Utolsó hozzászólások:
| Robin és Marian - Vélemények (2024-03-14 13:43.36) |
Igen? Én nem néztem ennek utána. De nem hinném akkor sem, hogy egy félszemű öregúr sikerrel eldobta a kezével 200 méterről és az így bele tud állni egy nyakba :D
A múlt században elég sokan értek el sikereket a botrányos alkoholizmusuk ellenére. Ma már sokkal jobban megszűrik ezt. Ebben a filmben 3 híres "nagyivó" is játszik egyébként.
Szerintem nem annyira alulértékelt a Shaw, igaz ma már tényleg kevesebbet emlegetjük. A korban nagyon népszerű és megbecsült volt. |
| Robin és Marian - Vélemények (2024-03-13 08:31.20) |
SPOILERVESZÉLY!
Szerintem nem az a baj ezzel a filmmel, hogy az alapkoncepció a jól megszokott, szinte etalonnak számító Costner-féle Robin Hood történet után, a főhős leszálló ágában (ha lehet így mondani) játszódik, hanem itt mintha semmi sem akarna megfelelően összeállni annak ellenére, hogy szinte minden elemében profi a film. Elsőrendű színészek, remek és sokszor ambíciózus fényképezés, hiteles jelmezek, aranyos filmzene és egyébként egy jól eladható történet. Van benne humor, romantika és akció is – amiből lehetne persze több is, talán itt lehetett a bibi.
Amitől én egyből vigyorogtam, az a szinte szavannai szárazságú „Anglia”, ami nyilván annak köszönhető, hogy a filmet Spanyolországban vették fel, ahol a vegetáció igen más jegyeket mutat, de ez még talán lenyelhető volt, ami viszont nem, azok az indokolatlan furcsaságok, például a „kézzel beledobunk egy nyilat Richard Harris nyakába”, amire azt se tudtam hogy reagáljak, vagy amikor Sean Connery tökön rúgja a sheriff emberét. Ezeket nem is értem, hogy a direktor hogy gondolta. Számomra ami a leginkább elgáncsolta ezt a filmet végleg, az maga Sean Connery és Audrey Hepburn, akik egyszerűen nem működtek ebben a filmben. Mind a kettő hatalmas nevű színész, számos alkalommal bizonyították már rátermettségüket, de se önmagukban, se együtt nem voltak jók ebben a filmben. Connery a film egészében alulteljesített, Audrey meg folyamatosan túltolta, viszont rajtuk kívül mindenki más működött. Denholm Elliotot jó volt viszontlátni, Richard Harrisnek és Ian Holmnak jó kis epizódjuk volt, Nicol Williamsont érdekes volt ilyen leszedáltnak látni tudván, hogy a 70-es években mekkora színpadi bikának számított, de a háttérben legalább szuggesztíven szupportálta a nála jóval kevésbé tehetséges honfitársát, Conneryt. A legkiemelkedőbb színész és talán a leghálásabb karakter ebben a történetben egyértelműen Robert Shaw sheriffje volt, aki lássuk be, kicsit megmentette a művet a jelenlétével. A film tetőpontja, a nagy párbaj kifejezetten realisztikus volt és izgalmas, a két férfinek jobb kémiája volt, mint bárki másnak ebben a filmben. Tovább nem is volt érdemes nézni a filmet, mert a két főszereplő haláltusája nekünk volt kellemetlen színészi szempontból. Williamson egy pillantásával több érzelmet tudott mutatni, mint Hepburn és Connery együtt véve 20 percnyi vergődés alatt.
Ezen kívül ami még hibának felróható az a túl sok „időkitöltés”. Igazat adok azoknak, akik a nyugdíjas tempót hibáztatják elsősorban. Több volt a felesleges merengés, sok olyan dialóg volt a filmben, amitől sokat állt a film, mert nem vitte a történetet semmilyen irányba.
Többek között nekem ezek a szempontok vették el a film élvezeti értékét, és egyúttal sajnáltam, hogy ebből a látszólag tisztességes költségvetésű, nagy produkcióból pusztán egy közepes végeredményű művet kaptunk. |
Vbacs összes hozzászólása |
