Fórum - Anime/Manga, avagy aki rajongó az ide jöjjön (25. oldal)

elejére ... 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 ... végére

1328. Rena-X (2011-02-23 23:28.51)   - (válasz Langelus 1327. hozzászólására)

Az első évad 24 részes, a második 25. [link] Itt meg tudod nézni és letölteni sem kell. Nem mondom egyébként, hogy rossz anime, de a sok dicsérő kritika után Én jobb történetvezetésre számítottam és a mellékszereplők közül is van néhány, akiket, véleményem szerint, nyugodtan kihagyhattak volna a sorozatból. De, mivel még nem láttam végig, így ennél többet nem is mondanék.

1327. Langelus (2011-02-23 22:28.16)   - (válasz Rena-X 1326. hozzászólására)

Megpróbálom megkeresni az Interneten a részeit. Ha nem több 300 epizódnál, akkor nem gond.

1326. Rena-X (2011-02-23 21:47.25)   - (válasz Langelus 1325. hozzászólására)

Kár, pedig tényleg érdekelt volna a véleményed. Én most a 13. résznél tartok, de nagyon nehezen haladok vele. Nem igazán olyan, mint, amire számítottam.

1325. Langelus (2011-02-23 17:49.30)   - (válasz Rena-X 1324. hozzászólására)

Hát, ezt az animét sajnos nem láttam.

1324. Rena-X (2011-02-23 16:51.52)   - (válasz Langelus 1323. hozzászólására)

Esetleg a Code Geass-ről van értékelésed? Mert, kíváncsi lennék rá.

1323. Langelus (2011-02-23 15:31.56)

Dragonball - Sárkánygömbök "Szon Góku" az animevilág Szupermene. A rajzfilm egyik fő motívuma, ahogy az emberi erő egyre újabb és újabb dimenzióit fedezi fel, miközben ugyanaz a gyermeki lelkű hős marad, aki volt, csak megérik és tapasztaltabb lesz. Több éves időlyukak vannak az egyes viadalok előtt. Ezekből épp eleget látunk, hogy képben legyünk, mi mindent tanul meg Goku, és ne untasson minket, amit a Tornákon felmutat teljesítményre. Anno a Sailor Moon kapcsán azt írtam: túl van idealizálva, és a stílus elburjánzik az anime saját logikáján. Tudom, a Dragonballt férfinézőknek találták ki, akik konkrétan a bunyókra kíváncsiak. De a stílus és a szimbólumok többnyire pragmatikusak. Akkor mutatják őket, amikor hasznuk van, nemcsak hogy az aktuális helyzet nagyobbnak látszódjon. Szóval tényleg egy életutat követünk végig, nem egy olyan körhintaéletet, mint Ash Ketchum-nál. Másik gyakori hiba animéknél a motononitás. Mikor a sorozat háromnegyedében ugyanaz történik, csak más arcokkal minden részben. Ez a baj a Sailor Moon mellett a Pokémonnal vagy a Detektív Conannel szintén. A Dragonballban van néhány fölös epizód, de legalább 90%-a mindenképp a fő történet része. Son Goku a Sárkánygömbök legendája miatt hagyja el nagyapja otthonát gyerekként. Ez a kiindulópont, amely ráviszi, hogy felfedezze a világot és annak kihívásait. Egyébként első mentora is ezt tanácsolja neki, miután már mindent megtanított neki, amit tudott. Nagyon sok fontos szereplő van jelen, ezért megpróbálom berakni őket egy-egy kategóriába: 1. közönséges civilek: Bulma, a fiatal zsenilány Goku legelső barátja, akiben egyfajta feminista büszkeség is dominál. Lunch a két ellentétes személyiségével garancia egy jó nevetésre. Oolongot és Puart én fölöslegesnek éreztem, de az átváltozási képességük elég érdekes volt. Nem volt kifogásom Bora és Upa, vagy Chichi ellen, de Bulma ultranaiv családjára már alig bírtam ránézni. 2. harcosok: Yamcha egyenes kivetítése a "magányos farkasnak", ugyanígy Ten Shin Han a "tibeti szerzetes" figurájának. Az ő pálfordulása gonosztevőből védelmezővé nagyon szépen le van vezetve, nem érződött elcsépeltnek vagy nyálasnak. Krilin és Chaozu alacsonyabb termetük dacára is veszélyes küzdőfelek, Yajirobe pedig kijózanítóan szkeptikus erdei kardforgató. A fő antagonista, Vezérördög Piccolo erejétől függetlenül is kegyetlen, karizmatikus figura, akárcsak később a fia, az ifjabb Piccolo. Amikor a végén Son Goku egy mágikus babot ad a szájába, és ő unottan elvonul... azt hiszem, ezt a tettét volt a legnehezebb lenyelnem vele kapcsolatban. 3. tanítók Son Goku első mentora Muten Roshi, a Teknős Remete. Egy személyben visszavonult tanító, megfontolt harcos és perverz széltoló. Tetszett, hogy a Jackie Chan név alatt - jó választás! - fejezi be növendékei képzését. Yamcha gyanakszik a kilétére, a találkozás Ten Shin Hannal pedig ráébreszti, hogy a szerepe immár lezárult. A Hollók Remetéje és Tao Pay Pay igazi kegyetlen tanárok, akik növendékeiket is a gyilkolás és a hatalom útjára igyekeztek terelni. Karin és Popo is egyedi tanáralakok; Kamival kapcsolatban vegyes érzéseim vannak. Bár ő alkotta Shenlongot és a Sárkánygömböket, de nekem picit elfogultabb, dogmatikusabb, mint kellene legyen. Sokaknak taszítőnak tűnhet a sok állatküllemű lakos ebben az animében. Én azt mondom, nem bántja annyira az ember szemét, nem adnak le bugyuta Jar-Jar-Binks-kunsztokat. Helyenként van pár bugyuta jelenet a szériában (pl. Blue tábornok visszaútja a bázisra, Oolong és Roshi nőmániája), de ezek nem rontják le sorozaton belüli logikát. A démonok megjelenésével pedig a brutalitási faktor is fokozódik, jól arányolják a tét nagyságát. A küzdelmek sem merülnek ki sima bunyóban vagy fénydobálásban: nincs két egyforma mozdulat a filmben, minden technika és párviadal a maga egyéni vonásait hordozza magán. Élvezetes volt számmora a 3 Fegyvertelen Harcművészetek Nagytornája. Persze, nem kell sok ész, hogy az ember kikövetkeztesse a végkimenetelüket. De ahogy prezentálják a szereplők mentális és fizikai fejlődési irányát, pontosan lekövethető és formatartó. Érdekes volt látni, valahányszor Son Goku a városi élet közegével és eszközeivel ismerkedett. Továbbá, hogy a bolygó legnagyobb független hadereje, a Vörös Szalagrend ellen is az erejére támaszkodva hadakozik. Rendben, a való életben kizárt, hogy egy harcost nem lyuggassanak szitává a golyók, aknák és lézerek, de ha már éles helyzetbe kerül az ember, akkor túl kell élni, és ez a lényeg. Talán túl elnéző vagyok a gazdag jellemek és stílusos harcok miatt. De nem látok súlyos hibát a szerkezetében vagy a szimbolikájában. Kifejezetten tetszett, sokadik nézésre is meg tudja ragadni a figyelmemet és a fantáziámat. Adok rá egy 9/10-et.

1322. Langelus (2011-02-21 17:45.49)

Legközelebb a Dragonballt fogom újranézni.

1321. Langelus (2011-02-19 21:07.09)

Nana – Felnőtt shoujo helyett szappan Véleményem szerint „Nana” a legjobb valóéletről szóló anime, ami ezidáig eljutott hozzánk. Teljesen a valóság talaján marad, úgy, hogy érdekes, életszerű karakterekkel vezeti végig egy együttes karriertörténetét, annak nehézségeivel és problematikájával együtt. Stílusa sok helyről merít: elődjétől a Paradise Kiss-től, a Sailor Moon 5. évadjáról, egy keveset a Death Note stílusából stb. De eddig talán ez a legkomolyabban vehető shoujo, azaz lányorientált manga-anime. Az epizódláncolat a nyitódalt nem nézve is kettébontható. Az első 21 epizód (+ a 22. rész első fele) igazán remek. Az anime maga is egy “BlaSt off” (=”kilövés”) tendenciáit hordozza magán. Az elején még megvan a lendület és az érdekfeszítő helyzetek. Ahogy a két Nana katalizátorként hat egymás életére, az a sorozat legnagyobb erénye. Erős benne a humor, de legtöbbször nem zavarba ejtő, mint anno a Sailor Moon-nál. A figurák tettei konzekvensek, a cselekeménynek van irányultsága. Érdekes az alahelyzet, vagyis ahogy a Black Stones karrierje második nekifutásra beindul, egy kívülálló esetlen ügyködése által segítve. A szereplők egymáshoz való viszonyulását is remekül árnyalják; a munkavállalás, a rezsi fizetése, a karrierépítés mind mind fajsúlyos kérdések. Érzelmi konfliktus is akad – Hachi és Shouji szakítása, Nana és Ren újraegyesülése –, de ez is haladó jellegű, kilyukad valahol, és alakítja a sorsukat. Aztán a 22. résszel ez a lendület valahogy megtört. Az anime lényegét tömörítve 26 részt tett volna ki, ez tisztán kivehető az ezutániakból. A karakterek úgy viselkednek, mintha valami kóbor átok sújtaná őket, cselekvőkészségük jelentősen lelohad. A drámaiságot az apátiába hajló melankólia, az összefogás szellemét pedig a baráti ráhagyás sztereotípiája váltja fel. A fő érzelmi szál, a Takumi-Nobu-Hachi háromszög borzasztó elnyújtott. S miután a 28. részben végre eljutottunk a végkifejletig, a terhesség behozásával az egész önmaga tragikomédiájává válik. Nem érdekel, mivel magyarázza ezt az alkotó: életuntságból fekszünk le fűvel-fával, a nő rejtett luxuséhsége kielégítetlen… ez a latin telenovellák közkedvelt „csavarja”. Legnagyobb csalódásom Komatsu Nana, alias Hachiko. Amit Yazawa az ő alakjával érzékeltet, az nem gyarlóság, nem jellempusztulás, hanem degeneráció. Kezdve, ahogy belesodródik Ichinose ágyába, folyamatosan kipárolog belőle az a bizakodó, segítőkész énje, amit Nana eredetileg “Hachi”-nak nevezett el. Korábban is kitűnt, hogy önző, szeszélyes, sőt néha éppolyan bőgőmasina, mint Tsukino Bunny. De a 34. részre szabályosan kölnis babává züllik, amikor régi–új vőlegénye közli Nanával a tényállást. Szobatársa, kiegészülése, testvérnél is közelebbi barátja csak valami reakciót várna tőle, erre ő? Jegesen félrenéz, meg se nyikkan, cinikusan a szája elé tartja a kendőjét. És a jelenet végén a szomszéd szobában hagyja, hogy Takumi megerőszakolja, és élvezi is. Nana füle hallatára! Nem a racionálist vagy a boldog véget hiányolom, hanem a minimális IQ–hányadost. 12. rész: “Hiszen most már teljes a banda. Nincs más dolguk, mint valóra váltani az álmaikat. Itt az ideje, hogy én is összeszedjem magam!” 34. rész: “N-na de Takumi, biztos hogy ez jó ötlet, a baba megsérülhet…” – Mikor eltörik az üvegpohár: “Nana!” “Hagyd, ne törődj vele.” Maximilien Robespierre híres idézete jut erről eszembe: “…Az érzékenység, amely feláldozza az ártatlanságot a bűnnek, kegyetlen érzékenység; barbár az a könyörület, amely eltűri a zsarnokságot…” Most őszintén: ennyi tapasztalat után egy felnőtt munkavállaló ezt mutatja fel jellemre? De még nincs vége a félbolond díva mentális ámokfutásának: Miután hetekig boldogan fogadta el Nobu törődését, egy szó nélkül otthagyja (sírva persze); jópofizva él bezárva majd’ 2 hónapig egy kívülről elektronikusan nyitható szobában. Amikor kitör a botrány Ren és Nana miatt, segíteni akar Nanának, kitör Takumi mérgelődéséből, de mire eljut a kocsiajtóig, csak annyira futja tőle, hogy Junkónak a telefonba bőg és hisztizik! Végig arról győzködnek minket, hogy mekkora bűnbánat zajlik le a lányban, de ez tettekben sose nyilvánul meg. Ja, hogy a 40. rész végén az a graffitis-jelent…! Mellesleg Saotome Junko is megéri a pénzét: egy szűklátókörű, fantáziaszegény pletykafészek, és őtőle vár mindig tanácsot Icihinose-asszonyság. Rokonlelkek, meg kell hagyni. A tévénézők becsapása zajlik itt: őtőle kell mindig tanácsot várni, de a végén kiderül, hogy majdnem mindegyik baromság volt: „ne magyarázkodj Shouji”, „mitől lenne jobb, ha tisztáznátok”, „ki kell tartanod a gyereked apja mellett”?! A Junko-bárja visszanézések már tényleg csak a ráadás ehhez. Elcsépelt és hatásvadász lezárás a legutolsó rész, ahol Hachiko már a kislányával sétál. Kimonóban elegáns asszonyként, mint egy kirakatbábu. Mosolyog egy sort, és mikor elgondolkodik valamin: csak mered maga elé a semmibe. Nem tudom, miért megint a Sailor Moon-nal huzakodom elő, de anno annak a zárásakor éreztem hasonlóan erős hányingert. Hol van ez ahhoz képest, hogy Nana ököllel állt ki mellette Shouji lebukásakor? Vagy hogy Sachiko félelemtől reszketve odaállt elé, hogy inkább őt verje, és vissza se fog ütni? A többiek? Nos, Reira a másik önsajnáltató celeb, de neki legalább konkrét oka van rá, hiszen önfenntartó, sokak által imádott énekesnő. Sem ő, sem Komatsu nem érdemlik meg a BlaSt csapatszellemű támogatását, képtelenek személyiségükben gyarapodni vagy fejlődni. Naoki folyton az ügyeletes hülyét játssza, Kyousuke pedig alig ér többet óriásszájú mennyasszonyánál. Ren higgadt jámborsága és Shin kíméletlen kritikus jelleme üdítő volt a sorozat átvészeléséhez, de a személyes kedvencem Yasu, aki toronymagasan a széria legkiforrottabb karaktere. Nem érdekel, mi minden zajlik a mangában. Olyan sok elvarratlan szál marad az anime végén, amiből mégegy olyan hosszú anime kerekedhetne ki. Elvileg Takumi megcsalja majd Komatsut Reirával, amit ő persze lenyel, hiszen születik majd egy második gyerekük, a kis Ren. Miért nem látjuk, ahogy az ő „izgalmas” múltját kitálalja a média? Attól már elvileg kiugrasztaná a nyulat a bokorból, azaz Komatsut a jellemtelenségből. Az még hagyjám, hogy sose látjuk Komatsut és Reirát személyesen találkozni. De hogy végződik a szerelmi szál Reira és Ookazaki Shin között? Ki az ördög az a Stella?? Miért nem derül ki semmi Misato valódi nevéről vagy származásáról? Hogyhogy Yasu nem derített ki semmit Nana anyjáról, mikor ennyit intézkedett utána? A sorozat vége felé Ren és Nana többször céloznak rá, hogy a halálba is követik egymást. Minek rakták ezt bele, ha nem szerepelhet az animében Ren későbbi autóbalesete és halála? És hogy jön Yuri és Miu ebbe a kusza kapcsolatrendszerbe? Összegezve: A Nana első fele nagyszerű útikönyv a japán fiatalok életéről, a másik fele viszont egy szappanopera, animealakba bújtatva. Yazawa Hachija ugyanúgy járt, mint Tsukino Usagi vagy Higurashi Kagome: az írónőjük lefaragta belőlük azt a legelemibb, legpicikébb problémamegoldó készséget, ami a felnőtt ember szimpátiáját generálná. Márcsak abban reménykedem, hogy egy szép napon Satsuki úgy szembesítse majd hibáival az anyját, hogy ne egy lelkisérülteknek fenntartott intézetben kössön ki, vagy ne akarjon majd mindjárt megint az öngyilkosságba menekülni. 5/10-et adok rá.

