Ennek kellett volna mennie:
[link]
Van hangulata, nem elcsépelt, és nem tartalmaz elcseszett, a film tartalmával köszönőviszonyban nem lévő okosságot tagline címszó alatt.

124. Törölt felhasználó (2011-05-27 14:44.55)

- (válasz Csernakakos 123. hozzászólására)

Senki sem az, aminek látszik? WTF?! Thx btw, csakhogy még több modernizált angol rövidítést használjak.:)

123. Csernakakos (2011-05-27 14:29.47)

- (válasz Törölt felhasználó 122. hozzászólására)

[link]
Kattints a képre! ;)

122. Törölt felhasználó (2011-05-27 14:16.00)

- (válasz Csernakakos 121. hozzászólására)

Forbidden...no access. Felraknád valami képfeltöltőre?

121. Csernakakos (2011-05-27 13:58.09)

Fantasztikus érzékkel választották ki a filmhez készült egyetlen gyenge posztert a magyar forgalmazáshoz.. A tagline-t pedig lónyerítéses felröhögéssel egybekötött instant sírógörccsel fogadtam.
[link]

120. Icelander (2011-05-25 18:44.16)

Elementáris alkotás.
Szóhoz sem jutok !

Olvastam a hozzászólásokat, egy kettőért gratuláció, legalább olyan jók lettek mint a film maga. Azért is szeretem utólag itt elolvasni őket, mert sokszor filmnézés közben annyira beleszippantódok, hogy nem esnek le bizonyos dolgok, itt meg utólag úgy arcon csapnak amiket leírtok, hogy leesek a székről.(most sem történ másképpen)

Az utolsó pár mondat (amit Carey mond), talán a legszívbemarkolóbb az egész filmben.

###SPOILERES LEHET###
És nálam is az "ordibálós" volt az egyik legszívbemarkolóbb jelenet (de már az elején is), továbbá, hogy Tommy karaktere milyen kis naiv volt, pl. amikor felkeresték a Madame-ot ... ez is nagyon megható volt, amikor Ruthot műtötték, valamilyen szinten ott realizálódott bennem az egész súlya.
###OFF###

Kétségtelenül betettem a legjobb 10be ezt a filmet is.
Az egész film hangulata egyszerűen nem enged el.
nem is tudom miért csak 4 csillagot adtam ...

119. Törölt felhasználó (2011-05-09 23:37.42)

Mellesleg nálam "csak" 4 csillag, 10es skálán 9es.

118. Törölt felhasználó (2011-05-09 23:36.12)

A XX. Század második felében járunk, Angliában. 1952-ben egy nagy áttörés történt az orvostudományban, embereket sikerült kopírozni. A klónokat donorként használva az emberiség átlagéletkora 1967-ben már 100 év felett volt. Az idő során a normál társadalomban kialakult egy kisebbfajta réteg is, ők voltak a donorok. Ezek a teremtmények laborokban jöttek világra, és születésüktől kezdve különböző, erre a célra alkalmazott intézményekben nevelkedtek. Nem csak biológiailag olyanok, mint a normális emberek, érzésekkel és az emberi lét minden feltételével is rendelkeznek, „csak” a neveltetésben különböznek és abban, meg vannak jelölve, mint a tenyészállatok. Vezetéknevük csak egy betű, semmi több.

A film eleje a ’70-es években játszódik, amikor a főszereplők még gyerekek voltak a Hailsham-ben. Egy kis ízelítőt kapunk abból, milyen egy konzervatív angol iskola, hogyan szocializálódtak ezek az eleve elrendeltetett sorsú szerencsétlenek. Teljesen elszigetelve a külvilágtól, bezárva egy helyre, ahol a „Rend, fegyelem, tisztaság, pedantéria” szólás elve alapján nőttek fel. A főszereplő Katy H, a különleges és kreatív lány, akinek a figyelmét felkelti az ügyetlen és sok téren tehetségtelen, de annál inkább nagyobb szívvel rendelkező Tommy D. A trió harmadik tagja a népszerű, szép, okos és kicsit rosszmájú Ruth, aki Kathy legjobb és talán egyetlen barátnője. Idővel a kezdeti állítólagos unszimpátia ellenére ahogy az lenni szokott Ruth megkedvelte Tommy-t, és ellentétben a habozó és gátlásos barátnőjével, lecsapott a fiúra. Ez az állapot hosszú évekig tartott, majd egy napon, amikor már felnőttek voltak, a szerelmi csalódott lány ápolónak jelentkezett, aki donoroknak segített a műtétek után lábra állni. Próbálta a benne lévő űrt munkával kitelíteni, nem mintha az opcióhalmazok óceánjában pancsolhatott volna. Újabb hosszú évek eltelte után a két barátnő útjai keresztezték egymást. Kathy még mindig betegeken segített, Ruth viszont már a 2. szervdonációján esett át. Nagyon rossz bőrben, talán csak a halál közelsége miatt, de megszólalt a lelkiismerete, és elhatározta, megpróbálja összehozni 2 régi barátját.

