Fórum - Anime/Manga, avagy aki rajongó az ide jöjjön (22. oldal)

elejére ... 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 ... végére

1418. Langelus (2011-04-12 11:44.03)

Inuyasha Népszerű animéknél gyakorta használt trükk, hogy szándékosan túlnyújtják a tényleges cselekményt. Ez egy könnyű módja növelni a nézettséget és a profitot. Ennek még egy visszafogottabb példája figyelhető meg az Inuyasha esetében. Ha csupán az alapsorozat tényleges cselekményét néznénk, a 167 résznek kevesebb, mint a fele maradna meg. A nagyobbik darabja nem egyéb, mint ügyesen beleolvasztott töltelék. A történet akár a nyugati Grimm-mesék egyike is lehetne. Higurashi Kagome, mint afféle japán Doroty, belecsöppen a szellemek és átkok japán világába, majd a címszereplő karakterrel elkezdik keresni a Szent Ékkő szilánkjait. A sorozatnak két fő erőssége van. Először: tökéletesen felépíti a középkori Nippon világát, komplex mitológiát alkot a Szent Ékkő köré. Másodszor: erőteljes karakterisztikával ruházza fel a főszereplőket, és a mellékszereplők jelentős hányadát. Bár határozottan látjuk, ki a főgonosz, ki a főhős és ki „a lány”, de a szereplők mindegyike érdekes, izgalmas személyiség. A sarkítottság egyedül a feudális világ morális értékrendjében van jelen, amit az Ékkövet őrző testvérpár, Kikyo és Kaede képviselnek. Egyáltalán nem egyenletes az, ahogy az anime a saját tempóját diktálja. Az első évad kitűnően megteremti a legendákkal teleszőtt világ atmoszféráját. A főszereplők egytől egyig bemutatásra kerülnek, motivációk tiszták, tetteik és élményeik egymásra épülnek. Onigumo eredettörténete érdekes, és nagyon tetszik, hogy nem próbál hozzáidomulni Inuyasha vagy Kagome múltjához. A második szezon igyekszik folytatni a sorozat cselekményét. Naraku nemcsak konspirál és manipulál: miután az Ékkő háromnegyedét megkaparintja, teremtővé, hadviselő féllé válik. Inuyasha kardjának és saját szellemi énjének is feltárja az adott maximumát. Shesshomaru Rin feltámasztásával megtanulja, mit jelent másokért cselekedni. Inuyasha és Kagome karakterfejlődése a tetőpontjához ér. A lány fel akarja adni kettős életét, de egy hihetetlenül megható jelenetben beismeri: szerelmes a fiúba. Amikor ezt bevallja neki, mellőzi az elcsépelt egysorosokat, mint: „annyira szeretlek”, „nem tudok nélküled élni” és hasonlók. Inuyasha esetében: amikor teljes szellemként őrült, kéjes mészárlásba kezd, horrorfilmbe illő. A protagonista legőszintébb meghasonlását látjuk az egész széria alatt. Élete leghőbb vágya, hogy az Ékkő teljes szellemé tegye, most megvalósult – a létező legiszonytatóbb formájában. A harmadik szezon dramaturgiailag hatalmas leeresztés, sok fölösleges epizóddal. A sorozat befutott, a nézettség fontosabb lett, mint a fő cselekmény tempója. Ezért szinte mindig új epizódszereplők jöttek, vagy újabb morzsákat próbálták előkotorni a főbb karakterek életéből. 2 igazán fontos dolgot érdemes ebből az évadból megjegyezni: Inuyasha elsajátítja az akadálytörési technikát; Naraku először nyíltan megküzd vele és Shesshomaruval. Ami még érdekes benne, az a Nekotama elleni harc, és Tsubaki, a sötét papnő behozatala. A 7 szellembandita telitalálat ellenségnek a negyedik szezonba. A középkori világ elmélyítését szolgálja, amikor első ízben lőfegyvereket látunk. Ez a Sengoku–korszak, Oda Nobunaga ideje, akkortájt kezdték használni a japán katonaságok a puskát. Bankotsu és társai készítik elő a terepet Naraku visszatéréséhez. Ami onnantól kezdve történik, az megint csak újabb és újabb bőrlenyúzás, és a legvégén, a sorozat záró kreditjeinél ugyanott tartunk, ahol a második szezon legvégén. Szabályosan szét kell válogatni az egészet tőepizódokra és toldalékokra, és akkor – de csak akkor – egy középkori stratégiai játszma bontakozik ki előttünk. Az anime legnagyobb hibája az, hogy az első 54 epizód után sem a cselekmény, sem az egyébként gazdag karakterek nem kapnak esélyt a további kibontakozásra. Ha mégis van ilyen, csekély mértékű, és az is konkrét epizódokhoz köthető: - Kagome, amikor Tsubaki átkától kínlódik; - Inuyasha, mikor a gubóba zárt társait hiába próbálja megmenteni attól, hogy pillangószörnnyé változzanak; - Kikyo, amikor Kagoméval összedolgozva kijutnak a papnőfaló démon belsejéből; - Shesshomaru, amikor megkíméli Kohaku életét Logikai hibákat keresni ebben az animében olyan, mintha boltban vásárolgatnánk. Sokuk a Sailor Moon példáját idézi: a humorfaktor idővel túlburjánzik, a stilisztika teljesen elnyomja a logikát, soha semmi következménye nincs egyik krízishelyzetnek se a gimnazista főhősnő és Tokió életében, túl sok rész irreleváns a fő szálak szempontjából, és a transzcendens elemeket olyan könnyedén idézik meg, vagy hívják le, mint ahogy az ember csettint egyet az ujjával. Apró lyukakat is bőségesen találni az egyes részek részleteiben. Már a legelején: - Miért épp a 15. születésnapján kerül át Kagome a másik világba a Csontok Kútján? Talán Kikyo is ennyi idős volt, mikor meghalt? Én inkább olyan 18-20 évesnek néztem. - Mivel Kikyo holttestével égették el a Négy Lélek Ékkövét, az Kikyo lelkével együtt újramanifesztálódott Kagoméban. De ahogy kiszakad Kagome vakbeléből: miért nem ordít a fájdalomtól?! Magyarázat nuku, bár nekem van egy elméletem: mivel az ékkő voltaképp szentelt energia-sűrítmény, annyira hozzáidomult a testműködéséhez, ami minimalizálta a fájdalomérzetét. De ez kizárólag az én elméletem, utalás sincs rá. - Az imafüzér „leigázási szava” az, hogy „Fekszik!”? Komolyan, Kaede? - Mikor Kagome meglövi a varjút, ami lenyelte az Ékkövet: mitől robban szét a madár teste? Hogy törik szét az Ékkő a szent íjtól? És a száz meg száz szilánkot milyen erő hajtja száz meg száz kilométeres távolságokra? Netán az a fényszikra? Nem nehéz felismerni, hogy Takahashi Rumiko csak egy félgőzzel készült mesének szánta ezt, akárcsak a Rahnmát. De az első két szezon után szisztematikusan gátolta saját műve fejlődését: konkrétan megtiltotta például, hogy Kagome és Inuyasha csókolózzanak. A sorozat egy idő után meg sem próbálja feszesebbre venni magát, csak szolidan döcög előre. Látjuk a főszereplők mindennapjait, vegetálnak, harcolnak, viccelődnek, játszanak stb. Ez nem feltétlenül rossz dolog, főleg a Higurashi-család életét jobban megismerhetjük így. Maga a mögötte meghúzódó gondolkodásmód az, ami taszít; ellenzem, hogy egy anime cselekménye csak azért legyen elnyújtva, mert a célközönség már ráharapott, és ráérünk feltekerni a zsinórt. A humorfaktor nagyon gyakran buta és erőltetett. Kagome állandó „Fekszik! Fekszik!” vakkangatása, Miroku egyfolytában tapizza Sangót, Inuyasha mindenen toporzékol és feszt kötekszik Shippouval meg Kogával. Kagome nagyapja egy hagyománypecér léhűtő, semmi egyéb. Hachi, a mosómedve nem zavart, és Koga két társa is rendben volt. Yaken poénjai hol viccesek, hol nem. A bölcs fegyverkovács Totosainál a vicces és komoly hangvétel megfelelő egyensúlyban van jelen – ellentétben Rafikivel az Oroszlánkirályból. Miyoga, a családi bolhainas csak azért van ott, hogy Inuyasha gyerekkorát összekösse a jelen életével. Kisstílű, csalárd és gyáva. Még valami: konkrétan megutáltam, mikor a többieket arra inti: ne mondják el a fiúnak, hogy a Tessaiga tartja féken a gyilkos szelleménjét. És ott van a „mennyasszonya”: mindig azt gondoltam, hogy ez egy ostoba ötlet volt. Inuyasha múltját Totosai és Shesshomaru bőven reprezentálják. A vicces epizódszereplők közül a három kismajom a mélypont. Számtalan történéssel nem voltam kibékülve: - A húsevő maszk tokiói ámokfutása, amit akkor leközölt az egész média, említésre se kerül. - Amikor Naraku létrehozza Kannát és mindegyiküket legyőzi, minden további nélkül elvonul onnan, csak azért, hogy a nagylelkű és hatalmas mivoltát hangsúlyozza ki. - Kagome szerelmi meghasonlásakor anyja teljesen használhatatlan dolgokkal próbálja vigasztalni. - Onigumo kivetése Naraku testéből lerombolta a főgonosz személyének misztériumát. - A harc Nekotama ellen a 3. szezon egyik legnagyobb ütközete, a Kutyaszellem két fia mégis egymással civakodik. - Kikyo és Kagome a papnőfaló barlangban először harcolnak együtt, megtanulnak bízni egymásban… erre a győzelmük után szemlátomást elfelejtik, hogy az eset egyáltalán megtörtént. - A szerelmi ötszög Kikyo-tól Ayame-ig a legelpazaroltabb érzelmi hajtóerő, amit valaha is láttam egy anime cselekményében. - Ahhoz képest, mennyi flashback (múltbéli jelenet) van a 167 epizódban, Kagome édesapját egyetlen árva alkalommal említi meg akárki is, mintha a lány nem is férfiember által fogant volna meg. És még sorolhatnám. A zene és a grafika elsőrangú, a szellemek világa változatos és nagyon érdekfeszítő. De sajnos ezekre is igaz, ami minden más aspektusra: az első 2 évad után meg sem próbálnak újítani, csak dagonyáznak a korábbi, bejáratott kínálatban. A 4. évad még utoljára megpróbál dinamikát vinni a történetbe, de az is tiszavirág-életű. Akármennyire imádtam bizonyos jeleneteit a szériának, akármennyire tudom, milyen célt szolgált, nem tudok szemet hunyni a hibái felett. De ami a legrosszabb: látva a mangáját, talán még így, rétestészta-üzemmódban volt jobb tálalni ezt a süteményt. Az Inuyasha 5/10-es értékelést kap tőlem. Sokat ígér, sok lehetőséggel kecsegtet, de azokból szinte semmit nem tart be. Egy predesztináló képregény-mese, nagyszerűen kozmetikázva.

