Oknyomozó újságírás, kihalóban levő műfaj. Készült mozi e témában, mi csontig hatolt - Spotlight - s készült e film, mely nem volt képes átugrani egy bizonyos ingerküszöbön, tán pont azért, mert nem merészelt a hideg objektivitás ösvényén menetelni, ésszel s nem "női" érzelemmel a hátizsákban.
Ez egy "női" film, s sajnos ez ordít is róla, kilométerekre.

Nem meglepő, egy sértett, megalázott, kirúgott, szakmailag kinullázott nő tollából érkezik az adaptáció fundamentuma, miért is várnánk, várhatnánk pártatlanul lesimult tisztán látást.
Haragszom e darabra, mert elcsúszik egy irányba, s pillanatokra sem képes kivonni magát, önmaga elfogultságának árnyékából. Így nem szabad, nem kell forgatókönyvet írni, mert elsikkad a lényeg, mert egy irányból közelítünk, mert nincsenek valós válaszok, mert minden feltárt „tény“, a ködös homály mélyén rejtőzködik tovább, s a tény, csak akkor tény, ha bizonyítást nyer, hisz - egyszerűen szólva - a nézőnek fogalma sem lehet arról, hogy most akkor hitelesek e a dokumentumok, vagy sem, politikai elfogultság vezérli az újságírónőt, vagy sem, egy elnökválasztási kampány végkimenetelét akarják a „memokkal“ befolyásolni, saját demokrata elkötelezettségénél fogva, vagy sem?

(Kit érdekel, hogy katonai nyelvezet saját korában hiteles vagy sem, Word vagy sem..., tanúk..., s egyebek, mindez háttrérajz, s nem vagyunk Poirot utódok, hogy saját hatáskörben nyomozzunk, minket, nézőket az igazság érdekel - ha már ez a film címe, a kutyafáját!)

Fontos kérdések ezek, hisz pont a lényeget sikkasztják el a sztoriban!
A Bush adminisztráció, erőszakkal, politikai befolyással, különböző hatalmi, „haveri“ összefonódásokat felhasználva - ráismerünk a ma Magyarországára?, na ugye - elnémít egy CBS szintű televíziós adót, s befogja a száját egy korábban fontossággal bíró hírműsornak.
Ennyit az amerikai sajtószabadság ábrándjáról..., s ennek kéne lenni, a vezérfonalnak, nem egy megfáradt, kiégett hírolvasó, s egy szerkesztőnő drámája ez, hanem az amerikai társadalomé!S ami Amerika drámája, az a világé is, elvitathatatlan az összefüggés.
Mit csinált az ifjabb Bush a vietnami háború idején, hogy bújt ki katonai kötelezettségei alól, miért is nem akart egy AK-47-es golyózáporában megdögleni a semmiért, a "Zöld Pokol" mélyén, engem nem érdekel..., sőt, meg is tudom érteni, viszont szar elnök volt, s inkább szopta volna le egy fehér házi gyakornok, mintsem ránk szabadítsa azt a vérben s kínban úszó katyvaszt, ami ma a Közel-Keletet jellemzi!
Tudom, én egy szabadelvű-liberál-bolsevik-baloldali, „társadalom struktúrát bomlasztó személy“ vagyok, de egyet gyorsan szögezzünk le, ha valaha megírják majd az USA történelmének Nagykönyvét, a Bush korszak nem a gyémántokkal övezett, arany oldalakon fog feltűnni, meg merem kockáztatni, a durván kétszáz éves amerikai történelem egyik meghatározóan kártékony szégyenfoltja az a nyolc év, mit e befolyásos politikai háttérrel bíró család sarja fémjelez.Személyének, ostobaságának, pitiáner, bosszúálló gondolkodásának hatása Amerikára, a világpolitikára, napjaink égető problémáira olyan negatív súllyal esnek latba, hogy az szinte felfoghatatlan.
Filmes klasszikussal szólva, soha nem tudtam mi zavarja igazán: A zabszem a seggében, vagy a sötétség a fejében?

Nem jó film ez, nagy kár érte, s bár a Blanchett-Redford duó megteszi, mit megkövetel a demokrata beidegződésű Hollywood, remekül játszanak - a mellékszereplőket inkább hagyjuk - ráadásul Blanchett vonzóbb nő ebben a moziban, mint valaha, bármiben, Redford pedig Redford, hibázni nem tud..., elpazarolt lehetőség e film, sajnálom.