Fórum - Mr. Nobody - Vélemények (2. oldal)

1 2 3 4 5

115. Jessyca (2014-03-23 23:54.50)

3 év után megnéztem újra. Ez a film egy csoda még mindig.

114. Vbacs (2013-08-18 21:27.12)

SPOILERVESZÉLYES írás következik. Egy kifejezetten nehéz és megosztó filmmel állunk most szemben. És én igyekszem egyik tábort sem támadni, vagy védeni, egyszerűen csak a magam látásmódját próbálom elmondani. Nincs kizárva, hogy egy kisebb regényt szülök meg itt, de vágjunk bele. A Mr. Nobody egy igen kivételes mű, én egyértelműen sci-fi és dráma közé sorolnám műfajilag, mert gyakorlatilag nem lehet egyértelműen meghatározni, de ez igaz a film szinte minden aspektusára. Egyike azon fantázia, álom és időugráló filmeknek, mint például az ExistenZ, az Eredet, Emlékmás, Vissza a jövőbe, vagy a Doctor who. Ez a „nem igazán tudjuk, hogy mi és mikor történik pontosan”, és az, amitől sok ember besokall, a „vagy megtörténik-e egyáltalán” fordulatokkal operáló történetek egyike. Sőt, az egyik legkacifántosabbja. Több idő és létsíkon át látjuk „Mr. Nobody” életét, felvázolják nekünk élete fix pontjait, és azokat a pontokat, amiknek kimenetelét apró válaszutak és a jó öreg pillangóhatások kísérik. A bibit itt az okozza, hogy sokszor össze-vissza ugrálunk minden lehető síkon, amik az imént fel voltak sorolva. Nagyon nehéz lépést tartani ezzel az alkotással. Meg tudom érteni azokat, akik feladják egy idő után. Én ezt úgy tudtam élvezetesebbé tenni, hogy felvázoltam a látottakat, mint egy fát és annak ágait, higgyétek el, hogy így jobb volt visszakövetni, hogy mi is történt eddig. De a legjobb az, ha társaságban nézzük, így közben agyalni kifejezetten jó érzés, ez a technika igazán ajánlott ennél és ehhez hasonló műveknél. Sokan említenek itt ollózásokat korábbi művekből, giccset, kliséket…..öm….néhány ponttal itt egyet étek. De a klisével nem. Én hasonló történeteket láttam már, de ettől még nem fedezem fel minden második filmben azokat az elemeket, amik itt feltűnnek. Szerintem igencsak egyedi a storyline, sehol máshol nem láttam ezt és így mesélni. Hasonlóak persze voltak, de mint minden témának, ennek is lehetett egy alapja, amiből minden hasonló film merített, így tulajdonképpen mindegyikről lehetne a klisét és az ollózást állítani. Ez után is készült híres és kísértetiesen hasonló mű. De nem mondom azt, hogy én sosem említettem meg, miközben néztem, hogy hopp ez a jelenet ehhez vagy ahhoz hasonlít, viszont nem veszem a legfőbb hibának. Amit viszont annak veszek, a túlbonyolítás és a 2 és félórás játékidő. Ez a kettő igazából ugyanaz. Ha nem lettek volna feleslegesen időhúzó szegmensek, nem lenne ilyen érezhetően hosszú. Ez az, ami miatt nem volt tökéletes „mindfuck” ez az egész. Viszont amihez Van Dormael rendező úr nagyon értett, az a hatás! Nem, nem –vadász, csak hatás! A katarzis nagyon a helyén volt, engem a hideg is kirázott tőle pozitív értelemben. A hatást fokozták a jól összeválogatott zenék, amik nagyon illettek a hangulatváltásokhoz, és amikor egyáltalán nem illett a képbe, akkor is nagyon jó kíséret volt, néha abszurddá emeltek egyet-egyet, amivel nem is volt bajom. ( zeneválasztás tekintetében lehetett legjobban érezni más filmek átfedését, teszem azt Vissza a jövőben…itt mindenki tudja mire gondolok). Sajnos ezt így ki kell jelentenem, hogy Leto szinte semmit sem tett az élményhez. Elég langyi munkát tett le itt az asztalra, bár az igaz, hogy a bámuláson kívül nem sok feladata volt. Igaz, kiemelni sem tudnék senkit, maximum Polleyt vagy Ifanst, de nem a színészek vállát terhelte az eladás felelőssége, hanem a mondanivalóét. Amit nekünk ez a film el akart mondani, arról könyveket szoktak írni. Elég spirituális magasságokba emelkedik a pillangóhatástól a döntés fontosságáig, a lélek mélységéig, és az kvantumfizika kérdéseiig. Az egész élet apró mozzanatokon és gondolatokon múlik, azok terelik az embert „A” lehetőségtől egészen „Z” lehetőségig, és ez szerintem baromi érdekes. kevés filmet láttam, ami ennyire ki akarja ezt fejezni. Nem tolakodóan, de művészien, egy még számomra is értékelhető művészfilmben. Jó filmélmény volt!

