Az biztos, hogy az ő különösen érzékeny lelkét sokszorosan megviselte minden, ami a vágyott harmóniát veszélyeztette. A költözések olyan gyötrelmet jelenthettek neki, mint a mi József Attilánknak. (Sajnos én nagyon sok hasonlóságot látok köztük.)

2011-11-14 20:59.55

Nekem is kinyílt. (A zsebemben a bicska.)

De ma légy inkább boldog. Ez egy gyönyörű nap!

2011-11-14 20:57.17

2003-ban volt.

Kim Nam Gil:

Zsír

Hét évvel ezelőtt, volt térdműtétem egy autóbaleset miatt.
Kórházi ellátást kellett kapnom 6 hónapig a műtét után, mely sokkal nagyobb volt a vártnál.
Az tény, hogy megfigyelhettem, hogyan változnak az évszakok a hat hónap alatt, amíg a kórházban voltam.

Ebben az évben történt az is, hogy munkába állhattam, alkalmazásba vett
az MBC.
2003 óta többször eszembe jutott, hogy elhízhatok.
Azt hallottam valakitől, hogy az ember
egy műtétet követően súlyosabb lehet, sőt igazán nagy méretűvé gyarapodhat..
Az én súlyom a műtét után tulajdonképpen még mindig változatlan maradt.
Bármennyi zsírosat eszem.

Az operáltak utólagos fájdalmai szolgálhatnak magyarázatul arra, hogy nem fogják fel, hogy elhízhatnak.
Aztán, mikor már elhízott egy színész, természetes dolog, hogy együtt kell élnie a depresszióval, a szorongással.

A jövőben sem veszítem szem elől, hogy
a testsúlyomnak a szokásosnak, az eredetinek kell lennie,

A színészek nem akarják, hogy a kamera megremegjen a súlyuk látványától.
Mindig kísérti őket a “kövér színész” megbélyegzés..

2011-11-14 20:10.09

Igen, ott még a "vér szava" jelentőséggel bír. Igaz lehet, hogy a civilizáció kiöli ezt? Annyira civilizáltak lennénk? Vagy inkább a totális elidegenedés miatt nem kötődünk ilyen módon? Ezt én nem fejtem meg...

2011-11-14 19:52.01

Fentről nézve persze sötétnek tűnik, de ha arra gondolsz, hogy rokontól rokonig tudtak költözni, már nem is olyan borzasztó ez a sors. Nálunk ezt a hányattatást úgy hívják: albérletről-albérletre. Ott pedig rokonok veszik pártfogásba azt, akinek nehézségei vannak. (Más kérdés, hogy nálunk a rokoni szálak nem úgy kötődnek...)

2011-11-14 18:49.54

Köszönöm. A könyv kész, a most következő az utolsó darabja.(Kivéve: a Justice c. írását sehol nem találtam meg.)

Kim Nam Gil:

Újság szállítás

Puff, bumm
Puff, bumm
Puff, bumm

Körülleng a kora reggel levegője.
Egy tompa hang visszhangzik a fejemben.
Újságok esnek így a földre.
A hang már a bejárati ajtón belül van, a szekrényben.

Hajnalban minden nap
Ismétlődni ebből az irányból hallom. Napi 500 alkalom.
Innen teremtjük elő megélhetésünk költségeit egy hóra.

Költözés vidékre, és apa
a nehéz időkben keményen dolgozott.
A családom, az életünk, ezalatt szanaszét-szóródott.

Apai nagynéni házában
Anyai nagynéni házában
Barátok házában
Atyai barát házában.

Egyszer itt, másszor ott, vagy amott.
Egyik barát háza már mindenkit,
mint a szivacs, felszívott.

Éppen kibújtam az ágyból
Amikor már a ház ajtaja elé tette az újságot.
Hogy milyen egyedül voltam, nem számított.

A gyermek hangosan sírt: waawaa
Majd nevetett újra.

Ez ismétlődött 500 alkalommal, minden reggel
Egy hang, mely megmaradt örökre a szívünkben.

2011-11-14 18:23.43

‎[NEWS] Jun Jin " a public service personnel who became friends with Kim Nam Gil"

SUMMARY TRANSLATION:
original article here: [link]

Shinhwa‘s Jun Jin had completed his two-year military service today Nov.14.
Jun Jin revealed his close relationship with Kim Nam Gil while working together at the Seoul, Gangnam-gu city management corporation. Jun Jin said, "it's good to work with Kim Nam Gil, his advises and encouragement is such a big comfort for me." He added, "when I met him in the outside, I never thought if I can easily get along with him, but when we conducted the service together I felt that we became closer".

