Fórum - Az operaház fantomja (2004) - Könyvek

1 2

32. Vadmacska15 (2018-06-12 17:45.40)

Sziasztok! Szerintetek melyik könyvet érdemes elolvasni? Csak mert megnéztem és látom van néhány változat.

31. GabryelF. (2015-05-21 16:37.33)

Sziasztok! Gondoltam megosztom, hátha felkelti a Fantom rajongók érdeklődését: [link] [link] A regény Tony Richardson 1990-ben készült filmjének, Az Operaház Fantomjának folytatása. Jó böngészést és jó olvasást! :)

30. 8silencio8 (2013-02-21 20:06.43)

Na, elszállt, amit összehoztam, most írhatom újra. Szóval hogy is volt... Jó, akkor az anyja elutasító magatartását betudom a fiatal korának meg a "másra számítottam"-nak.De elfogadni akkor sem tudom.(Láttam a tv-ben egy kislányt, aki torz arccal született, hátulról gyönyörű szép haja volt, az anyja angyalkámnak hívta,pedig a szemgödre el volt csúszva stb.stb.Szóval így is lehet kezelni a dolgokat.) Tényleg volt még szerelme,de akkor is inkább elmenekült, pedig korban jobba hozzá illő lett volna Luciana.Persze, ahogy az ő mondta a könyvben az ember nem választhatja meg, lesz szerelmes. De milyen érdekes, legyen az férfi vagy nő, mind kíváncsi arra mi van a maszk alatt. Arra nem is gondolnak, hogy nem passzióból viseli, hanem okkal. Nyilván el akar vele valamit rejteni.Azért csak leveszik vagy levetetik vele és amikor feltárul a valóság elborzadnak, csúfnak kiáltják ki és elfordulnak tőle. Az is érdekes megoldás a filmben, hogy amikor Raul már öregen kimegy Christine sírjához ott van a Fantom rózsája a gyűrűvel.Igaz, itt nem utaltak rá, hogy meghalt,de öregen- mint Raul tolószékben- nem tudtam volna elképzelni... Jobb a rejtélyes homály, mint a fix tudat.Így megmarad az illúzió. Egyébként a film nagyon tetszett, azok a nagyméretű, gyönyörű díszletek, a temetőben a sok óriási szobor olyan hangulatot árasztott, a színház... Hátborzongató! Most ennyit tudtam kipréselni magamból, a melóhelyen nem lehet kibontakozni csak itthon.

29. Kicsininfa17 (2013-02-20 23:23.14) - (válasz 8silencio8 28. hozzászólására)

Na én kicsit másképp vélekedem erről. :) (Ezért jó, ha az ember talál valakit, akiről beszélhet egy könyvről) Tényleg nagyon kidolgozott. A több szemszögből való elbeszélés pedig a kedvencem lett. Ami Madeleine-t illeti, meg lehet érteni. Gondoljunk csak bele. Tökéletes élete volt, a szülei minden óhaját teljesítették, minden úgy alakult, ahogyan azt ő elképzelte, és nem ütött be semmilyen probléma. Majd jött a szülők hirtelen halála, mint holmi baljós jel. De ezt még akkor is áthidalták Charles-szal, hiszen gyermekük lett, és minden gondolatuk akörül forgott. A világ legjobb férje mellette van, és együtt egy tökéletes gyermekről álmodtak... A férj meghal. Egyetlen vigasza az lehet, ha a kisbabája néhai férje vonásait fogja örökölni. Végól fia születik: egy torz arcú, a bába által életképtelennek elkönyvelt, egy papot is megrémítő kisgyermek. És ezt a rémséget, az ő totális lelki csalódását fel kell nevelnie, táplálnia kell.. Szeretnie! Egy eddig áloméletet élő, 20 éves nőnek.. Nem is, egy lánynak ez hatalmas teher és sokk, bizonyos szinten hát érthető a kegyetlensége és távolságtartása. Hiszen ez lett a szerelmükből. A kegyetlensége és utálata a fia iránt véleményem szerint azért volt, mert nem akarta elfogadni, hogy az a magzat, aminek az ő szerelme arcvonásait kellett volna örökölnie, egy halott arcával jött világra, és mégis, mérhetetlen tehetséggel áldották meg... És fél tőle, mert többet tud nála, és nem normális, vagy legalább is nem megszokott egy 3 évesnél az ekkora értelem. És egy okkal több az utálatára, hogy a gyermek miatt megvetik, így szégyellnie kell, és rejtegetnie őt is, magát is. Ezután jön az orvos, aki jelenthetné neki a kiszabadulást ebből a,,rabságból", amit igazából maga alakított ki. És azon az estén, amikor Sasa meghal, mondhatnám, elúszik a köd a szeme elől. Mert látja, hogy ez a gyerek akárhogy is, egy gyerek, akit szeretnie kell, és amikor az ifjú orvos felajánlja, hogy ,,megszabadítja ettől a szörnyű tehertől", szerintem akkor ébred benne a tudat, hogy ő egy anya, akinek feladati vannak... Mert elakarták tőle venni a gyermekét, és az anyai ösztönök ekkor ébredtek fel benne. Csak ugye, túl későn... A Perzsa. Nadir azért volt távolságtartó és/majd ellenséges, mert ismerte Eriket, és érezte, hogy hazudik és titkol előle valamit. A gorombaságot pedig maga Erik kezdte (mint az oviban...), hiszen nem nézte jó szemmel, hogy végre révbe ért, hiszen a lány lenn volt a tó parti házban, erre megjelenik egy férfi a múltból, aki nem mellesleg rendőrkapitány... Gyorsan túl akart lenni az eszmecserén, visszaakart térni a saját világába. Erik halála pedig nagyon elfogadható, szerintem, mivel nem az elutasításba halt bele. Még anno Giovanni is mondta, hogy a kőműves munka előbb-utóbb megöli az építészt. Az a rengeteg, tömérdek porszemcse még ha későn is, de előbb-utóbb megviselte a tüdejét. A másik, hogy valljuk be, sose élt egy nyugodt életet, így 50 éves korára nem egyszer mérgelte fel magát a szíve, s próbálta beadatni a kulcsot. Nem emlékszem, hogy hány infarktusa volt, de már így is több annál, mint amennyit egy átlag ember kibír. Majd ott volt a Diadalmas Don Juan estje, na hát ott A-tól Z-ig minden végig ment abban az emberben, már ő is belefáradt a végére.. Csoda, hogy rá pár héttel még életben találta meg szegény Christine. Az merő tévedés, hogy ez lett volna az első szerelme. Luciana, Giovanni lánya volt életében az első olyan a másik nemből, aki iránt vonzalmat érzett, de tudta, hogy az arca úgy is mindenben közéjük állna, és eltaszítana mindenkit, így nem vette, vagyis nem akarta figyelembe venni az érzéseit. Ezt többször is említi, hogy hatalmas önuralma volt... És igen, mérhetetlen az intelligenciája, de amikor 50 éven át tűrt, és akadt egy ember, egy nő, akit szeretett, akiben bízott, aki a szavát adta neki.. Erre megriadt tőle és elmenekült. Na akkor betelt a pohár. Ezen a jeleneten végig ott folyik a háttérben a deja-vu érzete.. Sok-sok ,,dőlt betűs" és ismerős mondatok hangzanak el Erik fejében. Christine-ben az anyját is látta, hiszen az arcuk szerkezete megegyezett, és a gyermekét, mivel olyan fiatal, törékeny volt, és védelemre szorult... Eleinte józan ésszel tanította, adta neki az énekleckéket. De egyre jobban beleszeretett, Christine-hez közeledett Raoul, a féltékenység úrrá lett rajta, és kijött rajta a birtoklási vágy. Erik szerintem sose kaphatott volna meg mindent.. Egyedül a szeretet volt az, ami kimaradt az életéből, és ezt csak élete utolsó évében kaphatta meg... Jó, tény, hogy Giovanni a fiaként szerette, de amikor kényszerítette az arca felfedésére a fiút, egyszeriben semmivé lett számára. Igaz az is, hogy Nadir a barátja lett, de egy igaz barát sem helyettesíthet egy olyan helyet, amit egy szerető családi háttérnek kellett volna kitöltenie. Christine-t a lehető legtöbb értelemben szerette (áztaa, mennyi szóismétlés): mint nőt, mint lányát, mint néhai anyját, mint barátját, mint tanítványát, mint tanárát... Na, hát ez maradt meg bennem a nyári olvasásból. :)

28. 8silencio8 (2013-02-20 20:20.24)   - (válasz Kicsininfa17 27. hozzászólására)

Hmm... Szóval nekem nagyon tetszett. Ilyen részletesen kidolgozottnak kellett volna lenni az elsőnek is.Tényleg a születése előttről indult és nagyon sok mindent megtudtunk Ericről. Van pár dolog, ami furcsa volt, pl.:egy anya hogy lehet ilyen elutasító a saját, szerelemből született gyerekével, még akkor is, ha torz az arca? Mi lett volna Eric-el, ha az apja nem hal meg?Ez is megér egy misét. Biztos másképp alakult volna a sorsa és szerintem pozitívabban, mint az anyja által irányítva.Az jó, hogy fiatalon professzoroktól tanulhatott, de az anyai szeretet hiánya, az anya viselkedése irányába örök nyomot hagy benne. (És mindenki másban is, hisz azt visszük magunkkal, amit gyerekkorunkban összegyűjtünk.) Szerintem az apja biztos nem fordult volna el így tőle. Azt furcsáltam, hogy a Perzsa megtalálta Párizsban és azok után, amit együtt átéltek olyan ellenséges volt a viselkedése. Az tetszett, hogy a végén Christine temetése után Raul beszélt Charles-nak Erikről és gondolataiban kimondta, hogy a gyerek Eric fia és azt gondolja,hogy a kakukk-ugye a madár, aki más fészkébe tojja a tojását és felnevelteti a kakukkfiókát-gyönyörű madár. Azt viszont nem tudom elfogadni, hogy egy ilyen ember, aki bejárta a világot,megkaphatott volna bármit, csak egyszer lett szerelmes élete delén, de annyira, hogy bele is halt. Ilyen intelligenciával ezen át kellett volna lépnie, mármint azon, hogy nem őt választotta, legalább is nem fizikai valójában. Most hirtelen ennyi jut eszembe, szerintem újra el kell olvasnom, mert akkor ülepszik le igazán és válik világossá a sok apró részlet.

27. Kicsininfa17 (2013-02-20 19:19.47) - (válasz 8silencio8 26. hozzászólására)

Oh, merci..:) Egyébként Te mit gondolsz Susan könyvéről? Mármint a többi szereplőről, mesélőről... Egy jóó hosszú terjedelmes elemzésnek úgy örülnék, ha van hozzá türelmed. :D

26. 8silencio8 (2013-02-20 19:14.04)   - (válasz Kicsininfa17 25. hozzászólására)

Az nem baj, ha követed az eredeti fonalat. Néhány új ötlettel mindjárt színesebb lehet az egész. És ha még jól is megírod, akkor élvezetes is lesz!!!

25. Kicsininfa17 (2013-02-20 18:21.04) - (válasz 8silencio8 24. hozzászólására)

Ó, ennek a visszaadja azt a légkört megjegyzésednek nagyon örülök. :D Valamivel másabb, de nem akarom hogy nagyban eltérjen, tehát a végén kívül a cselekményszálakon alig-alig változtatnék.

24. 8silencio8 (2013-02-20 07:23.10)   - (válasz Kicsininfa17 23. hozzászólására)

Köszi, hogy megosztottad velünk, még ha csak az elején jársz is.Jó lesz ez, visszaadja azt a légkört, amiben az a kor létezett. Várjuk folytatást és hogy azért mégis más legyen, mint az eredeti. Ahogy írtad, ha nem is happy end, de más.

