Röviden: Mickey Rourke előtt le a kalappal! Ennek ellenére nem tudott magával ragadni a film. Sőt, néhányszor bekopogtatott az unalom.

Hosszabban: Kíváncsian, nagy elvárásokkal ültem le megnézni a filmet – nincs, aki ne hallott volna Rourke fergeteges visszatéréséről. Ami egyébként szerintem már önmagában jó reklám volt. Szóval biztosíthatok mindenkit, abszolút pozitívan álltam hozzá. És mégis. Mégis azt kell mondanom, nem győzött meg. Mi több, kissé értetlenül állok a dicshimnuszok áradata előtt, bár más művel kapcsolatban is jártam már így.
Rourke neve és tehetsége kétségkívül nagy jót tett a filmmel. Ha elvállalta volna Nicolas Cage vagy Sylvester Stallone a főszerepet – mert bizony előbb őket kérték föl -, a diadalmenet (BAFTA, Golden Globe stb.) valószínűleg elmaradt volna. Ám attól tartok, Rourke hiába tehetséges, a vastaps és a jelölések tömege elsősorban hősies visszatérésének szól.
De Maria Tomeiről is ejtsünk szót. Őt már korábban „felfedeztem” magamnak, most végre a filmipar is felfigyelt rá. Hát, nem volt szívbajos a vetkőzést illetően, ám tehetsége könnyedén helyreteszi, mesterien kezeli a szerephez nélkülözhetetlen meztelenséget.
A rendezésre és a fényképezésre se lehet rossz szavunk. A „puritán”, szinte dokumentarista stílus érzékletesen tárja elénk egy kiöregedett, gyógyszereken élő, magányos pankrátor hétköznapjait. Csak helyeselhető döntés volt a történetben egyébként sűrűn fellelhető kliséket „csupaszon hagyni”, mint rájuk nyomni egy kis „szájfényt”.

Csakhogy mindeme pozitívum sem segíthetett azon, hogy több helyen lankadt a figyelmem – és nem azért, mert álmos lettem volna. Kissé hosszúnak és esetenként vontatottnak találtam filmet. Ha a forgatókönyvet nem jelölték volna egy helyen sem díjra, most bátrabban írnám le, hogy érzésem szerint az a film „gyengélkedő pontja”. Csakhogy az Amerikai Forgatókönyvírók Céhe jelölte. De hát mit tehetnék? Legfeljebb halkan mondom: én nem jelöltem volna…

[Rec] - Vélemények

2009-01-11 23:25.07

Ez csak egy gondolat volt, egy be nem fejezett elmélkedés utolsó gondolata. Egyébként bevallom, nem én vagyok olyan okos, hogy ilyesmiket kitalálok. : )
Nem oly régen múlt diákkoromban egy szemináriumon volt téma, hogy Amerikában a széles rétegek elé kerülő filmek (tv, mozi) csak amerikai, vagy angolul beszélő alkotások. Nem jellemző a feliratozás ill. a szinkron (szakembertől van az info). Ezért készítenek inkább remake-eket az Amerikán kívül készült filmekből. A széles nagyközönség tehát egy erős - amerikai szemléletű - szűrőn átjutott filmekhez fér csak hozzá. (Ez persze nem vonatkozik a DVD-kre és letöltött filmekre.)
Ez természetesen nem agymosás a szó eredeti értelmében.

2009-01-11 21:32.33

Mindenesetre döbbenetes...

Quarantine -
Ez az amerikai remake-kényszer... Bizonyos értelemben ez is agymosás.

2009-01-11 20:06.29

A linkek léteznek és működnek!
Na még egy próba zárójelek stb. nélkül:
[link]
http://www.youtube.com/watch?v=TkfXbDGJMOA
http://www.youtube.com/watch?v=8AcjXecJMDM&feature=related

2009-01-11 19:56.33

Keresni tudni kell… ; )
Egyébként az IMDb-ről indultam el, a Rec oldalán lévő FAQ linkből ( [link] ). Itt tisztázzák, hogy ki a kisfiú a padláson.
De a lényeg, hogy a film végén lévő bugyis nőszemély (Niña Medeiros) egy férfi színész!! A neve Javier Botet. Hihetetlen felépítése van! Érthető, hogy szeretik a horrorfilmek. Nézzétek meg a kezeit!
Két kisfilm róla:
Itt beszélgetnek vele:
' http://www.youtube.com/watch?v=TkfXbDGJMOA'
Itt pedig néhány figurája látható horrorokból:
' http://www.youtube.com/watch?v=8AcjXecJMDM&feature=related&#..
Ha érdekel valakit: a padláson lévő kisfiú elvileg ott bujkált (?), aztán a bugyis csajszi megfertőzte. A kisfiú meg átmászott a harapós nénihez a padláson át, és így indult el a fertőzés.