1417. Rudi20 (2011-04-09 08:50.43)

Sziasztok! Itt van még egy fandub. Szerintem ez sikerült a leggyengébben eddig, de azért felraktam hátha valakinek még is tetszik. Bleach opening 8 [Chu Bura] version 1 hungarian fandub http://www.youtube.com/watch?v=ngxbH_gbVm0 Bleach opening 8 [Chu Bura] version 2 hungarian fandub http://www.youtube.com/watch?v=hy0lIbYKmvY Kommenteljetek, kíváncsi vagyok a véleményetekre. Ha nagyon rossz maximum újra felvesszük.

1416. -OJ- (2011-04-07 20:29.34)   - (válasz Langelus 1415. hozzászólására)

Gyorsabb, de azon kívül végtelenül erőltetett is, két teljesen idióta új szereplővel (akik az elődjük közelébe sincsennek), gyenge taktikázással, összecsapott befejezéssel. Kár volt így lerontani a végére.

1415. Langelus (2011-04-07 15:03.23)   - (válasz -OJ- 1414. hozzászólására)

Tényleg nem olyan minőségi, mégha gyorsabb tempójú is.

1414. -OJ- (2011-04-07 13:49.58)

DeathNote anime kb a 25-27.részig jó volt, onnantól értéktelen szemét minden (és mindenki), ami történik benne.

1413. Langelus (2011-04-06 23:18.03)   - (válasz Tonkacsa 1412. hozzászólására)

Van Animax csatornád? Ott most tartanak az első szezon végénél. De szerintem adj még egy esélyt neki.

1412. Tonkacsa (2011-04-06 21:10.31)   - (válasz Langelus 1411. hozzászólására)

én a mangát nem olvastam, de az anime szerintem tökéletes, még az idegesítőbb karakterekre is szükség volt, hogy több színt vigyenek a műbe, ami Yu Yu Hakushot illeti nekem nem igazán jött be, egyrészt mert szerintem rusnya a grafikálya, másrészt mert sok részt nem láttam és így hiányos lett a történet