23. Kicsininfa17 (2013-02-19 19:14.58) - (válasz 8silencio8 22. hozzászólására)

Értesülni értesülsz, de eddig egy árva fejezet van, ami kész és kézzel fogható. :D Csemegézz..:) ,,Előszó Fény, sötét. Fent és lent. Nappal és éjszaka... Örökös ellentétek. De mégis, együtt jelentik a tökéletes harmóniát. Tűnhet tündérmesének, legendának, egyszerű históriának az, amit most papírra vetek. Írhatnék magamról is, de hát kit érdekelne egy unalmas párizsi lány mindennapi élete. Inkább egy olyan történetet mondok el, ami - habár érint engem - nekem is még csak most lett ismeretes. Voltak már régebben is hozzá kapcsolódó események, de az igazi történés csak 26 évvel ezelőtt, 1881 januárjában indult útjára. Elbeszélésemben sokak visszaemlékezése és naplójegyzete segít. Hallgassák hát figyelemmel, hogyan lett szerelmes a csalogány egy rózsába! Első fejezet Egy ismeretlen ismerős Csöndesen fújdogált a koraesti szél Párizs utcáin, felkavarva a város porát. A lemenőben lévő nap arany, bíbor és mályva színben játszott a szürkés égen és a házak ablakán. Az operaház irodájában egy férfi iszogatta remegő poharából azt a pár korty brandy-t, ami még nem a bordó kárpiton kötött ki. Egyre csak meredt ki az ablakon, monoton módon mormogva egy kérdést: Késnek, késnek... Hol késnek már? Egy kopogás, a pohár darabokra törik. Második koppanás, egy fájdalmas kiáltás hallatszik. Még egy kopp, és az ajtóban egy hölgy alakja jelent meg: - Hivatott, Poligny úr. De ha zavarok, akkor… Igazgató úr, hiszen magának vérzik a keze! -Ó, ugyan… semmiség. Mindjárt eláll. jöjjön csak beljebb, Madame Giry, beszédem van önnel! - Ha a tánckarral van a gond, az nem az én hibám. Az a sok rakoncátlan újonc… Madame Giry - vagy ahogyan én megismertem, Giry mama - a Párizsi Operaház balettkarát vezette. Szigorú, kemény tanár, tud fegyelmet tartani, minden tanítványa egy-egy csillag a balett-történelmében. No igaz, ezzel talán túlzok, de kétség kívül jó munkát végzett. Bár több időm lett volna a megismerésére… - Ugyan, de hogy! Semmi gond nincs a táncosokkal! Másfajta szolgálataira gondoltam… Tudja, most hogy új lesz az igazgatóság, kelleni fog nekik némi segítség. - Igazán? – vonta fel a szemöldökét- Ezzel most Ő rá célzott, ugye? A hölgy engedély kérően rátekintett felettesére, s mikor az bólintott, bereteszelte a tölgyfaajtót. Odasétált a férfi mellé, majd egy vele szemben lévő gesztenyebarna, bőrhuzatos fotelben helyet foglalt. Fáradtság teljesen sóhajtott: - Már előre érzem, hogy az új kollegák bolondnak fognak tartani. Mindkettőnket. - Ez igaz… De végtére is, okuk az lehet bőven rá. Gondoljon csak bele! Nap mint nap jönnek a levelek, megmagyarázhatatlanul, egy ismeretlen személytől… - Miféle idegenről beszél maga? – csattant föl a madame – Hát ön szerint, egy ismeretlentől kapunk utasításokat? Nem! Ismerjük, még ha nem is személyesen. Hol lenne az opera a tanácsai nélkül? Mindnyájunknál műveltebb, sokkalta ismeretesebb a zenében, mint bármelyik énekesünk. Igenis ismerjük, még akkor is, ha nem láttuk az arcát. - Buquet azt mondta, hogy egyszer látta őt. Fent, a kötelek és a díszletek között. Hosszú, fekete köpenyt viselt, halálfeje volt – motyogta szórakozottan Edward Poligny a padlót bűvölve. - Joseph Buquet egy részeges idióta, nem tudja mit beszél! – fakadt ki az asszony. – Csak a balettos kislányaimat akarja ezzel az ostoba históriájával riogatni. Mindent az Ő nyakába aggatnak. És félnek. Ha nyikordul a színpad, ha meglebben a függöny... Rettegnek egy ismeretlen ismerőstől – A madame idegesen tekergette hosszú hajfonatát. Egy kis ideig csendben elmélyedtek gondolataikban. De mégis tele volt feszültséggel a szoba. Valaki figyeli őket. -Durr, durr, durr! – hallatszott a fal túloldaláról. - De sürgős valakinek! – ráncolta a homlokát az igazgató – Kérem madame, engedje be, bárki is az! A hölgy odalépdelt a bejárathoz, s figyelt pár másodpercig. Mintha meg szeretne hallani valamit. Bólintott egy aprót, majd kirántotta az ajtót. A túloldalról pedig behuppant egy férfi a nő lába elé. - Ó, Joseph! Minő meglepetés! - leplezetlen élvezettel gúnyolódott a kötélmesteren. - Felöntöttünk a garatra ismételten, nem de? - Eh, ugyan madame – nyögte, miközben feltápászkodott – Maga akármilyen jó balett tanár, a humorán bőven van mit csiszolni. De hagy ne most keljen önnek leckéket adnom – és vetett rá egy lenéző pillantást. - Az égszerelmére, intézzék a nézeteltéréseiket majd később! Buquet, könyörögve kérem, mondja már, mi volt ily sürgős? - Igazgató úr, Monsieur Firmin és Monsieur André hintója befutott – jelentette be, és egy kifigurázott meghajlással kisebb gáncsot vetett kolleganőjének. - Mit képzel… - sziszegte. De Poligny mindezt észre sem vette. - Ó, végre! Ez remek, remek! Joseph, mit ácsorog még itt? Induljon, de sürgősen, menjen egyenesen a próbára, erősítse a köteleket, jelentse az érkezésüket a színészeknek… Ne, várjon! Inkább magam szeretném őket bejelenteni. Ó, adja az ég, hogy sikerüljön ez az estély – a férfi teljesen felvillanyozódott, lassan már inkább csak maga elé beszélt, s nem a beosztottjaihoz intézte szavait. A kötélmester egy ,,Igenis, Munsieeur"-t hadarva el is indult volna, hogy teljesítse a kérést, ha meg nem akad a szeme valamin. Egy apró papiros, rajta koponyát formáló, vérvörös pecséttel hevert az íróasztalon, amely egy pár pillanattal előbb még üres volt. Ezt Giry asszony is észrevette. - Munsieur - szólt, szemét le nem véve a levélről -, úgy hiszem, postánk van. A mosoly ráfagyott az uraság arcára: - Hogyan? Egy újabb…? A hölgy lassan bólogatott, miközben nézegette a különös küldeményt. Ismerős volt neki, nagyon is ismerős. Akárcsak a feladója. Sejtette is, mi állhat benne. Még sem merte kinyitni. Igaz, illetlenség is lett volna, hiszen nem neki jött. De volt valami, valami különös abban a kis darab papírban. Megfogalmazhatatlan másság. - Khm, hát akkor én indulok is dolgomra – jelentette be Joseph. - Hogyne, persze. Jöjjön, Madame! Mi is készülődjünk. - Igenis, Monsieur – zökkent ki gondolataiból Antoinette. Az imént a kezében forgatott levélkét gondosan elhelyezte az asztalon. Nincs más hátra, mint előre – gondolta. A mai naptól fogva minden más lesz."

