 |  |
 |
Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |  |
| Keress | |
Részletes keresés |
| DVD / Blu-ray premierek |
| A Profi *A klasszikus film* *Dupla borítós kiadás és booklet* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
| További Blu-ray premierek |
| Hamarosan a TV-ben |
| A Spiderwick krónikák - Viasat Film, 19:05 |
| Boldogító igen, vagy nem - Film Mánia, 19:10 |
| Szólíts a neveden - HBO2, 19:30 |
| Tiszta ügy - Film4, 20:00 |
| Ad Astra - Út a csillagokba - Cinemax2, 20:30 |
Teljes tévéműsor |
| Szülinaposok |
| Máté Gábor (69) |
| Michelle Pfeiffer (66) |
| Uma Thurman (54) |
| Nora Dunn (72) |
| Jürgen Vogel (56) |
További szülinaposok |
| Legfrissebb fórumok |
| Mit hallgatsz most? |
| 2022-es választás |
| Dolgok, amik nagyon idegesítenek |
| Bödőcs Tibor - Vélemények |
| F mint foci - Avagy vélemények a bajnokságokról |
További fórumok |
| Utoljára értékeltétek |
Leharcolt oroszlánok   |
| Denis Villeneuve |
Jason13 hozzászólásai
Obi-Wan Kenobi (sorozat) - Vélemények
| 2022-07-19 03:05.35 |
| Újabb csalódás SW-fronton.
A Book of Boba Fett silány minősége ellenére én azért bíztam valamelyest az Obi Wan Kenobi széria sikerében. Egyrészt azért, mert ebből a projektből teljes mértékben kimaradt a Favreau/Filoni páros (akikre hiába haragszom, azért a The Mandalorian-t ügyesen összehozták), másrészt maga a főszereplő személye táplálta bennem a remény szikráit. Úgy voltam vele, hogy oké, Boba Fett elég gyenge sorozatot kapott maga mögé, de az élőszereplős SW-sztorik szempontjából sose volt olyan nagy figura, így talán belefért ez a botlás. Viszont Kenobi mind az eredeti, mind az előzmény trilógia egyik legfontosabb szereplője, akinek az egyik legsötétebb időszakáról egyszerűen nem készülhet rossz történet. Legalábbis ez a gondolat élt bennem, hiszen abból indultam ki, hogy a készítők is érzik azt a súlyt, amit Kenobi újbóli csatasorba állítása helyezett a vállukra. Mert itt nem csak egy korrekt, szórakoztató végtermékben kellett volna gondolkodni, hanem abban, hogy kellő tisztelettel vezessék át a karaktert az előzményekből a klasszikus trilógia cselekményébe. És itt volt nagy visszatérőként Ewan McGregor is, aki általában megválogatja azokat a filmeket/sorozatokat, amikhez a nevét adja. A lényeg, hiába nem ragyog mostanság olyan fényesen az SW csillaga, mint pár évvel ezelőtt, próbáltam pozitívan hozzáállni a Kenobi sorozathoz és bizalmat szavaztam az alkotógárdának. És akkor ne firtassuk, leírom, kár volt! Komolyan mondom, így visszatekintve talán még szigorú is voltam a Boba Fett szériával. Az is egy lusta és ötlettelen erőlködés volt, de esetlensége és rosszul megírt forgatókönyve a maga bugyuta módján még szórakoztatóvá is tette. Nem mellékesen, ott egy papírvékony, perifériára szorult SW-szereplőt próbáltak meg a középpontba helyezni, ami elég rosszul sült el, de végtére is, csak Boba Fettről volt szó, aki egyáltalán nem az SW közepe. Obi-Wan azért egy jóval jelentősebb név a szérián belül és az, hogy így sikerült újra csatasorba állítani, az számomra közel megbocsáthatatlan. Igazából már a forgatókönyvvel zsákutcába kergették magukat az alkotók, hiszen a Sithek bosszúja és az Új remény közé kellett beékelniük egy kisebb sztorit. Ez már azonnal lekorlátozza a lehetőségeket, de ügyes írókkal még talán kilehetett volna hozni ebből valamit. Sőt, ötlet szinten akadtak azért érdekességek, például Kenobi önmarcangolását, sivatagi bolyongását sikerült alapszinten jól átadni. Viszont ahogy beindulnak az események, rögtön kitűnik, hogy a cselekmény egy izzadságtól csöpögő, önismétlő massza, amiben egymást érik a logikátlanságok és a töketlen húzások. Ezen az se segít, hogy már az első percekben világos az, nagyjából hova kell kifutnia a végjátéknak. Arról már nem is beszélve, hogy a főszereplők jelentős részét valós veszély nem is fenyegeti, hiszen ismerve az SW-univerzumot, rögtön világos az, kinek mi lesz a sorsa a későbbiekben. Ha már ennyire behatárolták magukat sztori szinten a készítők, akkor a karakterek közötti kapcsolatokra lehetett volna építeni, hiszen ezen a szinten lehetett volna újat gurítani. De semmi érdemlegeset nem kapunk a 6 epizód alatt, a legnagyobb sablonokat sikerült ellőni. Írás szempontjából tehát iszonyat gyenge a Kenobi. Elszórva akadnak benne érdekes ötletek, de ezeket nem sikerült kibontani. A legnagyobb lebőgés viszont a technikai kivitelezés. A Disney jelenleg az egyik legnagyobb stúdió, akik jelenleg azt is megengedhetik maguknak, hogy mozifilmes költségvetéssel dolgozhassanak sorozataikon. Elvileg nem is fogták vissza a pénzcsapokat a Kenobi esetében sem, mégis, a végeredmény valami elképesztően silányul fest. Oké, a díszletek nem rosszak, ahogy CGI terén is érződik a munka. De az akciójelenetek koreográfiája már vicc kategória. Amíg a Boba Fett esetében kínos mosollyal nyugtáztam néhány rosszabb zúzást, itt már a fejemet fogtam az összes nagyobb volumenű jelenetnél. A vágás helyenként katasztrofális, nincs semmi dinamika az összecsapásokban, az üldözések pedig Benny-Hill szintű fogócskának érződnek (főleg az első két részben látható szerencsétlenkedések). A rohamosztagosok itt már nem rosszul célzó balfácánok, hanem sajnálatraméltó látáskárosultak, akik néha egy gyengébb pofontól is képesek padlót fogni. És az operatőri munka, te jó ég! A fénykard párbajok a Star Wars alapkövei látvány szempontjából, eddig a legrosszabb produkciók is képesek voltak legalább egy értékelhető szekvenciát felmutatni ezekből. A Kenobiban nincs ilyen, hiszen a fölöslegesen rángatott kézi-kamerás(!!!!) megvalósítás egyfajta szürreális rémálommá formálja az összecsapásokat. A sötétben játszódó harcokból kb. semmit nem lehet kivenni, ahol meg látunk valamit, az az érzésünk támadhat, hogy ezt jobb lett volna kihagyni. A látványt tehát egy az egyben hazavágja a pocsék vágási és operatőri munka, de itt még nincs vége a pokoljárásnak. Sajnos a rendezés is iszonyat amatőr. Deborah Chow kapta a lehetőséget, hogy levezényelje az egész évadot és első blikkre nem feltétlenül lett volna rossz választás, hiszen több nevesebb szérián is dolgozott már korábban. A Kenobi esetében viszont nem lehetett csúcsformában, mert ilyen gyenge minőséget azért a nulla költségvetésből készülő rajongói alkotások se szoktak megengedni maguknak. Oké, ahogy írtam, a díszletek, az effektek és a kosztümök nagyjából rendben vannak, de a jelenetek felépítése, a cselekmény dinamikája és a fentebb említett pocsék akciók azt tükrözik vissza, hogy itt nem nagyon volt épkézláb koncepció kivitelezés terén. Sőt, iszonyat összecsapottnak hat a végeredmény, mintha a Disney a forgatási időn is spórolt volna és a kész műbe a legelsőnek rögzített, nyers felvételek kerültek volna bele. Ez számomra iszonyat dühítő! Itt a világ legnagyobb stúdiója, az egyik legismertebb franchise és egy iszonyat népszerű karakter és ahelyett, hogy egy átgondolt, kellően kidolgozott, legalább megjelenésében