúcsformában küzdik végig a mozit. Sokan inkább Eastwood neve mellett jegyzik ezt az alkotást, s bár el kell ismerni, valóban fiatal kori legjobbjai közé tartozik, de mégis, itt az igazi ász a rendkívül agyafúrt szuperkémként minden részletre figyelő, s csapatát minden nehézségen átvezető Dick Burton Smith őrnagya. Hűvös profizmusa nagyon meggyőző. Ő az agy – érdemes megfigyelni; szinte senkit se lő le – míg Schaffer hadnagy (Clint) a kéz, mely viszont szinte minden fritzet nagyobb erőfeszítés nélkül likvidál, amelyik az útjába kerül.
A film első fele elég feszült, ugyanis a furcsa halálesetek miatt egy darabig a csapaton belül mindenki gyanúsnak tűnik. Aztán az erődben történő nagy találkozáskor duplán, majdhogynem triplán csavarodik a történet, amikor is egy nem akármilyen kiselőadás keretében megismerhetjük a britek mesteri tervét, mely valójában egészen különbözik attól, amit a mozi elején hallottunk. S még ezek után sem lehetünk biztosak abban, ki kicsoda, s kivel van…
Ami pedig ezután jön, arra minden néző csakis elismerően csettinthet: mivel a Schloss Adlerből történő kijutásról és az azt követő üldözésről nyugodt szívvel elmondhatjuk, a háborús filmek történetének egyik legizgalmasabb háromnegyed óráját nézhetjük végig. Hőseink menekülését heves géppuskaropogás és látványos robbanások tömkelege kíséri; a németek hullanak, mint a legyek, de jó szokásukhoz híven most sem adják fel, s csak a reptéren tudják őket levakarni, hogy aztán az utolsó, repülőgépes jelenet is tartogasson egy végső meglepetést…
A készítők még a mai kor mércéjével mérve is elképesztő és hiteles látványvilágot teremtettek, s a tökéletesnél is tökéletesebb akciójeleneteket forgattak: a hajmeresztő magasságban zajló felvonós közelharc képei és a lenyűgözően megkomponált buszos üldözés ilyen téren megkérdőjelezhetetlen etalonok.
Szóval, nincs igazán semmi, amiért el lehetne marasztalni a Kémek a Sasfészekbent – itt még Clint hihetetlen számokat produkáló náci-irtása is működik, mondjuk azért talán a hitelesség kedvéért egy karlövést bekaphatott volna…:)
Feszültség, látvány, izgalom, akció, izgalom, akció…és így tovább, nincs olyan, hogy ’üresjárat’ – nagy volumenű klasszikus ez a fentebb sorolt erények mellett még két gyönyörű kémnővel és Ron Goodwin óriási, nagyszerű hangulatot teremtő filmzenéjével.
Hibátlan, bármikor nézhető alap-kategóriás háborús film.

Darwin-díj - Halni tudni kell - Vélemények

2014-07-19 23:36.55

Nézhető kis film, egész érdekes témával, amiből talán többet is ki lehetett volna hozni, de összességében nem volt rossz. Winona drága pedig nagyon tetszett ezzel a frizurával (is) - igazából miatta adom a negyedik csillagot.

Hamlet (1990) - Vélemények

2014-07-15 01:00.24

Nem sok feldolgozását láttam eddig az örökbecsű, legendás darabnak, de ez a film nagyon tetszik. Zeffirelli abszolút hozzáértőn, jó érzékkel nyúl a történethez. A környezet megteremtése roppant hatásos, a szereplők játéka meggyőző - Gibson itt bizonyította végleg, hogy sokkal több mint egy szimpla akcióhős: szerintem remekel Hamlet szerepében. Nagyszerű feldolgozás.

Nincs bocsánat (1992) - Vélemények

2014-07-15 00:49.35

Á, én inkább csak alaposnak mondanám, mivel nincs nagyon írói vénám, stílusom, csak kiírom a gondolataimat, főleg a kedvenceimről. De van itt vagy féltucatnyi ember, aki valóban tud gyönyörű dolgokat írni.
De azért köszi, régi kedvencem ez a mozi:)

2014-07-14 23:43.05

A legendás színész-rendező végső búcsúja az őt híressé tevő western műfajától. Ám ebben a darabban hiába keressük a régi filmek hősies felütését face to face pisztolypárbajokkal pattogós zenére gitárral és trombitaszóval. Nem, itt nincs egyértelmű határ jó és rossz között, nincsenek igazi hősök vagy antihősök, Eastwood teljesen deheroizálja ezt a világot. Persze ez a szemlélet már jelen volt Leone örökbecsű spagetti-westernjeiben is, de az egykori Szőke még ennél is tovább megy, tulajdonképp egy korábbi munkája, a Fakó lovas kesernyés hangulatát, realizmusát viszi tovább.
A film elején disznószarban csúszó-mászó, kétgyerekes, megözvegyült és kiöregedett William Munny-ról nem éppen egy vadnyugati pisztolyhős és bandita jut az ember eszébe. Mint kiderül, nem igazán megy neki a gazdálkodás, szűkös a megélhetés, de a láthatáron felbukkanó és hozzá érkező „Scoefield kölyök” munkát ajánl neki. Olyan munkát, melyhez régi, 11 éve hátrahagyott énjére lenne szüksége. Ugyanis egykori feleségének hála rég letette a fegyvert és a piát, felhagyott a bűnözéssel.
Csakhogy a szükség nagyúr, s bár „hősünknek” a célzással már komoly gondjai vannak, és szintén kiöregedett lovára is eléggé nehezen tud felmászni, de végül csak beszáll a „balhéba”. Kettejükhöz még bevonja harmadiknak egy régi, szintén megállapodott életet élő társát, akit a mindig meggyőző Morgan Freeman alakít. Így indulnak el teljesíteni az ezer dolláros megbízást, ami nem más, mint bosszút állni egy késsel összeszabdalt arcú kurváért.
Nem túl nemes, ugye? A helyi seriff (Gene Hackman briliáns, Oscar-Díjas alakítása) nem igazán tesz semmit, mindössze néhány lovas „pénzbírságra” ítéli az elkövető cowboy-t és a társát. A prostituált „munkatársai” kevesellve a büntetetés mértékét, pénzt gyűjtenek bérgyilkosokra…itt jönnek ugye a képbe Munnyék.
A helyzetből következik azonnal a kérdés: ha egy ember életét tönkre teszik, az megéri másik két élet elvételét? Főleg úgy, hogy a második cowboy nem ártott semmit a nőnek, még igyekezett is lefogni vagdalkozó társát, valamint úgy, hogy ezt a bosszúhadjáratot a sértett nem is igazán akarta…
Jogos-e, jogos lehet-e bármikor az önbíráskodás, ha a törvény őre és képviselője elégtelen büntetést szab ki, minden bírósági eljárás nélkül? S megéri ebbe az ügybe másokat is belerángatni és veszélybe sodorni a kecsegtető vérdíj által? De lehet-e egyáltalán az ilyeneket sajnálni, mint a Richard Harris által játszott Angol Bob bérgyilkos figurája, aki, mint kiderül róla, élvezettel gyilkolászik, s pénzért lődöz kínai munkásokat?
Válaszolhatnánk mindre, hogy nem, vagy megtehetnénk főbűnösnek Little Bill seriffet, aki nem csukta le azonnal és nem küldte bíróság elé a bűnöst. De akkor itt illik megjegyezni azt, hogy abban az időben még annyiba se vették a prostikat, mint manapság, nem volt szakszervezetük, a köz szemében alantas, megvetett páriák voltak, s vehetjük úgy, hogy a seriff valahol csak a közvélekedés jegyében járt el. De ez sosem ilyen egyszerű: a kezeletlen sérelem haragot teremt, bosszú bosszút követ, vér vért fakaszt…és az események végül odáig fajulnak, hogy William Munny is visszavedlik régi önmagává, s főleg személyes bosszúja jegyében a poklot hozza a városkára.
Nem mondhatni, hogy sosem látott, eredeti panelekből építkező western-sztorival állunk szemben, ám a rendkívül realista és deheroizáló bemutatás, a remekül felépített és eljátszott karakterek, a lassú, keserű hangulatú, de mégis érdekes rendezés, valamint a komoly erkölcsi kérdések, miket a mű felvet…nos igencsak nagyszerű filmmé avatják az Unforgivent.
Egyébként amit szösszenetem elején írtam, ti. hogy itt nincsenek hősök és antihősök, az nem teljesen igaz. Mert az események alakulásával és a szereplők ezekből következő reakcióival fokozatosan kialakulnak a vékonyka „határvonalak” jó és rossz, vagyis inkább jobb és rosszabb között.
Bill Munny múltjából például mindvégig csupa rosszat, a végjátékban pedig kimondottan rettenetes súlyú bűntetteket tudhatunk meg, mégis érdekes módon alakja egyre pozitívabbá válik. Mivel egy jó útra tért embernek ismertük meg, aki megbánta bűneit, szégyelli korábbi önmagát. Ezt a képet a végső kocsmai leszámolásnál kifejezetten félelmet keltő aurája, metsző tekintete, – Eastwood nagyszerű volt! – a korábbi szánalmas viselkedésével homlokegyenest ellentétes kőkemény fellépése és kíméletlen, de úgy vélem minden néző által jogosnak ítélt bosszúja kegyetlenül meggyilkolt barátjáért sem halványítja el bennünk.
Ezzel szemben Little Bill figurája a túlkapásai és kegyetlenkedései miatt egyre sötétebb lesz, nem hiszem hogy sokan sajnálták, mikor Munny szétlőtte arcát. Bár egy végső fricskát még odaszúr: „Nem érdemeltem ezt!” – tovább árnyalva a mozi erkölcsi dilemmáit.
Megemlíteném még a szép fotózást, és Lennie Niehaus kellemesen simogató egyszerű zenéjét, mely jól hangsúlyozza azt a fájdalmat és nosztalgikus érzést az elmúlt régi szép időkről, ami az egész filmet átjárja – erre legjobb példa az a rész, mikor a két öreg lovagol a tájban, hogy utolérjék a kölyköt.
Kiváló alkotás ez, mely lényegében egy legendás figura szomorkás búcsúja, végső tisztelgése egy sokak által teljesen elavultnak ítélt műfajtól – nem véletlen ajánlja művét a stáblistán Don Siegel és Sergio Leone emlékének.
A mű erényeit az Akadémia is elismerte; Eastwood és alkotógárdája 4 Oscarral távozhatott a gáláról, és a film még számos más egyéb díjban is részesült. Sokan a Farkasokkal táncolóval együtt a Nincs bocsánatot tartják az utolsó igazi nagy westernfilmnek. Ezt én sem tudom vitatni, a film elkészülte, vagyis 1992 óta nem készült ilyen magas színvonalú western.