113. Vbacs (2013-08-18 20:31.34) - (válasz Biklodopus 112. hozzászólására)

Illetve te nézel túl keveset. Nézőpont kérdése.

112. Biklodopus (2013-07-07 14:27.53)

Egyébként nem tudom, mire gondoltok az alatt, hogy lenyúlták a jeleneteket. Én személy szerint semmi más filmet nem fedeztem fel benne, ha ti igen, túl sok filmet néztek.

111. Biklodopus (2013-07-07 14:25.59) - (válasz Gyorkos 110. hozzászólására)

na igen, profi volt a srác ha ilyen embernek képzeli magát, én is szívesen lennék Jared :D

110. Gyorkos (2011-12-14 18:11.49)

Ez igen, nem piskóta fantáziája volt annak a kilencéves gyereknek! :)

109. Chris Co (2011-11-10 02:38.33)

Nehéz új ötletekkel előállni, megértem. Ami viszont bosszantó az az, hogy minden részlet, ami érdekes és elgondolkodtató lenne, az egy másik film vagy könyv ötleteinek lenyúlása!!! Nem láttam benne olyat, amire ne ismertem volna rá, leszámítva egy-két teljesen értelmetlen jelenetet. Attól nem lesz érzékletesebb egy film, ha még órákig virágcserepeket ejtenek le, hogy gondolkozz el rajta. Sok jelenet tényleg csak időhúzás. Ömlik a kliséktől és a hatásvadász elemektől.

108. Cukiandi91 (2011-11-03 18:09.43)

Aú! Ez is egy vélemény. Szerencsére mindenki mást tart értékesnek. Nem kell, hogy mindenki szeresse. Talán ma újra megnézem, mert megunni nem tudom, mindig találok benne valami újat. Sajnálom, hogy csak ennyi maradt meg a filmmel kapcsolatban. És igenis vannak borzalmas filmek! Tetszett a hasonlatod! Nagyon találó!

107. Polcok_a_polcon (2011-10-22 23:04.35) - (válasz Cukiandi91 106. hozzászólására)

Azért mert imádod a juharszirupos palacsintát, még nem kell sajnálnod azokat, akiknek felfordul a gyomruk tőle. Nem azért, mert a juharszirup egészségtelen, vagy alacsony a tápártéke, vagy nem tudják emészteni, hanem egyszerűen egyeseknek nem ízlik. Ha neked bejön, fogyaszd egészséggel és mosolyogj azokra is, akik mást részesítenek előnyben, hisz NINCS JÓ TÁPLÁLÉK! Csak táplálékok vannak!

106. Cukiandi91 (2011-08-26 11:12.49)

Ma egy éve volt a magyar bemutató!:D A film pedig még mindig zseniális!! Jared nem sok filmet csinál, de azok aztán ütnek! Nem lett kasszasiker, de melyik filmje az? Sajnálom azt, aki csak ennyit lát a filmben... a döntésekről szól... azokról, amik mindenki életét irányítják és a véletlenekről, amiket senki sem tud irányítani... És mi lenne ha ismernénk minden döntésünk következményét? Akkor se tudnánk dönteni!! MERT NINCS JÓ DÖNTÉS! Csak döntések vannak! Csodálatos film, de nem az egyszerűen megemészthető filmek közé tartozik... ez nem olyan péntek esti laza romantikus vígjáték (amiből van bőven, lehet azok közül választani!!), amin nem kell elgondolkozni vagy újra megnézni, hogy megértsük!

105. Andi0013 (2011-07-31 13:08.33) - (válasz Polcok_a_polcon 104. hozzászólására)

Micsoda nézőpont!:)))

104. Polcok_a_polcon (2011-07-30 22:09.23)

118 éves bácsika mesél a pormentes jövőben; emlékek-visszaemlékezések; baljós- elkerekedő szemek; nagy döbbenetek: "vajon létezek-e?"; megcsúszás egy falevélen; robbanás; örök szerelem; "nem tudok nélküled élni"; robbanás; csalódás; baleset egy falevéltől; topmodell ápolónők a kórházban, zuhanás autóval vízbe, és még egy hosszú sor futószalagos csoda összegyúrva a megszokott, jól bevált kameramozgással, a megszokott, jól bevált zenei aláfestéssel; megfűszerezve felfoghatatlan kérdésekkel, mint például "létezek-e?", "mi lenne, ha az idő visszafelé múlna?", 9 dimenzió... stb. Hatásvadász Pillangó-hatás utánzat, tele klisével. Valahogy az elejétől a végéig erőltetettnek éreztem: mintha a készítők valami óriási durranást akartak volna készíteni, amiben minden benne van... de a kidolgozatlanság miatt kicsúszik a talaj az egész alól. Azért 1-2 értékes gondolat van benne :-)

103. Andi0013 (2011-07-16 17:42.32) - (válasz Birka78 87. hozzászólására)

Öröm volt elolvasni ezt a kritikát/véleményt! Minden fontos dolgot említettél, kifejtettél, és teljesen egyet értek egy dolog kivételével.:) Szerintem a megismételt jelenetek nem mind hatásvadászok. Nekem jól jöttek emlékeztetőül, mivel annyi szálon futott már, hogy győztem odafigyelni, és néha jó volt egy kis "emlékeztető". Így a film végén nem kellett annyit elmélkedni a történteken, annál inkább a mondanivalóin.:) Én még észrevettem egy részt, amit szerintem jóformán egy az egyben a Daniel Keyes Virágot Algernonjából vettek. Mégpedig azt a részt, amikor a pszichológus a Rorschach-tesztet ("tintapacás" teszt) végeztette el vele. Ugyanazokat felelte, mint amit Charlie a könyvben.:) De gondolom ezen, és azokon kívül, amiket felsoroltál is még sok ilyen "kölcsönzött dolog" van a filmben. Mégegyszer: Nagyon tetszett a kritikád! Jó volt újra olvasni azokat a gondolatokat is, amiket beidéztél a filmből.:)

102. Babs (2011-05-03 10:40.45)

Egy ilyen jó filmről nagyon nehéz számomra véleményt formálni, mert úgy gondolom, hogy ennek a filmnek a mondanivalóját inkább érzi az ember, semmint az agyával rendezi le. Ahogy sokan már megfogalmazták előttem, a döntésekről szól a film, a lehetséges alternatívákról, a köztük lévő hezitálásról, a mérlegelésről. Nem is tudom, hogy mivel jár jobban az ember, hogy ha tudja a döntések következményét vagy az, ha nem. Szerintem Nemo se úgy élte meg, hogy ez akkora áldás lenne a számára, hogy mindent tud. Az ember minden nap megannyi döntést hoz, és ha folyton azon kattognánk, hogy ha így döntök, akkor ez lenne, ha úgy, akkor úgy lenne, az élet zakatolva elrohanna mellettünk. Teszem hozzá, hogy így is sokat mereng az ember a lehetőségein. Számomra a történetvezetés mikéntje tetszett a legjobban...ahogy ugrált a lehetőségek között, és mégis kerek egészet tett le az asztalra. Szép lassan összeállt a kép, bár néha a váltások miatt egy pillanatra felvontam a szemöldökömet, de minden a helyére került. A fiatal színészek játéka nagyon meggyőző volt, le a kalappal előttük. Remélem, még viszontláthatjuk őket. Jared Leto ezerarcú ember, megint ott volt a szeren. Mindent egybevetve egyáltalán nem egyszer megnézhető film kategória...ellehet rajta elmélkedni, mert számos témát érint, de mégis ezt érezni kell. Ahogy Nemo esetében is, a döntéseinket elsősorban az érzelmeink határozzák meg. És végezetül, köszönöm néhány fórumozónak az értékes véleményüket.

101. Cantri (2011-04-26 00:02.23)

Mi a helyes döntés? „Ez a több dimenziós film, nem az Avatar.” Jaco Van Dormael nem az a fajta rendező, aki futószalagon gyártja a filmjeit, az ezelőtti is már 13 éve készült. De azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, erre érdemes volt várni mindenkinek. Nemo Nobody nem az első (és nem is az utolsó) ember, aki keresi az élet nagy kérdéseire a választ. Élete hányattatási során számára az a lényeges, hogy megtalálja azt az utat, melyet mind keresünk. Ez az út pedig nem más, mint a boldogság útja. Mind erre vágyunk, de csak kevesünknek sikerül révbe jutni. A film fő dramaturgiája, hogy mi lenne, ha előre láthatnánk döntéseink következményeit. Elég érdekes ezen elgondolkodni, hiszen hányszor mondtuk már, hogy bár ne így döntöttem volna… A lényeges kérdés valójában az, hogy hogyan hozhatnánk meg a helyes döntést, ha nem láthatjuk annak kihatásait? Vajon, ha most kimegyek az utcára mi fog történni? Kell-e hoznom egy olyan döntést, mely kihatással lesz a saját vagy bármely más személy életére? Ami Van Dormael filmjében igazán tetszik, hogy gondolkodásra késztetett a játékideje alatt és utána is. A legtöbb (főleg látvány) film esetében az ember csupán néz ki a fejéből, és sodródik az események lineáris áradatával, mígnem megérkezik a várható végkifejlet. De a Mr. Nobody-nál nem ez a helyzet. Nekem folyamatosan zakatolt az agyam, roppant kíváncsi voltam mi sül ki az egészből. Sci-fibe ágyazott romantikával nem sűrűn találkozunk, de a belga rendező úgy tudta keverni a két igen eltérő műfajt, hogy ez egyáltalán ne legyen zavaró. Az élet fontos kérdéseinek kutatása közben azért egy kis fricskának is jutott hely. Ez alatt a jövőbeli öreg Nobody haláláról való szavazásra gondolok itt. Egyrészt fricska a médiának, amely mindenből csak nézettséget, azaz közvetetten pénzt akar, valamint az embereknek, akik pedig attól érzik jól magukat, ha mások életébe beleüthetik az orrukat. Újabb plusz pont a néhány igen érdekes tudományos okfejtés, melyek ékelten fordulnak elő (Nemo műsorvezetőként mondja fel őket). Ezek kiválóan erősítik tovább a történet amúgy sem éppen gyenge különlegességét. Bár itt a hangsúly leginkább a sztorin van, de az alakításokról is érdemes megemlíteni, hogy egytől-egyik rendben vannak. Jared Letot nem feltétlenül azért érdemes kiemelni, mert ő a főszereplő. Sokkal inkább azért, mert játéka - hasonlóan a filmhez - többdimenziójú. Bizony kivételes tehetség szükségeltetett egy ilyen karakter megvalósításához. S bár fiatalként is nagyszerű teljesítményt nyújt, idős emberként engem jobban lenyűgözött (megjegyzem pazar lett a maszkja is). A szentimentális zenei aláfestés különösen tetszik, mindig sikerült olyan dalokat találni, melyekről eszembe jutott, hogy ez a jelenet nem is működne a kiváló dal hiányában. Összességében igazán megérintő, elmélkedős alkotás a döntésekről, a jelenünkről és jövőnkről. Aki szereti az alternatívák között ugrálgató filmeket, azoknak bátran ajánlom, mert nem egy laza, "unatkozom, dobjunk be egy filmet a lejátszóba" műről van szó. S ha megadatna, hogy belepillantsak a jövőmbe megtenném-e? Fogalmam sincs, mert nem tudom mi a helyes döntés…

100. Esza (2011-03-28 02:37.07)   - (válasz Pótol6atlan 99. hozzászólására)

hiányzik valami - túl romantikus szépen megcsinált film, érdemes végig nézni,

99. Pótol6atlan (2011-03-20 12:04.29)

Sziasztok. Tetszett a film, bár hiányzik belőle valami ahhoz, hogy kultfilmmé válhasson. Ettől függetlenül elgondolkodtató, érdekes és van csattanó a végén. Szerintem azonban nem dönt Anna mellett, hanem egyik szülőt sem választja. A kettőjük közötti úton kezdett el futni.

98. Crocant (2011-03-07 02:24.14)   - (válasz Ottóó 97. hozzászólására)

SPOILER! Ottóó a hozzászólásod végén azt írtad, hogy Anna mellett dönt. Tetszik a véleményed és az elképzelés és ez tűnik a legvalószínűbbnek is számomra. Azonban lehetősége volt meglátni, hogy "mi lenne ha" ugyebár és mint láthattuk, ha Annával boldogan élnek, akkor száll neki a madár a szélvédőjének és így meghal a vízben. Vagyis ezzel azt állítod, hogy lehetősége volt látni a jövőt és így is Annát és a rövid, de annál értékesebb szerelmet választotta vele úgyhogy hogy tudja, hogy meg fog halni, mint sem, boldogtalanul éljen valakivel? Nem rossz elképzelés. Az eddigi hozzászólásokkal együtt és a tieddel betetőzve értelmet nyer a film. Amennyiben válaszolsz a hozzászólásomra, hogy te is így gondolod-e.:) Amúgy egy nagyon jó hozzászólást találtam valamelyik mások oldalon, miszerint: A film alapján a szerelmen kívül minden más relatív.:) Ezzel a gondolattal búcsúznék is. Crocant

97. Ottóó (2011-02-13 13:54.07)

Egy nagyon sokszínű,érdekes film,amihez kell egy bizonyos befogadóspektrum. Gondolatokat ébreszt. Olyan gondolatokat,amelyeket minden filozofikus alkatú ember feltesz magának néha. SPOILER Egy dolgot senki nem emelt ki az előttem szólók közül. Nem feltétlenül igaz,de a film legfontosabb hipotézise,hogy a szüleinket mi választjuk ki. Születésünk előtt a lelkünk várakozik,mindent tudunk,de amikor eljön az idő a felejtés angyala megérinti az ajkunkat,és mindent elfelejtünk. Hősünket,Nemot viszont valami oknál fogva a felejtés angyalai kihagyják. Így amikor szülei egy olyan döntés elé állítják,hogy kivel szeretne maradni,lehetősége van végiggondolni,hogy a különböző döntései milyen események vonzata lesz. Az egész történet csupán a 9 éves Nemo fejében játszódik le. Ugyebár mindaz amit elképzel lehetne valóság is,csak attól függ,hogy a látottak alapján miként választ...és természetesen,ahogyan azt a film végén láthatjuk Anna mellett dönt...

96. Ibrox (2011-01-16 15:24.40)

A végét mintha egy kicsit összecsapták volna,egyébként megkapta volna az 5 csillagot.

95. Alexi004 (2011-01-16 10:16.09)

Nem szívesen kezdtem bele, mert a Vox nagyon lehúzta, de ezek után én már nem hiszek nekik. A filmben minden helyén volt, érdekes volt, gondolkodni kellett. Tetszett, hogy ennyire fantáziadúsra sikeredett, egy csomó szál, néhol módosításokkal. A színészek szerintem mind jól alakítottak (itt a gyerekszínészekre is gondolok). Az egyik kedvenc filmem.

94. Birka78 (2011-01-14 18:10.42) - (válasz Törölt felhasználó 93. hozzászólására)

Persze, nem kérdeztem komolyan. :) Én is elsősorban azért járok ide. Amikor regisztráltam, nem is figyeltem, hogy van fórum. Pont azért kerestem rá az oldalra, mert annyira nulla volt a tudásom filmekből, hogy már folyamatosan szégyelltem magam. Azóta pótolgatom az elmaradást... De még mindig vannak durva hiányosságaim.

93. Törölt felhasználó (2011-01-14 18:04.32)   - (válasz Birka78 90. hozzászólására)

Viccelsz? Elsősorban azért járok ide, hogy hasonlókat olvassak filmekről, a trécselés csak harmadlagos.:)

92. Birka78 (2011-01-14 10:00.27) - (válasz GyermeklakĂłbizottsĂĄg 91. hozzászólására)

Nem ez volt a célom. :)

91. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2011-01-14 09:58.45)   - (válasz Birka78 90. hozzászólására)

Én köszönöm, nem zavarja, sőt örülök hogy elolvashattam. Most épp antiinspirációt éreztem egyenlőre a filmmel kapcsolatban, így látatlanban.