profi alkotást kapnánk, elénk dobnak egy félkész fércművet. Erre nincs mentség! Megint sikerült sokat fröcsögnöm, így azért megjegyezném, hogy Ewan McGregor azért jól alakított. Még ha nem is értettem mindennel egyet írás terén Kenobi karakterével kapcsolatban, színészileg sikerült eladni ezt a megtört/kiégett, önmarcangoló figurát. És akkor nagyjából ennyi. A többi színész vagy nem kapott elég teret, vagy a hátam közepére sem kívántam őket. Igen, utóbbi megjegyzésem leginkább Reva karakterére és az őt játszó színésznőre vonatkozik. Lett volna potenciál egy meghasonult inkvizítor figurájában, de sikerült szó szerint összehányni Reva hátterét, melyből Moses Ingram sem tudott jól kijönni. Amire még kitérnék, az a zene. John Williams hiába tért vissza egy tétel erejéig, sikerült a Kenobinak az egyik legjellegtelenebb SW-aláfestést összehozni. Rossznak nem nevezném a dallamokat, szimplán csak közepesnek, hiszen semmi maradandót nem tartalmaznak, a Star Wars hangulatból meg vajmi keveset tudnak átadni. Ilyen téren azért a Boba Fett is fényévekkel jobban muzsikált. Mindent összevetve, hiába reménykedtem, az Obi_Wan Kenobi egy újabb lebőgés lett a Disney részéről. Egy összecsapott, logikátlan fércmunka, elképesztően amatőr akciókkal és kiábrándítóan gyenge rendezéssel, ami forgatókönyv szintjén is csúfosan megbukik. McGregor alakítása és alapvetően Kenobi karaktere azért ennél sokkal, de sokkal többet érdemelt volna. Remélem a későbbi SW produkciók nem fognak erre a szintre lealjasodni. |
Thor: Szerelem és mennydörgés - Vélemények
| 2022-07-14 07:41.11 |
| Az a probléma, hogy az egész Infinity Saga baromi magasra rakta a lécet és az úgymond le is lett zárva. Eddig a 4. fázis olyan, mint valami utózönge, ahol azért megjelennek új szereplők és történetszálak, de azok nem vezetnek semerre. Legalábbis nekem ez az érzésem van, aztán cáfoljanak rám. Lassan ideje is lenne :) |
| 2022-07-14 07:22.49 |
| Én örültem volna, ha a Ragnarök vonal megy tovább, azaz kapunk érdemleges sztorit meg karakterdinamikákat kellő humorral párosítva, de itt nagyon durván sikerült átesni a ló túloldalára.
De még nem engedem el a Marvel vonalat, mert a sorozatok hullámzó minőségük ellenére azért lekötnek, plusz a filmekkel is mindig sikerül azért olyat húzniuk, ami miatt jegyet váltok az újabb és újabb premierekre, csak már nem hoz lázba annyira ez az egész, mint pár éve. |
Doctor Strange az őrület multiverzumában - Vélemények
| 2022-07-14 06:54.33 |
| Amíg az új Thor-film esetében Taika Waititi stílusával nem tudtam mit kezdeni, addig a második Doctor Strange-et Sam Raimi rendezése tette számomra szórakoztatóvá.
Persze, a hangzatos PR-kampány elég nagy túlzásokba esett, mikor az Őrület multiverzumát egyenesen horrorként aposztrofálta, hiszen a végeredmény egy tipikus MCU-akciózás, amit Raimi stílusa emel vizuális szempontból az átlag Marvel-látványparádék felé. Azaz operatőri és vágási szempontból egy egész kreatív moziról beszélhetünk (legalábbis Marvel szinthez mérve), amit biztosan egyben tart a rendezés. Viszont sztori szempontjából már jócskán akadtak problémáim. Kezdjük ott, hogy én már a cím miatt becsapva éreztem magam, hiszen ahelyett, hogy alámerültünk volna a merész párhuzamos valóságokban, inkább csak átfutottunk néhány alternatív dimenzión, melyek különösebb fontossággal nem bírtak a cselekmény szintjén. De ezen még túl tudtam lendülni. Azon már kevésbé, hogy az első epizód által nyitva hagyott szálak szinte mindegyike félre lett söpörve és egy teljesen más sztorit kaptunk, mint amit az előzmény felvezetett. Oké, még ez se nagy tragédia, hiszen nincs baj azzal, ha az elvárásokat sikerül megugrani. A legnagyobb fájdalmam az, hogy amit itt kaptunk, az számomra közel sem volt olyan izgalmas és érdekes, mint amit az első Strange befejezése sejtetett. De miről is van szó? Címszereplőnk összetalálkozik egy különleges képességű lánnyal, akit csúnya szörnyek üldöznek. És igazából ennyi! Lehetne cifrázni, meg részletezni a dolgokat, de valójában egy nagy hajsza az egész film, aminek az alapjaira simán rá lehetett volna húzni egy másik szuperhős-kalandot is. Nem éreztem azt, hogy ez egy ízig vérig Strange-történet lenne. Ezen az se segített, hogy a Benedict Cumberbatch által megformált mágus kispadra került saját mozijában. Oké, az akciókból kiveszi a részét, némileg a karakterét is sikerült mélyíteni, de annyi szereplőt kapott maga mellé, hogy sikerült elhomályosítani jelenlétét. A gonosz személye is eléggé érdekesen hatott számomra. Mivel ismerem a karakter hátterét, önmagában működött, mégis azt érzem, hogy lehet nem itt kellett volna felhasználni. A lényeg az, hogy adva van egy kissé háttérbe szorított Strange, egy karizmatikus, jól felépített, mégis, a film szövetéből kilógó ellenfél, akik mellé még kapunk számtalan másik szereplőt, akik már közel sem ennyire érdekesek. Így eléggé zsúfoltnak érződik a cselekmény, amin az elképesztően gyors tempó sem segít. Túl sok a karakter, a központi bonyodalom mellett kapunk más, eléggé tessék-lássék módon belengetett szálakat, miközben dübörögnek a CGI-akciók is. Ez így egyben nekem már sok volt. Helyenként iszonyat fókuszálatlannak éreztem a sztorit, miközben azért többször lelassít azért a film, de jellemzően pont az érdektelenebb pillanatokban. Jobban örültem volna, ha néhány fontosabb szereplő kidolgozottabb hátteret kap és bizonyos pontokon némi plusz információ se ártott volna, hogy néhány megoldást ne érezzek logikátlannak, esetleg feleslegesnek. Pedig vannak azért sztori szinten is tök jó ötletek a filmben, melyeket Raimi a saját, kissé elvetemült módján még szórakoztatóvá is tud varázsolni, de minden egyes ilyen sikerre jut két másik elhibázott momentum. A zene az egyik olyan elem, amivel teljes mértékben elégedett voltam. Ugyan Danny Elfman sok tételt nem használt fel az előző rész taktusaiból, azért így is egy elég erős aláfestéssel állt elő. Dallamai számomra sokat hozzátettek a látottakhoz. Mindent összevetve, elég ambivalensek az érzéseim a végeredmény iránt. Egyrészt rendezés és vizualitás szempontjából egy rossz szavam sem lehet (oké, helyenként nem a legjobb a CGI), viszont sztori és történet terén már közel sem voltam elégedett. Akadtak ugyan jó ötletek és emlékezetes jelenetek a játékidő során, de ezeket elnyomták az összecsapott képsorok és a logikátlan megoldások. Egyszeri szórakozásnak azért nem volt ez rossz, de kicsit egységesebb mozikat várnék el az MCU-világából. |
Thor: Szerelem és mennydörgés - Vélemények
| 2022-07-14 04:04.01 |
| Nagyban dübörög a Marvel 4. fázisa, szinte egymást érik a Disney+-ra készülő sorozatok, miközben mozifilmekből sem szenvedünk hiányt. Ez mind szép és jó, viszont az utóbbi időben azt vettem észre, hogy eléggé megcsappant az érdeklődésem az MCU iránt. Félreértés ne essék, még mindig előszeretettel fogyasztom portékáikat, de egyre többször veszem észre magamon, hogy nem tudok mit kezdeni a látottakkal.