Mark Romanek-nek sikerült egy sajátos hangulatú filmet összehoznia, amit a drámakedvelők nem felejtenek el egyhamar. A fényképezés kivételesen jó, Anglia sajátos természeti szépségei remekül vannak kiemelve. A simulékony zenéért Rachel Portman a felelős, szívszaggató hegedűjátékokat és instrumentális darabokat hallhatunk a hatásos képek alatt. A főszereplők játékát pedig mindenféle jelzőhalmazok nélkül csak egy szóval írnám le: nagyszerű.

Látszólag a két fél be nem teljesült gyerekkori szerelméről szól a film és arról, hogyan próbáltak közös időt nyerni maguknak. Viszont, ha mélyebbre ásunk, akkor érezzük, ez nem csak egy különös és stílusos love story, ez sokkal több. Megpecsételt sorsú emberekben lezajló lelki folyamatokat követhetünk figyelemmel. Tudatlanság, kíváncsiság, vergődés, remény, elfogadás. Elgondolkozik az ember(vagy csak az olyan szentimentális idióták mint én:)), mi vajon kihasználjuk az időnket és azt a lehetőséget, hogy javarészt mi magunk alakíthatjuk jövőnket? A film szelíd hangulata ellenére ez egy erős dráma, amikor kell, helyre teszi a nézőt. A látvány, ahogy egy ember felnyitva fekszik a műtőasztalon, kivesznek belőle egy újabb létfontosságú szervet, majd kisimul az ekg-ja, önmagában nem lenne meghökkentő, de az, ahogy ott hagyják, mint egy darab húst, az egyik legridegebb dolog, amit eddig láttam filmben. A közömbössége és hétköznapiassága a jelenetnek rémisztőbb, mint a kaszabolós-szeletelős horrorokban szanaszét heverő levágott végtagok látványa.

Ahogy Kathy mondja, végül mind bevégezzük, és mielőtt elmennénk, talán egyikünk sem gondolja azt, mindent elértünk, amit akartunk az életünkben, független attól, hány évet éltünk. Ez a film talán elgondolkodtat néhány nézőt. Klisé, de nagyon is helytálló szólás: Carpe Diem.

117. Csernakakos (2011-04-21 18:32.44)

Ez valami gyomorforgató. Május végén mutatják be itthon? Akkor ősz előtt tényleg felesleges várnom a dvd-re.

116. The Duke (2011-03-09 23:33.28)

Hát a film egyszerűen fantasztikus. Hihetetlen ahogyan megcsinálták, a karakterek a helyszín a történet. 2010 egyik legjobb filmje ez nem vitás.

115. Törölt felhasználó (2011-03-04 13:19.27)

- (válasz Csernakakos 114. hozzászólására)

Még a végén én is, pedig van még másfél évem. Ha minden igaz.:)

114. Csernakakos (2011-03-04 12:59.17)

- (válasz City225 112. hozzászólására)

Nem mondod komolyan... Mi az Istennek mutatják be fél év késéssel? Lediplomázom, mire kiadják DVD-n.
Elképesztő.

113. Anitabagwell (2011-03-04 11:36.58)

- (válasz City225 112. hozzászólására)

mozi?:O
neeeee. nem bírom, nekem dvd-n kell :D csak riasztanom kell a spanyol haverjaim mostmár, hogy küldjék el nekem.
ez nem ér. mondjuk jaj de jó, hurrá :D elér hozzánk is :).

112. City225 (2011-03-03 20:46.05)

május elején magyar mozipremier:))) by vox

111. Bdt (2011-03-01 06:01.53)

Hm.

Négy és fél csillag.
Spoiler:
Eleinte nem tudtam milyen filmre számítsak,most nem követtem el azt a hibát, hogy beleolvassak a topikjába.:)

Több érzést is kiváltott bennem, két résznél bőgtem el magam:
1: mikor kislányként a főszereplő nem tud magának semmit sem venni, ez személyes tapasztalatom gyerekkoromból,pokoli érzés,mondhatom,olyan,amit felnőttként sem felejtesz el,pontosan ezt történt velem is, csak nem lovacskák és kisautók, hanem 2 forintos csörögefánkról volt szó.
2: Mikor Tommy a végén fekszik az asztalon. az a mosoly mindent elárul. elárulja, hogy szeretlek, elárulja, hogy végre együtt vagyunk,és bizakodik, hogy nem lesz semmi baj, látjuk egymást újra.(Keirán a székben ülve látszik, hogy itt a vége, feladom,nincs már miért élnem)

volt nem egy erős jelzés, pl: a hajó a tengerparton: Nem mentek innen sehova, nincs közös jövő,az is nagyon szomorú rész volt,mikor felolvasott Kathy Tommynak,belegondolni, hogy emberek csak álmaikban utazhatnak....Borzasztó lehet felnőttként gyermekes vágyakba kapaszkodni,majd secperc alatt szembesülni,hirtelen felnőtté válni és elveszíteni minden reményt,azt az egyet, amibe kapaszkodtál egész életedben.

Valahol lehet párhuzamot vonni, az élet és a film között. Nekem az jutott eszembe, hogy manapság az embereket annyira ellehetetlenítik, hogy tényleg csak az emberi kapcsolatok (őszinte) tartják életben, adnak egy kis reményt.
Érdekes, hogy 2010-ben robotokat így jelenítenek meg. Na, nem a szó szoros értelmében, de végül is robotokat neveltek, bár az emberben lévő érzelmeket nem tudták elvenni.

És komolyan mondom, én lettem féltékeny,borzalmas lehet, hogy van valaki,akit éveken keresztül távolról szeretsz,nagyon és ezt végig nézed.(Keira)

Jó,most kavarognak a gondolatok,mert ebből a filmből nagyon sok mindent lehet kiemelni. a három szereplő zseniális. Mindhármuknak olyan tökéletes az alakítása, hogy szavakat nem találok,aprólékos,emberi.

Azon már nem is csodálkozom, hogy ezt nem játszották mozik, ugyanígy a tűz martalékát sem játszották,pedig...Na, azon katasztrófálisan sírtam.

ez kicsit össze-vissza lett, már a hozzászólásom, de nem baj.

110. Bdt (2011-02-26 12:00.35) - (válasz Csernakakos 109. hozzászólására)

Ha összeáll valami a fejemben , megírom. Nyilván azt köszöntem, amit a never let me go-ról mondtál.KÖSZI!:)

109. Csernakakos (2011-02-26 11:58.48)

- (válasz Bdt 108. hozzászólására)

Ne köszönd, csak majd írj véleményt mindegyik filmhez, mert érdekel! :)

108. Bdt (2011-02-26 11:57.06) - (válasz Csernakakos 107. hozzászólására)

Akkor aberrált élvezet, fekete hattyú és ez. Köszi.:)

107. Csernakakos (2011-02-26 11:54.40)

- (válasz Bdt 106. hozzászólására)

Jól gondold meg. Ha ezzel kezded, akkor ma nem nézel meg még egy filmet, arra mérget vehetsz. ;)

106. Bdt (2011-02-26 11:53.48)

Ma készülök megnézni, és még másik két jónak ígérkező filmet. Csak nem tudom melyikkel kezdjem: ezzel, az aberrált élvezetekkel vagy a fekete hattyúval. Mert mind nagyon érdekel és komolyan, döntés képtelen vagyok és türelmetlen.

105. Csernakakos (2011-02-26 11:52.05)

- (válasz Nyakkendősparaszt 104. hozzászólására)

Lassan egyetértésre jutunk. ;)
Az utolsó bekezdésedhez szólnék hozzá: gondold végig, amit a határról írtál. Az erkölcsi határainkat jellemünk szabja meg, ami azonban eleinte nagyon képlékeny, és elsősorban a környezetünk alakít - főként életünk első nyolc-tíz évében. Az ember nem tud meghasonlani önmagával - mondják már pubertás korúakra is, mert addigra nagyjából megszilárdul az éned. Akibe a kezdetektől táplálnak bizonyos dolgokat, abban mindez gyökeret ereszt, és képtelen lesz elhagyni őket!
Egy közeli ismerősömet a kezdetektől erkölcsös, visszafogott, jámbor viselkedésre nevelték. Mostanában ismeri fel ennek a hátulütőit, mert bár szép dolog a megbékélés és a szeretetközpontúság, de ebben a világban ez komoly gátat jelent. Pórbálja levetkőzni ezt a berögzült modorosságát, de állandóan falakba ütközik, nem tudja teljesen elhagyni ezeket a dolgokat, bármennyire is harcol.
A fentiekre alapozva tartom fenn továbbra is, hogy abban a miliőben, amiben a film karakterei nevelkedtek, a létért való küzdés nem létezett, s így számukra is szinte teljesen ismeretlen fogalom maradt.

104. Nyakkendősparaszt (2011-02-20 20:29.55)

- (válasz Csernakakos 101. hozzászólására)

Igazad van, meddő vita mint oly sok vita az életben de veled legalább érdemes vitatkozni mert tudsz érvelni. De nekem pontosan az a belenyugvás, beletörődés, cél nélküli sodródás egysikú ábrázolása nem tetszett a filmben ami téged megfogott. Persze ilyen is van az életben nem is kevés, sőt akarva-akaratlanul mindannyian kötünk kompromisszumokat az éveink során, olyanokat is amelyekért akár korábban szemen köptük volna magunkat. Viszont más az amikor még van reményed később újra próbálkozni egy esetleges, számodra előnytelen kompromisszum után és más az amikor elvesznek mindent. Mert ha tudatosan meg akarnak ölni és ezt nem is titkolják már nem marad vesztenivalód, meg kell próbálni a kitörést nem számit mekkora az esélye.

Kérdésedre válaszolva, nem, nem lázadtam fiatal koromban. És nem is látom értelmét lázadni amig a rendszerben látok esélyt a céljaim elérésére. És akárki, akármit mond, ebben a közegben ahol most élünk igenis van esély és van lehetőség. Igaz, hogy a nyugat tudatosan leépiti a posztkomcsi országok gazdaságait (mert tudják, hogy hazaba.znánk őket egyforma feltételek mellett) és messze nem egyforma esélyekkel indul az ottani mint mi, de van esély, van választási lehetőség.

"Szerintem ugyanúgy korlátok között élünk, mint a filmben szereplők, mégsem lázongunk."
Nem értek egyet veled. Korlátok között élünk de nem ugyanolyan korlátok között, mert van egy határ. És az a határ az amikor a puszta életünk a tét vagy azoknak az élete akik közel állnak hozzánk.

103. Boleyn (2011-02-20 09:14.10)

a könyv címe: Ne engedj el
író: Kazuo Ishiguro

102. Boleyn (2011-02-20 09:11.32)

- (válasz Birka78 100. hozzászólására)

az te vagy :) , engem le tud hangolni az ilyesmi

101. Csernakakos (2011-02-17 18:20.09)

- (válasz Nyakkendősparaszt 97. hozzászólására)

Szerintem lassan átfutunk meddő vitába, ebben a témában úgysem jutunk dűlőre. A regény és a film célja nem az, hogy bemutassa a harcot - arra ott van a maga nemében szintén kiemelkedő Sziget és egyéb filmek. A Never Let Me Go azonban kategórián felüli, nem hiszem, hogy sok művel találkoznánk, ami ehhez hasonló szemszögből közelítené meg az orvostudomány nem kívánt hozadékait.
Egyébként Te lázadtál fiatal korodban? Az körülbelül már középiskolás korban leesik az ember számára, hogy az oktatás mennyire korlátozó rendszer, hogy nem véletlenül mindennapi téma a továbbtanulás és a karrierépítés, hirdetik ezt az egyén szabadsága címen, holott egy lekötő, korlátozó undormány rendszer: azt tanulod, ami mások szerint fontos, azért tanulsz és dolgozol, hogy a föléd tornyosuló, beláthatatlan távlatú tőkés világ pillanatok alatt elsöpörhető kis porszeme légy, akire azért van szükség, hogy az öregkorig, amíg tested-szellemed össze nem csoffad, annyi erőt sajtolhassanak ki belőled, amennyit tudnak. Majd elkorhadsz és ehhez méltó módon megválnak tőled, mehetsz a föld alá, kit érdekel?
Szerintem ugyanúgy korlátok között élünk, mint a filmben szereplők, mégsem lázongunk, mégsem lázongsz. A film, az internet ugyanilyen gátló eszköz, tudjuk és mégis elfogadjuk, és élünk vele. Ennyi. Akkor most mit is akarunk számon kérni fiktív karaktereken?

100. Birka78 (2011-02-16 18:55.13)

- (válasz Boleyn 98. hozzászólására)

Én már túlságosan durva dolgokat éltem meg ahhoz, hogy egy filmtől depressziós legyek. :)

99. Boleyn (2011-02-16 18:21.05)

Olvasta valaki a könyvet? Magyarul mi a címe?
Soha ne engedj el?

98. Boleyn (2011-02-16 18:18.11)

Nem tudom ki hogy van vele, de én depressziós hangulatba kerültem a film megnézése után, nagyon lehangoló.

97. Nyakkendősparaszt (2011-02-14 23:15.27)

- (válasz Csernakakos 96. hozzászólására)

Az nem lázadás csak tehetetlenség. Az lenne a lázadás ha megszöknének, bujkálnának próbálnának csapatokba szerveződni.
A sok ezer klón kikövetkeztethető a filmből, a sok nevelde, a lány az egész országot járja mint segitő stb. stb. és ennek ellenére egy olyan pletyka sincs, hogy ez és ez megszökött pedig nem is nagyon kellene törniük magukat. Minden adva van. Szóval bele kellett volna tenni valami olyat hogy lebutitják őket genetikailag vagy nyomják valami tompitó szerekkel stb.