1411. Langelus (2011-04-06 20:03.16)

Death Note – A halállista Mindössze két dolog létezik az emberi társadalomban, aminek abszolút egyetemleges érvénye van: az igazság és a halál. A Death Note megmutatja: mi történik akkor, ha valaki a halált eszközként használva éri el az igazságot. Nem használ jogászati formulákat, nem próbálja egyértelművé tenni a dolgokat olyan klisékkel, mint: „a halál örökre szól”, „nem szabad örülni az ember halálának.” A halálnak konkrét gyakorlati szerepe van itt. A Code Geass-hoz hasonlóan, adott egy hataloméhes zsenifiú, aki egy természetfeletti ajándék által irtani kezdi „a gonoszt”. És ahogy Lelouch fantomikonja Zero, úgy Light fantomikonja KłRA, aki taktikai harcot vív ellenségeivel. A fő különbség az, hogy a Death Note teljes egészében a realizmus, az életszerűség talaján törekszik maradni. A grafikától a szereplők viselkedéséig minden aspektus konkrétabb, stabilabb, jobban összeforr egy egésszé. Az a kevés természetfeletti elem, ami itt van, teljesen körülhatárolt, rögzített szereppel és működéssel van ellátva. Bár az egy random húzás, hogy egy Halálisten dobja a halállistáját az emberi világba… tudjátok: unalomból; viszont ez teljes visszhangra talál Yagami Light személyében: az ő igazságérzete azért fejlődhetett tökéletességre, mert ő is unatkozott, és ő is vágyott a dolgok gyökeres megváltozására. Ahogy ő is kimondja gondolatban: „valakinek meg kell végre tennie”, azaz a társadalmat ki kell mozdítani a morális holtpontról, hogy létrehozzon egy új világot. Az úgymond „tiszta fekete – piszkos fehér” formula, ami a Code Geassnál nem működött, itt tökéletes. Egyazon cél, kétféle moralitás. KłRA és Ł olyanok, mint Ceaser és Pompeius: tökéletesen egyenrangú taktikusok. Ezenkívül, Light génialitása nemcsak logisztikai, de pszichológiai értelemben is megmutatkozik: Misora Naomiból úgy szedi ki a nevét, hogy – nagyon finom manipulációval – önmagát láttatja a célja feltételének, vagyis, hogy döntő információt hozzon Ł tudtára. Mesteri húzás. A történet három harmadra oszlik: az első harmadban mégcsak Light és „Ryuuzaki” állnak szemben, egy maréknyi rendőrrel. A középső harmadban Light egy hihetetlenül komplikált módszerrel elhárítja magáról a gyanút. De ez dupla vagy semmi, szóval teljesen érthető a kockázat. A második KłRA, Amane Misa először jó csavar volt a nyomozás menetében, de nagyon hamar egy Harley Quinn-szerű gonosz sidekick-é degradálódik. A legidegesítőbb karakter a sorozatban Demegawa után. A harmadik harmad többéves ugrás után a hatalma csúcsán álló Light hanyatlását mutatja be. Near és Mello egyértelműen nem olyan érdekes figurák, mint Ryuuzaki. De ahogy Near is mondja: „ketten együtt már megütik Ł szintjét.” A harmadik fejezetkör olyan, mintha a másik két harmad eseményei történnének gyors visszafolyásban: az új Halálisten, a fő nyomozó halála, a gyanú légköre, egy díva halála és blabla-blabla-bla. Látszik az anime történetvezetésén, hogy kb. 50 részesre tervezték, és/de ehelyett 37 részt kapott. A rendőrök közül Soichiro elhivatott, cselekvőképes ember és mintaapa. Light-tal szemben viszont annyira elfogult, hogy az néha már a szánalom szegélyét súrolta. Ugyanez áll Light anyjának sík észjárására, Matsuda kelekótyasága és Misa egész karaktere kapcsán. Nagyon tetszett, ahogy Aizawa megért a sorozat kapcsán: személy szerint ővele tudtam a leginkább azonosulni, mint emberi lénnyel. Nemcsak a jellemének adott végleges árnyalat miatt: neki sikerül megnevezni a valódi okát, hogy KłRA eszméje – minden eredménye ellenére – miért járhatatlan út: egy társadalom, amit félelem tart össze, hierarchiát alkot, de valódi békét nem. A lassú radikalizálódást Light hadjáratában szintén nagyon finoman mutatják be. Először csak bűnözőket öl, majd FBI-ügynököket, majd minden ellenségét, s végül: mindenki szövetségesét, akiről úgy ítéli: már nincs szüksége rá. Akárhogyis: a zárással kapcsolatban hiányérzetem volt. Nagyon találó azt felelni erre: „keresd a mangát”. És valóban: a manga a főszereplők sorsát nyersebb, kendőzetlenebb formában mutatja be. Sokat morfondíroztam, hogy ez hiba-e. Egy mozifilmnél szükséges, ha rendesen elő van készítve egy fontos esemény, egy fontos karakter belépője és exit-je. Rajzfilmben ugyanígy. De amikor a mangát elolvastam, rá kellett jönnöm: már fel voltak kellő mértékben vezetve! Egy egész epizód Ryuuzaki halálérzetének – a yaoi-szerű lábmasszással –, és a következő rész 66–33% százalékos arányban visszanézés, illetve Light győzelmi krónikája. Ugyanez a 66–33%-os arány létezik az Ł-es és Ł-nélküli jelenetek között. A főszereplők iránti kegyelet ügyesen tagozódik be az anime atmoszférájába. De ez tompítja a kritikus pontok hatásfokát. Nem sokkal, de tompítja. És nem lett volna szükséges. Light az utolsó harmadban már elég sok hibát vét. Ez megmagyarázható azzal, hogy KłRA térnyerése a világban Lightot még arrogánsabbá tette. Ez látszik azon, ahogy Misával bánik. De az utolsó részen érezhető leginkább a különbség a rajzolt és az eredeti verzió között. A képregényben Light és Near szóváltása mélyebb értelmű, jobban ki van bontva. És végül a legnagyobb hiányzó darab: Ryuuk mindenki szeme láttára végez Light-tal. A pszichotikus, bomló elméjű Light sebesülten odakúszik Ryuukhoz, és őt kérleli, hogy végezzen minden rendőrrel. Ők rálőnek, de semmi hatás. Mikor Ryuuk Light szemébe mondja: örökre vége, Yagami az emberi kálvária és elmúlástól való félelem legtisztább formájában pusztul el. A legnagyobb ütőkártyája a végső katarzisnak, és nem volt ott. És egy ráadás részben azt is megtudjuk, hogy a világ hogy ment tovább KłRA eltűnésével. Amane Misa egy kollektív öngyilkossági rítuson veszett oda. Ez se volt benne. Akármennyire is becsülöm a Death Note formaújító nyelvét az animevilágban, nem tudok elvonatkoztatni az alapanyagtól. A képregény egy gyémánt, egyszerűen tökéletes. Ez már kevésbé mondható el az animéről. Nem, nemcsak a manga hirtelenségét hiányolom, hanem másegyéb dolgokat is: a terjedelem miatti elsietettséget az utolsó harmadban, Yagami Light szüleinek vakságát és az irritáló Jar-Jar-os megnyilvánulásokat Misától. A Death Note az én olvasatomban 9/10. Mind a két alakjában kiváló munka.

1410. Dilis csaj (2011-04-06 13:22.30)   - (válasz -OJ- 1409. hozzászólására)

ch ch

1409. -OJ- (2011-04-06 12:40.10)   - (válasz Dilis csaj 1407. hozzászólására)

Télire jók lennének gyújtósnak.

1408. Langelus (2011-04-06 08:41.15)   - (válasz Dilis csaj 1407. hozzászólására)

Én kristályéjszakát játszanék a yaoi-mangákkal.

