Penguin 04 hozzászólásai

Ugrás Penguin 04 adatlapjára
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 ... végére

A fegyvertelen katona - Vélemények

2018-05-09 02:37.46

(Kettő) Ahogy az is, amit Gibson csatajelenet címszó alatt leművelt a filmjében. Már említettem, hogy Gibson nem jön zavarba attól, ha sokkolni kell, de amit ebben a filmben kapunk, az valami olyan elementáris erejű gyomorrúgással ér fel, hogy nekem konkrétan rémálmom volt tőle. Hagyjuk a Ryan Közlegényt, meg a Black Hawk Down-t; a Hacksaw Ridge első (és második és harmadik) nagy csatajelenete olyan, eddig példátlan sikerrel ragadja meg egy élesben menő harc kontrollálhatatlan és vérfagyasztó atmoszféráját, hogy az kekszet érdemel. Komolyan, úgy hullanak a katonák (amerikaiak és japánok egyaránt), mint a legyek, a lehető legengesztelhetetlenebb mennyiségben és kegyetlenséggel, minden mocskos, vértől és belsőségektől lucskos részletével. Olyan, golyózáporral és gránátokkal végzett darabolós horrort kapunk hogy az több mint kétségbeejtő, de ezt a lehető legjobb értelemben mondom. Ha van film, ami a legjobban visszaadja azt a végletes élményt, amit egy gyalogos átélhetett ellenséges tűzben, és eléri, hogy töketlen kis kocsonyaként remegjünk a székünkben, akkor annak Hacksaw Ridge a címe. És ezzel valószínűleg Gibson is tisztában volt, olyannyira, hogy időről időre (véleményem szerint szándékosan) feloldja ezt az élményt némi Rambózással. De ezt szó szerint vegyétek. Konkrétan olyasmikre gondolok, mint mikor Desmond egyik bajtársa felkapja a földről egy kettérobbantott katona felsőtestét, és azt pajzsként használva kiront a fedezékből, aztán fél kezével csípőbe szorított géppuskával lekaszálja az őt sorozó japcsikat. Itt, ebben a filmben olyan hihetetlen és kényszerszülte rambózás megy, ami minden nevetségesnek tűnő faktor ellenére is csak tovább növeli azt az érzetet, hogy a háború egy olyan végletekig őrült világ, amiben tényleg bármi előfordulhat. És épp ezért, amint ezt a tényt az első csatajelenet, majd nem sokkal rá a második is a fejünkbe veri, úgy leszünk majd képesek ledöbbenni azon, amit Desmond Doss véghezvitt 75 bajtársa megmentésével, hogy egy pillanatra nem jut eszünkbe az, mint nekem a sztorit elsőre hallva, hogy „Ilyen bazmeg nincs!”, csak ülünk és nézünk, hogy: „Bazmeg, ez hogy lehetséges?!” (Remélem érezhető a kettő közti különbség). Desmond Doss valami tényleg, egészen elképesztő és hihetetlen humanitárius csodát valósított meg azon az átkozott hegygerincen. Több szót erre nem is vesztegetnék, azt a jelenetet rövidsége ellenére is sikerült olyan csúcsponttá kovácsolni, hogy azért már dupla keksz jár. A dráma (Gibson korábbi filmjeivel ellentétben) itt kifogástalanul működik, amennyiben hajlandóak vagyunk hozzám hasonlóan túllendülni az elsőre (és másodszorra is) hihetetlen alapfelálláson; Desmond múltjának megidézése a vérfagyasztó és kényelmetlenül reális családi „perpatvarokkal” őszinte és egyenes betekintést ad a srác fejébe, igazolva ezzel erőszakellenes nézeteit. A szerelmi szál, bár nyomokban sem tartalmaz eredetiséget, szívmelengető, a Doss barátnőjét (majd két szempillantással későbbi jegyesét) alakító Teresa Palmer bűbájos és megnyerő alakítást hoz egy, a film egésze szempontjából nem különösebben fontos szerepben. Mivel ez afféle életrajzi film, a hangsúly nyilvánvalóan a főszereplőn van, ennek ellenére a többi mellékszerepben is meglepően jó teljesítményeket kapunk. Hugo Weaving élete legroggyantabb figuráját kelti életre alkoholista, múltja démonaitól és a Nagy Háborúban elhullott fiainak szellemétől kísértett családfőként. Abban, hogy a dráma működik, a fentebb már említett tényezők mellett az ő egyszerre gyűlöletes, de mégis szívfacsaróan szánni való emberi roncsa is komoly szerepet játszik. Vince Vaughn, akivel kapcsolatban én mindig is úgy vélekedtem, hogy az érző szívű, tahó mackó – figurák archetípusa, itt egy érző szívű, kőkemény szigorral eljáró öreg kiképzőőrmester. Karaktere annyiban különbözik a többi háborús film kiképzőőrmestereitől, hogy most Vaughn játssza, de ez épp elég ahhoz, hogy a film legszórakoztatóbb figurájává váljon. Sam Worthington viszont nem különösebben mozgatott meg bennem semmit, meglehetősen halovány szerepet kapott, mint az Avatar előtt és óta mindig, de ez inkább a forgatókönyv (esetleg a valóság) számlájára írandó, mintsem a színészi képességeire (melyekből azért a Terminátor 4-ben villantott már egy keveset). Érdemes még szót ejteni a film zenéjéről is, mely Rupert Gregson-Williams munkája, és témái meglehetősen széles skálát ölelnek fel a hősiestől a sejtelmesen át egészen a horror-szerű szólamokig. De ha már ennyit ömlengtem arról, hogy mennyire jó ez a film, kompenzálás gyanánt megemlítek egy húzósabb negatívumot, ami engem nem jó értelemben vett kényelmetlen feszengésre ösztönzött: ez pedig az időről időre a vérzivataron is túláradó, néhol már zavaróan giccsbe hajló pátosz, melyet meg tudnék bocsátani, amennyiben csak Desmond figuráját vonná be glóriával, de sajnos jutott belőle az utolsó csatára is, amikor egy zenés montázsba oltott rohamjelenet keretében végig nézhetjük az ellenséges japán tábornok harakirijét, valamint katonáinak végső pusztulását egy képi megvalósításában elég szerencsétlen robbanóanyagos-lángszórós kombó bevetésével (értsd: a végső csatára megmaradt japánok szénné égnek és cafatokra robbannak). „De Pingvin bazmeg, egész eddig a film legnagyobb erényeként tartottad számon, hogy nem árul zsákbamacskát, hanem kérlelhetetlenül megmutatja, hogy milyen mészárlás a háború!” Igen, de ez a „végső roham jelenet” csupán azért rossz húzás, mert nagyon az érződik rajta, mintha Gibson azt a végső következtetést akarná kihozni belőle, hogy: „A háború szar, szóval ne háborúzz, de ha mégis megteszed, akkor mi amerikaiak tűzviharban égetjük el a testedet, rizs-zabáló!” De ezt embere válogatja. A Hacksaw Ridge zsigerekig ható, egyszerre végtelenül embertelen és végtelenül emberséges dráma; épp olyan ellentmondásos, mint a főhőse, aki katona lett, bár eszében sem volt harcolni, mégis valami maradandót vitt véghez.

2018-05-09 02:37.30

(Egy) ESZTELEN MÉSZÁRLÁS GERINC – avagy A FEGYVERTELEN KATONA KRITIKA (SPOILER-ES) Mel Gibson-nak nem kell a szomszédba mennie ihletért ahhoz, hogy a szart is kisokkolja a filmje nézőiből. Ezt már azzal is bizonyította, hogy Krisztus keresztre feszítéséből leforgatott egy horror-filmet A Passió címen. Ezzel a tudással a hátam mögött azt gondoltam, hogy: „Jó, az tuti, hogy bármi is van Gibson új filmjében, az sanszosan nem fogja átlépni az ingerküszöbömet.” És ennek nem csupán Gibson eddigi filmográfiája az oka, mely alapján számítottam a brutalitásra, hanem az is, hogy kismillió filmet láttam már a háború borzalmairól, és az olyan gore mészárlás pornók után, mint a Ryan Közlegény partraszállásos jelenete, vagy bármelyik random The Pacific epizód, volt merszem azt képzelni, hogy engem már semmi sem fog meglepni. De először is nézzük az alapkoncepciót, ami engem instant felkúrt, és ha nem tudnám, hogy IGAZ TÖRTÉNET alapján készült, alighanem messziről elkerültem volna a filmet, mondván: Anyátok, ilyen nincs! A történet Desmond Doss-ról (Andrew „Bukott Pókember „ Garfield) szól, aki a második világháború egyik legbrutálisabb hadjáratának (az okinavai-nak) az egyik legbrutálisabb ütközetében 75 (!) sebesült bajtársát mentette ki a Hacksaw-nak (Fémfűrész…kösz Google-fordító) nevezett erődített hegygerincről. Persze mielőtt ennek a katarzisnak (és magának a csatának) a szemtanúi lehetnénk, még történik egy és más. Van itt minden, ami háborús filmnek ingere. Csini nővérkés romantikus szál, veterán-alkoholista családfő, katonai kiképzés, seggfej, de érző szívű kiképző-őrmester, főhősünket szekáló bakák, és vaskalapos katonai parancsnokok. Igazi klisé turmix; ami viszont mégis ízletessé teszi ezt a turmixot, az az, hogy Mel Gibson is tisztában volt annak minden határt átlépő klisés mivoltával, ezért hajlandó volt feloldani jóféle, ritkán megvillanó, de annál kellemesebb humorral. És szívesen nevettem a mulatságos jeleneteken és párbeszédeken, mert tudtam ám nagyon jól, hogy el fog szabadulni a pokol, legkésőbb a film háromnegyedénél. A csatáig egészen megkapó elmélyítését kapjuk Desmond karakterének. Akiről azt kell tudni, hogy nem csak, hogy nem hajlandó erőszakhoz folyamodni semmilyen körülmények közt (még önvédelemből sem), de a fegyverek puszta látványától is viszolyog. Igen. És ez a srác úgy dönt, hogy bevonul az amerikai Hadseregbe, azzal az indokkal, hogy szanitécként szolgáljon. Oké, most leszögezem, Gibson remekül adagolja azokat az érzelmi és erkölcsi tényezőket, melyek megszilárdítják Desmond-ot döntésében, hogy ha kibelezik, akkor sem nyúl többé fegyverhez, és azzal is tisztában vagyok, hogy ez valóban megtörtént, ennek ellenére ez az alapfelállás felkúrt. Mert hihetetlen. És bosszantó. Egyszerűen ellentmondásos ez a Desmond Doss, mert bár elítéli az erőszakot, mégis bevonul, hogy ez által forgassa a háború fogaskerekeit (és ti.: a háború erőszakos). „De Pingvin, te autista, ő csak embereket akar menteni!” Igen, akiket aztán felgyógyulásuk után visszaküldenek, illetve mivel (hál’Einstein-nek és az atommag meghasításának) a háború véget ért az okinavai csata után, visszaküldeNÉNEK a háborúba, hogy halomra öljenek és halomra haljanak. A film egyébként Desmond bajtársain és parancsnokain keresztül rá is fekszik erre az ellentmondásra. Mivel Desmond-nak semmi keresnivalója a hadseregben, és ezt mindenki tudja, jól meg is verik, inzultálják, szívatják és még hadbíróság elé is állítják, hogy végre kidobhassák. Persze erre nem kerül sor, viszont közben azon kaptam magam, hogy nem értem, Desmond miért csodálkozik azon, hogy a közismerten macsó militarista mentalitású HADSEREG nem látja szívesen a soraiban. Bajtársai még meg is kérdik, hogy: „Mivan? Talán jobbnak hiszed magad nálunk, azért nem ragadsz fegyvert, tökorrú???” Ő meg néz a boci szemeivel, és csodálkozik. A srác tényleg olyan benyomást kelt, mintha egy Jézus 2.0-nak képzelné magát. Annyi különbséggel, hogy Jézus nem csodálkozott azon, hogy ha alapjaiban megkérdőjelezi az őt körülvevő világot (ami ebben az esetben a Hadsereg), akkor azzal sokaknál kihúzza a biztosítószeget. Hiába az aktív „nem-gyilkolási” szándék (ami, ismerve a csendes-óceáni háború körülményeit, bizonyos esetekben tényleg egyenlő lett volna egy diszkrét öngyilkossággal, pláne egy olyan könyörtelen és fanatikus ellenséggel szemben, mint a Japán Birodalom), Desmond-ról nem tudtam eldönteni, hogy vajon egy Krisztusi figura,, vagy csak egy végtelenül arrogáns kis pöcs, akinek Krisztus-komplexusa van. Az sem segít, hogy Andrew Garfield-nak klasszikusan ütnivaló képe van. Komolyan, amikor ez a szarrágó elmosolyodik, az olyan, mintha kést szúrnának a körmeim alá. Ettől (nagy nehezen eltekintve) viszont el kell ismerni, hogy Garfield remek alakítást nyújt, és Doss erkölcsi tartása tényleg példaértékű, főleg annak függvényében, hogy sikerült is végrehajtania lehetetlennel határos tervét: aktívan nem gyilkolt ott, ahol a túlélés és társaid megmentésének előfeltétele volt a gyilkolás, kimentett a szarviharból 75 katonát, és túlélte a háborút. Elképesztő.

Tűnj el! - Vélemények

2018-05-09 02:29.26

(Kettő) Az alapfelállás nem is lehetne antirasszistább. Chris (Daniel Kaluuya), a feka fotós csávó (aki egyébként olyan király képeket csinál, hogy élből kiraknám Windows háttérképnek őket), és csinos, fehér barátnője, Rose (Allison Williams) idestova négy hónapja kavarnak, így a lány úgy gondolja, épp ideje lenne, hogy bemutassa pasiját a szüleinek. Nem vagyok egy nagy párkapcsolati guru, de abban gondolom nem lesz vita, hogy ez fontos mérföldkő minden kapcsolatban, érthető tehát, hogy a srác aggodalommal tekint a nagy esemény felé, főleg annak a ténynek a tudatában, hogy a lány nem tartotta fontosnak, hogy megemlítse a fiú bőrszínét, pedig ahogy ezt Chris is mondja: "Azért ez nem elhanyagolható körülmény." Hoppá, figyelitek? Aszondta ő is, hogy körülmény, nem pedig... na jó, nem megyek bele. Ezzel a rövidke, és amúgy remekül megírt jelenettel élből sikerül aprócska feszültséget generálni a vásznon. Ide a törött sörösüveget, hogy az érzékenyebb nézője már itt leizzad, mert a film nem átall egy letagadott, de létező problémára rávilágítani, mégpedig olyan módon, hogy az pacsit érdemel. A lány nem mondja el, hogy a fiúja fekete, sőt, konkrétan elhallgatja, mert nem akar feszültséget gerjeszteni... és ezzel pont azt sikerül elérnie, hogy a fiúban feszültséget gerjeszt. Bravó! Pedig mennyi kellemetlenségtől meg lehetne kímélni mindenkit, ha ezt az amúgy tényleg nem fontos apróságot csak úgy elcsicseregnénk a telefonban, hogy "Megértő, kedves, jól fizető melója van, bénázás nélkül kicseréli a villanykörtét, és feka." És kész, és aztán áttérhetünk arra, hogy mikor jövünk, mennyi időre maradunk, mikorra tervezzük az esküvőt és hány gyereket csinálunk a jövőben, meg ilyenek. De nem, helyette megy a mismásolás és a sumákolás. Gratulálok. Mi ez, ha nem egy fricska a polkorrektség híveinek orra alá? És ez csupán a kezdet, mert a továbbiak biztos táptalaját nyújtják majd a további, rassz-alapú feszültségteremtésnek, mégpedig úgy, hogy a film egy pillanatra sem kezd el Tarantino-i babérokra törni (az "n-betűs" szó konkrétan egyszer se hangzik el benne). És még csak azt sem mondhatjuk, hogy történne bármilyen rasszista beütésű momentum, mégis, jelenetről jelenetre egyre komolyabb és égetőbb meggyőződésünk lesz arról, hogy bakker, itt valami nagyon nem stimmel, és ez az idilli hely nagyon nem fekáknak való vidék. Élből a film azzal nyit, hogy egy fekete srác bandukol egy találkozóra egy (vélhetően) fehérek lakta környéken, aztán horror-thrillerbe illő módon elrabolják. Ez úgy hangzik, mint egy szokásos szituáció? A szokásos az lenne, ha úgy kezdődne, hogy "egy gyanús feka csávó ólálkodik a békés kertvárosban...", közben meg lószart. Mi ez, ha nem egy fricska a rasszisták orra alá? A film körülbelül harmincadik percére már olyasmik történnek, amelyek más filmekben a csúcspontok, és a Tűnj el! konkrétan játszi könnyedséggel és nemtörődömséggel dobálja őket az arcunkba, és komolyan mondom, úgy belém fagyasztotta a szart, mint még egy horror vagy thriller sem soha. Pedig én egy fehér csávó vagyok, nekem aztán végképp nem kell aggódnom, nem úgy, mint Chris-nek, akit Daniel Kaluuya megdöbbentően érett és rétegelt alakítással kelt életre (ami még úgy sem semmi teljesítmény, hogy a forgatókönyv bőven a segítségére van). Bevallom, elsőre nem kedveltem meg a srácot, tipikus zsákmányállatnak tűnt, akit majd az írók kedvükre ráncigálhatnak egyik kellemetlen helyzetből a másik életveszélyes helyzetbe, mint például a Texasi Láncfűrészes filmekben a főszereplő bulát, hogy aztán a totális ötlettelenség és logikátlanságok oltárán feláldozva a nézői azonosulást, hol indkolatlanul megússzon egy helyzetet, hol indokolatlanul saját magát sodorhassa veszélybe, hogy a film a lehető legolcsóbb eszközökkel szórakoztathassa a jobb sorsra érdemes nézőt... de a francokat! Chris csupán addig zsákmányállat, amíg nem érti a helyzetet, de amint teljes bizonyossággal rájön, hogy mennyire gond van (bár a gondot sem ő, sem a néző nem tudja egyértelműen megnevezni), azonnal úgy dönt, hogy: "Na, most van spuri!" És még amikor elkapják, se balfaszkodik, hanem alkalmazkodik, agyal, és minden erejével ellenáll, és még aprócska karakterfejlődésre is futja. Nem semmi. A mellékszerepekben felbukkanó színészek is kitesznek magukért, mégpedik derekasan. Catherine Keener és Bradley Whitford kerek perec zseniálisak szerepeikben, és erről többet nem is mondanék/nák, mert spoileres, de a többiek is remekelnek. Egy-két kivételtől eltekintve. A kötelező, feszültségoldó, vicces dagi sidekick Rod (Lil Rel Howery... ez miféle név?!) hol az agyamra ment, hol kevésbé, és a legjobb dolog, amit el tudok mondani róla, az az, hogy nem akartam minden felbukkanása után holtan látni. A barátnőt alakító Allison Williams-ről viszont már nem vagyok ekkora véleménnyel sem. Nem biztos, hogy a csaj színészi képességei a ludasak, fenntartom, lehet hogy a forgatókönyv állította lehetetlen kihívás elé, de (és itt most aprócska, vagy nem aprócska SPOILER), kötődik hozzá egy fordulat, amelytől datálva karaktere akkora szintű és annyira hiteltelennek ható változáson megy át, hogy azt képtelen vagyok lenyelni. A film feléig egy földreszállt, antirasszista angyal, a második felében meg maga a hófehér ördög. Ez olyan szintű pálfordulás, ami legfeljebb egy rajzfilmben fordulhatna elő. (SPOILER VÉGE!!!) Mindent egybevetve a színészgárda több, mint meggyőző. A film horror, mert félelmetes, és időről időre nem kevés adrenalin löketet ad, mégsem úgy épül fel, mint egy szokásos horror, mert amint elkezdhetné, a forgatókönyv random thriller-műfajra vált, és komolyan mondom, zseniálisan teszi. A film minden második, de inkább minden egyes jelenete meglep minket valami fordulattal vagy váratlan eseménnyel, és ezek skálája az apróságtól az elefántig terjed. És teszi ezt úgy, hogy egy nyomorult pillanat nem sok, annyira sem zavar össze minket. Aztán a már említett harmincadik vagy negyvenedik percnél a film úgy elszabadul, hogy a félelemtől esélyünk sem lesz agyalni azon, hogy fiúk vagyunk-e vagy lányok, fehérek vagyunk-e, vagy feketék, Martin Luther King-nek volt-e igaza, vagy Malcolm X-nek. Hogy mik ezek a fordulatok, arról nem értekeznék, egyrészt mert brutál nagy spoiler lenne, másrészt mert így is bő lére eresztettem a szót, még arra sem vagyok hajlandó, hogy azt egyértelműsítsem, miféle veszély leselkedik főhősünkre (ha már itt tartunk, a trailer nem olyan jó fej, mint én, mert elég sok mindent lelő a filmből, szóval azt lehetőleg mellőzzétek). Legyen elég annyi, hogy a forgatókönyv zseniális. Az operatőri munka kifogástalan, helyenként párját ritkítja, a zeneválasztásra pedig szintúgy nincs panasz, sőt. Egy szó mint száz, a Tűnj el! egy kivételes, politikailag nem részre hajló, a rasszizmusra mint jelenségre intelligensen és eredetien reflektáló, páratlanul megírt, feszült, zsigerekig ható alkotás lett fantasztikus, de legalábbis korrekt (de gyűlölöm ezt a szót...) alakításokkal, és úgy sikerült a frászt hoznia rám, hogy ebben a filmben én konkrétan csak veszélyforrás lehetnék. Mi ez, ha nem bravúr?

2018-05-09 02:29.09

(Egy) MENJÉ INNEN... helyesebben: TŰNJ EL! - KRITIKA, a nagybetűs RASSZIZMUSSÁGI HORROR-THRILLER, avagy: a politikai korrektség azt jelenti, hogy a feketék kivétel nélkül jófejek és áldozatok, a fehérek pedig kivétel nélkül agresszorok és elnyomók. És mégis, ez a film KURVAJÓ! 8 napon túl gyógyuló SPOILEREK előfordulhatnak, annak ellenére is, hogy igyekszem őket elkerülni. Mielőtt belevágnék a tényleges kritikába, még politizálok egy kicsit. Erre kapásból három okom is van: 1.) Ez a film kérlelhetetlenül beleáll a rasszizmus témakörébe, és teszi ezt úgy, hogy egyszerre int be a rasszistáknak és a polkorrektség híveinek. 2.) Ez a film csak azért létezhet, mert a mai (szerény véleményem szerint szar) politikai légkör lehetővé teszi a létezését. 3.) Ehhez van kedvem, és ezt az oldalt úgysem olvassa senki, szóval azt is megtehetem, hogy akár égbekiáltó faszságokat is írjak, és nincs félnivalóm. (Még azt a jogot is fenntartom, hogy szigorúan véve nem is politizálás lesz az, amiről itt értekezni fogok, sokkal inkább egy politikai korrektség elleni kirohanás). A 90-es években indult (de legalábbis teret nyert) egy politikai, gondolkodási és nyelvezeti eszme-irányzat, melynek lényege ennyiben összefoglalható: bizonyos szavakat nem mondunk ki, mert azzal óhatatlanul a lelkébe gázolunk bizonyos hátrányos helyzetű kisebbségeknek, embercsoportoknak. Például, hogy rögtön a lecsóba csapjak: nem mondjuk ki azt a szót, ami Samuel L. Jackson védjegye. Vagyis azt, hogy: ni**er. (Megpróbáltam polkorrekt lenni... nem jött be). Mert azzal megsértjük a fekákat, hiszen ezt a szót jellemzően a feketéket brutális és embertelen rabszolgaságba taszító fehér, déli ültetvényes gecik használták, és körülbelül olyan jelentéstartalommal bír, mintha egy kutyára azt mondanánk, hogy "büdös korcs". És az a helyzet, hogy ha így, ilyen egyszerűen és naivan szemléljük ezt a dolgot, hogy "Ne mondd már ezt mert téyleg sértő te buta!", akkor még odáig is hajlandó vagyok elmenni, hogy ez egy kedves és humánus törekvés... és röhejesen gyerekes. Kedves és humánus, mert törődik embertársai érzelmeivel (és szerintem sokunk megtapasztalta, hogy bizony verbálisan iszonyatos érzelmi sérüléseket lehet okozni, akár nekünk okozzák, akár mi okozzuk), és röhejesen gyerekes, mert a világot azzal próbálja egy rasszizmus-mentes és elfogadóbb és élhetőbb övezetté tenni, hogy szavakat tilt be. Hogy egyszerű példával éljek: Ha te kimondod az n-betűs szót, akkor egy szemét elnyomó rabszolgatartó vagy! És konkrétan letartóztathatnak érte! Persze csak ha fehér vagy. Függetlenül attól, hogy milyen kontexktusban használod ezt a szót. Lehet, hogy úgy használod, mint egy valóban rasszista, posztkukluxklános, a feketéket ostorral kergető, a gyapotmezők rabszolgák verejtékétől és vérétől illatos nosztalgiáját visszasíró déli suttyó... de az is lehet, hogy csak ismeretterjesztő céllal használod, mint egy, a rasszizmusról oktató (amúgy véletlenül fehér) egyetemi professzor, vagy mint egy antirasszista könyv szerzője (khm-khm Ne bántsátok a feketerigót!). De (és ez kurva nagy DE) csak akkor, ha a bőröd színe fehér. Ha feka vagy, és ni**erezel egy jót, akkor nincs gond. Függetlenül attól, hogy a szó ugyanaz. Hogy is van ez? Az ukáz szerint a "ni**er" egy rasszista, és sértő szó. Akkor miért van az, hogy a feketék nyugodt szívvel használhatják? Mi ez a brutális kettős mérce, ami a bőrszínük alapján tesz különbséget ember és ember között??? És most jöhet a válasz: "Pingvin, te nyomorult, rasszista, ostoba, suttyó fasz! A feketék azért használhatják, mert csak a fehérek voltak a történelem során rabszolgatartók, ergó a fehérek szájából ez a szó majdnem egyenlő egy csoportos összetereléssel és bányába kényszerítéssel!" Ezzel az érveléssel több ponton is vitába szállnék: 1.) Nem vagyok rasszista. 2.) Mi van azokkal a fekete rabszolgatartókkal Sierra Leonéban, akik gyerekeket rabolnak el, hogy katonának és gyilkosnak képezzék őket? És akik szerencsétlen, fegyvertelen falusiakat hurcolnak el, hogy a gyémántmezőkön dolgoztassák őket? Az rabszolgamunka, ebben szerintem megegyezhetünk. És fekete, fegyveres seggfejek a rabszolgatartók. 3.) Az, hogy én azt mondom valakire, hogy "Nyomorék!", még nem fogom megnyomorítani, ergó, nem hiszem, hogy ugyanolyan büntetést érdemelnék, mint valaki, aki eltörte egy másik ember gerincét. Remélem érthető. A polkorrektség megpróbálta a nyelv megcenzúrázásával eltörölni a rasszizmust. Helyette azt érte el, hogy éket vert feketék és fehérek közé... ismét. A rasszizmus bizonyos kutatások szerint nemhogy nem csökkent, de még emelkedett is a 90-es évek óta. A polkorrektség erőszakos és enyhén riasztó módszerekkel lépett fel olyan személyek ellen, akik nem is követtek el bűncselekményt, simán csak ostobák és bunkók voltak. Mert nekem azt ne mondja senki, hogy mondani valamit, és meg is tenni azt, az egyenlő elbírálást érdemel, függetlenül attól, hogy sért-e valakit, vagy sem. Mostanra ott tartunk, hogy antirasszista könyveket tiltanak be, mert a könyvben szereplő rabszolgatartó használja azt a szót, hogy "ni**er". Ott tartunk, hogy a fehér embereket élből rabszolgatartónak, vagy ostoba seggfejnek bélyegzik, ugyanazokért, amiket a feketék gond nélkül mondhatnak és csinálhatnak (például ha egy fekete kitesz egy "Fekete Erő!" - táblát, vagy egy "Utálom a fehéreket!" -táblát, az rendben van). Olyanra is volt példa, hogy felhívták a rendőrséget, hogy jelentsenek egy fegyveres rablást, és a bejelentő nem akarta bemondani az elkövető bőrszínét, mert olyan meggyőződéses antirasszista volt, hogy inkább nekiállt arról magyarázni, hogy "nem a bőrszín a fontos...", miközben az elkövető, aki fekete volt, lelépett, mert a zsaruknak lövésük nem volt arról, mi a pali személyleírása. Gratulálok. Ha nem fontos a bőrszín, akkor nyugodtan elmondhatod, hogy fehér volt-e, vagy fekete, te ostoba barom. De te akkora jelentőséget tulajdonítottál neki, hogy egy fegyveres bűnöző kereket oldott. A bőrszín körülmény, és nem értékmérő, épp úgy, mint a magasságod. Ott tartunk, hogy egy Donald Trump ül a Fehér Házban, mert az amerikai fehér melósokat annyira szarba se veszik a polkerrektség hívei, hogy azok inkább egy közveszélyes baromra szavaznak, aki még a gobális felmelegedést is tagadja. Legközelebb bejelenti Twitter-en, hogy a Föld lapos. Ennyi kicsapongás után azt hiszem egyértelmű, hogy nem vagyok a politikai korrektség híve. Viszont azt el kell ismernem, hogy ha nincs a politikai korrektség, akkor a Tűnj el! című film sem jön létre soha, és az bizony kár lenne.