Ez szerintem elsősorban annak köszönhető, hogy a Bosszúállók-Végjáték nagyon szépen lezárt egy korszakot és azt követően még nem indult el egy olyan történetszál a filmek és sorozatok szintjén, ami előrevetítene valamiféle távlati célt narratíva szempontjából. Persze, a végtelen köveket és Thanost is évekig tartó alapozás előzte meg, de jelenleg olyan, mintha egyfajta kísérletezésbe kezdett volna Kevin Feige, az MCU atyaúristene. Nagyobb, egymáson átívelő történetszálak helyett mintha a karakterek kerültek volna középpontba (legyenek ők régi vagy új figurák), miközben a háttérben nagyon nincs semmi, ami összefogná a különálló kalandokat. Persze, nincs ezzel baj, ahogy fentebb említettem, nem kell kapkodni (a Warner/DC már egyszer megjárta a gyors univerzumépítéssel), de nem ártana lassan információkat csepegtetni azzal kapcsolatban, hova is tart ez az egész szuperhős-kavalkád. De legyen ez az én problémám, nem is akarnék sokat ezen lovagolni, hiszen a Szerelem és mennydörgés nálam nem azon csúszott el, hogy nem vetít előre egy újabb Bosszúállók akciózást. Nem, Taika Waititi rendezése nálam a poénokon siklott félre. Pedig szeretem a fickó stílusát (a Thor:Ragnarök az egyik kedvencem az MCU felhozatalából), viszont itt azt éreztem, hogy nagyon nem tudta belőni az arányokat. Oké, Marvel-filmről beszélünk, a humor alapvető dolog, de sikerült jócskán túltolni azt a bizonyos biciklit, ezzel teljesen háttérbe szorítva igazából minden mást. A film összes eleme a vicceknek lett alárendelve, ami egy vígjáték esetében nem lenne probléma, de akárhogy nézzük, itt azért egy szuperhős-sztori jelentené az alapot, ami végül teljesen kiaknázatlan marad. Igen, ez a műfaj jócskán el lett használva az évek során, rengeteg sablon el lett már lőve, nehéz is újat mutatni. Viszont a Ragnarök ügyesen vette az akadályt és úgy tudott vicces lenni, hogy azért volt egy egyszerű, mégis működőképes története, ami úgyis megállta volna a helyét, ha nincs benne annyi poén. Nem mellesleg, a főszereplő ott a cselekmény folyamán eljutott A-pontból B-be, a fináléban már nem ugyanazt a figurát kaptuk meg, akivel a játékidő elején találkozhattunk. Ehhez képest a 4. Thor mozi iszonyat vázlatos sztorira lett felhúzva, ami az átlag MCU-minőséghez képest is kevés. Egy nagy, eszetlen rohanás az egész cselekmény, melynek során szinte egy szusszanásnyi időnk sincs arra, hogy feldolgozzuk a látottakat. Poén-poén hátán, gyors akció, majd minden kezdődik előröl. Oké, a gonosz személyének sikerült kellőképpen megalapozni és Christian Bale nem is okoz csalódást a szerepben, viszont az Istenek ellen vonuló Gorr így sem kapott elég teret ahhoz, hogy kibontakozzon. Sőt, nem is nagyon látjuk akcióban, be kell érnünk néhány elejtett mondattal, hogy "Ő aztán valami piszok kemény csóka". Ezt követően meg már megy is a mindent eldöntő harc, ami aztán szintén nem tud felnőni az elvárásokhoz. És ha már Gorr, hiába hatásos a megjelenése, nagyon kilóg a film alapvetően gyerekbarát stílusából. Néha olyan érzésem volt, mintha egy kőkemény horror-gonoszt berántottak volna egy Disney-mese kellős közepébe. De ez igaz a drámai szálakra is. A féktelen poénkodás nálam teljes mértékben elvette az érzelmesebb jelenetek súlyát. Pedig akadtak itt komoly témák és nehéz döntések, de mindegyik elé és után sikerült beiktatni egy-egy viccet, melyekkel sikerült elvenni a helyzetek élét. És az a helyzet, hogy nálam karakterek szintjén sem tudott működni a film. Thor már sokadjára kerül identitásválságba, azonban most éreztem először azt, hogy a lezárásnál nem jutott egyről a kettőre. És nagyjából ez igaz a többi szereplőre is, legalábbis olyan szempontból, hogy nem sikerült rájönnöm, mi is volt a céljuk a nagy egészt tekintve. Ennek köszönhetően hiába az impozáns színészgárda (Natalie Portman, Tessa Thompson, Russel Crowe), egyikükkel sem tudtam mit kezdeni. Persze, maguk az alakítások nem rosszak, sőt, vannak szórakoztató karakterpillanatok, de ennyi. Ahogy legördült a stáblista, már alig tudtam bármit is felidézni ilyen téren a látottakból. És itt vissza kell kanyarodnom a Ragnarökhöz. Ott tök jól működött Thor és Loki adok-kapok párosa, vagy épp Thor és Bruce Banner vicces duója. De Jeff Goldblum és Karl Urban marhulásait se esik nehezemre felidézni. A Szerelem és mennydörgésből egy karakterpillanatot nem tudnék megemlíteni. Viszont hazudnék, ha azt írnám, nem szórakoztam a látottakon. Annyira pörgős és tömény a cselekmény, hogy a játékidő során nincs egy unalmas pillanat se, a rengeteg poénból meg azért úton-útfélen akadt egy-kettő, amin jót tudtam derülni. Látvány terén meg simán hozza azt a film, amit az ember elvár egy közel 200 milliós MCU-kalandtól. Oké, helyenként nem a legjobb a CGI és az akciók se annyira ötletesek, mint például a sokat emlegetett Ragnarök esetében, de azért ilyen téren sikerült hozni a kötelezőt. Ezen felül mindenképp nagy pozitívum a zenei aláfestés, elsősorban a remek betétdaloknak köszönhetően. Mindent összevetve, egyszer bőven fogyasztható marhulás lett a 4. Thor-mozi,de nálam bizony érezhetően nagy visszalépés a Ragnarök-höz képest. Nincs baj azzal, ha a Marvel kísérletezik, sőt, dicséretes dolog, hogy be mernek vállalni ilyen "merészebb" húzásokat is viszonylag biztonságosabb produkciók mellett, de azért néha nem ártana jól elosztani az arányokat. |
Jurassic World: Világuralom - Vélemények
| 2022-06-16 02:16.40 |
| Véleményem 2. blokkja:
Viszont filmtechnikai szempontból már semmi különlegeset nem kapunk. A vágás helyenként követhetetlenné tesz bizonyos képsorokat és az operatőri munka is csak átlagosnak nevezhető. Hol vannak már a Spielberg-re jellemző beállítások és feszültségfokozó megoldások? És ez itt a baj! Én az a fajta filmrajongó vagyok, aki simán elnézi egy filmnek a butaságokat és a logikátlanságokat, ha kivitelezést tekintve látom az egyediséget és az ötleteket. Ez mentette meg nálam a Bukott birodalmat is, hiszen már ott is vérlázítóan gyenge volt a sztori, viszont a rendezés helyenként annyira profi szintet ütött meg, hogy az szórakoztatóvá tudta varázsolni még a legbutább pillanatokat is. A Világuralom ilyen szinten semmit nem kínál, Trevorrow egy iparos, aki minden jelenetet lehozott a minimum elvártakhoz és kész. De ha ennyire gyenge lábakon áll egy mozi, akkor ennél jócskán többet kéne villantani, hogy a néző ne unatkozzon a látottak alatt. Az se segít a filmen, hogy ész nélkül vannak halmozva az eltúlzott akciók, miközben a főszereplők teljesen sérthetetlenek. Jöhetnek akármekkora fenevadak, se a régi, se az új brigád tagjai nem kerülnek veszélybe, az utolsó pillanatban mindig érkezik valami gyors megoldás, ami kimenekíti hőseinket a pácból. Ezt egyszer el lehet játszani, de sokszor egymás után már rendkívül idegesítő és teljesen súlytalanná teszi a látottakat. Sokat emlegettem már a szereplőket, így illene is kitérni rájuk. Owen (Chris Pratt) és Claire (Bryce Dallas Howard) már az előzményekben sem voltak aprólékosan kiművelt figurák, de a maguk egyszerű módján még működtek, ahogy a köztük lévő kémia is pislákolt. Itt már csak két jelentéktelen túlélőt formálnak meg, akiknek rém unalmas az egymáshoz fűződő viszonya és hátterük is kong az ürességtől. A régi triót szintén nem tudom dicsérni, hiszen ők a nosztalgia jegyében kb. lemásolják a klasszikus filmben látott karaktereiket és ennyi. Újat nem tudnak felmutatni, nem elég érdekesek, egyedül a karizmájuk az, ami miatt nem süllyednek el az érdektelenségben. Mellékszereplők szintjén kapunk pár újoncot, akikre már tényleg nem érdemes szót fecsérelni. A csillogó-villogó effekteken és az alapvető technikai megoldásokon felül egy nagy pozitívum akad a filmben, ez nem más, mint a zene. Michael Giacchino közel sem élete fő művét rakta le az asztalra a Világuralom aláfestésével, de pörgős dallamai azért megállják a helyüket és néha azt az érzést keltik, mintha tényleg egy ütős dínós kaland pörögne szemünk előtt. De ahogy feleszmélünk egy-egy tétel hatása alól, rá kell jönnünk, hogy ez bizony egy jellegtelen fércmunka. Hiába van a címében a Jurassic szócska, hiába a rengeteg dinoszaurusz és a féktelen pörgés, ez a produkció talán a széria leggyengébb darabja. A történet egy rosszul kidolgozott, logikai hibákkal teleszőtt blöff nulla izgalommal és feszültséggel, a szereplők rém unalmas, mindent túlélő árnyalakok, míg az akciók minden kreativitást nélkülöző, eltúlzott csörték. Félreértés ne essék, az előzmények se voltak többek szórakoztató látványfilmeknél, de azért azokban érződött az akarás és a törekvés arra, hogy a dínós akciók kreatív és stílusos tálalásban kerüljenek a vászonra és főhősök, ha csak minimálisan is, de azért többek legyenek kétdimenziós vázlatoknál. Mindent összevetve, a Világuralom méretes csalódás, egy üres, minden eredetiséget nélkülöző, könnyen felejthető és unalmas látványparádé, ami sorra halmozza a logikátlanságokat. A széria lehet nem hal ki ezzel az epizóddal, de a korábbi epizódok hatásai bizony már a múltba vesznek. |
| 2022-06-16 02:16.18 |
| Véleményem 1. blokkja:
Steven Spielberg 1993-ban jelentkezett a Jurassic Park című kalandfilmjével, ami mind a mai napig egy jól működő, látványos és kellően izgalmas darab, ami hamar igazi klasszikussá nőtte ki magát. A maga idejében szinte minden anyagi rekordot megdöntött és ez nem csak technikai újításainak volt köszönhető. Persze, ilyen minőségben korábban még sosem bukkantak fel a vásznakon dinoszauruszok, viszont a látvány mellett volt egy egyszerű, mégis teljesen jól működő története, karaktereivel könnyen lehetett szimpatizálni és megvalósításában is annyira profira sikeredett, hogy az idő vasfoga azóta se tudta megsebezni. A hatalmas sikert követően nem is volt kérdés, hogy készül e folytatás, azonban se a második rész (ezt még Spielberg rendezte), se a harmadik nem tudta hozni azt a szintet, amit az első film felállított. Ennek ellenére egyik folytatást se tartom rossznak, sőt, Az elveszett világ rengeteg emlékezetes jelenetet tartalmaz és ha a története nem is lett tökéletesre csiszolva, a profi rendezés kellően egyben tartotta. A harmadik epizód pedig hiába kelti egy faék egyszerűségű B-kategóriás bőrlenyúzás hatását (legalábbis forgatókönyv terén), még az is simán egy nézhető darab, ami ugyan sokat nem tett hozzá a Jurassic széria gondolatiságához, de egy könnyed, dínós matiné-moziként azért megállta a helyét. Ezt követően aztán nyugovóra tért az őslényeket felvonultató sorozat (köszönhetően az egyre gyengülő bevételeknek) de időnként azért lehetett hallani pletykákat egy esetleges 4. részről. 2015-ben, sok várakozás után aztán megtörtént a „csoda” és bemutatásra került a Jurassic World, ami egy új trilógia nyitódarabjaként funkcionált és ahelyett, hogy a régi szereplőkkel melegítette volna fel a már bevált receptet, új karaktereket, de ismerős kalandokat ígért. A 4. epizód így egyfajta újraindítás lett a szérián belül, ami ugyan figyelembe vette az előzmények történéseit, de megpróbált a saját lábán megállni, amellett persze, hogy a nosztalgia kényelmes takaróját is magára húzta, nem is egyszer. Ezt a filmet mind a mai napig sok kritika éri, hogy ahelyett, hogy új alapokra helyezte volna a történetet, inkább csak újrahasznosította a kézenfekvő elemeket. Ezzel nem tudok vitatkozni, de összességében szerintem egy ismételten szórakoztató darab született, aminek persze megvoltak a maga hibái. És eddig a pontig tudtam pozitív maradni. Mert ahogy említettem, a World egy új trilógiát indított el, melynek a folytatása, a Bukott birodalom már minden volt, csak jó nem. Hiába ült be a rendezői székbe egy tehetséges, spanyol úriember (J.A. Bayona), a végeredmény egy rendkívül buta, logikátlan és erőltetett szösszenetre sikeredett, amit már tényleg csak a remek vizuális elemek és a megkapó látvány tartott egyben. Nem akarok feleslegesen fröcsögni erre az epizódra, mert alapszinten ez is tartalmazza azokat az elemeket, melyeket mindenki szeret ebben a szériában, de ezek egy rengeteg sebből vérző sztoriba lettek beágyazva. A hosszú felvezetés után el is érkeztünk a World-trilógia nem rég bemutatott záróakkordjához, ami hangzatos Világuralom címet kapta. Az első World rendezője (a vitatott képességekkel rendelkező) Colin Trevorrow ismét magára vállalta a direktori szerepet, emellett a forgatókönyv megírásából is kivette a részét, mint ahogy azt tette az előző epizódok esetében is. Az elvárások elég magasra lettek belőve (legalábbis az én esetemben), hiszen a Bukott Birodalom befejezése egy olyan jövőképet tárt elénk a fináléban, ahol az őslények elszabadulnak a világunkban, ezzel is fenyegetve az emberiség helyét a tápláléklánc csúcsán. Igaz, ezt az ötletet elég bugyuta módon prezentálta a második felvonás, de ettől eltekintve, ez érdekes alapot adott a harmadik filmnek, nem mellesleg a széria mindig kacérkodott a gondolattal, mi történne akkor, ha a dínók és az emberek egymásnak lennének eresztve. Ezt eddig Az elveszett világ fináléja domborította ki a legjobban a San Diego-ra rászabadult T-Rex képében. Az érdekes koncepció mellé azt is hamar belebegtették a készítők, hogy a klasszikus első rész főszereplő triója is visszatér a fináléra, azaz Sam Neill, Laura Dern és Jeff Goldblum. Így hiába lett felemás az előző epizód, én bíztam benne, hogy a Világuralom majd képes lesz kissé gatyába rázni a szériát, hiába vetült rá az összképre Colin Trevorrow baljós jelenléte. A történet pár évvel a Bukott birodalom eseményei után veszi fel a fonalat és egy olyan alternatív valóságot fest a vászonra, ahol a dinoszauruszok már a világunk részét képzik. Jól ismert hőseink, Owen és Claire elvonulva éldegélnek a korábban megismert Maisie-vel a vadonban. Szabadidejüket illegálisan befogott dínók kimentésével töltik. Igen ám, de feltűnik a színen egy gonosz vállalat és annak emberei, akik Maisie-re és Kék (Owen „háziraptora”) utódjára fenik a fogukat. A baj meg is történik, a kislányt és a bébi raptort elragadják, így Owen és Claire útra kell, hogy kimenekítsék szeretteiket. Mit ne mondjak, ismét egy elég gyengécske sztorit kapunk, ami elsőre inkább hajaz egy alsó kategóriás akciófilmre, mint egy újabb Jurassic-kalandra. De sebaj, itt van ez az új világ, amit benépesítettek az őshüllők, hát csak sikerült akkor beleilleszteni ezt a sovány történetkezdeményt egy izgalmas közegbe. Ne álltassuk magunkat, a már sokszor emlegetett Trevorrow egy olyan forgatókönyvet hozott össze írótársával, Emily Carmichael-lel (ő a nagyot bukó Tűzgyűrű-Lázadás stáblistájáról lehet ismerős), ami csak háttérként használja a dínók és emberek együttélését. A cselekmény szempontjából igazából teljesen lényegtelen az, hogy mi lett felvezetve az előzmény fináléjában, a fókusz az emberrablós vonalra van irányítva, ami mellé még kapunk egy ördögi összeesküvést is, melynek során a klasszikus trió csatlakozik be a buliba. De ez is csak arra szolgál, hogy a régi szereplők megjelenjenek a film bizonyos pontjain, plusz legyen miért utálni az új nagyvállalatot. Mintha az ember/dínó rablás nem lenne elég. Igaz, ehhez a másodlagos szálhoz fűződik egy világvége elem is, ami egyaránt veszélyezteti az emberek és őshüllők fennmaradását is. Annyi a probléma, hogy ezt olyan tálalásban kapjuk meg, ami inkább röhejes, mintsem fenyegető, köszönhetően annak, hogy iszonyat súlytalanul lett tálalva. Arról nem is beszélve, hogy egy Jurassic-szériát lezáró epizódban ne azon legyen már a hangsúly, hogy van egy teljesen mellékvágányra tett fenyegetés, aminek vajmi köze van a dinoszauruszok és az emberek kapcsolatához. Ilyen szempontból a Világuralom már hatalmas csalódás, hiszen a készítők átverték a közönséget. A cím és az előzetesek se azt sugallták, mint amivel a tényleges film szolgál. Oké, nem kell mindig a rajongók elvárásainak meghajolni, szükség van arra, hogy a készítőknek legyen egy magabiztos víziója az adott történetről és ragaszkodjanak ahhoz. Jelen esetünkben az történt, hogy a Bukott birodalomban felvezetett történetszál teljesen a háttérbe lett szorítva, pedig minden arra utalt, hogy majd ez a vonal lesz továbbszőve. De abból kell főznünk amink van, tehát marad a B-kategóriás akció vonal és a csúnya vállalat utáni nyomozás megfűszerezve rengeteg dínóval. Ez egybegyúrva még működhetett is volna, ha kellő hozzáértéssel van megírva a sztori. A Világuralom azonban hiányt szenved kreativitásban, olyan az egész film, mint egy unott erőlködés, ami csak azért készült el, hogy így harmadjára (vagy ha úgy nézzük, hatodik alkalommal) még nagyot kaszáljanak vele a készítők. A hajsza az elrabolt kislány és raptor után rendkívül sablonos, semmi izgalommal nem szolgál, tényleg olyan, mintha egy alsó kategóriás akcióparádéból ollózták volna ki és illesztették volna bele a cselekménybe. A vállalat piszkos ügyleteinek felderítése szintén iszonyat lapos és unalmas, ezen tényleg csak a régi karakterek segítenek valamelyest, de ez se szól másról, csak az ész nélküli nosztalgiáról. És ha már ötlettelenség, ez nem csak történet szintjén bukik ki, sajnos az akciójelenetek is rendkívül egysíkúak. Megvan a szokásos „futás és sikítás”, akadnak csendesebb, kúszós/mászós pillanatok és persze motoros üldözéssel is találkozhatunk, ami annyiban különbözik például egy Halálos iramban szekvenciától, hogy úton útfélen raptorok ugrálnak a szereplők nyakába. Mindezeket persze meglehetett volna oldani izgalmasan, de a végeredmény igazából annyit tartalmaz, amit én most ide lekörmöltem. Hőseink futnak, nyomukban néhány veszedelmes őslény, ennyi. Mindez látvány szempontjából szép és jó, hiszen a CGI a kornak megfelelően profi, akadnak olyan dínók is, akiket bábokkal keltettek életre, plusz sok esetben a zöld hátteret is mellőzték az alkotók és inkább épített díszletekre hagyatkoztak. Ilyen téren azt hozza a film, amit az ember alsó hangon elvár egy szuperprodukciótól. |
- Filmes Sámánok Rendje -
| 2022-06-08 22:14.51 |
| Ha meg már lentebb feljött, délután megtekintettem a Kenobi sorozat 4. részét, hát ez már szerintem nem volt annyira szánalmas, mint a 3. rész, de nem is mutatott azért akkora minőségi javulást.
Volt pár értékelhető momentum, de sztori/karakterek és kivitelezés szempontjából még mindig iszonyat fapados, sőt, néhol kifejezetten amatőr. |
| 2022-06-08 22:12.28 |
| Hát, ez így van, nem tudok vele vitatkozni, főleg manapság.
De ahogy lentebb írtam, korábban azért különbözőbb szerepeket vállalt, amiket azért el lehetett választani egymástól. Sőt, korai filmjei közül ott van még az Amazonas kincse, amit mind a mai napig szeretek, ott is ugyan egy tökös csávó, de még nem itatta át a karakterét az önirónia, ott még azért komolyan lehetett venni valamilyen szinten. De az elmúlt években tényleg ugyanazt hozza, olyan mint Reynolds a Deadpool óta, aki szintén a vicces laza csávó szerepkörben ragadt. Sok ilyen színész van/volt, aztán van amelyikük egy idő után kilép a megszokott keretek közül. |
| 2022-06-08 21:51.05 |
| Ez alatt mit értesz pontosan? |
| 2022-06-08 21:34.08 |
| Nem tudom, nekem a Doom ilyen bűnös élvezet és valahogy mindig jól szórakozom magán a filmen is, meg azon is, ahogy Rock előadja a kőkemény, parancskövető Őrnagyot, aztán a végén már átmegy totál gyilkológépbe. Plusz nekem ott a szinkronja is nagyon tetszett, pedig nem a szokásos Galambos Pétert kapta.
Pain nad Gain meg nekem nagy kedvenc alapból Bay-től, plusz ott Rock figurája szerintem nagyon érdekes is lett, amellett persze, hogy vicces is volt. És ott nem ez a tipikus Rock humort tolta, hanem sokkal betegebb dolgokat és szerintem jól állt neki. Tehát én nem írnám le a faszit, de az utóbbi években semmi érdemlegeset nem tett le az asztalra megszokott dolgokon kívül. Talán a Törésvonal jut eszembe, az se azért, mert a film akkora durranás lenne, hanem mert ott akadnak egész drámaira vett pillanatok is a sok zúzás közepette és ezek a jelenetek is jól álltak neki. Ki tudja, majd ha kiöregszik ebből a mostani skatulyából, akkor lehet más irányt vesz a pályája, látnék benne én is fantáziát. |
| 2022-06-08 21:09.00 |
| Rock azért próbálkozott néha, amikor még a neve nem jelentett egyet "a vicces, laza, de azért kemény csóka" branddel. Ott van például a félresikerült Doom 2005-ből :)
Oké, nem egy izmos darab, plusz Johnson se nyújt benne Oscart érő alakítást, de szerintem piszok szórakoztató volt ellenlábasként és nálam az ő karaktere sokat hozzátesz ahhoz, hogy időnként újra és újra megnézzem a filmet. Pedig nagyon nem tartom jónak én se. De a legjobb példa Rock tehetségére a Pain and Gain, na ott szerintem tényleg nagyszerű alakítást nyújtott, nem ezt a tipikus Rock karaktert hozta. Szerintem simán lehetne a fasziból egy sokoldalúbb figura, csak annyira beleragadt ebbe a fentebb említett szerepkörbe, hogy valószínűleg már ő se akar kísérletezgetni merészebb szerepekkel. |
| 2022-06-02 10:55.02 |
| Hello!
Hát igen, azt el kell engedni szerintem is, hogy az SW ugyanolyan varázst sugározzon, mint régen. Viszont a Marvel sorozatokra én annyira nem haragszom, pedig azoktól se dobtam hátast. Oké, ez a trendi vonal, hogy reprezentáljunk mindenkit ott van bennük, de legalább azok megvannak írva, még ha sablonosak is. Ha egymás mellé teszel egy MCU szériát és egy friss, élőszereplős SW sorozatot, ég és föld a különbség sztori, karakterek és még akciók szintjén is. Egy WandaVision vagy egy Loki esetében (ezek amúgy nem jöttek be) látszik, hogy volt egy koncepció, legyen az a történethez, karakterépítéshez vagy épp a látványvilághoz köthető. De egy Boba Fett esetében rögtön kitűnik, hogy nem volt semmi épkézláb ötlet, legyenek felületesen prezentálva régi elemek, azok mellé írtak egy alibi sztorit és kész, miközben a leglustább módon van bemutatva minden. Hawkeye amúgy nekem is bejött, ahogy a Moon Knight is egész szimpatikus, bár ott még hátra van nekem a befejező rész. A gettó fekete inkvizítor miatt megy is a balhé:D Nekem amúgy nincs problémám a színésznővel (nem is ismerem), de a karaktere 3 rész alapján tényleg gyenge. Persze, még vehet érdekes fordulatot a története, de az eddigiekből kiindulva nem látok rá sok esélyt:) |
| 2022-06-02 09:49.19 |
| Megmondom őszintén, én kiábrándultam az SW világából.
Egyrészt a koncepció nélküli új trilógia vette el a lelkesedésem, másrészt az az irány, amit a sorozatok képviselnek. Pedig nekem a Rogue One tetszett, még a Solo filmet is elnézegettem, plusz a Mandalorian 1-2 évada is simán lecsúszott. Az a baj, ontja magából a Disney a történeteket, de egyiknél se érzem azt, hogy "ez igen, ez kell". Vagy egy már ismert karaktert próbálnak tovább szőni megkérdőjelezhető minőségben (Kenobi, Fett), vagy behúznak egy olyat, mint az Andor, aminek alapsztorijában (ellenállás bemutatása) lenne potenciál, de egy elképesztően sótlan figurára húzzák fel. És a másik dolog ez az univerzum építgetés. Amíg egy Marvel esetében tök jó, hogy több szálon futnak az események és a filmek/sorozatok rengeteg figurát bemutatnak, addig az SW-nek ez nem megy szerintem, legalábbis abban a formában, ahogy jelenleg előadják. Össze-vissza helyezkednek el a sztorik az idővonalon, de ahelyett hogy nagy ugrások lennének a múltba vagy a jövőbe, még mindig a Skywalker-vonalon mozognak az események. Értem én, hogy kockázatos dolog elszakadni az ismert tartománytól, de ezt a Birodalom-Ellenállók vonalat már annyiszor körbejártuk minden irányból, hogy ideje lenne már villantani valamit. De legyen, kapjuk a sablonos cuccokat, viszont akkor legalább látszódna valami lelkesedés, esetleg kreativitás a végeredményeken, de semmi. Nagyon üresnek érzem a legutóbbi SW próbálkozásokat és hiába szeretem ezt a világot és annak hangulatát, én már túl vagyok azon, hogy a fan-service kielégítse minden elvárásom. Lehet ezért is tetszett úgy-ahogy a Mandalorian. Pedig ott is bottal lehet ütni az eredeti ötletek nyomát és ezerrel utalgatnak ott is már ismert eseményekre és szereplőkre, de ott valahogy elkapott ez a limonádé kaland feeling és valahogy az alulírt sztori se zavart annyira, max. 1-2 epizód esetében. Sebaj, panaszkodhatok itt napestig, az új sorozatok /filmek akkor is érkeznek én meg úgyis megnézem őket. Csak azt sajnálom, hogy nincs meg bennem az a lelkesedés és érdeklődés, mint például Az ébredő erő esetében. Elszakadtam az Erőtől sajnos:D |
| 2022-06-02 00:41.14 |
| Kíváncsi vagyok, hogy a 3. részben érzékelsz e minőségi felívelést, mert nekem inkább tűnt süllyedésnek az, amit ott prezentáltak a készítők:D |
| 2022-06-02 00:39.29 |
| Na igen, ugye ott a kánon, amit nem kéne felülírni, plusz a főszereplő és más ismertebb karakterek sorsa már ismert, tehát mit lehet ebből kihozni? Eddig a részek alapján nem sok mindent.
De oké, akkor legalább lenne nagyon epikus és látványos a tálalás, hogy legalább legyen valami szórakoztató cukormáz a sótlan sztorin. De az első három epizódtól még ezt sem kaptam meg, mert olyan az összes ütősnek szánt képsor, mintha a készítőknek se pénze, se tehetsége nem lett volna ahhoz, hogy legalább a közepes szint fölé helyezzék a lécet. Ha ez így folytatódik, akkor a Boba Fett könyvével lehet majd egy szinten a végeredmény, az meg nálam közel siralmas kategóriát üt meg. |
| 2022-06-01 17:08.02 |
| Kenobi sorozatba én belevágtam, az eddigi 3 részt meg is néztem és hát... nagy csalódás nekem. Alapból nem értettem, mi szükség van erre a történetre (nyilván nosztalgia+pénz) és eddig az epizódok nem is győztek meg arról, hogy ennek lenne létjogosultsága.
De nem is ezért vagyok csalódott, mert ha kapok egy egyszerű, de működőképes sztorit Obi-Wan drámájával, akkor azzal már ki tudtam volna egyezni. Viszont nagyon erőltetett eddig a cselekmény, miközben rendezésileg olyan az egész, mint egy '90-es évekből itt ragadt tucat sorozat. Nincs súlya a történéseknek, a rendkívül hatásosnak szánt jelenetek meg egész egyszerűen amatőr módon vannak prezentálva. Persze, látványilag (CGI, díszletek) nagy gond nincs, az egész körítés az, ami annyira bárgyú, hogy az már számomra zavaró. De még hátra van 3 epizód, minimálisan bízom abban, hogy a későbbiekben hátha lesz némi ugrás felfelé, ami a minőséget illeti. |
| 2022-04-29 06:48.11 |
| Lehet azért is zavart ennyire a dolog, mert a film első felében elég ütős kis bunyók voltak, aztán a végére úgy éreztem, kissé túllőttek a dolgon:)
De amúgy én se számítottam semmi extrára a filmtől, aztán a tavalyi év egyik kellemes meglepetése lett számomra, tök jól szórakoztam a poénokon, ötletesek voltak az akciók meg az is tetszett, ahogy ezt a harcművészeti fantasy vonalat belevitték a sztoriba. És igen, a wuxiákat alapból én se szívlelem, de ide még illett is, plusz nem is vitték azért túlzásba. |
| 2022-04-29 06:23.04 |
| Hát, igen, az összes Marvel mozi végén ott a nagy CGI akció, viszont itt nekem már nagyon kilógott a lóláb, mikor a főhős összecsapott a nemezisével.
Pedig elnézve a behind the scenes felvételeket, itt egész sokat forgatott a stáb eredeti helyszíneken és épített díszletekben, szerintem jobb lett volna ilyen közegben megoldani a végső bunyót, mint homályos vetített háttér előtt, de lehet csak én vagyok túl érzékeny az ilyen dolgokra :D |
| 2022-04-29 06:01.16 |
| Örökkévalók az a Marvel mozi, amit ki is lehet hagyni, nem hiszem hogy a közeljövőben fontos szerepe lenne az átívelő sztori szempontjából.
Shang Chi viszont jópofa lett szerintem, ügyesen sikerült a tipikus MCU sablonokba belekeverni a távol keleti mozik stílusát. Nekem a finálé szúrta kicsit a szemem, pedig ott is vannak jó ötletek, de a CGI biciklit annyira túltolták, hogy az már zavart. De még így is a jobb Marvel filmek közé sorolnám, plusz a főhős is kellően szimpatikus volt számomra. |
| 2022-04-28 20:10.56 |
| Örökkévalók nekem se jött be, ott éreztem azt, hogy bedobtak így a semmiből egy ilyen eposzinak szánt sztorit, sok karakterrel, aztán egy súlytalan massza lett az egész, ami az MCU eddig felépített világába se illet bele nálam, de önálló kalandként is inkább volt unalmas és túlnyújtott, mintsem érdekes és szórakoztató. |
| 2022-04-28 20:02.56 |
| MCU témában meg engem nem zavar ez az "érzékenyítés", ezt az időszakot éljük, nyomni kell a sokszínűséget, hát ez van.
Amíg működnek a filmek, szórakoztatóra és látványosra sikerednek, addig én szívesen nézegetem őket. Igaz, az Endgame után az én lelkesedésem és alább hagyott kicsit, de azért, mert jelenleg nem igazán látom azt, hova futna ki ez a multiverzumos dolog. |
| 2022-04-28 19:49.52 |
| Ja, igen, így érthető:)
Elvileg a DC-nél most volt megint valami váltás, ami vezető producereket illeti, kíváncsi leszek, hogy ott a későbbiekben mire mennek rá. Mert jelenleg azt látom, hogy nyomják még a Snyder-vonalból megmaradt színészeket és karaktereket, akik valamilyen szinten kapcsolódnak egymáshoz, miközben azoktól különálló történetekkel is előrukkolnak (Joker, Batman). Ezzel amúgy nincs baj, csak ha ők is a későbbiekben megint összefüggő univerzumot akarnak, akkor annak nem ártana megágyazni, nehogy az legyen, mint a BvS és a Whedonos Igazság ligája közötti időszakban :D |
| 2022-04-28 19:35.05 |
| Hogy kicsit közbeszóljak:)
Nem gondolnám, hogy a Flash film olyan rizikós lenne, a Warner kb. megalkothatja vele a saját multiverzumos sztoriját, mint tette azt a No Way Home az MCU-ban. Ami miatt neccesebb lehet a dolog, hogy a Marvel esetében ez úgymond megalapozott volt, míg a DC-né egy óriási katyvasz már alapból az, hogy hogy kapcsolódnak egymáshoz a különböző történetek. Náluk nincs meg az az erős alap, mint a Marvelnél. Viszont Ezra Miller friss balhéi miatt kíváncsi leszek mi lesz a Flash sorsa, mert gondolom a Warner nem kukázza a mozit, egy színészcsere meg így az utolsó pillanatban elég nagy lebőgés lenne, hiszen akkor a nulláról kéne újraindítani a forgatást. |
Morbius - Vélemények
| 2022-04-04 06:56.14 |
| A Morbiusról alkotott véleményemet talán azzal célszerű felvezetni, hogy mi is a helyzet Pókember filmek jogaival. Nem szeretnék túlságosan elmerülni a témában, a lényeg annyi, hogy sokáig a Sony stúdió birtokolta a falmászó felett a hatalmat (ennek volt az eredménye a Sam Raimi trilógia és aztán az Andrew Garfield főszereplésével készült A csodálatos Pókember és folytatása). 2015 környékén aztán megegyeztek a Disney-vel, hogy Peter Parker feltűnhet az MCU világában és önálló mozikat is kaphat, melyek szintén részét képzik a terjedelmes képregény univerzumnak. Ezzel a megállapodással igazából mindkét fél jól járt, hiszen a bevételek megoszlottak a két stúdió között, a rajongók pedig végre üdvözölhették Pókembert a Bosszúállók között.
Igen ám, de a Sony fejesei ennyivel nem érték be. Akadt néhány karakter, akik a füzetekben nagy szerepet játszottak a hálószövő különböző kalandjaiban és rájuk nem vonatkozott a fentebb nyélbe ütött egyezség és a tulajdonaik megmaradtak a Sony kezében. És itt jutunk el oda, hogy a Disney által birtokolt MCU mellett létrejött egy másik szuperhős univerzum, amit nevezzünk Sonyverse-nek, melyben azok a Pókember karakterek kaptak helyet, akik megmaradtak a stúdiónál. Ilyen például Venom, aminek második részét 2021-ben mutatták be és jelen elbeszélésem tárgya, a Morbius. Fentebb csak sikerült kissé terjedelmesen bemutatnom ezt a Marvel-es jogvitát, úgyhogy térjünk is rá arra, hogy milyen lett Jared Leto vámpíros zúzása. Michael Morbius egy ritka vérbetegségben szenvedő tudós, aki arra tette fel az életét, hogy gyógymódot találjon a testét felemésztő kórra. Kutatásai során vámpírdenevérekkel kezd el kísérletezni, hogy aztán egy félresikerült próbálkozás során ő maga is egy vérszopó szörnyeteggé váljon. Maga a történet alapjaiban véve egy tipikus eredet sztori, melynek során megismerjük a főhőst, az ő hátterét és motivációit, hogy aztán szert tegyen rendkívüli képességeire, kifogjon egy hozzá hasonló ellenlábast és némi akciózást követően igazi hős váljon belőle. Nem egy bonyolult felállás ez, igazából az MCU- mozik is ebből a képletből dolgoznak, csak ott sikerül az esetek többségében úgy alakítani a sablonokat, hogy a végeredmény egy koherens és szórakoztató végeredményt adjon ki. A Sony ugyanezzel a recepttel legyártott két igencsak pocsék mozit a Venom filmek képében, így azért a Morbius-tól én nem is vártam sokat, simán megelégedtem volna egy közepes látványparádéval. Erre sikerült a fentebb ismertetett, bot egyszerű, de simán használható sztorira ráépíteni egy újabb vérlázítóan gyenge förmedvényt, ami a műfaj legpocsékabb darabjaival vetekszik minőség terén. Pedig a játékidő első 30-40 perce még egész biztató. Itt se kell csodára számítani, de a cselekmény egész jó ütemben bontakozik ki, szépen épülnek a főszereplők, van értelem és logika a látottak mögött. Ezt követően viszont teljes mértékben elhasal a produkció. Miután Morbius barátunk vámpírrá változik, a történet ok-okozati összefüggései kirepülnek az ablakon és a karakterek elveszítik minden funkciójukat, hogy a legalapvetőbb sablonok mentén teljesedjenek ki egyfajta karikatúrákká. szerepében, semmi érdekeset nem tartalmaz későbbiekben a figurája. De ugyanez igaz ellenlábasára is. Kettejük kapcsolatát eleinte még épkézláb módon építgeti a film, hogy aztán egy huszárvágással gazfickó legyen a fickóból, aki némi szórakoztató ripacskodáson kívül más értékelhető jegyet képtelen felmutatni. De a legjobb a nyomozópáros volt. Az ő jelenlétüket semmi nem indokolta, a történet alapvető momentumaira kontráznak rá erőltetett dialógusaikkal, miközben néhány logikai buktató is az ő jeleneteikhez köthető. És ha már ennyire belemerültem a pocskondiázásba, meg ne feledkezzek a szerelmi szálról, ami annyira kidolgozatlanra sikerült, hogy aki kettőt pislog, le is maradhat róla. Ezeknek a negatívumok azt eredményezik, hogy a film teljesen súlytalan, nincs semmi tétje a látottaknak, egy hatalmas üresség az egész produkció, ami képtelen arra, hogy legalább egy emlékezetes képsorral megajándékozza a nézőjét. A látvány lett volna az egyetlen, ami ebből a gödörből kihúzhatta volna Morbiust, de ilyen téren sincs okunk az üdvrivalgásra. Talán az első akciójelenet még beleesik a „szódával elmegy” kategóriába, de a többi zúzás igazi átláthatatlan CGI kapálózás, amihez