 |  |
 |
Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |  |
| Keress | |
Részletes keresés |
| Hamarosan a TV-ben |
| Könnyű nőcske - Cool TV, 16:20 |
| Talán igent mondok - Filmbox Premium, 16:25 |
| A magas ősz férfi társat keres - Mozi Klub, 16:45 |
| Tűzfal - Viasat Film, 16:50 |
| Akik maradtak - Magyar Mozi TV, 17:00 |
Teljes tévéműsor |
| Szülinaposok |
| Clifton Collins jr. (54) |
| Daniel Brühl (46) |
| John Cho (52) |
| Laurie Metcalf (69) |
| Eileen Atkins (90) |
További szülinaposok |
| Legfrissebb fórumok |
| Rock zene |
| F mint foci - Avagy vélemények a bajnokságokról |
| A bérgyilkos, aki nem is volt - Vélemények |
| Tippjáték (Foci) |
| Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg |
További fórumok |
| Utoljára értékeltétek |
A kör  |
Eamon Patrick O'Connell  |
56 hozzászólásai
Nam-gil Kim - Vélemények
| 2011-11-03 21:03.28 |
| Kedves Gved!
Olvasom a kommentedben, hogy KNG-nek 'van pár évtizede, hogy élvezze az életet, ahelyett, hogy "melankóliázik"'. Reméljük, van. Én úgy gondolom, hogy ő nem "melankóliázik", a Goodbye S-ról pl. azt nyilatkozta, hogy abban a filmforgatásban minden csepp könnye igazi volt. A művészi stabilitás megszerzése sajnos gyakran éppen a lényeg elveszítését eredményezi: az élet nagy drámáinak ábrázolása már többé nem a magánéletben felhőtlenül boldog színész dolga lesz. Jönnek újak, akik tudnak "melankóliázni", mert valamitől nem boldogok. Kétkedők, szkeptikusak, szomorúak, megcsaltak és megcsalók...Esetleg még a társadalom visszásságait is a hátukra vevők. Ők a hiteles ábrázolói a melankóliának. A szentimentalizmusnak, ahogy KNG mondja. (Darvas I. a középfajú dráma királya lett, nem a tragédiáé.) A művész nagyságát minden művészeti ágban meghatározza az az intenzitás, amellyel éppen a saját alkotásait megéli. Azért azt ne felejtsük el, hogy bármennyire is szerepet játszik, a művészete az önkifejezésének egyik módja. A színészé a szerepei professzionális megformálása. De nem véletlen, hogy vannak komikus és drámai színészek, az sem véletlen, hogy némelyek bele is halnak abba, amit a művészetükkel kifejeztek. Az irodalomban (nem az epikára gondolok), a lírában nem lehet "szerepet játszani" ez az a műnem, melyben nem "mesél" a költő, hanem a megélt érzelmeit tárja elénk. Ha összerakjuk mozaikokból, hogy milyen érzelmeket közvetített KNG a publikum számára a filmszerepeivel és a lírájával, úgy, hogy szabadulni sem lehet az élménytől, akkor azt tapasztaljuk, hogy kevés kivétellel tragikus hős ő. Biztosan képes minden másra is, de ebben olyannyira hiteles, hogy tőle több ezer kilométerre fórumok élnek meg abból, hogy érte rajonganak. |
| 2011-11-01 22:39.20 |
| A végtelenül okos és diplomatikus fejtegetéseidhez lábjegyzetként:
az interneten minden megmarad, ezek az írások akár még címszavakkal is előhívhatók. Tehát valóban "veszélyes üzem". Az igazságtartalmuk pedig éppen a konzerválódásuk miatt remekül ellenőrizhető. |
| 2011-11-01 20:11.20 |
| Kim Nam Gil:
Karaoke terem, ahova egyedül megyek Nem tűröm, amikor megzavarnak, ha egyedül akarok lenni. Mert nem látnak nálam barátokat Otthon, ezt a családom teszi. Ilyenkor senkinek meg nem mondom, Hogy a karaoke terembe mentem. Elköltök vagy 20000 Wont, Addig, míg a hangszálam el nem némul végleg. Sokszor Ha a legújabb dalokat összevetem a régiekkel, főképpen A régiek felelnek meg az én igényeimnek. Hasonlóan ehhez, ha a szövegekre gondolok, Azok csukott szemmel Több érzést keltenek bennem. Az én ízlésem ez. Kim Kyung Ho "Aki nekem bánatot okoz" Yim Jae Bum "Vallomás" Kim Beom Suk: "Látni akarlak" The Bank "Te, aki nem tudod" The Panic "Várni" The Fly to the Sky "Hiányzol" Ezek a forró dalok Énekelt szavak a lelkemben. Egészen hirtelen csordultig telik a szívem. Senki sem tudja ezt, mert az időmből ez csak egy parányi részlet. |
| 2011-11-01 19:47.42 |
| Kim Nam Gil: Hátulnézet
Nem számít, hogy nem szabályos, én tekintgetek hátrafelé. Ha majd szembe kell néznem a halállal, behúzódom az arcomba, a bőröm mögé. Oda, ahol a törekvéseimnek és azonosulásaimnak rétegei elhalványították sárga színemet. Nem, mintha nem tudnám, hogy a nyilvánvalót elrejteni mennyire nem lehet. Hogy a belső látás fantáziaképét kívül is továbbvetíteni lehetetlen, azt csak mellékesen jegyzem meg. Ki az, aki a vállam fölött néz a lapjaimba, amikor verseket írok a naplómba? Ki az, aki hátulról látja a szónokokat, akik mások véleménye mögé állnak? Menekülök attól, hogy valaki mögém is beállhat. Kevéssé nyugtalanít a háttérben lenni, Inkább sokszor csak az lenne jó, erről a földről kihátrálni. Nem akarom, hogy engem csak a hátam mögül lássanak. (Kínaiból ford.) |
| 2011-11-01 19:45.49 |
| Kim Nam Gil: Hátulnézet
Hogy nekem mennyi van még vissza, azt nem tudhatom. De azt szeretném, hogy egyszer behúzódhassam az arcom mögé, mielőtt meghalok. A bőrömet belülről már vékony, sárga, felhalmozódott oxidréteg borítja. Immár tudom, nem lehet elrejteni, mert kívülről mindenki láthatta. Ami belül van, csak azt, azt senki sem tudhatja. Valaki hátulról figyelte a lapokat, Amint verseket írtam a naplómba. Ha valaki sír, hátulnézetből nem láthatom. Engem valaki a hátam mögött elátkozott. Hátul állni kevéssé szorongató. de elhagyni a földet, néha az volna jó. Nem túl könnyű a meghátrálás. (Japánból ford.) |
| 2011-10-29 17:41.42 |
| Visszacsúszott a 29.helyre! |
| 2011-10-28 20:06.03 |
| Sziasztok!
Valóban lefordítottam ezt az írását már. Az kínaiból volt, ez a japán változat. Egyszer még az eredetivel is jövök. Emlékeztetőül álljon itt újra a "kínai".(Egyébként meglepően azonosak a tartalmak, de a verset a japán adja inkább vissza.) Kim Nam Gil: "Mom" Nem nagyon kell otthon megszólalnom. Anyám nem kérdez, mégis mindent tud. Anyám ismeri a hibáimat és bűneimet. Viccelünk és nagyokat nevetünk. Rám szól, ha kések. Amikor iskolába jártam, anyám egy bankban dolgozott. Ha hazajött, kínált, hogy egyek és törődött velem. Egy esős napon esernyővel mentem elé, hogy üdvözöljem őt, de késve értem oda. Annyira utáltam az esős napokat. Amikor kamaszkorba léptem, voltak vad dolgaim, kapcsolati problémáim. Anyámnak ez fájt. Anyám végig ott állt mögöttem, mint egy árnyék. Ráadásul,ha rá hallgatok, ennyi rossz nem történik meg velem.* Anyám még nem látta azt a filmet, amikor homoszexuálist játszom. Mindig féltett a nehéz munkától. Azon töpreng, hogy a fia nem bukik-e meg egy interjúban, vagy elnyeri-e a díjat. Szertartásosan ül a TV előtt. Reménykedik,hogy jó természetű feleségem lesz,aki követni tudja az én hullámzó természetemet. |
| 2011-10-27 22:26.30 |
| Kim Nam Gil:
? Anyuci [sic] A kifejezést, hogy anyuci, és főképpen ezt, adásban vonakodva mondom ki. Az ismeretlen szón valamelyest az otthon ízét, az otthoni dolgokat, legtöbbször kérdéseket lehet érezni. Ez kellemetlen, de többnyire hasonló szavakat mondtam mindig neki. Anyám számára itt is teher lenne azt olvasni, hogy ” ő az anyuci” S ez elsősorban az én akaratom története. Anyu, a múltam nem tiszta és rossz illatú, de anyu, te, az egyetlen, aki ezt mindenkinél jobban ismered. "Te, hallgass, ha én beszélek!" Anyu viccel és nevet, nagy hahotázással én is nevetek. Igazából anyu közelébe férkőzni csak ésszel lehet. Míg általános iskolába jártam, anyu egy bankban dolgozott. Hogy dolgozni ment kora reggel és csak akkor jött haza, mikor vacsorát hozott, azt ki nem állhattam. Egy esős napon elé mentem, nem azért hogy üdvözöljem, hanem hogy ne ázzon meg. De elkéstem. Valójában, az esőt nagyon utáltam. Természetesen, anyu még a diplomaosztómon sem jelent meg. Szóval, én azért elmentem. Anyaként csak kb. középiskolás koromig működött közre az életemben. Akkor, a serdülőkoromban, különböző problémáim voltak a vad barátaim és botrányos társas kapcsolataim miatt. Miközben szenvedtem a növekedés fájdalmaitól, mintadiák voltam, ő pedig közel állt ahhoz, hogy miattam a munkáját feladja. Középiskolásként még bandaharcba is keveredtem egy japán “harcművésszel”. Akkor anyám minden este, anélkül, hogy a hatalmas viteldíjjal törődött volna, taxit küldött értem. Így az összes pénzt arra vesztegette el, hogy ne csapjanak be, engem. Ne bántsanak szélhámosok, és mivel színész akartam lenni, árnyékként ott állt mögöttem, hogy ez egyáltalán ne történhessen meg, megtett mindent. De anya, ezt már soha nem akadályozhatod meg. Mindig szívesen lát egy ebédre, van szójababcsíraleves, sonka is benne. Amikor hamburgert eszem, szokás szerint és mint mindig, rendetlenül étkezem, akkor is tartom benne a hitet, hogy havonta egyszer zsírosat is eszem, hogy erőm legyen. És tudom: Anyu még nem látta, amint én egy filmben meleg szerepet játszom, Csak a szerepeimmel való rendkívül intenzív munkámról hallott. Meghatódva, szertartásosan ül a Tv előtt, nézi a fiát interjúk során és a díjkiosztó ünnepségeken, Azt akarja, hogy jó természetű menyasszonyom legyen, Aki majd a fiát, engem, folyamatos szeszélyeimmel együtt is jól elvisel. |
| 2011-10-27 15:46.50 |
| :) |
| 2011-10-27 15:46.24 |
| MINDENKINEK KÜLDÖM SZERETETTEL, én is ajándékba kaptam. Olyan ajándék, amellyel nagy gazdagságra tehet szert a tulajdonosa. Továbbá: GYÖNYÖRŰ LESZ TŐLE EZ A SÁPADT OKTÓBERI DÉLUTÁN.
http://www.youtube.com/watch?v=px_eUdbWGkY&feature=results_v.. |
| 2011-10-27 15:42.30 |
| Ilyen gyönyörűt még soha nem kaptam ajándékba.Talán azon elv miatt, hogy akit ismerünk, arról nem is hisszük, mi minden érintheti meg...(Akit nem ismerünk, azzal kapcsolatban vannak még illúzióink, hogy lelke van.)
Nagyon köszönöm. |
| 2011-10-26 23:31.53 |
| Nekem mindössze az volt a szándékom, hogy tudja meg, mekkora rajongótábora van, hogy erősödjön az önbizalma, higgye csak el, hogy ő nem egy koreai tucatszínész, hogy játsszon, mert jó őt látni, alkosson, biztosan sok mondanivalója van még a világnak. Hátborzongató, ugyanakkor felemelő érzés arra gondolni, hogy innen, a világ másik csücskéből esetleg lehet tenni valamit azért, hogy egy tehetség fennmaradjon. Persze nem tudom, hogy tényleg lehet-e tenni valamit ezért...Hát...csak megpróbáltam. |
| 2011-10-26 22:48.04 |
| Néhány levelet váltottam "Belva"-val, Livejournal KNG-oldalának tulajával. Az összes olyan FB-os címet beleírtam a levelembe, amelyen KNG gyönyörű fotói keringenek. Belva válasza:
Hello! Sure thing, I'll try my best to let him know about the tons of FB pages created for him out there by fans all over the world! Will try to print the letter you wrote as well. I'll update the LJ community if there's any updates. Cheers, Belva |
| 2011-10-26 22:41.48 |
| Egyszer talán lesz még belőle valami. (Nekem az esküvői bulim is ott volt.)A falak azért állnak. A Nádor Kávéház irodalmi estéin még Nagy Lászlóval, Örkény Istvánnal, Ágh Istvánnal, Weöres Sándorral és Pilinszkyvel találkozhattam.
(Most: egy kortárs művészek galériája működik ott, alatta: mélygarázs.) |
| 2011-10-26 17:27.48 |
| Figyelek és nagyra becsülöm a Te figyelmedet! (...és persze Mindenkiét)
Köszönöm. |
| 2011-10-26 15:28.36 |
| azaz! |
| 2011-10-26 12:19.30 |
| Már az első lapon van, 39.!!!!!
[link] |
| 2011-10-25 17:33.40 |
| Köszönöm. Még jövök néhány szép szóval, ami tőle való. |
| 2011-10-25 17:32.51 |
| Visszük. De nem meggondolni Magatokat, aztán egy kanyarral haza vinni...:):) |
| 2011-10-24 20:55.20 |
| Kötelező lesz...lenne, ha nem ébrednénk fel.
:):):) |
| 2011-10-24 19:41.01 |
| MÉG 47 SZAVAZAT és ő a 31. |
| 2011-10-24 19:39.19 |
| Jó. 2013-ban, a Színházi fesztivál mellé egy kis Keleti filmek fesztiválját szervezünk, díszvendégnek mmeghívjuk...kit is? ...és megmutatjuk neki a Cella septichorát. |
| 2011-10-23 21:47.31 |
| Egy koreai kisfilmben láttam, az Arirangon, hogy ott is nagy divat lakatot akasztani bizonyos "kegyhelyekre". Annyira úgy tűnt, mintha nem is mi találtuk volna ezt ki, hanem ők.
Szolnok és a Tisza...hát igen, innen, a Mecsek alól csak egy kis víz hiányzik! (Főleg nekem, mert én dunai vagyok.) |
| 2011-10-23 20:36.16 |
| Óóóóóóó!
Jól esett, amit Pécsről írtál! Sokszor nézem úgy a várost, ahogy turista láthatja, hogy rengeteg a hiányosság, vacak a közlekedés, bokatörő gyalogutak vannak, kevés a virág és sok a szemét. A Széchenyi tér elveszítette a régi hangulatát, stb. Persze nagyon szurkolok, hogy ezt senki ne vegye észre, lássa csak Csontvárit, Vasarelit, a Dómot és a dzsámikat. Rajongjon a Mecsekért,álljon meg a színház szökőkútjainál és dobjon egy húszast Janus szobrának, hogy az felnézzen...Mert nemcsak az én városom Pécs, de álmaim városa is, mióta csak ott élek... Boldog vagyok, hogy Neked tetszett. |
| 2011-10-23 09:14.54 |
| Tipp:
Ugyanazon a gépen pár perc különbséggel így szavaztam: 1.a címre a "Kedvencek"-ből mentem 2.a FB-on egy kommentből kattintottam a kínai oldalra(ahol szintén megvan a cím) 3. innen, a Fórumból is odaszemtelenkedtem és sikerült Próbálgassátok, ez nem jön be mindig, de a "néha" is valami. Jó vasárnapot! |
| 2011-10-22 08:11.01 |
| Pillanatnyilag 33 szavazat kell és akkor a 32. lesz! |
| 2011-10-19 21:33.47 |
| Csak egy szavazat kellene és 33. lenne!!!!! |
| 2011-10-18 22:02.50 |
| Kim Nam Gil:
Hol volt, hol nem volt Nézem anyukám fényképeit, egy régi albumban: régi történetek Ha kinyitom, furcsa, kényelmetlen érzés fog el. Tény, hogy a képről egyáltalán nem jut eszembe a helyzet. Majd egy fotóról, azokról a napokról, valami homályosan feldereng. De akkor egy képen a fivérem jelenik meg, Ő az, aki mindig magára vonja figyelmemet. Itt, a család néhány tagja gyakran ment játszani Yonginban a vad rétre Senkiföldjére, a természetesen azóta már rég megművelt földre. Mégis, életem legszebb időszakára emlékeztet. A fivérem és én indulunk a virágoskertbe. Egy határozottan kellemesen eltöltött nap. De van ott egy érdekes dolog. Az arcom a képeken mindig kifejezéstelen, vagy morcos. Vagy annak állítva be magam. Mindig telve panasszal. Gyermekkor… Színészként, ahogy nézem, most, még csak elképzelni sem tudom, miért. Anya mindig azt mondja a képre, hogy: Te, sárkány! Nos, igen. Vad gyümölcsösök tavasszal, nyár a Daecheon strandon, a Sudeoksa templom ősszel. És télen, ahogy elhagytak a családi kiránduláson, Yong Pyongban... Gondtalan élet. Én csak szeretnék visszatérni azokhoz a békés pillanatokhoz. Hát nem is tudom… |
| 2011-10-18 21:49.48 |
| Kim Nam Gil:
"Mom" Nem nagyon kell otthon megszólalnom. Anyám nem kérdez, mégis mindent tud. Anyám ismeri a hibáimat és bűneimet. Viccelünk és nagyokat nevetünk. Rám szól, ha kések. Amikor iskolába jártam, anyám egy bankban dolgozott. Ha hazajött, kínált, hogy egyek és törődött velem. Egy esős napon esernyővel mentem elé, hogy üdvözöljem őt, de késve értem oda. Annyira utáltam az esős napokat. Amikor kamaszkorba léptem, voltak vad dolgaim, kapcsolati problémáim. Anyámnak ez fájt. Anyám végig ott állt mögöttem, mint egy árnyék. Ráadásul,ha rá hallgatok, ennyi rossz nem történik meg velem.* Anyám még nem látta azt a filmet, amikor homoszexuálist játszom. Mindig féltett a nehéz munkától. Azon töpreng, hogy a fia nem bukik-e meg egy interjúban, vagy elnyeri-e a díjat. Szertartásosan ül a TV előtt. Reménykedik,hogy jó természetű feleségem lesz,aki követni tudja az én hullámzó természetemet. (Kínaiból ford. Sajnos terjedelmében is kevesebb, mint a japán fordítás, majd azt is hozom.) |
| 2011-10-14 21:24.13 |
| Kim Nam Gil: Útlevélszám
Az Egyesült Államok keleti határán átkelt a vonat. 7 óra volt, még úgy aludtam, mint az iszap. A rendőrség a vonaton 3-4 fővel okozott felfordulást, A vonat utasainak útlevelét vizsgálta, egyiket a másik után. Majd én kerültem sorra. Egy pillantással felmérte testi valómat. Mint egy film. – gondoltam. Lassan felkeltem, hogy az útlevelemet megmutassam. Hirtelen felsejlett, hogy azt a barátomék házában hagytam. Az Egyesült Államok földjén az útlevél miért az egyetlen módja annak, hogy saját identitásomat bizonyíthassam? Noha ez kínos, Önöknek még mindig csak azt mondhatom, hogy elővenni nem tudom. Az útlevelemet ide nem hozhatom. Írjam fel a nevemet, azt kérték. A nevem hibátlanul odaírtam, ott van az újság szélén. Ebben megbízható vagyok, igazán jól írok. Telefonáljunk, hívjunk fel valakit, aki engem azonosítani fog. Bár nincs erre mód, ennek hiányában is erősen érvelek, hogy ártatlan vagyok. Nem is hiszem, hogy újra telefonálhatok. Az egyik rosszindulatú fickó megfenyegetett, ha nincs útlevelem, a börtönbe mehetek. A börtön, egy hónap. Hirtelen félelem borzaszt. Fel akartam hívni a barátomat, De ő elvette és a táskájába rejtette a telefonomat. Azt mondta, nem beszélhet velem addig senki, míg nincs bizonyíték a kilétemre. Kémfilm ez? Majd eldől, Leszállok a vonatról. Utánam az összes rendőr. Most felhívhatom a barátomat, aki kezében az én útlevelemmel, kilétemet és hovatartozásomat bizonyítja. Valójában a vonaton, belépve az Egyesült Államokba , a nevemet hiába mondtam , s a születési dátumomat is, hogy azonosítsam magam, egy piszkos alak a nevemet hibásan írta. Más szóval: megváltoztatták a nevem, váratlan katasztrófába sodorva ezzel engem. Azóta az s36395186 számjegyek teljes titkát magamon viselem. |
Copyright © 2005-2018, www.FilmKatalogus.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Impresszum | Médiaajánlat | DVD üzletszabályzat, kapcsolat | Sitemap | E-mail: info@filmkatalogus.hu