Transformers: Az utolsó lovag - Vélemények

2018-05-09 02:21.22

(Kettő) Pedig a Transformers 5 lehetett volna jó film is. Vannak itt kifejezetten király dolgok. A látvány és az akciók szokás szerint csillagos ötöst érdemelnek, Michael Bay csak ehhez ért, de ehhez nagyon. A harcjelenetek röhögve elviszik a filmet a hátukon. Optimus szokás szerint olyan badass, hogy az Álcák előre meghalnak neki. Űrdongó és Optimus csatájába sikerült belevinni némi érzelmi azonosulást, már majdnem izgultam. Ehhez 5 film kellett, de csak sikerült. Cade Jéger-t nem akartam kivégezni a második jelenete után, sőt, majdnem meg is kedveltem, sokkal szimpatikusabb ebben a filmben, végre túllépett a negyedik részbeli, saját gyermekét terrorizáló, emberiséget eláruló, bunkó proli szerelő-karakterén, ráadásul némi Indiana Jones beütést is kapott, ahogy felfedezgette a Transformerek baromságait, ami jól állt neki. Az aktuális hölgyemény, akinek elfelejtettem a nevét, nagyon csini. Előbb fűrészelem le a bal lábamat, minthogy elhiggyem, hogy ennek a csajnak van diplomája, de sebaj. Az a jelenet a fináléban, amikor az Autobotok kollektíven mennek neki Megatronnak, minden pénzt megér. Anthony Hopkins képes, és értékelhető karaktert színészkedik bele egy szarul megírt szerepbe. Gondolom akkora mély vízbe dobta a forgatókönyv, hogy nem volt választása, de ez még így sem semmi mutatvány. A film soundtrack-je egyenesen zseniális. Epikus, drámai, monumentális, komolyan, A Gyűrűk Ura óta nem hallottam ilyen jól eltalált témákat. Űrdongó (illetve rendes nevén: Bumblebíííí) végre nem úgy viselkedik, mint egy kretén, hanem tényleg úgy, mint egy csávó, aki akár az életét is beáldozná a vezéréért, a spanjaiért... ja meg az emberiségért is, ha már az is itt van. Az milyen badass már, ahogy bucira veri Optimus-t, és Megatron nyakába ugrik? Ez a kis mitugrász. Negyed akkora, mint bármelyikük, mégis szétalázza a fejüket. A francia időmegállítós robotot ugyan elvből nem kedvelem (Trianon után szabadon), de a fegyvere tényleg baró, és ezt aláírom. Meg menő kocsivá alakul át. Tényleg, a kocsik! Hát a kocsik még mindig odabasznak. A felhozatal minden autóbuzi nedves álmával felér. Mint mindig. A Transformers 5 Az Utolsó Előtti Lovagok egy rettenetesen szar film, konkrétan "Kirohansz a moziteremből és kamion elé veted magad"-típusúan szar, olyan bicskanyitogatóan béna hülyeségekkel, amiket max egy félfogyatékos, félllati szinten rekedt idióta, vagy három full betépett, pénzéhes troll forgatókönyvíró képes csak papírra vetni. Én meg a legnagyobb idióta vagyok a Földön, aki képes volt megnézni ezt a vacakot. Ráadásul még meg is lepődtem azon, hogy ennyire retek lett a végeredmény (ami csak azért fura, mert a negyedik rész után szerintem ez senki mást nem lepett meg). Viszont a filmnek valahol a helyén van a szíve, ahogy a karaktereinek is (már ha elfogadjuk, hogy egy robotnak és egy topmodell professzornőnek van szíve), a látvány továbbra is odabasz, az agyunk pedig továbbra is brutál fétis fuck-ként érzékeli a látottakat, de annyi baj legyen, nem feltétlenül a Transformers-széria a legrosszabb, ami az agyunkkal történhet. Bár nem hiszem, hogy különösebben érdemként kéne elkönyvelni, hogy ennél a szériánál legfeljebb egy eltévedt puskagolyó tehet nagyobb kárt.

2018-05-09 02:21.02

(Egy) TRANSFORMERS AZ UTOLSÓ LOVAG(OK... mert van vagy 30 lovag a filmben) KRITIKA ÉS RANDOM ELKATTANÁS Az ötödik Transzformátor filmnél már ott tartunk, hogy én konkrétan sajnálom Michael Bay-t. Ezt az embert szanaszét szívatják Hollywood-ban. Ez a csávó olyan időt álló klasszikus akciófilmeket csinált, mint a Bad Boys és A Szikla, meg az Armageddon, ami inasba rakott minden más katasztrófafilmet, mert felkelt vasárnap másnaposan, és olyan kedve volt. Aztán jöttek a Transformers filmek, és azóta Bay neve egyet jelent a szar, de baromi látványos filmekkel. Most leszögezem: Bay nem tud forgatókönyvet írni. Ezt mindenki tudja. Ő is. Ezért felbérelt 3 (HÁROM) forgatókönyvírót, hogy verjen spirituszt a Transformers ötödik részébe. ÉS BAZMEG NEM SIKERÜLT!!! És azt is elmondom, miért nem sikerült. Azért, mert Bay és mindenki, aki a Transformers filmeket csinálja, nem fogta még fel, hogy a Transformers-nek nem még több háttérsztori és random világpusztító szuperfegyver kell, hanem karakter építés és némi értelem. Ja, és még azért, mert (és ezt most halálkomolyan mondom), szerintem a három forgatókönyvíró felmarkolta a pénzt, amit Bay azért fizetett nekik, hogy végre jó történetet hozzanak össze a Transformers-nek, aztán vettek egy zsák kokaint, felszívták, rendeltek pár luxuskurvát, jól elszórakoztak velük (valamint azzal, hogy vajon ki tud nagyobb random faszságot belegyömöszölni a szkriptbe) és jót röhögtek azon, hogy szerencsétlen Bay most majd úgy lát neki leforgatni az utolsó Transzformátor filmjét (mármint amit ő rendez), hogy azt hiszi, ez végre egy mindenki számára fogyasztható, sőt, egyenesen jó film lesz. Mert a Transformers filmekkel elsősorban soha nem a rendező és a rendezés volt a gond (sőt, a Bay típusú látvány az egyetlen, ami értékelhető bennük), hanem a forgatókönyv és a színészválasztás. Meg a vágókat kéne agyonverni a BOT-tal, mert azok is produkáltak pár trollkodásnak beillően szar mutatványt a filmekben (az megvan, hogy Megatron az első részbeli halála után és a másodikbeli feltámasztása előtt végig a Marianna árokban hevert, mint roncs, de amint felébred a halálból, ami a Transformers univerzumban egy diszkrét lemerülésnek felel meg, már tudja is, hogy mi a nagy világpusztító terv a 2-ben? Ez olyan hektikus volt, hogy én instant kihordtam lábon egy szemrákot tőle). Az ötödik résznél konkrétan lövése nincs az egyszeri nézőnek, hogy miről van szó. Kiderül, hogy a Transzformátorok itt vannak évezredek óta, Űrdongó konkrétan második világháborús veterán, és Sir Anthony Hopkins nagyapja lehetne, Optimus-t egyetlen random hekkeléssel világpusztítú főgonosszá lehet gyúrni, meg van egy legenda, ami aszondja, hogy Mark Wahlberg az utolsó lovag, mert egy talizmán ráragadt. Mi a manó? Az utolsó? Az utolsó lovag? De miért? A negyedik részben még Optimus volt az utolsó lovag. Ráadásul a film kapásból azzal kezdődik, hogy Wahlberg megpróbál megjavítani/gyógyítani egy lovag formájú robotot. Aztán Optimus-t lovag-robotok verik pépesre a film háromnegyedénél. Még az a nyomorult Megatron is úgy néz ki, mint egy lovag. És Sir Anthony Hopkins is az! A nevében is benne van!!! A Transformers ötödik része már a címével is pofára esik, mert nem mond vele igazat! A történet nudli. Három forgatókönyvíró kellett ahhoz, hogy a Transformers univezrum alapból gyenge lábakon álló mitológiáját földre küldjék. A történet szerint van egy BOT, ami kell mindenkinek. Az Álcáknak azért, hogy a Földre hozzák a Cybertron bolygót, az Autobotoknak meg azért, hogy az Álcák ne tudják idehozni a Cybertron bolygót. És közben van némi mismásolás Merlinnel és a kerekasztal lovagjaival, hogy úgy tűnjön, van értelme ennek a baromságnak. Tudjátok, mi az az expozíció? Lényegében előkészítést jelent, filmeknél a történetet építik vele. Na, a Transformers ötödik részenek a 90%-a expozíció. Történetet építenek egy 5 részes széria ötödik részénél. És ebbe annyira belemelegedtek, hogy Optimus (aki a kibaszott FŐSZEREPLŐ), úgy viselkedik, mintha a nézők most találkoznának vele először. Legalább 4-szer mondja el a filmben, hogy: "Én vagyok Optimus fővezér!" TUDJUK, BASZD MEG! Azt is tudjuk, hogy Űrdongó és Megatron kicsoda, csak a többi robot nevét nem, meg azt se, hogy Cade Jéger miért az utolsó lovag! Ki az a Quintessa? És miért a Földre kell neki elhozni a Cybertron bolygót? Miért nem viszi inkább a Marsra vagy a Merkúrra, ahol senkit sem zavarna? 4-szer próbálták az űrrobotok elpusztítani a Föld-et és az emberiséget, és négyszer estek brutálisan pofára! Miért gondolja az egyetlen nőnemű robot, hogy neki majd összejön ötödszörre? Mert Megatron és Sentinel szarul csinálta? UGYANÍGY CSINÁLTÁK! ÉS NEM JÖTT ÖSSZE! Még egy állat is tanul a saját hibájából, de az Álcák nem. Ostoba kretének. Megatron hogyan lett újra Megatron? Az előző részben Galvatron volt, és elpusztíthatatlan. És most? Most megint Megatron. De hogyan? Visszafejlődött? Vagy ez részletkérdés? Oké, gondolom az, felejtsük el. Grimlock, a több ezer éves dínórobot miért viselkedik úgy, mint egy fogyatékos kisgyerek? 8-szor elmondják neki, hogy: NE EDD MEG AZ AUTÓT!!!, aztán megint megeszi. Hova tűnt a többi robotdínó? Kihaltak? Vagy lusták voltak a CGI szakemberek meganimálni őket? Hogyhogy Optimus-t egyetlen random képességgel át lehet változtatni Nemesis Fővezérré? Jól van, hogy robot, de azért nehogy már ilyen könnyen át lehessen programozni az agyát! Aztán szájbaverik háromszor és Űrdongó megszólal, és Optimus visszaváltozik. Ennyi? Hát ez baromi jó, ez aztán nagy dráma volt! Majdnem sírva fakadtam a dühtől. És Optimus miért kamuzza azt, hogy a Cybertron pusztulása óta nem hallotta Űrdongó hangját? Az első részben is beszélt!!!! Aztán elintézi a szituációt annyival, hogy: "Nyugi, többször nem árullak el titeket!" Köszi, ez kedves tőled. Van egy háromfejű, tűzokádó robotsárkány a filmben... a fináléban miért csak annyi a szerepe, hogy ledönt a lábáról egy nagydarab Álca-robotot? Ha már itt tartunk, Grimlock, a T-Rex dínó miért nincs benne egyetlen csatajelenetben se? A vágás miért ennyire retek szar? Űrdongó hol van akkor, amikor Optimus-t kollektíve szarrá verik a lovag-robotok? Cade Jéger miért nem használja a baró Transzformátor-kutyábarakó kardját a végső csatában? Sir Anthony Hopkins miért egy full zakkant öreg faszi? Egy ilyen volumenű színészt tényleg ilyen szar szerepbe kell kényszeríteni? Miért? Mert az vicces? Josh Duhammel szerepe pedig olyan, hogy konkrétan a szótárba a "felesleges" és a "töltelékszereplő" szavak mellett az ő mosolygós fényképe szerepel. Azt a fickót, aki az első részben még motoros-kaszkadőrös mutatvánnyal és gránátvetővel lőtte tökön bosszúból a katonai bázisát és bajtársait könyörtelenül elpusztító helikopter-Álcát, azért kellett beleszuszakolni ebbe a filmbe, hogy a végső finálé előtt húsz másodperccel LELÉPJEN??? Ennyi erővel Cade Jéger is leléphetett volna! Meg a nézők is a moziteremből, bazmeg. A harmadik részben is azon ment a hiszti, hogy újra létrehozzák a Cybertront, de érdekes módon akkor még nem kellett a BOT-tal baszakodni, meg semmi lovag-mizéria se nem volt. John Torturro miért volt benne ebben a filmben? Az amerikai kormány miért is hajlandó teljesíteni Megatron követelését, miszerint engedjenek szabadon néhány Álcát? Ahelyett, hogy letartóztatnák vagy megölnék. Srácok, ez Megatron. Ez a csávó az ELLENSÉG! NAGYBETŰVEL! Olyan mint Voldemort vagy Szauron! Egy ilyen alakkal nem lehet egyezkedni! 4 világelpusztító kísérlet nem volt elég ahhoz, hogy az emberek ezt felfogják? Quintessa, a főgonosz miért ilyen töpszli? Tőle kéne félnünk vagy tartanunk? Optimus fél kézzel összeroppantaná, ha a forgatókönyv engedné. A film humora olyan, hogy instant agyrákot okoz. A történet egy retek. Rossz értelemben. Semmi értelme, és semmi kapaszkodót nem nyújt, pedig nem ártana, ha lenne valami lövésünk arról, hogy mi a franc történik. De nincs. És itt jön a Transformers-fanok végső érve: kapcsold ki az agyad. Nyugi, nem kell kikapcsolnom, a Transformers 5 kikapcsolja az agyamat a beleegyezésem nélkül is. Sőt, hátraviszi a raktárba, és a szart is kiveri belőle.

Bosszúállók - Végtelen háború - Vélemények

2018-05-09 01:34.40

ÜBER-BRUTÁL-MEGASPOILER VESZÉÉÉÉLY!!!! DE TÉNYLEG, HA MÉG NEM LÁTTAD, NE OLVASD EL, HANEM INDÍTS A MOZIBA, VAGY ÖRÖKRE BÁNNI FOGOD!!!! NEM SEFTELÜNK ÉLETEKKEL!- BOSSZÚÁLLÓK - VÉGTELEN HÁBORÚ KRITIKA Amióta láttam az első Bosszúállók filmet, nem hagy nyugodni a tény, hogy ezt a csapatot miért is Bosszúállóknak hívják? Igaz, Tony Downey Stark Jr.-nak volt egy magyarázata erre, de szerintem egész egyszerűen sanszosabb, hogy azért az a nevük, ami, mert állati vagányul hangzik. Még szintén abban az időszakban, de még a film kijövetele előtt láttam egy videót, amiben Szirmai Gergő a Hollywood Hírügynökség keretei közt felveti: Mekkora poén lenne, ha a főgonosz jönne, bedarálná a világot, és mire a jók seregei kihúznák a fejüket a saját seggükből, nem lenne világ és emberiség, amit megmentsenek, így maradna a bosszú a romok hátán. Bevallom, ez már akkor is szöget ütött a fejembe, ha másért nem, hát azért, mert a Marvel-ből bizony sok mindent kinézek, de azt nem, hogy egy ilyen félelmetes mutatványt lenyomjanak. Akkor már valószínűbb, hogy ehhez hasonlót a DC nyomna be... ha nem azzal lennének elfoglalva, hogy univerzumrombolás...izé... univerzumépítés címszó alatt teljes erőből és meggyőződéses balfaszkodással futnak fejjel a falnak filmről filmre (ennek a tendenciának szerencsére a Wonder Woman és a Justice League is sikeresen ellentmondott, hál'istennek). Sok mindent lehet mondani a Marvel-re. Például hogy szeretnek játszadozni a műfajokkal, és kísérletezgetni, ami igaz (istenes családi szapanopera, űropera, politikai-kémtrhiller, high-tech science fiction repülő tankkal, varászlóparti meg a többi). Viszont az is igaz, hogy szeretnek biztonságos pályán mozogni a műfajkavarás közben, vagyis hiába nehezen összeegyeztethető a második Amerika Kapitány és a Galaxis Őrzői-filmek alaphangulata, a tény tény marad: ezek szuperhősfilmek, és elsődleges céljuk a könnyed szórakoztatás, ezért van az, hogy a Kapi 2 és a Kapi 3 is, bár hatalmas változtatásokat hozott, azért mindig volt bennük valami olyan tényező vagy elem, ami enyhítette a károkat (a SHIELD nem szűnt meg, csak átalakult, Bucky kimentette a Kapit a vízből és visszanyerte az emlékezetét, Tony és Steve polgárháborúja pedig a film végén a leveles mutatvánnyal veszített a kínzó drámájából). És igen, itt most ki kell mondani, hogy bizony akármennyire is lélekgyilkos volt a Végtelen Háború vége, azért egyértelmű, hogy bizony az univerzum pechesebbik, és megváltozott halmazállapotú fele nem sokáig marad halott. Az megvan, hogy kinyiffant Póki és Dr. Strange, valamint a Galaxis Őrzői is, akiknek már bejelentették a következő filmjüket? Kedves Russók, nem amatőr ez egy kicsit? Na jó, igazából nem. Azt ugyanis nyugodtan ki merem jelenteni, hogy Loki, Gamora és Vízió halála állatira valós (legalábbis nagyon merem ajánlani, mert mindegyiküket elgyászoltam, szóval nem lenne szép, ha közülük bárki is visszatérne), és bizony az egész film alaphangulata elég gyászos volt, még a haláloktól eltekintve is. És ennek talán legfőbb oka Thanos, az Őrült Felező, a végtelen (hehe) és fanatikus küldetéstudatával. Ő nem egy Ultron féle troll, aki direkt félreérti a küldetést, és nem is egy meg nem értett, bátyus és apakomplexusos Loki, hanem egy félelmetesen badass, a saját misszióját következetesen és könyörtelen módszerességgel végrehajtó, minden kraftja ellenére is átkozottul emberi karakter, akinek a tervében, céljában és motivációjában bőven volt ráció. Bár azt, hogy az univerzum véges, fura kijelentésnek érzem egy olyan univerzumban, ahol még a fő fegyverei is Végtelenek. Egy véges univerzumban mit keresnek Végtelen Kövek? Vagy azoknak a hatalma is véges? Nem lett volna jófejebb és trendibb megoldás mondjuk végtelen erőforrásokat teremteni, ahelyett, hogy megbasztatjuk az univerzum felét, kedves...izé... köcsög Thanos? De hát majd pont leállunk ezen vitatkozni egy űr-Hitlerrel? Fura is lenne. Szinte hihetetlen, de Thanos-ért konkrétan izgulni is lehetett, és még a veszteségeit is tökéletesen át lehetett érezni, ami egy Malekith, Hela és Ronan féle, főgonosznak nevezett fiaskó után igen fura élmény volt, de adom. Külön durva volt látni, hogy Amerika Kapitány és Vasember rajtuk kívülálló okokból kifolyólag, de továbbra sem lendültek túl Polgárháborús ellentétükön, sőt konkrétan nem is találkoznak, így esélyük sem lehetett túllendülni, és ez csak azért ciki, mert ha addig a pontig eljutnak, talán máshogy alakulnak a dolgok (vagy legalábbis szeretném azt hinni). Ez a film eszméletlenül hatalmas fába vágta a fejszéjét (még nagyobba, mint annó a Polgárháború), és kínkeservesen ugyan, de kivágta a francba (bár ehhez Thor pörölyfejszéje is kellett). Annyi karaktert mozgat a film, és akkora tétet tesz fel egy lapra, hogy az valahol bámulatos, és elképesztő bátorságról tesz tanúbizonyságot. És szerencsére sikeresen teszi. Mindenkinek van legalább egy olyan jelenete, ami aranyat ér, van, akiknek több is, és van, akiknek állat komoly drámából is kijut (mint Thanos, Tony, Skarlát Boszi és Vízió), és bizony még az olyan karaktereknél sem érződik az elhanyagolás, mint Fekete Özvegy és maga Kapi, akik mindössze nyomorult 5-10 perceket szerepeltek összesen. A film poénokkal sem bánik szűkmarkúan, és a dráma is olyan volt, hogy komolyan leizzadtam (és merem állítani, hogy miután kijöttem a filmről, lefogytam pár kilót, olyan húsig hatolóan feszült volt némely jelenet és karakter-interakció). Az, hogy a Marvel Filmes Univerzum el tudott jutni egy ilyen elképesztő csúcspontra, több mint lenyűgöző, és egyben zavarba ejtő. Konkrétan ilyet eddig csak sorozatoknál láttam (pölö Trónok Harca, és még az is kevés híján belebukott a dologba a hetedik évad korábbiakhoz képest negatívabb fogadtatását látva). És igaz, a maga módján a MFU is egy sorozat, csak 2 és fél órás epizódokkal, de ez akkor sem semmi, és az, hogy a Végtelen Háború egy ilyen gazdag univerzummal képes anélkül zsonglőrködni, hogy nem esik az első öt perc után darabokra, bizony hihetetlen. Komolyan innen, csak elcseszni lehet a továbbiakban (persze nagyon merem remélni, hogy ha eddig nem okoztak csalódást, akkor ez után sem fognak). És akkor most a hibákról (mert hogy a francba ne lennének?). Ez a film konkrétan átver. Egyrészt jó értelemben, de egy kicsit negatívban is. A film címe az, hogy Bosszúállók, pedig jobban fedné a valóságot, ha Thanos - Végtelen Háború lenne a címe. Ez nem is baj. Állati nagyot néztem, mikor rájöttem, hogy valójában Thanos a film főszereplője, ezt valahogy ki nem néztem volna a Marvelből, akik olyan magától értetődő természetességgel cseszik el a főgonosz karaktereket, ahogy például a DC a forgatókönyveket (bocs). Rádásul a maga módján még az Amerika Kapitány 3 is átvert a filmcímmel, hisz ott is nyugodtan lehetett volna Bosszúállók - Polgárháború a címe. De mondom, ez nem gond. Viszont az, hogy a végén konkrétan kiírtják az univerzum felét, az kicsit mimóza húzás, mert ezt olyan módon teszik, hogy egyértelmű: nincs az az isten, hogy ez így maradjon. És nem csak azért, mert tudjuk, hogy lesz új Pókember és Galaxis Őrzői, hanem mert alapból olyan karakterek halnak meg, akik bizony (és ez állati levágós) az eredeti Bosszúállók garnitúra leváltására érkeztek. Egyébként ez az univerzummegfelezés hogyan is történt? Thanos maga döntötte el, hogy kik mennek és kik maradnak, vagy valami random generált algoritmus határozott így? Mert elég fura, hogy pont azok a karakterek maradtak meg, akiknek a legtöbb esélyük van megbasztatni a későbbiekben Thanos-t (Thor, Hulk, Vasember). Hát, Thanci, ezt szerintem nem igazán gondoltad át. Vagy ő maga is azt akarja tudat alatt, hogy majd bosszút álljanak rajta? Meg az mind szép, és jó, hogy átkozottul látványos csatározásokat kapunk (igen, ezek a Joe és Anthony Russo-k nagyon tudnak dögös összecsapásokat rendezni, és egyéb téren is állati profik) de srácok (és sosem hittem, hogy ezt fogom mondani), nekem néhol kicsit sok volt az akció. Állatira élveztem őket, de volt, hogy beleásítottam egy-kettőbe. Szerencsére pont nem a Titánon és a Földön zajló, mindent eldöntő ütközetekbe. Hulk-kal mi a fene van? Tényleg lámpalázas lett egy veréstől? A Hulk? Aki minél többet kap, annál dühösebb? Egy kicsit elkurvult a srác, Thor-hoz képest legalábbis mindenképp. Az mi az a marhaság, hogy Thanos visszatekeri az időt, visszahozza Víziót, aztán kinyírja még egyszer? Elsőre sem volt semmi végignézni, ahogy meghal, biztos hogy meg kell taposni a lelkünket azzal, hogy megnézhetjük másodszor, és még kegyetlenebb módon? Ja, gondolom biztos, és igazából ezt sem nevezném hibának, csak van az a pont, ahol már be tudok sokallni. Mindent egybevetve egy iszonyúan letaglózó élmény a Bosszúállók - Végtelen Háború, és teljesen elüt a korábbi Marvel produkcióktól (igen, ennyire még a Polgárháború sem volt durva hatással rám, pedig az sem akkor mászott le a falvédőről). Ez az a film, ami után annyira megviselten jöttem ki, hogy eszembe jutott, jobban jártam volna, ha én is inkább elporladok a francba. De fura mód hálás vagyok ezért az élményért, és ki merem jelenteni, hogy azoknál a jeleneteknél, amikor Tony a gyásztól már megszólalni sem tud, Kapi pedig csak annyit tud kinyögni a por fölött, hogy "Istenem!", a Marvel Filmes Univerzum bizony révbe ért...

Öngyilkos osztag (2016) - Vélemények

2017-07-24 14:13.18

Komolyan, lassan olyan lesz a DC Filmes Univerzum filmjeit lehordani, mint megverni egy nyomorékot...nem fair. Persze fenntartom a jogot, hogy ezt újra-és újra megtegyem, ha egyszer az a bizonyos nyomorék egy nagypofájú, elismerendő teljesítményt egyáltalán nem, vagy csak nyomokban felmutatni képes, önmagát indokolatlanul halál komolyan vevő kullancs, aki ráadásul még a pénzemet is ki akarja varázsolni a tárcámból. De ahhoz már nem fűlik a foga, hogy olyan filmet varázsoljon a vászonra, amit felhőtlenül lehet élvezni, vagy amelyen akár el is gondolkodhatok. És most lehet ugrálni, hogy: "De Pingvin, ezek képregény-filmek, mégis mit akaró gondolkodni?" Hát bakker, számtalan olyan képregény van, amelyek annak ellenére képesek komoly témákat érzékenyen és értelmesen boncolgatni, hogy piros pizsamás, magukból fehér dzsuvát lövöldöző muksók repkednek benne, csak Hollywood van olyan jófej, és a kaptafánál maradva nem az értelmes történeteket és az értelmes karaktereket teszi meg a képregényfilmjei legfőbb húzóerejének, hanem a nyomorult 3D-t és az átkozott CGI-maszturbálást (mintha nem láttuk volna már legalább 200 filmben, hogy mire képesek a hollywood-i renderfarmok...pedig láttuk...tök király animációs filmeket csinálnak, amelyekben véletlenül van egy-két élő szereplő is...vagy csak engem kúr fel a tény, hogy ma már ahhoz is lusták a filmkészítők, hogy egy New York-ban játszódó jelenetnél kizavarják a színészeket az utcára???). Én imádtam a Vasember-filmeket meg a Bosszúállók első részét, de amiben azok a filmek jók voltak (király látvány és fantasztikus karakter-interakciók), az ma már kevés. Talán erre vezethető vissza, hogy én már a Bosszúállók 2. részétől sem dobtam hátast, hiába szerepelt benne az eddigi legjobb filmes Marvel-gonosz. A konklúzió ez: leszarom az agyatlan látványfilmeket. Ha felrobbanó nagyvárosokat és idegen inváziót akarok látni (de nem akarok), akkor megnézem (nem nézem meg) a Transformers-filmeket. Ideje lenne túllépni a látványon, és valami értelmeset, urambocsá drámait kéne mutatni a nézőnek, amelyben történetesen az akciók is a helyükön vannak (khm-khm Amerika Kapitány: Polgárháború). Na, és ez az, amire a nyomorult DC egyáltalán nem képes, pedig ők hangsúlyozták egy időben, hogy mennyivel felnőttesebb és komolyabb filmjeik lesznek/vannak, mint a Marvel-nek. Erre mit csináltak? Megcsinálták a valaha volt legmegosztóbb, szélesebb közvélemény által maximum erős közepesnek, általam ellenben kifejezetten jónak tartott Man of Steel-t. Ott még mindenki bizakodó volt, elvégre csak pár apróbb hibát kellett volna kijavítani ahhoz, hogy egy igazán nagyot durranó képregény-film születhessen a folytatás, a Batman vs Superman képében...BAKKER!!! A DC badass-nek szánt, de inkább kínos és végtelenül szerencsétlen MINDENTBELE MOTHERFUCKERS! -hozzáállása azt eredményezte, hogy univerzumépítés címszó alatt úgy tökön lőtték saját magukat, hogy az még a legelvetemültebb DC-rajongókat is végletekig elkeserítette... És most itt van a Suicide Squad, ami egy-az egyben felvonultatja a legkomolyabb ütőkártyát a Marvel-lel szemben, nevezetesen a fantasztikusan kidolgozott és változatos főgonoszok egész csapatát...hogy aztán ebből az ígéretes alapfelállásból megcsinálják a valaha volt legsablonosabb szuperhős-filmet...szupergonoszokkal a főszerepben. Gratulálok. Ennyi a sztori: mióta Superman (NEM) elpatkolt, azóta remeg a magasbeosztású döntéshozók térde, hogy mi lesz, ha felbukkan egy kevésbé barátságos Superman, aki majd elpusztítja a világot vagy az amerikai elnök kiskutyáját (a vicc az, hogy a következő Acélember filmben tuti ez lesz: feléled Superman, és pipa lesz...mint a nyomorult képregényben...lehet elég komoly erre utaló infókat találni a neten). Ezért az a zseniális ötletük támad, hogy létre kéne hozni egy szupercsapatot, méghozzá a legelvetemültebb szuperbűnözőkből. Létre is hozzák, épp akkor, amikor felbukkan egy random ellenség, aki masszív városrombolásba kezd, abból kifolyólag...hogy...izé...ez volt a forgatókönyvben. Oké, kezdjük a csépelést. Kedves amerikai kormány...WTF? Szupercsapatot hozunk létre fucking bűnözőkből? De miért? Mert annyira veszélyesek és gonoszak, hogy csak ők tudják megfékezni a még gonoszabb gonoszt? Jó, ez érdekes gondolat lehetne, és én bizony vevő lennék egy olyan sztorira, ahol antihősök küzdenek gonoszok ellen vagy ilyesmi (khm-khm Sin City), de nem ilyen pancser módon megvalósítva. Ahhoz, hogy ezt a tervet egyáltalán megfontoljuk, először is olyan főgonosz kéne, akiről tudjuk is, hogy mit akar, milyen veszélyes, meg egyáltalán hogy kicsoda ő. De itt csak annyit tudunk Enchantress-ről, aki a főgonosz, hogy...az emberi teste az egyik mellékszereplő csaja, plusz hogy van egy bratyója, és...oks, csak ennyit jegyeztem meg róla. És nem hinném, hogy ez az én hibám lenne. Valamit magyarázott a filmben, hogy miért akarja elpusztítani az emberiséget, de olyan sablon marhaság volt, hogy az agyam rögtön védekezőmechanizmusba kapcsolt, és jótékony homályba borult, nehogy valami durvább pszichózist szenvedjek. Azért egy ilyen sablonos és érdektelen főellenség teljesítmény egy olyan filmtől, amely (legalábbis papíron) pont a jól kidolgozott, rétegelt képregényes ellenségekre épít. Amúgy továbbra is ennél az elcseszett szupergonosz-csapat koncepciónál maradva...nézzük már meg, miféle "szuper" gonoszokat küldenek egy városromboló varázsribi ellen: egy zakkant picsát, aki baseballütővel csépel, plusz van egy pisztolya, egy fószert, aki bumerángokat hajigál és folyton be van rúgva, egy ronda krokodil embert, aki úszik, egy csávót aki köteleket lő (és annyi a szerepe, hogy szemlélteti, mi lesz a többiekkel, ha meg akarnának lógni, azzal, hogy lerobbantják a fejét...mondjuk ott jót röhögtem), és egy antiszoci szamurájt. Ez aztán az ütőképes csapat, mondhatom. Egyedül a Will Smith által életre keltett Deadshot-nak és a Jay Hernandez-típusú El Diablo-nak van keresnivalója a városból lett háborús övezetben, a többieket szerintem egyetlen épeszű katonai parancsnok sem küldené egy ilyen veszélyzónába. És nem csupán azért, mert képességek terén ratyik (hisz például most felhozhatnánk a Bosszúállókat is, ahol Fekete Özvegy és Sólyomszem a stukkereik és a nyilaik nélkül pislognának, mint a vett malac az új kapura), hanem azért, mert olyan vészesen beszámíthatatlanok, hogy nincs az a hülye, aki komolyan arra alapozna, hogy ezek képesek lennének együttműködésre. És ez nagyon komolyan kidobott a film élvezetéből, mert a játékidő közel 70%-ban azon agyaltam, hogy ilyen egyszerűen nincs. Ez önmagában még nem is lenne akkora baj, ha a film viccesen rá is játszana erre, és humorforrásnak tenné meg, de ehelyett inkább (rossz DC-s szokás szerint) elkezdi rém komolyan venni magát, amitől nem vicces, hanem inkább kínos lesz. De ezek még mind semmik. Majdhogynem elhanyagolhatóak a film legnagyobb bűne mellett, nevezetesen, hogy a végére a zakkant gonoszokból álló csapat (mindenféle magyarázat és értelmes ok nélkül), jó szuperhősök módjára összefognak, és megmentik a világot...ez mi a szar? Ezek lennének a DC legveszélyesebb bűnözői? Összeülnek, megisznak egy felest, és utána puszipajtik lesznek? Anyátok. Térjünk rá az akciókra, amelyek dobhatnának a filmélményen...ha nem megint hervasztó sötétségben játszódnának. Komolyan, olyan ez lassan a DC filmekben, mint valami fertőző, ragályos betegség. Semmit nem ad hozzá a filmhez a sötétség, és az hogy mindig éjszaka van, ellenben rohadt sokat elvesz. Az akciók így egyszerűen élvezhetetlenek, alig látni valamit (mondjuk arra a vágás is látesz egy lapáttal). Belehalnának a DC-nél, ha egyszer fényes nappal zajlana egy akciójelenet? Ja...gondolom bele. Viszont eddig rugdostam a Suicide Squad-ot, és nem azért, mert nem tudok több negatívumot felhozni (például a totál feleslegesen és gagyin a történetbe integrált, de még így is rémesen keveset szereplő, de mindent egybevéve annyira nem rossz Joker-t, azt, hogy Enchantress egy rémes vágási baki miatt úgy képes valami világromboló sugárfegyvert összehozni a SEMMIBŐL, hogy a nézőnek szinte pislogni sincs ideje, vagy a rettenetesen gagyi finálé összecsapást, amelyben jóttányi fantázia sincs, a totál fölösleges Batman-Flash cameo-król nem is beszélve). A film meglepően szórakoztató volt. Bizonyos poénokon szakadtam, legalább annyira, ha nem is jobban, mint az ezzel a filmmel folyton egy analógián emlegetett Galaxis Őrzői-nél. A fontosabb karakterek, mint az említett Deadshot, El Diablo, az őrjítően szexi és para Harley Quinn (Margot Robbie), vagy éppen rémálmaim kormányügynöke, Amanda Waller (Viola Davis) fergeteges ragyogást produkálnak a vásznon, sőt, még az a tehetségtelen Jai Courtney is elviselhető volt, mint Bumeráng Kapitány. Néhol a film képes, és meghaladja önmaga túlkomolykodott határait, és már-már átmegy drámaiba (jó sokaknak ez is nevetséges lesz, méghozzá negatív értelemben, de szerintem nem volt annyira vészes). Persze isten ments, hogy fényezzem ezt a szart. Ez a film nem jó (sőt, kifejezetten nudli), a már említett Galaxis Őrzői-nek maximum (ha ők is engedik) csak a cipőfűzőjét köthetné meg, de ha nem is nagyságrendekkel, legalább egy nagyságrenddel jobb volt, mint az a nyomorult Batman V Superman...ami önmagában nem teljesítmény (konkrétan ha egy Marvel-filmre ilyet mondanék, hogy kicsit jobb volt, mint a BvS, valószínűleg megsértődne, és letiltana Facebook-ról vagy ilyesmi), de a szörnyen töketlenkedő DC-filmes Univerzum legújabb filmjénél ez azért valami.