Hullajó lakások - Vélemények

2009-01-11 18:40.58

Röviden: Gyenge közepes.
Hosszabban: Az ígéretes kezdet után sajnos rá kell jönnünk, nincs jó folytatás. A karakterek noha kétségkívül vígjátékba illő, furcsa figurák, mégsem működnek. Nem hinném, hogy valaha is volt olyan film, amelyiknek javára vált, hogy egy szereplő irritáló. Főhőseink egyikének anyjával pedig éppen ez a helyzet.
A sztori lehetőségek sorát hagyja ki, a rendező pedig néha, úgy tűnik, elaludt munka közben. Az eredmény: az események bágyadt ütemben követik egymást, színtelen komikummal és folyamatosan halódó feszültséggel vegyítve.
Álmosan ne vállalkozzunk rá, mert biztosan elalszunk.

Csodás vagyok, szeretnek - Vélemények

2009-01-09 00:16.23

Hogy elkerüljük a film súlyos és méltatlan aláértékelését (ld. IMDb-s 5.1-es pontszám), itt egy kis kedvcsináló a szokott formában:

De előtte a rövid történet, mivel az oldal filmleírása kétségbeejtő.
Bella (Martina Haag) hamarosan negyven lesz. Színésznő, általában munka nélkül, és szerinte szánalmas magánélettel. Önéletrajzírás esetén általában nem fukarkodik erényeivel, még ha azok nem is valósak. Egy Bergman által rendezett Shakespeare darab főszerepére pályázva így írja le minden bűntudat – és veszélyérzet – nélkül, hogy valaha akrobata volt. A meghallgatáson még visszakozhatna, de ő belevág, és a következő percben már késő: pont azért választják őt, mert akrobata volt. Az ok egyszerű: Ki más tudná végrehajtani a rendező által megkövetelt cordeliset vagy falon szaltót, mint egy igazi akrobata? Bellának 3 hónapja van rá, hogy először is megtudja, mi is az a cordelise, utána pedig meg is tanulja.
(A darab egyébként a Vízkereszt, vagy amit akartok (!!))

Röviden: Kedves, derűs és frissítő, akár egy kis északi fuvallat. Nem utolsó sorban pedig tanulságos. Az európai vagy skandináv filmek kedvelőinek (mint jómagam) egy újabb érv a tarsolyába. A többieknek „csupán” remek szórakozás.

Hosszabban: Martina Haag előtt le a kalappal. Ő ugyanis nem csupán a főhősnő, de saját könyvéből írt forgatókönyve adja a mű velejét. Igazán jól megszerkesztett darab, dinamikus vágással, rövid, hatásos jelenetekkel. Aki ismeri (és szereti) a skandináv humort, nem csalódik: modern és intelligens.
Martina Haag (Bella) kedvesen kacagtató, természetes játékkal ajándékoz meg minket, nem akar tündökölni az általa megalkotott karakterben. De egyébként a többiek is hasonlóan jól teljesítenek.
A történet kétségkívül emberi. Előre borítékolható, hogy Bella könnyelmű, bohókás természete miatt zűrbe kerül, egy hógolyóból is biztosan lavinát kavar – jóllehet ez egy vígjáték szempontjából nem hátrány. Ugyanígy ki-ki a maga természete szerint fog cselekedni, ami Bellának felettébb tanulságos lesz.
A film nagy lecke az emberi gyarlóságról, annak mókás vagy épp szomorú következményeiről; arról, mire áldozzunk magunkból, és mire nem érdemes. Tanít minket. Ám ezt szívhez szólóan, cseppet sem szigorúan, sok humorral teszi.
Jó szívvel ajánlom mindenkinek.

Az árvaház - Vélemények

2009-01-08 17:40.48

Röviden: Érzelmes és dermesztő egyszerre. Egy valódi drágakő a szellem történetek és misztikus thrillerek özönében. Ugyanakkor dráma a javából - adjuk meg a módját, ha leülünk megnézni.