Jun Jin gave encouragement to Kim Nam Gil, he said "When Kim Nam Gil finished the service, he can meet his fans again and make a good acting"
Forrás: facebook, AFA

2011-11-13 23:32.18

Igen, az angol sajnos ilyen úton ment át: koreai-kínai-angol és az én "ferdítésem" magyarra.

2011-11-13 20:22.03

Kim Nam Gil:

Az ok, legalább

Újságcikkek szóltak arról az idén, hogy képmutatásból segít az ember másokon.
Amikor a családja azért küzd, hogy megéljen.
Ilyenkor az ember nem a családra, másra gondol.
Egy ilyen gondolat rekedt bennem.

A jó szándék, hogy segítsek színésztársaimmal egy szomszéd népnek,
Nem hatott megfelelően.
Ha kész vagyok segíteni valakin, azt nem divatból teszem,
Követők nem voltak mégsem.

A színész, Kim Nam Gil és egy jótékonysági szervezet
Egy cikk szerint tett valamit azért, hogy vigyázzon a gyermekekre,
Akiknek csupán a földrengés említésekor is már
Forró könny folyik le az arcán.

Kemény ott a szegénység,
Nagyobb, mint bárki azt hinné.
És még mennyi baj, bárcsak ne lenne igaz.

Indonéziában, Szumátra szigetén,
Amikor önkéntesek javították a földrengés okozta károkat,
TV-kamerák követték munkánkat egész idő alatt.

Hallottam, hogy sírnak a gyermekek, akiket a földrengés megtört,
Több tucat ember halt meg a romok alatt és a földön.
Ha ott jártál, a düh elönt.

Hogy ezek az emberek segélyt kapnak,
Az nem elég.
Dühös vagyok.

Azonban azt mondták,
A vezetőnk szerint ez tanúsítottan jó nap volt,
Volt értelme.

Hogy milyen kevés ez az ok, az
Megindított.

(Koreaiból ford.! Az előző a koreai-kínai-angol utáni ford.volt.)

2011-11-13 20:18.45

Kim Nam Gil:

Közember
szerep

Régen azt vallottam, hogy aki másoknak segít, az képmutató.
A családom is nehezen fogadta el, hogy máshol élő
embereket a világ szeme láttára támogatok, a családom szerint
ez valami, ami öncsalás.

Még jó szándékú, segítő emberek, közszereplők is
még mindig úgy érzik, ez rossz dolog.
Mások segítése úgy tűnik, hogy csak egy jogi aktus, kötelezettség,
amit látni sem lehet.

A színész, Kim Nam Gil egy bizonyos jótékonysági szervezet
nyilvántartása szerint gyermekekkel törődik,
gyorssegélyi tételeket juttat el egy olyan országba, melyet földrengés sújtott.
Amikor láttam a megjelenését, elpirultam, és ő is elpirult.

Mert, hogy mi a szegénység és a birtoklás egy nehéz időszakban
az, amit én jobban tudok, mint bárki más.
Mégis minden dolog, amit csinálok most úgy tűnik, hogy hazugság.

Míg Indonézia Szumátra szigetén járok,
önkéntesként dolgozom, ahol folynak a javítások a földrengés-károk nyomán,
kamera követ szorosan a hátam mögött.

Ott, ahol gyerekek sírnak a legkisebb említésére a földrengésnek,
ezen a romos területen, ahol sok ember halt meg,
vajon pontosan mit is tehetek, dühös vagyok magamra.

Azok a dolgok, amiket képes vagyok megtenni ezeknek az embereknek,
akik ilyen nehézségekkel küzdenek,
túlságosan jelentéktelenek.
Ezért úgy érzem, még inkább dühös vagyok.

Ugyanakkor azt mondják,
mint közéleti ember, jó példa is lehetek,
kisemberként is.

Ez a legkisebb státusz
előre mozdít meg .

2011-11-13 20:16.33

[link]

2011-11-13 19:43.34

Az Újságszállítás c. írása is ezt sejteti.(...hamarosan hozom)

2011-11-13 17:33.14

Valahol azt olvastam, hogy a nem túl kitartó szorgalma és nem anyagi okok miatt nem tanult. Ugyanakkor a Smallest Status c.írásában valóban említi, hogy voltak anyagi gondjaik.

2011-11-13 17:29.21

Ó, ez nagyszerű üzenet volt! Köszönöm, hogy részese lehettem.

2011-11-13 17:27.41

Haha.
Üdv.