Batman Superman ellen - Az igazság hajnala - Vélemények

2016-03-29 00:21.42

BATMAN SUPERMAN ELLEN, avagy FIKÁZZUK A MARVEL-T, AHELYETT, HOGY UGYANAZT A MINŐSÉGET PRODUKÁLNÁNK Komolyan, ez a legdühítőbb ebben a filmben...hogy mielőtt kijött, Zack Snyder is meg Batfleck is a Marvel filmeket ócsárolták...Na, ezt gyorsan tisztázzuk: nekik nem az a dolguk, hogy a Marvel-filmekkel versengjenek, vagy hogy azoknál jobb filmet csináljanak, hanem az, hogy JÓ FILMET CSINÁLJANAK. És ez valami hihetetlenül látványos módon nem jött össze. Persze ez nem feltétlenül az ő hibájuk. Az a helyzet, hogy a Warner Brothers azt a parancsot adta, hogy egy filmmel hozzák össze azt, ami a "spanyolviaszt" (vagy legalábbis filmes univerzum-viaszt) feltaláló Marvel-nek is csak hat filmmel jött össze, nevezetesen, hogy az egy univerzumban bóklászó szuperembereket egy szupercsapattá olvasszák, akik aztán megmentik a világot. Szóval Zack Snyder, Batfleck, Henry Cavill, Gal Gadot és a többiek csak parancsot teljesítettek. Mint a haláltáborokban őrködő német katonák...oszt' abból is mi sült ki... És most hogy ezt így letisztáztam, lássuk a denevért... A Batman Superman ellen három nagy problémával küzd. 1. hiba: Univerzumot kéne építenie egyetlen filmen belül, és ez (úgy ahogy) összejön, de csak annak árán, hogy önálló filmként nem képes megállni a nyomorult lábán. Pont, mint a Bosszúállók - Ultron Kora. Csak a Bosszúállók 2-nek megvan az a mentsége, hogy egy már jól bejáratott univerzum afféle "turmixa", amelyben mindenki összetalálkozik mindenkivel, és mint olyan, nem is kell önálló filmként működnie (hisz azért vannak a külön Vasember, Amerika Kapitány és Thor-filmek). A BvS nincs abban a szerencsés helyzetben, mint a Bosszúállók 2, ugyanis csak egy elég megosztóra sikeredett Acélember van előtte, ami (hangsúlyozom ezt is) az Acélemberrel foglalkozik...EGYEDÜL az Acélemberrel. És erre mit csinál a BvS? Hát megpróbál úgy funkcionálni, mint a Bosszúállókat megalapozó Vasember 1-2, A Hihetetlen Hulk, Amerika Kapitány és Thor film EGYBEN. És így egy ritka pocsék film lett...helyesbítek: ritka pocsék összevisszaság lett, mert filmnek nem nevezhető. Mentségére szóljon, hogy a DC-nél nem is akartak ugyanúgy univerzumot csinálni, mint a Marvel tette (gondolom azért, nehogy rájuk süssék, hogy csak utánozni tudnak), de azt kell mondjam, hogy jobban tették volna, ha ugyanúgy csinálják. Persze ettől még a Batman Superman ellen film simán működhetne. 2. hiba: a marketing, a kiba***ott trailerekkel, melyek szétspoilerezték az egész filmet. Na jó, egy fordulat kivételével, amire kitérek majd egy erősen spoileres bekezdésben. Én ezt a filmet már akkor láttam, amikor megnéztem mindhárom (vagy négy) trailerét egymás után. És szerintem senkit nem lepek meg azzal, hogy nem örültem ennek, mert így a film még a meglepetés erejével sem tudott hatni rám...ha csak azt nem vesszük annak, hogy a minősége meglepett negatív értelemben. 3. Zack Snyder a rendezője. És ezt annak ellenére róvom fel hibaként, hogy én bírom Zack Snyder filmjeit. A 300-at, a Watchmen-t, a Man Of Steel-t és igen, még a Sucker Punch-ot is, amelyet az internet feneketlen poklában azóta is sütögetnek, mint a világ legszarabb filmjét. És hogy itt most miért baj, hogy Snyder a rendező? Nos azért, mert Snyder-nél (tapasztalataim szerint) három féle film jöhet létre. Az első verzió: egy képregény egy az egyben történő lemásolásával csinál egy jót (pölö 300 és Watchmen). Második verzió: egy képregény újraértelmezésével csinál jót (pölö Man of Steel). És a harmadik: egy képregény nem lemásolásával, és egy elcseszett univerzumépítős parancssal a vállán csinál egy nagyon nem jót (pölö: Batman v Superman). (A Sucker Punch csak a szabályt erőstő kivétel volt). És itt most SPOILER-ZÓNA!!! Zack Snyder képregény rajongó. Eddig azt hittem, én is az vagyok, de rá kellett jönnöm, hogy nem. Ugyanis Snyder úgy gondolja, hogy a képregény-rajongás azt jelenti, hogy a képregényből készült filmbe a képregények legarcpirítóbb baromságai is be kell, hogy kerüljenek. Volt egyszer egy képregény, amelynek az volt a címe: Death of Superman. Az a képregény kimutathatóan tehet arról, hogy a képregény-ipar egy időre megfeneklett, mert többé senki sem bírta komolyan venni. A címe szerint Superman haláláról szólt, de ez hazugság volt, mert abban a képregényben Superman nem halt meg, csak ún. "krypton-i kómába" került. A Death of Superman rövidtávon baromi nagy pénzeket és hatalmas felháborodást eredményezett, hosszútávon pedig azt hogy az egész képregény műfajt reboot-olni kell időről időre...ja meg azt, hogy utána (a képregényekben) meghalt Pókember, meghalt Amerika Kapitány, Batman-nek eltörték a gerincét, de igazából nem is, mert utána mindent vagy kontinuitáson kívül helyeztek, vagy csak megmagyarázták valami baromsággal. Azóta ha valamelyik hős meghal a képregényben, az olvasók mindig így reagálnak: "Jó, de mikor éled újra? Csak mert már unom az ilyen fa***okat." És mi történik a Batman v Superman-ben? ÚRISTEN MEGHAL SUPERMAN!!! Ja, nem, mert ő a nem sokára érkező Igazság Ligája film egyik főszereplője, meg lesz Acélember 2 is, szóval nem is halt meg, csak itt is "krypton-i kómába" esett...A KU***A ANYÁDAT SZNÁJDER!!! És nem csak ez a gond. Lex Luthor egy kiálhatatlan ripacs, de nem Jesse Eisenberg alakítása, hanem a forgatókönyv félreértelmezése miatt, pedig ha valamit, akkor az ő karakterét tényleg egy az egyben a képregényből kellet volna másolni (Snyder ba***eg, pont ezt hagyta ki?!). Batman és Superman összecsapását egyetlen nyomorult mondattal el lehetett volna kerülni (így végül egyetlen nyomorult mondattal kellett véget vetni neki). Lois Lane-t folyton meg kell menteni, pont mint a Man of Steel-ben, csak ezt nem sikerül azzal sem kompenzálnia, hogy legalább talpraesett újságíró, mert az oknyomozásai baromi bénák és semmi eredményre nem jut velük, csak akkor esik le neki a tantusz, hogy végig Lex Luthor kópéskodik, mikor a srác lelöki a tetőről (vagy talán még akkor se). Az álomjelenetek teljesen érthetetlenek...mármint az eredetük. Batman folyton be van LSD-zve vagy mi a franc? És komolyan már itt meg kellett pedzegetni a Flashpoint Paradox-ot Barry Allen első cameo-jával? Nem ki***ott korai ez még? A végső leszámolás az elmondhatatlanul felesleges Doomsday-el pedig egy röhejes káoszba hajló, kapkodó és majdhogynem élvezhetetlen látványorgia... És itt most DE-ZÓNA!!! De azért azt kell mondjam, nem bántam meg, hogy megnéztem ezt a szart. A film működőképes elemei baromi jól működnek. Ben Affleck fantasztikusan hozza a megcsömörlött, de épp emiatt minden eddiginél brutálisabb és könyörtelenebb Batman-t, alátámasztva azt az igényünket, hogy előbb egy önálló Batman -film kellett volna, Gal Wonder Woman Gadot pedig egy ordítással eladta nekem a karakterét, a vadítóan dögös amazont...alátámasztva az igényünket hogy előbb egy önálló Wonder Woman-film és egy vele eltöltött meghitt éjszaka kellett volna. Jeremy Irons Alfred-ja és a Batfleck-kel közös jelenetei eszméletlenül szórakoztatóak, és Aquaman és a többiek cameo-ja is meglepően ügyesen lettek a sztoriba integrálva. Csak úgy mint a meglehetősen szokatlan de azért valahogy megnyerően drámai Batman-Superman kibékülés is (MIÉRT MONDTAD EZT A NEVET???!!! Ja, hogy a te anyukádat is íg hívják? Akkor legyünk barátok!). Tényleg csak egy nyomorult mondat: "Mentsd meg Martha-t", és még ha hülyeségnek tűnik is, nekem valahogy működött...főleg Batfleck és a film eleji Wayne-szülő gyilkosság miatt, amelyben Lauren Cohan volt Martha Wayne, és Lauren Cohan-t bírom...mert ugye dögös, és mert ő Maggie a The Walking Dead-ből. A Batman Superman ellen nem egy jó film, de legalbb szórakoztató...és amit még meg kell emltsek: MEGKERÜLHETETLEN, mert itt vannak lefektetve a DC FIlmes Univerzum fontos pontjai...de bár csak ne ÍGY lennének lefektetve...

2015-12-05 19:21.21

Gyerekek, ez a legújabb, harmadik trailer mindent megtestesít, ami baj a mostani trailerekkel...lelőtte az egész film összes poénját...hiába, hogy sejtettük Doomsday-t, meg a nagy Szupi-Denevér összefogást, na meg Luthor háttérbeli gecizését, akkor is durva, hogy már most tudjuk a teljes film sztoriját...De amiatt legalább nem kell aggódnunk, hogy Ben Affleck csalódást okoz Bruce Wayne/Batman-ként...mert fucking nem fog. :D

Mad Max - A harag útja - Vélemények

2015-09-07 06:06.51

Épp ez a szép az egészben...:P

2015-09-03 16:17.33

A Transformers-nek sztorija? Mármint hogy jönnek a robotok és szétverik az amerikai nagyvárosokat? És mindig Megatron/Galvatron vagy egy másik nagy robot áll a háttérben? Ez elsőre szódával nekem is elment, csak negyedszer újranézve még akkor is kevés, ha próbálják mindenféle látszat-töltelék mellékszállal és történetelemmel csinosítani. És mi az, hogy a Reszkessetek Betörők 5 csillag, a Titanic pedig "ízlés dolga"? Mindkettő ízlés dolga, nem? Mert ha mondjuk én aszondom, hogy a Reszkessetek 4*, a Titanic pedig 5*, akkor olyankor az én ízlésem a rossz, vagy a tiéd? :D De félre ne érts, nem kötözködök. Ha szerinted a Mad Max 4 rossz, mert a sztori ilyen kevés, meg tudlak érteni, mert tényleg nem vitték túlzásba. Van, akinek az akció és az erős színészek képesek voltak egy remek filmélményt nyújtani, és van, akinek sajnos nem sikerült...

Jurassic World - Vélemények

2015-09-02 15:16.34

Elég az. :D

Mad Max - A harag útja - Vélemények

2015-09-01 00:11.51

Hát igen, alá is kell támasztani a negatív véleményt hogy elfogadhatóvá tegyük. És lehetőleg kerülni kell az olyan kinyilatkoztatásokat, amelyekből a nem kedvelt film kedvelője azt szűrheti le, hogy "HÜLYEMINDENKI AKI NEM ÚGY GONDOLJA MINT ÉN!!!!". :D

Jurassic World - Vélemények

2015-08-31 22:50.35

ODABASZÓ SZAURUSZ REX ÉS A PINDÚR RAPTOROK ELSŐFOKÚ SPOILER-VESZÉLY!!! (Én szóltam...) Egy csöppet féltem megnézni a Jurassic World-öt a róla olvasott kritikák miatt, mert bár közülük a legnegatívabb hangvételű is csak közepesnek minősítette, de ez nekem bőven elég volt ahhoz, hogy pánikrohamot kapjak. IMÁDOM a Jurassic Park-ot, gyerekkorom egyik legmeghatározóbb élménye (nem filmje, ÉLMÉNYE) volt. Mint mindenki, én is rögtön belebuzultam a dínókba, gyűjtöttem a műanyag játékszauruszokat meg a róluk szóló kis millió könyvet és mindenfélét, T-Rex-szel feküdtem-keltem jó pár éven át. És bár sokan már a Lost World-ben is csalódtak, én messze nem tartoztam közéjük, sőt, a Jurassic Park 3-mal is bőven meg voltam elégedve (bár árnyalta az élményt, hogy az egyszerűen nem volt olyan nagy volumenű, mint nagytesó-filmjei). Szóval amikor azzal akasztottak hasba, hogy a negyedik (vagy második, ha figyelembe vesszük, hogy hivatalosan ez a rész meg nem történtté tette a második és harmadik részt) dínóámokfutás "nem lett annyira jó, bár nem rossz", félni kezdtem, hogy ennek van alapja, és ha én is megnézem, egy világ fog összeomlani bennem (pedig kevés filmet vártam annyira az elmúlt öt évben, mint ezt). Annyit mondok, hogy kár volt aggódnom, a Jurassic World ugyanis EPIC!!!! Hogy mennyire EPIC? A Bosszúállók óta nem szórakoztam olyan jól (egyenesen felhőtlenül), mint ennél a filmnél. Kezdve azzal, hogy mikor a két (meglepően szimpatikus) kölyökkel lényegében visszatértem a Parkba, már majdnem mennybe mentem, hát még amikor rájöttem, hogy milyen monumentális és lenyűgöző az egész (immár működőképes) Őslényélménypark. A film nem siet sehova, hagy időt és teret a karakterek megismerésére, az interakciókra (és itt még Owen - Chris Pratt - raptor bajtársait is értem), ám ennek ellenére is olyan jól ütemezett az események sodrása, hogy gond nélkül bevonzott. Az a nagy helyzet, hogy ez a film újra kihozta belőlem a dínókra csillogó szemmel, tátott szájjal bambuló gyereket, és ezért már hálásabb vagyok, mint anyámnak, hogy világra szült (na jó, NAGYON túloztam, de csak így tudtam érzékeltetni). Az akciók fenomenálisan látványosak, izgalmasak, kreatívak, és olyan vagányak, hogy az már művészet. Főleg a finálé, amikor a raptorok és a T-Rex nekimennek az Indominus Rex-nek...öcsém...JÍHÁÁÁÁ!!!! Ami a legjobban helyből hátraszaltóra késztetett, az az volt, hogy néhol a film még jól rám is hozta a frászt. Na nem úgy, mint az első rész T-Rex-es dzsipes klasszikus jelenet, de azért majdnem, és ez már teljesítmény. Amikor az Indominus Rex-ről kiderül, hogy végig a ketrecében volt, vagy amikor Zach-et (Nich Robinson) és Gray-t (Ty Simpkins) próbálja kiharapni a golyómobilból, meglepően hidegrázósra sikerültek. A dinoszauruszok (melyekkel engem kilóra meg lehet venni, de szerintem ez az eddigiekből is kiderült), bár nem tűnnek olyan hitelesnek, mint annak idején Spielberg-bátyám valóban megépített T-Rexe, lévén, mind CGI-ból vannak, így is elég badass kinézetet kaptak. A történetről annyit, hogy mint jó Jurassic-filmhez méltóan, megint elszabadul a pokol. Ami mondjuk enyhe lefolyású szájhúzásra késztetett, az az ok volt, ami közvetve ehhez vezetett. A Jurassic World immár biztonságos és működőképes pénzgyár, de az emberek sajnos már kezdenek ráunni az újrateremtett őslényekre, ezért a park üzemeltetői létrehoznak egy minden eddiginél nagyobb, gyorsabb és intelligensebb Terminátor-szauruszt, hogy újra felkeltsék az emberek érdeklődését. (Nekifutok...) EZ MEKKORA BAROMSÁÁÁÁG!!!! Most komolyan, a forgatókönyv-író ezt komolyan gondolta? Méghogy ráunnak a fucking dinoszauruszokra...és akkor még nem is beszéltem arról a kínosan röhejes mellékszálról, mely szerint a katonaság G.I. Raptorok-at akar hadrendbe állítani... De ezeket megbocsátom, mert a film néhol kifejezetten bátor (de szerencsére működőképes) módon saját magából is viccet csinál. Például amikor a park új tulajdonosa hősies lazasággal, pilóta jogsi nélkül kijelenti, hogy majd ő vezeti az Indominus Rex ellen támadó helikoptert, vagy amikor Owen és Claire (Bryce Dallas Howard) a vízesésnél játszák el az "Attól hogy csaj vagyok még én is lehetek tökös" helyzetet, vagy mondhatnám a végső finálét is, amikor a főraptor, Kék rájön, hogy az Indomunis Rex a rosszfiú (elnézést, rosszlány). Én lepődtem meg a legjobban, de valahogy baromi jól áll a Jurassic World-nek, hogy nem veszi magát minden helyzetben olyan véresen komolyan. És akkor a színészek. Chris Pratt magabiztos tökösséggel kelti életre a magabiztosan tökös Owen-t, aki méltó utóda mind Sam Neill-nek, mind magának Indiana Jones-nak (lényegében a kettő szerelemgyereke...izé...). Bryce Dallas Howard Ms. Magassarkú-ja megkapóan erős női karakter, és nem elhanyagolható, hogy instant belezúgtam. A kölyköket már méltattam, de aki igazán meglepett, az Vincent D'Onoffrio, akiről azelőtt nem is tudtam, hogy benne van a filmben, amíg meg nem jelent. Olyan hiteles seggfejet alakított, hogy az nem semmi. A végső ítéletem, hogy bár a Jurassic Park és a Lost World még mindig jobb, a Jurassic World bőven megugrotta azt a lécet, ami ahhoz kellett, hogy büszkén ott domborítson mellettük.

Mad Max - A harag útja - Vélemények

2015-08-31 18:41.48

Hát igen... Csak elég nehéz elkerülni, hogy egy adott film rajongója a kedvence lehúzását személyes sértésnek vegye, mert azt szűrik le belőle, hogy valójában őket szapuljuk. És azt hiszik, hogy a szélsőséges megnyilvánulásaikkal bármit is el tudnak érni, pedig csak képtelenek mások szempontjait elfogadni. Régen nálam is volt ilyen, egyenesen harapni tudtam volna azért, mert valaki ócsárolja mondjuk a Star Wars 3-at vagy a Bosszúállók-at, de most már rájöttem, az másodlagos, hogy más hogyan vélekedik róluk. De hogy mi számít normálisan kifejtett negatív kritikának, az épp olyan szubjektív, mint az, hogy kinek melyik film jön be. :(

Fifti-fifti (2011) - Vélemények

2015-08-31 18:21.56

MÉG HOGY A RÁK NEM VICCES...HAHAHA... (TÉNYLEG NEM VICCES) Félreértés ne essék, alapjaiban nincs bajom az olyan koncepciójú vígjátékokkal, mélyek kényes, szomorú és kellemetlen témákat dolgoznak fel. Vegyük például a Túl Közeli Rokon-t, a Nagyon Nagy ő-t (jaj ezek a Farrelly-k) vagy az Élet Szép-et. Ezek a filmek jól működtek, szórakoztatóak voltak, mert a humort lényegében arra használták fel, hogy emberközelibbé és megérthetőbbé tegyék, hogy attól, hogy valaki kövér, vagy a bratyója a hóna alá nőtt, még nem lesz feltétlenül más, mint bármely, a társadalom szerint "normális" ember, mert ők is emberek, és pont. Vagy az Élet Szép esetében a humor abban segített, hogy megértsük, az embertelenségben is létezik szeretet és ártatlanság (vagy legalábbis szeretnénk ezt hinni). De ott van még pölö a Napos Oldal is, amely talán a legsikerültebb ilyen film, és én még a 28 Nap című Sandra Bullock-os elvonó-filmet is ie sorolom. Egyáltalán nem lehetetlen, hogy egy kényes témát egyszerre humorosan és drámaian dolgozzunk fel...csak nem mindenkinek sikerül. Sajnos Jonathan Levine-nek sem sikerült. Mielőtt belevágtam a Fifti-fifti-be, azon tanakodtam, hogy vajon Seth Rogen jelenléte mennyire fogja elbagatelizálni a téma komolyságát, hogy egy fiatal, életerős srác egy nap megtudja, hogy rákja van, melynél az esély a gyógyulásra 50%...szerencsére (és derekas megdöbbenésemre) semennyire. A gondok másból adódnak. Na akkor nézzük a gondokat. A Fifti-fifti nem túl izgalmas... Egész egyszerűen nem kötött le igazán. Urambocsá', rengetegszer azon kaptam magam, hogy baromira unom. Pedig a történetben lenne potenciál...csak az a baj, hogy a rendező egyszerűen semmi mást nem csinál, azon kívül, hogy elmeséli a történetet. De azt úgy teszi, mintha unott, monoton hangon felolvasna egy könyvet. Van potenciál a történetben, csak az valahogy kimaradt, hogy jól meséljék el. Van itt szó a szörnyű betegség minden nehézségéről, arról, hogy ez hogyan érinti nem csak a betegségben szenvedőt, hanem a szüleit, a barátnőjét, a barátját, hogy mennyire nehéz a halál árnyékában normális életet élni, hogy milyen nehéz kapaszkodót találni egy ilyen helyzetben...igen, ez mind fontos és érdekes dolog, csak sehogy máshogy nincs meg, mint koncepció szintjén. Az unalmas rendezés pedig nagyon nem segít abban, hogy a dráma átérezhető legyen, pedig rengeteg olyan jelenet van, ahol bizony nagyon erősen lehetne az ember érzelmeire hatni, és mégsem sikerül, csak ültem és néztem ki a fejemből, hogy igen, ez szomorú...lehetne. Csak nem az, mert UNATKOZOOOM!!! Mivel a dráma nem működik (enyhén szólva), a humornak sincs erre lehetősége. Össz-vissz négyszer mosolyodtam el a film alatt (hozzáteszem, szerencsére, mert nagyon tré lett volna, ha végigröhögök egy rákról szóló filmet). Az egyensúly tehát megvan a dráma és a humor közt, de ezt most először nem bírom pozitívumként elkönyvelni, hisz így a film se nem vicces, se nem drámai. Hogy akkor miért tudtam végigülni a filmet anélkül, hogy unalom-túladagolás miatt le ne igyam magam? Hát, részben azért, mert bár a sztorit a rendező egy túlnyugtatott lajhár mesélő képességével mutatja be, azért a történet önmagában éppenhogy fenntartotta a figyelmemet, valamint ott vannak a színészek. Joseph Gordon-Levitt fantasztikusan hozza a szerepét, néhol már azt is elhittem neki, hogy a valóságban is rákos, Seth Rogen-ben pedig olyan pozitívan csalódtam, hogy arra még nem is volt példa, az enyhén balfék és bunkó, de törődő barátként abszolút meggyőző volt. Anna Kendrick végtelenül jópofa, és (Seth Rogen ide vagy oda), rajta szórakoztam a legtöbbet. Bryce Dallas Howard egy szemét ribanc, Anjelica Huston pedig, bár sok teret nem kapott, szintén meg-megvillan. Mindent egybevéve, ez a film nem túl szórakoztató, belesüllyed a középszerűségbe drámaként és vígjátékként egyaránt. Nem értékelhetetlen, nem rossz, csak egész egyszerűen kevés. Bár ki tudja, lehet, hogy csak a hangulatom nem volt a helyén a nézése közben...de ez más hasonló alkotásnál még sosem fordult elő. :(

Mad Max - A harag útja - Vélemények

2015-08-31 16:57.44

Engem annyira nem zavar mások véleménye. Mindenkinek joga van lehúzni a kedvenceinket, nekünk meg jogunk van szomorkodni emiatt. Én csak sajnálom őket, amiért nem látják az ilyen gyöngyszemekben az értéket. De a lényeg, hogy mi látjuk. Az meg, hogy a Transformers és a Taken sorozat a második részek után még mindig moziba kerülnek, sőt, több vagonnyi pénzt is hoznak, egy újabb bizonyíték, hogy nincs igazság a Földön. Ja, és azért emellett sem megyek el szó nélkül: Bakker, négyszer? Mármint ezzel nincs gond, na de NÉGYSZER? Ha túl sokat nézed meg a végén még megcsömörlesz. Illene mértéket tartani. :D

2015-08-27 18:54.51

Megbocsátok mert fantasztikus kritika. Meg külön köszönet azért a pár pluszinfóért, ami eddig számomra kimaradt (hogy milyen hacacáré volt a forgatás körül stb.).Amúgy meg, amit az utolsó "dobozban" írtál, hogy talán az idézet arra utal, hogy az emberiség újra felemelkedik az apokalipszis után, az nekem is eszembe jutott, csak nem az idézet miatt (mert azt hiába olvastam el, és hiába tudok gyenge-alap szinten angolul, nem bírtam lefordítani magamnak - ugyebár a filmet eredeti hanggal néztem), hanem mert valahogy úgy éreztem a végkifejlet során, hogy a folytatásokkal erre lesz kifuttatva az egész Mad Max dolog. És bevallom, egy kicsit magam is húztam a szájamat, amiért Max csak úgy vért ad Furiosa-nak, úgyhogy örülök, hogy felhívtad a figyelmemet az általános donor vércsoportra. :P

A fantasztikus négyes (2015) - Vélemények

2015-08-25 21:46.38

FANTASZTIKUS BUKTA Bevallom, kicsit bűntudatom van, mert én a kezdetektől fogva drukkoltam azért, hogy a Fox gondozású Fantasztikus Négyes hatalmas pofára esés legyen. És nem amiatt, mert Fáklya fekete (ez cseppet sem zavart, sőt, örültem hogy végre meg merték lépni a színváltást egy fontosabb szuperhős esetében is), hanem a egy másik előzetes hír miatt: Dr. Doom egy szociopata kocka...WTF? Az a nagy helyzet hogy az egyik kedvenc Marvel gonoszomról van szó, erre ilyen szemét módon megbuherálják a méltóságát. Nyasgem. Semmi értelme nem volt, csak elbagatelizálták szerencsétlent. De ez önmagában még kevés lett volna ahhoz, hogy ilyen negatívan viszonyuljak a filmhez, mondom is a másik okot: egyszerűen tele van a tököm azzal, hogy nem a Marvel Studios birtokolja az F4 megfilmesítési jogait (ahogy az is dühtett, hogy Póki a Sony-nál lebzselt). Azért nem állapot, hogy a legmeghatározóbb hősök nem tartoznak a Bosszúállók univerzumába. Na mindegy, lássuk csak, milyen is az új F4. Hát én arra számítottam a kritikák alapján, hogy egy rettenetesen rossz, szutyok filmet kapunk, mint amilyen annó A Szellemlovas 2 volt (annál rosszabb képregényfilm nincsen). Teljesen fel voltam rá készülve, hogy a film megtekintése közben egyszerre unom halálra magam, és robban szét a fejem a felháborodástól, hogy "Úristen de szétcseszték szegény Fantasztikusékat!!!", de...hát...maradjunk annyiban, messze nem ez történt. Az F4 nem annyira iszonyúan rossz, mint ahogy sok kritikus (értsd: az összes) állítja. Ez a film rossz, de inkább azt mondanám, hogy félresikerült, és lehetett volna úgy 10 ezerszer jobb. A film úgy a háromnegyed részében egész jól működött. Sikerült fenntartania a figyelmemet, érdekelt, hogy mi fog történi és hogyan a srácokkal a másik dimenzióban, voltak kifejezetten megmosolyogtató poénok, a dimenzióutazós rész kifejezetten izgalmas volt, az átváltozás elég parás, a párbeszédek pedig többnyire egész jól működtek. Csakhogy jött a film problémája: egyszerűen nem fut ki sehova. A történet rettenetesen elkapkodott végkifejletben csúcsosodik ki, bármilyen kézzelfogható eredmény nélkül, a karakterek eleinte hitegetnek azzal, hogy rendesen ki lesznek dolgozva, de aztán kiderül, hogy ha volt is nekik értelmes motivációjuk vagy egyáltalán érdekesebb tulajdonságuk (a szuperképességeket leszámítva), akkor azt valahol félúton lehúzták a vécén...vagy a másik dimenzióban hagyták. Az F4 az utolsó húsz percben egy kapkodó, értelmetlen katyvasszá omlik össze, amiben elég nagy szerepe van annak, hogy pofátlanul rövid, és a játékidőt céltalannak bizonyuló tököléssel tölti ki, melynek oltárán feláldozzák az akciót. AZ AKCIÓT!!! Egyszerűen hihetetlen, hogy a készítőknek nem jutott el a tudatáig, hogy ez bazmeg egy szuperhősfilm. Mi a szuperhősfilm első számú szabálya? Az, hogy legyen benne AKCIÓ, CSIHI-PUHI!!! Ha ez nincs, akkor hiába foglalkozik a film mindenféle más dologgal, mert óhatatlanul kivágja a fát maga alól. Erre mit kapunk? SPOILER Egy félperces gumiember vs kőember bunyót, néhány bevágást a Lényről, ahogy a kamerától jó messze szétkap néhány tankot, egy tíz másodperces Fáklya röpmenetet, és a végén a rettenetesen elkapkodott, és ezáltal röhejessé tett öt perces leszámolást. Ez kéremszépen pokolian vérszegény. Legalább három normális akciójelenetet várok el egy ilyen filmtől, de itt egyetlen egy normálisat sem kaptam. És mégegyszer mondom, a film túl rövid. Egyszerűen nincs idő felépíteni még az utolsó harcot sem, hogy legalább minimális izgalmat tartogasson, és rendesen megmagyarázzak, hogy a főgonosz mit miért és hogyan csinál. A színészek szegények próbálnák menteni az összhatást, és szerencsére elég szimpatikusak ahhoz, hogy annyira HÚDENAGYON ne zavarjon a karaktereik kidolgozatlansága, de mivel a film szétroggyan a végére, minden erőfeszítésük feleslegessé válik, és épp olyan röhejessé válnak, mint a végkifejlet. Főleg a Lény és Dr. Doom...te jó ég, szegények. Jamie Bell egyszerűen semmit nem kapott, amivel kezdhetett volna valamit, Toby Kebbell figurája pedig alapjaiban el van rontva, és bár vannak pillanatok, amikor pozitívan csalódtam, de ő sem tud segíteni azon, hogy a figurája rémesen alulmotivált. Összegezve, a film legnagyobb hibája, hogy lényegében akciómentes, pedig pár király összecsapás simán élvezhetővé tette volna, olyannyira, hogy minden más hibája megbocsátható lenne, valamint az is baromi nagy gond, hogy olyasmikkel foglalkozik, amelyekkel csak úgy lenne értelme, ha nem az akció kárára tenné. És hogy kinek a hibája, hogy az F4 ennyire elhasal? A rendezőjé vagy a studióé? Kár találgatni. Mindkettőé. Csomó rendező van, aki nem ért egyet a studióval, mégis képes valamire való filmeket összehozni, és hihetetlen, hogy egy studió képes ilyen végterméket piacra dobni. Ez a film egy igen nagy csalódás, de most hogy láttam, azt kell mondjam, azért, mert simán kihozhattak volna az alapanyagból és az újragondolt koncepcióból egy sokkal ütősebb, neadjisten, FANTASZTIKUS szuperhősfilmet. És bár drukkoltam, hogy ez ne sikerüljön, de már bánom, és sajnálom, hogy ez lett belőle...

Mad Max - A harag útja - Vélemények

2015-08-21 11:15.53

FUKUSHIMA KAMICRAZY WAR BOYS!!! Nem tudom ki az őrültebb...a Mad Max- A Harag Útja, vagy én, amiért ennyire tetszett. Mert azért lássuk be, bármely másik akiófilmnél, amely megenged magának olyasmiket, mint a Mad Max, egy diszkrét vicsorral kurvaanyáznánk egy sort, és már húznánk is le, hogy ennyire ostoba, ennyire béna a sztori, ennyire bla-bla-bla. De a Fury Road-ot mindenki a vállára vette, mint az elmúlt évek egyik, ha nem legjobb akciófilmjét (khm-khm John Wick), pedig semmi igazán eredeti vagy nagy ötlet nincs benne...Viszont a megvalósítás...az elég AZTAKURVA!!!-ra sikerült. Rögtön előrevetítem, én nem vagyok egy Mad Max-fan...és akkor még enyhén fogalmaztam. Az első rész szerintem egy rém rosszul ütemezett, urambocsá', néhol még unalomba hajló bosszúfilm volt, rossznak nem nevezném, sőt, de sehogy se jutott el a tudatomig, hogy miért azt tartja mindenki a sorozatban az etalonnak, amikor a második ámokfutás már sokkal összeszedettebb, pörgősebb és érdekesebb volt (a harmadikat inkább felejtsük el). Ez valószínűleg egy generációs szakadék számlájára írandó, elvégre az én korosztályom legtöbb delikvense inkább a CGI-orgiákat preferálja...vagy csak kénytelen azokat preferálni, mert más egyszerűen nincs. De inkább a magam nevében nyilatkozok. Az a helyzet, hogy manapság tényleg elég nagy kihívás normális akciófilmet találni. A már említett John Wick-en kívül nekem az elmúlt öt évből egy olyan sem ugrik be, ami ebbe a kategóriába tartozott volna. Igen, most mondhatnánk, hogy ott vannak a szuperhős meg a nyomorult Transzformátor-filmek, de azok nem akció, hanem látványfilmek...van némi különbség. Talán a Mad Max 4 azért talált célba nálam ennyire, mert ez végre visszahozta a régi akcióreceptet...vagyis nem egy idióta CGI-szemrágógumi, hanem ténylegesen, fizikailag meg van csinálva pokoli izgalmasra, pörgősre és látványosra. Hogy mennyire látványos? Hát látványosabb mint, bármely szuperhősfilm, vagy Transzformátor vagy bármi más, mert iszonyatos feszültséggel van feltúrbózva az által, hogy minden amit látunk, tök valódi. De nem csak erről van szó. George Miller világvége világa valahogy baromi badass, és annak ellenére is vagány, hogy egy pokoli utópia, és semmi igazán eredeti nincs benne. Egyszerűen jól össze van rakva, él, lélegzik, nem olyan nehéz elhinni, hogy ez akár még létre is jöhet majd valamikor. A V8-as motorhoz való imádkozás, az eljutni akarás Valhallába, a króm arcra fújása, az olyan kifejezések mint Bullet Farm, Kamicrazy, War Boys, Gas Town...tökegyszerűek, de talán épp ezért működőképesek. Egy ritka őrült világ ez, ahol az emberek (vagy emberbőrbe bújt szörnyetegek) már vagy teljesen begolyóztak, vagy jó úton haladnak afelé. A sztori rémegyszerű, de működik. Max épp túlélőset játszik a sivatagban, amikor lecsap rá egy portyázó mutáns csapat, rövid úton fogságba ejtik és bevágják egy ketrecbe az istenként imádott Immortan Joe által kormányzott Citadelben, ahol a sanyarú sorsú emberek tengetik napjaikat, minimális vízmennyiségen tengődve. A félkarú gépész-katona Furiosa közben hanyag eleganciával megszökteti Joe háremét, és elindul keletre egy bazi nagy harci kamionnal a szebb élet irányába. Kis vártatva Max is csatlakozik hozzájuk, innentől pedig a film szépen átalakul egy kiba*ott pörgős autósüldözésbe. Azt hiszem azt ennyiből is tudhatjuk, hogy itt nem lesznek eget rengető csavarok, de ez nem is baj, bőven kárpótol minket az akció. SPOILER De nem bírom ki, hogy ne emltsem meg... Ugyebár Max-ék pár napnyi ámokfutás után egyszercsak fogják magukat, és visszafordulnak szart kavarni, és ez az enyhén önreflexív, poénos kis csavar nagyon bejött. SPOILER VÉGE Nos, mielőtt megnéztem volna eme őrült ámokfutást, én azt hittem, hogy itt teljesen Max (azaz Mel Gib...öh...Tom Hardy) lesz a középpontban, és elég derekesan meglepődtem, hogy Furiosa (Charlize Theron, aki még fél karral is vonzó) nemhogy nem szorul háttérbe, de teljes jogú főszereplővé lép elő. Ez tetszett. Hardy és közte olyan jól működik ez az eleinte kényszerű aztán kőkekemény bajtársisassággá változó kapcsolat, hogy az önmagában elvihetné a filmet a hátán. De igazságtalan lenne csak a Max-Furi-duót magasztalni, hisz Nux (Nicholas Hoult meglepően szimpatikus) mutáns karaktere is betársul hozzájuk. Ezek hárman egyszerűen mindent kihoznak ezekből a karakterekből, ezáltal teljesen emberivé és hihetővé formálva őket, szóval lesz okunk izgulni értük. Hugh Keays-Byrne Immortan Joe-jának pedig olyan félelmetes hangja és szemjátéka van, hogy elég nagy fenyegetést jelentett (főleg egy őrült mutáns verdahordával a háta mögött). Azért muszáj megemlítenem, hogy bár az akciók jó része tényleg rendesen le lett forgatva, és minimálra vették a CGI-t, azért van pár effekt, és ezek valahogy (nem vészesen), de kidobtak az igazán felhőtlen élményből. Főleg az utolsó akiójelenetben volt kicsit erőltetett, mintha csak a 3D miatt rakták volna be. De ez csak szőrszálhasogatás. A Mad Max - Fury Road egy pokoli badass, őrült akciófilm, senkinek sem érdemes kihagyni.

Chappie - Vélemények

2015-08-20 12:00.39

A KRETÉNSÉG MECHANIZMUSA Neill Blombcamp első filmje, a District 9 számomra katartikus élmény volt, mint sokan mások, én is azt gondoltam, hogy egy új, badass rendezőt tisztelhetünk a személyében, aki nem csak fenomenális látványvilágot, de mély gondolatokat és remek hangulatot is képes a vászonra varázsolni. És bár az Elysium nekem is csalódás volt, azért annyira rémesen rosszul nem sikerült, hogy emiatt elveszítsem a hitemet a dél-korea...anyád...afrikai direktorban. Szóval vártam a Chappie-t, mint a kutyám. Azt vártam, hogy ez a Blombcamp szépen kiküszöböli az Elysiummal ejtett nem túl vészes csorbát, és újra megmutatja, hogy nem fogyott ki a szufla az első filmjével...BAZMEG!!! JÓL POFÁRA ESTEM!!! Azt gondolom senkinek sem kell magyaráznom, hogy a mesterséges intelligenciával foglalkozó filmekben mennyi potenciál van, hisz az érző gép ott van a mai kor emberét leginkább izgató dolgok között. Abban elég sokan egyet értenek, hogy hatalmas teljesítmény lesz az M. I. megalkotása, és mióta tudatosult bennem, hogy ez a cucc lényegében egy emberiség által létrehozott Istennek bizonyulhat, engem is megfogott a téma. Talán emiatt is dühített fel, hogy Blombcamp milyen infantilis, inkompetens, idióta-debil-KRETÉN formában mutatta be nekünk ezt az elég komoly témát. A Chappie rettenetesen ostoba film. Kezdjük az elején. Az, ahogyan az M.I.-t megalkotják, eszméletlenül, sértően szegényesen van bemutatva. "Lefuttatok még egy programot...Hopp, ez kész is van!" Mi a franc ez? Ennyi? Ez egyszerűen méltatlan. Arra már ki se térek, mennyire röhejes, hogy egyetlen faszi (Deon - Dev Patel) képes megalkotni valami olyasmit, amit eddig több ezer intelligens embernek nem sikerült (bár nem vagyok szakértő a témában, szóval lehet annyira mégsem röhejes, de akkor is furcsa). Miután megalkotja, feltölti egy általa tervezett, leselejtezett, lopott rendőrrobotba, ami titániumból van, szinte elpusztíthatatlan, és egy ütéssel fél pillanat alatt kinyírhat egy embert...ácsi. Kedves Deon...nem gondolod, hogy ez egy cseppet veszélyes? Számtalan értekezés készült arról, hogy lehetséges (nem 100%, de lehetséges), hogy az M. I. az emberiség életére tör...erre te feltöltöd egy terminátorba. És ez a faszi lenne olyan zseni, hogy létrehozza az M.I.-t. Gratulálok. Ezer meg egy ilyen baromság van még, konkrétan könyvet lehetne írni róluk, szóval inkább térjünk át a történetre. Rém gagyi. Deon érző robotját elrabolja három kretén bűnöző, hogy segítsen nekik megszerezni a város bűnözőit regulázó robotrendőrség irányítócsipjét, de mint kiderül, a robotot előbb fel kell nevelni, lévén a csecsemőnket sem küldjük a szülészetről rögvest a frontra. Itt már lehetne valami komolyat kihozni a filmből, de olyan látványosan nem sikerül, hogy az teljesítmény. További csavar, hogy Hugh Jackman megorrol Deonra, mert nem az ő repülő szupergyilkológépeit veszi meg a rendőrség, hanem az előbb említett jómadár füles gépeit, emiatt aktív szarkavarásba kezd. A sztoriban lenne potenciál, de egyszerűen kihasználatlan az egész koncepció, egy csipetnyi izgalmat nem volt képes magára erőltetni. Szóval az egész sztori megy a levesbe. Ebben persze nagy szerepe van Ninjának és Jolandinak, akik olyan pokolian idegesítőek, hogy majdnem eret vágtam tőlük a film nézése közben. Fingom sincs, kinek az ötlete volt ezt a két bohócot konkrétan főszereplőnek (!!!) berakni a filmbe, de kötél általi golyót érdemelne, mert hogy színészkedni nem tudnak, az kőbe vésett tény. És ha már itt tartunk, valahogy az igazi, tehetséges színészek sem nagyon találják a helyüket. Hugh Jackman motivációja rém röhejes, Dev Patel rém ostoba (ami kifejezetten furán veszi ki magát, hiszen elvileg zseni), Sigourney Weaver meg...úh...fogalmazzunk úgy, hogy a filmen meg se látszott volna, ha az összes jelenetét kivágják, annyira nem tesz hozzá semmit. Sharlto Copley (azaz Chappie) pedig...hát vele nem tudok mit kezdeni, mert az hogy a hangját kölcsönözte a rettenet gagyi M.I.-Terminátornak, szerintem nem egy nagy teljesítmény. De ha mondjuk Chappie karakterét sikerült volna jól megírni... Dühítően ostoba ez a film, Neill Blombcamp pedig ez után elmehet a fenébe...