90. Birka78 (2011-01-14 09:51.29) - (válasz Törölt felhasználó 88. hozzászólására)

Néha szoktam. :) Zavarja a szemedet? :D

89. Thefloorfilla (2011-01-14 00:36.48)   - (válasz Törölt felhasználó 88. hozzászólására)

én csak annyit mondok, veszélyes figura :D

88. Törölt felhasználó (2011-01-14 00:34.16)   - (válasz Birka78 87. hozzászólására)

Hát te mióta írsz ilyen hosszúakat?:)

87. Birka78 (2011-01-10 11:49.32)

!!! SPOILEREK !!! A Mr. Nobody olyan izgalmas kérdéseket feszeget, amelyek mindannyiunkban – de legalábbis többségünkben – időről időre megfogalmazódnak. Az Univerzum és azon belül az emberi élet létrejöttének lenyűgöző csodája, a dolgok eredetének kutatása olyan feladvány, amit még a legzseniálisabb tudósok sem képesek maradéktalanul megfejteni, nemhogy mi, egyszerű halandók. Bennünket, az apró, jelentéktelen porszemeket, elkápráztat Világegyetemünk végtelensége, az ősrobbanás elképzelhetetlensége, az idő fogalmának elvontsága - egyszerre szubjektívsége és objektívsége, megfoghatatlansága. Nem véletlenül tettek és tesznek kísérletet különböző korok filozófusai, fizikusai, nagy gondolkodói, művészei – Newton, Einstein, Kant, Bergson, Proust, Dalí és sokan mások – a fogalom értelmezésére, definiálására. Míg a felvilágosodás előtt – a maihoz képest minimális felhalmozott tudás birtokában – az egyszerű halandó, Istenben való hitének hála, minden töprengés nélkül, könnyedén magáévá tehette a Teremtésmítoszt, mára - köszönhetően a kutatóknak és az információkat továbbító gépeknek egyaránt – olyan ismeretek birtokába jutottunk, melyek a vallások, mitológiák állításaival szemben szkeptikussá tesznek bennünket. Lépten-nyomon hallhatunk az ősrobbanás-elméletről, a “Nagy Bumm”-ról, illetve feltételezett ellenkezőjéről, a “Nagy Reccsről”, ám egyszerű, korlátolt agyunk képtelen e fogalmak értelmezésére – más lehetőség híján igyekszünk elhinni a kutatók épp aktuális állításait. Bizonyára helytálló a hipotézis, miszerint agyunknak csupán parányi részét vagyunk képesek használni, elég belegondolni abba, mekkorát nézne egy ősember, de még egykori királyunk, István is, ha hirtelen a 21. században – a mesterséges megtermékenyítés, az őssejtek széleskörű felhasználása, a klónozás, a mesterséges intelligencia kutatásának korában - találná magát. Miközben kételkedünk a földönkívüliek, a más bolygókon fellelhető civilizációk létezésében, és hisszük, világunk racionális; minden talaj kicsúszik a lábunk alól, ha azokkal a fogalmakkal kezdünk foglalkozni, amelyek már túl vannak az általunk ismert, fizikának mondott tudomány határain. Vajon milyen lehet a többi hat, hét, nyolc vagy ki tudja, hány dimenzió? Mi volt az ősrobbanás előtt? Sokan állítják, előtte nem létezett maga az idő: Világegyetemünk keletkezésével egyidőben született meg. Vannak, akik arról beszélnek, az általunk Univerzumként aposztrofált dolog tulajdonképpen csecsemő-világegyetem, ami féregnyúlvánnyal kapcsolódott szülő—univerzumához, majd leszakadt arról. Sőt, egyes kutatók továbbmennek a kérdés boncolgatásában, állítják, elmélegileg lehetséges, hogy mi, emberek is létrehozhatnánk egy univerzumot ezzel a módszerrel. Persze nem most, hiszen ehhez egyáltalán nincsenek meg a feltételek, az eszközök. Egyik – mozifilmbe nem igazán illő – tudományos elmélkedésében főhősünk, kivetített hátter előtt, az ősrobbanás elméletéről monologizál – innen jut el döntéseink fontosságának hangsúlyozásáig: „Mi volt a "Nagy Bumm" előtt? Nem volt olyan, hogy "előtt" mert a "Nagy Bumm" előtt" az idő nem is létezett. Az idő az univerzum tágulásának eredménye. De mi történik majd, ha az Univerzum nem tágul tovább és a folyamat visszafordul? Milyen lesz az idő jellege? Ha a húr-elmélet helyes, az Univerzum kilenc térbeli és egy időbeli dimenzióval rendelkezik. Képzeljük el, hogy eredetileg mindez össze volt csavarva. A "Nagy Bumm" után három térbeli dimenzió - magasság, szélesség, mélység - és az egy temporális dimenzió - ami a mi időnk - kivált és összekapcsolódott. A másik hat egyben maradt, és megtartotta apró méretét. Vagyis, mi egy sérült, hiányos kiterjedésű Univerzumban élünk. Hogyan is lehetne így különbséget tenni illúzió, és valóság között? Az idő - ahogy mi tudjuk - egy olyan dimenzió, ami - tapasztalataink szerint - egy irányba halad. De mi van, ha a többi dimenzió nem térbeli, hanem időbeli? Ha összekeverjük a krumplipürét és mártást, többé nem tudjuk őket szétválasztani. Ez örökre szól. A füst kijön Apa cigarettájából, de soha nem tér vissza oda. Nem lehet visszacsinálni. Ezért nehéz a választás. Mindig helyesen kell dönteni. Amíg nem választasz bármi lehetséges.” Ez és néhány hasonló eszmefuttatás arra enged következtetni, hogy a Mr. Nobody-ban nem pusztán a Pillangó-effektusról van szó, miszerint életünk egy jelentéktelen részletének módosulása az események egész sorát változtatja meg radikálisan; egy másik lehetséges értelmezés szerint Nemo párhuzamos univerzumokban éli különböző életeit, más-más kapcsolatokat kialakítva. A kevesebb jelen esetben is több lett volna: annyira sok mindent akartak belesűríteni ebbe a 138 percbe, ami időnként sajnos az élvezhetőség rovására ment, sőt, eszünkbe juthatott a giccs fogalma is. Elveszünk a korábban készült filmekre vonatkozó allúziók rengetegében: a Pillangó-hatással a téma rokonítja a Mr. Nobody-t (ld.: a cipőfűző szerepét vagy a „nem úszom idiótákkal”-jelenetet), a Mátrixra is ráismerhetünk, már a főhősök neve hasonló: Ne(m)o. Illetve a Wake Up! – felhívás itt is megjelenik, akárcsak a jó tíz évvel korábbi moziban. A 117 éves Nobody megjegyzése - „Vigyázz, a szék törött.” – a Mátrix Orákulumát idézi. Az „okie-dokie” is elhangzik mindkét filmben, és az a kérdés is: „Vajon lehet-e különbséget tenni valóság és illúzió között?” A bura mögé zárt öntudatlan Nemora való ráközelítés, majd a kamera távolításával bemutatott hasonló sorsú egyedek végtelen sora ugyancsak Mátrix-reminiszcencia. A matuzsálem Nobody visszaemlékezése Benjamin Button-asszociációnkat is előhívja, pláne, hogy mindkét főhős neve alliteráció. A modern, 21. század végi pszichiáter arctetoválásáról és a díszletháttérről pedig kinek ne ugrana be a Baljós Árnyak Darth Maulja? Ez az egyszerre dráma, sci-fi és társadalomkritika egyvelegének tűnő munka részleteiben nem volt elég kidolgozott, időnként pedig érezhetően túl sok volt belőle. A sok tragédia, látványos robbanás, pisztolylövés, vízbefulladás, testi és lelki kórság prezentálása inkább hatásvadász, mint szükséges eleme a filmnek. E negatívumok ellenére abszolút nézhető moziról beszélhetünk, a képi világ – a technikai eszközöknek és az operatőri munkának, fényképezésnek is köszönhetően - sokszor magával ragadó, a zene is kellemes a fülnek. Tartalmilag is gazdag alkotás: vázolja egy hétköznapi ember életlehetőségeit a „mi lett volna, ha” kérdésének folyamatos boncolgatásán keresztül (ezt szimbolizálják a vasúti sínek és a folyamatosan visszatérő falevél-motívum is) – mindezt a névadással (Volt egy anya és egy apa. A nevük: Apu és Anyu. Lett egy aranyos kisbabájuk. Elnevezték „aranyos kisbabának.”) általányos érvényűvé kiterjesztve, a Vajda János-i „Miért születni? minek élni?” szentimentalizmusával tálalva; feszegeti a Világegyetem misztikumának kérdéseit, belekap egy felszínes társadalomkritikába is (2090-ben ugyan még mindig ott tartanak a televízióban, mint ma: az irritáló műsorvezető szavait hallhatjuk: „Szeretnének-e - mint Mr. Nobody - természetes halált halni most, hogy már lehetséges az életet meghosszabbítása? Szavazzon most! "X"-szel, a mesterséges meghosszabbításra, "0"-val, hogy menjen a természet a maga útján.”). Hogy a sci-fi kedvelői se unatkozzanak, számukra ott vannak a cseppet sem kifejtett, talán Galla Miklós abszurd humora által értékelhető, Mars-utazást szemléltető részei a filmnek, és a telomerizáció, vagyis a sejtmegújítás révén elért kvázi-halhatatlanság témája. (Azon túl, hogy a halhatatlanok már nem dugnak - mert minek -, és hogy újságírójuk egy ősrégi, múzeumból kölcsönzött szalagos magnóval indul riportot készíteni az utolsó földi halandóval, túl sokat nem tudunk meg vélhetően személytelen és unalmas életükről.) A pszichologizáló vonalat erősíti Nemonak félelmeinkről tartott prezentációja, amelyben az ősi ösztönöktől eljut egészen a Világegyetem pusztulásáig, megeresztve néhány klisét is: „Vajon félelmeink milyen mértékben öröklöttek? Ha inkubátorban kikelt lúdfiókák felett elhúzunk egy repülő lúd alakot, a kicsik nyújtogatják nyakukat, és hívó hangot hallatnak. Ám ha ellenkező vége van elől, akkor egy sólyomhoz hasonlít. A kislibák reakciója azonnali. Elcsendesednek, behúzzák nyakukat. Soha nem láttak még sólymot. Tanulás nélküli, veleszületett félelem segít túlélni a helyzetet. De az emberek? Milyen ősi veszélyek váltak nálunk öröklött félelmekké? A füst miért nem megy vissza soha a cigarettába? Vajon a molekulák miért távolodnak egymástól? Miért ömlik ki a tinta, vissza meg soha? Mivel a világegyetem a pusztulás irányába halad. Ez az elv az entrópia. Az Univerzum következetesen a rendezetlenség felé halad. A folyton növekvő zűrzavar, - az entrópia alapelve - összefügg az idő irányával, ami az Univerzum tágulásának eredménye. De mi lesz majd, ha a tömegvonzás már nem tudja ellensúlyozni a tágulást? Vagy ha a kvantum vákuum nagyon lecsökken? Visszhaladunk az időben az Univerzum kezdetéig. Elkezdődik az összehúzódás, aztán jön a "Nagy Reccs". De vajon mi fog történni az összehúzódás közben? Minden a visszájára fordul? Senki sem tudja a választ.” Végül megemlíteném: Jared Leto remek alakítása is óriási erénye a mozinak. Aki kedveli a színészt, annak már csak őmiatta is érdemes megnéznie ezt az alkotást. Maradt ugyan bennem némi hiányérzet, átlagosnak azonban semmiképpen sem mondanám ezt a filmet, négy csillagot mindenképpen megérdemel.

86. Birka78 (2011-01-07 10:30.05) - (válasz Takiman 80. hozzászólására)

Tán csak joga van minden embernek a véleményéhez, nem? :D

1 2 3 4 5

Kapcsolódó fórumok

Vélemények	Kritikán felüli, 2022-07-11 11:31	145 hsz
Kérdések téma megnyitása	0 hsz
Keresem téma megnyitása	0 hsz

Mr. Nobody adatlap

Eredeti cím: Mr. Nobody

Évszám: 2009

Rendezte: Jaco Van Dormael

Szereplők: Jared Leto, Diane Kruger, Sarah Polley, Linh Dan Pham, Rhys Ifans...

További információk

Szereplők fórumai

- Jared Leto - Vélemények

- Sarah Polley - Vélemények

- Rhys Ifans - Vélemények

- Juno Temple - Vélemények

- Diane Kruger - Vélemények

- Jared Leto - Melyik filmje a legjobb?

- Diane Kruger - kedvenc filmek amelyben Diane Kruer játszik

- Rhys Ifans - Kérdések

- Ben Mansfield - Vélemények

- Jaco Van Dormael - Vélemények