22. 8silencio8 (2013-02-19 19:02.04)   - (válasz Kicsininfa17 21. hozzászólására)

Persze, nem úgy nem jó a 23 év, hiszen a Fantom is volt gyerek, fiatal.Csak ahhoz a tudáshoz,tapasztalathoz több év kell, szerintem. De nekem is szimpatikusabb, amikor nem olyan sok év van köztük, mint az eredetiben.Haladni kell a korral :-D Remélem értesülünk róla, ha elkészül?!

21. Kicsininfa17 (2013-02-19 16:47.51) - (válasz 8silencio8 20. hozzászólására)

Nekem nem sok a 23. :) Ha Susan könyvéhez viszonyítjuk, mondhatni, kicsit későn is kezdi a szárnyai tesztelgetését. :) Egyébként a könyvekben (Susan-éban és Gaston-éban) Erik 50, míg Christine 20, a színdarabokban, a 2004-es filmben a fantom 30-35 körüli, Christine 16, Forsyth könyvében pedig.. Hát, arra nem tisztán emlékszem, de Erik volt ott is maximum 38-40, Christine pedig 20-30 közé tehető. Az biztos, hogy Erik abban a verzióban volt a legfiatalabb. Ó, hát ez az imént leírt II. VH-s sztori nagyon légből kapott. :D Amit elkezdtem írni az az eredeti korban játszódik, pöppet másképp... Átírom a végét, de nem lesz teljesen happy end, de mégis fairebb, szerintem legalább is. :)

20. 8silencio8 (2013-02-19 07:04.26)   - (válasz Kicsininfa17 19. hozzászólására)

Szerintem írd meg aztán ha nem is lesz kiadva, de mehet a netre. Már több olyan folytatását olvastam más könyveknek,amiket lelkes rajongók írtak, igaz azok csak epizódok voltak. Tényleg jobb egy kicsit megfiatalítani a szereplőket, mert az eredeti story mai szemmel már szinte pedofilíába hajlik, hiszen a Fantom 50 körüli, míg Christin tán 16? Persze abban a korban ez nem volt kirívó, bűn. Bár a 23 év egy kicsit zsenge még egy zseni kiforrásához.

19. Kicsininfa17 (2013-02-18 20:19.26) - (válasz 8silencio8 18. hozzászólására)

Hm, nem is tudom... én úgy képzeltem, hogy Raoul, itt származására tekintettel inkább Ruben zsidó lesz, hogy legyen bonyodalma a témának. Így jön házhoz a vagyon is, így a vicomt feeling-et is megkaptuk. Christine pedig, Erikkel szomszédos lakásban élne. Vagyis, oda költöznének a gyámjával. Itt nem lenne Madame Giry, hanem mondjuk Chris apjának a húga fogadná örökbe a kislányt... Itt Erik lenne kb. teszem azt 23 éves, a kislányunk 12. Itt jönne az a kis háttér sztori, hogy aj Erik meghallja, leányunk milyen gyönyörűen tud énekelni, és akkor titokzatos zongorás szomszédunk elkezdené tanítgatni, órákat adna neki, amikor a gyám elmegy otthonról...

18. 8silencio8 (2013-02-18 18:55.32)   - (válasz Kicsininfa17 17. hozzászólására)

Így már jobban hangzik.De tényleg.Esetleg Christine-t bujtatnia kellene?

17. Kicsininfa17 (2013-02-18 16:53.06) - (válasz 8silencio8 16. hozzászólására)

Igen, igazad van, hogy a rövidebbet húzza. De ha a jó oldalra kerül elemétől fogva, akkor oda a drámaisága a történetének. Én úgy gondoltam volna, hogy eredetileg nem avatják be a kísérletek témájába, egyedül csak az alap feladatokat kapja meg, a konkrét célokat nem közlik vele. Majd amikor néhány ,,fejes" beszélgetését meghallja, és megtudja, mire használják ki a tudását, gyorsan megakarja semmisíteni a terveit. És a kapkodás közben - teszem azt - felborítana, felrobbantana valamit, így az az anyag lemarná az arcát. Ezután Erik gyűlölni fogja az embereket, amiért ennyire elvetemültek. Gyűlöli a háborút... Gyűlöli magát is, és a tudományt is, mert a kettőnek köszönheti az arcát. Így egy kis lakásba elvonul maga csendes nyugalmába zongorázni. Ez eddig a fantomunk szála. :D Christine és Raoul megérkeztét még szövögetem.

16. 8silencio8 (2013-02-18 16:28.25)   - (válasz Kicsininfa17 15. hozzászólására)

Huh, ez elég durva. Már azt hittem valaki a jó oldalon próbálja szerepeltetni a Fantomot.De mindig a rövidebbet húzza :-(

15. Kicsininfa17 (2013-02-17 22:09.17) - (válasz 8silencio8 14. hozzászólására)

Hát, eléggé légből kapott ötlet..:D Pár percnyi elkalandozás az anyagtól. Arra gondoltam, hogy Erik fejlesztené ki a krematóriumokat, a gázkamrákat... És kísérletezés közben, valamilyen sav szétmarná az arcát, és ezért elzárkózna... Idáig jutottam. :DD A továbbiakat majd megfogalmazom holnap.

14. 8silencio8 (2013-02-15 07:11.15)   - (válasz Kicsininfa17 13. hozzászólására)

És ott is Operaházban lenne a történet vagy valami ellenállós story?

13. Kicsininfa17 (2013-02-14 21:27.14) - (válasz 8silencio8 12. hozzászólására)

Nekem pedig ma született történelem órán egy beteg ötletem, miszerint átültetni a fantom történetét a 2. világháború idejére...:D

12. 8silencio8 (2013-02-14 07:35.42)   - (válasz Kicsininfa17 11. hozzászólására)

Ez így igaz! A könyv nekem csalódást okozott a 2004-es film és a már ismert történet után.Pedig annyira vártam, hogy olvashassam, utána meg csak néztem ki a fejemből, hogy akkor ez most mi volt? Elég felületes mű,a Fantomot szinte nem is veszi emberszámba. Akkor még nem tudhatta, hogy egy örökzöld témát kezd el boncolgatni? Ja, azok a feljegyzések engem is kiborítottak, valahogy nem láttam a végét, meg, hogy mire megy ki a dolog.Olyan folyondár volt, de alig mondott valamit. Azt meg sajnálom, hogy a folytatásban krimibe megy át a történet, valahol elvesznek az emberi értékek ebben a világban.

11. Kicsininfa17 (2013-02-13 20:27.18) - (válasz 8silencio8 10. hozzászólására)

*felhördül* No, azért Laroux nem minden oldalán írt nagyokat. :D Amikor kitért a nem létező forrásaira, szenvedés volt elolvasni, puszta tiszteletből és rendből nem lapoztam át. És Eriknek az alakját is érdekesen formázta meg. Mármint, a karakterét... Lényeg a lényeg, hogy a könyve önmagában nem mondható szerintem nagy volumenű alkotásnak, de tökéletes kiinduló pont mások sikeréhez. :D Gondolok itt Webber-re, hiszen majd' mindennap játsszák a musicalt. Ilyenkor elgondolkodom, hogy mennyi minden nem lenne, ha anno az 1800-as években az az ember nem élt volna az opera alatt, akiből kiindult a legenda.

10. 8silencio8 (2013-02-13 20:04.43)

Akkor nem csak én szaglászok bele a könyvekbe?! Azt hittem ez csak egy rossz szokás, de ezek szerint nem. Szeretem a könyv illatát (új,régi), mindegyiknek más.Sokkal jobb papír alapú könyvet olvasni, de sokszor nem engedhetem meg magamnak, hogy több ezer forintot kiadjak érte.(Meg a környezetvédelem, a sok kivágott fa...)Persze, a maradandóakat érdemes összegyűjteni! Most egyenlőre megelékszem az ebook-kal, az eredeti rendes könyvkén van meg,de lehet körülnézek valamelyik árveréses oldalon. Hát a jó munkához idő kell! :-) Ki tudja Laroux meddig írta sajátját!

9. Kicsininfa17 (2013-02-13 18:10.38) - (válasz 8silencio8 8. hozzászólására)

Igen, már a tisztán látás miatt is érdemes elolvasni. :) És papír formában nem szeretnéd megszerezni? Igaz, most hirtelen nem emlékszem az árára.. olyan 2000 Ft-ra saccolom. De meg lehet, hogy csak nekem van olyan dilim, hogy kézbe foghassam az oldalakat, és szagolgassam őket..:D Susan könyvének az illata jellegzetes, régies. :) (Ne nézz dilisnek! :D) Egyébként, nem tudom, mi lesz abból a saját sztoriból... Van egy első fejezete, és részletek a közepéből. :D

8. 8silencio8 (2013-02-12 16:36.22)   - (válasz Kicsininfa17 7. hozzászólására)

Húú, tényleg nagy az eltérés akkor a könyv és a színpadi mű között. De kár volt a könyvben ennyire átformálni a karaktereket, hisz így alig ismerni rájuk. El nem tudnám képzelni Madame Giryről, hogy Christine-t bántani akarná, hiszen lányaként szerette.Ez nem illik az eredeti jelleméhez.Szóval mindegyikben vannak pozitív és negatív dolgok és talán a kettőből lenne egy rendes egész. Nem azt mondom, hogy csak a pozitív dolgokat kell megtartani, de az ennyire való jellembeli elferdítés már nem az eredeti karaktereket adja vissza. Hát mindenképpen el kell majd olvasnom, hogy jobban átlássam a dolgokat.Bár csak megtalálnám valahol!

7. Kicsininfa17 (2013-02-11 22:40.05) - (válasz 8silencio8 6. hozzászólására)

Itt túl sok minden lesz a regény tartalmáról, szóval SPOILER No, kérlek, a darabban szeretik egymást. :) Csak a könyvben nem lobban ki közöttük semmi. Christine tiszteli, féli a fantomot, de szánalmon és az előbb felsoroltakon kívül semmit nem érez iránta. Forsyth úgy gondolta, mivel a fantom gyilkos, érdekes előéletű, így helyénvaló főszereplő egy krimihez. Már a regény előtti bevezető résznél is érdekesen beszél az eredeti könyvről, már-már lehülyézi Laroux-ot... De nem szeretnék ennyire a könyv ellen beszélni. Vannak pozitívumai is, mint pl. az, hogy Madame Giry és Meg itt egyáltalán nem akarja bántani Christine-t. Madame Giry már eleve eltávozik az első fejezetben, Meg pedig Christine-nek a cselédje azt hiszem, de továbbra is jó barátok. Vannak benne jó kis monológok, még a vége is szépre sikerült. kedvenceim, amikor a pap imádkozik, mivel itt kicsit szót ejtenek Erik nehéz sorsáról, és azok a jelenetek, amikor egy amerikai újságíró meséli az eseményeket. Mivel a fejezeteket mindig mások mondják. Már nem emlékszem, de ritkán volt múlt idős a fogalmazásuk. Az is érdekes, hogy Christine szemszögére egyáltalán nem emlékszem, vagyis ő nem szólal meg ilyen értelemben.

6. 8silencio8 (2013-02-11 07:27.30)

Azért ez érdekes, hogy nem érez iránta semmit. Ha a férje, Raul részeges, akkor nem túl boldog az a házasság.Ráadásul a fantomtól van gyereke. Akkor meg mi a francnak ment hozzá? Pedig a folytatás musicel címe az, hogy Love never die. Akkor most hogy van ez? Nem tudom miért kell ekkora eltérést csinálni egy könyv és egy darab között. Akkor nem igazán sikerült megfognia Forsyte-nak a Fantom valódi énjét, ez elég illúzióromboló. Az ember nem erre számítana.Akkor inkább megköszönném, ha valaki írna egy másik, elfogadhatóbb verziót.Tehát, munkára fel! :-) Kíváncsian várom!

5. Kicsininfa17 (2013-02-10 20:40.38) - (válasz 8silencio8 4. hozzászólására)

Nem tudok róla. Ezt a hármat ismerem, a lehető legtöbb oldalon utána néztem, de többet nem találtam. Egyedül én magam írok egy kis át/feldolgozást...:D Igen, ebből csináltak musicalt, de amennyit láttam a darabból, az nem teljesen ragaszkodik ehhez a könyvhöz sem. Pl.[SPOILER] nem emlékszem, hogy ott nagytőkés lett volna a fantom, és a könyvben nem részeges férfi Raoul, hanem nagyon szeretik egymást Christine-nel. Akinek ugyancsak nincsenek továbbra sem érzelmei a fantom iránt ( ami miatt haragudtam is Forsyth-ra :D), míg a darabban már van valami a vége felé kettőjük között. De nem csodálom, hogy nem lett nagy sikere. Webber hagyhatta volna úgy, ahogy volt a musicalt. Igen, Susan könyvénél is az ötlet az eredeti mű szerzőjét illeti, ő is köszönetet mondott neki és Webbernek a regény végén. :) Az eredeti Eriket én sem kedveltem meg annyira... sajnáltam persze, de nem lett olyan szeretni való a karaktere Leroux szavaival megírva.

4. 8silencio8 (2013-02-07 07:08.16)   - (válasz Kicsininfa17 3. hozzászólására)

Ez a Manhattan fantomja az, amiből a musicelt is csinálták és nem lett sikeres? Ugyanaz a történet, hogy odaát (Amerikában) újra találkoznak? Hát sajnálom, hogy nem lett olyan jó, mint az eredeti, de utólag, más által írt mű nem mindig tudja visszaadni az eredeti lényét a szereplőknek. (pl. az hogy pénz mániás lett volna, meg sem fordult a fejemben eddig a két könyv alapján. Jól élt, de azt mind magának és a tehetségének köszönhette). Szerintem is Susan Kay könyve a legrészletesebb, jól kiforrt mű, megkockáztatom, hogy nekem jobban tetszett, mint könyv, az eredetinél. Az ötlet, természetesen az eredeti könyvet illeti, szó se róla, de ott a Fantom olyan más (nekem nem annyira tetszik az a Fantom). Majd valahol felfötröm, hátha meg lesz a neten valakinek. Mindenképp szeretném elolvasni, hogy teljes legyen a gyűjtemény. Több könyv nem készült?

3. Kicsininfa17 (2013-02-06 19:38.54) - (válasz 8silencio8 2. hozzászólására)

Hát, sajnálom, nekem csak papír formában van meg. De... Végül is érdekes könyv, bár szerintem azért, mert Erik gyilkos, nem kellett volna krimiként felfogni az előzményeket. Vannak érdekes fordulatai, vannak benne idegesítő részek (!!SPOILER!! pl: Erik pénz mániája), de tetszett. :) Két nap alatt befaltam, egész kicsi, rövid (legalább is nekem) könyv. ha szereted, ha nagyon szereted az OF-et, akkor megéri elolvasni. :) De akkor is mindenkinek csak Susan Kay könyvét tudom ajánlani! :D Szerelmem lett ez a regény

1 2

Kapcsolódó fórumok

Vélemények	Iszonytató Hutty.., 2020-01-23 16:29	235 hsz
Neked ki a kedvenc szereplőd és melyik a kedvenc dalod?	Dexter Sitzky, 2019-06-03 15:50	43 hsz
Keresem	KapiGabi, 2019-04-07 20:24	5 hsz
Könyvek	Vadmacska15, 2018-06-12 17:45	32 hsz
Te kit választanál Fantomot vagy Raoult?	Sutyika14, 2017-05-31 03:15	130 hsz
Kérdések	8silencio8, 2012-12-10 18:05	138 hsz
bakik és hibák	Kicsininfa17, 2012-11-09 19:55	97 hsz
Zene	Kicsininfa17, 2012-04-21 18:58	36 hsz

Az operaház fantomja adatlap

Eredeti cím: The Phantom of the Opera

Évszám: 2004

Rendezte: Joel Schumacher

Szereplők: Gerard Butler, Emmy Rossum, Patrick Wilson, Miranda Richardson, Simon Callow...

További információk

Szereplők fórumai

- Gerard Butler - Vélemények

- Emmy Rossum - Vélemények

- Patrick Wilson - Vélemények

- Miranda Richardson - Vélemények

- Joel Schumacher - Vélemények

- Gerard Butler - Kérdések

- Gaston Leroux - Vélemények

- Kevin McNally - Vélemények

- Andrew Lloyd Webber - Vélemények

- Gerard Butler - Melyik a legjobb szerepe a művészúrnak?