2011-11-11 13:04.28

Köszönöm a reagálást, különösen az utolsó mondatnak örültem.Ezek szerint a Korea Times 2009-es számaiban is keresgélni fogok, mert az általad említett cikket még nem olvastam.Már meg is néztem a lap 2009-es archivumát. Ezen az oldalon találtam is a koreaiban egy halom cikket a filmről, ha valakit érdekelne: [link]
Üdv.

2011-11-10 20:50.08

Sziasztok!
A Miindo-val kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy az interneten fellelhető összes kritikát elolvastam róla, de csak dicséretet találtam, ami nyilván jogos is. A hirhedetten éles nyelvű és gyakran maró gúnnyal átitatott kritikákat megjelentető G. Allen Johnson értekezését olvassátok el, erről a filmről bizony nem tudott epéseket kitalálni. (Szerintem nem kell belemagyarázni a filmbe abban nem meglevő tartalmakat, nincsenek benne nyitott kérdések, amúgy is fantáziafilm.)G. A. J. kritikája egyébként megjelent a The San Francisco Chronicle-ban, mielőtt bejárta volna a világot. A film szerepelt a londoni "Koreai filméjszakák" vetítésén, ez év februárjában, elsöprő sikert aratott. (Most is koreai filmhét van Londonban, vetítik benne a Handphone-t)
Jó Miindo-nézést!
Üdv.

A kritikát, amire hivatkoztam, itt olvashatjátok:
[link]

2011-11-09 23:37.06

Ha valaki még nem látta volna a Several Questions That Make Us Happy-t, itt a letöltés lehetősége:

[link]

2011-11-07 21:36.55

Ez így van. Vitathatatlan.

2011-11-07 21:34.43

Nincs teljesen kész, két írás van még "műhely"-ben, továbbá egyetlen darabot sehol nem találtam meg, semmilyen nyelven. Justic a címe. Már nem is vagyok benne biztos, hogy ez a szöveg létezik. (Ha valaki találkozott vele, szívesen venném...)
Egyébként minden egyes darabot ide felraktam, néhányat két nyelvről történt fordításban is.
Más: Ha az interjúkat olvassátok, valahogy jussatok el egy japán oldalra, már sehogy nem találom meg, pedig az volt a legszuperebb, ott olyan nyilatkozatai is megjelentek, amelyek sehol máshol.
Üdv.

2011-11-07 19:53.06

Igen. Azt hiszem, minden fellelhetőt elolvastam már vele kapcsolatban. Most jönnek azok az anyagok, amik "szinte nincsenek is", csak magánoldalakon, kommentekben, stb.
Az Into... képanyaga tényleg varázslatos. Bár a képek nagy részén nem láthatod azt az ideális, szép, terrakotta kölyökarcot, amit a legtöbb filmjében és modellképén, ugyanúgy emberiek a fotók, mint a könyvben levő írások.

2011-11-07 00:22.38

A következőt is szeretettel ajánlom a figyelmetekbe, ha még valaki nem látta volna:

[link]

2011-11-07 00:20.04

Két válasszal tartozom.
Az egyik: egy japán lapon olvastam a Goodbye Solo-val kapcsolatban, hogy abban a filmben minden könnye igazi volt. Ezt a mondatot nem tudom elfelejteni. [link]
És ugyancsak a végtelen érzékenységével kapcsolatban és arról, hogy milyen könnyen sír, még itt olvastam: [link] Ha van időd, biztosan megtalálod mindkét utalást.

A másik: a versek, de a napló is a legőszintébb önkifejezése az embernek. Amikor egy bizonyos gondolatot leírsz, abban a pillanatban azt érezted. Nem kell, hogy állandóan olyan melankóliában, vagy eufóriában élj, de ez olyan, mint amikor a fényképre azt mondjuk, hogy: pocsék kép rólunk. Pedig a fényképezőgép lencséje is igazat mond. Abban a pillanatban olyanok voltunk...

2011-11-04 20:07.22

Persze.

2011-11-04 17:31.58

ok.

2011-11-04 16:26.31

...sokat elárul.

2011-11-04 12:10.46

Haha. Kár, hogy a kezébe adtad ennek a "valaki"-nek.Ennyiből állt az elemzése?

2011-11-03 23:17.54

Tudod még az enyémet? Léééééccci.

2011-11-03 22:55.49

...amibe aztán LZ bele is halt...De a könyve, a "Verset mondok" című, az akkori olvasóknak komoly aggódásra adtak okot. - Így szóltak később a nekrológok.

elejére 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk