Ezek a magyar címadások egyre nevetségesebbek, gondolom felütötték az Országh-féle angol-magyar szótárat, és kikeresték a Fountain szó jelentését... legalább megnéznék a filmet, mielőtt címet adnak neki.

351. Variocsana (2009-11-10 07:13.45)

Kár, hogy a dvd-n "A kút" a magyar címe -de még a borítóra is A forrás van írva... Nameg, hogy az extrákon még felirat sincs...

350. Kovicu (2009-11-09 16:42.04)

- (válasz Szürke Sólyom 336. hozzászólására)

bocs, elolvastam.... még sajna nem láttam, de remélem hamarosan megnézhetem. egyre jobban érdekel ez a film

349. Buscemi (2009-11-02 20:14.52)

Ez már müvészet!!

348. Jerryco (2009-09-13 21:37.08)

- (válasz Lizzie42 347. hozzászólására)

Egi! :)

347. Lizzie42 (2009-09-13 21:22.13)

- (válasz Jerryco 344. hozzászólására)

Én higítóval hallgatom! Úgy is bejön... :D

346. Jerryco (2009-09-13 21:18.46)

- (válasz Shambala 345. hozzászólására)

Parks az eszköz volt a látomás létrehozásában.

345. Shambala (2009-09-13 20:52.54)

- (válasz Mangilla 343. hozzászólására)

Igen valóban egy londoni származású tengerbiológus- fényképész (Peter Parsk) volt az, akire Aronofsky rátalált. De azért a rendezőnek is kicsit ott kellett lennie a háttérben esetleg, hogy ez megvalósulhasson:)

344. Jerryco (2009-09-13 20:38.44)

Gyerekek, a zenei albumot csak ajánlani tudom!
Befüvezve...

343. Mangilla (2009-09-13 20:31.49)

- (válasz Szürke Sólyom 341. hozzászólására)

Kis kiegészítés: minden tiszteletem mellett is helyre kell igazítanom írásodat, ugyanis NEM Aronofsky "kísérletezte ki" a filmben felhasznált speck trükköke, hanem "csak" megtalált egy angol fotóst, aki ilyesmivel foglalkozott...

Amúgy az írásodon látszik, hogy agyaltál a filmen - én ugyan kicsit túlmagyarázásnak vélem, de a lényeg az, hogy téged is megfogott:)

342. KicsiRéka (2009-09-13 18:25.29)

- (válasz Szürke Sólyom 341. hozzászólására)

Élmény volt olvasni az írásod! Gratula!

341. Szürke Sólyom (2009-09-13 18:19.49)

Spoilerek!

Általában nem szoktam egy filmhez kétszer vélemény írni -egyeseknek az is sok, ha egyszer írok-, néha egy-egy összetett film újbóli megtekintésénél újabb és újabb gondolatok születnek meg bennem, ahogyan a film képének fotonjai meghalnak a szemembe való becsapódáskor, elmúlásuk pillanatában megszületik belőlük valamilyen új-szerű, ám mégsem teljesen új dolog.

A film három különböző létsíkja tulajdonképpen egyszerre mutatja be a múltat a jelent és a jövőt, összekeverésük, egybeolvasztásuk leginkább a lét ismétlődését, örök körforgását hivatott szimbolizálni. Az időben eltérő és mégis azonos lényegű létsíkok csak formailag különböznek egymástól, lényegükben nem térnek el. Az eltérő idősíkok közötti váltások, azok megélése Ádámként és Évaként sokban emlékeztethet minket Madách Tragédiájára. A létsíkok közötti párhuzamokra több utalás is van a párbeszédekben, a kutatóorvos kollégája a telefonbeszélgetésnél „kapitánynak” szólítja Tomot, Izzi pedig „konkvisztátornak” szólítja kedvesét a kórházi ágyon. A daganatos agyról készült röntgenfelvételek és a főinkvizítor által fekete tintával leöntött Spanyolország-térkép is párhuzamot mutat. A moziban, visszatérő motívumként fel-feltűnik a kör, ami egyben az örök körforgás végtelenségét hivatott érzékeltetni. A kör, elsőként aranygyűrűként tűnik fel, aztán találkozhatunk vele a maja térképen, később a múzeumi látogatásnál, amikor Izzi rosszul lesz, akkor is egy körben áll, ez a rosszullétes jelenet más szempontból is érdekes, erős fény vetül a halál küszöbén álló lányra, utalva a közelgő halálra ami egyben újjászületése is, ahogyan a királynő szájából korábban elhangzott: „A legsötétebb árnyakat is legyőzi a reggeli napfény.”. A kör, mint szimbólum felhasználása itt nem ér véget, maga az űrhajó is kör(gömb) alakú, közepén a fával, mint az élet szimbólumával nem egyebet jelent, mint az élet örök körforgását, a tulajdonképpeni halált, mely nem egyenlő a véggel. Kiváló megoldás a csillagokba tartó űrhajós jelenet átültetése a királyi trónterembe, ahol a férfi közeledik a trónhoz az oszlopok között csillag-szerűen elhelyezett lámpások világítanak. A film első megtekintésekor azt gondoltam, hogy számítógépes filmtrükköket (CGI) látok, de mint később megtudtam köze sem volt a képeknek a számítástechnikához. A filmtrükkökkel több évig kísérletezett Aronofsky, például olajat csepegtetett vízbe és különböző perspektívákból fotózta őket. Ezt csak azért említem meg, mert érdekes, önbeteljesítő módon a rendező a mikroszkopikus világot használta fel a kozmosz bemutatására. A mikroszkopikus felvételek és a világegyetem összefüggéseire egy kis utalás is van, a kutatólaborban a mikroszkópba néző Tom és utána a távcsővel figyelt Shibalba csillagköd közeli bevágása nem véletlen. Ez a mikro-világ és a világmindenség közötti hasonlat csodálatosan, témába vágóan működik, olyan, mint egy isteni összefüggés, a lét fraktál-szerű szerkezetére, végtelenségére utal, amiben a pici részek képezik az egységet. Ettől az egységtől való, öncélú elszakadás nem szolgál mást csak az önpusztítást, mint a főinkvizítor esetében is látható, önkorbácsoló, mindent felemésztő, akár csak a ráksejt. A ráksejt megbontja a természetes egységet, csak önmaga érdekli, csak önmagáért él, kiszakad a körforgásból, mert megfeledkezik az önzetlenségről, megfeledkezik arról, hogy valamikor egy egész részeként működött. A film ilyen szempontból kísérteties hasonlóságot mutat a Mátrix első részével, nevezetesen Smith ügynök szavaival:

„Minden emlős ezen a bolygón ösztönösen természetes egyensúlyra törekszik a környezetével, kivéve Magukat Embereket. Letelepednek valahová és addig szaporodnak míg fel nem élik mind a természeti erőforrásokat, és azután csak úgy képesek fennmaradni, ha új területeket foglalnak el. Van egy másik organizmus is ezen a bolygón, mely ugyanígy viselkedik. Tudja melyik? A vírus. Az emberi faj egy betegség, a bolygó rákosodása.”

Nos ez az, amiért a Forrás túl mutat két ember közötti lelki kötődés bemutatásán, itt lép be a képbe a társadalmi összefüggés, amely mai világunkra értelmezhető, a „nyugati” értékrendeket valló ember nem képes elfogadni a halált, számára a halál egyenlő a tökéletes megsemmisüléssel, valaminek az elvesztésével. Ahogyan a filmbéli kutató sem képes elfogadni a halált, pedig a halál el nem fogadása az élet törvénye ellen való. Itt meg kell említenem Izzi gondolatait: „Egy nap szétrobban, meghal és új csillagok születnek belőle...Erről szól a könyvem, ott kezdődik és ott végződik.”. A film segítségével tökéletesen érthető a „kezdet” és „vég” látszólagossága, valójában nincsen sem kezdet sem vég, csak örök körforgás. Visszatérve mai társadalmunkhoz, a nyugati típusú civilizáció ezért küzd általános társadalmi válsággal, mert nem egységben gondolkozik, nem tartja magát egynek a bolygóval, és a világmindenséggel. Tehát az emberiség is elvesztette a „gyűrűt”, kiesve ezzel a lét természetes körforgásából, az emberiség mára „inkvizítorrá” vált ezen a bolygón, mely inkvizítor minden és mindenki felett uralkodni akar, önző uralkodása azonban nem szolgálja az egységet.
Számomra azok a legjobb filmek, melyekkel érzelmi viszonyba tudok kerülni, talán egy kissé túlzásként hangzik, de beleszerettem ebbe a moziba. Talán a „film” meghatározással nem is írható le az alkotás. Ez a szó nemes értelmében vett mestermunka, mely az utóbbi tíz év filmjei közül egyedülállóan magaslik ki, egyhamar nem lesz könnyű a nyomába lépni. Nem szívesen dobálózom azzal a szóval, hogy „alapfilm” de az a hat éves munka, melyet Aronofsky és munkatársai fektettek ebbe az alkotásba kétségtelenül azzá teszi, ezt mindenkinek látnia kell. Ahogyan a westernek császára, Sergio Leone mondotta egyszer „A film hetven százaléka a zene”, nos ez erre a munkára is igaz. Filmrajongók, keltsétek életre ezt a mozit, éljenek bennetek tovább Aronofsky mester gondolatai, osztozzatok azon az egységen, melyet a rendező elénk varázsolt! A világűrben játszódó szín, az „üveggömbös” utazás értelmezhető egyféle letisztult létsíkként, ahol a külvilág jelentősége elenyésző, a gömb itt Tom lelkét is szimbolizálja, a haldokló fa, azaz Izzi lényege ebbe a gömbbe, azaz Tom lelkébe záródott, és Tom lelkét is ez tartja életben, annak ellenére, hogy a fa haldoklik. Az utazás Shibalba, azaz a halál és a születés együttes helye felé magának a léleknek az életútja, a megérkezés pedig a halál ami egyben egy új kezdet is. A két ember közötti lelki kapcsolat, és ezeknek az érzelmeknek a megélése, hasonló helyzetek többszöri átélése, eltávolodás majd újbóli közeledés hullámszerűsége rokonértelmű kifejezést találhatunk a 2002-es Solarisban is.

Nemrégiben találkoztam Puzsér Róbert írásaival, mely lényegében sok helyen érinti a filmet:

„A születés előtt álló magzat semmilyen más módon nem élheti meg a világrajövetelt mint halált, hiszen az ő addigi világának -az anyaméhnek- a végleges feladásával és teljes ismeretlenbe való hatolással jár, ennél többet pedig senki sem tud a halálról.”

/Puzsér Róbert – A kapu, részlet/

Könyvajánló:
Minden filmrajongónak, aki szeret olvasni is egy-egy film hatására, azoknak figyelmébe ajánlom
Puzsér Róbert hasonló címmel megjelent könyvét, mely könyv alkalmas a filmbéli gondolatok továbbvitelére: Puzsér Róber – Magyar Dávid – Forrás, Scolar Kiadó, 2008. A könyv könyvtárból is kölcsönözhető.

Értékelés: Tökéletes Film

340. Lector (2009-08-24 20:59.32)

Valahogy az az érzésem nézzük a filmeket, elemezzük őket,különböző jelzőkkel látjuk el valamennyit.Okosakat mondunk,nagyokat kritizálunk.Közben valamiről elfelejtkezünk.Őszintén beszélni az érzéseinkről.A magam módján szeretnék erről pár szót szólni,úgy,hogy senkit meg ne bántsak.Akkor amikor leteszünk egy mozit egy alkotást,akkor nyilván érveinkkel foglalunk állást mellette, ellene.Nem azért kell a véleményünk egymás számára,hogy letaroljunk más véleményeket,hanem mert így hívom élő az "övét".Amikor nem hallgatok meg más véleményeket,akkor nem tisztelem azokat.Aztán van egy ilyen film....A lelkem sajog, mert olyan pontokra tapint amit régen nem éreztem.Érzések...Fájdalom ,döbbenet,kimondhatatlan dolgok.A SZERETET NEM SZÁMÍTÓ.A SZERETET NEM ÖNZŐ.Szó szó ezt a filmet látnia kell minden olyan embernek akiben az érzések nem szégyelni való haszontalanságok.NE SZÉGYELJÜK KIMONDANI AMIT ÉRZÜNK:

339. Shambala (2009-08-13 18:27.16)

Kétszer néztem meg a filmet. Az első megnézés után nem tudtam véleményt írni róla ,mert felkavart és kellett idő ahhoz , hogy rendeződjenek a gondolataim. Az első film ,amit évekkel ezelőtt láttam Aronofsky -tól az a Rekviem egy álomért volt. Nekem először az volt az etalon.A két film témában nem összehasonlítható. Eddig úgy éreztem , meg is marad az első helye nálam a Rekviemnek. De tévedtem , mert A Forrás átvette a helyét.Ez úgy a második megnézés után tisztázódott le bennem.Hatásvadász e a rendező nem tudom , de azt igen , hogy valamit nagyon tud. Gondolkodtatni , emberi kapcsolatokat ábrázolni, felkavarni, vizuális és élményt nyújtani, és akkor a zenéről még nem is beszéltem.
Én az eredeti szereplők közül Brad Pitt-et nem tudtam volna elképzelni Tom szerepében . Jobb ,hogy kiszállt belőle az ő egyénisége nem lett volna jó erre a szerepre.Izzi szerepébe is tökéletesebb Rachel Weisz, mint Cate Blanchett. Szerintem a szereplőgárda váltása határozottan jót tett.
Csodálatos élmény volt számomra a film. Ahogy néztem úgy éreztem be tudtam magamba építeni azokat az értékeket, amiket közvetített felém , azonosulni tudtam vele. Ez egy jó könyvre is igaz. Nagyon tetszett a két ember közötti kapcsolat ábrázolása, az örök körforgás fontossága, hogy mit tartunk fontosnak a hétköznapokban, hogyan néz, milyen a nevetése , milyen a haja a bőre és a szuszogása.Amíg a másik ott van lehet, hogy elsiklunk bizonyos dolgok felett , amikor már nincs velünk, akkor ébredünk rá mennyire fontos volt az a másik számára és nekünk nem tűnt úgy, mert mást helyeztünk előtérbe és nem őt. Később bánjuk meg ,hogy nem figyeltünk rá oda eléggé.
Nekem nagyon tetszett , nem egyszer nézős film ez sem , mint a másik sem ettől a rendezőtől.Biztos, ha legközelebb előveszem és megnézem ugyanazt a hatást fogja kiváltani belőlem . Számomra egy örök darab marad.

338. Szürke Sólyom (2009-08-02 20:27.52) - (válasz Szürke Sólyom 336. hozzászólására)

Most tudtam meg, hogy amit CGI-nak gondoltam a filmen, az bizony nem az. :)) A film 100%-ig analóg módon készült. Akkor még nagyobb eliserés részemről, hogy nem kell ehhez számitógép.

337. Mangilla (2009-07-27 21:34.28)

- (válasz Szürke Sólyom 336. hozzászólására)

Látom, téged is elkapott a gépszíj:)
A Forrásban ez a szenzácós: akit megérint, azt nagyon megérinti - olyan szinten, ahogyan talán egyetlen más film sem... tényleg valódi élmény!

Az már csak hab a tortán, hogy mindenki készít egy saját verziót a látottak megértésére:)

Aronofsky zsenijét számomra mind a(z eddigi) négy filmje ékesen bizonyítja:P

336. Szürke Sólyom (2009-07-27 18:51.10)

Most kiemelten megkérek mindenkit, aki még nem látta ezt a filmet, hogy még véletlenül se olvasson bele ebbe a véleménybe, meg a többibe se! :)

Én tényleg nem szoktam alaptalanul jelzőkkel elhalmozni egy-egy művet, ez a film egy mestermunka, én leginkább felnőtteknek szóló meseként határoznám meg. Valaki egyszer azt mondta, hogy csak egy művész képes arra, hogy az élet lényegi dolgaira hitelesen rámutasson. Ez a film teljes vizuális, szellemi, lelki, zenei katarzis volt számomra. Nagyon kevés olyan film készült, ami ennyire képes megmozgatni az ember lelkét-szellemét, mély gondolatokat, érzelmeket ébresztve benne. Azt hiszem a filmrendezőnek sikerült az, amivel a filozófusok, teológusok hiába próbálkoznak, sikerült megcsillantani az emberi lét alapkérdéseit és ezekre nyújtani egyféle választ. A film tehát egyfajta vallási kinyilatkoztatásként is értelmezhető. Szerintem ez a mozi befogadhatatlan azok számára akik dogmatikusan ragaszkodnak saját vallási meggyőződésükhöz, legyen az bármely klasszikus vallás, vagy akár a „tudománynak” nevezett vallás. Olyan jó látni, hogy a CGI ilyen módon is felhasználható, tehát ha a film mondanivalója, szüzséje jól felépített és értékes, akkor művészi kifejezésként zseniálisan lehet felhasználni a CGI-t. Jó volt látni, hogy valaki ilyen módon nyúl a technikához, és nem pedig 426518 darab ork megformálására használja fel ezeket a lehetőségeket. Eszembe jutott a Rekviem egy álomért, ami már sejtette velünk Darren Aronofsky géniuszát. Azonban egyszer bárkinek összejöhet, nos a Forrás című filmmel Aronofsky bebizonyította számomra, hogy nem csupán a vak tyúk és az a bizonyos egy szem esete forog fenn. A Forrás is egy olyan munka, amit nem annyira értelemmel, inkább érzelemmel érdemes néznünk. Ezzel az alkotással, Aronofskynak bizony sikerült felülmúlnia korábbi munkáját. Aki szereti a lélekkel rendelkező filmeket annak mindenképpen ajánlom. Sok kritikus, nyilván „feleslegesen művészieskedőnek”, „közhelyesnek” fogja bélyegezni ezt a munkát, szerintem ne hallgassunk rájuk. A mozi működőképes, lenyűgöző, a lélekhez szól, a lélek nyelvén. A film zenéje engem egy kissé az Apocaliptica illetve a Metallica szerzeményeire emlékeztetett. Nagyon tetszett az a megoldás, miszerint a filmzene csak a film legvégén teljesedik be, szétdarabolt idősíkok a film elején egy kissé kaotikusak voltak számomra, de ez csak az első néhány percben kelt némi feszültséget, aztán az idősíkok közötti párhuzamok teljesen jól kifejtődnek. Minden apró mondat és kép jelentéssel bír a munkában, az én értelmezésem szerint az Izzit gyötrő betegséget, azaz a rákot a főinkvizítor testesíti meg, aki lassan maga alá gyűri a teljes spanyol királyságot azaz Izzi testét. Fontos kép a magát korbácsoló főinkvizítor, aki tulajdonképpen önmagát is gyötri, hiszen a test pusztulásával a rák végül saját magát is megöli. A történelmi színben el is hangzik a kapitány szájából Izzyvel kapcsolatosan: „Az ellenség belülről pusztítja, egyre szívja erejét, és én nem védtem meg, szégyen!”

Izzi, mint királynő mondatai is a betegségre utalnak: „A fenevad országomban pusztít, elszigetelt engem. A megváltás Új-spanyolország dzsungeleiben van.” Ez a film értelmezéséhez egy kulcsfontosságú mondat, hiszen Spanyolország a régi test, a halál utáni újjászületésre pedig az
„új” jelző mutat rá.

A történet valós szálán is van utalás a szimbolika értelmezéséhez: Izzi a kórházi ágyon fekve egyszer úgy szólítja kedvesét, mint „Én konkvisztátorom”.

Mindent összevetve, tökéletes mozival állunk szemben. A színészi játék erősnek mondható, Rachel Weiszt fel sem ismertem, annyira más mélységekben láthatjuk őt most, Hugh Jackman munkája pedig precíz, egy másodperc gyengeséget sem enged. Én szomjazom az ilyen filmes munkákra, mint az élet vizének forrására. Isteni film, a jelző minden értelmében. ;)

Operatőri munka: 10/10
Rendezés: 10/10
Forgatókönyv, ötlet: 10/10
Zene: 10/10
Színészi munka 9/10

Összességében: 100%

335. Zsozsizseni (2009-07-27 11:18.11)

A színészek remekek voltak és aképi világ is hiteles, de... nekem nem jött át a mondanivaló és a végén, ahogy növénnyé válik a Jackman...

334. Supiman (2009-07-17 13:19.45)

- (válasz Csernakakos 332. hozzászólására)

Na, azért volt ott cgi rendesen...de tény, hogy finoman használta! Az a medencés dolog marhajó!

333. Mangilla (2009-07-17 13:05.04)

- (válasz Csernakakos 332. hozzászólására)

Ööö... lehet, hogy valamelyik másik Aronofsky-s fórumban történt...?

332. Csernakakos (2009-07-17 12:36.17)

Supiman: Hát ő izé, én tényleg hülye vagyok ezekhez, itt találtam 3 érdekes videót:
[link]
Jó mondjuk az egyértelmű, hogy pl. a fa megtalálását nem kémiai anyagokkal illusztrálták. :)

Mangilla: Én döbbennék meg a legjobban magamon, ha most visszatudnám keresni a linket. :D Átfutottam a hozzászólásokat, vajon hol találok kék színű szöveget, de csak annyit találtam, hogy az eleje felé ócsároltam az előzetest! Hülye. Most meg az egyik kedvencem, kétnaponta meg kell néznem. Na ennyit Csernakakosról. :)

331. Mangilla (2009-07-17 08:24.25)

- (válasz Supiman 330. hozzászólására)

Lejjebb belinkeltem egy interjút Aronofskyval, ahol elég jól elmeséli, hogy készültek ezek a trükkök...

330. Supiman (2009-07-17 00:02.57)

- (válasz Csernakakos 329. hozzászólására)

Érdekelnének az ilyen filmes trükkök, mert sajna ezekhez énse értek, pedig jól jönnének.

Jaja!

Tényleg ez a legjobb! Meg úgy mindenben az ilyen rajzolt poszterek a legjobbak!:D