Thefloorfilla hozzászólásai

Ugrás Thefloorfilla adatlapjára
elejére 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 ... végére

Kampókéz (1992) - Vélemények

2013-01-15 17:35.07

1992-ben volt amerikában az interneten információgyűjtésre lehetősége egy tanárnőnek. Persze nem google meg ilyenek hanem maihoz szűkebb adatbázis, fekete háttér - zöld betűk, így kell elképzelni. Persze laikus azt mond és azt képzel bele a filmbe amit akar, de a tényeken kár vitatkozni.

2013-01-15 17:18.49

technikailag 1992-ben lehetett internetezni, háztartásban nem, de egyes munkahelyi irodákban megtalálható volt, aki nagyon akart az hozzá tudott férni. De ott van például a könyvtár természetesen, ahol biztosan megtalálható sok forrás a legendáról - már a filmben ugye. Volt internet, könyvtár, az összes életben lévő rokoni kapcsolatok keresésének lehetősége. De nem az hogy egyenesen egy lepukkant gettóba megyünk ahol pláne "kicsípett ruhában" a legveszélyesebb elvegyülni két nőnek. Az hogy rendőrnek adják ki magukat se nagyon okos dolog, mert őket még annyira sem komálják ott mint a centrumbéli civileket. Szóval ez hol intelligens? Meg lévén hogy nem tükröz sok realitást a film, az internet használata sem lenne olyan nagy meglepetés a nézőnek. Ennyit erről.

2013-01-15 15:59.43

Itt is elolvasható az írás: [link] A film Clive Barker The Forbidden történetén alapul, ebből készült egy 36 perces, több jelenetben invertált, black & white montázs, zene kísérettel. Nem tudom, mennyire lehet tartalmas egy olyan novella, amiből némafilm készül, viszont a mozgóképek laikus szemmel tartalmilag nem hasonlítanak a Candyman c. film-hez, amit Bernard Rose rendezett. A művet a torontói filmfesztiválon mutatták be 1992-ben ami összesen 8 millió dolláros költségvetésből készült, ennek kb. háromszorsát hozta vissza kasszáknál. Egy olyan sorozatgyilkos áll a középpontban akinek kiléte és tettei folklórba vannak itatva annak minden brutalitásával együtt. Egy Illinois-ban élő tanárnő figyelmét is felkelti a gyilkos legendája, rögtön tanulmányt szeretne írni róla. Helen (Virginia Madsen) igazi sikert lát a sztoriban, hisz melyik diák érdeklődését ne keltené fel egy áldozatát szedő mitikus alak aki akkor jelenik meg a legenda szerint, amikor a tükör előtt ötször kimondják a nevét. Bár egy ilyen főszereplőt mint Helen lehetne intelligensebb személyiségjegyekkel felruházni, például információgyűjtéshez kéri az internet segítségét, de lévén hogy férfi vagyok, ezt a hiányosságot remekül kompenzálta nálam a műsoridőt remekül kitöltő őt alakító Virginia Madsen tündöklése és színészi játéka. De természetesen Helen abíciózus, információvadász karaktere még mindig szimpatikusnak mondható, ezért könnyen nyújt lehetőséget azonosulásra a nézővel. A lakótelep ahova főhősünk az irányt veszi, elég jól felépíti a komor hangulatot. A bandák erős antiszociális tevékenysége, az életszínvonal erős kontrasztja a centrumban lakókéval már önmagában nagyon jó alapot biztosít annak hogy a természetfeletti gyilkosságokat indokoltnak láthassa a néző, ezzel pedig a film nyitva hagyja a jól ismert kérdéseket felénk: attól hogy áldozattá válunk, kínzásokat élünk át, a veszteségek után egy másik életformában képesek leszünk e tetteket ugyanúgy végrehajtani másokon mint gyilkosunk/gyilkosaink; milyen másik világ lehet az ahol egyéválunk a fájdalommal és ellentétben előző életünkkel, most mi testesítjük meg azt. A film ennek elmerülésében segít a nézőnek azokban a jelenetekben amikor Candyman eufórikus kábulatban tartja Helen-t, nem öli meg, csak megbabonázza “szentbeszédével” és valószínű hogy egyesülne vele, ezzel pedig a nő lelki egyensúlyát és tisztaságát törné meg. “Én vagyok az írás a falon …a suttogás a tanteremben. Ezek nélkül, senki vagyok. Úgyhogy most ártatlanok vérét kell ontanom” – hangzanak el Candyman szavai. Gyilkosságok történnek, a gyanú pedig komoly bizonyítékokkal Helen-re terelődik. Szerencsére a rendőrök szándékos emberölőket keresenek, ezért a nő első alkalommal megússza a dolgot, bármennyire hihetetlen is. De második alkalommal – ahogy hasonlóan megismétlődnek a gyilkosságok – letartóztatási végzést küldenek neki. A film átugrik pár nem fontosnak tűnő jelenetet ezért már ott tartunk hogy kényszerkezelést kap lekötött végtagokkal. Bár megmenekül a szanatóriumból, a végzetét már borítékolhatja a tágítani nem akaró gyilkos miatt aki nem csak álmaiban hanem a valóságban is gyötri az említett “szentbeszédével” és nem mellesleg brutális gyilkosságaival. Tony Todd remekül megformálta a villain karaktert, orgánuma tiszta, megigéző, félelmetes. Virginia Madsen emlékezetes karaktert alakított, pozitív tuajdonságai miatt az ő életben maradásáért szurkolunk, csak reméljük hogy fel tudja venni a harcot a gonosszal, a csavar a film végén pedig mindent eldönt, a rossz vagy a jó győzedelmeskedik-e ismét. A film nagyon erőteljes és megrázó hangulatot képvisel kiindulva Helen kezdeti idilli állapotából ahogyan a kilátástalanságba és szerettei elvesztésébe kell beletörődnie végül. A filmzene is említést érdemel, nem kevés depressziós öntet van a komponálásban, emellett remek aláfestést ad a cselekmény felvezetéséhez és lezárásához is. Látványban nem túl impozáns az alkotás, ez a kis költségvetéssel magyarázható, bár annyi szembetűnően gyenge technikai megoldást mint a Darkman, nem tartalmaz. A gore jelenetek igazából mondhatnám jók is, sok viszont nincs belőlük. A film legerősebb jegyei a horrort képező elem brutális töltettel és a cselekmény pszichológiai vetülete ami erős igalmi állapotot tart fenn a film legvégéig. Horror-kedvelőknek igazából kihagyhatatlan darab.

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2013-01-10 23:58.41

The Cabin In The Woods 10/10

Ház az erdő mélyén - Vélemények

2013-01-10 23:56.57

Sigourney Weaver hangja 1 óra 11 percnél bebaszott :)

Mit hallgatsz most?

2013-01-10 22:03.49

:D http://www.youtube.com/watch?v=TLGWQfK-6DY

Dolgok, amik nagyon idegesítenek

2013-01-10 21:58.13

Véleményem az, a legnagyobb hiba talán kritikáiban hogy nem vegyíti nézőpontját másokéval, nincs meg a közös beszélgetésekből leszűrt vélemény a filmről. Hanem csak úgy tesz mintha értene hozzá, az ő képregény és manga dimenzionált világából nem csoda hogy nehéz a realitásba kiszakadni. Egyébként jellemző Mulderes stílusban, mint egy x-aktát vesz górcső alá minden filmet. Ha megfigyeltétek nem az élményre koncentrál, nem tudja csodálatát kifejezni hanem csak utal rá hogy kevés a hiba a filmben, azonban kutatja tovább a hibáit. A megközelítéssel és a kifejezésmóddal van a gond többek között. Egy film nézése nem élményt közvetít felé hanem csak egy lehetséges problémaforrást, ahogy olvastam az Alien kritikáját meg még sok mást.

Rap,Hiphop

2013-01-10 20:20.38

favorit http://www.youtube.com/watch?v=F9z2dwQXuR4

50s-60s-70s legjobbjai.../zene/

2013-01-10 20:08.38

épp találtam neked valami különlegeset, hátha ez jobban fog tetszeni :) http://www.youtube.com/watch?v=PJQVlVHsFF8

2013-01-10 20:00.55

ebből csináltam remixet, sajnos kevesen csípik a stílust, de rádióba egyszer legalább lejátszották. Valami :) [link]

Szomszédok (sorozat) - Vélemények

2013-01-10 17:48.42

szerethetően szar, sírni bagy nevetni lehet a hülyeségeken http://www.youtube.com/watch?v=kE7-ORPPrUM

Robotzsaru (2014) - Vélemények

2013-01-10 17:04.40

ennyit a nyereségvágyból elkövetett bűnről. Ennyi erővel pillangójelmezbe is bujtathatnák robotzsarukánkat, legalább nem látnám ezt a hülye tron-t utánzó jelmezt.

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2013-01-10 14:01.49

My Fair Lady meglepően jó film a zenék fényében is

Django elszabadul - Vélemények

2013-01-10 13:21.32

Szégyellem magam, vajon kapok-e büntetést emiatt hogy csak most...? :) Szegény olyan kevés helyen futtatják, alig ismerik el munkáját és amikor valaki bejelenti hogy oscar-díjas alakítást nyújt, megkötve állok mint a beton az ámulattól :) Egy tájékozatlan segg vagyok.

A szív hídjai - Vélemények

2013-01-09 19:52.39

végzet férfijára asszociáltam, egy és ugyanaz amit írtál. Egyébiránt thank you Bambi :)

2013-01-09 19:20.11

Clint Eastwood 1995-ben szerepeivel formabontó, új műfajban reprezentálta magát, egy romantikus filmben Meryl Streep oldalán, akinek ezen alakítása tíz oscar jelölést kapott. A magyar cím ‘A szív hídjai’ gyönyörű és hangzatos metafora, ami utal egyben a film egyik fontos helyszínére és az alkotás romantikus jellegére is. A történet keretes jellege és kettőssége bár nem eredeti de kifejezetten tetszett. A kerettörténet Francesca Johnson gyermekeinek szemszögéből vetül elénk, anyjuk “élménynaplóját” olvasva kapunk betekintést a múltba és egyúttal a központi történetbe ami 1965 nyarára utazik vissza. Francesca Johnson (Meryl Streep) boldogan él együtt férjével és gyermekeivel, s mikor egy nap családja négy napra elutazik egy vásárra, ő bár otthon tölti idejét, nem akármilyen társasága akad. Még nem tudja, de a végzete „kopogtat be” hozzá Robert Kincaid (Clint Eastwood) személyében és eddigi élete egyszerre csak feltöltődik pezsgéssel és vággyal ami egyaránt veszi boldogágának elejét és végét hamarosan. Tempóját tekintve a Szív hídjai egy lassú, de az érzelmi hullámvölgyeket remek ütemben adagoló film, egy fő cselekményszálra koncentrál, ami fordulatoktól függetlenül is tud szórakozást és komoly érdeklődést fenntartani nem csak a romantikára fogékony nézőnél hanem másnál is. A színészi játék és karakterkidolgozás annyira tökéletes és szimpatikát generáló hogy a film romantikus jellegének ellenére sem nyúlik gicsességbe. Meryl Streep itt még a negyvenes éveiben járt, korát meghazudtolva nézett ki egy harmincas évei elejét rúgó csábos nőként, egyes jelenetek koreográfiájában kifejezetten erotikusnak hatottak mozdulatai, angyali tekintete, játéka ténylegesen elragadó és méltó elismerést is érdemel. Clint Eastwood kétséget kizáróan részben önmagát képviselő karaktert játszott el. Az idős, de egészségben viruló, fiatalos orgánumú, udvarias Robert karakterével talán nincs néző aki nem tudna szimpatizálni, tapintatosság és ugyanakkor határozottság jellemzi. A két szereplő közt fonódó szerelem intrikáktól nem mentes, de mindez sokkal reálisabb formában nyilvánul meg, a színpadias, tucatra járatott helyzetkomikát nem nélkülöző hollywood-i vígjátékokkal szemben. A szerelem hevétől fűtött Francesca elhesegeti felelősségérzetét és engedelmeskedik a szenvedély urának. Sokan ismerik azt a mondást, „a szerelem nem ismer határokat”, a film pedig próbál rávilágítani arra, hiába nem látjuk sokszor ezeket a határokat, mégis beléjük ütközünk, minél beljebb haladunk a szerelem lélekmelengető, euforikus csarnokán. Felteszi a néző felé azt a kérdéskört, miszerint felnőtt korunkban véghez vitt tetteink mennyire határozzák meg utódaink sorsát, ugyanakkor az önző ill. önzetlen döntésnek mi lehet a negatív ill. pozitív hatása hosszútávon. Nagyobb értéket képviselhet-e egy családért szerelmet feláldozó döntés, mint a vonzalom és törődés erőteljes kinyilvánítása és odaadása egy kívülálló fél felé. Az én álláspontom szerint igen, hisz mint néző az utóbbi variációt nem tudnám tolerálni, viszont nyílt ellenérzést sem váltana ki ha valós élethelyzetben találnám ezzel szembe magam, természetesen vásznon ez a néző számára pár tényezőt feledésbe merítve elevenedik meg. A film remekbe szabott jelenetei és párbeszédei miatt azért mégis mélyen elgondolkodtató és valahol frusztráló azzal a dologgal való szembesülés amikor az embert futótűzként éri a választási kényszer két komoly hátránnyal járó dolog között. Clint Eastwood filmje ismét próbára teszi a néző szívét és akaratlanul is sebet ejtve rajta csalogatja ki a könnycseppeket a szeméből, katarzist nyújt, de ugyanakkor bizonytalanságot is. Boldogság és boldogtalanság erős kontrasztját vetíti ki amit a kiváló és eredetiséget képviselő színészi játék a tetőfokra is emel. A filmet mindenkinek ajánlom.

Nézel pornó filmet?

2013-01-08 22:20.45

fatökűvel még mindig jobban ki lehet elégíteni mint hernyófasszal nőt :)

Robotzsaru (1987) - Vélemények

2013-01-08 22:13.24

:)

2013-01-08 15:29.13

Ez az igazi pusztítótűz, nem a Dredd féle szarok :)

Kaja-pia topik, avagy: ki mit szeret enni-inni?

2013-01-08 15:19.46

rizsfelfújt áfonyalekvárral és sárgabarackkal, hozzá banánturmix csokidarabokkal díszítve (saját recept)

Mit hallgatsz most?

2013-01-08 12:46.59

Menrot, Menrot... nem tudod milyen a jó női hang :) http://www.youtube.com/watch?v=iqdXeHN6cZA

Sin City - A bűn városa - Sin City 2

2013-01-08 02:23.20

ez az béby, klafa! :) [link]

Psycho (1960) - Vélemények

2013-01-07 22:48.31

Alfred Hitchcock Robert Bloch kiváló történetét varázsolta vászonra, melyben egy titkárnő, Marion Crane (Janet Leigh) főnökével feszült beszélgetést követően elhatározza hogy a rá bízott 40 ezer dollárt nem a bankba teszi be hanem meglóg vele hogy szeretőjével együtt új életet kezdhessenek. Egy motelbe érkezik meg ahol estéjét a barátságos tulaj, Norman Bates társaságában tölti. A tempó viszonylagos a filmben, nem tűnik se lassúnak, se gyorsnak. A suspens viszont egyre fokozódik, jelenetről jelenetre, ez köszönhető egyben az eredeti történet innovatív mivoltának, másrészt a formabontóan elhúzott, vészjósló és kakofonikus zenei aláfestés ismétlése is megindítja a vérpezsgést a nézőben. Gore, lévén hogy Hitchcock film, nem üti fel a fejét a filmben, de ehhez képest is tud teljes elborzasztást előidézni a zuhanyzós jelenetnél. A kameraállások- és mozgások ennél a jelenetnél érdekesek, de hatásosak, az utókor pedig erős jellegzetességként említi fel ezt a pár másodpercet más-más paródia formájában. Azzal nehezen tudtam azonosulni hogy Hitchcock tulajdonképpen nem tett meg állandó főszereplőt a filmjének, ezáltal az egyik másik karakterrel való szimpatizálás is nehezemre esett, hiába szolgált ez egyfajta célt a néző felé. Sam és Lila képviselik a film idealista felfogású karaktereit, de ennek ellenére sajátos személyiségjegyeket nem adott hozzájuk a rendező, ezért maradt kis hiányérzetem a film kapcsán. Pozitívum hogy az abszolut toneless effektusnak köszönhetően még tovább erősíti a film komorságát, így jobban meglátjuk a beépült szimbolisztikát és egyben remekül vissza is köszön a korábi film noir-ok hangulata. A rendezés az általam kedvelt stílust képviseli, például a színészek többször front cam állást kapnak, ezt azóta talán a Sin city alkalmazta leglátványosabban. A filmben nem volt világos, a nyomozó hogy nem tudott reagálni a ház emeletén balról érkező, egyértelműen támadó pozícióban jövő asszonyra, főleg hogy már azelőtt megerősítette gyanakvását a telefonfülkében, miszerint nincs minden rendben a ház terén. Szerintem a zsaru hiányozhatott azon héten amikor aZ önvédelmi stratégiát tanították gyakorlaton náluk. Az egy óra negyvenedik percnél is kérdéses, mennyire jó annak a vágásnak a kinézete mikor egyik percben még 2 méter távolságból diskurál a két férfi egymással, és helyszínváltás után egy másodperc múlva már egymás karját szorongatják, ami érdekes látványt keltett. És ezt titulálhatnánk verekedésnek, de amit én láttam - saját kifejezésemmel élve – nem volt más, mint buzipancs. Ez is jellemző a filmre, bár őszintén szólva annyira nem terrifikus hogy csökkentené a feszültséget. Kifejezetten tetszett hogy a film végén a magyarázatok ütős csavarként hatottak. De a leghatásosabbak a legutolsó képkockák, kifejezetten szimpatkus volt hogy a rendező nem rakott pontot a történet végére, hanem nyitva hagyta és ez a bizonytalanság amit ezzel kiváltott, értékes elemévé vált a filmnek, hisz rengeteg filmalkotás követte ezt az unclosed storyline megoldást mai napig. Bloch amit hagsúlyoz regényében, a filmben is megelevenedik didaktív módon, miszerint “ha az embernek két személyisége van, az mindig konfliktust, harcot eredményez”. Norman Bates kettős jelleme érzelmi deformáltságot is hordoz magával, ugyanis a gondolkodásában visszaköszön a tény, mennyire elszigetelten él az emberektől. Őt alakítja Anthony Perkins aki egész jól hozza a karaktert, udvarias, de ugyanakkor elég öntörvényeskedő, bár jelleme igazából a film legvégén teljesedik ki a nézőnek. Janet Leigh is remek választás volt a szerepre, tetszett ahogy a bűntudat végigkísérte útján, miközben egy-két jelenetben még viszolyogva is nézett az általa lopott hatalmas összegre. A zene nem túl összetett, Bernard Herrmann hegedűkomponálása kissé idegesítőnek, erőltetettnek hatott fülcsakráimra, igazából erőteljes cselekménynél igazolta csak funkcióját, máskor pedig teljesen feleslegesnek hatott. Hitchcock mindig is értett filmjeiben a feszültség fokozásához, tette ezt úgy hogy sokszor a bodycount is szinte minimális volt, bár a Psycho esetében az izgalom és egyébiránt a hangulat fenntartása érdekében ez figyelmen kívül hagyható volt. Nem hangzik már túl eredetinek az állítás amelyet osztanon kell, miszerint a Psycho-val egy igazi, felkavaró thriller született, de akkor is említésre méltó dolog, hisz a mű mérföldkőnek számít az erős pszichológiai vonulattal bíró horror és thriller ötvözeteként is funkcionáló klasszikusok között.

Audrey Hepburn - Vélemények

2013-01-07 15:56.58

egyik legjobb, legkarakteresebb és legszexibb női színész a javarészt a 60-70-es évek filmjeiben, szeretem :)

80s-90s legjobbjai../zene/

2013-01-06 20:39.25

http://www.youtube.com/watch?v=tbGTpHJl7ew

2013-01-06 20:33.20

http://www.youtube.com/watch?v=ig0NVMVdmoA

Melyik színésznővel/színésszel feküdnél le legszívesebben?

2013-01-06 18:22.15

imént néztem vissza a Candyman-t, hát nem csak akkor de még ma is bombanő, na meg azok a szemek, mi másra gondolhatnék, mint... :D [link] [link]

X-akták (sorozat) - Legjobb részek

2013-01-06 17:48.49

egyik legérdekesebb rész szerintem a "Blood". Nagyon bejött ahogy a végén kibontakozott a megoldás, mai napig foglalkoztat a sztori :)

Melyik színésznővel/színésszel feküdnél le legszívesebben?

2013-01-06 17:36.54

Ja. Csak kár hogy nem a 200 km-es körzetben :)

Kísérleti könyv - Tervezés topik

2013-01-06 17:34.07

és ha már láttuk, mit ajánlasz? :)

elejére 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 ... végére