Nem, igazából nem. Igyekszem előbb lefektetni magamban, hogy mit is akarok, létrehozom a történet fő vonalát, ami sziklaszilárd aztán nekilátok. Hagyon, hogy a történet vezessen és ha bekúszik egy-két mellékszál, hát igyekszem kidolgozni azokat.Viszont igaz, hogy így lassan haladok, dehát ez nem is lóverseny:)

2008-08-03 11:53.52

Értem. Érdekesen hangzik.

2008-08-03 11:32.04

Értem, tehát akkor az "Angyal" és a "Kívűlálló" ilyen fedőnevek? Amúgy tényleg nem rossz.

A fáraó bosszúja - Vélemények

2008-08-03 11:28.24

ÉN láttam pár percet belőle, de nekem elég is volt. A hősnő tényleg gyönyörű és láttam már pár filmet tőle és bizony ő volt az egyetlen pozitív dolog ebben a - alkotást nem mondok, mert ez még annak sem nevezhető - bohóckodásban.

Ifjú regényírók (akinek készül, akié kész van és aki tervezi)

2008-08-03 11:26.30

Hmm... jól bánsz a szavakkal, és ahogy olvastam erőteljesen megelevenedett előttem a kép:) Ez amúgy egy fantasy lenne?:)

2008-08-03 11:15.42

akkor vágj bele én azt mondom:) sok sikert hozzá.

A múmia és a sárkánycsászár sírja - Vélemények

2008-08-03 11:14.04

Akkor bocsi a tévedésért:)

Ifjú regényírók (akinek készül, akié kész van és aki tervezi)

2008-08-03 11:00.48

Oké:)

2008-08-03 10:53.59

Így már értem:) Igen valóban fura, hogy honnan jöhet ihlet:) Kíváncsi lennék egy novelládból részletre is. Legalább pár sort másolj már be légyszi:) Ha nem gond.

2008-08-02 22:28.39

hmm... Szép ima. Inkább ima mint vers.
Csupán kíváncsiságból kérdem: ennyire hívő vagy?

A múmia és a sárkánycsászár sírja - Vélemények

2008-08-02 19:59.24

nyugi. Egyértelmű, hogy Fuller nem tudta megmondani mi az ezért előállt egy hasonlattal. Ne vedd készpénznek. Amúgy bocs Fuller, nem akartalak megsérteni:)

Melyik színész jut eszedbe a filmről és fordítva

2008-08-02 19:41.15

Sandra Bullock

Ifjú regényírók (akinek készül, akié kész van és aki tervezi)

2008-08-02 19:22.42

bocsi...egy kicsit hosszú lett. Véletlenül rosszra kattantam másoláskor és azért lett ez mind. Nem akartam ennyit berakni:)

2008-08-02 16:31.17

Szia!!:) Hát vicces az nem olyan sok van, mert a hangulatot kicsit komorra vettem, de azért nem annyira:) Itt egy újabb rész:

Velence, Olaszország

A gép a Marco Polo nemzetközi repülőtéren landolt, mely 9km-re feküdt a belvárostól. John felállt és kinyújtotta elgémberedett tagjait, mivel megviselte a hosszú út. Szerencsére egyedül ülhetett, így nyugodtan élvezhette az utazást. Bőröndje a csomagtérben hevert, benne fegyverével, melyre külön engedéllyel rendelkezett, hogy felvihesse a gépre. A terminálban megkereste a többi csomag között, majd kilépett a napsütötte parkolóba, ahol több kocsi és busz is várakozott.
Mélyen beszívta a kellemesen langyos levegőt, melyet frissítőnek talált Anglia lehangoló időjárásával ellentétben az évnek ebben a szakában. Egy prospektusból megtudta, hogy menetrend szerinti járattal juthat be a városba, így rövid keresgélés után megtalálta a megfelelő buszt, melyre vett egy jegyet.
Szinte csak turisták vették körül, de olyan sokan, hogy ülőhely már nem jutott a számára, s úgy érezte magát, mintha egy dobozba zárták volna, de türelmesen viselte a megpróbáltatást, amíg tartott az út. Hamarosan megérkezett céljához, ahol elétárult a város látképe, mely lenyűgözte.
Velencét sokan a víz városának nevezik, ami tökéletesen fedte a valóságot, ahogy azt John is felismerte, mikor már egy „vaporettón” azaz egy sétahajón – vízibuszon – ringatózott a lagúna legnagyobb csatornáján: a Canal Grandén. Viccesen nevezve ez volt a város főutcája.
Ezen kívül legalább száz csatorna szeli át a várost, amik fölött hidak ívelnek át, hogy az emberek könnyen eljuthassanak a központba, a Szent Márk térre vagy bárhova, ahová akartak. John a térképen meglelte a Capri Hotelt, s most afelé hajózott, élvezve a gyönyörű látványt, amit például a San Gregorio apátság épületegyüttese, a Palazzo Camerlenghi és sok más nevezetes épület nyújtott. Nem is sejtette, hogy a hajó hátsó feléről állandóan szemmel tartotta két férfi, akik már alig várták, hogy megérkezzenek céljukhoz.
John úgy döntött félúton kiszáll, hogy élvezze a város örömeit, és egy pillanatra gondtalan turistának érezhesse magát. Pezsdítően hatott rá a város hangulata, az úszó gondolák, a szűk utcák és az emberek nyüzsgő kavalkádja. Bár a munkája hozta ide nem bánta meg, hogy eljött.
Kis utcácskák és terek útvesztőjén kelt át, nemegyszer el is tévedt, de aztán rálelt a helyes útra, mialatt kávézók és üzletek sokasága mellett haladt el. Nem messze a hoteltól megpillantotta a Venazia Ca’Foscani Egyetemet, átkelt a Rialto hídon – ifjú párokat kerülgetve – mígnem megérkezett a város bohém szívébe.
A Carte téren, ahol kulturális pezsgés uralkodott állt a Capri Hotel, mely igényes eleganciájú épület volt kívül-belül, s kedvelt szálláshely az utazók körében, akik kényelmesen akartak pihenni. John szerencséjére még akadt szabad szoba, így kivett egyet, s azzal a szöveggel, hogy Ms. Rouvas unokatestvére, rákérdezett a szobaszámára, amit a recepciós – egy negyvenes éveit taposó, szürke hajú férfi – készséggel közölt is.
– A 114-es szoba a hölgyé a másodikon – válaszolt érthető angolsággal bár némi tájszólással.
– Köszönöm – vette el a kulcsát a nyomozó, s már indult is a lifthez, hogy felvigye a harmadikra, közben átadva bőröndjét a londinernek, de a recepciós utánaszólt.
– Szóljak Ms. Rouvasnak, ha visszajött, hogy kereste?
– Tehát most nem tartózkodik a szállodában? Hova ment?
– Azt mondta, sétálni indul. A fényképezőjét is vitte magával.
– Értem. Kérem, ne szóljon neki rólam, de ha megérkezik értesítene? Szeretném meglepni. Úgy volt, hogy együtt érkezünk, de nekem még el kellett intéznem egy üzleti ügyet. Azt viszont megkérdezhetem, hogy kapott-e csomagot mostanában?
– Igen, alig egy órával ezelőtt érkezett egy apró doboz. Óhajtja átvenni?
– Miért is ne? – kapott az ajánlaton John, aztán már kezébe is nyomták a csomagot, melyen Cartwright neve szerepelt a feladónál, ami igencsak izgatottá tette a férfit, aki igyekezett ezt nem kimutatni.
Beszállt a liftbe, ahol a londiner megnyomta a gombot, mire az ajtószárnyak elkezdtek összezárulni, de mielőtt becsukódtak John két férfit pillantott meg a pultnál, akik a recepcióssal beszélgettek. Csak az egyikük arcát látta – szőke hajú volt, vékony arcú, kék szemű – de többet nem is foglalkozott velük, mivel a lift elindult felfelé.
A szobájába érve adott borravalót a fiúnak, aki már magára is hagyta, hogy a férfi körülnézhessen. A lakosztály elegáns volt. Fehér szatén függönyök lógtak az ablakokon, mellyel szemben széles franciaágy állt, mellette tikfából készült szekrénysor foglalta el a falat. A szoba közepén egy üvegasztal hevert, rajta csipketerítő, amin a telefon feküdt. A vele szemközti falnál állt a tv, melyhez dvd lejátszó is járt, de ez csak apróság volt a bárszekrény és a gyönyörű festményekhez képest, amik még megtalálhatók voltak odabent.
A nyomozó leült az ágyra és elkezdte kibontani a csomagot, amit szinte tépett, mint gyerekkorában karácsonykor az ajándékokat. Pár másodperc múlva egy szemüvegtokhoz hasonló tartó hevert a kezében, melyben egy kéziratot talált a következő szöveggel:

Mind ki birtokolni vágyik a Kék Szemet
Ismernie kell az utat, mely hozzá vezet.
Bárki légy ki olvasod e sorokat, először
Lépj Egyiptom földjére, majd a Hódító
Városától haladj nyugatnak, át a sivatagon
Az oázisig, hol a jövőt hallhatod, s hol a Kobra utat mutat.