1407. Dilis csaj (2011-04-05 13:35.33)

imádom őket én csak yaoi mangát olvasok mett a többi ugy fel húz

1406. Langelus (2011-03-29 09:17.53)

Yu Yu Hakusho – A szellemfiú Egy anime gyakran sokkal hosszabb ideig van műsoron, mint amennyire azt eredetileg megtervezték. Ilyenkor A) továbbépítik a történetet; B) elnyújtják ugyanazt a konfliktust időben; esetleg C) folytatás-sorozatokat készítenek neki. Bizonyos szemszögből a Yu Yu Hakusho rokona a Dragonballnak. Egy harcművészeti anime, amely részben a nagyvárosban, részben egzotikus idegen tájakon játszódik. A protagonista egy nehézfejű, de jószándékú fiú, akit egy mester harci technikákra tanít meg. A küzdelmek tétje emberek, tömegek vagy a világ túlélése. A protagonista barátai átlagos emberek vagy lények, és persze: harcosok. És akárcsak az első Dragonball-sorozat, ez is csak körülbelül 50 részre volt tervezve, de menetközben felfejlődött a sztori színvonala. Urameshi Yusuke az első évadban még maga is csak egy átlagos iskolakerülő. A mangában egy kicsit elvadultabb az imidzse, de ez nem olyan fontos. Hívhatjuk szellemfiúnak, mert az első néhány részben csupán egy frissen meghalt lélek, aki figyel a hozzá közel álló emberekre. A történet harcművészeti elemeket Yusuke küldetései révén hoz be, mivel a feltámadásának ára a Szellemvilág Detektívje cím volt. Ez engem a Knight Rider alapfelállására emlékeztet: a jó eszű, lelkiismeretes fickó meghal, de egy felsőbb szervezet nyomozójaként elkezdi új életét, egy hasznos társsal és néhány új képességgel. Rengeteg érdekes szituáció adódhat egy ilyesfajta sztoriból, és a sorozat élni is tud a lehetőségeivel. Tetszett a 3 Talizmán és a 4 Szörnyvezér esete is. De az első évad fő cselekménye csak akkor kezdődik, mikor a hótündér Yukinát kell kiszabadítaniuk. Toguro, az izommester démon az egyik legjobb antagonista, akit valaha is megismertem animében. Komoly harcos, konkrét nézetvilággal, értékrenddel és tervekkel. A tettei reprezentálják mindazt, ahogyan viszonyult a világhoz, amelyben él. Háttértörténete részletes és gondolatprovokatív, az ember akaratlanul is beleképzeli magát a helyzetébe. Genkai és Toguro közös múltja kellemes meglepetés volt. Yusuke, Kuwabara, Kurama és Hiei kitűnő csapatnak bizonyulnak minden egyes küldetés folyamán, noha egyikük sincs igazán elragadtatva a többiektől. A Sötét Harcművészetek Tornáján nemcsak a harcolt csapatok ereje, de az általuk kivetített problémák is mindig változnak: a Ryokurukai az alantasságot, az Ichigaki az egyéni lélek feladását, a Masho a korruptságot, az Uraotogi az arroganciát. Yusukéék nemcsak győzni akarnak: ahogy Kuwabara mondja Keikónak: az ellenfelük személyisége fölé kell kerekedniük. Igen kevés anime képes arra, hogy ezt a törekvést teljesen kibontsa. Ez egy közülük. A Reiko-Dama átadásával Yusuke az emberi teljesítőkészség határára jut, de az erejét nem tudja rögtön lehívni. Mikor a döntőben Toguróval megküzd, lépésről lépésre nehezedik a csata. Genkai halál utáni beavatkozása erőltetett lenne, ha nem tudnám, hogy a show kezdetén Yusuke már halott volt. Nem szimpla vendettáról van szó: Togurót meg kell állítani, mert főnöke Sakyo alagutat építene a szörnyek világa felé, ami százmilliók halálát okozná. Yusukéből ki kellett csikarni végső tartalékait. Apropó: a második szezon krízise ugyanez, de másmódon. Shinobu Sensui, a Yusuke előtti szellemdetektív szintén telitalálat, kedvenc karakterem Toguro után. Amikor azt hinnénk, hogy már teljesen ismerjük a motivációit, hozzátesznek még valami újat, de nem érződik elcsépeltnek. Embereket fordít a társadalom ellen, hogy alagutat nyisson az emberi világba. Hogy megtudja, van-e joga a véres történelmű emberiségnek fennmaradni. Hogy közeli halála előtt vezekelni tudjon a szörnyek elleni gyilkosságokért, amiket még detektívként követett el. Sok elemet, ami a sorozat elején még nevetségesnek tűnhet, megpróbálnak kozmetikázni a második szezonban. Ko-Enma egy főnökösködő kétéves, de álcája és szellemi szintje egy fiatal felnőttet takar. Állandóan cumi van a szájában, de az egy gyűrű, amit a testén tartásával tölt fel szellemi erővel. Oké, ez erőltetett magyarázat. De a Mafukan szerepe az eseményekben azt hiszem, kellően illeszkedik egésznek a koncepciójába. Ko-Enma alakja ebben a fejezetkörben a legszimpatikusabb számomra. A viselkedésén látszik, hogy nagy reményekkel tekintett a fiatal Sensuira, aki most egy többszörös személyiséghasadáson