A Velázquez-rejtély

Diego Velázquez, a királyok és az egyszerű közemberek festője, a képkereten túli terek és a képi tükröződések utolérhetetlen mestere áll annak a rendhagyó mozgóképes utazásnak a középpontjában, amely bátran szembemegy a hagyományos művészeti dokumentumfilmek sémáival. Az udvari életet megörökítő Az udvarhölgyek hipnotikus mélységeitől kezdve a Szövőnők szédítően többrétegű jelentéstartalmáig a Velázquez-rejtély egy igencsak nyugtalanító kérdésre keresi a választ: miként lehetséges, hogy egy olyan alkotó, akit az utókor legnagyobb géniuszai, köztük Manet és Dalí is bálványoztak, a mai napig méltatlanul a kollektív emlékezet perifériájára szorul? A film cselekményét a víz szimbolikus motívuma fűzi össze, amely a folyamatos mozgás és a vizuális reflexió metaforájaként kíséri végig a nézőt évszázadokon és kontinenseken át.

Mi a véleményed erről a filmről?
nem láttam szörnyű gyenge átlagos jó szenzációs