Fórum - Versek! (597. oldal)

elejére ... 588 589 590 591 592 593 594 595 596 597 598 599 600 601 602 603 604 605 606 ... végére

334. Fémszívű (2008-08-27 22:24.33)   - (válasz Lumpenproli 327. hozzászólására)

Köszi szépen. Igazán rendes tőled, hogy ezt megmutattad.

333. Lumpenproli (2008-08-27 21:53.01)   - (válasz Leeandra 325. hozzászólására)

"...és nem tudok örülni csa a magam törvénye szerint. ..." Edgar Allan Poe: Külön Gyermekkoromtól fogva nem Olyan vagyok, mint más. Szemem Nem úgy lát, nem közös utak Habja bennem az indulat. Nem közös forrásból ered Bánatom. Gyújtva szívemet Más fokra izzik örömöm. S ha szeretek: azt is külön. ott - gyermekkoromban - a vad Élet hajnalán: ott fakadt Ez a varázs - a jó s hamis Mélyekből -, mely kötöz ma is: Forrásból lett, gyors patakból, Sziklahegyen rőt falakból, Napból, mely lekörözött, Őszi aranyfény között, Villámból az ég alatt, Amint elszállt, elszaladt. Dörejből, vihar ha forrt, S fellegből, mely olyan volt, (Bár kéklettek az egek) Szemre, mint egy szörnyeteg. Nekem ez a két vers egy tőről -ugyanabból a külön-érzésből fakad...

332. Fémszívű (2008-08-27 21:39.14)

Fémszívű:A boldogság útja (2008) Keresed, igen, még keresed, Azt ami felhőtlenné tehet téged. De megtalálod, igen, te megtalálod, Az igaz szerelmet, ami után vágyakozol. Tudnod kell, igen, neked is tudnod kell, Hogy a szívednek nyitottnak kell lennie. Bírnod kell, igen bírnod kell még, És egy nap az éjszakát áttöri a fény. De még keresed a boldogság útját, Még nem töri fel a nap, a jeges utcát. Csak hinned kell, és remélned. És a szerelem rád talál egyszer. Adjon, igen adjon erőt az ég, Nyissa, tárja fel minden ember szívét. Mert sokan keresik még a boldogságot, És a te példád kell, hogy erőt adjon.ű Szenvedély, igen sznvedély ég a szívedben, És e láng felgyújt minden bezárt szívet. És te ráléptél a boldogság igazi útjára, Igen, vasakarattal te végre megtaláltad.

331. Henkee (2008-08-27 20:20.52)

Leintenéd, ha int s alkalmasint tigrisbőrről kacsint Elinor Glynt. Vagy veled van, - pardon, egy leopárdon? :D:D:D Régen folyton ezt hajtogattam magamban, miután egyszer elolvastam:)

330. Kimikem (2008-08-27 20:12.48)   - (válasz Leeandra 325. hozzászólására)

KÖSZÖNÖM NEKED !!!

329. Lumpenproli (2008-08-27 19:34.09)

Ollyan szerelmetes a hangulatom.. hehe.. kicsinyt erotícsnüj, de azért remélem el(be)fogadjátok.. ;D Pajzán durca - egy klarinétosnak - mi? mit mondasz? hogy számból előgörgő virgonc malackáim nem jobbak mint gadarai tengerbe rohanó démonűzött disznónyáj?! Nahát! én meg aztat mondom tenéked, te szent: ne küldd áhitatos önfeláll- dozásba mervedett misszionáriusaidat eső erdőm térítendő nem akarom nem kell mást akarok én… Szántsál mélyen földed vagyok (s a föld azé aki…) metsszél rezemen jó rézművesem dícsérj (emlékszel-e Salamonra?) igyál: borod vagyok kóstolj: terített asztalod zenélj rajtam, bennem táncra, ujjak fújj, szívj míg felfosztózom lelkemig csiholj szikrát én szentem… Akaratom: ez. de ha bűn ez hát megbocsáss… Mea culpa mea culpa mea maxima vulva.

328. Lumpenproli (2008-08-27 19:23.53)   - (válasz Stewe69 85. hozzászólására)

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ köszííí Nagy kedvenc!!!

327. Lumpenproli (2008-08-27 19:22.12)   - (válasz Fémszívű 5. hozzászólására)

me, a fórum népszerű lett... Van más saját is, igen: itt: [link]

326. Leeandra (2008-08-27 18:20.58)   - (válasz Fémszívű 324. hozzászólására)

Nem. Ez nem szép vers. Ami utánna jön, az meg plánenem. De amelyik vers csak szép, az nem is ért valami sokat. Ez több annál. Ez nem egy szép vers.

325. Leeandra (2008-08-27 18:16.49)

Szabó Lőrinc - Semmiért Egészen Hogy rettenetes, elhiszem, de így igaz. Ha szeretsz, életed legyen öngyilkosság, vagy majdnem az. Mit bánom én, hogy a modernek vagy a törvény mit követelnek, bent maga ura, aki rab volt odakint, és nem tudok örülni csa a magam törvénye szerint. Nem vagy enyém, míg magadé vagy: még nem szeretsz. Míg cserébe magadénak szeretnél, teher is lehetsz. Alku, ha szent is, alku, nékem más kell már: Semmiért Egészen! Két önzés titkos párbaja minden egyéb, én többet kérek: azt, hogy a sorsomnak alkatrésze légy. Félek mindenkitől, beteg s fáradt vagyok, kívánlak így is, meglehet, de a hitem rég elhagyott. Hogy minden irtózó gyanakvást elcsittithass, már nem tudok mást: Mutasd meg a teljes alázat és áldozat örömét és hogy a világnak kedvemért ellentéte vagy. Mert míg kell csak egy árva perc, külön, neked, míg magadra gondolni mersz, míg sajnálod az életed, míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan halott és akarattalan: addig nem vagy a többieknél se jobb, se több, addig idegen is lehetnél, addig énhozzám nincs közöd. Kit törvény véd, felebarátnak még jó lehet, törvényen kívül, mint az állat, olyan légy, hogy szeresselek. Mint lámpa, ha lecsavarom, ne élj, mikor nem akarom, ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan börtönöd ne lásd, és én majd elvégzem magamban, hogy zsarnokságom megbocsásd. Rettenetes érzelemeket hozott ki belőlem ez a vers, mikor először olvastam. Kettős érzelemeket. Csodálatot és undort egyaránt. Azóta sem tudom hová tenni, de valamiért szeretem. Valamiért, talán Semmiért Egészen.

324. Fémszívű (2008-08-27 18:05.25)   - (válasz Leeandra 323. hozzászólására)

Ez tényleg szép vers. Jó választás volt.

323. Leeandra (2008-08-27 18:03.34)

Szabó Lőrinc - Az Egy álmai Mert te ilyen vagy s ők olyanok és neki az érdeke más s az igazság idegállapot vagy megfogalmazás s mert kint nem tetszik semmi sem s mert győzni nem lehet a tömegen s ami szabály, mind nélkülem született: ideje volna már végre már megszöknöm közületek. Mire várjak még tovább, a jövőt lesve alázatosan? Fut az idő, és ami él, annak mind igaza van. Én vagy ti, egyikünk beteg, És mégse nézzem a fegyvereket, hogy szeretet vagy gyűlölet közelít-e felém? Ha mindig csak megértek hol maradok én? Nem! nem!nem bírok már bolond szövevényben lenni szál, megérteni és tisztelni az őrt s vele fájni, ha fáj! Aki bírta, rég kibogozta magát s megy tőrök közt és tőrökön át. Ketten vagyunk, én és a világ, ketrecben a rab, mert neki ő, magamnak én vagyok a fontosabb. Szökünk is, lelkem, nyílik a zár, az értelem szökik, de magára festi gondosan a látszat rácsait. Bent egy, ami kint ezer darab! Hol járt, ki9 látta a halat, hogyha a háló megmaradt Sértetlenűl? Tilalom? Más tiltja! Bűn? Nekik, s ha kiderűl! Bennünk, bent, nincs részlet s határ, nincs semmi tilos, mi csak mi vagyunk, egy-egy magány, se jó se rossz. Rejtőzz mélyre, magadba! Ott még rémlik valami elhagyott nagy és szabad álom, ahogy anyánk, a végtelen tenger, emlékként, könnyeink s vérünk savában megjelen. Tengerbe, magunkba, vissza! Csak ott lehetünk szabadok! Nekünk többé semmit sem ad ami kint van, A Sok. A tömeggel alkudni, ha kell, az igaz, mint hamu porlik el, a mi hazánk az Egy, amely nem osztozik: Álmodjuk hát, ha még lehet, az Egynek álmait!

322. Fémszívű (2008-08-27 17:28.34)   - (válasz Henkee 321. hozzászólására)

Akkor mondd fele nekem.XD Na jó, csak ugratlak.

321. Henkee (2008-08-27 17:07.55)   - (válasz Fémszívű 320. hozzászólására)

Már egyszer megtanultam, ezért újra megtanulni nem túl értelmes dolog:D

320. Fémszívű (2008-08-27 13:28.25)   - (válasz Henkee 319. hozzászólására)

Meg tudnád tanulni az én kedvgemért?XD

319. Henkee (2008-08-27 12:03.57)   - (válasz Anren 316. hozzászólására)

ÚÚÚ!! Én ezt egyszer megtanultam kívülről annyira tetszett:))) Hát nem egy napba telt, mire normálisan elé tudtam mondani:)

318. Fémszívű (2008-08-27 10:31.02)

Mind a kettő szép vers.

317. Anren (2008-08-27 10:05.30)   - (válasz Szürke Sólyom 315. hozzászólására)

ez szép

316. Anren (2008-08-27 10:05.19)

Nekem meg ez az egyik kedvencem: A másik, József Attila Kései siratója... Edgar Allan Poe: A Holló Egyszer egy bús éjféltájon, míg borongtam zsongva, fájón S furcsa könyvek altatgattak, holt mesékből vén bazár, Lankadt főm már le-ledobbant, mikor ím valami koppant, Künn az ajtón mintha roppant halkan roppanna a zár, "Vendég lesz az", így tűnődtem, "azért roppan künn a zár, Az lesz, más ki lenne már?" Óh, az emlék hogy szíven ver: padlómon a vak december Éjén fantóm-rejtelmmel húnyt el minden szénsugár, És én vártam: hátha virrad s a sok vén betűvel írt lap Bánatomra hátha írt ad, szép Lenórám halva bár, Fény leánya, angyal-néven szép Lenórám halva bár S földi néven senki már. S úgy tetszett: a függöny leng és bíborán bús selymű zengés Fájó, vájó, sose sejtett torz iszonyt suhogva jár, - Rémült szívem izgatottan lüktetett s én csitítottam: "Látogató lesz az ottan, azért roppan künn a zár, Késő vendég lesz az ottan, azért roppan künn a zár, Az lesz, más ki lenne már?" Visszatérve lelkem mersze, habozásom elmúlt persze, S "Uram", kezdtem, "avagy Úrnőm, megbocsátja ugyebár, Ámde tény, hogy már ledobbant álmos főm és Ön meg roppant Halkan zörgött, alig koppant: alig roppant rá a zár, Nem is hittem a fülemnek." S ajtót tártam, nyílt a zár, Éj volt künn, más semmi már. S mély homályba elmeredten, szívvel, mely csodákra retten, Látást vártam, milyet gyáva földi álom sose tár, Ám a csend, a nagy, kegyetlen csend csak állott megszegetlen, Nem búgott más, csak egyetlen szó: "Lenóra!", - halk, sóvár Hangon én búgtam: "Lenóra!" s visszhang kelt rá, halk, sóvár, Ez hangzott s más semmi már. S hogy szobámba visszatértem s még tüzelt javába vérem, Hirtelen, már hangosabban, újra zörrent némi zár, S szóltam: "Persze, biztosan csak megzörrent a rácsos ablak, No te zaj, most rajta kaplak, híres titkod most lejár, Csitt szívem, még csak egy percig, most a nagy titok lejár, Szél lesz az, más semmi már!" Azzal ablakom kitártam s íme garral, hetyke-bátran Roppant Holló léptetett be, mesebeli vén madár, S rám nem is biccentve orrot, meg sem állt és fennen hordott Csőrrel ladyt s büszke lordot mímelt s mint kit helye vár, - Ajtóm felett Pallasz szobrán megült, mint kit helye vár,- Ült, nem is moccanva már. S ahogy guggolt zordon ében méltóságú tollmezében, Gyászos kedvem mosolygóra váltotta a vén madár, S szóltam: "Bár meg vagy te nyesve, jól tudom, nem vagy te beste, Zord Holló vagy, ős nemes te, éji part küld, vad határ, Mondd, mily néven tisztel ott lenn a plútói, mély, vad ár?" S szólt a Holló: "Sohamár!" Ámultam, hogy ferde csőrén ilyen tártan, ilyen pőrén Kél a hang, okos, komoly szó alig volt a szava bár, Ám el az sem hallgatandó, hogy nem is volt még halandó, Kit, hogy felnézett, az ajtó vállán így várt egy madár, Ajtajának szobra vállán egy ilyen szörny, vagy madár, Kinek neve: "Sohamár." S fenn a csöndes szobron ülve az a Holló egyedül e Szót tagolta, mintha lelke ebbe volna öntve már, Nem nyílt más igére ajka, nem rebbent a toll se rajta, S én szólék, alig sóhajtva. "Majd csak elmegy, messziszáll, Mint remények, mint barátok...holnap ez is messziszáll." S szólt a Holló: "Soha már!" Megriadtam: csend ziláló replikája mily találó, "Úgy lesz", szóltam, "ennyit tud csak s kész a szó- és igetár, Gazdájának, holmi hajszolt, bús flótásnak búra ajzott Ajkán leste el e jajszót, mást nem is hallhatva már, Csak rémének gyászdalát, csak terjes jajt hallhatva már, Ezt, hogy: "Soha - soha már!" S gyászos kedvem újra szépen felmosolygott s párnás székem Szemközt húztam, ott, ahol várt ajtó, szobor és madár, És a lágy bársonyra dőlten tarka eszmét sorra szőttem, Elmerengtem, eltűnődtem: mily borongó nyitra jár, Átkos, ős, vad, furcsa Hollóm titka mily bús nyitra jár, Mért károgja: "Soha már!" Ekként ültem, szőve-fejtve bús eszméket s szót se ejtve, Míg a madár szeme izzott, szívemig tüzelve már, S fejtve titkot, szőve vágyat, fejem halkan hátrabágyadt, Bársonyon keresve ágyat, mit lámpám fénykörbe zár, S melynek bíborát, a lágyat, mit lámpám fénykörbe zár, Ő nem nyomja, - soha már! Ekkor, úgy rémlett, a légnek sűrűjén látatlan égnek Füstölők s a szőnyeg bolyhán angyalok halk lépte jár, "Bús szív!", búgtam, "ím, a Szent Ég szállt le hozzád, égi vendég Hoz vigaszt és önt nepenthét, felejtést ád e pohár! Idd, óh idd a hűs nepenthét, jó felejtés enyhe vár!" S szólt a Holló: "Soha már!" "Látnok!", nyögtem, "szörnyű látnok, ördög légy, madár, vagy átok, Sátán küldött, vagy vihar vert most e puszta partra bár, Tépetten is büszke lázban, bús varázstól leigáztan, Itt e rémek-járta házban mondd meg, lelkem szódra vár: Van...van balzsam Gileádban?...mondd meg!...lelkem esdve vár!" S szólt a Holló: "Soha már!" "Látnok!", búgtam, "szörnyű látnok, ördög légy, madár, vagy átok, Hogyha istent úgy félsz mint én s van hited, mely égre száll, Mondd meg e gyászterhes órán: messzi Mennyben vár-e jó rám, Angyal néven szép Lenórám, kit nem szennyez földi sár, Átölel még szép Lenórám, aki csupa fénysugár?" Szólt a Holló. "Soha már!" "Ez legyen hát búcsúd!", dörgött ajkam, "menj, madár, vagy ördög, Menj, ahol vár vad vihar rád és plútói mély határ! Itt egy pelyhed se maradjon, csöpp setét nyomot se hagyjon, Torz lelked már nyugtot adjon! hagyd el szobrom, rút madár! Tépd ki csőröd a szívemből! hagyd el ajtóm, csúf madár!" S szólt a Holló: "Soha már!" A szárnyán többé toll se lendül és csak fent ül, egyre fent ül, Ajtóm sápadt pallaszáról el nem űzi tél, se nyár, Szörnyű szemmel ül a Holló, alvó démonhoz hasonló, Míg a lámpa rája omló fényén roppant árnya száll S lelkem itt e lomha árnyból, mely padlóm elöntve száll, Fel nem röppen, - soha már! Fordította: Tóth Árpád

315. Szürke Sólyom (2008-08-27 10:02.41)

Nekem ez az egyik kedvenc versem: Dylan Thomas - És nem vesz rajtuk erőt a halál És nem vesz rajtuk erőt a halál. Olybá vétetnek majd a pőre holtak, mint lakói a szélnek, s esti holdnak; míg csontvázuk letisztogatva korhad, csillag gyúl ki könyökön, s lábfejen; ki elveszti eszét, majd észre tér, ki tengerbe vész, ismét partot ér; szeretők halnak, él a szerelem; és nem vesz rajtuk erőt a halál. És nem vesz rajtuk erőt a halál. Bár a tenger örvényei alatt nyugosznak, holtuk meddő marad, kínpadra vonva, hol az ín szakad, s kerékre törve, meg nem törhetők; kezük között kettéhasad a hit, s orrszarvú bűnök testüket átdöfik; minden széthull, de ellenállnak ők; és nem vesz rajtuk erőt a halál. És nem vesz rajtuk erőt a halál. Nem hallják immár a sirály jaját s a parton megtörő hullám zaját; hol virág lélegzett, fejét virág nem emeli az erős szélbe már; bár nincs eszük, s feküsznek mereven, lényegük általüt a százszorszépeken, s nap felé tör, amíg csak a nap áll, és nem vesz rajtuk erőt a halál.

314. Henkee (2008-08-27 09:53.28)   - (válasz Fémszívű 291. hozzászólására)

Őszintén nem. Persze régen nekem is voltak álmaim, arról, hogy kiadom kötetbe egyszer - csak aztán rájöttem, hogy a mai kiadók nem verik egymást a költők küszöbe előtt...

313. Kimikem (2008-08-26 21:52.34)   - (válasz Fémszívű 312. hozzászólására)

Örülök , ha neked is tetszik. Egyik kedvencem Tőle.

312. Fémszívű (2008-08-26 21:51.33)   - (válasz Kimikem 311. hozzászólására)

Ezt a verset ismerem. Mindig lenyügöz, ha hallom, vagy olvasom.

311. Kimikem (2008-08-26 21:49.19)

Wass Albert: Üzenet haza Üzenem az otthoni hegyeknek: a csillagok járása változó. És törvényei vannak a szeleknek, esőnek, hónak, fellegeknek és nincsen ború, örökkévaló. A víz szalad, a kő marad, a kő marad. Üzenem a földnek: csak teremjen, ha sáska rágja is le a vetést. Ha vakond túrja is a gyökeret. A világ fölött őrködik a Rend s nem vész magja a nemes gabonának, de híre sem lesz egykor a csalánnak; az idő lemarja a gyomokat. A víz szalad, a kő marad, a kő marad. Üzenem az erdőnek: ne féljen, ha csattog is a baltások hada. Mert erősebb a baltánál a fa s a vérző csonkból virradó tavaszra új erdő sarjad győzedelmesen. S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda a gyilkos vasat rég felfalta már s a sújtó kéz is szent jóvátétellel hasznos anyaggá vált a föld alatt... A víz szalad, a kő marad, a kő marad. Üzenem a háznak, mely fölnevelt: ha egyenlővé teszik is a földdel, nemzedékek őrváltásain jönnek majd újra boldog építők és kiássák a fundamentumot s az erkölcs ősi, hófehér kövére emelnek falat, tetőt, templomot. Jön ezer új Kőmíves Kelemen, ki nem hamuval és nem embervérrel köti meg a békesség falát, de szenteltvízzel és búzakenyérrel és épít régi kőből új hazát. Üzenem a háznak, mely fölnevelt: a fundamentum Istentől való és Istentől való az akarat, mely újra építi a falakat. A víz szalad, de a kő marad, a kő marad. És üzenem a volt barátaimnak, kik megtagadják ma a nevemet: ha fordul egyet újra a kerék, én akkor is a barátjok leszek és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag. Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk és leszünk Egy Cél és Egy Akarat: a víz szalad, de a kő marad, a kő marad

310. Fémszívű (2008-08-26 21:20.15)

Két nap alatt 309 hozzászólás, ezt nem hittem volna, amikor nyitottam. Mármint azt, hogy ez ilyen népszerű lesz. de örülök neki.

309. Kirschakos (2008-08-26 19:57.01)   - (válasz Riche 307. hozzászólására)

Örülök:)

308. Kirschakos (2008-08-26 19:56.54)   - (válasz Fémszívű 306. hozzászólására)

Köszi, szia:)

307. Riche (2008-08-26 19:53.12)   - (válasz Kirschakos 305. hozzászólására)

Nagyon szép,tettszik!

306. Fémszívű (2008-08-26 19:51.52)   - (válasz Kirschakos 305. hozzászólására)

Ez is szépp vers.Sokszor mondtam már:de tényleg foglalkoznod kéne vele, mert megéri. De nekem most mennek kell.Szia.

305. Kirschakos (2008-08-26 19:49.52)

Mint egy hurrikán egy viharos napon a szerelem szele érintett meg engem Megérintette szívem és az égbe emelt hol felhők feleltt szállhatok sebesen Nem küzdhetek vele nem bújhatok el előle az érzés bennem csak tovább éltet A szerelem szelén szárnyalok ragadd meg kezem ne engedj el hagy érezzelek közel Mint egy hurrikán egy viharos napon a szerelem szele érintett meg engem.

elejére ... 588 589 590 591 592 593 594 595 596 597 598 599 600 601 602 603 604 605 606 ... végére