Hulk - Vélemények

2015-06-11 17:36.31

Most már 3 éves csúszás...:D

A túlélő (2013) - Vélemények

2015-04-10 22:06.31

És lenyomja...:D

Transformers: A kihalás kora - Vélemények

2015-03-26 10:53.47

Miért te mi vagy bakker, házinyúl? :D

A túlélő (2013) - Vélemények

2015-03-02 16:29.27

A háborús filmeket mostanában nagyon elhanyagoltam, aminek két oka van: az első, hogy a tinédzserkori háború fétisemből kinőve hithű pacifista lettem. A második: valahogy a háborús filmekből kifogyott a szufla, mármint ami a tanulságokat illeti, hiszen a Saving Private Ryan, a Band of Brothers, a The Pacific és a Black Hawk Down megtekintésével egy az egyben le lehe szűrni a lényeget, és a lényeg az, hogy a háború egy értelmetlen, dicstelen, embertelen pokol, aminek eredményeként a katonák maradandó és iszonyú mentális és/vagy fizikai sérüléseket szenvednek, a civilek nem különben, csak ők megvédeni sem tudják magukat, és amiből egyedül a fegyvergyárak húznak hasznot. De ha valaki nem látta eme zseniális filmeket/sorozatokat, az is simán megtudhatja mindezt az internetről. Végül a Harag (Fury) című, Brad Pitt típusú zseniális és zsigerbe markoló dráma döbbentett rá, hogy ó, a háborús filmekben még nagyon is van szufla, és még nem minden részletében és nem minden szemszögből láthattuk azokat a borzalmakat, amelyeket szerencsétlen katonáknak és civileknek meg kellett élniük. A Harag után tehát a figyelmem ismét a war movie-kra irányult, és egyszercsak ráakadtam a Lone Survivor-ra. Na mármost, a Lone Survivor egy csöppet (enyhén fogalmaztam) elüt a Harag-tól, és nem csak a kor-és hadszíntér eltérés miatt. A Harag inkább a SPR, a BoB és a The Pacific által reprezentált irányt követte, amelyek ugyebár nagy ívet kanyarítva a vérzivataros eseményeknek igyekeztek bemutatni alaposan a karaktereket, a hadszínteret, a különböző csatákat, a "miért és hogyan"-okat stb. Ezek a filmek sokkal monumentálisabbak emiatt (és nem csak azért, mert ezek a második világháborúban játszódnak). A Lone Survivor pedig inkább a BHD-re hajazik, hisz ezek a filmek egyetlen csata minden (vagy majdnem minden) részletében történő hiteles és sokkoló bemutatására épülnek, ahol nincs elmélkedés és ilyesmi. A BHD-típusú film egész egyszerűen arra épít, hogy berántson a golyó-és gránátzáporba, és lesokkoljon, hogy úgy érezd, te is ott harcolsz az életedért. Igen, ezekre az SPR-ék is képesek voltak, igen mindkét típus elviselhetetlenül realista, igen-igen, de valahogy a Black Hawk Down és a Lone Survivor sokkal elementárisabb erővel képes erre, hisz ezeknél nem kell mással foglalkozni...de ez cseppet sem baj. Mindkét iránynak megvan a maga létjogosultsága. A Lone Survivor egy négy fős Navy SEAL (aki nem tudja mi az, sürgősen nézzen utána) felderítő csapat vérontásba torkolló bevetését és kálváriáját mutatja be, amelyet mindössze egyetlen katona él túl... bár ez a cím alapján gondolom rögtön leesett mindenkinek. Elsőre azt hihetnénk, a film kárára megy az, hogy már maga a cím elspoilerezi a végkifejletet, de ez egyáltalán nincs így, mert valahogy szörnyű nagy súlyt és feszültséget hordoz magával az, hogy miközben nézzük a négy bajtársat a rutinnak tűnő feldertés közben, tudjuk nagyon jól, hogy el fog szabadulni a pokol, és hogy hárman bizony nem jutnak ki belőle élve. És a pokol nem egy pillanat alatt, hanem nagyon ügyesen felépítve, nyomasztóan és feszültségteljesen szabadul el. A szemünk láttára lezaljó csatajelenet sokkoló és elviselhetetlen, ha szabad így mondanom, csonttörő (hehe, aki látta biztos érti) élményt nyújt. Nincs benne semmi pátosz, semmi dicsőséges, sőt, minden egyes szemünk láttára lezaljó halál utóíze a teljes értelmetlenség és tömény szörnyűség, semmi felemelő nincs egyikben se, ami már csak azért is baromi profi, realista és hiteles húzás a rendezőtől, mert egyikük kicsike SPOILER a bajtársaiért áldozza fel magát. És ezzel is tökéletesen érzékelteti a film, hogy egyetlen katona halála sem lehet dicsőséges meg lelkestő, hisz ott egy ember lényegében kényszerűségből és erőszakosan veszti életét, hogy a másikat életben tartsa, és kész. A haza meg olyan messze van, hogy az verébfingot nem számít, amerikai lobogó pedig egy nem sok annyi sincs. SPOLIER kicsike vége A színészek egytől egyig remekelnek. Valamiért a háborús filmekben a színészek mindig jót alakítanak...ebben nyílván nagy szerepe van annak, hogy az actorokat konkrétan katonai kiképzésnek vetik alá egy-egy ilyen szerep kedvvéért, és azt még egy hülye is el tudja játszani, hogy gyilkos tekintettel lelő valakit, vagy elkínzott arccal meghal. Ez lehet morbidnak hangzik, de itt a srácoknak ennyi volt a dolguk, és ezt jól is hozták. Mindenesetre egy negatívumot megemlítenék. Valahogy a csata lezajlása után mintha elfogyott volna a spiritusz. Az utolsó 20 perc valahogy se feszültségben, se izgalomban nem tudott szinten maradni a csata előtti játékidővel, sőt, kifejezetten kapkodóssá vált az egész. Volt néhány feszült és izgalmas pillanat, de épp azért, mert csak néhány volt, döcögött az egész élmény. De akkor is, én csak ajánlani tudom ezt a filmet, mert egy kőkemény, szívszorító, néhol elviselhetetlen dráma, és militarista szempontból rendkívül hiteles (öröm volt felfedezni a SEAL-ek fától-fáig ugrálós, egy-két ellenséget lelövős, egymást fedezős viszavonulási taktikáját, és valamiért azt is perverz örömmel elnézem, ahogy a katonák egyszerűen csak osonnak, rejtőznek, térképet olvasnak, megfigyelnek, rádióznak vagy fegyvert kezelnek). Szóval Lone Survivor, engem meggyőztél, méltó vagy a túlélésre. :D

Michael Bay - Vélemények

2015-02-27 10:31.37

Michael Bay egy inkompetens balfék. Utáljam ezerrel. ÚÚÚÚhhhh!!!!

A hobbit - Smaug pusztasága - Vélemények

2015-02-22 10:52.07

Elnézést, ezt igazából úgy kellett volna írnom, hogy a Tolkien-rajongóknak kihagyhatatlan. :D

Az acélember - Vélemények

2015-02-18 18:29.55

:D

A hobbit - Smaug pusztasága - Vélemények

2015-02-18 18:27.51

SÁRKÁNYINGERLÉS FELSŐ FOKON - A HOBBIT - SMAUG PUSZTASÁGA - KRITIKA Nehéz a dolga a trilógiák középső tagjának, ha olyan szoros összeköttetés van az egyes részek sztorija között, mint itt is (vagy mint A Gyűrűk Ura, a Mátrix, esetleg a Vissza A Jövőbe esetében), hiszen a második részeknek rögtön fel kell vennie az első rész fonalát, aztán meg le is kell tennie egy saját fonalat a harmadiknak. Helyesbítek, mert igazából le KÉNE. Hollywood egyáltalán nem is próbálkozik azzal, hogy a "középsőket" olyanra csinálják, hogy normális filmélményként könyvelhessük el őket. És ez nekem nagyon nem tetszik. A középső ugyebár jön, ott folytat mindent, ahol abbamaradt (tehát az ilyen alkotásoknál mindig erősen ajánlott közvetlenül előtte megnézni az előző részt), végigbattyogunk azon a röpke két és fél órán, aztán kiszúrják a szemünket a világ legpofátlanabb pofátlanságával, nevezetesen: NINCS RENDESEN BEFEJEZVE! Az emberke nézi a filmet, ami jó esetben teljesen magával ragadja, és egyszer csak vége, mi meg ülünk és nézünk, mint a vett malac, és utána egy teljes évet kell várni a folytatásra. Félreértés ne essék, nem az a baj, hogy maga a teljes sztori nincs lezárva, hanem az, hogy a film nincs rendesen lezárva, nem tudják megoldani, hogy a középsők önmagukban megálljanak a lábukon, mint film, mert ahhoz, hogy az emberben jó nyomot hagyjon, ahhoz rögtön előtte és rögtön utána meg kell nézni a kezdő és lezáró filmet is. Mostanra alap törvény az, hogy a második részek vége mindig el van cseszve. Nem az a baj, hogy a vége ezen alkotásoknak mindig olyan, hogy majd' megőrüljünk az izgalomtól, hogy "Bakker, alig várom a következő részt hogy lássam mi fog történni!", hanem az, hogy ezek a befejezések egyszerűen elvágások. Nézzük a finálét, aztán egyszer csak nyissz! És a Smaug Pusztasága bizony kifejezetten brutálisan vágja el a magát, kb. úgy, mintha a Kill Bill első része a végső szamurájkardos kaszabolás közepén érne véget, és ez tipikusan az a helyzet volt, hogy önkéntelenül azt kiáltottam, "Anyád!". A "vége" tehát rettenetes, de csak addig, amíg meg nem jön a harmadik rész, hogy végre rendesen lezárja a sztorit, mert akkor már úgyis az lesz, hogy egyszerre nézem meg az összes A Hobbit-ot, és onnantól nem fog zavarni. Úh, ez az okfejtés kicsit hosszúra sikeredett, elnézést. A lényegre is térek. És a lényeg: AZANYÁD! A Hobbit 2 tökéletesen méltó az előző részhez. És ez alatt azt értem, hogy színvonalban semmi igazán nagy előrelépés nincs. Most is vannak hibák, bár elég aprók, lényegében szóra sem érdemesek, leszámítva azt, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni, hogy még mindig nem tudok kibékülni azzal, hogy A Hobbit három részes, és a második film is megszenvedi ezt a „három részességet”. Továbbra sem képesek rendesen kitölteni a játékidőt, és ezzel valószínűleg Jackson és csapata is tisztban volt, ezért mindenféle tökre értelmetlen történet-szálat szuszakoltak a filmbe, pölö: Legolas, akinek mindössze annyi a funkciója, hogy itt van, Tauriel, aki dögös meg gyilkológép, de semmi több, és a Kili nevű törpike és Tauriel hihetetlenül gyenge, felesleges és erőltetett szerelmi kapcsolata. A legtöbb törpike nevét továbbra sem tudjuk, ami már kezd dühítő lenni. De ezen kvül nincs semmi gond, sőt. Az egész kaland ezúttal még izgalmasabb, bár ez inkább annak tudható be, hogy közelebb vagyunk a Gyűrűk Urához, mint előtte, mivel a látványra és a csatákra eddig sem volt panasz. Az érzelmesebb-drámaibb jelenetek továbbra is hatásosak, Szauron pedig ott ólálkodik a sötétben, ami azért tényleg elég nyugtalanító, és ahogy lassan átmegyünk a gyűrűs-királyos mizériába, az nagyon jó színezetet ad az egész filmnek. A karakterek, már akikkel foglalkozik a film, egyre jobban kibontakoznak, bár a maximumot valahogy még mindig nem sikerül Jacksonéknak kihozni belőlük. A színészek eddig is jók voltak, most is azok, az új karakterek közül talán a Luke Evans által játszott Bard-ot lehetne kiemelni, ő kellemes meglepetés volt, mert tartottam tőle, hogy elcseszik a karakterét. Orlando Bloom és Evangeline Lilly minden indokolatlanságuk ellenére is jól beleillenek a filmbe, és jól is hozzák amit elvárunk tőlük: szépek, ügyesek, nyilaznak, egyszóval tündék, na. Lee Pace/Thranduil kicsit fura, valahogy nehéz kibékülni vele, de azért nincs vele baj. Valahol a film elején ott málnázik Beorn is, az összesen két-három percnyi szerepével (ami egy medveemberhez képest nyúlfarknyi, és ez kár, mert pofás karakter, és egész jól vászonra adoptálták, de valószínűleg az ő nagy pillanatai a harmadik felvonásban jönnek majd el). És a sárkány! Húbammeg! A sárkány az fenomenálisan jó! Trónok Harcás-sárkányok? Ugyan már, mik azok? Elbújhatnak Benedict Cumberbatch Smaug-ja mögött, és nem csak azért, mert Smaug olyan bazi nagy, hanem mert nagyon sárkány, engem teljesen meggyőzött. Összességében tehát A Hobbit: Smaug Pusztaságával az a baj, hogy nem különösebben jobb, mint az első rész, és ugyanúgy nem hozták ki belőle a maximumot, ennek ellenére mégis, ez valahol jó is, hiszen ugyanúgy, mint az első, ez is KIHAGYHATATLAN!

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 ... végére