A midwayi csata - Vélemények

2014-07-14 23:04.02

Kellemes háborús film, bár klasszikusnak nem nevezném, de nincs nagyon messze ettől. Mindenképp meg kell dícsérni a valósághűségre törekvés, és az egykori ellenség démonizálásának teljes kerülése miatt - sőt, a japán admirálisok mint tiszteletre méltó, nagy szaktudású stratégákként jelennek meg, ahogy A híres tengeri összecsapás pedig valóban ilyen kevésen múlt, az amerikaiak nem kis szerencsével annyi idő alatt, míg egy tojás lefő, megfordították a csendes-óceáni háború menetét.

X-akták - Hinni akarok - Vélemények

2014-07-14 22:45.32

Ennyi? Tényleg mindössze ennyi tellett az alkotóktól?? Semmi összeesküvés a háttérben, se ufók, semmi ütős fordulat? Ez a vontatott és unalmas folytatás nyomába se ér az első filmnek, de a sorozat is sokkal különb epizódokat termelt ki. Ritka nagy csalódás.

A holnap határa - Vélemények

2014-06-27 23:38.35

Nem volt rossz. Élvezetes és izgalmas scifi, melyben Tom igazán kitesz magáért. Blunt kisasszony eddig nem játszott ilyen kemény csajt - hm, nem áll rosszul neki...:)

Halálos nyugalom - Vélemények

2014-06-13 00:09.50

Remek, hangulatos thriller, sokszor láttam már. Phillip Noyce /Férfias játékok, Az angyal, Salt ügynök/ jó érzékkel teremt feszültséget, és nagyszerű színészek dolgoznak a keze alá - itt bizony Billy Zane-re sem lehet panasz. Greame Revell pedig ide is kiváló thriller-zenét komponált. Ütős szórakozás még napjainkban is.

Másfélmillió lépés Magyarországon - 32 év múlva (sorozat) - Vélemények

2014-06-12 23:53.13

Nekem nagyon tetszett. A kamera csodálatos vidékeket, különleges hangulatú helyeket barangolt be, amit tanulságos, elgondolkodtató, sokszor költői szöveg kísért. Igényes alkotás.

elejére ... 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk