 |  |
 |
Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |  |
| Keress | |
Részletes keresés |
| DVD / Blu-ray premierek |
| A Profi *A klasszikus film* *Dupla borítós kiadás és booklet* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
| További Blu-ray premierek |
| Hamarosan a TV-ben |
| A Nílus gyöngye - SuperTV2, 17:45 |
| Vissza a jövőbe 2. - RTL Három, 18:15 |
| Végképp eltörölni - Viasat3, 18:40 |
| Az öldöklés istene - Filmbox Premium, 18:40 |
| Életrevalók - Prime, 18:40 |
Teljes tévéműsor |
| Szülinaposok |
| James LeGros (62) |
| Sally Hawkins (48) |
| Anna Chancellor (59) |
| Kevin McNally (68) |
| Arielle Dombasle (69) |
További szülinaposok |
| Legfrissebb fórumok |
| 2022-es választás |
| Jellemző mondat, esetleg rövid párbeszéd - melyik filmben hangzott el? |
| Fogadóóra |
| Dolgok, amik nagyon idegesítenek |
| Örömködő topik - közkívánatra! |
További fórumok |
| Utoljára értékeltétek |
Búcsú a földtől   |
| Zomborácz Virág |
Atr0303 hozzászólásai
Az én szép kis mosodám - Vélemények
| 2011-09-24 11:05.43 |
| Ismét egy angol film, ami olyan témákat gyúr egybe, amelyeknek látszólag semmi közük egymáshoz. Mert mit keres egy lapon egy vállalkozás beindítása egy gazdaságilag kedvezőtlen időszakban és helyszínen, az emancipáció, a bevándorlói lét nehézségei és egy meleg kapcsolat? De ahogy már azt is megszokhattuk az angoloktól, ez kiválóan sikerült nekik. Az sem újszerű, hogy ezt a depresszív, feszült hangulatot remek humorral oldják (ami megintcsak nem szokatlan a britektől).
Daniel Day Lewis igazi kaméleon-színész, mind a vállalt karaktereiben, mind a szerepformálásában, de a megjelenésében is. Itt éppen szőke, rövid frizurával látható, a profizmusa azonban ugyanolyan, mint a többi filmjében. Utoljára valamikor a kilencvenes években láttam ezt a filmet tévében. Azóta sehol. Kár, mert remek mozi. |
A pókasszony csókja - Vélemények
| 2011-09-19 16:51.35 |
| Az biztos, hogy ez nem egy mai film, és nem emlékszem, hogy bármelyik tévécsatorna is műsorára tűzte volna az utóbbi időben. Én is valamikor a kilencvenes évek elején láttam. Nagyon szuggesztív moziról van szó, hála a két főszereplőnek. A játékuknak köszönhetően világosan látszik, hogy ez a két, különböző okból bebörtönzött ember hogyan kerül egyre közelebb egymáshoz a segítőkészségen és a hálán keresztül.
A szűk terekben, kevés szereplővel forgatott filmek mindig nagy kihívást jelentenek a stábnak, de az ilyen koncentrált munka általában meghozza a gyümölcsét. |
Milk - Vélemények
| 2011-09-19 16:43.34 |
| Létezett/létező emberről filmet készíteni sohasem egyszerű. Pláne nem olyanról, aki viszonylag nem régen élt.
Őszintén bevallom, a film beharangozója előtt nemigen tudtam, ki az a Harvey Milk, viszont láttam Sean Penn-t számos filmjében, és kíváncsi voltam, mit tudott kezdeni ezzel a szereppel. Egy biztos: nem ijedt meg tőle. A többi színész is jól beletalált a figurájába (nyílván mindenki úgy vállalta el a szerepét, hogy olvasta a film tervezetét, forgatókönyvét...) A forgatókönyv - nagyon okosan - nem arra helyezi a hangsúlyt, hogy: nézd már, egy meleg hapsi! Hanem azt mondja, hogy itt egy pasas, aki ki mert állni a "sorstársaiért" akár a legmagasabb politikai fórumokon is, és akár az élete árán is. Így a film sokkal többről szól, mint Harvey Milk. Inkább azt mutatja meg, hogyan alakul ki egy polgárjogi mozgalom. Nagyon érdekesek Milk felvetései, vitái, az ellenfeleinek adott riposztok. Sokszor döbbenetes dolgokat mond az elnyomottakról. Közéjük sorolja az öregeket és a nőket is. Gondoljunk bele! Ez az USA. A lehetőségek és az egyenjogúság földje. A film formailag is mert újat mondani. A korabeli felvételek (filmek és fotók) úgy épülnek be a történet folyamába, mintha az is a forgatókönyv szerves része lenne. A technikai megoldások pedig bármelyik, hetvenes években készült filmnek becsületére váltak volna. Egy film elé nem szabad prekoncepciókkal leülni. Ha hagyod magad sodortatni a filmmel, sokkal nagyobb hatással lesz rád. |
Édes2kettes - Vélemények
| 2011-09-16 13:30.14 |
| Nem igazán szeretem a távol-keleti filmeket, de ez a mozi magával ragadott. Párkapcsolati dilemmákról, választásról, ragaszkodásról és elengedésről szól.
Először nem értettem, hogy ezeknek a problémáknak a kibontására miért volt szükség egy meleg párra, de aztán úgy gondolom, rájöttem. Ha egy férfi és egy nő drámáját látjuk, akkor előre determináltak a "férfias" és "nőies" viselkedési formák. Ebben a tálalásban nincs ilyen, előre kódolt tanulság, a két fiú döntései nemtelenek, a film a KAPCSOLAT-ról szól. Ha mindenáron tanulságot keresünk, akkor az lehetne, hogy mernünk kell kimondani azt, ha egy kapcsolatnak vége, és mindenképpen tovább kell lépnünk. |
Túl a barátságon - Vélemények
| 2011-09-16 13:18.08 |
| A rengeteg hozzászólást átfutva azt látom, hogy ez a film vagy tetszik valakinek, vagy nem.
Többszöri nézés után azt kell mondjam, hogy az első fele csillagos ötös, a második viszont csak hármas alá. A két fél sem mondanivalóban, sem hangulatban nem kötődik egymáshoz. Az eleje egy keleti hangulatú (kevés szöveg, rengeteg tájkép, premier plánok, finom képi utalások) mozira hasonlít, a második fele viszont igazi hatásvadászat. Talán nincs is olyan, romantikus filmes klisé, amit kihagytak volna belőle.(Ráadásul televan logikai bukfencekkel...) Olyan hatása van, mintha a forgatókönyv írója menet közben meggondolta volna magát, és a úgy gondolta, eddig kedvezett a lélektani drámák kedvelőinek, de most bevonzza a moziba a rózsaszín szemüvegeseket is. Kár volt érte. A két főszereplő (különösen Heath Ledger) annyira remek, hogy sajnálom, amiért ilyen csúnyán kihúzták alóluk azt a nagyon szilárd alapot, ami az elején még megvolt. Heath Ledger szerintem élete legjobbját hozza ebben a filmben, Jake Gyllenhaal méltó partnere lett a játékban. (Mert sose felejtsük el, hogy ez egy film. Minden eleme tudatosan került bele, akár többszöri nekifutásra.) A "Jövőre, veled, ugyanitt" című és vagy ötven éve íródott színdarab (és a belőle készült film) valami hasonló témát dolgoz fel, persze, hetero verzióban. Nem lett volna rossz, ha az alkotók megnézik ezt a művet, hogy a történetvezetést, a hangulati folytonosságot átvegyék belőle. A másik "problémám", hogy ezt a filmet anno úgy relkámozták, hogy a "meleg western". Hát, sajnos azt kell mondanom, hogy a szerelmi jelenetek ellenére ez nem melegfilm (már ha van ilyen filmes kategória egyáltalán...). Ha ugyanis kicseréljük Jack-et Jane-re, a történet nagyjából akkor is megállja a helyét. A filmnek nem az az igazi tragédiája, hogy Jack meghal, így a szerelmük Ennis-szel sosem teljesedhet ki, hanem az, hogy Heath Ledger ezért a remek alakításért nem kapta meg az Oscart. Majd a Batman ötezer főgonoszáért, posztumusz. |
A hírhedt - Legjobb jelenetek
| 2011-09-14 11:42.23 |
| Az első pillanattól az utolsóig vannak benne olyan részek, amiket itt fel lehetne sorolni. Én most kettőt említek.
Az első arra példa, hogy egy film nem csak a szavaival vagy a tetteivel tudja jellemezni a szereplőt. Szóval Capote és Nelle megérkeznek a holcomb-i vasútállomásra. A nő mellett két bőrönd és egy kézitáska. Az író mellett öt-hat különböző méretű utazóláda... A másik kedvencem, amikor Perry "előveszi" Capote-t a regény címe miatt. A támadás, a verekedés, Daniel Craig fenyegető, mégis erotikus hanga... Hátborzongatóan csodálatos! |
A hírhedt - Vélemények
| 2011-09-14 11:34.50 |
| Mielőtt a szemem elé került volna ez a film, már nagyon sokat olvastam Capote-ról és -tól, tehát nagyjából tudtam, mire számíthatok. A stáblistát is elég impozánsnak találtam, kíváncsivá tettek, hogy mit hoztak ki ezek a művészek ebből a sztoriból.
Kevés filmre mondom azt, hogy tökéletes, de ez az. Capote életrajza, a Hidegvérrel története és Douglas McGrath fantáziája olyan masszív és sokrétű elegyet alkot, ami szintén ritkaság a mai filmezésben. Nálam ez a film az abszolut első. Az tény, hogy a történet maximális élvezetéhez kell némi háttértudás a hatvanas évek amerikai társadalmáról, celebekről, valódi hírességekről, az íróról, de a lényeget szerintem ezek nélkül is meg lehet érteni: hogyan veszi át a hatalmat egy író felett a témája, végül hogyan öli meg. Toby Jones-t látni nagyon fura érzés volt. Amit tudtam, ugyanis az íróról, az mind megelevenedett: a külseje, a hangja, a gesztusai. (Kajánul jegyezném meg, hogy pont ezt az ikonikus amerikai figurát egy angol színész eleveníti meg halálpontosan...) Neki sminkre is alig volt szüksége. Nem kis teher hárult a színészre, hiszen Capote hagyon összetett jellem volt: kedves, együttérző és kitartó ugyanakkor kicsinyes, intrikus és hiú. Kicsit többet kellett alakítani Daniel Craigen, akiből fekete hajfesték és kontaktlencse segítségével lett az indián származású Perry. Kettejük közös jelenetei a film legértékesebb részei. Nagyon beletaláltak a figuráikba és a kettejüket összekötő, bonyolult érzelmi rendszerbe. A mellékszereplők egytől egyig megérdemeltek volna valami filmes díjat. Sandra Bullocktól (akinek két külön pirospont jár ezért az alakításért) Hope Davis-en és Sigourney Weaver-en át Peter Bogdanovich-ig vagy Jeff Daniels-ig. Már a forgatókönyv sem a megszokott, szájbarágós stílusú szcenárió: van itt lélektani dráma éppúgy, mint humoros beszólások vagy könnyed csevelyek. A formai nyelv sem kispályás: a játékidő ugyan lineárisan halad előre, de televan jópár előre- és visszautalással. (Hát, figyelni kell, na...) A nagy kedvencem viszont az álinterjú. Itt a színésznek nincs módja alibizni: csak ők vannak egy minimál-háttér előtt, szembe velük pedig a kamera (egy láthatatlan riporter). És a mondatainak így kell "átjönniük", ugyanis ezek is szerves részét képezik a történetnek. Én nagyon sokszor láttam már,de még mindig találok benne valami új mozzanatot. |
Van, aki forrón szereti - Vélemények
| 2011-09-12 13:26.32 |
| Ez a film jó példa arra, hogy 3D, számítógépes animáció, de még színes technika sem kell ahhoz, hogy egy vígjáték szuper legyen. Nálam ez a No.1.: sodró lendületű történet, kiváló színészi játék. Még azt is mondhatnám, hogy nagyon modern forgatókönyv. Ugyanis a történet túlmegy azon, hogy két férfi női ruhába bújik. Az egyikük ugyanis nem áll meg ennél a pontnál... És ami nincs benne: altesti humor, testnedvek poénba emelése. Mégis, sokadik nézésre is szórakoztató. Virág szerepét szerintem egyenesen Marilyn-nek írták (nem túl bonyolult, de kedves kis figura), a jelmeztervező pedig gondoskodott róla, hogy még ötven év múlva is felforrjon a néző vére korra és nemre való tekintet nélkül, ha meglátja őt ezekben a ruhákban.
Az amerikaiak hajlamosak a remake-ek készítésére. Kicsit rosszmájúan kérdem, ehhez a filmhez eddig még senkinek sem volt mersze hozzányúlni? Az biztos, hogy a mérce magasan van... És, persze, a szinkron, ami ma már szintén klasszikus - és kiváló. |
Wong Foo, kösz mindent! - Vélemények
| 2011-09-12 13:09.29 |
| Azon ritka amerikai vígjátékok egyike, amiben van mélység és magasság is. Nem tudom, ki "castingolta", de príma ötlet volt éppen ezt a három színészt választani a főszerepekre. Mindhármukra jellemző, hogy próbáltak nem belemerevedni egy skatulyába, és ez egy kitűnő alkalom volt rá, hogy megmutassák egy tőlük szokatlan arcukat. Mr. Swayze-nek mint táncosnak nyílván nem okozott problémát a nőies mozgás, Snipes barátunk is beletalált a dögös feka maca figurájába, de nekem a legnagyobb durranás Leguizamo. Neki vannak a legmerészebb jelmezei, de egyszer sem lóg ki a lóláb, néhány született nő is megirigyelheti a fenekét vagy a lábait... (Ahogy Chi-chi mondja: én vagyok a latin Monroe. Nagyon igaz!)
Komolyan vették a szerepüket, nincs az az érzésed, hogy feszengenek a karaktereik bőrében, sőt. Szerencsére a történet nem merül ki abban, hogy milyen jól feszül Wesley kigyúrt kvadrocepszén a miniruha pántja. A vidám, színes felszín alól ki-kibukkan egy-egy szomorú, néha tragikus epizód. Arányos, jól megírt forgatókönyve van, ami nem mond se többet, se kevesebbet a kelleténél, a tanulság nem szájbarágós. |
Síró játék - Vélemények
| 2011-09-09 13:38.45 |
| Valamikor a '90-es években láttam ezt a filmet először. Már akkor is nagyon tetszett, pedig fele ennyi "tapasztalatom" sem volt filmes ügyekben, mint most.
Az, hogy a forgatókönyv kvázi két, első ránézésre össze nem illő történetet fűz össze, nem szokatlan a brit filmektől, de a két fél között mindig van kapcsolat. Ami ebben az esetben összeköti a két felet, az Fergus jelleme. A többször felemlegetett skorpiós-békás tanmese tanulsága tökéletesen illik a férfira: nem tud más lenni, mint ami. Mivel kicsit mindig kívülről látja magát, képtelen maximálisan azonosulni egyetlen ideológiával vagy szabályrendszerrel. IRA-katonaként a szabadságharcos-regulát hágja át, amikor Jodyval barátkozik össze, Dillel pedig még a saját szabályait is átlépi a szerelem kedvéért. (Dil egyébként transzvesztita és nem transzszexuális...) Nagyon tetszik, ahogy a forgatókönyv kezeli ezt a szerelmet: Fergus szenved tőle, de nem tud neki ellenállni. Minél kevesebb színész játszik egy filmben, minél kevesebb a helyszín, annál koncentráltabb lesz a történet, és annál jobban felértékelődik a színészi játék. Én Stephen Rea-t ebben a moziban szeretem a legjobban. Én többször is láttam már, de mindig kicsit másként hatott rám. |
Törökfürdő - Vélemények
| 2011-09-09 13:07.44 |
| Azt hiszem, ebben a történetben nem annyira a helyszín a fontos, mint inkább az üzenet: mindenkinek meg kell állnia, újragondolni az életét, azokat a dolgokat, amiket ténynek hitt. (A "hamam" így válik az építész életének szimbólumává: egy romos, elhanyagolt, de gyönyörű épület, ami arra várt, hogy valaki meglássa ezt a rejtett szépséget és gondoskodjon róla. Az sem véletlen, hogy a török szerelmével éppen a félkész fürdőben szeretkeznek.)
A filmes eszközök nagyon jól szolgálják azt, hogy a néző a főhőssel együtt járja be ezt az önfelfedező utat. Legjobb példa erre az a jelenet, amikor eljut egy működő fürdőbe: a kamera az ő szemét helyettesíti, azt látjuk, ami őt is megragadta: az utat, az épületet, a bennülők arcát, testét. Igazi keleti film: nincs rohanás, a tekintetek, az apró mozdulatok válnak hangsúlyossá. És a "tanulság" is eltér a nyugati gondolkodásmódtól: létezik olyan változás, amiért az életedet is érdemes feláldozni. Elég régen láttam utoljára, de mély nyomokat hagyott bennem. |
Teljes napfogyatkozás - Vélemények
| 2011-09-06 12:36.38 |
| Furcsa érzés, hogy ebben a filmben minden benne van, amit Verlaine-ről és Rimbaud-ról az iskolában tanultunk, és mégis mennyire más!
A forgatókönyv ügyesen egyensúlyoz a közönséges és a művészi határán, jól kifejezve a két költő közös történetének kettősségét. Ellentmondásos személyiségek voltak, akik másnak akartak látszani: Verlaine egy melankolikus szépléleknek, Rimbaud pedig egy lázadó újítónak. Közben Verlaine brutálisan bánt a feleségével, Rimbaud meg újra és újra a mama szoknyája mellett kötött ki. Thewlis igazi angol, neki nem okoz problémát megjeleníteni Verlaine minden perverzióját. (Kicsit Monty Python-osra vette, de ez nem ártott meg Verlaine-nek) Egyrészt tényleg nem egy szépség, de egy színész inkább legyen ronda, mint tehetségtelen. Mert egy csúf, de ügyes művésznek elhiszem, hogy szép, de a tehetség nem pótolható. DiCaprio-t én jobban szerettem ezekben a korai filmjeiben, mint a későbbiekben, Rimbaudként pedig szenzációs. (Egyik kedvenc jelenetem a -történeten kívüli - kutyautánzása!) Először nekem is furcsa volt ez a szinkron, de ha belegondolunk, van némi irónia abban, hogy ki milyen figurának adja a hangját... |
A szemközti ablak - Vélemények
| 2011-09-05 13:26.14 |
| Bár a film olasz, mégis olyan, mintha angol lenne... Az ő stílusuk, hogy több, első ránézésre össze nem illő témákat fésülnek egybe. Ez esetben ráadásul mintha két, egymástól független történet futna egymás mellett. A nézőnek nyitva kell tartania a szemét, hogy rájöjjön, hogyan kapcsolódik össze a második világháborús eseménysor és a jelen történéseivel. (És, ugye, a múltbéli események középpontjában egy meleg kapcsolat áll...)
Nagy erénye a filmnek, hogy az érzelmek nem a felszínen, hanem a mélyben áramolnak. Tetszik a végső megoldás is, mert a nagy romantikus kifeljet helyett racionális döntést hoz a hősnő. Jó kis európai film. Az alkotók feltételeznek bizonyos intelligenciát a nézőktől, hiszen azt senki nem magyarázza meg, például, hogy mit jelent az öregúr csuklóján a tetovált szám... |
Apocalypto - Vélemények
| 2011-09-05 13:11.27 |
| Úgy látszik, ha egy színész átül a rendezői székbe, "jó kis" mozit tud összehozni (lásd még például Clint Eastwood vagy Sean Penn). Nekem ez a film jobban tetszik, mint a Passió, talán mert annak már az elején tudom, mi lesz a vége...:) Mel Gibson remekül fogta össze a stábját. Minimál díszlettel, jelmezzel feszült, izgalmas filmet tett le az asztalra. |
Az aranyhal emlékei - Vélemények
| 2011-09-02 12:41.07 |
| Kevés ír filmet láttam eddig, de ez nagyon tetszett. Szerencsére, kikerülte az unásig ismert "íres" témákat, és egy örök témát (a szerelem) járt körbe kedves humorral. Ahogy az európai filmeknél (és a jobb amerikaiaknál) megszokhattuk, a történet arányos, a szereplők természetesek, a film valódi érzelmekről és problémákról szól. A sztori egyszerűnek tűnik, de azért nem árt figyelni, hogy ki, mikor, hol, kivel, mit csinál... |
Alul semmi (1997) - Vélemények
| 2011-08-30 10:38.37 |
| Kedvenc filmjeim közé tartozik, mert minden megvan benne, amitől szerintem jó egy film: hétköznapi háttérbe ágyazott szokatlan történet, könnyed, stílusos színészi játék, műfaji keveredés, nem elvárt színészi alakítások. Igazi brit film: látszólag egyszerű, fanyar, önironikus. Ha nevetni szeretnék magamon, ezt veszem elő. |
Copyright © 2005-2018, www.FilmKatalogus.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Impresszum | Médiaajánlat | DVD üzletszabályzat, kapcsolat | Sitemap | E-mail: info@filmkatalogus.hu