1320. Langelus (2011-02-19 21:03.42)   - (válasz -OJ- 1319. hozzászólására)

Újabb kritikát fogok mindjárt berakni. Igyekszem olvasmányosra faragni azt is.

1319. -OJ- (2011-02-19 15:27.06)   - (válasz Langelus 1318. hozzászólására)

Bizony. Elég brutális gerinc-kitépések és hasonló gore jelenetek vannak benne, de néha (mint pl a videóban is) ezt humoros formában sikerül elkövetniük.

1318. Langelus (2011-02-19 14:01.27)   - (válasz -OJ- 1317. hozzászólására)

? <: O Tényleg? <: \

1317. -OJ- (2011-02-19 13:54.31)   - (válasz Langelus 1316. hozzászólására)

Mindenkinek más tetszik :) Másik alap shounen a Hokuto no Ken / Fist of the North Star :D http://www.youtube.com/watch?v=e5E3-NIbbdc

1316. Langelus (2011-02-18 23:45.00)   - (válasz -OJ- 1315. hozzászólására)

Hát, ez a rajzfilm itt a linken nekem valahogy nem jön be.

1315. -OJ- (2011-02-18 18:38.30)   - (válasz Langelus 1312. hozzászólására)

Anno néztem egy darabig, de sem a SM, sem a DB nem tudta elnyerni a tetszésem, így hamar fel is hagytam velük. Így visszanézve, akkoriban csak a Saint Seiya http://www.youtube.com/watch?v=1V8-LcwTdDk és az Urusei Yatsura voltak azok az anime-sorozatok, amik le tudtak kötni.

1314. Ostobatuk (2011-02-17 15:53.03)   - (válasz Helószija 1313. hozzászólására)

A második linken hallható betét nagyon üt, teljesen olyan mint az animében.

1313. Helószija (2011-02-17 15:36.28)

gyereke ha valaki tehetséges.. az egy felbecsülhetetlen érték..... de ilyet hát én kifeküdtem! http://www.youtube.com/watch?v=Fyp74H3kMdI&NR=1 http://www.youtube.com/watch?v=mSvtxVG1RL8&NR=1

1312. Langelus (2011-02-17 15:11.37)   - (válasz Langelus 1310. hozzászólására)

Most, hogy a cselekményt átnéztük, lássuk a többi aspektusát ennek az animének. KARAKTEREK Nagyon sok fő- és mellékszereplőt vonultatnak fel, ami határozottan jó, mert bizonyos szempontból kitágítja a prezentált világot. Mindegyiküknek van valamilyen erénye, koruktól vagy foglalkozásuktól függetlenül, és ez is tetszett. Én most a legkirívóbb hibáikat próbálom megragadni. Tsukino Usagi jelleme úgy fejlődik, mint a hullámvasút íve: élesen fel az erénybe, meredeken le a nyüglődésbe, hirtelen tanul és elemzi magát jobbra, majd egyszercsak felejt és farsan toporzékol balra. Ő a legtöbbet az "S" végén mutatja fel karakterfejlődésre. Valami érés hosszútávon is lerakódik ebből, de a cselekvőkészsége talán még szebben látszódna, ha a mindennapi élet konfliktusai között érne meg. Mizuno Amy és Kino Makoto egy mérsékelt humorfaktor mellett is végig életszerű, kitűnően fejlődő egyéniségek. "Chibi Usagi" az "R"-es síróbabából a "Sailor Stars" elejére nagyon szépen beérik, még jobban, mint névrokona. Mamoru és Rei csalódások nekem. Az első évadban még határozott ésrugalmas jellemek sok lélekerővel. Aztán minden fejezettel jobban leszelídülnek. Minako is, csak ő még szerintem le is gárgyul, az utolsó évadban már kocsiütközést kívántam neki. A külső senshik közül Haruka tanul valamicskét a csapatmunkáról, Michiru és Setsuna viszont merev jeges dívák a legvégig, körülbástyázva a predesztináció és gőgös hiararchiaóvás sztereotípiáival. Hotaru, Luna és Artemis (na jó: és Diana!) igazából csak ott vannak, léteznek, de különösebb színezetváltozás nem fedezhető fel bennük. Mellékszereplők közül Naru az 1. évad után fokozatosan eltűnt, a Furuhata-testvérek (Motoki és Unazuki) csak mosolyognak mindig, a Tsukino-família pedig kong az üres idillizmustól. A "Csillagfények" triója közül Seiya-ban fedeztem a legtöbb színezetet. 'Elios az egyetlen, akit nem tudok hova tenni: ő maradjon kérdőjel. CSELEKMÉNYVEZETÉS: Végig ugyanaz marad a recept: Egy sötét alak démonai libasorban keresnek egy embert, hogy megszerezzenek tőlük valamilyen lélek-alkotórészt (életenergia, szívkristály, álomsürítmény, csillagmag). Majd jönnek a senshik, és több-kevesebb bohóckodás után egyszer csak békét adnak a soron lévő teremtménynek (halál, emberré változtatás). Mikor a vége felé kiderül a gonosz kiléte, az rátelepszik az egész planétára megfelelő magyrázat nélkül. De a "lánykatonák" bivalykozmikus kristálya mindent maradéktalanul rendbehoz és felvirágoztat. Néha agymossák, sőt átváltoztatják valamely szereplőket, de az ilyen légből kapott dráma nagyon papírízű az én ízlésemnek. A nyomozás menetét az "S" fejezet utolsó negyedében vezetik végig a legszebben: ott tényleg elhiszem hogy konkrét információk révén, tétre megy a nyomozás és a felkészülés. De ez a tét se lehet sok, hiszen vegyük át újra: ha annak idején Selene királynő által ilyen pontosan lemásolva, egyazon városba betájolva születtek újjá, akkor mi a kockázat abban, hogy megint meghalhatnak? Mégcsak nem is kell újra megvárniuk, hogy leszülessenek új személyként. Gyakran egyszerűen csak visszajönnek a halálból valamilyen kozmikus hatalom révén. Így a küzdelmeik tétje legfeljebb a tömegek szenvedése lehetne. Ők viszont úgy tűnik, minden szezonban simán lenylik a borzalmakat, ami történik körülöttük. RUHÁZAT, SZEMÉLYAZONOSSÁG A szereplők külleme és álcája is erős jelentést hordoz, de többnyire fájdalmasan nyilvánvalóan utalnak a kilétükre. A Sailor-fuku a lányok iskolás mivoltát hangsúlyozza. Tegyük fel, hogy az arcuk és hajuk fedve van, semmi mágia. Ha egy nyomozócsoport elkezdi sorra venni az adataikat (név, méret, haj, létszám stb.) napok alatt rájönnének mindegyikük kilétére! Ugyanez áll Mamorura is, akinek ruhája egy báli szmokinger és V mint Vendettáns kombinációja. Az 1. intro képsorainál a maszkja V maszkja, csak bajusz nélkül! A rózsadobálás tipikus animeadalék, de apropó nélkül nevetséges. De legalább Mamoru neve nem kulcs a másik személyazonosságához: Sailor Moon annyit tesz: "Holdmatróz, Matrózruhás Hold". És ő civilben Tsukino Usagi, vagyis Holnak nyula. Kész. Ez olyan, mint ha a Jim Carrey-féle Edward N. Nygmáról nem látná senki, hogy ő Rébusz. Ó, és mellesleg: mi a túró köze van a japán iskolai matrózegyenruhának szimbolikailag egy görög-bizánci jellegtípusú, ezoterikus királyság kultúrköréhez? Ja, hogy ők a célközönség... ÉRZELMESSÉG, DRÁMAISÁG A nézőfogáshoz legjobb ütőkártyájuk a készítőknek. Az emberi érzelmi skálát teljes egészében felöleli valamelyik figura valamelyik részében. A több, mint 200 zenetéma között lehetetlen nem találni minimum egy tucatot, ami mély hatással van a nézőre. Nagyobb baj az, hogy a logika sorvadtsága miatt ez a rengeteg érzelem öncélúan tolong, és minden mikroszkopikus kis "probléma" olyan heves reakciót válthat ki, mint az apokalipszis elleni armageddon. Ráadásul az időnként kellemes és pihentető humorfaktor szintén átcsap erőltetett infantilizmusba. A szerelmi kapcsolatok közül a kisebb viszonyokra nem kerül több hangsúly egy vagy két epizódnál, ami nagyon aránytalan. Usagi és Mamoru olyanok mint a nyúl és a róka: én nem azt mondom, hogy nem illenek össze! De a kettejük kapcsolata az 1. évad után stagnál, vagy néha mesterkélten megszakad valami ál-konfliktus miatt. A hétköznapi együttléteik között csak néhány esetben volt kémia, legtöbbször Mamoru csak pesztrálja Usagit. A 4 másik "Belső Senshi" annyira képes megtartani bármilyen pasit, mint a Szex és New York szingli quartete. A sorozat tehát végig tele van erőteljes érzelmi színezettel: ahol kell, ott nagyon szépen megmutatkozik; ahol nem, ott szétbomlasztja az értelmet, és valósággal rátelepszik a nézőre, aki hiába várja a törekvő szándékot a sok emóció között. HÁTTÉRIRODALOM A manga általában funkcionalitás szerint csoportosítja az ezoterikus elemeket, és ahogy haladunk előre, összeáll egy kirakóssá. Például a 3 shinto ereklye, a Gömb, a Kard és Tükör visszaköszön a Talizmánok képében. A kristálygyógyászatot a kövek és emberek közti kapcsolatban nyíltan bemutatják. A felsőbb létsíkok királyságai, entitásai, valamint a reinkarnáció és a gyógyító erők mind-mind ismeretesek például a Reiki alkalmazói között is. Nem beszélve a látomásokról, paranormális képességekről, amiket már tudományos vizsgálatban is megfigyeltek. A baj az, hogy ez így túltornyozás. Már a mangában is zavaró néha a sok ezoterikus elem együttléte, ami a valóélet és a társadalom törvényserűségeit teljesen figyelmen kívül hagyja. De az egy alapforrás, ezért elfogadható. Az animében akárhogyis, a viszonylagos koherencia végképp teljesen elmosódik: varázs-hatalmak, szent hatalmak és sötét hatalmak kergetik egymást az egész sztori alatt. Ez a szereplők problémamegoldó készségét kompletten lelohasztja, majdhogynem fölöslegessé teszi, hisz ekkora adományok és képességek birtokában mi olyat találhatnak az életben, amitől tartaniuk kéne? Ami nekik problémát okozhat? Ahogy sokaknak, Sailor Moon nekem is életem egyik meghatározó TV-s tapasztalatom volt. Ugyanolyan kaliberű alapvetése a shoujo-nek, mint mondjuk a shounené a Dragon Ball. Számos részletét, szimbolikájának vagy történetének részleteit átvették vagy átdolgozták más animék, sőt nyugati sorozatok is. Valószínűleg milliós rajongtábora létezik manapság is, de már réges-rég túlélte önmagát, hasonlóképp mint a Star Wars-univerzum. A Sailor Moon manga tőlem 8/10 pontot kap, az animének viszont nem tudok többet adni 6/10-nél. Nagyon gyakran lebutított, a stilisztikája teljesen elszabadul menetközben, de valamilyen területet mindenki találni fog benne, ami tetszeni fog.

1311. NeXeS (2011-02-17 14:18.07)   - (válasz Langelus 1310. hozzászólására)

ennek a hsz.-nek semmi értelme:D

1310. Langelus (2011-02-17 14:16.38)

Takeuchi Naoko: „Bishoujo senshi Sera Muun” Mérföldkő volt. Számos anime stilisztikai anyja. Imádják, vagy utálják, de legalábbis lekicsinylik. Nyugaton ma főként tündérmesének tartják, pedig a manga éppen annyira tudományos fantasztikum. Egyszerűen tálalt, könnyed enciklopédia tinilányoknak különféle parajelenségekről, ezoterikus ismeretekről. Rendben, tiszteletadás letudva. TÖRTÉNET Az anime "klasszikus" 1. évadja a legsötétebb. Emberek, hős és átlagpolgár végig házihangya-értékű játékszere a negatív erőknek, amiket nem értenek. Ez nem feltétlenül gyenge sztori, de így önmagában mai szemmel inkább sablonízű, semmint tragikus. Mindaz, ami a fejezet végén történik, akár már legelején lezajlódhatott volna, ha Őboszorkánysága előbb bedurvul, és egyesül urával az óriáslombikból. De legvégül az Überkozmikus Ezüstkristály mindenkit feltámaszt, eloszlatja az összes fekete felhőt, sőt: még az időt is visszapörgeti! HOGY MI VAN?! Ttt kell megemlíteni egy alapvető hibát: nincsenek következmények! Szinte minden egyes csata úgy múlik el, mintha mi sem történt volna, max. pár korábbi epizódszereplőt ráncigálnak néha újra elő. Ez a lezáráskor a legdurvább: ott az évadból minden szenvedés és öröm, minden könnycsepp, személyes tragédia, tapasztalat és esemény: meg nem történtté válik! Hány éves kortól érzi a néző becsapva magát ilyenkor? Nos, mivel manga fejezetzárása jócskán prózaibb, a "R(eturns)" évadba kellett rakni egy extra fejezetet a "restauráláshoz": visszajött memória, visszajött szupererő, visszajövögető szerelem. Aztán jön az igazi "R": most is átlépjük a tér-idő-kontinuumot, csak épp a másik irányba! Sci-fi-elemként ezzel még nincs baj: ha évtízezrekkel ezelőtt létezett ez a felsőbbrendű kultúra, nem elképzelhetetlen, hogy 1000 évvel a mi időnk után nem jön létre újra. Átkerül a mi világunkba egy kislány, akiről küllemre és jellemre valósággal ordít mindaz, amit jövőbe utazásukkor a Sailorök megtudnak róla! Közben van egy újabb Usagi-Mamoru szerelmi konfliktus. Ez a szerelmüknek kevésbé predesztinált okokat próbált generálni, de csak még több nyál lett az eredmény. A "gonosz" most a „Fekete Hold Klán”; ugye közrendű díváit megtérítik, vezéreik meg csak ténferegnek a kényelmes birodalmukban. Ők bezzeg bármikor átjöhetnek a mi korunkba, mégse okozzák a történelem dezintegrációját. Az állandóan hisztiző Chibi Usa-t (=„Kicsi Nyulat”) úgy dobálják a jó és rossz oldal között, mint egy focilabdát: megenyhül, meggonoszítják, majd visszatérik varázslattal erővel. Ezt nehéz lenyelni, hisz előtte már vagy tucatszor megértette: Usagiék a barátai! Akarattal cselekedett ennek jegyében. De csak volt haszna a lelkizésnek, hisz a Halálfantom kinyírásához jól jön egy másik holdhercegnő. És egy másik női könnycseppből képződő, Überkozmikus Ezüstkristály. Újabb végső csata, ami már az elején is jöhetett volna (és nem veszem be, hogy „Fekete Hölgy” nélkül nem lehetett volna elplántálni azt a Fekete-Kristály-építményt). A 3. évad a "S(uper)" alcímet kapta: talán a legközelebb araszol a mi egyszerű valóságunkhoz: gyakrabban látjuk az átlagemberek problémáit és életútjait. A többi meg maradt mese habbal, meggyel és marcipánnal. Belső Sailorjeink végre meglátják a külső Sailoröket, akik eddig még aludtak a két világválságon, de az újabbat is nagyon dölyfösen próbálják kinyomozni. Komolyan: nem számít, mennyire nagy súllyal bír a küldetésük, annyira önhittek, hogy gyakran nyilvánvaló dolgok és összefüggések kerülik el a figyelmüket. Talizmánokat keresnek, melyek 3 szívkristályba van elrejtve, és amikről később kiderül: bennük volt! WTF! A Grál ugye megugrasztja Moon erejét, amitől extramasnikat kap, egyéb változás csak összvissz 2 jelenetben érhető tetten: visszairányítja Eudial tűzörvényét, illetve betör a végén Pharaoh 90 negatív erőterébe. Visszajön Chibi Usa, immár fullrózsaszín fénydobáló Sailor-gyakornokként. Komolyan: egy Hasbro-játékkal el lehet játszani az ő szerepét ebben az évadban. És ha ez nem lenne elég izzasztó, itt van Kaolinit és a "Boszorkány Ötös": ők se annyira asszisztensnek, mint inkább prostituáltaknak néznek ki, küllemre és IQ-ra is. Tomoe profsszor nem tipikus őrült tudós, csak talán időnként túl hiperaktív. Hotarut nem részletezem: ő egyértelmű pozitívum. Sőt: az egész 200 részes saga legerősebb pillanata neki köszönhető, amikor is a végén Sailor Moon - élete legőszintébb meghasonlását átélve - megmenti a végpusztulástól. Se Grál, se Ezüst: saját ezo-erejéből menti meg, max. a társaitól vesz kölcsön. Az a pár perc az egész saga tetőpontja! Gyerek-főszereplő gyerekbarátabb történetet igényel: jöhet Chibiusa köre, a "Super Soldiers". Na, itt már szó szerint van kenyér és cirkusz: az egymás után jövő artistadémonok úgy hullanak, mint a dominó. Hát persze: Pega'Zeusz/'Elios az Aranykristállyal, az Univerzum most már tényleg legmultiverzálisabb szuperásványával jócskán felturbózza az összes belső Sailor-t (Persze Mamoru most se kap ebből az erőből). Cirkónia csak parancsolgat, az Amazontriót pedig szimplán az epizódszereplők megismertetéséhez használták összekötő kapocsként. A végén ugye jön Nehellenia, akit Selena istenkirálynő vagy a lánya Serenity kitúrt a trónjáról - nem emlékszem biztosan. Csak el kell csórni tőle a Kristályt, és voilá: legyőzötten visszatakarodik a tükrébe csinosnak maradni. Az anime egyik legnagyobb érvágása az Amazonquartet, akik végül csak emberek lesznek, de nem válnak Chibiusa majdani saját négy-főből-álló-harcos-csapatává. Mondjuk az a poén, hogy Chibiusa már a fejezet elején érettebb 9 éves fejjel, mint Usagi, aki ugye a mamájának korai inkarnációja. No, jöhet a sztárkorszak: a "Sailor Stars". Az "R"-hez hasonlóan megspékelték egy átmeneti toldalékfejezettel, ahol Nehelleniát egy hang, Galaxia felhecceli a kvantumzónájában, hogy álljon bosszút vígan éldegélő tiniriválisán. Beryl stílusa köszön itt vissza: Mamorut agymossák, Usagi barátai terepharcban hullanak, mint a legyek, a tapasztalt veterán Sailor-vezér és majdani világállam-uralkodó meg... sopánkodik és rinyálva könyörög. Waó! De persze a csodatevő Szuperkristálya (Aranykristály kihúzva, Pegazus elvitte) mindenkit feléleszt, minden bánatot fényárba borít. Hajh, és jön a tényleges fejezet, ahol három, a Galaxis túlfeléről jött Sailor-klántag jön megkeresni saját hercegnőjüket. Inkognitóban zenészek, és bombasikerük is van, de: civilben férfitestet öltenek mindig! Na, álljunk meg itt egy kicsit: már a legelső részben a gyomrom kavargott tőle, hogy „varázsszóra” szupererőt, szoftos iskolaruhát kapnak, sőt: teljesen változatlan arcuk dacára se ismer rájuk senki a Földön! Ha mondjuk a ruháik részecskéit tárolnák a tollak/brossok, és a varázsszó egy aktivációs kód lenne, úgy már elhinném. De így csak unalmas és gyermeteg. És most ezt megfejelték azzal, hogy a "3 Fény Együttesnek" a testi nemi jellegük is mássá válik! Ez Takeuchi Naoko ötlete volt, ő tiltakozott ellene. De nem elég hangosan a jelek szerint. Galaxia Sailor-ügynökeit hagyjuk: ostoba celebparódiák mind a négyen, a ruháikat pedig mintha egy szexshop-ból kapták volna. Hanem, mikor a végén a senshik elhullanak, kiderül, hogy Mamoru már rég elhullott, csak ők ennek két hónap múlva jártak utána! És mikor Eternal-Super-Sailor-Moon a végén megküzd Galaxiával: először bénázik a barátaival, bénázik a taktikájával, bénázik a pálcájával, bénázik egy karddal, majd miután lead egy meghatónak szánt, inkubátorba valóan gyenge szentbeszédet, megtéríti Galaxiát… akinek összes elpárolgott áldozata előtűnik a semmiből, makkegészségesen. Van egy egyoldalú szerelmi szál Seiya és Usagi között, ami szintén a predesztinált szerelmet Mamoru felé kellene enyhítse. Ami bizarr nekem, hogy Usagi több kémiát mutat Seiya-val, mint Mamoruval, de a végén sajnálkozni tud, holott tonnányi tapasztalata van már ebben. Seiya, becsülöm, hogy meg akartad Usagit hódítani, de biztos találsz majd valaki jobbat. Valaki bárkit!