képest a Venom- mozik csörtéi igazi kuriózumnak számítanak. Pedig a szimbióták összecsapásai se álltak másból, csak fertelmes vizuális effektekből, viszont ott legalább helyenként ki lehetett szúrni azt, ki-kit gyepál éppen. A Morbius ehhez képest maga a pokol, amin a töménytelen mennyiségű lassítás sem segít. Sőt, a fináléban látható „epikus” harc olyan, mintha a borzasztó koreográfiára és a kínos animációra még valami sötét szűrőt is ráhúztak volna, ami aztán tényleg élvezhetetlenné tette az egész akciózást. Ezek után gondolom senkit nem lep meg, hogy a vágás és az operatőri munka szinte értékelhetetlen. A legszomorúbb az egészben, hogy olyan szakemberek ügyködtek a háttérben, mint Pietro Scalia (rengeteg Ridley Scott film vágója) vagy éppen Oliver Wood ( a Bourne- ultimátum és a Die Hard 2. operatőre), akik nem épp amatőr senkik. A zenei aláfestésről még nem esett szó, nagyon nem is lehet érdemben nyilatkozni róla. Jon Ekstrand komponista nem erőltette meg magát, rendkívül felejthető tételeket szerzett a látottakhoz, melyek ebben a formában illeszkednek is a film csapnivaló minőségéhez. De nem lenne korrekt, ha csak ész nélkül fröcsögnék, úgyhogy azért megemlíteném, hogy a színészi játék egy-két esetben nem is olyan rossz. Jared Leto például tisztességesen eljátszotta az egysíkú szerepét. Sőt, ő legalább nem csinált komplett hülyét magából, mint Tom Hardy a Venom esetében. Matt Smith pedig szemmel láthatóan élvezettel ripacskodott gonosz ellenlábasként. Igaz, hozzá köthető néhány egész kínos jelenet, de ezek legalább szórakoztatóak a maguk alpári módján. És ami a szememben talán a legnagyobb erőssége volt a Morbiusnak, az a humor mellőzése. Igaz, akadt néhány rettenetes poén, de a készítők jól láthatóan itt egy komorabb és sötétebb tónusú alkotásban gondolkodtak, ami illett ehhez a vámpíros körítéshez és a Venom stílusához is közelebb állt volna, mint a kínos viccek erőltetése. Meg is merném kockáztatni, hogy én a Morbiuson még jobban is szórakoztam, mint a két Tom Hardy-s CGI szerencsétlenkedésen, mert itt nem akartam a vetítőterem sötétjében lekaparni az arcom. Ez azonban az összképen nem sokat segít. Ahogy a stáblistás jelenetek sem, melyek alapján egyértelműen látszik, hogy a Sony kétségbeesetten próbálná hozzácsatolni magát az MCU univerzumához. Reméljük, Kevin Feige a későbbiekben észnél lesz és nem engedi, hogy ezek a félresikerült karakterek megjelenjenek a későbbi Bosszúálló kalandokban. Azt hiszem, mindent leírtam, amit szerettem volna. A Morbius egy minden egyediséget és ötletet nélkülöző, unalmas, kidolgozatlan, logikai bakiktól és pocsék akcióktól hemzsegő, stílustalan ipari termék, amiben hiába lettek volna érdekes ötletek (a vámpírmítosz összevonása a szuperhősök világával), azokat agyonnyomták a túlhasznált sablonok és a rossz döntések. Tisztán látszik, hogy a Sony semmi mást nem akar, csak ész nélkül lemásolni az MCU világát, de ez sok jót nem eredményez az eddigiek alapján, hiszen a pénzéhség mellett szükség lenne kellő tehetségre és ambícióra is. Sebaj, majd soron következő Kraven, a vadász hátha jobb lesz (nem hiszem). |
- Filmes Sámánok Rendje -
| 2022-03-28 09:49.58 |
| Én ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy egykor az Oscar-gála azt képviselte, hogy minőségi filmkésztőket és az ő alkotásaikat díjazzák. Erre tessék, itt tartunk, hogy egy kocsmai bunyóba torkollik a show.
Ez akár megrendezett produkció volt, akár valós reakció, teljesen vállalhatatlan egy ilyen eseményen. |
Démonok között 3. - Az ördög kényszerített - Vélemények
| 2022-03-28 00:34.59 |
| A Démonok között filmek kontinuitás szempontjából lineárisan követik egymást: az első rész '71-ben, a második '77-ben, a harmadik pedig '81-ben játszódik.
Ilyen téren nincs baj, ha lesznek folytatások és azok is kb. így haladnak majd az idővonalon, akkor simán belefér, hogy a főszereplők egyre korosabbak:) |
Sötét múlt (2022) - Vélemények
| 2022-03-25 02:14.25 |
| Liam Neeson csak nem áll le az akciófilmekkel.
Nem is lenne ezzel baj, ha minőségi darabokban aprítaná az ellent, de legutóbbi próbálkozásai inkább nevezhetőek keserves erőlködéseknek, mintsem szórakoztató adrenalin löketeknek. Ez a legújabb Blacklight se ígért sokat az előzetes alapján, de a végeredmény még egy fapados bugyutaság szintjét se tudta elérni. Maga a történet kb. szót nem érdemel, tipikus összeesküvős sablonokból összetákolt bugyutaság, ami semmi eredetiséget nem képes felmutatni, cserébe viszont iszonyat unalmasan lett kibontva. A karakterek is igazi papírmasé figurák, akikkel lehetetlen bármit is kezdeni, ez alól maximum Neeson papa képez kivételt, aki rutinból lehozza a megöregedett ügynök figurát. Bár, vele kapcsolatban is vicces az, hogy a készítők a koros akcióhős mögé még bedobtak egy kényszer betegséget, ami miatt főszereplőnk állandóan paranoiás és minden apró részletet rögtön kiszúr. Mit ne mondjak, ez is egy rendkívül egyedi húzás (kb. minden második akcióthrillerben előfordul), ami érdemben ki sincs használva. Zúzások tekintetében is elég fapadosan teljesít a film, akad talán két mozgalmasabb jelenet, melyek maximum nagy jóindulattal nevezhetőek nézhetőnek. Az első autósüldözést elég erősen taccsra teszi a kapkodó vágás és a gyenge CGI, míg a fináléban található konyhai lövöldözés mindenfajta kreativitást nélkülöz. És ha nem lenne elég az, hogy a film ezerszer látott sémákra épül és szinte minden egyes percén érződik az alacsony költségvetés, még iszonyat unalmas is. A játékidő kb. másfél órára rúghat, de én már 30 perc után úgy éreztem magam, mintha legalább két órája ülnék a tv előtt. Iszonyat keservesen halad a cselekmény és a jelenetekből áradó olcsóság és lustaság egész egyszerűen kivérezteti ezt az alapjaiban gyenge szösszenetet. Tényleg, itt csak az öreg Neeson értékelhető, de ő is csak rutinból hozza le a már számtalanszor látott karakterét. Komolyan, csak azért nem dobtam rá erre a csodára a karót, mert sajnos ebben a műfajban bőven akadnak azért még ennél is alávalóbb celluloidszemetek. |
Ki találja ki? (játék) - Avagy kulcsszavak a filmhez
| 2022-03-20 09:44.30 |
| Jay és Néma Bob visszavág |
- Filmes Sámánok Rendje -
| 2022-03-11 07:10.00 |
| Nekem ami nagyon bejött Trier filmjei közül a Táncos a sötétben mellett, az a Ház, amit Jack épített és a Dogville.
Az Antikrisztust láttam, az tényleg nem éppen egy séta a parkban, de nálam még belefért, ahogy a Nimfomániás is. Igaz, az utóbbinál már voltak olyan jelenetek, ahol már én is szívtam a fogam, pedig sok elborult filmet láttam már:) Plusz a Melankólia is megvolt, az egész visszafogott kis darab volt Trier-hez képest:) |
Copyright © 2005-2018, www.FilmKatalogus.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Impresszum | Médiaajánlat | DVD üzletszabályzat, kapcsolat | Sitemap | E-mail: info@filmkatalogus.hu