esett keresztül, és ma már ő fenyegeti az emberiséget. Fontos szerephez jut a taktika, az okos ötletek és az éles karakterfejlődések. Kicsit erőltetettnek éreztem, hogy Yusukéről megtudjuk: egy mazoku démon vére folyik az ereiben. Tudom, még mindig jobb, hogy az őse volt démon, mintha az apja lenne démon. És ez legitimálja, hogy Yusuke immár másodszor is meghal. Ezt így lehet interpretálni: második halálakor Urameshi szellemi ereje már elég nagy volt, hogy a vérében tárolt démoni DNS spontán módon feltámassza őt. Amivel még nem voltam kibékülve, hogy Ko-Enma a Mafukant arra fordítja, hogy Sensui egyik emberét feltámassza. Komolyra fordítva: ha én lennék a Szellemvilág vezetője, akkor előbb a percekre levő apokalipszis megoldására fókuszálnék, és csak azután a tragédia egyes áldozatai. De ez csak én vagyok. Teljesen meggyőző, ahogy Yusuke útja különválik minden barátjáétól, és hogy mind a saját jövőjük megalapozására fordítják az erejüket. Ahogy a mind magányosabb fiú egy alvilági hatalmi játszma közepébe csöppen, Toguro egyik utolsó mondata látszik valóra válni: „neki is választania kell majd az erő és a barátai között”. Yomi, Raisen és Mukuro is kitűnő karakterek önmagukban és alvilági vezérekként is. Mikor Raisen meghal, Yusuke felveti, hogy egy véres háború helyett döntsék el viadallal az alvilág sorsát. Ez egy nehéz eset. Érdekes ötletnek tartom, hogy Yusuke beismeri, nem vezető-típus, és saját személyes tapasztalatai alapján cselekszik. Erőltetettnek érzem, hogy a Mukuro és Yomi mondjanak le a birodalmaikról. Viszont ha Raisen régi harcostársait, Kuramát, Hieit nézzük, valamivel érthetőbbé válik. Ha egy véres háború csak egy igen szűk réteg hatalmi pozícióiról szól, az egyszerű démonnépnek ez púp a hátára. A fő démonkaraktereknek pedig van annyi eszük, hogy inkább ezzel a módszerrel döntsék el az alvilág sorsát. Ha Mukuro és azok az S-osztályú barátai Raisennek elfogadják ezt a gondolkodásmódot, akkor Yomi teljesen elszigetelődne és a biztos vesztébe rohanna. A végső katarzis a viadalon, mikor Yusuke Yomival harcol, és felfedezi magában, mi a célja. Toguro és Sensui is veszítettek ellene végül. De az első győzelmét Yusuke gyakorlatilag végigkínlódta, eszköz volt hogy a tanítója és az ellenfele rendezzék az ügyüket. Sensui pedig halálos betegségétől űzve utoljára próbára akarta tenni a sorsot, hogy válaszokat és vezeklést találjon. Most viszont hiába veszít Yusuke, élvezetből harcol, és mindenki másnak is megtanította ennek az értékét. Hokushin gondolatai, hogy Raisen büszke volna Yusukéra, nyilvánvalóan azt jelenti: végre elérte azt, amit ő akart; a szellemi erő leigázza a démonit. A mellékszálak közül némelyekkel nem vagyok kibékülve. George egész alakja irritált, Ko-Enma riogatása a fenekeléssel izzasztóan röhejes lett. Kuwabara és Yukina emlékeztetnek a fiatal Genkai és Toguro párra, de lehet csak a méreteik miatt. Hiei döntése, hogy nem fedi fel Yukinának, hogy ő a bátyja, érthető. Hieire sokan vadásznak az alvilágban, és Yukinának is ki kellene tudnia következtetnie az igazat. Botan és Ko-Enma személyiségével a Sensui-körre sikerült megbarátkoznom, Kuwabara poénkodása pedig még a komoly értékrendje dacára is fárasztó volt néha. Toguro megöli Genkait, de vigyázott a testére, hogy feltámadhasson. És itt van ez a sor: „A lelkemet eladtam, de a büszkeségemet nem.” Értem, hogy az „eladni a lelket” minek a megfeleltetése. De komolyan: mégis mekkora hányadát adta el Toguro a lelkének?! Külön elcsépeltnek éreztem az utolsó részt. Rendben, látjuk a főszereplőket 2 évvel később felnőttekként. De ez a befejezés valahogy erősen klisé-kinézetű. „Annyi kalandot éltünk meg, hogy eladhatnánk az ötletet egy rajzfilmgyárnak.” Nem tehetek róla, de ez nekem túl kukoricás lezárás. Yusuke az elmúlt két évben miért nem kereste meg Keiko-t, ha annyira szerette őt? Semmilyen formában nem vette fel vele a kapcsolatot. Csak arra tudok gondolni, hogy írók ezt arra használták – akárcsak a második halálát Sensui barlangjában –, hogy visszakanyarodjanak az eredeti „szellemsrác” imidzs felé, ahonnan a korábbi detektív elindult. Yu Yu Hakusho a nagyvárosi és a harcművészeti animék között is érmet érdemel. Egyszerű, de gondolatformáló, és menetközben egészen kicsiszolódik benne a szimbolika és az életszerűség. Kedvenc harcosanimém rögtön a két Dragonball mögött. A fenntartásaimmal együtt is, mindenképpen megérdemel egy 8/10-et.

1405. -BlackMoon- (2011-03-27 23:10.49)

-OJ_ Ez nem jó! Annyira meg szeretném én is szerezni! :( Azért köszi! :) Uhh Rudi20!!! Nagyon ügyes vagy ám!!!! Pár napja láttam már az első linkelt videót, azóta a rajongód vagyok :D

1404. Rudi20 (2011-03-26 12:41.57)

Sziasztok! Ahogy ígértem itt a maradék videó is. Digimon Tamers opening version 1 hungarian fandub http://www.youtube.com/watch?v=peKYkHy5YSY Digimon Tamers opening version 2 hungarian fandub http://www.youtube.com/watch?v=7NHO0wsETS0 Egyenlőre ennyi. Majd még jelentkezem új videóval. Hamarosan indul a blog amin megtaláljátok ezeket mind. Jó szórakozást!

1403. Rudi20 (2011-03-23 10:05.54)

Sziasztok! Kijött egy új videóm! One Piece opening 3 hungarian fandub http://www.youtube.com/watch?v=eJivcIFBPZY Most 3 videót csináltam. Hétvégén felrakom a másik kettőt csak most vidéken dolgozok és mobilnettel kicsit necces dolgom van. De remélem addig ez is tetszeni fog. Kommenteljetek légyszi. Köszönöm az eddigi biztató hozzászólásokat.

1402. -OJ- (2011-03-18 14:29.05)   - (válasz -BlackMoon- 1401. hozzászólására)

Csak angolul (ami egy elég tré vágott verzió) és csehül. Én is keresem magyarul, de eddig nem jártam szerencsével.

1401. -BlackMoon- (2011-03-17 23:15.54)

-OJ-, iDe írok neked, tudom, hogy itt előbb-utóbb megfordulsz majd. Neked a Karib-tenger kalózai c. film megvan? (magyarul)? Láttam, hogy a vélemények topicot te nyitottad hozzá! http://www.filmkatalogus.hu/A-Karib-tenger-kalozai--f20100 Eszméletlenül keresem ezt a filmet. Te vagy minden reményem :):):)

1400. Langelus (2011-03-13 22:01.03)

.

1399. Langelus (2011-03-09 14:25.31)

Trigun – Hármas-pisztoly A Trigun egyike azon sorozatoknak, amely megfelelő szórakozást tud nyújtani bármelyik korosztálynak. Kombinálja a Dollár-trilógia utáni westernek és a 80-as évekbeli cyber-punk szubkultúrát. Két külön szimbólumrendszer, amik ebben az animében tökéletesen kiegészítik egymást. Nem érződik úgy, mintha csak összepréselték volna ezt a két stílust. Sok aspektusában erős színezetet mutat: humor, karakterek, történet, dialógusok, érzelmek. Nem írom a logikát a felsorolásba, mert akad néhány nagyon zavaró cselekménylyuk. A legjobb része a Trigunnak a gazdag személyiségek, és hogy végig tökéletes egyensúlyt tart humor és dráma között. A történet nem próbál különösebben ambiciózus lenni, de majdnem teljesen kitölti a saját kaliberét. Vash a vadnyugati bolygó legjobb pisztolyforgatója, akinek a fejére egy ország évi költségvetését tűzték ki. A nyomában járó borzalmak annyi legendát generálnak körülötte, hogy „ember formájú szélviharnak” nevezik. Le kell szögeznem valamit: Vash egy erős protagonista: érdekes, sokarcú fickó, akivel hányatatott sorsa miatt könnyű együtt érezni. Rengeteg sci-fi-elem van ebben az animében, főleg az eredettörténetnél. Vash és testvére, Knives klóngyermekek, akik egy intergalaktikus felfedezőflotta hajóján élnek gyerekkorukban. A Föld erőforrásai kimerültek, ezért egy jókora tömeg a flottán utazva keres új bolygót benépesíteni. A flotta pusztulásakor láthatjuk, hogy az ikrek egymás ellentétpárjai. Mindketten intelligensek, extrém mértékben reflexívek, és az életkoruk évszázadokban mérhető. De Knives parazitának tekinti az emberi lényeket, ezért – 2 roncs kivételével – az összes űrhajót elpusztítja. Rem Saliven testesíti meg egész idő alatt Vash ideáit: kedves, pacifista, életvidám, nagyon toleráns és a saját életét áldozza fel az egyik hajó megmentéséért. Vash és Knives felfedezik a sivatagos bolygót, de felnőttkorukra az addigi status quo kettejük között megszűnik. Itt egy lyuk tátong a sztoriban. Vash 80 évig izoláltan élt az egyetlen űrhajóban, amit Rem korábban megmentett. Nem érdekli a bolygó saját homo sapienseinek kultúrája – ami egyébként szinte egy az egyben a Lincoln-kori Amerika. De azt nehezen hiszem el, hogy teljes 80 évig alig hagyja el az űrhajó környékét, és ez neki tökéletesen megfelel. Aztán mikor elhagyja a közösséget, a rég nem látott Knives kényszeríti, hogy használja a fegyvere ismeretlen, rejtett képességét. Hihetetlenül intenzív, ahogy Vash kínlódik az aktivált tömegpusztító fegyverrel, ami összeolvad a karjával. A széria egyik legjobb jelenete. Hogy Vash, „a Fékevesztett” emlékezetkiesésben szenved, az szerintem tényleg igaz volt az első pár évben, de utána inkább menekülni próbál az emlékei súlya elől. A fő célja, hogy megtalálja Knivest, és valahogy visszafizesse neki a kölcsönt. Szokatlan egyénisége miatt az átlagemberek – mint Meryl és Milly – nem ismernek rá egykönnyen. Az anime nagy részében inkább az ő szemszögükből látjuk az eseményeket, ők követik a vörös kabátos mesterlövészt mindenféle bolondos helyzetbe. Legato felbukkanásával indul be a tényleges cselekmény. Knives lassan ébredezik kriogenikus álmából, hisz majdnem meghalt, mikor Julius városában Vash rászegezte a szuperágyút. Legatót és a gungho-bárdokat küldi utána, hogy keserítsék meg az életét. Ha elbuknak vagy Vash segíteni próbálna rajtuk, habozás nélkül végezniük kell magukkal. Ez teszi olyan ördögivé Knives tervét. Tudja, hogy öccse szinte rabszolgaként követi Rem filozófiáját: ne ölj, ne rombolj, ne rabolj. Akaratán kívül tömeg halálát asszisztálja végig, köztük saját barátait és ellenségei is. Nicholas Wolfwood alakja telitalálat, ő kritizálja a leginkább lényegre mutatóan Vash ideáit. Tragikus, hogy mire Wolfwood maga is megérti a filozófiáját, Legato őt is a pusztulásba taszítja. Örülök neki, hogy ő volt Legato utolsó áldozata, mivel Vash nem sokkal utána lelőtte. Van egy elvárásom a fő protagonista irányában, ami itt nem teljesült. A tettek egymásra épülése. Vash 130 éve él a bolygón, de semmi maradandót nem visz véghez, amíg be nem indítja azt az „elveszett technológia” által hátrahagyott áramfejlesztőt. A passzív felelősség fölötti lamentálás, plusz néhány kétségbeesés mutatják a reakcióját a dolgokra. Wolfwood halálakor viszont sok szempontból szakít a korábbi gondolkodásával. Életében először elmondja Merylnek a teljes élettörténetét. Jókedvet próbál erőltetni magára megint, de végül sírva fakad. Harmadszor is kényszeríteni akarják a fegyvere használatára, de most ellenszegül. Apropó fegyver: Legato bíztatása, hogy ölje meg őt nekem túl kézenfekvő. Mintha csak a 26 részes hosszúság tartása végett lett volna beiktatva. A lelkifurdalása érthető, de nem tetszik az, ahogy ezt szavakba önti. Ezen a ponton éppen olyan önző, mint a fivére. De nem azért, mert egyszer szánt szándékkal kellett gyilkolnia. 130 év fiatalság és magány után egyszerűen képtelenség, hogy valaki ennyire vak és naiv maradjon. Nem tudtam megtartani Rem parancsolatát, ezért soha többé nem tudom őt magam elé vizionálni! Magamnál szorongatom a bátyám gonosz játékszerét, de képtelen vagyok rájönni, hogy használjam azt a képességet! Meg se próbálom figyelmeztetni a világ egy darabkáját, hogy Legato bármilyen élőlény mozgását irányítani tudja az akarata erejével és genocídionista! Gyönyörűen lett kivitelezve a végső összecsapás Knives-zal, még Wolfwood keresztjét is felhasználták benne. Az egyetlen dolog, amit nem értettem, hogy mikor tanulta meg használni a szuperágyút ilyen remekül? Nemcsak lőni tud vele, de meg tudja fordítani a hatását robbantásról erőszívásra? Hogyan? És a legutolsó képkockán: miért nevet?! Knives ott lóg a válladon, és ha felébred, 100%, hogy elölről kezdi az egészet! Oké, így érzékeltetik a könyörület végső diadalát. Mekkora hányada maradjon meg az emberi populációnak, hogy tisztességes lezárást kapjon ez a kiskaliberű sztori? A hibák ellenére ez az anime kerek egész, és nagyon erős morális szabályokra vezeti rá a nézőt. Végig megtartja a szereplők szabályait, a dráma-humor-egyensúly szabályát és magának a világnak a szabályait. Mindenképpen klasszikus. Az én olvastomban 7/10.

1398. Rena-X (2011-03-07 13:29.09)

Nem az, az egyetem, azért annyira okos nem vagyok. :D SZTE Mérnöki kar és Műszaki Menedzser szak, de majdnem ugyanazokat a dolgokat tanuljuk, mint a gépészek.

1397. Langelus (2011-03-07 11:04.09)   - (válasz Rena-X 1396. hozzászólására)

Műszaki egyetem? Az szép. : ) Miket tanultok azon?

1396. Rena-X (2011-03-07 11:01.52)   - (válasz Langelus 1395. hozzászólására)

Jaa. Azt hittem, hogy már van valamiből diplomád. Lehet, hogy nekem is valami történelemmel kapcsolatos szakra kellett volna mennem, mert ez a műszaki halál, jobban mondva nem a műszaki, hanem inkább a tanárok. :-/

1395. Langelus (2011-03-06 21:00.58)   - (válasz Rena-X 1394. hozzászólására)

Ez lesz az első szakdogám. : ) Csk a másikat második félévre hagyom. Abban a témám olyasmi lesz, hogy: "Az amerikai megszállás társadalmi hatásai".

1394. Rena-X (2011-03-06 16:34.15)   - (válasz Langelus 1393. hozzászólására)

Wow, jó kis téma. Szóval nem ez lesz az első szakdogád. Esetleg véletlenül a másik nem kapcsolódik a műszaki területhez? :)

1393. Langelus (2011-03-06 08:50.13)   - (válasz Rena-X 1392. hozzászólására)

A mostaninak? Széchenyi István nemzetképének felépítése.

1392. Rena-X (2011-03-05 23:15.34)   - (válasz Langelus 1391. hozzászólására)

Megkérdezhetem, hogy mi a témád? :)

1391. Langelus (2011-03-05 19:33.09)

Most egy darabig nem veszek itt át újra animét, mert rnom kell a szakdolgozatomat.

1390. -OJ- (2011-03-05 19:30.03)   - (válasz -BlackMoon- 1389. hozzászólására)

az extra epizóddal kerekebb lesz, némileg

1389. -BlackMoon- (2011-03-05 17:00.20)   - (válasz -OJ- 1388. hozzászólására)

Értem.. Kár :( Na majd hátha lesz folytatás, és abban már benne lesz :P Közben megnéztem a végét. Nem tudom, bennem van valamiféle hiányérzet. Valami nem kerek... :) De összességében nem rossz anime, Shizuo pedig egy állat :D

elejére ... 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 ... végére