1309. Langelus (2011-02-16 15:03.50)

Bebiggyeszthetek ide már korábban megírt animekritikákat?

1308. Helószija (2011-02-16 13:50.06)

az én kedvenceim: bleach,shugo chara,ouran high school host club mangákból pedig five,i lied with a kiss

1307. Ostobatuk (2011-01-26 13:40.25)   - (válasz Andro 1306. hozzászólására)

Csak gondoltam megosztom veled is, mire akadtam :D [link]

1306. Andro (2011-01-04 17:56.27)

Én most a 1/2 Prince nevű taiwani mangát olvasgatom MangaFox-on. Aki szereti az RPG-játékokat, az élvezni fogja. XD

1305. Langelus (2011-01-04 17:44.51)

Én rlgebben animefan oltam. Most mangafan vagyok, ehhez képest a kezem ügyében még egyetlen manga sem volt.

1304. Thefloorfilla (2011-01-04 17:44.49)

Highschool of the Dead egy nem rossz anime sorozat.

1303. Andro (2011-01-04 17:42.42)

Igen, és fennvan végig youtube-on is japán hanggal és angol felirattal. De pl. a Kimba,a fehér oroszlán meg magyarul is fennvan. ^^

1302. Rena-X (2011-01-04 17:12.14)   - (válasz Andro 1301. hozzászólására)

A candy, Candy-t régen adta az RTL Klub is nem? Aranyos egy anime. :)

1301. Andro (2011-01-04 17:05.42)

Látom, még nem haltunk meg. Én most éppen a Clanned-ot és a Candy, Candy c. animéket nézem. Imádom őket. És igen, még mindig animés vagyok. ^^

1300. Rudi20 (2010-11-09 01:15.12)

Sziasztok! Kicsit sokáig tartott, de végre elkészült egy újabb digimon magyar fandub Digimon Savers [Data Squad] opening 1 hungarian fandub http://www.youtube.com/watch?v=NoEKqUh0FI8 Szerintem ez nem lett olyan jó mint az előző 3 videó, de ezt döntsétek el ti. :) Várom a kommenteket.

1299. Helószija (2010-10-15 17:17.22)   - (válasz Vape0223 1298. hozzászólására)

az annyira rossz h nem látja rukiát :// am én már annyira várom pénteket:DD erre várok egész héten :PP

elejére ... 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 ... végére