A szöveg alatt ez állt: latinból fordítva (Cartwright). John ötször átolvasta a kéziratot, de semmit nem értett a ködös megfogalmazásból. Ekkor szöget ütöttek a fejébe Mrs. Bexter szavai, melyekben arra utalt, hogy a professzor mennyire bezárkózott a lakásába, s hogy fogalma sincs, kinek dolgozhat mostanában. Lehet, hogy nem is dolgozott senkinek, hanem saját magának?
A kézirat arra utalt, hogy kutatott valami után és talán nem is volt szüksége arra, hogy elhagyja a házát. A nyomozó előtt felrémlett az a rengeteg könyv, mely a tetem körül hevert… talán azok közt volt, amiből fordított? Gyorsan előkapta a mobilját nadrágja zsebéből és felhívta Thomast, aki három csengés után fel is vette.
– Mi újság John?
– Szükségem van a segítségedre.
– Parancsolj.
– Át kellene nézned Cartwright könyveit, de alaposan.
– És mit keressek?
– Egy régi példányt vagy egy naplót, amit latinul írtak.
– Latinul? – hallatszott a csodálkozás a férfi hangjában. – Rendben, utánanézhetek.
– Sürgős lenne.
– Oké, vettem az adást. Már neki is látok. Utánad küldjem, ha megtalálom? Igaz szabályellenes lenne.
– Ne, azt ne tedd. Faxold el a lapokat, majd megadom a hotel számát. Szólj, ha megtaláltad!
– Rendben. Hamarosan jelentkezem.
Thomas kinyomta a telefont, aztán John visszarakta a kéziratot a tartóba, amit zsebre vágott. Az üvegasztalon álló telefonhoz lépett és a portát hívta, ahol a recepciós vette fel a kagylót.
– Igen, uram?
– Van önöknek faxgépük?
– Igen van. Netán igénybe szeretné venni?
– Ha lehetséges. Lediktálná a számukat?
– Természetesen – felelt a recepciós és John néhány perc múlva már írta is lefelé.
Megköszönte a segítséget, aztán lerakta a telefont, majd sms-ben elküldte a számot Thomasnak. Hogy ne várakozzon tétlenül, a bárszekrényhez ment és kivett egy üveg whiskyt meg egy poharat és kiment az erkélyre, ahol leült az asztalhoz és letekintett a térre. Odalent helyiek és turisták sétálgattak a lemenő nap fényében, élvezve a langyos időt és a város szépségeit.
Az égen egy nagy csapat galamb szárnyalt, eltakarva a napot és árnyékot vetve a betonra, mintha csak egy felhő úszott volna odafent. John aprókat kortyolt az italból, mely kellemesen melengette a torkát, hallgatva a térről felhangzó harmonika hangját, s arra gondolt felesége mennyire évezné a várost, ha most itt lehetne vele.
Szorítása erősebb lett a poháron, lehunyta a szemét és kényszerítette magát, hogy ne gondoljon ilyen dolgokra, ha túl akarja tenni magát a tragikus emléken. A nap egyre közeledett a horizonthoz, a színek az arany és vörös árnyalatban váltakoztak, az árnyékok megnyúltak és megszólalt a mobilja. Thomas volt, aki közölte, hogy megtalálta a naplót, amit ezekben a percekben fénymásolt le és küldött el Velencébe faxon.
John lesietett a portára, ahol a recepciós már utasította az egyik alkalmazottat, hogy figyelje a lapok érkezését, amíg a férfi megjelenik. Thomas elárulta, hogy szerencsére az egész nem volt több tizenöt oldalnál, de persze egy kukkot sem tudott elolvasni belőle. John csak nézte, ahogy a gép ontja a lapokat, mígnem megérkezett az összes, az alkalmazott összekapcsolta azokat és John kezébe adta, aki már ment is vissza a lakosztályba, hogy tanulmányozza a szöveget, amiből persze ő sem tudott kihámozni semmi értelmeset.
Nem tehetett mást, mint továbbra is várni Ms. Rouvasra, aki talán segíthet rajta, hogy megfejtse a rejtvényt, mely beszőtte az egész Cartwright ügyet, mint pókháló a földbe vájt lyukat. Eközben a két férfi, akik követték, de nem tudták, hogy nála van a csomag, türelmesen vártak szobájukban, ami a folyosó végén, ugyanazon az emeleten volt, s honnan szemmel tarthatták a nyomozó mozgását.

2008-08-02 14:19.03

Egyetértek:) Sok szerencsét hozzá!:)

2008-08-02 14:15.45

Remélem tetszeni fog:)

2008-08-02 14:14.45

Igen az tuti:) ÉN biztos hogy feléleszteném a magyar krimit mert hiányolom a filmgyártásban itthon. Ott van Lőrinc L. László például. A regényeiből olyan jó magyar krimiket lehetne forgatni. De írnék sajátot is:)

2008-08-02 14:12.28

Igen abból másoltam eddig is be részleteket:) Eddig 82 oldal van kész:)

2008-08-02 14:11.50

A forgatókönyv sem rossz. A magyar filmgyártás amúgy is szenved nagyon. Kellene több kreativitás szóval hajrá:)

2008-08-02 14:10.53

Elhiszem:)) Kívánom hogy összejöjjön neked is.
Én most elköszönök. majd még később felnézek és másolok még részletet a regényből. Szép napot srácok!:)

2008-08-02 14:05.33

Igen én is azt mondom Sandra:)

elejére ... 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk