Fórum - Versek! (595. oldal)

elejére ... 586 587 588 589 590 591 592 593 594 595 596 597 598 599 600 601 602 603 604 ... végére

394. Henkee (2008-08-31 11:20.32)

Pofátlanul az egyik kedvenc versem magamtól:DDD Van egy tó, színezüst tó, ahol a fenyvesek élnek, akár a tenger, imbolygó partja végtelen széles, a Hold fénye hullámzó gyűrűt vet ringó habjain, s titkos éji kikötő csüng szegélyén hajnalig. Valamikor réges-régen itt éltek ők, a Szépek, olykor áttör még a sötéten suttogva az ének, s egy csónak áll a kikötőben, igézve hívogat, várnak már a túloldalon, ha leszáll az alkonyat. Sír az erdő; magányos mióta elment a népe, csak egy maradt végül, utolsó őrzője a fénynek,, megöregedett, dús szakálla hosszú lett és fehér, s ma ő is útra kel; új honjába húzza az emlék. Volt egy tó, színezüst tó, ahol a fenyvesek éltek, liliomot és lótuszt hordott csilláma az éjben, s ma áll, felette fekete fátylat szőnek az árnyak, köd vigyázza; a Szépekről mesél szendergő álma.

393. Fémszívű (2008-08-31 11:03.17)   - (válasz .Nikol. 391. hozzászólására)

Szia.Én is csak csatlakozni tudok, nagyon tetszenek a verseid. Egyszerűen lenyűgöztek.Gratulálok!

392. .Nikol. (2008-08-31 10:44.11)

Ady Endre - Az én menyasszonyom Mit bánom én, ha utcasarkok rongya, De elkísérjen egész a síromba. Álljon előmbe izzó, forró nyárban: „Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.” Legyen kirugdalt, kitagadott, céda, Csak a szívébe láthassak be néha. Ha vad viharban átkozódva állunk: Együtt roskadjon, törjön össze lábunk. Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk: Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk. Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba: Boruljon rám és óvjon átkarolva. Tisztító, szent tűz hogyha általéget: Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget. Mindig csókoljon, egyformán szeressen: Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben. Amiben minden álmom semmivé lett, Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet. Kifestett arcát angyalarcnak látom: A lelkem lenne: életem, halálom. Szétzúzva minden kőtáblát és láncot, Holtig kacagnók a nyüzsgő világot. Együtt kacagnánk végső búcsút intve, Meghalnánk együtt, egymást istenítve. Meghalnánk, mondván: „Bűn és szenny az élet, Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.”

391. .Nikol. (2008-08-31 10:30.32)   - (válasz Szürke Sólyom 390. hozzászólására)

Köszönöm szépen=)18 éves vagyok, és 5. éve írok verseket=)majd meglátjuk, mit hoz a jövő, hogy érdemes e ezzel foglalkoznom=)

390. Szürke Sólyom (2008-08-31 10:07.47)   - (válasz .Nikol. 384. hozzászólására)

Nehéz szóhoz jutnom a verseid olvasása után. Profi költőre vallanak írásaid. Szerintem érdemes ezzel foglalkoznod.

389. Szürke Sólyom (2008-08-31 09:52.43)

Szabó Lőrinc - Dsuang Dszi álma Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi, a mester, egy lepkére mutatott. - Álmomban - mondta - ez a lepke voltam és most egy kicsit zavarban vagyok. - Lepke - mesélte - igen lepke voltam, s a lepke vígan táncolt a napon, és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi... És felébredtem... És most nem tudom, most nem tudom - folytatta eltűnődve - mi az igazság, melyik lehetek: hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét vagy a lepke álmodik engemet? - Én jót nevettem: - Ne tréfálj, Dsuang Dszi! Ki volnál? Te vagy: Dsuang Dszi! Te hát! - Ő mosolygott: - Az álombeli lepke épp így hitte a maga igazát! - Ő mosolygott, én vállat vontam. Aztán valami mégis megborzongatott, kétezer évig töprengtem azóta, de egyre bizonytalanabb vagyok, és most már azt hiszem, hogy nincs igazság, már azt, hogy minden kép és költemény, azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét, a lepke őt és mindhármunkat én.

388. Fémszívű (2008-08-31 00:48.06)   - (válasz Nyuszika19 377. hozzászólására)

Most néztem meg őket, és mind ahárom tetszett. De különösen a "Lelkem" című vers. De a "Gyermekeimnek", és a "Magány is nagyon jó. Szerintem nagyon szépek. Mióta írsz verseket?

387. .Nikol. (2008-08-30 23:30.00)

Szabó Lőrinc (1900-1957) Semmiért egészen Hogy rettenetes, elhiszem, De így igaz. Ha szeretsz, életed legyen Öngyilkosság, vagy majdnem az. Mit bánom én, hogy a modernek Vagy a törvény mit követelnek; Bent maga ura, aki rab Volt odakint, Én nem tudok örülni csak A magam törvénye szerint. Nem vagy enyém, míg magadé vagy: Még nem szeretsz. Míg cserébe a magadénak Szeretnél, teher is lehetsz. Alku, ha szent is, alku; nékem Más kell már: Semmiért Egészen! Két önzés titkos párbaja Minden egyéb; Én többet kérek: azt, hogy a Sorsomnak alkatrésze légy. Félek mindenkitől, beteg S fáradt vagyok; Kívánlak így is, meglehet, De a hitem rég elhagyott. Hogy minden irtózó gyanakvást Elcsittithass, már nem tudok mást: Mutasd meg a teljes alázat És áldozat Örömét és hogy a világnak Kedvemért ellentéte vagy. Mert míg kell csak egy árva perc, Külön; neked, Míg magadra gondolni mersz, Míg sajnálod az életed, Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan Halott és akarattalan: Addig nem vagy a többieknél Se jobb, se több, Addig idegen is lehetnél, Addig énhozzám nincs közöd. Kit törvény véd, felebarátnak Még jó lehet; Törvényen kívűl, mint az állat, Olyan légy, hogy szeresselek. Mint lámpa, ha lecsavarom, Ne élj, mikor nem akarom; Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan Börtönt ne lásd; És én majd elvégzem magamban, Hogy zsarnokságom megbocsásd.

386. Pierre89 (2008-08-30 23:27.55)

Szép versek.

385. .Nikol. (2008-08-30 23:24.40)

Csak egy bolond vagyok... Csak egy bolond vagyok, s némán szenvedek, Nem tudom gyűlölni, kit oly nagyon szeretek. Kiért éjszakánként fájó könnyeket ejtek, De mikor látom, áldom a percet. S nem hagyja el számat az ige, Hiába kiáltanék a végtelen semmibe. De nem visz rá a lélek, hogy megvalljam, Még mindig szeretlek, s csak érted élek. Még mindig csüngök szavadon, Még mindig vágyom rád nagyon. S mikor szólsz, némán hallgatom. Te már nem érzed múló zavarom. Mert belefáradtam már a küzdelembe, Elrejtettem az érzést fájó szívembe. S nem tudja senki, se te, se más, Hogy nem tudlak feledni, s örökös e lázadás. Nélküled minden jéghideg s elsötétül. Nem akarok élni semminek, a szíved nélkül. Vágyom utánad, csak az vonz, mi tőled árad. Arról álmodom, hogy kacagva, öntudatlan, Tiéd leszek, e lassú, párhetes tavaszban. Jó lenne, ha csak egy pillanatra, szívem s lelkem tiéd maradna. A szíveddel látnál, s nem sajnálnád Tőlem úgy magadat. Nem kéne A reményből élnem, mit az álmom ad. Tudom szívem örökös sóhaja, Nem válik valóra soha. De mikor az élet szívemmel láttatott, Az érzés belőlem távozni nem tudott. Mert szeretlek. Ugyanúgy. S tudom: innen már nincs visszaút. Csak egy bolond vagyok, Kinek esze megvet, De a szíve mindennél jobban szeret.... Írva: 2007. Április 12.-én Nikol

384. .Nikol. (2008-08-30 23:21.40)

Üresség láncai Vasbilincs az üresség lánca lelkemen, Börtönbe zár a halott magány Ez a kínzó lét szúr s oly kegyetlen Nem akarok többé elalélni a szaván. Széttépik fojtó vágyaim a kétségek Ó én nyomorult, még mindig szeretem Hangtalan kattognak néma zörejek Nem hallom, csak érzem ő, kell nekem. De nem akarom, felperzsel a tudat S végigfut a velőtrázó hideg testemen Eszemmel érzem a helyes utat Ez a szerelem már meghalt bennem. Szenvedélyesen szeretném szívem szerint De halott vágyaimban már nincsen szikra Nem omolnék esztelenül a karjaiba megint Már túl sok okot adott a fájdalomra. Ebből nem kérek többet, hiába kívánom S hasogat a lelkembe nyilalló bánat Nem érzem többé a vágy ízét a szádon Szívemben nincs több hit, amire várhat. Fehér köd lengi be a végtelen teret, Bizonytalanság moraja a füstös dalban Egy lány vagyok, aki még mindig szeret S elveszett a sikolya a hamis kacajban. Sajog minden tagom, ha rád gondolok Nem találom értelmét e léttelen létnek Hiányzik valami, legbelül a semmitől szorongok Ami megfoghatatlan, nincs helye a szépnek. Mélyreható, valami, ami idővel talán fakul Vagy jobb lesz, tán valaki miatt elfelejtem S a szívem meggyógyul, az elmém megjavul Egyszer elmúlik ez a vad, gyötrő szerelem. S talán újra élhetem vidám, gondtalan életem Mint azelőtt, hogy te ilyenné tetted a lelkem Az apró pillanatokat megint szerethetem S ha látlak, nem fog beleremegni a testem… Bízom benne, hogy nő még virág erre a várromra, Hiszem, hogy tudok még újra így szeretni Hogy lesz még értelme a világnak számomra Hogy valaki a te bűnödet is jobbá tudja tenni… Írva:2008. Április 28. Nikol

383. .Nikol. (2008-08-30 23:11.14)

Lelkem szavai Látom, ahogy előttem vagy, Nem szólsz, csak nézel, Tán valami láthatatlan Kötelék köt össze minket, Melyet az ember Nem ért az eszével. Mely oly felkavaró, Hogy nem megy semmi, Ha te nem vagy velem, Mert megszólítottál a lelkemen. Igazán, ha neked én kellek, Erőt adsz a szívemnek. De ha ez csak egy kivétel volt, Akkor tudd, a szívem legmélyéig hatolt. Bár lehet, hogy ez csak Egy gyerekes szeszély, Mely oly hirtelen jött, Mint mikor a port elsöpri a szél. Nem értem miképpen lehetsz Így hatással rám, Valami elkezdődött talán Talán vágy maradsz, talán nem, Talán egy beteljesületlen, Talán egy szép szerelem. Nem tudom. Csak annyit, Hogy megbolondít e szerelem. Érzem a szívemben, a lelkemben, S remélem, hogy nem véletlen, Hogy te vagy az egyetlen, Akit életemben így szerettem… Írva:2006. Október 7. Nikol

382. .Nikol. (2008-08-30 22:56.40)

Szárnyalásra vágyván.... Hideg, néma üresség szállta meg lelkem, S mély fájdalom költözött belém, a boldogság szikrája ma kihunyt bennem, a rideg valóságot tárva elém. Szívet tépő érzés, s kegyetlen, mint krimóban a füst, úgy száll, a hűvös közöny szemedben, szívem már csak a reményre vár. Sebzett vad volnék éles tőrben, s szúr a fájdalom, mint még soha, elvesztem eddig egy csalfa gyönyörben, most már csupán kísért a mosolya. Nem akarom, hogy kísértsen, hogy tovább szenvedjek a mélyben, a gyötrő, fájdalmakkal teli éjben, erő kell, hogy túléljem. Erő, hogy a kínoknak vége legyen, csak erre vágyom e hajnalon, s ne tudjam többé mi a szerelem, a szívem szárnyaljon szabadon. Írva:2008. március 23. Nikol

381. .Nikol. (2008-08-30 22:53.01)

Valaki… Úgy gyötör e kín, mint más semmi Tud e még szívem igazán szeretni? Vagy nem? Nem tudom. Érzek e olyan vágyat, mint érted egykoron? Mert mintha szívemet átjárná valami megfoghatatlan Kopár, letarolt hangulat S oly galád, ha itt marad Mit tegyek? Hagyjam? Mert volt még mikor gondtalan S derűs szenvedélyek lettek úrrá rajtam Milyen jó is volt pár napig az élet Mikor azt hittem te is úgy oda vagy, mint én érted! De nem így volt, s csak szenvedtem De téged még így is szerettem S az élettel szembe mentem Mert éltetett e szerelem. A vágyért éltem, mely felemésztette lelkem Mi már nincsen, s vele én is megszűntem Jön e még valaki, aki képes lesz arra, mire te? Hogy szívem s lelkem így elbűvölje? Csupán remélni tudom Hogy újra szeretek majd nagyon Csak jönne valaki, akit érdemes szeretni S felszabadítana e gyötrelmes léha léttől Mi gonoszabb a szenvedéstől Bízom benne, ha jössz, időben meglátlak Akkor már érdeme lesz a világnak Hogy megtanított szeretni Valamikor valahogy valaki. 2007. november 7. Nikol

380. .Nikol. (2008-08-30 22:50.13)

Hangok nélkül... Halk remények lélektelen lelkemben Széttört szilánkok szerelmes szívemben Ennyi maradt bennem mindössze utánad Kimondatlan szavakkal szótlan utállak. Beszélni veled nem lehet, nem tudok Csak érinteni, akarlak, vagy hazudok. De tagadom. Beforratlan sebek égetnek. Már rég nem te vagy értelme az életnek. Nem kérek hamis bókokat, inkább a semmit Lásd meg a szememben: szeretlek, vagy hagyj itt. Ne törődj velem, a közönyt már megszoktam, Hol vannak már a téli éjszakák mikor tied voltam? Múlt éjjel a valóságot álmodtam veled Olyan szelíd, voltál, mint mikor megismertelek. Késő már, ezerszer megbánhatom, de nem feledem Jöttél, s mássá tetted az érzést, szerelem. Te is reményvesztett vagy, én is. Kik vagyunk? Hiába suttogok, a világ nem érti a szavunk. Kiabálni nem merek, az igazság feldúlná a lelkedet. Minden igaz érzékemmel taszítalak, innen Utállak. Ne lásd a hegeket a szívemben. Csalódtam. S némán, egyedül itt maradtam Hangok nélkül többé nem hallod a szavam... Írva: 2008. augusztus 1. Nikol

379. Bibitta (2008-08-30 22:37.10)

Figyu, igaz új vok de tudnátok nekem egy jó vidám v szomorú verset de hosszú legyen, és egy kicsit nehéz. köcce naon kéne. fontos ügyben köcce köcce

378. Fémszívű (2008-08-30 21:26.50)   - (válasz Nyuszika19 377. hozzászólására)

Örülök, hogy tetszik a versem. Megpróbálkoztam feljutni az oldalra, de nem sikerült. Nem tudnál párat felrakni ide? A kereső sehol nem találta a weboldaladat.

377. Nyuszika19 (2008-08-30 21:07.20)   - (válasz Fémszívű 374. hozzászólására)

irén51 vagyok,nagyon twtszett a versed!!!!Szeretném ha van ídőd és keved,rá kattintanál akészűlő veb lapomra,vannak benne versek elmondhatnád mi a véleményed,és segithetnél?rokkant nyu-vok,barátokat keresek(nyuszika19windowslive.com)köszönöm!irén51 sok minden érdekel,34-é-fiam segit internetezni tanulom,szervusztok,kedves fórum tagok,

376. Fémszívű (2008-08-30 12:24.33)   - (válasz Kisszív 375. hozzászólására)

Köszönöm!

375. Kisszív (2008-08-30 12:23.45)   - (válasz Fémszívű 373. hozzászólására)

Köszönöm! A te verseid nagyon tetszennek!

374. Fémszívű (2008-08-30 12:02.21)

Fémszívű:Ki védi őket(2008) Ki védi az ártatlanokat, a meghurcoltakat? Ki védi a magányosokat, az elhagyottakat? Mondd meg nekem, Istenem kérlek, Mondd meg, hogy ki védi meg őket? Ki védi meg az elesettteket, a gyengéket? Ki védi a betegeket, és a gyermekeket? Mondd meg nekem, Istenem kérlek, Mondd meg, hogy ki védi meg őket? De te csak mélyen hallgatsz. A szívünk mélyén nagy csend van. A feneketlen mélység sötétségbe zár. És nem enged ki minket már soha talán. Ki védi meg az utcalányokat, a fiatalokat? Ki védi meg a drogosokat, a hajlékatalanokat? Mondd meg nekem Istenem kérlek, Mondd meg, hogy ki védi meg őket?

373. Fémszívű (2008-08-30 11:26.54)   - (válasz Kisszív 357. hozzászólására)

Szerintem ez egy nagyon jó vers. Gratulálok hozzá!

372. Kisszív (2008-08-30 11:23.05)

A Nem vagy költő című vers szerintettek jó vagy nem? Saját versem csak elfelejtettem odairni.

371. Leeandra (2008-08-29 17:46.27)   - (válasz Henkee 368. hozzászólására)

Én is. :))))

370. Henkee (2008-08-29 17:42.22)   - (válasz KicsiRéka 369. hozzászólására)

Nem hiszem. Én többel fogok, ha sikerül többet írni:)

369. KicsiRéka (2008-08-29 17:39.39)   - (válasz Henkee 368. hozzászólására)

erre csak egy verssel lehet ha jól értelmeztem?

368. Henkee (2008-08-29 17:37.49)

Sziasztok! A Rubophen versíró verseny kiírása: [link] Én biztos megpróbálom, értékes és nagyon jó nyeremények vannak:)

367. Henkee (2008-08-29 11:49.28)

Hosszú, de én ezt nagyon szeretem:) Száll a madár, ágrul ágra, Száll az ének, szájrul szájra; Fű kizöldül ó sirhanton, Bajtnok ébred hősi lanton. Vadat űzni feljövének Hős fiai szép Enéhnek: Hunor s magyar, két dalia, Két egytestvér, Ménrót fia. Ötven-ötven jó leventét Kiszemeltek, hogy követnék; Mint valamely véres hadra, Fegyverkeztek könnyü vadra. Vad előttük vérbe fekszik, Őz vagy szarvas nem menekszik; Elejtették már a hímet -, Üldözik a szarvas-gímet. Gím után ők egyre törnek Puszta martján sós tengernek, Hol a farkas, hol a medve Sohasem járt, eltévedne. De a párduc, vad oroszlán Végig üvölt a nagy pusztán, Sárga tigris ott kölykezik, Fiát eszi ha éhezik. Száll a madár, száll az ének Két fiáról szép Enéhnek; Zengő madár ágrul ágra, Zengő ének szájrul szájra. Már a nap is lemenőben, Tüzet rakott a felhőben; Ők a szarvast egyre űzik, - Alkonyatkor ím eltűnik. Értek vala éjszakára Kur vizének a partjára; Folyóvíznek partja mellett Paripájok jól legelhet. Monda Hunor: itt leszálljunk, Megitassunk, meg is háljunk; Monda Magyar: víradattal Visszatérjünk a csapattal. - Haj, vitézek! haj, leventék! Micsoda föld ez a vidék, Hogy itt a nap száll keletre? Nem, mint máshol, naplementre? Szólt egy bajnok: én úgy nézem, Hogy lement az déli részen. Szólt egy másik: nem gondolnám: Ott vöröslik éjszak ormán. Folyamparton ők leszálltak, Megitattak, meg is háltak, Hogy majd reggel, víradattal Hazatérnek a csapattal. Szellő támad hűs hajnalra, Bíborodik az ég alja; Hát a szarvas nagy-merészen Ott szökdécsel, túl a vízen. Száll a madár, száll az ének Két fiáról szép Enéhnek; Zengő madár ágrul ágra, Zengő ének szájrul szájra. Nosza rajta, gyors legények! Érjük utól azt a gímet. És - akarva, akaratlan - Űzik ismét szakadatlan. Kur folyót ők átalúszták, Még vadabbak ott a puszták, Ember ottan egy füszálat, Egy csöpp vizet nem találhat. A föld háta fölomolván, Szíksót izzad csupasz ormán, Forrás vize nem iható, Kénköves bűzt lehel a tó. Forrás keble olajt buzog; Itt is, ott is égnek azok, Mint sok őrtűz setét éjjel Lobban a láng szerteszéjjel. Minden este bánva bánják, Hogy e vadat mér' kivánják, Mért is űzik egyre, nyomba, Tévelyítő bús vadonba. Mégis, mégis, ha reggel lett, A gímszarvast űzni kellett, Mint töviset szél játéka; Mint madarat az árnyéka. Száll a madár, száll az ének Két fiáról szép Enéhnek; Zengő madár ágrul ágra, Zengő ének szájrul szájra. Vadont s a Dont ők felverik A Meóti kis tengerig; Süppedékes mély tavaknak Szigetére ők behatnak. Ott a szarvas, mint a pára - Köd előtte, köd utána - Míg az ember széjjelnézne: Szemök elől elenyésze. Hóha! hóha! hol van a vad?... Egy kiáltja: ihon szalad! Más kiáltja: itt van, itten! A harmadik: sehol sincsen! Minden zugot megüldöznek, Minden bokrot átaldöfnek; Gyík ha rezzen; fajd ha rebben: De a gímvad nincs ezekben. Szóla Magyar: hej! ki tudja Merre van, a hazánk útja? Kerek az ég mindenfelé - Anyám, anyám, meghalsz belé! Szóla Hunor: itt maradjunk! Tanyát verjünk; itthon vagyunk: Selyem a fű, édes a víz, Fa-odúból csöpög a méz. Kék folyam ad fényes halat, Vörhenyő vad ízes falat, Feszes az íj, sebes a nyíl, Harckalandon zsákmány a díj. Száll a madár, száll az ének Két fiáról szép Enéhnek; Zengő madár ágrul ágra, Zengő ének szájrul szájra. Hogy elúntak otthon űlni, Halat csalni, őzet űzni: Új kalandra, szebb csatára Ereszkedtek a pusztára. Puszta földön, sík fenyéren Zene hallik sötét éjen, Zene, síp, dob, mély vadonban, Mintha égből, mint álomban. Tündér lyányok ottan laknak, Táncot ropnak, úgy mulatnak. Szőve ködbül sátoruk van: Ugy mulatnak sátorukban. Férfi egy sincs közelébe'; De a földi lyányok szépe, Lyányai Belárnak, Dúlnak, Tündérséget ott tanúlnak. Dúl királyé, legszebb, kettő; Agg Beláré tizenkettő; Összesen mind: száz meg kettő A tündérré válni kezdő. Kemény próba: férfit ölni, Kilenc ifjat megbüvölni, Szerelemre csalogatni, Szerelemtől szűz maradni. Így tanulnak tündérséget, Szívszakasztó mesterséget: Minden éjjel számot adnak, S minden éjjel úgy vigadnak. Száll a madár, száll az ének Két fiáról szép Enéhnek; Zengő madár ágrul ágra, Zengő ének szájrul szájra. Hang után ők, szembe széllel, Fény után ők, födve éjjel, Mennek óvást, mennek árnyon; Ki lepkét fog, lopva járjon. Monda Magyar: ez a síp-hang, Bátya, bennem végig csikland; Monda Hunor: vérem' hatja, Szűzek árnya-fordulatja. Haj vitézek! haj elébe! Kiki egyet az ölébe! Vigyük haza asszonyunkat; Fújja felszél a nyomunkat. Sarkantyúba lovat vesznek, Kantárszárat megeresztnek; A leányság bent, a körbe'- Mind a körbe', sok az ölbe'. Nagy sikoltás erre támad, Futna széjjel a leányhad; Elől tűzbe, hátul vízbe, Mindenkép jut férfi kézbe. Tündér lyányok ott eltűntek, Szárnyok lévén elrepűltek; De a többi hova legyen? Földbe bújjon? elsülyedjen?... Abbul immár nincsen semmi: Szűzi daccal tündér lenni; Vágtat a ló, és a pusztán Nagy üres éj hallgat oztán. Száll a madár, száll az ének Két fiáról szép Enéhnek. Zengő madár ágrul ágra, Zengő ének szájrul szájra. Dúl leányi, a legszebbek, Hunor, Magyar nője lettek; S a leventék, épen, százan, Megosztoztak mind a százon. Büszke lyányok ott idővel Megbékéltek asszony-fővel; Haza többé nem készültek; Engesztelni fiat szültek. Tó szigetje édes honná, Sátoruk lőn szép otthonná, Ágyok áldott nyúgalommá: Nincs egyéb, mi őket vonná. Fiat szűltek hősi nemre, Szép leányt is szerelemre; Dali törzsnek ifju ágot, Maguk helyett szűz virágot. Hős fiakból ketten-ketten, Két vezéré kétszer-ketten, Feje lőn mind egy-egy nemnek Száznyolc ágra ezek mennek. Hunor ága hún fajt nemzett, Magyaré a magyar nemzet; Szaporaság lőn temérdek; A szigetben nem is fértek. Szittya földet elözönlék, Dúl királynak dús örökjét; - És azóta, hősök párja! Híretek száll szájrul szájra.

366. Kisszív (2008-08-29 11:30.18)   - (válasz KicsiRéka 361. hozzászólására)

Jó vers,nekem is tetszik,csak igy tovább.

365. KicsiRéka (2008-08-29 11:02.36)   - (válasz Stewe69 364. hozzászólására)

ok, kiváncsi vagyok !

elejére ... 586 587 588 589 590 591 592 593 594 595 596 597 598 599 600 601 602 603 604 ... végére