Hosszabban: Megindító, különleges alkotás. Ha már Guillermo del Toronál tartunk (bár itt ő csak producer), a film rokonságot mutat a Faun labirintusával vagy az Ördöggerinccel. Mindhárom mű a gyermeki fantáziába, a gyerekek világába nyújt bepillantást. Csakhogy nem a mai, megszokott módon – reklámok és rajzfilmek által - elképzelt „fogyasztói játék-világba”. Ezeket a gyerekeket az Élet korán megérinti, világuk mégis megmarad tisztábbnak és nemesebbnek. Már csak ezért is kénytelen előbb vagy utóbb szembekerülni a felnőttek világával. Az árvaházban (film) is végső soron ez történik, amikor a kisfiú, Simón képzeletbeli barátai kezdenek terhessé válni a szülők számára.
Ami hamar feltűnik, az a felüdítő színészi játék. A család és az érzelmek megjelenítése messze felette áll a sablonos, émelyítő amerikai stílusnak. Ez persze köszönhető a jó forgatókönyvnek is. Muszáj leírnom, mert így van: Belén Rueda alakítása az anyai szeretetet és áldozatvállalást megrendítő szépséggel tárja elénk. De hozzáteszem, kitűnő „partnert” találtak számára a kis Simónt játszó Roger Príncepben. Azért használtam a partner szót, mert véleményem szerint az ő kettősük jelenti a mozi alapját, és teszi olyan nagyszerűvé, amilyen.
Már előre sajnálom, hogy a szinkronizálással el fog veszni anya és fia eredeti hangja.
Horrornak semmiképp nem nevezhető. De aki szeret félni és lélegzetvisszafojtva figyelni, nyugodtan bízza rá magát a filmre.
És még valami: Az árvaház okos és követendő válasz az Európát elárasztó hollywoodi „műanyag” filmekre.

Cloverfield - Vélemények

2009-01-06 00:33.27

Röviden: Lebilincselő!
Hosszabban: Ó igen, a Cloverfield...! Ez, kérem, egy filmtörténeti alkotás! Az a film, ami mozilátogatók ezreit taszította hányás közeli állapotba, és amely röpke 85 perc alatt két különböző dimenzióba oszt szét családokat és baráti társaságokat mindenképp megérdemli ezt a címet. Milyen két dimenzióba? Hát az utálók és a rajongók egymást megérteni képtelen dimenziójába. Vigyázat! A Cloverfield után már semmi nem lesz ugyanolyan.
Én úgy néztem meg a filmet, hogy csak igen keveset tudtam a tartalmáról. Szerencsémre. Az egyedüli fájdalmam az, hogy nem moziban láttam. De bárhogy is, fantasztikus élmény volt!
Mit is mondhatnék? Újszerű, szürreális és valóságos egyszerre, borzasztóan izgalmas, megdöbbentő és feszültséggel teli. Nagyszerű rendezés, remek alakítás, lenyűgöző látvány, jól időzített effektek. Véleményem szerint kifejezetten használt a filmnek, hogy nem vágták be túl sokszor és hosszan a félelmetes részeket, ezért a néző nem tudott „hozzászokni” a látványhoz - újra és újra megugrott az adrenalin szint.
Figyelem! Ha valaki a film alatt kezdi rosszul érezni magát a kézi kamera nyújtotta kép miatt, vagy csak egyszerűen idegesíti, tegyen le a Cloverfieldről.
Amúgy nincs középút. Vagy utálod, vagy rajongsz érte. Ha még nem láttad, nézd meg, és kiderül, te melyik oldalon állsz.

A halál alagútja - Vélemények

2009-01-05 21:45.31

Röviden: Nem ajánlom senkinek. Pontosabban ajánlom a film készítőinek, talán így utólag szembesülnek a valósággal, és más hivatás után néznek.
Hosszabban: Fantasztikus, mennyi pocsék filmet végig tudunk ülni valamiféle csattanó reményében, hogy a végén azon dühöngjünk, nem hogy csattanót nem kaptunk, de még egyetlen értékes percet sem. Nos igen, én is így jártam ezzel a filmmel, ugyanis végig arra vártam, valaki végre bemegy abba az ominózus alagútba…
Ez a film nem azért rossz, mert a történet lapos, a rendezés kriminális, vagy a „színészek” játéka gyatra. Azért rossz, mert ez mind együtt jelentkezik. Nagy igazság: egy jó forgatókönyvből lehet nagyon rossz filmet csinálni, viszont egy rossz forgatókönyvből soha nem lesz jó film. Azt hiszem, A halál alagútja forgatókönyvének minősége legjobban a katasztrofális párbeszédekben érhető tetten – már egy db. Jókai elolvasása után is fájdalmakkal jár ezen részek végignézése.
A film „remek” példa arra, miként lehet egy jó alapra (egy létező, elhagyott szanatórium, ahol sokan meghaltak) tehetségtelen alkotókkal romot építeni.
Azért van még remény: néhány szexjelenettel megtoldva kiváló amatőr pornó lenne. No de kérem, mit várunk el egy pornótól, és mit egy horrortól?

1 2

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk